Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-16 / 39. szám

Kétszer ennyi o feladat Terv van, szerződés nincs nafc a lehetőségét, hogy az ed­„Elő mozgalmat önkéntességi alapon“ Az MSZBT főtitkára Kaposváron NEM VOLT fagyszabadság ezen a télen a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Válla­latnál. Az enyhe időben az eddigieknél is nagyobb fel­adatra vállalkozhattak volna, ha... S éppen ez az, ami különös ellentmondást rejt magában. Holl Lajos igazgató nem pa­naszkodik arról, hogy kevés a munka. Hiszen feladat van elég. Az idei évet azonban lendületesebben, gyorsabb ütemben is lehetett volna kezdeni. Erre kapacitás is volt, csak éppen szerződés nem, emiatt hiányzott az a feszítő erő, amelyik nagyobb lendüle­tet adott volna. Oka: az épít­tetők pénzügyi forrásai nem voltak kellőképpen tisztázot­tak. Emiatt nem tudtak a vál­lalattal szerződést kötni. A gond ma is élő. Ahhoz ugyan­is, hogy aláírják a szerződést, a banktól igazolást kell be­szerezni, hogy a beruházás megvalósításához elegendő pénze van az építtetőnek. Vízzel és közművel kapcsola­tos építkezésről van szó, s akik a beruházásokat finan­szírozzák, többnyire költség- vetésből gazdálkodnak. — Tervünkben 1972. évi kezdésre — s jórészt befeje­zésre — tíz törpe vízmű sze­repel. Tulajdonképpen azt is tudjuk, hogy melyik község­ben kell majd építenünk, csak. éppen, szerződést nem. tudtunk még kötni. Azt pedig nem kell különö­sebben hangsúlyozni, milyen jelentősége van annak, ha egy építőipari beruházás nem má­jusban kezdődik, hanem már januárban. A somogyi építő­ipari vállalat kapacitása a feladatokhoz mérten kevés, a közműépítő vállalat létrehozá­sa viszont megteremtette an­digieknel gyorsabb ütemben építsünk közműveket. A lehetőséggel a megrende­lőknek jobban kellene él­niük' Mit terveztek a vállalatnál ebben az évben a törpe víz­műveken kívül? A somogyi beruházások közül számukra a nagyatádi és a marcali szennyvíztisztító telep mun­káinak a kezelése, és a tabi szennyvíztisztító második üte­me a legjelentősebb. A fel­adatok az idén a tavalyinak a duplájára nőttek: az előző évi 90 millió forinttal szemben 180 millió forint értékű mun­ka elvégzésére vállalkoznak. Ennek 55 százaléka Somogy­bán valósul meg. (30 százalé­ka Pécsen, 15 százaléka pedig Zala megyében.) A NEMRÉG ALAKULT vállalat újdonságokkal is kí­sérletezik. Szennyvízcsator­nák építésére Magyarországon még nem használtak műanyag csövét. A Hungária Mű- anyagfeldolgozó Vállalattal kötött megegyezés szerint külföldről — kísérletként — hoznak be ilyen csöveket, s azt felhasználják saját telepük építésénél. Az itt végzett kí­sérletek alapján döntenek majd elterjesztéséről. A vál­lalat, miközben nőnek a fel­adatai, egyre többet fordít modem gépek vásárlására. Ebben az évben — hárommil­lió forintért — Franciaország­ból hozat kotrógépet, s tervezi útátfúró gépek beszerzését is. Mindezt a termelékenyebb, gyorsabb munka érdekében, mert hiszen a beruházók pénzügyi lehetőségei élőbb- utóbb tisztázódnak, s akkor minél gyorsabban kell a víz­mű vagy a csatornahálózat. Nagy Mária, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság főtit­kára pártnapot tartott tegnap délután Kaposváron a ruha­gyár dolgozói számára. Ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy a még fia_tal, alig egyéves MSZBT tagcsoportokról be­szélgessünk a főtitkárral. — A Pártélet című folyóirat januári számában megjelent cikkében ezt olvastuk: «-Az MSZBT új országos elnökségé­nek egyik legfőbb feladata, hogy már az új esztendő első hónapjaiban elkezdje kialakí­tani a követelményeknek megfelelő munkamódszereket. Most még valóban az új év első hónapjainál tartunk, ki- alakult-e már a munkstílus- ra vonatkozó elképzelés? — A magyar dolgozóknak nem kell különösebben taníta­ni, hogyan ápolják a magyar —szovjet barátságot. Legfonto­sabb, hogy ne szervezetet csi­náljunk sok értekezlettel, na- nem élő mozgalmat, önkéntes­ségi alapon. Célunk, hogy a társadalom különböző rétegei számára munkahelyük kere­tein belül nyújtsunk lehetősé­get a mozgalomban való rész­vételre. — Az országos elnökség te­rületi szervek nélkül, közvet­lenül tartja a kapcsolatot a tagcsoportokkal. Hogyan? — Hatszáz MSZMT tagcso­port működik az országban A velük való kapcsolat első­sorban arra vonatkozik, hogy kellő mennyiségű, jó színvona­lú politikai és kulturális kiad­ványokat tudjunk küldeni ne­kik, ezért az MSZBT kiadói te­vékenységet is folytat. Ezen­kívül évente két-három alka­lommal összehívjuk a tagcso­portok elnökeit. Egyébként a közvetlen irányítást a helyi pártszervezetek végzik, ezzel gondoskodnak arról, hogy a magyar—szovjet barátság ápolása a politikai tömeg­munka szerves része legyen. De hogy egy példát is mond­jak: olvasómozgalmat indítot­tunk a ma élő szovjet próza­írók műveiből. Ebben sokan részt vesznek. Hogy mennyien, ez politikai fokmérője a tö­megek ilyen irányú érdeklő­désének. Ami a módszereket illeti, végső soron azt mondhatom, 1972 a kísérlet éve, amely ki­alakítja a mozgalmi jellegű munkastílust. Nagy Mária az órájára né­zett, lejárt az idő. Több mint kétszáz dolgozó gyűlt össze a ruhagyár kultúrtermében, őket nem lehet megvárakoztatni. Az MSZBT főtitkára három kérdéscsoportról tartott elő­adást a pártnapon. Beszélt 1971 termelési eredményeiről, részletesen ismertette élet­színvonal-politikánkat és fog­lalkozott népgazdaságunk né­hány problémájával is. Befejezésül ezt mondta: — Terjeszteni kell az olyan gondolkodásmódot, amely azt keresi, mit tehetünk a közös­ségekért, a vállalatért, a váro­sért, országunkért. Előadása után az MSZBT főtitkára a városi pártbizott­ság vezetőivel találkozott. R. Zs. Előbbrelépés iparosítással Huszonegy évvel ezelőtt ír­ták alá Túrkevén az ország el­ső termelőszövetkezeti városá­nak megalakulásáról szóló ok­mányt. Két évtized alatt ki­alakultak a város korszerű, szocialista nagyüzemei, meg­vetették a jómódú paraszti élet alapjait. Tanulnak a KISZ-vezetők Kedden a klubban A Vezetést is tanulni kell. Ennek az állításnak igazságát senki sem vitatja, mégis na­gyon sok helyen nem élnek az­zal a lehetőséggel, hogy képez­zék a vezetőket. Többek kö­zött a KISZ-ben sem. A leg­több nagy létszámú KXSZ-szer- vezetben is megelégszenek az­zal, hogy nyáron elküldik a vezetőségi tagokat a KlSZ-tá- borba — ott egyébként nagyon sok okos és hasznos tanácsot kapnak a munkájukhoz —, egész évre azonban mégis ke­vés ez az útravaló. A Kaposvári Villamossági Gyár KISZ-bizottsága ezen akart változtatni, amikor ki­dolgozta az úgynevezett »házi« vezetőképzés programját. A KISZ-bizottság és az alapszer­vezeti vezetőségek tagjai gyűl­nek össze minden kedden a gyár klubtermében, és előadá­sokat hallgatnak. — A tanfolyamot a pécsi KISZ-iskola programjának mintájára állítottuk össze — mondta Kardos Erzsébet szer­vező titkár, a tanfolyam ve­zetője. — Az első tíz előadás — Az embernek