Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
Mit tehet a tanács? Értelmiség — önmagáért Vélemények és meditációk Csurgón Tudjuk a feladatunkat Egy párttitkárnS monológja Nem sokkal szilveszter után levelet hozott a posta, írója Salamon Margit magyar—történelem szakos pedagógus, a helybeli szakmunkásképző intézet tanára. »... a községi tanáéi által rendezett zárt körű szilveszter est sorában csak egy-két pedagógus volt. A többi részvevő tanácsi vezetők és baráti körük, * a község orvosai...« Fölkerestem a levél íróját. — Úgynevezett értelmiségi szilvesztert rendezett a tanács? — Nem, hanem tanácsi dolgozók szilveszterét... — Mit jelent az: pedagógusként dolgozni Csurgón? — Sok munkával jár, de kevés megbecsüléssel... . Szeretném előrebocsátani, az írás gerincét nem az fogja képezni, hogy az újságíró utánajárt: ÍC és Y ott volt-e szilveszteresten vagy nem. S ha nem, akkor miért nem. A szilveszteri összejövetelt — amely korántsem hivatalos jellegű volt — valóban a tanácsi dolgozók rendezték önmaguknak, s ide meghívták a helybeli intézmények (egészség- ügyi, oktatásügyi) vezetőit — ahogy erről a tanácselnök tájékoztatott. De nem rendeztek úgynevezett értelmiségi szilvesztert Kár a szemebállltá- sért A mintegy hetvenfős helyiségben nem is fért volna el a körülbelül kétszáz csurgói értelmi ségi. Nem a levél állításai, hanem inkább megírásának , ténye, a benne megfogalmazódott igény izgatott, hogy összetartozzék és találkozzon egymással a nagyközség értelmisége... Szeretném hinni, nemcsak egy szilveszteri alkalom miatt íródott így. Ha így fogalmazzuk: »az értelmiség társadalmi élete«, ebben ott érezhetjük a múlt (s még néhány helyen a jelen) képének rossz ízét is. Tévedés ne essék, nem a bezárkózó, úrhatnám »-kultúréletet« élő közösségben szeretném látni ismét a vidéki intelligenciát... Egyszerűen a ma közösségében szeretnénk látni, ami nemcsak egymás számára — mintegy »vízszintesen« teremt értékes órákat, tartalmas kapcsolatokat és időtöltést, hanem függőlegesen is — tehát az alacsonyabb műveltségű rétegeket is emeli, segít, oktat s példát ad .,. Ez az igényszint — s mi a valóság Csurgón? Vancsura József .nagyközségi párttitkár: — Az értelmiség még korántsem olyan egységes itt, ahogyan mi szeretnénk látni .'.. Az orvostársadalom különösen önmagába zárkózott. Mindössze egy orvos párttagunk van még. De elevenedő érdeklődés tapasztalható* a műszaki értelmiség körében és a pedagógusok között is. Nem húzódnak vissza a mozgalmi feladatok elől — különösen a pártoktatásban vagy az ismeretterjesztésben. A levélről egyébként az a véleményem: három helyütt tartottak szilvesztert a nagyközségben, lehetett volna választani. — Milyen a kapcsolata a nagyközségi tanácsnak az értelmiséggel? — Egyre intenzívebb, alaposabb. Én erről a kapcsolatról jó véleménnyel vagyak. Pápa Imre, a nagyközségi tanács elnöke: — örülök, hogy olyan a nagyközség értelmisége — amilyen. Különösen a pedagógusok, de más rétegek is szívesen vállalják azt a feladatot, melyet a község állít eléjük. — De azt is »-beszámítjuk«, hogy nem követelhetünk sokat. Az elnői&edett pedagóguspálya dolgozói többnyire családanyák is, — Az iskola és az otthon állította feladatok mellett még azért nagyon sokan vannak, akik segíthetnek nekünk. — A kapcsolattartás új formáit most' ízlelgetjük. Mi Igyekszünk a hozzánk tartó sóknak jó »felettesei« lenni. Nem kívánunk túlságosan