Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
H ess, ae Ss haragudj, ezt a melót nem vállalom aL Még ha szabad szombat len- , ne, az más. De az a jövő héten. Vasárnap pedig nem melózok. A főár-' was is megmondta: — A hétköznap a szanatóriumé, fiam, a szombat, vasárnap a tied. De fiatal vagy, minek annyit hajtani, mint a jármos ökör... A fődoki az ilyen. Megmondja a magáét De jó főnök. .. Én nem szeretem, ha a hátam mögött állnak, amikor faragom a téglát vagy kenem a maltert. De fődká az nem ügy áll ott Zsebre vágja a kézit mereszti a gurgula szemeit mintha drukkolna az embernek. Nem kukacoskodik, nem szól bele. Csak néz, és élvezi a melót Én még férfiembert: tálén sohasem szerettem így, mint őt Mert az apám az nagy széltoló. Volt az sitten, meg volt a katonaságnál, hozott kis csillagot is, amikor haza- gyütt néha, de a legtöbbször pofont »Jutái fülesek-« — így hívta az ajándékait Hát persze, hogy bőgtünk, már amikor csak hallottuk lépéseit. Szinte menetrend szerint vert bennünket az anyámmal. Aztán elváltak, és én csak az anyámhoz szoktam. Ő választotta ki a szakmát is. Igaz, mit is tehetett volna szegény; nem voltam eminens az iskolában. Hogy őszinte legyek, nemigen szerettem tanulni, csak az apám hőzön- gött miatta, hogy majd ő megmutatja a tanítónak, hogy egy cselédember fiának nem. lehet hármasokat adni. Majd ő elviteti az ávóval... Aztán mégis öt vitték ei falopásért. Mondom, anyám viselte az én gondomat, ö mondta; »Legyél, fiam, kőműves, láthatod, körülöttünk is hogy épülnek az emberek. S ' talán majd új házat húzol a mienk helyire, mielőtt hozod az asszonyt.« Nem mondom, eddig oké az ábrándozás, de asszonyra még nemigen gondolok huszonegy éves fejjel. Csak az anyám ábrándozik róla. De nem is csodálom, elég lehet, neki egyedül. Néha kap az apámtól levelet, hogy fogadja vissza, de ő hallani sem akar róla. Én azt mondom: igaza van. K itanultam. Bevágódtam az állami építőiparba, a magasokhoz. Ott aztán volt egy brancs. Kötöknek számítottam köztük még, ' de kitátottám a fülemet. Ment a nagy duma reggel, délben, este. Az egyiknek volt egy kis füzete. Először azt hittem, naptár, de láttam egyszer, hogy benne van az összes környező vállalat neve, címe, mellette meg az. hogy ekkor meg ekkor, ezért meg ezért mennyit fizettek. Pár hónapig volt nálunk, kiszagolta a magasabb órabért, aztán istenáldjon... Egyszer jött egy újságíró is. Megállt az állványok alatt, i A vízvezeték-szerelők tekernék a kócot, a malterosok ke-j verték a tortakrémet, mi meg raktuk a téglát, úgyhogy fá se rántott senki Sajnáltam szegény ürgét. Először kér- iezgette: — Késik a határidő, emberek ... Mi a véleményük, miért?! Végül aztán az építésvezető makogott neki valami marhaságot. Harmadnap kilőtték a központból, voK egy kis fűzés Egy csapatban ioldalági Pál: KÉTFÉLEKÉPPEN Azt mondta: a siralom völgye az ő világa, és kezét szívére tette; iáit a kínnal megszületett, csupasz beszéd, ezért a számjegyekhez fordult, osztott és szorzott évekig, köd alakban jelentkezett csak tudatában, hogy létezik, aztán valaki megszerette. és előhívta őt, akár egy negatívot. Most, ha sétál, mellette megy egy szép agár. meg ígéret, az építésvezetőt vették rá először, utána ő adta a drótot nekünk; egyszóval kitűztük a célt: szocialista brigád leszünk. Mondták, egy kicsivel több meló, közös mozi. néha meg piá- lás is a hármas feladat jegyében. De feltételeket is szabtunk. Nézzék meg először a szociális körülményeket, hogyan, hozzák ki nekünk az ételt, milyen a mosdó meg a zuhanyozó. Az építésvezető annyira beleélte magát a közéletbe, hogy beszólt az újsághoz, jöjjenek ki, nézzék meg, milyenek a tisztálkodási lehetőségek. Akkor huppantunk ajakra, mikor megláttuk, hogy ugyanaz a kra- pek jön ki, aki dét hete volt. Nem szólt semmit, csak mosolygott egy kissé, hogy néhány melós azóta milyen szómenést kapott. De sokunknak égett a pofája is. Másnap meg kijött utasításba, hogy nem nyilatkozhatunk az újságnak. Erre mindenki bepöccent. A lap is megírta, ho«v ilv—i u<-*>- sítás nem megoldás, de amit a mi »brigádunkról« írtak —• íev. idézteiben — azt sem tettük zsebre.... f ■ ajnali ötkor keltem U mindennap. Roha- I nás a vonatra... Alii i lomási szövegek, hülyeségek a kupéban, fél órán át. Féldecik meg csipás szemek. Ráúntam. Mert rá lehet ám únni ... Mikor csörög az a dög vekker, azt hiszed, hogy ólmot öntötték az ereidbe... Hívtak otthon a tsz-be. Nagyobb pénzt is ígértek, hát mentem. Szükség van a jó szakemberre, ezt mondta az elnök. Mert azért számolni kell azzal, hogy elüti az embert egyszercsak egy nő, és jó lenne, ha addigra tényleg rendben volna a ház. Meg azt is mondták, hogy mint kőműves- a magam ura leszek. Egy üzemegységvezető került fölénk; a vízvezetékszerelő meg a három motór- szerelő fölé. , Nagyhasú parasztember, régi nagygazda, aki csak akkor vette le a kalapját, ha vakarózni akart Zsebre vágott kézzel mászkált köztünk állandóan, és mindenbe beleszólt. Pedig nem sokhoz értett, de hát ha egyszer az a bicikli, hogy okos gazda, jó f&iök, el kellett viselnünk. Ott hasalok az aknánál. Rohadtul nehéz volt a szűk helyen a felázás. Ő meg szokása szerint megáll a nyílás pereménél, könyökig belevágja a mancsát a zsebébe, és magyarázott irgalmatlanul. Ha letettem a téglát, az úgy nem volt jó, ha odacsaptam a maltert, az neki pocsékolás volt. Ujjamba ment az idegesség. Nem Csoda, hogy mikor faragni kellett, nem mindig sikerült a tégla formára. ö meg csak lakié as szöveget Kiszóltam Hetei: — Tudja maga, M * legjobb főnök? — Na? — Aki elhiszi magáról, hogy nem ért mindenhez. — Rám célzol? — Csak arra, akinek inge... — Hát, édes köüköna, * nekem nem ingom... Erre megint folytatta a nagy dumát Hogy én hozzá képest taknyos vagyok. Meg ő már akkor építette a saját disznóólját, amikor én meg a bimbin lovagoltam... Megcsúszott a kezem faragás közben és irgalmatlanul ráJapítottam a kalapáccsal a hüvelykujjamra. Erre elkezdett röhögni. Csak úgy rengett a tokája. — Mit röhög?! —- ordítottam rá. — Ahhoz neked semmi közöd! ! ! — Vén állat! Ezzel levágtam a szerszámot És még aznap bementem az elnöknek bejelenteni, hogy vége a. melódiának. Próbált marasztalni, hogy érzékeny vagyok, meg ilyesmi. Hivatkozott arra, hogy én is tsz-tag vagyok, és nem lehet így önhatalmúlag csak lelépni. ! — Én kőműves vagyok! — mondtam, és szedtem a cók- mókomat. Így kerültem dolgozni a szanatóriumba. Kell oda kőműves. Már régebben is hívott a főorvos. Mikor munkába álltam, lekezelt velem, és leültetett Kérdezte, mi érdekéi. Én meg mint egy nagymenő adtam a bankot: — A nők & a foci..; Fejvettek. N emrég volt az egészségügyi intézmények közötti kupa. Maga a főorvos ■ hozott haza a kocsiján a tornacipőmért Felvágtam a tizenhatosnál egy sebészt, de a bíró nem vette észre. Odajött utána a főorvos, és gratulált nekem. »Kiváló műtét volt, öcsém!« Jó itt. De most már eleget beszéltünk. A vasárnap délelőtt nem megy, a jövő szombatra vállalom a munkát, ha neked jó. Az szabad lesz. Holnap meg elutazok terméskő után. Tudod, a házamhoz. Ja; és még valami: az még itt a jő, hogy szeretik hallgatni, ha fütyöré- sze'k munka közben. Mondta a múltkor az egyik főnővér, hogy jó zenei érzékem van. Mondtam is neM, hogy kiváló a ritmusérzékem. Pedig régebben csak csendben raktam a téglát, legfeljebb káromkodtam közben. De azt itt nem lehet. Ha a kezemre ütök, csak fültíyen- íek egy nagyot. Jő hecc! Ilyenkor mindig megfordul néhány fehér köténye* kislány, hátha nekik-szól, Tröszt Tibor TAN U LMÁNY Mi ■1 ! .A' ' ■ : LA:-,,.; I ; ■ a-í 1 ;/ Mircea Spataru (Románia) alkotása (1969). Mire szabad a szombat? (I.) „Hz idő rendkívül drága költekezés” A népművelőket kétszer csapta be a szabad szom- • bat. Először, amikor “hittek benne. Másodszor: amikor már nem hittek benne. Nem egészen az ő bűnük. Az élet és néhány szociológus ludas ebben. A szabad szombatok ugyanis nem ^hoztak telt házai a közművelődés számára; mire a tényeket számba vevő szociológusok kijelentették: a kulturális nyereség nulla. Ám a szociológusok arra voltak kíváncsiak: mi van; Az emberformálás hivatását vállaló népművelőknek viszont art kell kérdeznie-: Mi lesz? Csak így tud ma A HOLNAP kezére dolgozni. Nos, hamarosan kiderült, hogy a szociológusok a jelenségben a lényeget keresték. A tényekből a tennivalókat »olvasták« ki. És megfogalmazódott a művelődéspolitikai elv e témában: Meg kell tanítanunk az embereket a szabad idő hasznos eltöltésére! Kétségtelen, sziszifuszi munkát jelentő hétköznapi tennivaló. Ám társadalmi hatásában történelmi horderejű! „Az idő rendkívül drága költekezés« — mondta egy ókori görög bölcs. S mi, akik a vékony erszényű idővel költekezünk, naponta tapasztaljuk. Drága, mert az idő az emberi teremtő erő, a társadalmi teremtő erők kategóriája. Nem kevésbé drága a szabad idő, melyet Marx »az egyén teljes fejlődésére szolgáló időnek« tart. Témánk ezúttal éppen az, hogyan »költekezünk« a megnövekedőit szabad idjj- treL Hát, pazarlóan! A válasz talán meghökkentő: azért pazarlóan, mert pénÓMAQYAR MÁRIA-SIRALOM W! Kooecsnt György graffkospiűvén kláUítáaárA fSelvutczt Tóth János felvétele.) zünket gyarapítjuk általa, és nem önmagunkat! Nem a magunk személyiségét, képességét, tudását, energiakészletét. Ne gondoljuk, hogy elvont, humanista jótékonykodás a szabad szombatok bevezetése hazánkban. Ellenkezőleg: része annak a tudatos társadalomépítésnek, melyben nemcsak a technika fejlődik, hanem mindenekelőtt maga az ember. A dolgozó ember. Marx, midőn a történelmi folyamat lendítő erejéül a termelő erők fejlődését jelöli meg, korántsem gondol egyoldalú fejlődésre. A termelőerők ugyanis számára mindig két tényezőt jelentettek: egyfelől a termelési eszközöket, másfelől az embert Nos, a szabad idő növelésében olyasmit sejtek, hogy a társadalmi felszabadítás ma »bensőbb területen*' munkál Az emberben! Az egyénben. Hogy felszabadítsa képességeit, alkotó erejét, szellemét S ha millió egyén fejleszti »személyiségét«, az egész társadalom 'lesz több általa. És mit mutat ezzel szemben a szabad szombatok »kórképe«? A szociológusok megállapításai nein hízelgőek. Kimutatták például, hogy 1969-ben egymillió 460 ezer ember túlórázott, többségük éppen a szabad szombaton. Következésképpen nem arra »szabad« a szombat, amire hivtott lenne. Máris adva a feladat: a szabad időt tartozunk