nincs min­dig ideje arra, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzon. Ezért jó előadásokat hallgatni róla. Itt rendszerezetten kapom azt, amit ki tudja, hány könyv el­olvasása után tudnék meg — mondta F erenczi Lajos, az egyik részvevő. — Az eddig elhangzott elő­adások közül melyiket tartják a leghasznosabbnak? Szinte mindenki egyszerre válaszol: — A KISZ-vezetésről szólót. Erre van a legnagyobb szük­ségünk. Sok gyakorlati példá­val, egy meghatározott alap­szervezet szemszögéből beszélt erről Kis Gyula, a pécsi KISZ- vezetőképző iskola igazgatója. Nézeget) iik a további prog­ramot. Előadások a kül- és belpolitikai helyzetről. A KISZ érdekvédelméről, a termelést segítő tevékenységéről, «a VIII. kongresszusról, a kommunista erkölcsről, a hazafiságról, a honvédelemről, a szabad idő eltöltéséről, a sportról. Ha ezek olyan jól sikerül­nek, mint az első három, a Villamossági Gyár KXSZ-esei a nyereségrovatba írhatják a -»•házi« vezetőképzést. S, M. A harmadik évtizedét kezdő szövetkezeti város fejlődése most új fejezethez érkezett: a mezőgazdaság mellett kiala­kul az ipar. A 17. számú Autó­javító Vállalat mellett a vá­rosba telepítette egyik üze­mét a budapesti Május 1. Ru­hagyár. Első sejtjében már termelnek is, de az üzemet továbbfejlesztik, az »anya- üzem« harmincöt millió forin­tot irányzott elő a túrkevei gyár bővítésére. A korszerű ruhapiari termé­keket gyártó üzem a bővítés­sel még több munkásokat fog­lalkoztat- majd. (MTI) Tartósabb és finomabb lesz a péksütemény A sütőiparban már rég­óta keresik azokat a mód­szereket, amelyekkel termé­keik minőségét megjavít­hatnák. Az egyik út a különböző »öregedéskéslelte­tott cipók és zsemlyék minő­sége javult meg. Az új gép egy 40—80 kilo­grammos tésztaadagot 3—5 perc alatt dagaszt sütésre al­programozható, önműködően szabályozza a sebességet és a hőmérsékletet. Jelenleg Siófokon és Bala­tonszárszón van még hasonló «■mindenkihez szól«. A máso­dik részben — öt alkalommal — külön tartunk előadást a tit­károknak, .kultúrosoknak, sportfelelősöknek, tehát re­szortok szerint osztjuk el a hallgatókat. — Miről volt és lesz sző az «általános« részben? — Eddig három előadás hangzott el. Az elsőn a beszéd általános tudnivalóiról hallot­tunk, a másodikon a KISZ- vezetésről. A harmadikat a KISZ-vezetőkkel együtt hall­gattam végig. Pintér Miklós, a gyár mérnöke tartott elő­adást a világnézetről, a filozó­fiáról. a marxizmus létrejötté­ről, lényegéről.. Kétórás elő­adás volt sok adattal, névvel, történelmi utalással. És még­sem volt zsúfolt, »fárasztó«. a h-■ ■ ■ ' 'd-n! r~ v is meggvoz tek - ■■' előzőleg má' megáldani ottani magamban. Hasznos és jó előadás volt. tők«, vagyis vegyszerek alkal­mazása, a másik pedig az in­tenzívebb dagasztás. Alkalma­zásukkal megnő a termék fo- gyaszthatóságának, élvezhető- ségének időtartama és a tér­fogat is nagyobb lesz — vál­tozatlan súly mellett. ­A Somogy megyei Sütőipari Vállalat az utóbbiból, az in­tenzív dagasztóból vásárolt négyet, ebből kettő (Kaposvá­ron és Fonyódon) már műkö­dik. Az intenzív dagasztógép munkáját legjobban az jellem­zi, hogy az egyik kereskedel­mi vállalat felhívta a kapos­vári központot, és szemrehá­nyóan megkérdezte: miért nem jelentik be nekik, ha új terméket dobnak piacra. Per- | sze új termékről szó sem volt: i »-csak« az új gép által dagasz­kalmassá. A korábbi 15—20 perces idővel szemben ez tete­mes előny. A gép munkája dagasztógép, amellyel