beleszólni a szakmai kérdésekbe, de magunk is azon vagyunk, hogy e ‘téren is tájékozódjunk. Eljárunk tantestületi értekezletekre, munkakapcsolatot létesítettünk a szakfelügyelettel a a járási hivatalok művelődés- ügyi osztályaival. Még a kezdetén vagyunk, de jó lelkiismerettel mondhatom: megpróbálunk megoldást találni a helybeli értelmiség valameny- nyi gondjára, s különösképpen a legnépesebb réteg, a pedagógusok problémáira. Egymást még nemigen találták meg, s úgy véljük, a gimnázium egy kissé bezárkózik a falai közé... Rendkívül értékes könyvtárának anyaga alig kerül a köz elé. Ghyczy Tamás, a művelődési otthon vezetője: — Véleményem szerint a csurgói értelmiség sokkal többet tehetne önmaga művelése és a nagyközség közművelődése érdekében is. Nagymérvű passzivitás tapasztalható, bár az utóbbi időben jelentkezőiéiben van bizonyos aktivitás is, főleg az ismeret- terjesztésben. Ez azonban nem elég. Az egyéni érdeklődés nagyon esetleges, és bizonyos rétegek elkülönülnek egymástól. Hozzá tartozik mindehhez még az is, hogy a gimnázium, amely motorja lehetne a köz- művelődésnek, sajnos elzárkózik. Eleinte megkerestük őket, de látva —, hogy hiába, mostanában már esetleges a kapcsolatunk... A művelődési ház próbálkozott, hogy egy értelmiségi klub formájában közös időtöltést kezdeményezzen. Ez sajnos a Csdky Gergely Színház és a Rippl-Rónai Múzeum megfelelő segítsége híján részben zátonyra futott. Ha a tizedik ilyen nem sikerül, az nem tragikus, de ha az első, az hosszú időre meghatározó... Gaúl Ambrus, a Csokonai Gimnázium igazgatója: — Próbálkoztak már az értelmiségi klubbal, sajnos nem sikerült a művelődési házban. — Miért? — Talán az elfoglaltság miatt. Ki Vigyázzon például este p gyerekre? Nem azonos az érdeklődési kör sem, és elég nagy a rétegkülönbség is. De örüljünk; ami most van, az is több a semminél. Én döbbenetes passzivitást tapasztalok sok területen. És nemcsak a pedagógustársadalomban ... A gazdasági középvezetőknek is többet kellene tenniük lelkesedésből nemcsak mindent pénzért ... Sokat tűnődöm ezen — s nem könnyű a választ megadni magamnak sem. — Mi a véleménye, milyen a tanács és az értelmiség kapcsolata? — A lehető legjobb — a tanács részéről. Én csak jót mondhatok a helybeli községi vezetésről. Segítenek gondjaink megoldásában, a legégetőbb lakásgondokban különösen. — Elhangzott olyan vélemény, hogy a gimnázium túlságosan bezárkózik a falai közé. — Szerintem ez nem helyénvaló! A legtöbb kulturális rendezvény közönsége, de szereplőgárdája is (irodalmi színpadunk, énekkarunk) diákjaink közül kerül ki. Ha ismeretterjesztő előadásra kértek bennünket, mindenkor szívesen megtartottuk; Könyvtárunk ritkaságai a kutatók számára hozzáférhetőek. S ha megvalósul a terv, hogy a Csokonai-ház a helytörténet és a könyvtár fellegvára lesz, megfelelő biztonságos tárlókkal, akkor kiállítjuk ritkaságainkat Érvek, vélemények, tények ... Látható az olvasó számára az ellentmondás és az egyezés is. Nem az apró kérdések, részletek igazsága vagy igaztalan- sága a fontos nekünk, hiszen azok kölcsönös közeledés árán, megbeszélés útján megoldhatóak. Az összkép azt tanúsítja, hogy az értelmiségi — sajnos túlságosan is súlypontozottan még a pedagógus — társadalom egészére nem a passzivitás jellemző... Nyomon követhető és tetteken mérhető értékes tevékenységük. Végül is sok mindent adnak a közművelődésnek, de abban igazat kell adni