felszabadítani a pusztán, formális szabadság alól, hogjr mind az egyén, mind a közösség számára hasznos idővé változzon! Hogyan? A szabad idő kategóriáján belül Marx megkülönböztette a szabad időt és a termékeny időt. Erre kérdez rá A szocialista kultúra problémái című könyvében Hermann István: Hogyan válhat a szabad idő termékeny idővé? És válasza a következő: »Csak akkor, ha a társadalmi termelési folyamat és a társadalom egész szerkezete, belső szervezettsége lehetővé teszi, hogy a szabad idő ne elidegenedett szükségletek kielégítésére szolgáló idő legyen, hanem valóban a magasabb rendű tevékenység számára szolgáló idő, amely más emberré változtatja a személyiséget, aki aztán megújult emberként kerül vissza a termelési folyamatba«. Vagyis a szabad idő metamorfózisát (átváltozását) sürgeti. Mindez attól függ, miként költekezünk« a szabad időnkkel. Mert lehet az emberi — egyben társadalmi — fejlődés előrelendítöje, ám lehet a káros kedvtelések szülője is. Figyelmeztető egy svájci szociológus sokat sejtető megjegyzése. miszerint az emberi társadalmat három nagy veszély fenyegeti: az atombomba, a túlnépesedés és a szabad idő. Mi egy kissé megmosolyogjuk ez utóbbi »veszélyforrást«, bár a nyugati életforma körülményei talán kedveznek a bűriös időtöltésnek. A szocializmusban aligha kell tartanunk hasonlótól, hiszen a technikai forradalom párosul a társadalmi forradalommal Ám attól joggal félhetünk, hogy a több szabad időhöz jutott dolgozó eltéko- zolja a társadalom eme adományát, Elegendő-e tehát, hogy a munkásnak legyen szabad ideje a művelődésre, testi és szellemi megújulásra? Nem. Sokkal fontosabb, hogy maga a munkafolyamat és a társadalmi összfolyamat megszülje ezt az igényét! A szabad Idő eltöltése nem az egyén magánügye. Éppen annyira- a társadalom közügyé is! Érthetetlen, hogy az üzemek, vállalatok — miután megteremtették a szabad szombatok bevezetésének termelési, technikai feltételeit — nem sokat törődnek mun- , kásáik szabad idejénél; »termékennyé« tételével. A népművelés szinte tárataianul erőlködik. És mennyire megsínyli a mecénás hiányát! Mintha a gazdaságve« zetők többsége nem ismerné fel természetes szövetségesét a'kultúrában. Termelés és művelődés összefüggésére világít rá Hermann alábbi megállapítása: »... a kultúra igazi nagy funkcióját abba lehet látni, hogy az ember, aki kikerült a termelési folyamatból a kultúra segítségével —■ amelyet egyrészt ő maga teremt, másrészt mint- általános kultúrát magába szív — más szubjektumként kerüljön vissza a termelési folyamatba. Vagyis, ha a szabad idő metamorfózisa megtörténik, ha a szabad időből termékeny idő lesz, akkor ez egyet ' jelent a szubjektum metamorfózisával is: mássá válik, s úgy kerül ismét szembe a maga termelési feladataival.« A jövő társadalmának felépítése nagy technikai fejlesztése elképzelhetetlen az ember személyiségének teljesebbé tétele nélkül. Ehhez pedig termékeny szabad idő kell. Mert az ember — a pihenés mellett — »a szabad idő egy részét is alkotásra használja fel, s nemcsak tárgyakat alkot, haneni a tárgy- alkotással, és amellett, önmagát is alkotja. Ilyen értelemben az ember önmagát alkotó lény«. Érdekes és lényegre tapintó Hermannak ez a fejtegetése, Mindez persze tetszetős elmélet marad mindaddig, amíg a társadalom egésze — nemcsak a közművelődés! — fel nem szabadítja az önmagát alkotó egyén számára a szabad időt ■Bsüagfe Odd* «©MOOTS WßPLA* Vnrfram m üfcWttftr ÜL i
