Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-08 / 6. szám

A Magyar Nemzeti Galériában Mind a mai napig lényegében titok fedi Egry művészetét. Találóan jegyzi meg az emlékkiállítás rende­zője, Szíj Béla a katalógus­ban: »Ami korábban történt, azt a körülbelül két évtizedes munkát és harcot, amely már a gyermekkorban művészi ambíciókat őrző Egryben a kibontakozáshoz szükséges előzményeket megteremtette, vagy melengette — azt még sem az előttünk járók, sem a közülünk való kutatók nem tárták fel részletesen.« Megelőzőleg az utóbbi évek­ben két Egry-kióllítást láttam. Tihanyban hatvanhárom képét mutatták be 1966-ban, s nem ahogy a Galéria katalógusa állítja, 1965-ben. Szülőmegyé­je, Zala 1967-ben mutatta be Egryt, ugyancsak szerény ke­retek között (Pápán, Veszp­rémiben volt még időközben Egry-kiállítás.) Ilyen előzmé­nyek és Szíj Béla művészet- történész rendszerező munká­ja (239 Egry-képet mutat be), teszi jelentőssé a Magyar Nemzeti Galéria megemléke­zését a húsz éve halott Egry- rőL Módunkban HU, hogy most már ne csak a húszas évektől kiteljesedő művészetét elemez­zük. Levonhatjuk élőbbről is a következtetéseket hiszen Egry festészete sem előzmé­nyek nélküli. Bár korai képei és művészetének második kor­szaka között valóságos határ­vonal húzható meg, valami­lyen módon összefonódik a korai és a későbbi periódus. Talán kezdjük ott, hogy honnan indult. Szegény szü­lők gyermeke, a nagykanizsai járáshoz tartozó Zalaúj la­kon született 1883. már­cius 15-én. (Egry szülei még csak zsellérek sem voltaik — jegyzi meg Far­kas Zoltán Egry Józsefről szó­ló tanulmányában.) Ha korai önarcképeivel kezdjük elem­zésünket, helyesen tesszük. A nagybányai festési módot le­számítva, a művészet iránt áhítozó fiatalembert látjuk ezeken a vásznakon. (Némi fenséget is kölcsönöz magának Egry.) Korai, század eleji mű­vei azonban erősen szociális tartalmúak. 1911 — Tengeri kikötő, Rakodómunkások. Szí­neit a barnák árnyalataiból keveri. Münchenben, Párizs­ban szinte nem tanul semmit. (Megrögzött autodidakta ma­radt élete végéig — írja mél- tatója, Farkas Zoltán. Mintha önmagát féltette volna mások tudásától.) Megfesti Francia- országban a Szerelmeseket, a Kapálókat — nemes hagyo­mány alapján. 1917-ben fes­tett harctéri jelenetei sem mondanak semmit a későbbi EgryrőL Talán emberi magatartásá­ban kell keresnünk már most azt, amiből konokul kinő az újjászületett Egry. 1919-ben festett Vörös igazság című ké­pe lehetne talán a korszakha­tár, mivel ezen a vásznon már a látvány olyan oldott, mint a későbbi művekben. A húszas évektől színei kezdenék kivi­lágosodni, és sajátosan delejes levegő ragadja meg a nézőt Egry ekkor már a Balaton mellett él. A tó ihlető forrása kiapadhatatlan számára. De ne tulajdonítsunk olyat a Ba­latonnak — mint ihlető for­rásnak —, ami inkább Egryt jellemzi. Nehéz lenne a ket­tőt különválasztani, mert olyan egységben jelenik meg a vásznon, hogy fölösleges is lenne egyféle »kilúgozást« végezni. Ez a tó lelke, ez Eg- ryé... És ne is csak a termé­szet hatását lássuk ezekben a művekben. A pannon táj mellett sokat tanul az itt élő emberektől is, a halászoktól, teheneket őrző pásztoroktól. 