Ghyczy Tamásnak, hogy a sok minden nem takarja az összes lehetőséget és még korántsem a minden... Hiányérzetünk a merev ré- tegeződés láttán jelentkezik elsősorban, s azért is, mert ha mai értelemben szükségképpen összekövácsolódna ez az értelmiség, akkor nemcsak »«gyesek« végeznének munkát, hanem a feltérképezett feladatok szerint a munkavégzés is közösségi jegyeket viselhetne magán. S akkor talán nem testálnának nagyobb feladatot a helybeli gimnáziumra. Mindez feltételes rfiódban még — hiszen meditáció. Talán szükségtelen megjegyezni; az újságíró szívesebben adna — s ad majd — számot nem a véleménybeli, hanem a tetten ért szebb valóságról. Tröszt Tibor A mi beszámoió taggyűlésünk olyan volt, mint bárhol másutt... Nem rendkívüli ez, amiről írni érdemes, így kell ezt csinálni. Lehet, hogy a járásiak túlértékelik a csokonyavisontai Xantus János iskola pártszervezetének számadását. Az igaz, hogy nehezen indultunk, amikor megalakítottuk az önálló párt- szervezetünket 1966 novemberében. Tanácstalanok voltunk, mi is a dolgunk és a feladatunk. Aztán önműveléssel, továbbképzéssel kialakítottuk munkamódszerünket. Fontosnak tartottuk — s annak tartjuk a' jövőben is —. hogy megvitassuk a X. kongresszus anyagát. Ezt többféle formában dolgoztuk fel: taggyűléseken, politikai oktatáson, nevelőtestületi értekezleten. Mindig párttag nevelők tartották a vitaindítót, vezették a vitát. Ugyanilyen módon Ismerkedtünk meg az SZKP XXIV. kongresszusának anyagával is. Azt a célt tűztük ki, hogy a tantestület minden tagja ismerje a határozatokat, s azok szellemében éljen. A politikai oktatáson egyébként minden nevelő részt vesz, a párttagok közül hárman ’ még esti egyetemre járnak. Az egy év alatt többször értékeltük a párttagok munkáját, beleértve az iskolai és az iskolán kívüli tevékenységet, a szakmai és politikai önművelést. Azokat, akik talán nem mindig dolgoztak erejükhöz és képességükhöz mérten, bíráltuk a taggyűlésen, egyéni beszélgetéseken, hogy felzárkóztassuk őket a többiekhez. A tanulóink zöme fizikai dőlte.-. ktÄ Ä -----. g ozók gyermeke, s közöttük sok az értelmes, jó képességű tanuló. Minden segítséget megadunk nekik a sikeres pályaválasztás és továbbtanulás érdekében. A bteszámoló taggyűlésen megint szóba került, hogy a gyerekek idegenkednek a mezőgazdaságtól. Már a múlt év elején elhatároztuk a vezetőség egyik ülésén, hogy még alaposabban foglalkozunk ä szülőkkel, jobb kapcsolatot alakítunk ki a helyi, elsősorban gazdasági vezetőkkel a közös ügy érdekében. Mi pedagógusok pedig alaposabban felkészítjük a tanulókat Reméljük, hogy a már megkezdett munkánk további eredményeket hoz. Foglalkoztunk azzal is, hogyan javíthatnánk a hátrányos helyzetűek élet- és munkakörülményein. A kommunisták egyetértettek azzal, hogy tovább javítsuk a korrepetálást, a velük való Művelődési ház épül Vízváron Az 1 360 000 forintos költséggel készülő kétszáz személyes létesítményt a helyi tanácsi építőbrigád építi. A mozi berendezését a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat adja. A művelődési ház ez év novemberében készül eL . ranysárga kukoricacsö- /t vek hosszú halma. Asszonyok, férfiak hajlonganak körülötte. Válogatnak. Külön szedik a javát, külön a satnya termést. Bágyadtan, kevés erővel próbálkozik az októberi nap. Az egyik asszony fölegyenesedik. Szorosabbra köti a kendőjét, közben felénk fordul. A fotós kolléga elkattintja a