Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-07 / 5. szám

Berta Árpád költészete Amiről az alábbiakban szó lesz, azért könnyen vád ér-, hetné az újságírót, hogy a fűzfapoézis mögé áll. Pedig a naiv műalkotások mögé »-ál­lás« hovatovább adósságunk is lesz. Szinte irodalmi szen­zációnak hatott a közelmúlt­ban az egyszerű asszony nap­lójának feldolgozása, vagy a kőművesmester történetei az életből... Nemrégiben példaszerűnek jellemeztük a Népművelési Intézet pályázatát, amely ugyanilyen mögéállásról tett* tanúságot a naív képzőművé­szet iránt. Miért lenne mostohagyer­mek a naív költészet? Bocsássuk előre: korántsem azonos mindez a szerkesztősé­gi fiókokban vagy szemétko­sarakban hányódó, félretolt fűzfapoézis termékeivel. Az egyszerű ember őszinte termését tisztelettel vesszük kézbe. Túlságosan könnyű ■lenne egy »jó, jó, csak csinál- gassa magának« megjegyzéssel visszaadni. Ki kell választani inkább belőle az igazgyöngyöt, s ha találni ilyet — fel kell mutat­ni. Berta Árpád lassan őszbe- hajló parasztember, Somogy­iaszalóban lakik és Mernyén terményraktáros. Verseit egy szakadozott-' átírótömbben nyomta a kezembe. Most is itt van előttem a tömb, és jólesik válogatni, lapozgatni benne ... Nem, nem azzal adta át a szép tarátsú, deres bajuszú férfi, hogy »ez az életművem, uram«. Ezek a versek elkísé­rik csupán ősz eleji minden­napjait. Ha kinn eső veri az ablakot, vagy szél hordja a havat, a magány, az egyedüllét perceiben sorok nőttek előtte a tiszta papírra. így születnek furcs/a, nem várt, de mégis jelentkező társként ezek a .versek. Először azt próbáltam tisz­tázni a szerzővel, milyen kér­déseket adott neki az élet, s milyen válasz fogalmazódott meg szép szavakba és a rí­mekbe szedve. Parasztsors az övé — talán tipikus is — meg egyéni is, mint minden sors. Szenvedés­sel, örömmel, a mindennapok szürkeségével és a pöézisével is... Ügy látszik, ez utóbbira a férfikor delén egyre jobban figyelt. Szerelerri, házasság, termés, táj leírása — ez az ő felelete. Ha munkál is a válaszban ér­telmi disszonancia, ha van is, amivel vitatkoznék, ha felbuk­kan egy életforma s élettudat ősi rögződáse, azon túl tiszta forrás ered: az alkotásé. Egy sóhaj szinte: »Boldog gyermekkor jöjj. Jöjj ide elém Bádog trombitás, Csákós kislegény.« S a versiben ott látható az indulás és az érkezés harmó­niája — ha népies is, ha sok­szor visszacsengő is a dallam • »■Hidd; felnőtt fiad Lesz majd támaszod, Apád örökét Néki adhatod.-« Az egyszerű gondolatokat mindvégig egyforma áradás­ban tartja a ki nem számolt, de mégis pontosan lüktető magyaros dalritmus. Naiv bé­kedal csendül fel a Mezei vi­rág egyik versszakában: Új vallástörténeti könyvekről Nagy népszerűségre számot tartó könyv jelent meg a könyvesboltokban, a Mitoló­giai ABC. Neves néprajzosok, orienta­listák, valláskutatók, történé­szek hosszú évek kitartó mun­kájával állították össze. Nem­csak a tudományban, hanem a könyvkiadásban . is régóta A Néprajz klasszikusai so­rozat új kötete értékében, fon­tosságában, de megjelenésében is közvetlenül a Mitológiai ABC-hez kapcsolható. Ami ab­ból kimaradt, illetve csak egy-két szóval van jelezve, az itt egy egész könyv. A finn-ugor népek múltjá- ról o-7.nl A7. Ö55.Í ma.£Vf?r hit­Látogatóban a Kisipari Szővetkezeteh Somogy megyei A művészeti együttesek támogatása hiánycikk az ilyen' jellegű ösz- szefoglaló. A mitológiai képzelt vagy valóságos lények, nevek, ese­mények, regék stb. igen sok­szor megtalálhatók különféle irodalmi alkotásokban, fest­ményeken és szobrokon. Né­pek eredetét, életét, szokásait jelentősen befolyásolják és be­folyásolták — ezért az igazi szerepüket ilyenfajta kitekin­tés nélkül alig ismerhetjük meg igazán. A világ történe­tének, képének alkotó elemei, bonyolult, szövevényes össze­függései között eligazodni csak komoly könyvtár birto­kában, magyar és idegen nyel­vű lexikonok, vánkos tanul­mányok segítségével vagyunk képesek. Ezért készült a Mi­tológiai ABC. A tudós szerzők, kutatók külön fejezetben írnak Afri­káról, Amerikáról, Egyiptom­ról, Elő-Ázsiáról, a finn-ugor népekről, a germánokról, a görög-etruszk-római vállárról, Indiáról, Japánról, Óceániá­ról. Számottevő az összefog­laló a keltákról, melyeknek magyarországi emlékanyagá'; a közeljövőben teszi aszta­lunkra a kedvelt Rsreditas c. könyvsorozat új darabja. A könyvben jő összefoglalót ta­lálunk Kínáról és a szlávok- ról is. A Mitológiai ABC erénye a bibliográfia, a név- és tárgy­mutató. Hiányzik azonban né­hány szép fénykép, renroíuk ció — esetleg néhány s»ér művészi grafika, mely élén kítené. elegánsabbá tenné p könyvet, még ha lexikonról van is szó. világ, amelyet a magyar mi­tológiával foglalkozó kutatók műveiből válogattak. Termő- s.vtesen nemcsak a néprajz Iránt érdeklődőknek, hanem minden, az általános mű­veltséget gyarapítani szándé­kozónak kiváló és értékes könyv. Egy évvel ezelőtt szétver­ték a fürdőszobánk falát. Tönkretették a kádat, le­verték a csempét, mert hogy a szomszédban füstöl a kály­ha, rossz a kémény. Tiltakoztam, pőröltem, nem akartam engedni, de hát mit tehet egy lakó a házkezelő- ség teljes felvonult hadai el­len? — Nem kell ijedezni — mondta Stiber szaktárs. •— Semmi az egész. Két csempét kimozdítunk, visszatesszük, nyoma sem lesz. A két csempéből tizenhét lett, a falban a vízcső kilyu­kadt, a lakásban Niagara zu­hogott — koszos, hideg Nia­gara —, a kéményseprők be­vonultak, a kőművesek kivo­nultak, a vízvezeték-szerelő el sem jött. Estére a fürdő­szobánk olyan volt,- mintha H., Szülejmán hadai látogat­tak volna meg. — Nem kell csüggedni, egy héten be'jji visszajövünk és mindent helyrehozunk — ígérte Stiber elvtárs és el­tűnt, vele együtt eltűntek a szakemberek, csak a fal he­lyén tátongó lyuk maradt, a »Őszi szép napok várhatnak reánk, Virág és gyümölcs nyílik és terem, Leszedni mind és eltenni télre! Békében élni: csitt és türelem.« Lássunk egy zsánerképet az izgalmas termésből; a Mintha című vers egy részlete: »Mintha leány volnál; Piros pántlikád Holló hajadon Tűzként lobban át.« Beszélgettünk versolvasás közben. Megvallotta, lapozza a versesköteteket... Nem nehéz hatásokat felfedezni. A legin­kább munkáló ihlető mégis a népdal... és valljuk meg, má­sutt a nóta is. De kiárad eköz­ben egy eredeti képalkotc- véna is. Lássunk egy példát a fen­tiekre: »Az út porából könnyedén Szívet rajzol elém a szél. Gyorsan rajzol, s halkan beszél: Ilyen a szív, s ilyen a szél.« Részletek, epigrammák: MA HÁROM ÉVE Akkor derült ég volt, szikrázott a nap, Szénát gyűjtöttünk a szőlőhegy alatt; Lányom szaladt értünk; nehéz éj után Megbékélten, szófián haldoklik apám... MAGÁNYOS fa Magányos fa tágas udvaron, , Csupasz ága mered a télnek, Körülte hófödte halom, Élőképe bomló időnek. CSAK AZ ALKOTÖ Ki ismerheti önmagát, Szívének minden zegzúgát. Elméje görbe útjait, Lelkének titkos húrjait, Feszülő izma mértanát, Lüktető vére ritmusát, Karjának szelíd erejét, Futása földi idejét? Ki ismerheti önmagát? A költő válaszol... A cím: Ber­ta Árpád költészete; jóllehet a szerző foglalkozására sem, s talán küldetésére sem poéta. Talán kategóriák ki sem fe­jezhetik pontosan, mi munkái a költészete mögött. De van, aki úgy érzi, hogy a hamuból föl kellett mutatnia a gyöngyöket. hibás vízvezeték, a kosz és a rossz kémény. De aztán nyár jött, nyáron meleg van, virágillat, érik a barack, nyáron az ember nem érzi olyan tragédiának a ko­szos falat és a lyukas ké­ményt. De eljött az ősz, eljött a fűtési idény. A szomszédék begyújtottak a kályhába, és most már nemcsak a szom­széd lakást árasztotta el a füst és a széngáz, hanem a nyitott kéményen át hozzánk is ömlött, dőlt a kénköves bűz, fulladással fenyegetett, robbanással fenyegetett, be- omlással és főleg idegössze­omlással fenyegetett. Most már én hívtam fel a házkezelőséget, tajtékozva és dühöngve. — Nem fognak jelentkezni — mondta rezignáltan a ház- mesterné, aki már sok vihart és sok falbontást megért. És íme, még nem is vála­szolhattam pesszimista ház­A gazdásági mérlegek mel­lett a kulturális tervek össze­gezése is az év végi munkák sorába tartozik. Erről érdek­lődtünk a Kisipari Szövetke­zetek Somogy megyei Szövet­ségében, ahol Biczó Péter, a szövetség elnöke és Szakács Erzsébet, a művészeti együt­tesekkel foglalkozó főelőadó válaszolt kérdéseinkre. A szövetkezetek megalaku­lásától fogva feladatuknak te­kintik a művészeti együttesek lámogatását: Több, országosan '.s elismert együttes neve mel­lett halljuk, olvassuk szerep­lésükkor: szövetkezeti csoport. Ami azt jelenti, hogy szövet­kezeti támogatás adja műkö­désük alapját. — 1952-ben hány csopor­tot «-örökölt« a KISZÖV? — A siófoki dalkört, amely csaknem százéves. A Vikár Kórus, a barcsi és a bogiári kórus támogatásával kezdtük. Közülük csak a barcsi hiány­zik. — 1971-bett hány együt­test támogattak? — A már felsoroltak mel­lett a csurgói Csokonai Tánc- együttes, a nagybajomi és az ádándi — új táncegyüttesek születtek ezeken a helyeken —, a barcsi irodalmi színpad, a nagyatádi Komfort Ktsz irodalmi színpada osztozott még a művelődésre fordítható pénzből. — összesen hány forint támogatást kaptak ezek az együttesek a múlt esztendő­ben? — Mintegy háromszázezer forintot fordítottunk kulturá­lis célokra 1971-ben, ennek nagy részét a csoportok kap­ták meg. Csaknem százezer forintot kapott a Vikár Kó­rus, új ruhát készíttettünk a siófoki dalkör tagjainak. — Hányszor szerepeltek a KISZÖV-együttesek? — A jelentősebb csoporto­két tudjuk. A Vikár Kórus tízszer. A siófoki dalkör he­lyi fellépései voltak jelentősek, de szerepeltek Miskolcon és Siklóson is. A bogiáriak Kő­szegen és Zalaegerszegen, Sió­fokon. — A külföldi kulturális kapcsolatok is bővültek ta­valy. — Az OKISZ egy pesti kó­russal romániai vendégszerep­lésre vitte el a siófoki dal­kört, saját erőből támogattuk a Vikár Kórus jugoszláviai szereplését. A korábbi években voltak szereplési gondjaink, ma már Ilyenről nem beszélhetünk. Erősebb lett az együtteseket összetartó erő, nagy gondot fordítunk a belső nevelő mun­kára is, a helyi szereplésekre. \z irodalmi szíhpadok kellően felkészítik tagjaikat az egyéni bemutatkozásokra, az ünnepé­lyeken való közreműködésre stb. mesternőnknek, amikor csen­gett a telefon. — Itt Stiber! Talán emlé­kezni ,tetszik rám a házke- zelőségtöl. Én voltam az, aki tavaly télen a falbontást... — Hogy emlékszem-e? De még mennyire! — Akkor talán meg tetszik engedni, hogy most felmen­jek önökhöz. — Hogy megengedem-e? Követelem. Rohanjon. Vá­rom. Addig nem is megyek be a szerkesztőségbe, ömlik a füst és a korom. — Bocsánat, itt valami fél­reértés lesz. — Miféle férteértés? — Én ugyanis, tudniillik, már nem dolgozom a ház- kezelőségnél, az ügy fél éve nem rám tartozik. Én egy egészen más ügyben szeret­ném felkeresni önt, mint régi jó ismerőst! Megkérni, hogy egy nagy sérelmemet tegye ki az újságba. A házkezelő- ség ugyanis ott, ahol én la­kom ... Fehér Klára — A csoportok vezetői közül kik végeztek olyan munkát, hogy most példa­képül állíthatjuk őket? — Nagyatádon Szabó Mik­lós, az irodalmi színpad veze­tője, Zákányi Zsolt, a Vikár Kórus karnagya, Fasching Ferencné, a bogiári kórus ve­zetője, Tímár Imre és Karai József, a siófoki dalkör lelkes patronáló!. — Elegendő-e a szakem­ber? Elsősorban a kórusok­ra gondolok. — Nem, emiatt szűnt meg a barcsi kórus. — A csurgói Csokonai Táncegyüttes a legrégibb tánccsoportok közé tartozik a megyében, de számtalan zökkenő sokszor beláthatat- lanná tette útját. Mi a hely­zet ma az együttes támoga­tása körül? — Jobb együttműködést kellene megvalósítanunk az áfész, a ktsz, a KISZÖV, a faipari vállalat és a termelő- szövetkezetek között, hogy ezeket a zökkenőket »lefarag­juk«, és jó teljesítményű cso­porttá váljon a csurgói Csokonai Táncegyüttes. Míg nem fogunk össze, csak gon­dunk lesz. Mi kezdeményez­tünk . — Milyen terveket készí­tenek 1972-re? — A legfőbb gond, mely megszabja terveinket, hogy »meddig takarózhatunk?« Ma már korántsem olyan biztos a ktsz-ek anyagi alapja, mint ed­dig volt.. Nem tudni, mennyit fordítanak — fordíthatnak — kulturális célokra. A ktsz-ek "elosztható nyeresége 1972-től csökken. Ezért igyekeznek le­faragni a művészeti együtte­sek támogatásából Is. Leg­utóbbi kongresszusunkon szó­vá is tettük, hogy ne tegyék bizonytalanná a kulturális cé­lokra fordítható anyagi ala­pot. A KISZÖV elnöki érte­kezletén is egyöntetűen kér­ték ezt a megyei elnökök. Az adózatlan nyereségből fizet­hessük ki a támogatást. Terveink: a Fegyveres Erők Klubjával és a Hazafias Nép­fronttal, a megyei művelődés- ügyi osztály támogatásával megrendezzük a Himnusz a békéről szavalóversenyünket az idén is. Sor kerül a ha­gyományos dalosünnepre Sió­fokon vagy Balatonbogláron. Dunántúli tanácskozást szer­vezünk, szintén Siófokon, s szövetkezetpolitikai ismeret­terjesztő munkáról A Vikár kórus fellép ismét Kőröshe­gyen, februárban rádiófelvé­telünk lesz Budapesten. Ha a Csokonai Táncegyüttes meg- f állja a helyét, közös produk­cióról is szó lehet. 1972-ben szeretnénk tovább építeni kapcsolatainkat, elsősorban a szomszédos jugoszláviai együt­tesekkel, csereműsorokat, ta­lálkozókat készítünk elő. Csokonyavisontán alakuló­ban van egy citerazeneka- ruhk. Minden évben versenyt hir­detünk a »megve -kiváló ipari szövetkezete« cunért, melynek eléréséért nemcsak gazdasági feltételeket kell teljesíteni, hanem kulturális munkát ‘is szükséges végezni. Azt tapasz­taljuk, hogy a termelő tevé­kenységet ösztönzi a dolgozók műveltsége, részvétele az is­meretterjesztésben, a művé­szeti munkában. Horányl Barna Szünidő — hó nélkül A téli hónapok nem hozták meg a gyerekek őrömét, a havat; nem hógolyózhattak, nem szánkózhattak. A szünidőt mégis jól töltik. A marcali gyerekekkel a könyvtárban ta­lálkoztam, olvastak és társasjátékokkal szórakoztak. Kint szépen sütött a nap, s az egyik utcában kis csapat rúgta a labdát. Csak azt sajnálják, hogy kevés az idő, s nem­sokára ismét megkezdődik a tanítás. S6MOG7I »inAP mmfe 1 Tröszt Tibor ^Járatlan

Next

/
Oldalképek
Tartalom