a nyári csúcsidőben a Balaton-parti ellátást kívánják megjavítani. Szemlélet E z a manapság sókat emlegetett fogalom eszembe juttat egy régá epizódot. Valahol vidéken jártam, s egy ér­telmiségi ismerősöm megkérdezte a barátjától: —■ Mondd csak, szerinted milyen a kispolgár? — A másik gon­dolkodás nélkül válaszolt: — Te még sohasem néztél a tü­körbe? Megvallom, e néhány sornak nincs közvetlen köze ahhoz, amit mondani szeretnék. De azért elárulhatom, nem .vélet­lenül idéztem föl. Napjainkban ugyanis úgy réinlik, mintha a felszíni jelenségek valahogy jobban hatnának az embe­rekre, mint az összefüggések láncolata, a nagy egész. S ilyenkor nem árt, ha néha cdaállunk a tükör elé... Azért próbálok szót váltani Önökkel erről a dologról, mert egyre-másra panaszokkal, zsörtölődéssel, elégedetlen­séggel, néha zúgolódással találkozom. Nem általában, nem. egész életünkkel, a szocializmus építésével kapcsolatban, ha­nem akkor, ha valahol elhangzik ez a szó: életszínvonal. — Életszínvonal? — teszik föl némi gúnnyal a kérdést embertársaim. — Ugyan kérem! Tessék csak körülnézni az üzletekben. Ügy mennek fölfelé az árak, mintha zsinóron ■húznák. És a fizetés? Az marad, vagy alig változik. Nehéz az élet. Az ember csak gürcöl, húz, mint egy igásállat, és tessék. Mennyi jut a borítékba? Körülbelül így hangzik a sopánkodás. És rendszerint nem azoktól, akiknek — sok gyerekük, alacsonyabb jövedel­mük miatt — még valóban nehéz. Nálunk persze nem kell ■»■elvenni attól, aki panaszkodik«, de fölnyitani a szemét — igazén nem ártana. Rájöttem, hogy igen furcsa dolog a valóság. Gondolják csak meg: itt zajlik közvetlen közelünkben, mi formáljuk, mi alakítjuk. És mégis, rendszerint kifacsart módon, hami­san tükröződik vissza a közvéleményben. De erről nem a va­lóság tehet. Srikszer beszélünk az életszínvonalról, és úgy teszünk, mintha nem tudnánk, hogy mi az. Sápítozunk a bér miatt és azt rr.cndjuk: ez az életszínvonal. Jövedelmünket emle­getjük (természetesen levonásokkal) és szidjuk az életszín­vonalat. Kétségbevonjuk a statisztikát; amely"évrffTévre ki­mutatja egyenletes fejlődésünket. (Pedig igazat Szól, nincs oka torzítani.) Magyarán: csak önmagunkat nézzük. Nem szeretném, ha személyes ügyeikbe való beavatko­zásnak tekintenék, amit mondok. De vallják be: amikor munkatársaikkal, baráti vagy családi körben életük alaku­lásáról beszélgetnek, ugye sokszor elrugaszkodnak a való­ságtól? (Nem vádaskodom, csak kérdezek!) Nem valószínű ugyanis, hogy egyáltalán eszükbe jut és sorra elemzik a la­kosság jövedelmének és fogyasztásának, lakás- és kommu­nális ellátottságának, egészségügyi helyzetének, a népesedés és a foglalkoztatás, az oktatás és a szakképzés, az egyéb mű­velődési lehetőség minden mozzanatát, a szociálpolitikát, amely százezrekről való gondoskodást valósít meg. Pedig ez mind az életszínvonal kategóriájába tartozik. Legtöbben csak önmagukat nézik, egyéni helyzetükből és vágyaiktól in­díttatva ítélkeznek az életszínvonalról. — Mennyit kere­sek, mennyibe kerül az élelmiszer, a lakás, a ruházkodás. — S a következtetés: drága az élet, alacsony az életszín­vonal. Baj van a szemléletünkkel. Nem is tutícm, hegy mi vezethetett idáig? Az önzés, az egoizmus, az anyagaisság, a felületesség, valamiféle »egyéni« látásmód, tájékozatlanság? M ert nézzük csak, hogyan fogadják az emberek az össze­hasonlító hírt, ha azt mondom: 1967-ben hatvanezer, 1972-ben már hetvenkétezer