gépét, az asszony mosolyog... Aranysárga kukoricacsövek halma. Asszonyok hordták össze, kosarakkal. Voltak vagy tizenöten. Akkor egész nap szürke volt az ég, és hideg szél zörgette a száraz kukoricalevelet. Az asszonyok keveset beszéltek. Egyikük oda-odalesett, ahol álltam. Észrevettem, nagyon szeretne kérdezni valamit. No, bizonyosan nem a kukoricáról — gondoltam —, mert itt minden asszony érti a dolgát. Hibrid kukoricát termelt a téesz a vállalatnak. Tudták, ennek a sornak a termését ide kell leönteni, amazét meg oda, fontos, hogy ne keveredjenek össze a csövek. Az az asszony megint idenézett, de most már jött is felém, át a rendeken. — Mondja, nem hallgatta a rádiót az irodán, mielőtt kijött? — kérdezte. Vékony arcú, felutto Félhomály dós, középkorú asszony volt. Névről csak ne hány utcát ismertem, róla éppen nem tudtam, hogy hívják. Nézett rám, nagy, kerek, aggódó szemeivel. — De hallgattam — mondtam. — És... és... mit mondanak? Mi van Pesten? De már kitört belőle a sirás. A kötényét az orráhozszeméhez nyomkodta, úgy szipogott. A többiek odanéztek, mondtak egymásnak valamit, és törték tovább a csöveket. — Merthogy a fiam, tudja, ott van... Katona. Államvédelmis ... És azt mondják, hogy azokat, most Pesten. i. Jaj, úgy félék... Nem mertem elmondani, amit a rádióból hallottam. Persze, abban sem voltam biztos, hogy ott az irodában éppen milyen adót hallgattak, amikor bent voltam. — Nem, most már nincsen olyan nagy baj. Kevesebbet lőnek... Ügy láttam, hitt nekem. Gyorsan folytattam: — Meg aztán az se mind igaz ám, hogy annyi a halott. Sokat beszélnek ilyenkor, aminek semmi teteje nincsen. Mari bét, minek is lanae... hűppö- ez az — Ez az, látja — pött —, minek van egész... Olyan keveset tudtak ezek az asszonyok még abból is, ami a saját falujukban történt! Reggel kijöttek, beálltak a rendbe, és törték a csöveket. Délben összeültek egy kupacba, megették a hazait. Es nézték, jön-e valaki bent- ről, akitől hallhatnának valamit ... Egészen belemelgedtem. Az asszony arca megenyhült már, de én csak mondtam, mondtam a magamét, hogy ki ne csússzon a számon semmi olyan, ami méginkáb b kétségbe ejtené. Réggel, amikor a faluba érteni, a tanító éppen a hősök szobrához vitte a gyerekeket. A téesziro- dán azon tanakodott az elnök meg a párttitkár, hogy hallgassanak-e a felszólításra, és leadják-e a vadász fegyvereiket. Csöndben beszélgettek, de izzóit a levegő a kis szobában. Az idő sürgette a döntést. Az embereket munkába állították, rajtuk kívül senki sem volt az irodán. A rádió szólt, néha odafüleltek ... Az asszonyok már ismét mindannyian szedték a kukoricái. A közösét. A itőzzSr ben alig volt más termelőszövetkezet, a parasztok többsége egyénileg gazdálkodott. Itt, ebben a faluban is így volt, de élt ez a kU szövetkezet is. férfiakkal és asz- szonyokkal... Az ég csak nem akart kitisztulni. Az asszonyok beszélgettek, voltak, akik nevetgéltek. Néhányan, akik a két szomszédos renden szedték a csövet, össze-összedug- ták a fejüket. Közöttük volt az az asszony is, aki az imént a /iáért aggódott Láttam, a többiek nyugtatgatták. — Hány óra lehet ilyenkor? — kérdezte az egyik menyecske. Megmondtam. Jó egyórányi munka volt még hátra. Szaporábbra fogták a tempót. Tegnap még arról beszélgettünkf hogy szép pénzt kap ezért a kukoricáért a szövetkezet. Holnap széthordják, föleteti ki-ki a jószágával az értékes vetőmagot? Biztosan nem teszik... Aranysárga kukoricoesővek hosszú halma. Október végi nap, hetvenegyben. A szövetkezet jóval nagyobb, mint másfél évtizeddel ezelőtt volt. És egyike a legerősebb közös gazdaságoknak a járásban, a kukorica is szépen fizetett — ezt írja jegyzetfüzetébe az újságíró... Warme l egyéni foglalkozást, az előkészítő osztály munkáját, « tegyük rendszeressé a családlátogatásokat. Sokat tettünk a hátrányos helyzetű tanulók érdekében, de nem mindent Azt hiszem jól fogalmazott a vezetőség, amikor megállapította, hogy a pedagógus párt- szervezetek igen fontos és sajátos területen dolgoznak, hiszen az iskola nélkülözhetetlen feladatokat lát el az általános műveltség terjesztésében. A pedagógus hatása túlnő az iskola falain, fontos szerepet játszik a szocialista közgondolkodás kialakításában, az egész nép művelésében. Felidéztük azt a taggyűlésünket, amelyen megtárgyaltuk, milyen szerepet tölt be az értelmiség a község gazdasági és kulturális életének fejlődésében. A kommunista nevelők nagy része ott található a község közéletében. Persze a ml alapszervezetünkben . is van még aranytartalék, megvan az elképzelésünk, ki , tarthatna előadásokat, ki kapcsolódhatna be a KISZ-munkába. Megvan az alapja annak a javaslatunknak, hogy a csúcsvezetőség és a tanács legalább ilyen arányban vonja be a többi értelmiségit is a közéletbe. Minden kommunista egyetértett azzal, hogy a honvédelmi nevelő munka Javítása végett Jobban használjuk ki a lehetőségeket a tanórákon, az úttörősaervezeten belül pedig a gyakorlati tevékenységet javítsuk, hiszen a honvédelmi nevelés magában foglalja a hazaszeretetre és az Internacionalizmusra való nevelést. No, talán még azt említeném meg, mit kértünk ahhoz, hogy célirányos, tervszerű és folyamatos lehessen a pártellen őrzés. Azt mondtuk, a pártszervezet akkor tudja Jól betölteni ellenőrző szerepét, ha ismeri az intézmény előtt illő feladatokat, ■ tájékozott a végrehajtás állásáról. Egyes; intézkedésekről ugyanis a pártvezetőség, a pártszervezet már csak a dolgok megtörténte után vett tudomást. Ügy érzem, hogy a beszámoló taggyűlésen született elhatározás után valóban tervszerű lehet a pártellenőrző munkánk. A vezetőség kérdőíveket juttatott el a tagokhoz, hogy az 6 részvételükkel határozzuk meg az Idei tennivalókat. Mindenki őszintén válaszolt arra, mi a véleménye a tantestületben a munkamegosztásról, hogyan ítéli meg a párttagok szakmai és politikai önművelését, szerinte milyen a tantestület egysége, mi a véleménye a pártvezetőség munkájáról, érvényesül-e a demokratizmus, és hogyan. Mivel nagyon érdekes és ellentétes válaszok érkeztek a kérdésekre, a közeljövőben kötetlen témájú taggyűlésen dolgozzuk feL Ügy érezzük, ezt kívánja az iskola érdeke... Hát ez a következő programunk. Aki elmondta: Németh La- josné biológia—földrajz szakos tanár, öt éve áll a pártszervezet élén, s az öt párttitkár közül 6 az egyedüli nő Csoko- nyavisontán. ötvennyolc óta tanít férjével együtt a községben, s szenvedélye, életeleme » közéleti tevékenység. Tagja többek között a községi csúcs- vezetőségnek, a tanácsnak, s a választás óta a járási párt-vb- nek. S kő2íben még tanul is, as ősszel kezdte el a marxizmus- leninizmus esti egyetemet. A járási pártbizottság titkára azt mondta, hogy a közeljövőben őt kérik meg, tartson módszertani előadást a pedagógus pártti (károknak. Aki feljegyezte: Lajos Gőz* SOMOGY! NCFLAP ssasL Jmh&t a.
