Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-02 / 27. szám
Versenyfutás helyett mérlegelés Téli közlekedési terv Fontos az összehangolt, jő munka A beruházások helyzete központi téma volt a gazdasági vezetők múlt évi országos tanácskozásán, s sok szó esett erről az országgyűlés legutóbbi ülésszakán is. Az átgondoltabb, szigorúbb beruházási politika hatása hogyan érződik a Somogy megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál? A kérdésre Szigetvári György igazgatótól kértünk választ. — Kiviteli tervre kevesebb a megrendelésünk, mint a korábbi években. Ha a vállalatok ezt a szigorúbb beruházási politikát a jobb előkészítés érdekében használják fel, akkor ezt mondom: nem baj, hogy kevesebb a megrendelés. Az eddigi gyakorlat ugyanis az volt, hogy a beruházó megjelent a tervezőnél, s minél rö- videbb határidőre kérte a terveket. Ez gyakran vezetett versenyfutáshoz: s ebben az nyert, aki előbb tudott terveket produkálni. Most, hogy kevesebb a beruházás, van idő arra, hogy felkészüljünk egy építkezésre. A tervezőknek is több a lehetőségük, hogy mielőtt kész tervet adnának, tanulmányokat készítsenek, s a különböző változatokból azt válassza ki a beruházó, amelyik a legjobban megfelel pénzének és a célnak. Az elmúlt években akadt olyan község, amelyiknek volt pénze művelődési házra. Megépíttette, de a pénzből már sem járdára, sem vízre nem jutott. Most kihasználatlanul áll az épület. Azt hiszem, nem kell mondani: az ilyen beruházás nem éri meg. Szerintem, ha sok egyéb mellett az alaposabb előkészítést is magával hozza a szigorúbb beruházási politi ka, jól járunk. — Lehet találkozni e törekvések konkrét jeleivel? — Ami nálunk jelentkezik: csökkent a magasépítéssel kapcsolatos tervekre kapott megbízások száma, s a korábbinál több a megrendelés közművesítésre, mélyépítésre. Különösen a Balaton-parton jelentkezik ez erőteljesen. Az építészek szerint e területen meg kell teremteni először a továbbfejlesztés lehetőségét, ez pedig azt jelenti, hogy az eddiginél több utat, vízierőművet, szennyvízcsatornát kell építeni. A közmövesítési program korántsem látványos, hiszen minden a föld alá kerül, de mindenképpen a fejlődés biztosítéka. Kaposváron is folynak tárgyalások a város szennyvízhálózatának tanulmánytervére. Ugyancsak tanulmányterv készül az Irányi Dániel, a Dózsa György és a Budai Nagy Antal utcák által határolt városrész rekonstrukciójára. Nagyatádon a szol- gáltatőközpont és a hozzá kapcsolódó lakóházak építésére készítünk tanulmánytervet. Ezek csak kiragadott példák, de bizonyítják, hogy másként ítélik meg a beruházások helyzetét azok, akik döntenek erről. — A tervezők véleménye szerint hol kellene még előbbre lépni? — A tanácstörvény hatályba lépése óta jelentősen nőtt a községi tanácsok önállósága a beruházási elképzelések megvalósításában is. Szerintem jó lenne, ha az eddiginél jobban támaszkodnának a szakemberekre, s ennek egyik módja az eddiginél több tanulmányterv. Somogy megye közútjainak jelentős részét a KPM Közúti Igazgatóságának gépeivel tisztítják meg a hótól, s az igazgatóság felkészülésének mértékétől függ, hogy télen alkalmasak-e ezek az utak a közlekedésre. Az úthálózat egy másik része azonban a községek, városok belterületén kanyarog, s a hóeltakarítás, a síkosság megszüntetése itt a helyi tanácsok feladata. Az I960 —70-es év igen kemény és hosszú téli időszaka bebizonyította, hogy a téli közlekedés zavarta1 ansága nagyobb szervezettség, gépesítés jobb információs szolgálat nélkül elképzelhetetlen. Ahhoz, hogy összefogják, jobban összehangolják a munkát, központosítsák az információk gyűjtését és feldolgozását, a rendelkezésre álló eszközöket — járműveket, hóeltakarító és egyéb gépeket — hatékonyabban használják fel, s a különböző erőket ésszerűen csoportosítják, a megyei tanács vb közlekedési szakigazgatási szerve kidolgozta a téli közlekedés tervét. Ebben a különböző hatóságok és társszervek feladatkörét s tevékenységük összehangolását határozzák meg. A terv részeként létrehozták a megyei központi hó- ügyeletet. Legfontosabb feladata az információs szolgálat, amely a közlekedéssel és a közellátással kapcsolatos öszszes szükséges információ ösz- szegyűjtéséből és továbbításából áll. A községek a járásoknak, a járások a megyei központnak jelentenek. A hóügyelet munkája a téli közlekedési viszonyoknak megfelelően változik. Az első szakaszban csupán a felkészülés folyik, ügyeleti szolgálat nincs, de a meteorológiai intézet előrejelzéseit állandóan figyelemmel kísérik. Az időjárás változásával (télire fordultával) azonban megindul a hóügyeleti szolgálat A kapcsolat állandó a hatóságokkal (tanácsok) és a társszervekkel (Közúti Igazgatóság) és rendszeresen tájékozódnak a közúti és a vasúti közlekedés helyzetéről. Az első hóakadály megjelenésétől azután állandó huszonnégy órás ügyeleti szolgálatot tartanak. A hóakadály rendszerint a közutakon szokott megjelenni legelőször. Amennyiben az erők nem alkalmasak a közlekedés zavartalanságának biztosításéra, akkor a megyei téli közlekedés és közellátás irányítását a központi hóügyelet közvetítésével az operatív bizottság irányítja. Fegyveres erők igénybevételéről csak az OB dönthet. Az eredményes munka nagy pontosságot és összehangoltságot kíván. Minden év szeptemberében közös értekezleten határozzák meg, hogy melyik szervnek milyen erőforrások állnak rendelkezésére, és ennek alapján milyen feladatot kell elvégezniük. A településeket összekötő közutakon a Közúti Igazgatóság gépei végzik a hóeltakarítást és a síkosság elleni védekezést, a községekben pedig a köliségvetési üzemek, illetve a ts/.-ek gépparkját veszik igénybe. Fontos alapelv, hogy minden hatóság, szerv csak azokat s szolgálatokat adja, amelyek ellátása egyébként is feladatához tartozik, vagy amelyik ellátásához használható munkaerő és eszközállománnyal rendelkezik. A kidolgozott közlekedési terv — nőim igazi próbájára a tavalyi és az idei viszonylag enyhébb időjárás miatt még nem került sor —, biztosíthatja a megye minden helységének folyamatos ellátását S hogy váratlan meglepetések még ideig-óráig se okozhassanak zűrzavart, a kereskedelmi osztály intézkedett, hogj minden községben húsz napra megfelelő élelmi szertartalék álljon a lakosság rendelkezésére. Cs. T. Tanfolyam kezdőknek A Diesel-motor működését tanulmányozzák a hallgatók. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, valamint a Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége a középsomogyi tsz-ek számára két alapfokú traktorvezetői tanfolyamot indított. Közülük az egyiket a tahi szakmunkásképző intézetben rendezték meg. — Harminc dolgozó kezdte el a háromhónapos tanfolyamot — mondta Müller János, a tsz-szövetség munkatársa. — Olyan embereket küldtek ide tanulni a tsz-vez-etők, akik még semmiféle szakképzettséggel nem rendelkeznek. így lehetővé tették számukra, hogy alapfokú traktorvezetői képesítést szerezzenek. Természetesen ezzel a képesítéssel közúti forgalomban csak abban az esetben vehetnek részt, ha az iskola befejezése után KPM-vizsgát is tesznek. Különben csak a tsz-bsn ülhetnek rr--'-*re. s csak kinn a földe' A tanműhelyben figyelő szemek követték a két oktató: Halász Sándor és Reiter László szaktanárok szavait. Magyarázták a hallgatóknak a Diesel-motor működését, majd a gyakorlatban is megismertették velük a tanultaikat. Ezenkívül aznap a vető- és az ültetőgépek beállítására és kezelésére is kioktatták valamennyiültet — Sajnos sok a gondunk — mondta Szűcs László szakfel- ügyelő, az ádándi szakiskola tanára. — Azért nem könnyű az oktatás, mert otthon más munkakörben foglalkoztatták hallgatóinkat, s most teljesen új, számukra ismeretlen világgal ismerkednek meg. No nem úgy értem, hogy otthon nem láttak traktort, sőt némelyikük még vezetett is, de szakszerű kezelését, a működését itt az iskolában tanulják meg A tanfolyam nemsokára véget ér, s a hallgatók a vizsga- bizottság előtt adnak számot, hogyan sajátították el a tan- nyagot. Ha majd a KPM- vizsgák is sikerrel járnak, akkor a közúti forgalomban is érvényes jogosítványt kapnak. A gyakorlatban Is kipróbálják a tanultakat — a traktorveEn szóljak? A rról írjon, szerkesztő úr, hogy miért nem mtmS- ják el az emberek azt, amiről tudnak? Miért hagyják, hogy társaik a legaprébbtól a legvadabb dolgokig kellemetlenség'ekiet, visszaéléseket kövessenek el? Erről írjon legközelebb ... Írok. Máris megpróbálok szót váltani Önökkel a társadalmi együttélés — elveinktől teljesen idegen — fonákjáról, ami — még azt is megkockáztatom — súlyos társadalmi, gazdasági, politikai bajokat okozhat. — Én szóljak? — Miért pont én? A válasz voltaképpen egyszerű volna. Azért, mert ember vagyok. Azért, mert becsületes. Azért, mert egyénenként is mindenki felelős a társadalomért. Még gyerekkoromban hallottam, hogy az Európát végigsöprő fasiszta német hadsereg parancsnokságához sehol sem érkezett annyi rágalom és följelentés, mint nálunk. És mondják, hogy ilyen átkozottul rosszindulatú jelentések tömkelegével árasztották el annak idején a felszabadító szovjet csapatok parancsnokságát is. Mentalitás dolga volt ez? Ilyenek vagyunk? Nem! Csak ilyenek voltunk. A paradoxont sokszor leírtam már: a magyar lónak nincs háta, csak jobb meg bal oldala... Azóta hosszú évtizedek teltek el, tele küzdelemmel, akarással, sikerrel, néha kudarccal, de alapjában véve nemesebb embert és társadalmat formáló igyekezettel. Most megás ez a példa jutott az eszembe, amikor elolvastam a levélíró sorait. Miért nem mondják el az emberek azt, amiről tudnak? Annak, aki hibázik. És azokról, akik képtelenek az első, második figyelmeztetésre változtatni magatartásukon, módszereiken. Miért nem mondják el az emberek? Kényelmességből? Nemtörődömségből? Érdektelenségtől vezéreltetve? Kaján befelé kacagás »örömmámorát« sejtve? Akárhogy is van, helytelenül teszik. Utólag sokszor tapasztalni, hogy hallgattak, s ezzel — akár kiderül, akár nem — cinkossá válnak. Hallottam a faluban, hogy az intézet egyik beosztottja — kínosan kivárva a négyszemközti beszélgetés lehetőségét — az igazgató fülébe súgta: — Igazgató úr! Lopnak az intézetben ... És részletesen elmondta, hogy ki, hol, hogyan, hányszor és milyen körülmények között. Az igazgató türelmesen végighallgatta, s azután megkérdezte tőle: — Hivatalosan, írásban is hajlandó bejelenteni? — Szó sem lehet róla. Csak könnyíteni akartam magamon ... Az ügyből »természetesen« nem lett semmi. A szarka lophatott tovább, a fülbesúgó nem vállalta a felelősséget. S amikor a történetet hallottam, eszembe jutott, hogy csaknem két évtizedes pályafutásom alatt hányszor mondtak el nekem dolgokat e »szerény« megjegyzéssel kísérve: »Ho elmondod vagy megírod, hogy tőlem hallottad, letagadom.. ,« Hát így állunk. E zt mondták egyébként a fenti történet kapcsán is. Mit tehetek? Láncreakcióról van szó, bírósági ügy lehet belőle, s alighanem én ülnék a vádlottak padján... És mégsem tudom egészen elítélni a »hallgatókat«. Mert azt hiszem, hogy nem maguktól hallgatnak, dtem »miért pont én« elmélettel jöttek a világra. Valami azzá, ilyenné tette őket. Nem most, és nem az utóbbi évtizedben. De a gyökerek mélyre nyúlnak, s szabadulni tőlük irtózatosan. nehéz... Mai példa. Hallottam, hogy az egyik gazdaságban két vezető évekig sok-sok százezer formtet vett föl utólagos elszámolásra a pénztártóL Voltak, akik emlékeztették őket arra, hogy nem számoltak el minden forinttal. Könnyödén és gyorsan megszabadultak tőlük. A társadalmi szerv képviselői is észlelték a dolgot. Szóltak is. De valami »csodálatos« módon szinte kiközösítettek, »fekélyesek« lettek a faluban. A csalóknak, sikkasztóknak ugyanis akkor még hitelük és hatalmuk volt. Ma börtön a »pihenőjük«. Az ilyen egyedi esetek híre azonban terjed. És bizonyos »megfontolásra« készteti az embereket. Természetesen ez csak az egyik oldala a dolognak. A másik az lehet, hogy nem mindig figyelünk oda, ha az emberek szálnak. Pedig vannak nekünk ezerszámra úgynevezett »virtigli« munkásaink, okos és közösséget szerető parasztjaink, akik őszinte szóval, leginkább az ügy iránti féltéssel akár gyűlésen, akár másutt elmondanak valamit. Egyetértésükkel, elismerésükkel sem fukarkodnak, de látják a hibákat, sőt, a visszaéléseket is. Szóvá teszik emberséggel. És tegyük szívünkre a kezünket: mindig odafigyelünk a szavukra7 Ez még mindig a dolognak csak a másik oldala A harmadikról voltaképpen már szóltam. Arról ugyanis, h<>gy milyen egyéni elhatározás húzódik meg időnként a hallgatás mögött. Volt egy öreg, aranyos gépkocsivezetőnk, sokszor emlékezünk rá. Az volt a szavajárása: jobb a békesség! Neki megbocsátottuk, hogy nem szólt. Nyugdíj előtt állt már, s mert valóban jobb a békesség. De nem mindenáron! Aki tisztességgel, becsülettel ellátja a munkáját, annak aligha van oka rá, hogy ilyen csendes szemlélődéssel és belenyugvással követeljen magának »békességet«. Azt hiszem, inkább azok hallgatnak csak, akiknek — akármilyen kiesd legyen az — van valami a fülük mögött, van máért hallgatniuk. Tehát önmagukat védik — látszólag, pedig közvetve vagy közvetlenül saját érdeküket is sérti a visszásság, a tetemes anyagi kár, a szervezetlenség, a po- csékolés. De hát olyan sokan hallgatnak! Olyan sok embernek lenne vaj a fején? N em, ez valóban képtelenség. Csak a rossz példa ragadós. Biztatással és védelemmel, meghallgatással és körültekintéssel kellene változtatni ezen akkor is, ha hihetetlennek látszik a bejelentés, akkor is, ha becsületéről és tisztességéről híres emberre vonatkozik az észrevétel, akkor is, ha hozzánk közelállóról van szó. S ez különösképpen fontos dolog, hisz a »kipróbált« emberek védelmét is biztosítanunk keli, ha rágalomnak minősül a bejelentés. De sohase másokat biztassunk magunk helyet Én széliek <5 szóljon s mi mindannyian vv.a mzg-v t körűi elvé ri'ke1, ryckcrlctvnikal, töi-vánrcidkktl és felfogásunkkal ellenkező dolgokat tapasztalunk. Jávori Béla SSOMOGTS NÉPLAP 1911 ftsbnasá*- t
