Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-06 / 4. szám

Elektromos autó B C A japán gyártmányú Daihatsu BCX villamos kisautó 80 ki­lométeres sebességgel haladhat. Egyszeri feltöltéssel 60 km távolságot tehet meg. A tokiói autókiállításon mutatták be. Nagy szilárdságú plasztikból készült a karosszériája. (MTI Fotó — Külföldi Képszolg.) Tv-jegyzet nezo mellől Vitray Tamás amerikai úti- élményeiből megtudtuk a Hét adásában, hogy a tengeren túl a tévétársaságok »-megete­tik« a nézőt. Azzal, hogy foly­ton hozzá szólnak, a nem várt •pillanatban is. Sajnos, olcsó reklámszövegeket monda­nak. t. Bezzeg nálunk! A várt pillanatban sem mond semmit a nézőnek a »jegyzet« felolva­sója, elkerülvén még a látsza­tát is annak, hogy — nem bo­rotvahabról van szó — a ha­marosan képernyőre kerülő drámának és a nézőnek vala­mi köze lehet egymáshoz... Jöjjön rá — ha tud. Mint­ha ezzel a jelszóval találkoz­tunk volna kedden a képer­nyőn. Űj képzőművészeti so­rozat indult Az újra felfede­zett XVII. század címmel. Az első rész egy nagyon ismert és közérthető témáról szólt tol­mács útján, mivel a filmet V. Mégret űr rendezte Francia- országban. Az adás címe, —• tessék figyelni —; Philippe de Champagne és a janzenizmus. Hát nem egyszerű?! Mintha a néző szájából vették volna ki a gondolatot. Ezért úgy gon­dolta a szerkesztő, fölösleges magyarázkodásra vesztegetni a szót-. Ismeretterjesztés... Tulajdonképpen valóban is­meretterjesztésnek kell felfog­nunk a tv új, képzőművészeti sorozatát, a kérdés csak az, hogy kik nézzék? A művészet- történészek? A csuda tudja. Jobb lenne köztük is válogat­ni Mondjuk akképp, hogy aki megfejti az első rész műsza­vait, a felsorolt nagyságok születési és halálozási évszá­mát beküldi rövid történelmi eszmefuttatással, az megnéz­heti Az újra felfedezett XVII, század következő kisfilmjét. Húsz órakor Lukácsy And­rás olvasta föl jegyzetét Batti- gen Az alvó herceg című szín­házi közvetítése előtt. Azt hi­szem a fölkérés célja minden esetben az, hogy a kritikus va­lami olyasfélével »etesse« meg a nézőt, ami a műsorral együtt szellemi »jólakottságot« kelt Ismeretterjesztés..'. Lukácsy András »szakmai kelléktára- inkább elvette a néző kedvét a játéktól, mert olyan »magas színvonalú« »olt... (Ismeri az egész angol drámairodai­mat ... A szerzőket...) Battigen nehezen törte át a köréje épített vastag falat, melyet Lukácsy rakott föl. Hogy mégis sikerült neki, azt jórészt a Győri Kisfaludy Színház művészeinek kfiszön- hette, akik életre keltették Az alvó herceget. Végül is kelle­mesen szórakoztunk... , H. B. AZ MSZMP SOMOGY MISYII • I ZO TT S A O A N A K LAPJA XXVin. évfolyam, 4. szám. Csütörtök, 1972. január 6. Kiváló címmel tüntettek ki négy balatoni üdülőt Oklevelek a legjobbaknak Tavaly tovább emelkedett az üdültetés színvonala a Ba­laton déli partján. Csaknem nyolcvanezer felnőtt és gyer­mek pihent az időszakos üdü­lőkben. S nem akármilyen emlékekkel Indultak haza a két hét letelte után, hiszen javult a koszt, rend és tiszta­ság jellemezte a szállodai ré­szeket, gondozott volt az épü­letek környéke. S ami a hasz­nos időtöltés szempontjából nagyon fontos: jó volt a kul­turális munka is. Mindehhez nagyban hozzájárult a szocia­lista munkaverseny is. A dol­gozók becsületesen helytálltak, pedig tavaly nyáron rendkí­vüli nehézségek — mint a júliusi-augusztusi rekkenó hő­ség stb. — nehezítette a mun­kájukat. A SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatósága, a KPVDSZ elnöksége, megyebi­zottsága, a SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatósága nem volt könnyű helyzetben, amikor döntenie kellett a • címek és oklevelek odaítéléséről, hiszen mindössze néhány üdülő ma­radt az átlagos színvonal alatt. Támadás vagy ostoba játék? Fölmeleyílett péksütemények Eszi, nem eszi, nem kap mást Gyakori látogatója vagyok Nagyatádon a Kossuth Lajos utcai tejboltnak. Itt vásáro­lom meg legtöbbször a család reggelijét: a tejet és a pék­süteményt. Az utóbbi időben azonban néhányszor csalód­nom kellett. A friss zsemle és kifli helyett fölmelegítettet kaptam. Az elárusítónő a vil­lanytűzhely sütőjéből szedte elő a süteményeket a szemem láttára. Melegek voltak, a friss áru benyomását keltet­ték. Kérdésemre, hogy újab­ban miért a sütőben tartják a süteményt, ez volt a' vá­lasz: — Ma még nem szállított (7 óra 30 perc volt, az üzlet pedig 6-kor nyit!) a sütőipari vállalat friss árut. Ezek pe­dig megmaradtak, és higgye el, fölmelegítve jobbak, mint a ma sütött. Nem hittem el, mégis meg­vettem, hogy meggyőződjek arról, valóban jobbak-e. Nem voltak jobbak! Később telefonon felhívtam a kenyérgyár vezetőjét. Ku- nics József közölte, hogy nem a szállítással van haj, hanem a rendeléssel. A tejbolt veze­tője ugyanis előző nap dél­után — látva a heti maradé­kot — lemondta a másnapi rendelését. Tehát a kedves el­árusítónő még ráadásul nem is mondott ieazat. Sric volt a a»t is el íd-^riév r-í-f n k-'dve­V£»V~ r>r"-n 1-0^ yrv'Sc*.« Gondolom, h-^ev a kereske­delmi szerv vezetőjének is lesz néhány szava a tejbolt vezetőjéhez, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő. D. S. Budaörs belvárosában ro­bogott a vonat, amikor a mel­lettem levő ablak hatalmas ro­bajjal betört, és egy ököl nagyságú kődarab vágódott a nyakamba az ablaküveg ma­radványaival együtt. Ezzel a krimibe illő mon­dattal kezdi felháborodott le­vélét Szendrey András olva­sónk, aki Budapestről Kapos­várra utazott a közelmúltban. A vonatíüikében ülők az első ijedtség után megpróbál­ták összeszedni a cserepeket, — és gondolataikat — arról, hogy mi is történt tulajdon­képpen, és főleg miért? — Amikor megérkezett a kalauz, elmondta, hogy a mi ablakunkkal együtt ötöt törtek­be. Nem mutatott különösebb felháborodást. Elmondta, hogy j az ilyenfajta »inzultus« kezd rendszeressé válni. Szeptem­berben kezdődött, s november­ben egy Pécsre tartó sebesvo­nattal folytatódott — írja ol­vasónk. . A vonatban ülők közül va­laki látni vélte, hogy a vona! mellett három hosszúhajú fia­talemberből álló társaság áll, és egy kutyáját sétáltató nő. A beszélgetés során a találgatás, hogy ki a tettes, mindjárt a fiúkra esett. Volt idő Kapos­várig azon elmélkedni, hogy miért tették? Akadt olyan utas, aki azt mondta, hogy nem olyan nagy ügy ez, hi­szen csak az ablak törött be. A többség azonban lehurrog­ta. Történhetett volna súlyos baleset is. Bár a kalauz elbe­széléséből kiderült, hogy tör­tént már ilyen eset, a törté­net mégis kirívó. Meg kell tenni a lépéseket, hogy ilyen eset többé ne fordulhasson elő — fejezi be levelét olvasónk. A történet elgondolkoztató, sőt több annál: felháborító. Nem kívánunk vitába szállni olvasónkkal, aki utastársaival együtt látni vélt hosszúhajú- akra tippelt. Hogy kik voltak a dobálok, és miért tették, amit tettek, ez viszont minket is érdekelné. Ha nem először történik ilyesmi, nyilván nem gyerekes csínytevésről van szó. (Bár egy ilyen esetnek is lehetett volna súlyos követ­kezménye.) Mindenesetre csat­lakozunk olvasónk felháboro­dásához, és kérjük az utasok, a MÁV és a rendőrség segít­ségét, hogy együttes erővel ta­lálják meg a tetteseket S. M. Végül négy üdülő —■ a sió­foki Építőmunkás, a balaton- széplak-felsői Ezüstpart, a balatonlellei Hullám és a ba- latonboglári November 7. — nyerte el a kiváló üdülő táb­lát és oklevelet. Dicsérő ok­levéllel tüntették ki a siófok­újhelyi Csepel, a balatonlellei Tóparti üdülőt, a balatonlel­lei központi éttermet a hozzá tartozó üdülőkkel együtt, a lellei Szabadság üdülőt és a zamárdi gyermeküdülőt. öt üdülő elismerő oklevelet ka­pott: a siófoki központi étte­rem és a hozzá tartozó üdülők a siófoki Kohász, a szántódi Vasutas, a földvári Balaton, a fonyódi Közalkalmazott üdülő. A balatonföldvári központi étterem és üdülői pénzjuta­lomban részesültek. A mun­kaversenyben elért eredmé­nyek alapján 430 ezer forintot osztottak ki a dolgozóknak, 44-en pedig kiválódolgozó-ki- tüntetést kaptak. 200000 doboz tejfölös halpaprikás A Szegedi Paprikafeldolgo­zó Vállalatnál a piros fűszer mellett egyre több leveskoc­kát, húskonzervet is gyárta­nak. A vállalat legsikeresebb cikkei: a tyúkpörkölt, a ha­lászlékocka és a tejfölös hal- paprikás. Ez utóbbi még új­donságnak számít. A néhány ezer doboz »kóstoló« sikere alapján 1972-ben már mint­egy 200 000 félkilós dobozzal szállítanak a fogyasztóknak. Növelik a halászlékockák termelését is: a kockákba préselt halászléből • csaknem 15 millió adaghoz elegendő mennyiséget gyártanak az idén. „Sofőrvizsga A gépkocsivezetők többsé­ge megbecsüli szakmáját, ál­lását, büszke hivatására, elő­zékeny az utasokkal. Nagyon sokat köszönhet nekik az uta­zóközönség. Űj falburkoló elemek A VOSZK Szövetkezeti Vállalat új típusú falburkoló mozaikok sorozatát gyártja. Az alu­mínium, pvc, ütésálló stirol, vörösréz és műanyaggal bevont acéllemez falburkoló lapok falak teljes beborítására, könnyűszerkezetű álmennyezetek, térelválasztó elemek kialakítá­sára alkalmasak. Gyorsan és könnyen szerelhető, az egészségügyi követelményeknek meg­felelően jól tisztítható falburkoló lapok segítségével régi, elavult üzlethelyiségeket, salétro- tnos falú kisvendéglőket gyorsan föl lehet újítani Képünkön: Műanyag falburkolatú bár. Hogy mégis eléggé sokat szapuljuk a közlekedést, an­nak legfőbb okozói az olyan gépkocsivezetők, amilyen ne­kem jutott osztályrészül hét­főn délután, úgy egynegyed 6 tájban. A Böhönye felé tartó GC 21—06 rendszámú farmo­toros Ikaruszt vezette. A buszmegállóhoz közeled­ve, ahogy jó utashoz illik, az ajtóhoz mentem. Ezzel kezdő­dött nem éppen épületes pár­beszédünk, valahogy így: Ö: Menjen hátrább kérem, ieg- alább a korlátig! (?) Beleheli az ablakot, én meg nem .lá­tok semmit. (Két beszélgető partnere az autóbusz lépcső­jén állt.) Én: Szeretnék le- szállni, kérem, ö: Ügysem nyitom ki az első ajtót, men­jen hátra a középsőhöz. Én: De kérem, mire átevickélek a tömegen, rég elmehetnének, ö: Akkor sem nyitom ki. Ö nyert. Mikor na°ynehe- zen a középső, nyitott ajtó­hoz értem, bebizonyító ita, hogy »mestere« a szakmájá­nak. Olyan sikeres ütemben csukta be az ajtót, és egyút­tal indította az autóbuszt, hogy az ajtó éle éppen az ar­comon csattant. Ez lett volna a kisebb probléma. A fiatal­ember, aki udvariasan leszállt, hogy utat adjon, kis híján a kerekek alá esett. Azért minden szerencsesén végződött. Én is leszálltam, a fiatalember is fellépett, a gép­kocsivezető gázt adott. Ügy gondolom, a GC 21—n6 rendszámú autóbusz, vezetője alaposan levizsgázott Zátonyi László ..........................................................■■Ili— G yalogosnak kockázatos — Szeretnék életbiztosí­tásit kötni. — Autója van? — Nincs. — Motorkerékpárja? — Nincs. — Kerékpározóik? — Nem. — Akkor sajnálom, gya­logosokat nem biztosí­tunk. Túlságosan kockáza­tos lenne. Megnyugtatás — Kislányom, ma itt járt Elemér és megkérte a kezed. Beleegyeztem. — Ó, papa, de hogy tu­dok majd megválni a mamától? — Nyugodj meg kedves, őt szívesen veled adom, Ellenségek — a másvilágon — Mondja doktor ur, sok ellensége van a vá­rosban? — Van természetesen, de többségük már — a más­világon. Sóhaj Egy férj sóhaja’; — Amália, Amáliái Az istenre kérlek, bánj ve­lem úgy, mint a kutyával! — Ezt hogy értsem? — Adj ennem és engedj ki a szabadba! Félreértés — A régésznek száz ev igen rövid idő. — Úristen! Éppen teg­nap adtam kölcsön egy ismert régésznek kétezer koronát. Tanítás Ifjabb Kovács fenn áll a létra tetején. Idősebb Kovács ott áll a létra alatt és unszolja fiát: — Ugorj csak Misákéra, bátran. Apuka majd el­kap. Misa azonban görcsösen kapaszkodik a létrába. — Ne félj, semmi bajod nem lesz, Apuka elkap! Misi lélegzetet vesz és ugrik. Apja félreáll, és Misi elnyúlik a földön, mint egy béka. — Megbolondult? — háborodik fel a szomsaéd, aki végignézte a jelenetet. Mire idősebb Kovács: — Maga ezt nem érti... Éppen arra tanítom, . hogy soha senkinek ne higgyen! Majd h.a elfogy^. Enrico Montesano, a ne­ves komikus betér egy ró­mai vendéglőbe és .meg­kérdi : — Van-e még a tavalyi borukból? — Természetesen, uram — válaszol a vendéglős és máris elővesz egy palack bort. — Parancsoljon megkóstolni... — Nem, hagyja csak! — szakítja félbe a komikus —, majd visszajövök, ha biztosan elfogyott. Samaggi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lápja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár. Latinca Saiiuor u. 2. Telefons 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lap kiadó Vállalat, Kaposvár. • Latinca S. u. 2. Telefon: 11-518. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft* Index: 25 087. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kappsyár, Latinca Sándor u. 6. Felelős vezető: Ktedeák: József mb. igazgató

Next

/
Oldalképek
Tartalom