1927-ben festeti Delelés című képe mindezt igazolja. A Balatoni pásztort csupán az Egry-képekről jól ismert keskeny karimájú ka­lappal, bajuszával és orrával jellemzi, s a fej barnás szín? beleolvad a csendbe, a kék- zöld-bama-sárga párába. Milyen sokat ad Egry a képi elemek ritmusára! A Délutáni nap (1923) álljon előttünk: itt a fák sorával, azok tükörké­pével teremt költészetet, a Ba­latoni delelés (1932) vízben álló három tehene rím Egry lírai vásznán. ■Képek címével érzékeltetni lehet »mit látott« Egry bada­csonyi otthonából a Balaton- i ból. Káin és Abel, Szent Kris­tóf, Keresztelő Szent János tér I meg a tó partjára, a kis falu házai közé. Takáts Gyula Egry-portré- ja sok mindent elárul a festő­ről, az emberről. Ide tartozó­nak érzem a következő törté­netet, melyet Egry mesélt el költő barátjának: »Kora haj­nalban egy Balatonra tartó pásztort láttam. A csorda előt­te ment. Utána a tehenek. Amikor a vízhez ért, a kelő nap eléje ragyogott. Engem nem láthatott... Megállt, hosz- szan csak a napot nézte. Szá­ja valamit mormolt, miköz­ben akkurátusán lehajolt, s mint a templomban, ujját a Balaton vizébe mártotta, mint a szenteltvíztartóba, és a nap felé fordulva magára keresz­tet vetett. Megdöbbentett ez a látvány. Eny napimádó pásztor... Azóta sem tudtam elfelejteni...« Egry itt tulajdonképpen ön­magáról árul el olyasmit, amit nagyon nehéz szóban megfogalmazni művészetéről. Most már, hogy bejártuk Egry művészetének horizont­ját, el is feledhetjük a Bala­tont, hisz ha összevetjük a Taorminában festett képei­vel, alig találunk valami kü­lönbséget az eredményt ille­tően. Tehát a fő csak háttere, nem pedig reális tartalma ba­latoni képeinek. A valóság át- lényegüléséről végezetül idéz­zük fel Egry naplójegyzetét: »Aki belép a természetbe, az elveszíti reális valóját.« Egry fest» volt, minden egyéb megtisztelő jelzőt visz- szavonhatunk — a Balaton festője, az ecset poétája stb. —, mert többet nem mondunk vele, csak kevesebbet. Festé­szete mellett álljon örök pél­daképül előttünk, a festőge­nerációk sora előtt — Egry, az ember. Ilorányi Barna Szamaras ember. Naponta tízezer utas A kaposvári autóbuszallomáson naponta tízezer utas fordul meg. A nagy forgalmat 52 helyi és távolsági busszal bonyolítják le. Ki a jó vezető? »Ti rossz vezetők vagytok!« — summázta tömören a véle­ményét nemrégiben az egyik falu tsz-irodájában valaki Igaza volt? Nem volt Igaza? Nem ismertem a kijelentés előzményeit. De milyen is a jó vezető? A kérdés jogos. A válasz olyan sokrétű kell legyen, mint ami­lyen bonyolult és sokrétű az igazság ebben a kérdésben. A vezetőt választják vagy kinevezik. A termelőszövetke­zetieket a tagság választja, az üzemieket a felsőbb szerv ne­vezi ki. Mindkét esetben fenn­forog a veszély, hogy az új vezető valamilyen szempont­ból nem válik bq, A választás és a kinevezés tehát minden­képpen az előlegezett bizalom jele. Aki ezt nem érzi át, az elveszett ember. Milyen szempontok alapján választják vagy nevezik ki egy-egy hivatal, gyár, mező gazdasági üzem élére ezek irá­nyítóit? Első és semmiképpen el nem hanyagolható szem­pont a kimagasló intelligencia kell legyen. Ennek »kivételes szerepe van a társadalmi éle*, valamennyi területén a hala­dás előmozdításában, különö­sen, ha a jellem bizonyos eré­nyeivel párosul, és ha a tár­sadalom tevékenysége fontos célokra összpontosul« —1 írja A helyes gondolkodás pszi­chológiájában Zbigniew Piet- rasinski. S melyik társadalmi formációnak lennének maga­sabb rendű, nagy fontosságú céljai, ■ ha nem á szocialistá­nak? Az intelligencia quotiens, a műveltségi hányados sok min dent meghatároz. Azt is, hogy kiből lehet Jó vezető. Tévedés ne essék: nem azt sürgetem hogy minden tsz-elnököt vagy főmérnököt pszichológusok elé citáljunk, és teszteket végez­tessünk velük. Van egy ennél egyszerűbb mérték is: a min­dennapok munkájában tanúsí­tott magatartás, a munkában való találékonyság. Ez bizo­nyít. Természetesen így is be­következhet »menet közben- valami előre ki nem számít­ható kellemetlenség, »vezetni tudni kell«. Nem mellékes a vezető em­bersége sem. Éneikül képte­lenség irányítani, s előbb- utóbb meghasonlás lesz a vé­ge. Az emberség azonban csak úgy erény a vezetőnél, ha ez döntésbátorsággal is párosul Tudni kell igent, de nemet Is mondani. S a döntéseket meg­felelő szakmai és ésszerűségre apelláló érvekkel bizonyítani Mert dönteni tulajdonképpen könnyű, de jól dönteni nehéz, éppen az igazság gyakori sok­rétűsége miatt. Gyakran hal­lani: »A vezetés népszerűtlen feladat.