Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 25. szám
NTELVM OVELÉS |y| denhova benyitottam, * láttam, senki sincs abban a házban. Nem olyanforma ház volt, mint a mieink, de azért csak volt abban éppen úgy konyha, kamra, szoba kettő ja, meg volt veranda is. a verandán virágok — nem tudom, milyenek, ds a vastag, zöld levelükre emlékszem, meg arra Is, hogy a szoba falán ketyegett az óra «—, a térítőn morzsák voltak, egy cserép hamutartóban pedig cigarettavégeik, olyan hosszú szopókájúak; ahogy úgy el voltak nyomva, arra la emlékszem. Meleg la jött valahonnan. Talán a konyha sparherdjéből, de ezt nem tudom. nem néztem, mert csak nyitogattam az ajtókat, hogy majd csak találok valakit. Nem találtam senkit. Kiáltoztam, hogy Jöjjenek élő, de nem jöhettek, ha egyszer nem voltak ott. A fene tudja, hová lettek olyan hamar. Restelltem Járkálni abban az üres házban; ahogy betettem egy ajtót, azt lestem, nem nyitnak-e rám mö- gülem. Biz" nem nyitottak. Hát egy idő múltán kimentem az udvarra, onnan meg ta utcára. A többiek, a mieink ott jöttek a kerítések mellett vánszorogva, mert igen fáradtak voltunk valamennyien. Az egyiknél egy darab kolbász, a másiknál egy fel kenyér, emennél valami itóka, amannál lábasban valami eles ég. Csak ah lehetett hallani, ahogy jöttek; a léptüket lehetett hallani, meg a csendes beszédjüket, mert amúgy akkora süketség volt, yhogy ahhoz foghatóra nem is emlékezem azelőttrőL Nekem még a fülem Is csengett belé. Néztem a mieinket, amint oallagdáltak szerteszét, és lesnék a házakat, a kerteket meg a nagyobb épületeket, d« nág a templomot is. hogy ho- 'á lehettek az itteniek. Te- cintgettünk ide-oda. Az birizgálta legjobban az embert. iogy figyelnek-« valahonnan. Padlásról? Toronyból? Egyéb menedékről? Pedig nem moccant semmi. Á fákon az őszi levelek, egy kis gyümölcs itt- ott: birsalma, szőlő, no... Le is csippentettem így jókora szőlőfürtöt, aztán ballagtam le az utcán a fo- yóhoz. Fáradt voltara nagyon. Leültem a parton egy dz-kivetette fatörzsre, szemeltem a szőlőt, a lábam kinyújtottam; ej, de fájt • lábam! Gondoltam, levetem a bakancsomat, megaztatom a lábam a folyóban, még nem 'ehet olyan igen hideg a viz, le aztán csak nem buzdul- am neki. Elég volt, hogy jól ■sinyújtóztam, s lestem a vitet Szép volt a folyó, lassan lömpölygött a fűcsomók beehajoltak, az ár meg dűtöt- e, ringatta őket. mintha csak átszana velük. Meg is feledtettem mindenről, olyan fáradt voltam. Ahogy így ülök, ndalön mellém az egyik fiú. s mustja, hogy leülne a fatörzs- e Arrébb húzódtam. • nyomkodta a csuklóját, azt, amelyik annyira fájt nekt Bontogatta rajta a kötést, hogy megnézze. Javul-«, még én mi néztem, hogy mondom, milyen egy seb úgy harmadnapon. Hát elég csúf volt, nem csoda, hogy fájt neki. — A* anyjuk Istenit — azt mondja —% oszt meg^m küldenek hátra. m wem at^s-sa ma sK emsédnek, árkán meglátod a gyerekedét Elfogyott a cigarettám, a hosszú szopókát belepocoki- tettem a folyóba. — KeM másik? — kérdez» a fiú. — Hagyd — mondtam neki — Nem tesz Jót az egészségiek, ha egyiket a másik után szívod. De ő csak rágyújSZAKONYI KÁROLY: Tudaton, jól vapk* DoBtjR. MS neaa neu % w* tovább. A fiú még úgy tartotta a fényképeket a kezében, mint az imént, ■ azt mondta; — Tón többen 1« vasinak! Hallgattuk is, hogy mi lesz. Jönnek-e még. De több nem jött. Ez valahogy elkóborolt, vagy mit akarhatott erre, a fene tudja. Oda kellett volna menni megnézni, hogy mi, meg hogyan, de olyan Igen fáradt voltam s a fiúnak sem akaródzott fel állná a fa- törzsről. Nem volt semmi nesz, hát nem la mozdultunk. — Tedd tál — mondta a fiút Elfektettem a puskámat a fűiben; elvettem s betettem a tárcámba a képeket, szépen lesrmitgatva mindegyiket, hogy ne törjön a szélűik. Meg— Hát nem olyan az, hogy na tudnád használni tőle a kezedet — mondom neki. — Kell az ember, na! — Csak azért mondtam, hogy megbékéljen a sorsával. Van elég bajunk, minek eméssze magát még ezzel is. L egyintett, aztán a jobbik kezével elővett a zsebéből egy marék dlyaníélo cigarettát, amilyet abban a házban is szívhattak, ahoi azokat a hosszú szopó- kakat láttam elnyomkodva a hamutartóban. — Az ember! — azt mondja. — Ml as amber? — As megkínált. — No, noá — mondtam, ahogy elvettem egyet a cigarettái közül. — Azért az nem legyintgetnl valói Rá pipál tunk, eregettük a füstöt. Ültünk ott a parton, mint a horgászok. — Hát — azt mondja egy- szercsak jb a fiú —, hát talán már megvan a gyerek. — Miféle gyerek? — Aa asszonynak — azt mondja — Ina. hogy Ilyentájt tesz az ideje Elég fura, mi? — Mi! volna fura abban, hogy születik egy gyerek? — kérdem. Rám nézett, aztán eSőrelök- te a sapkáját a szemére, a Jobbik kezével meg vakargat- ta az üstökét — Hát csak az, hogy olyan, mintha másvalakivel történne. — Mi történne másvalakivel? — kérdem. — Ami történik. Másvalakivel, nem pedig velem. Meg velünk Hogy itt vagyunk, az asszony meg ott van. Ée merre van egyáltalán az ott? Erre? Arra? Amarra? Valahol ott születik egy gyerek, aztán na az én gyerekem, de mégsem tudom hogy megvan-«, vagy mi van? Meg hogy milyen. Semmit sem tudok. Azt se, hogy teaz-e. Nem mondtam én erre semmit, ment olyan igen fáradt voltam Azon Járt az eszem hogy csak le kéne vetni a bakancsot, aztán belemártani a lábam a folyóba. De nem szántam rá magam. — Egye a rosseto! — mondta a fiú. — Csak nem fér a fejembe, hogy hogyan van ex. — Hogyan lenne? ■— mondom neki. — így van. Ezen tort, s láttam, nem tudja kiverni a fejéiből a dolgot, mert azt mondja; — Neked van családod? — Van. — Egy? — Három. — Az szép — mondja frn* — Nékem még csak ez az egr van, ezt sem láttam — Ha van. — Van. Irta az asszony, bogy Itt az ideje. Engem meg hteevett a fene méUőlükl — Nem a t* bábád — mondom — Ne törd magad. — Tán fényképed is van a •eidrőIT — kérdi aztán. — Már hogyne véna! — Ázsiai elővettem a tárcámat, ott voltak a fényképek, meg agy lap 1* volt ott, amit már meg akartam írni haza. Na, gondoltam, meg is írom mostan. Odaadtam néki a képeket a két kisfiúról meg a lánykáról. N ézte. Nem is tudom, mit nézett rajtuk annyit. A szem« könnybe lábadt, mielőtt vtsz- azaadta. — Nekem te Ilyen nagy flam lesz — mondta. — A neve György. Mint az enyém. Azt írtam: György legyen. Nyújtotta, hogy tegyem el, de akkor egy kicsit lentebb a parton megláttam egyet azok közül. Mindjárt ráismertem a sapkájáról, pedig éppen csak küeset a bokrok mögül Még csak annyi időm sem volt, hogy szóljak a falúnak, hogy nédd at Semeny- nyl időm se volt. Éppen csak felkaphattam a puskámat, aztán oda neki! Pedig fáradt voltaim, de nem hiába gyakoroltam annyi ideig, jó volt a célzás. Atz ember felemelkedett aztán megperdült, éa eldőlt Hát aztán csend lett megint. Csak a folyó csonéztem a gyerekeket egyenként s legfelül a feleségem arcát aztán becsuktam a tárcámat A lapot elöl hagytam, megkerestem a ceruzámat, és a térdemen nekifogtam az teásnak. — Hasa? — kérdezte a fiú. — Hát! — mondtam. L átta, hogy nekiveselkedem, bólintott, odébb húzódott, hogy ne zavarjon. Nézte a folyót, éa szívta a cigarettáját An meg írtam: Édes Kati tudatom, hogy sorai ont megkaptam. melyből értem, hogy neme tört össze a sütemény és az üveg Édes Kati nem tört össze semmi, a sütemény finom volt, és a rum is és értem a »óraidból, hogy a gyerekek gondolnak rám, én is, és tudatom, jól vagyok, melyet nektek is kívánok tiszta szívből Édes kati most csak légy nyugodit, még nem tudom mikor mehetek haza. Itt nincs semmi újság, édesanyám menjen csak el orvoshoz. mert a legfontosabb az egészség, csókolom is, meg a gyerekeket, fogadjanak szót, tisztel tetem Sámson urat, kicsit fáj a lábait), de ne ijedj meg Édes kati írj rögtön erre a tábori posta számra szívből szerető férjed János Aztán még néztem a folyót A fiú elaludt mellettem a fatörzsön, pedig füstölt a cigarettája. Ügy aludt Üldögéltem ott mert még volt időnk, de azért nem vettem le a bakancsomat hogy megáztassam a vízben a lábam. • A Köziponti Sajtószolgálat 1071. évi tárca-noveUapályázatán megosztott máaodDc díja* nyert elbeszélés. Bálint Andrást VIJJOQO Sirály repül fölöttem. Nézem. Hallgatóit. Szárnyai, mint a felhők, rojtosak, nagyok Magasra száll, aztán lebukik hirtelen, vijjog, szökik, csapkod — pihenni képtelen Repülj messze, sirály! En nem repülhetek, de tudom, repülni, mint járni, jó lehet. Repülj 1 Szélmart szemem még utánad forog, karomat kitárom, és halka.n vijjogok. Pilinszky János: FELELET Hónain It*. Kilátogatsz a legbelső szobába. hallgatsz és hallgatod a szürke falak lobogását, mintás csöndjét, sussogasit, parancsát. Letérdelsz egy szigorú szózatra ét beleolvadsz a figyelembe, mely mindenünnen az ünnepély egyetlen csukott ajtajára irányul Holott veled vagyunk továbbra, változatlanul. Tamás Menyhért: MARADT A SZŐ Valahol elvesztek álmám k talán a beteljesületlen évszaka«, melveben, a tagra nyílt nappalok, s be nem csukódó éjszakák várakozásában. Hollétük jeltelen, örökségül nem hagytak semmit Csupán hiányodat teszi naponta mei.-m a v inadat Hiáujoiiat: a kérlelhetetlen reményt Hiányodat végérvényes üzenetével* mondj le a viaszávágvás ról lm, lemondtam Maradt a oá aa emlék — tehetetlenül. S a szégraa, büntetés, amiért kiléptünk tamaguakbőL Bennünket — minket, benneteket — titeket A következő levelet kaptam néhány hónapja: »Mint a Veres Pálné Gimnázium egykori tanulója pontosan emlékszem rá, hogy tanárom, dr. Laczkó Géza mindig kihúzta, ha dolgozatainkban a minket névmást használtuk, és a bennünket szót írta oda helyette, avval, hogy az előbbi magyartalan és az utóbbi a helyes.« És az a kérdése, érvényes-e még ma Is ez a szabály. Nos, egy kicsit meglepett, hogy Laczkó Géza, a kiváló író, a jeles stiliszta, akinek pályája egy még ma Is forgatott nyelvészeti munkával indult, ilyen furcsa tanokat hirdetett az iskolában. Mert a minket helyességét eddig — tudtommal — senki se vonta kétségbe. óvatosan megkockáz.tatom a kérdést, nem fordítva történt-e a dolog. Tehát hogy a bennünket került a vádlottak padjára. Ennek ugyanis van hagyománya, és ma is még R sokan berzenkednek a bennünket, benneteket ellen. A helytelenítés alapja — mint azóta igen sokszor — a laikus okoskodás volt. A bennem, nekem, felettem, rólam személyragos határozószókat általában már nem toldhatjuk meg ragokkal. Ez a tapasztalat — vagy mondjuk: szabály — vezette a nyelvet mindenáron szabályozni, regulázni akarókat arra, hogy a bennünket, benneteket formát úgy tekintsék, mintha valaki azt mondaná: bennemet, felő- lemről, velemmel stb. Csakhogy az utóbbiak valóban nincsenek, a bennünket, benneteket pedig már akkor is élt a legjobb írók nyelvhasználatában is. Arany János a bennünket körüli vitára utalva írja ironikus-bölcs »Grammatika versben« című költeményét, amely így kezdődik: El van már temetve ama korcs bennünket, Nem ficamítja ki többé az eszünket, Hacsak fel nem támad hetedszer is, mint a Regényhőst életre hozza egy csöpp tinta. Nosza, még a többit, ami nem fér főben, Temessük el ím e kolerás időben; Mert a nyelvnek is van pestises járványa, Ha nem volna, csinál doktora, bábája. Nos, ezek a botcsinálta doktorok, kuruzslók igen gyakran szeretnék a maguk logikáját ráerőszakolni a nyelvre, ahelyett, hogy — mint Arany János is tette — igyekeznének megérteni a nyelv életét, sajátos belső logikáját Való, hogy nem mondjuk ezt: velemmel, rólamról, de a nálamnál, nálánál ezek ellenére is érthető, sőt szükséges, hiszen a nálam, nála esetleg félreérthető. Ez a mondat például: »Találsz nála szebbet is« nem egészen világos, mert a nálam, nálad, nála a mai nyelvszokás szerint leginkább azt jelenti: az én birtokomban, a te kezedben stb. Ezért vált általánossá a hasonlítást kifejező szerkezetekben a ná- lamnál, náladnál: Adjon az ég szebbet, jobbat nálamnál — mondja a nóta is. Hogy alakult ki a bennünket, benneteket? Kezdjük egy kissé távolabbról. Tudjuk, hogy a -ban, -ben ragot a régi nyelvben a tárgy kifejezésére is használták. Pontosabban az úgynevezett részleges tárgy — nyelvtani műszóval a partití- vusz — jelölésére. Ma ért a -ból, bői raggal fejezzük ki Art, hogy szedett belőle,, egyik kódexünkben így olvassuk: Zeed vala ew benne, (Szed vala őbenne.) A mai ivott a borból, evett a kenyérből a régi nyelvben így hangzott: És amikor a borbffi itt (ivott) volna; Meg szegvén a kenyeret öt (azaz övött=* evett) volna benne. Mai nyelvünkben is van még nyoma ennek a jelenségnek. Gondoljunk csak az ilyen kifejezésekre: Együnk, míg benne tart; válogat benne; része legyen benne stb. Ezek szerint a bennünk, bennetek névmásnak ilyenfajta részleges tárgyi jelentése is volt régebben. Az, hogy lát bennünk, látnak bennetek, azt jelentette, hogy lát közülünk néhányat, látnak közű 1 e t e k néhányat. De hamarosan ráértették a bennünk, bennetek formára a minket, titeket jelentést is. Ebből meg az következett, hogy a minket, titeket analógiájára az eredeti bennünk, bennetek is felvette a -t tárgyragot. Ezt a folyamatot nagyban elősegítette egyrészt az, hogy más birtokos személyragos formáknak is van tárgyi funkcióban rágós és rag nélküli alakjuk, de még inkább az, hogy szükségessé vált a határozói bennünk és a tárgyat kifejező bennünk megkülönböztetése. A mai nyelvhasználatban már ez ^ különbségtétel általánossá is vált, a bennünk bennetek főként csak határozóként használatos: nincs ellenséges indulat bennünk; még sok hiba van bennetek stb. Viszont tárgyként: Jól fogadtak bennünket; Rég láttalak benneteket. Ámde van itt még egy kérdés ezzel kapcsolatban. Aa, hogy van-e valami szabály# a minket—bennünket, titeket—benneteket használatár» vonatkozólag. Az a legfontosabb szabály, hogy téved, aki bármelyiket helyteleníteni akarja; mindegyik élő és szükséges nyelvi forma. Ha valamilyen különbséget akarunk tenni a bennünket és minket, valamint a benneteket és titeket között, azt mondhatjuk, hogy a bennünket hangsúlytalan, a minket hangsúlyos. Nagyjából ért mondja Simonyi Antibarba- rusától kezdve minden nyelvhelyességi könyv. Én azonban azt hiszem, ez a szabály se nagyon állja meg már a helyét. Mai nyelvérzékünk szerint bátran mondhatjuk: minket várnak; bennünket várnak, vagy: ott várnak bennünket az állomáson; ott várnak minket az állomáson. Gondoljunk például a Toldi estéjének örökszép kezdő soraira: őszbe csavarodott a természet feje Dérré vált a harmat, hull a fák levele, Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja. És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja Megpihen legszélén az égi határnak S int az öregeknek: »benneteket várlak!-» Vajon ki dönti el, hogy itt a benneteket várlak felszólításban a benneteket hangsúlyos-e vagy sem. Lehet egyik is, másik is. Ne alkossunk tehát fölösleges szabályokat ne állítsunk fölösleges szabályokat! Ne riogassuk egymást olyan regulákkal, amelyeknek az élő nyelv s az igényes írói nyelvhasználat Is ellene mond. Használjuk tehát » minket—bennünket tormát azonos értékű szinonimaként s ízlésünk szerint választva, váltogatva, s nem érhet gáncs bennünket. Dk. Lőiteese Lajw o 8 V. I