lakás épül az országban. Akik rendezett körülmények között élnek, azok jobbára át- siklónak a hír fölött. Akik évek óta jogos igényük kielégí­tésiére várnak, azok nem hiszik el. És ha végre új lakásba költözik valaki? — Csökkent az életszínvonalam — mondja —, mert lám, a bérem nein változott, de mennyivel több a lakbér... — S hogy közben kultúráltomban él, hogy fürdő­szobája és gázfűtése van? Legyintés a válasz: Hát nem ter­mészetes? Baj van a szemléletünkkel'. A másik dolog. Ha az életszínvonalról beszédünk, eszünkbe nem jutna számba venni, hogyan dolgozunk, mennyit termelünk. Pedig nyilvánvaló, hogy csak a gyor­suló gazdaságii növekedés hozhatja létre a lakosság jólété­nek, szociális és kulturális fölemelkedésének anyagi alap­jait. Tehát mi magunk. Azaz, ha elégedetlenek vagyunk az é'etszsnvonallal, voltaképpen önmagunkkal kell eiégedetlen- kednünk. S ez nem is ártana néha... Számok özönével áraszthatnám el Önöket. Neun tudom, igénylik-e? Ee látom őket a nagy tükörben, amelyből nem­csak az egyén, nemcsak a bérek és az árak változása tük­röződik. Hanem olyasmi is például, hogy tíz év alatt 57 szá­zalékkal nőtt a reáljövedelem hazánkban. Hogy amíg 1960-ban száz óvodás korú gyerekből 33,7, addig 1970-ben már 57,7 járt óvodába. Tutícm, mosolyognak. De ez akkor is óriási fejlődés, ha seken még kimaradnak — hely banyá­ban. De miért csak azok érzékelik a "változást, akiknek óvo­dás korú gyermekük van. (Vagy azok se?) Az életszínvonal persze családonként, rétegenként is változó. Nem valószínű tehát, hogy egy országos adat »ráhúzható-« minden családra vagy rétegre. De miért nem hisszük el, hogy közösségi tár­sadalmunkban a fejlődés végül is valamennyiünk előrejutá­sát fejezi ki? Baj van a szemléletünkkel. Panaszkodunk? És lám, a tíz év előtti 47 kilóról 58 és fél kilóra nőtt az egy főre eső húsfogyasztás. Miből vettük? Hogy lehet az, hogy 1960-ban 3,4, 1970-ben már 54,9 tele­vízió jutott száz háztartásra. Mond-e valamit Önöknek, hogy tíz évvel ezelőtt minden száz háztartásban 1,2 hűtőgép, 14,7 mosógép volt, s ma 33, illetve 51,9? S hogy tíz év alatt két­szeresére nőtt a családi pótlék összege, hogy 245 százalék­kal (1) tcfcb a kifizetett nyugdíj. S akkor még nem beszél­tem az új iskolákról és kórházakról, a könyvtárakról és mű­velődési intézményekről, a korszerű gyárakról és lakótele­pekről, amelyeket csak úgy teremthetett a szocialista állam, hogy a mi munkánk, erőfeszítésünk testesült meg bennük. Ezért kínos, ha baj van a szemléletünkkel. • Ü gye megértik: ha látjuk és láttatjuk az egészet, attól még senki sem akarja elhomályosítani meglévő ba­jainkat. Sókan nehéz körülmények között élnek még, de jobban, mint tíz évvel ezelőtt. Sok lakás kell és sok óvo­da, több nyugdij és szociális intézkedés, sok csatorna, víz- és gázvezeték, sok út és járda, nagyobb választék és alacso­nyabb árak. De be kell látni, hogy ez nélkülünk nem megy, Több és jobb munka nélkül, gazdaságosabb termelés és kö­zösségibb szervié Tét nélkül nem is mehet. Túl kell tehát néznünk önmagunkon. Azt hiszem, érde­mes változtatni sokszor kicsinyes, önös és befelé forduló szén lé’etürWm. Milyen is ez en ter? Sokszor elégedetlen. És j5., hogy az, ha ntrióra serkenti ér rorsz. ha kívülről szeml-’ődik, a nagy közösség helyzetéről, érdekéről, s, a realitásokról megfeledkezve... Jávori Béla i g©»*©«3yg ISFLAP SsäerAk, SSK& gatesfc Ml 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom