Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-07 / 5. szám
Gígei mozaikcserepek Köd, eső. Holnapra talán hő lesz belőle. Hosszú utca. Űt- jelző: Rinyakovácsi, Csököly. Mintha azt jelképezné, hogy á másik két településsel él egy életet ez a falu. Rinyakovácsi a gigei Űj Erő Termelőszövetkezet üzemegysége, Csökö- lyön pedig a közös tanács van. A sarki épület tetején hatalmas, zöld betűk: Köz____________ségi Tanácsház. A kirendeltségvezetőt a kultúrotthonban találjuk meg. Tüdőszűrés folyik. Hosszú sorban állnak a gigei férfiak. Cs ászár Lajossal visszaballagunk, rálépve a kis nyírfa- hidra, mely egy sekély árok fölött húzódik. — ötszázkilenc lakosa van jelenleg községünknek. Az emberek nagyabb része mező- gazdasági munkát végez a helyi termelőszövetkezetben. A nagybajom!, a kadarkúti ruhaüzembe és kaposvári munkahelyekre nyolcvanket- ten járnak el. S aztán' »piros-« számokat mond. Mert ők a legszívesebben pirossal írnák ezeket a számokat. Ünnepet jelentettek a falunak. Egy-egy beruházás elkészültét. 2400 méter járda épült Kultúrház 1959-60-ban. Mondja az évszámot is, amikor a könyvtárat felújították. És arra sem nehéz emlékeznie, amikor a falu centrumába higanygőz lámpák kerülték. — Mit jelent es a szókapcsolat itt, »kulturális élet«? — Sajnos keveset Ügy érzem: a fiatalság nem találja a helyét A KISZ működik, de jobb munkát várnánk. Belátom azt is, hogy a fiatalok este kerülnek haza. Mert ők ingáznak főként De a báloknál mégis többnek kellene lenni itt Kaptak egy helyiséget a kultúrotthonban, ott szép dolgok születhetnének. Ügy vélem: kellene valaki, aki összefogná őket A termelőszövetkezet összterülete 3300 hold, eb________ bői szántó 1 800. 1967-ben egyesült a gigei közös gazdaság a rinyaková- csival. A tagok száma így eléri a háromszázhetvenet. Kétszáztízen jelentkeznek nap mint nap munkába. A többiek: nyugdíjasok, járadékosok. As átlagéletkor az »aktívaknál«: 55—58 év. — Talajunk hetven százalékban középkötött harminc százaléka pedig homok. Sík terep, csak egy-két helyen vet hullámot — mondja Köves Imre tsz-elnök. — A jövedelemről csak annyit: évről évre növekedett. Csak 1970 volt kivétel. De már kigazdálkod- tuk a 850 000 forintos hiányt. Tartalék is marad. Az ajtón feldúlt ember lép be. Megforrósodik a levegő. — Kivettem a részem a munkából! És most? Kaptam egy levelet, zavaros szöveggel, hogy kitesznek a darálósság- ból. Ezt érdemiem annyi évi munka után! Nyugdíjas vagyok, de még jól bírom magaa levegő Zöld betOk. piros számok A málnatelepítésről tanácskoznak. mat. Megbirkóztam eddig is avval, amit rámbíztakl Az fáj legjobban, hogy se szó, se beszéd, egyszer csak kitesznek. Hát csak a vándormadarak érvényesülnek itt? Hatvanhét éves vagypk. Lemondtam — ezt mondták. Ez nem igaz! Dolgozni akarok a kis nyugdíjam mellé. Olyan házaspárt akarnak a helyembe, akik benne vannak a »galériában«! Fortyognak az indulatok katlanában fövő mondatok. Választ vár a haragos panasz. — A raktáros és a magtáros, mivel a munkahely egymás szomszédságában van, mindig gyanakodott egymásra. Áldatlan állapot volt ez. A vezetőségnek megoldást kellett találnia. Raktárosnak senki sem akart jelentkezni. Meghirdettük pedig az állást Az A falu bírójának a »kódis« is parancsolt... idő sürgetett. A volt könyvelőnőnk vállalta végül is az egyik posztot, a férje — egyik legjobb traktorosunk — a másikat. Ügy vélem: ez a közösség érdeke is. Így nem lesz súrlódás, gyanakvás a fontos munkakört ellátók között A panaszost,’ Jónás Sándor nyugdíjast pedig tudjuk foglalkoztatni más munkakörben. Van könnyebb munka is... Félő azonban, hogy a magát jól bíró ember ezekben a munkakörökben nem keres majd annyit, mint eddig. Meg kell találni a kiutat, hogy a közösség se károsodjon, de az egyénnek se keserűség jusson ... Tíz hold málnás Nem tudom, van-e még Somogynak mái-* natermesztő tsz-e? Én még nem találtam erre példát. Lehet, hogy a gigei* szövetkezet lesz az első a megyében ezen a téren? Vida Emil főagronőmus Nógrádból került ide, málnatermő vidékről. — A Fertődi Kutatóintézettel vettük fel a kapcsolatot. Tavasszal tíz holdon telepítünk málnát. Talajtani vizsgálatok előzték meg a döntést. Az állami támogatás ötvenszázalékos. Nógrádi szövetkezetemben harminc hold termett A fő növényeinket belátható időn belül gépesítjük. A felszabadult munkaerőt foglalkoztatjuk majd a málnásban. Ez a gyümölcskülönlegesség mindig exportképes lesz. Az utolsó öt évben egyre emelkedik a felvásárlói ára. Egy hold negyvenezer forintot is megad már közepes termés esetén is. Ügy tudjuk, tervezik, hogy idővel a zselici tsz-ek is telepítenek majd. Mi szaporítóanyag termesztésére is szeretnénk »beállni«. Szűcs Józsi bácsi május tizenötödikén tölti be a nyolovan- kettediket. Borostás, kifent bajszú, szálfaegyenes ember. — Az emlékezetem már lyukas kicsit, de azért sok dolgot megőrzött. Napszámból éltünk valamikor. A Kovácsi felé vezető úton, az elágazónál pity- mallat előtt már egész sereg ember állt aratás idején. Nekem is a kaszához állt legjobban a kezem. Gige látta e! aratókkal az összes környező ! Rovás o boton MAI KOMMENTÁRUNK Áz első közös év nem a csodatételé pusztát: Pogácsást, Cseberkit, Pücsökpusztát, Koplalót. Aztán az első háború. Bejártam a fél világot. Annyiféle vizet ittam, hogy a fogaim kihullottak. Hej, de sokat énekeltünk, hogy: »A hajnal már nem simogat éngem, / Nem csókolgat ibolyákat, rezedákat, jázminokat ...« Most már nem is hallom ezeket a régi nótákat. Már senki sem emlékszik rájuk. Aztán hogy hazajöttem tíz év után, újra a munka. A gazda kétfelé vágott egy botot, az egyik nálam, a másik nála maradt. Erre véste fel a leszolgált napokat. Nem tudott olvasni. Télidőben» tizenhat krajcárt kaptunk. Mire volt ez elég?... 1925-ben lettem tagja a községi képviselő- testületnek. Kijártam, hogy a szegényebbnek, akinek csak két kis csikaja volt, ne kelljen annyit postfontba járni, mint a gazdagnak. Az ingyen - fuvart hívták így akkoriban. Szereztem haragost eleget a jobbmódúakból. Voltam én itt több tisztségben is. De a falu bírója nem lettem. Merthogy annak még a »kódis« is parancsol, azt mondja: »Adj szállást!«. A régi napokat megszépíti az emlékezés. Szűcs Józsi bácsi mosolyával búcsúzunk Gigától. Sok szépről, de tennivalóról is szereztünk tapasztalatot. Leskő László Az új év első munkanapján több termelőszövetkezet kezdte meg közös tevékenységét a szomszéd falvak földművelőivel. A közös útra lépést a korábbi évek barátságot bizonyítása előzte meg. Egymás segítése a bajban, s a másik örömén osztozás is. így aztán nem csodálkozott rajta senki, hogy például Nagyatádon és ötvöskónyi- ban, vagy Somogy Sámsonban, Somogyzsitfán és Csákányban csaknem száz százalékban arrai szavaztak az emberek, hogy az új év első napjától együtt kívánnak dolgozni, egy célért: a közösség és önmaguk boldogulásáért. Az öröm után most a gond következik. Nehéz hónapok. A tervezés időszaka, s a tervek megalósTiásának negyedévei, évei. Az új vezetőség munkáját figyelemmel kísérik a tsz- tagok is, még inkább, mint máskor. Most válik el, hogy »új seprű jól seper-e«. A tervezés munkájához sem szabad »készület1 énül« hoz-álát- niuk. Ez az első lépés lesz a hosszú úton. Évekre előre eldöntheti a gazdálkodás sikerességét. Óvatos duhajság a biztonságra törekvés? Nem, hiszen van rá példa, hogy ahol nem óvatosan tették meg az első lövéseket, »lábtörés« lett belőle. El nem érhető eredményekkel kalkuláltak, éveken belül ki nem »nyöghető« beruházásokba kezdtek. S mondjuk ki: ezeken a helyeken a tagság szája íze megkeseredett, s nemegyszer bizalmatlanságát is kifejezi a vezetők iránt, akik rosszul sáfárkodtak a rájuk bízottakkal. Amikor a nagyatádiakkal, és a somogysámsoniakkal beszélgettem, még csak körvonalazni tudták a terveket, nem jattunk még a tervezés időszakában. Mégis: úgy éreztem, amit elmondtak, az a realitáson épül, megvalósítása nem lesz majd emberfölötti feladat, Nem akarjak első nekirugaszkodásra felforgatni a kialakult szokásokat, munkarendet. S ez úgy vélem: jó. Űj gépeket vesznek majd, hogy a csökkenő munkaerő ne állítsa szakadék elé a közös gazdaságot. Ki akar- ják tapasztalni a járható utat. Más, régebben egyesült szövetkezeteket is fölkerestek, hoay tanulmányozzák azok mindennapjait, vezetési sajátosságait. Biztató előjelekkel kezdik tehát a közös munkát. Sikerre csak a józan megfontolás vezethet. S a tagság feltétlen bizalma az új vezetőségek iránt. No és, ahogy a Nanvntdd melletti majorban mondták az emberek: a még fokozottabb lelkiismeretességgel elvégzett munka. L. L. Jövedelmi különbségek L egalább annyi indulatos vagy cinikus megjegyzés és túlzásoktól nem mentes szóbeszéd tartalmául szolgál a vezető beosztásúak magas jövedelme, mint a cikkem első részében említett, egyes foglalkozási ágak dolgozóinak jó keresete. Mennyiben indokoltak a kritikai észrevételek? Hogyan ítéli meg a munkások, az alkalmazottak többsége az irányításban dolgozók jövedelmi arányát? Egy nagy kaposvári gyár három munkását kérdeztem meg nemrég: mennyi az igazgatójuk fizetése? A válaszok: —• Nem tudom. Talán hathétezer. — Legalább há-omsmrosn az envámnek. (A megkérdezetté 2890 körül volt.) — A »cullazokkal« együtt biztosan elkerüli a tízezret. A következő kérdés: — Kevésnek, elegendőnek vagy soknak tartja-e ezt az* összeget? — Nem sajnálom tőle. Bőven van gondja. — Nehéz kérdés. Azt hiszem, nem túl sok. De elég. — Há jól dolgozik, nem sók. Ha látszik a fejlődés. De amikor anyaghiánv miatt állunk, a felét levonnám. (Az illető gyár igazgatójának évi jövedelme egyébként 85—90 ezer forint.) Természetesen e három véleményből nem lehet általános következtetést megfogalmazni. Annyi azonban bizonyos, hogy a vállalatok, üzemek vezetőinek jövedelmét nem úgy ítélik meg a dolgozók, mint 2—3 évvel ezelőtt. Azóta ugyanis nem tapasztalnak kirívóan magas kereseteket, és az is valóban ritkán fordul elő, hogy év közben 5— 10 ezer formte« összeget visznek be az igazgatóhoz valamilyen jutalék címén, amiről azt sem tudja, hogy miért kapja. Másrészt a munkások többsége elismeri, hogy a megnövekedett felelősség és önállóság a gondok tömegével jár együtt, és az irányításban dolgozók leleményessége, ötletgazdagsága, jó szervezése az egész munkahely fejlődésében — és így az egyén keresetében is — mind jelentősebb szerepet játszik. F alun némiképp másként jelentkezik a vezetői jövedelmek megítélése. Elsősorban azért, mert ha csak a közösből származó jövedelmeket tekint5 ük, ljat- nyolcszoros keresetekkel is találkozunk az elnökök, háromszor, négyszer magasabb fizetésekkel a főagronómusok, a főkönyvelők esetében, a tsz- tagok átlagkeresetéhez Viszonyítva. És e?t még csak »meglesni« sem kell, hiszen a tagságnak ismernie kell a vezetők fizetését. Az arány az első pillantásra tehát meglepően, nagy. De — mint említettem — a tagság jövedelmének — falvan- ként és családonként alaposan eltérő arányban ugyan — Jelentős része a háztáji tojásból, baromfiból, sertésből, de főképp hizlalt bikák értékesítéséből származik. Másrészt a tagok többsége nem dolgozza le az év valamennyi munkanapját. Ha mindezeket figyelembe vesszük, az elnöki jövedelem már csak két-három- szorosa a tagság átlagának. Mondhatná valaki, hogy az elnöknek is joga van háztáji Gazdálkodást folytatni. Ez igaz, csak a lehetősége nincs meg hozzá. Végül is hogyan ítéli meg a tsz-tagság saját vezetőinek mégiscsak magas jövedelmét? Általános tapasztalat, hogy abban a községben beszélnek sokat az irányításban dolgozók nagy keresetéről, vonják kétségbe annak jogosultságát, ahol nem mennek rendben a dolgok. Ahol viszont biztonságos gazdálkodást, megalapozott fejlődést és emberséges kapcsolatokat tapasztalnak, nem kerekedik szóbeszéd a magas keresetekről. A munka szerinti díjazás tehát hosszú-hosszú ideig fennTizeníiétmiii — lafeliBlgozásbél Az alkalmazottakból tagok lesznek A VISNYEI Néphadsereg Termelőszövetkezet évek óta dolgozza fel a fát az erre a célra létesített és fokozatosan korszerűsített, bővített telepén. Ebben a zselici közös gazdaságban nagyon fontos tényező ez az ágazat, ugyanis a sajátságos terepviszonyok között a mezőgazdasági termelés — a növénytermesztés és az állattenyésztés — csak nérsékelt eredményeket hoz, a ezt is viszonylag magas költségek mellett. (Még a kétmilliós dotáció sem biztosítja itt a kellő jövedelmet) A fa- feldolgozás jövedelméből a kielégítő részesedésen kívül az alapvető mezőgazdasági tevékenység fejlesztésére, az ezzel kapcsolatos beruházásokra is jut, és olyan foglalkoztatási lehetőséget biztosít a telep nemcsak a helybelieknek, hanem a környéken lakóknak is, ami min !~n>ánpen figyelmet érdem ' A .*•< ‘keze: ; »dijában erről az üzemágról beszélgettünk a főkönyvelővel. A múlt év utolsó hónapjában megjelent két kormányszintű jogszabály tükrében * vizsgálva a visnyeieknek ezt az üzemágát, kitűnik, hogy ez a tevékenység nem tartozik a »tilalmi listán« szereplők közé, hanem — a kormányhatározat szerint — kapcsolódó tevékenységnek, mégpedig a szövetkezet erdő- gazdasági termeléséhez kapcsolódó tevékenységnek tekintendő, tehát a jövőben is végezheti ezt a munkát a tsz. A Néphadsereg Termelőszövetkezetben a múlt évben 17 millió forint értékű fafeldolgozást végeztek, készárujukat szerződéses alapon az ország tizennégy vállalatának szállítják. Mintegy 3—4 milliós jö- /edelemhez jutnak ebből évente. A telepen csaknem másfél százan dolgoznak két műszakiban, s a termelés szinte évente növekszik. (Az előző évben 11 milliós termelési értéket értek él.) Mindez hozzásegíti a gazdaságot ahhoz, hogy a múlt évre tervezett 67 forintos munkaegységet, illetőleg a tízórás munkanapra cső 95 forintot elérjék ott, ahol évekkel ezélőtt bizony meglehetősen vékonyka osztalékhoz jutott a tagság. Ha több a fafeldolgozásból származó jövedelem, tö»bb jut az alapvető mezőgazdasági ágazatok erősítésére is, mondtuk az imént Ebbői indultak Iá a szövetkezetiek, amikor a múlt esztendőben hozzáfogtak a telepnél a szociális létesítmények alapjainak a lerakásihoz, saját erőből és anyagból megvalósítottak néhány jelentős, ésszerű elgondolást. Készen van a terv a kútfúráshoz, rendelkezésre állnak az építőanyagok az idén folytatandó munkákhoz. Maguk készítettek el egykilométernyi útszakaszt, s aki ismeri ezt a területet, az értékelheti igazán itt egy-egy szilárd burkolatú út meglétét vagy hiányát. A fafeldolgozó melléküzem foglalkoztatottjainak túlnyomó többsége — alkalmazott. Helybeliek és környékbeliek dolgoznak itt, többnyire a szövetkezet gondoskodik az ide-, illetőleg a hazaszállításukról. Elgondolás már van arra, hogy idővel munkásszállást építsenek a telepen, étkezdével, s ehhez a most készülő szociális létesítménye’ megadják az alapot. Hallottunk a vezetőknél: arról a törekvéséről is, hogy az alkalmazottakból tsz-tagok váljanak. Több indok is szól e mellett, amelyekkel érvelni lehet, s amelyek meggyőzően bizonyítják a szövetkezeti tagságból származó előnyöket. Kétségtelen azonban, hogy az alkalmazotti munkaviszonynak is megvan a maga vonzó oldala. Ahhoz viszont, hogy ezek az emberek egészen a szövetkezethez tartozónak erezzék magukat, és ne csak a munkaadójuk legyen a tsz, mindenképpen »testhezállóbb« lenne számukra a tsz-tagsági viszony. Annál is inkább, mert munkájukkal sok pénzt tettek és tesznek a közösség asztalára, s helyes volna, ha úgy, mint a szövetkezeti gazdák, ők is- részesülnének a tsz-tagsággal járó tulajdonosi jogokból. EHHEZ AZONBAN — aláírt belépési nyilatkozat kell. Temény van rá, hogy egyre ■)hb ilyen írást ad-»ak be a .’övetk-'c’i irodára a faléi dolgozó üzemág mai alkalmazottai közük H. F. tartja a jövedelmi különbségeket, amelyeket a munka jellege, illetve minősége, más részről a termelésben elfoglalt hely — irányító vagy beosztott munkakör — hatá~oz meg. A jövedelmi viszonyokat azonban — részben a magántulajdon maradványaiból származó — olyan egyéb források is bonvolítiák, mint a családok különböző anyagi alapról indulása, az örökségek, a szerencsejátékok, a külföldi aiándékok, egv-egy ingatlan (pl. Bairton-parti épületi jó hasznosítja .«*b. És vénül az sem mindegy, hány részre kell elosztani a családban a k" "k jövedelmét. ffm "•tszínvonal politikánk r azonban arra iránvul. hogy fokozódjék a társadalmilag hasznos műnk« anyagi és erkölcsi megbecsülése. és ennek plánján érvér»vp$íVHön a d:fpermcmlts-5g. 0*T fi 4- v* -y «r «1 rwűg fn 0 <;-»n az egyéb anyagi forrásokat. Paál Lá«"’ő SOMOGYI NÉPLAP 3