« Nem hiszek ebben. Ismerek népszerű vezetőket, ők élő cá­folatai az effajta kijelentések­nek. Titkuk lenne? Nem hi­szem. »Csak« úgy élnek, ahogy a közvélemény elvárja tőlük, »csak« a közösség érdekeit tartják szem előtt, »csak« a munkájukkal, emberségükkel igyekeznek tekintélyt szerez­ni, s ez nem is könnyű, bár­melyikük órákat tudna mesél­ni erről. »Nem is olyan könnyű vala­kit kinevezni« — mondta egy­szer valaki. — »Nem Igaz az. hoev az alacsony Intelligen­ciájú, vezetésre más tekintet­ben sem alkalmas ember min­dig elárulja magát. Megté­vesztheti kinevezőit. Vi««z- banekért ismétli T*vS«/Sk er»n- áoiatMt. sajátját. Ala­koekodik.« A vezetés tehát önálló -en- flnU-naáeú emb«rt kíván. Ter­vekkel faltarjeznvált emb«»t, nVi P'li's7 .—a előtt tudta tnw-aei n közösség és az egyén érdekelt is. A ió velőnek nincsenek »emberei«. N°m követi a jól bq-n«»ó, de esek ldői“i«>s si- ,r"rt hn»ö »Divide et imoera!« «ivét. Nem »osz.tja me?« a közösséget, nem nrovokál ma­gatartásával klikkekre bomlást — ezek néha sajnos maguktól KÜRTI ANDRÁS a Kopasz* faág yen 4. És ekkor Koprában felgyü­lemlett a keserűség. Es a mé­reg. Valamint az ősi m-gyar virtus. Kijelentette: bocsána­tot kér mindenkitől, az ő hi­bája, hogy meghívta ide őket, mielőtt terepszemlét tartott volna. Mentségére szolgáljon, nem sejtette, hogy a jelenle­vők között elkényeztetett, nö­vényház! virágszálek is akad­nak, akiket testileg-lelkileg összetör ez a kiruccanás. Sz.án- ja-bánja a vétkét. Mindeneset­re ö ünnepélyesen még egy­szer meginvitálja ide a tár­saság minden tagiát. Mához egy évre. Most nézzenek csak jól körül, vegyék alaposan szemügyre a színhelyet. Hogy felmérhessék a változást. Mert itt mához egy évre tényleg édenkertet találnak majd. Igenis, Írsz pázsit, lesz rózsa­lugas, élősövény kerítés, sza­móca, ribizli, japán törpe­barack, mindenféle virág. & lesz összkomfortos nyaraló, esetleg még mini golfpálya is. És mindezt ő egyedül, ezzel a két kezével varázsolja ide! Részvétnyilvánítások mellő­zése kéretik. A viszontlátásra egy év múlva! Tessék, mit nem tesz a meg­sértett férfibüszkeség?! Hisz máskülönben Koprától oly messze esett az effajta nagy­képűsködés, mint Makó Jeru­zsálemtől. De hát a fogadalom kötelez. Állnia kell a szavát. Jó kis vermet ásott magának, szépen bele is pottyant. Vagy mégsem? Volt egy rozoga 500-as Fiat­ja, azt eladta, s az így szer­zett pénzből különféle épít­kezési anyagokat és szerszá­mokat vásárolt. Háromhetes szabadságát a nyár elején a telken töltötte. Az izomlázas első napok után, amikor mára dereka sem sajgott olyan na­gyon. és a vízhólvagok is szé­pen gvógvulgattak a tenyerén, azon kapta magát, hogy már nem a düih, nem a »csakazért- is« ad erőt a munkához, ha­nem egyre nagyobb örömöt lel benne. Először a sufnit tatarozta ki. Amolyan kombinált egy­személyes munkásszállóvá, raktárrá és szerszámkamráva alakította át. Aztán napestig ásott, csákányozott, lapátolt. A nagyobb köveket, szikladara­bokat ölben hordta a telek egyik sarkába, jól jönnek majd a nyaraló építésénél. Feltöltötte a gödröket, talajt egyengetett, fűmagot szúrt el, vízlevezető árkokat ásott. Ne­kiesett, s három nap alatt ki­irtotta a bozótost, csak egy hangulatos kis résznek ke­gyelmezett meg a parcella vé­gében. Kitartóan dolgozott és ha­ladt is szépen. Közben elfe­lejtette Gitta iránti halálos szerelmét, viszont vagy féltu­cat mesterség alapelemeit sa­játította el, és hasznos isme­retségekre tett szert a környé­ken. A helybeliek tanácsok­kal látták el, olykor kapott tőlük kölcsönbe talicskát, lo­csolókannát, szerszámot, ezt- azt. amire éppen szüksége volt. Szabadságának utolsó nap­ján aztán történt valami, ami­nek nem lett volna szabad megtörténnie. Délelőtt — az idevágó szakirodalom mélyre­ható tanulmányozása után — a könyveket a postáskisasz- szonytól kapta, akinek boldo­gult édesapja híres kertész volt — elkészítette az első, kísérleti ágyást, és nagy mű­gonddal különféle palántákat ültetett el benne. Akkor kezdődött el az ál­datlan viszály Samuval. Samu, a távoli, mégis a legközeleb­bi szomszédnak, özvegy Pauk Antalnénak volt a tulajdona. Hetedmagával. Fiatal, jól fej­lett, koromfekete kecskebak, kiflivég nagyságú professzori fehér szakállal. Ez az állat kezdettől élénkebb érdeklődést tanúsított az új telepes iránt, mint a másik hat együttvéve. Ezúttal is jóindulatúan figyel­te, hogy mit csinál Kopra Ti­bor, s mikor az délben be­ment a sufniba, hogy megebé­deljen, Samu is hozzálátott a táplálkozáshoz. Bekebelezte a palántákat. Egytől egyig. Mikor Kopra visszatért, megdöbbenve látta a szörnyű pusztítást A tényállás világos volt, a tettes még csak nem is futott, nem is rejtőzött el. Ott álldogált elégedetten az ágyás mellett, s várta, hogy folytatódjék az ültetés és meg­legyen az uzsonnája is. Ennyi cinizmus láttán a kárvallottat elöntötte a méreg is létrejönnek —. nem tetsze- | leg aztán a »megosztottak« és visszakézből felpofozta Sa-; torzsalkodásaikor az igazsőg- mut. Tulajdonképpen nem: tevő szerepében. És egyálta­volt ez nagy pofon, de pofon volt. Végzetes pofon. A kecske nem szólt semmit, :lán: a latin közmondás máso­dik tagját sem gyakorolja, vagyis nem »uralkodik«, ha­nem vezet a szó nemes értel­csak jól megnézte magának j ™ebfn' N’.^Sfiek* Koprát, megfordult, . méltó-j*"* »tUU^utf­ságteljesen elvonult. És azon- i fítu' ,,, , ..... ... _ ... | társai vannak, akik bárhol áll­tul kerülte az uj szomszédot,; . . , .. . ,, .. . „ , ,, -T , ♦ nak is a vállalati, termrtoszo­a telkere sem lépett. Nappal.! ,. .. .. Éjjelente viszont ott ártott! hierarchia épcsőin, neki, ahol csak tudott. Szét-! V*1<?4n* n^vá"íthlt™k taposta az ágyásokat, lelegel-!™”^" káros következmény te a fiatal hajtásokat, még a! ne ul* magot is kikaparta a földből.! Könnyű így élni? Nem. azt Szétrugdosta a gondosan ösz-t hiszem, nagyon nehéz. Olvkor szerakott építkezési anyago-; több száz ember gondját, ba- árkokat ! kell a nvakukba venni. kát, a vízlevezető felborította a festékes vödrö­ket, mindent megrongált, ami­hez hozzáfért a háromszáz­húsz négyszögölön. És bár ezekkel az éjszakai garázdálkodásokkal rengeteg bosszúságot okozott az új te-1 tottak felelőssége Is. lepesnek, érezhetően hátrál -; tatta a munkában, egy kis idő] múltán Samu úgy vélte: e ru- ' tintevékenység mellett köz- j vetlenebb formában is elég- j tételt kell vennie. (Folytatjuk) Életveszélyesen n«héz teher ez. Csak az vállalhatja, aki­nek acélból van a gerince. Aki csak a »külosfn«. a rang miatt törekszik az áhított cím elérésére, belebukik. Ezekből következik a beosz- A rövi­den sommázó tsz-irodai pa­rasztemberé is. Mert a kér­dés kétoldalú. Mit tett a ve­zetés megkönnyítése érdeké­ben? Segített-e jó szóval, öt­letekkel, vagy akár: elemző bírálattal? Leskó László IOHOGTI WertAP gMilnl, vrn. Srnaát L 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom