Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-25 / 20. szám
Pályaválasztási Tanácsadó Intézet Interjú Balogh László munkaügyi osztályvezetővel Időszerű témában kerestük Zöü a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetőjét, Balogh Lászlót: 1972. január 1-vel országosan megkezdték a megyeszékhelyen a Pálya- választás? Tanácsadó Intézetek szervezését. — Korábban milyen volt a pályaválasztási tanácsadás 7 — Pályaválasztási feladatokkal régóta foglalkozik az osztály. Mit tettünk a korábbi rendelet alapján? Évről évre megrendeztük a pályaválasztási kiállításokat a megyeszékhelyen és a járásokban, is. Pályaválasztási tájékoztató füzeteket adtunk ki; ezeket valamennyi általános és középiskola megkapta. A munkaügyi osztály dolgozói és a szakmunkásképző intézet tanárai rendszeresen járták az Iskolákat, részt vettek az osztályfőnöki órákon, és beszélgettek a tanulókkal a pálya- választásról. Például az építőipari vállalatok a nehezen beiskolázható szakmák iránt ügy keltették föl az érdeklődést, hogy fölkeresték az iskolákat. Egyes üzemek saját maguk is adtak ki az üzemük szakmáiról ismertető, tájékoztató füzeteket. Rendszeresen ülésezett a pályaválasztási tanács. Munkája azonban — véleményem szerint — nem volt olyan hatékony, hogy támaszkodni lehetett volna rá. — Ahhoz, hogy a népgazdaság megfelelő számú és érdeklődésű fiatal munkást kapjon, egyre nagyobb feladatuk lesz a pályaválasztásban érdekelt felnőtteknek. Arra várunk feleletet, hogy mit foglal magában az új intézkedést-— Az országos rendezés 1972-től valamennyi megyére kiterjesztette a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet létrehozását. A megye megfelelő béralapot biztosított az intézet működtetéséhez. Új vonása az intézetnék, hogy a bérkerettel elegendő szakembert is biztosíthatunk. A szervezés első lépéseit már megtettük. A Pályaválasztási Tanácsadó Intézet vezetője Országh Lajosáé pszichológus. Másodállásban alkalmazunk egy pedagógus pszichológust és egy adminisztratív dolgozót. Meghirdettünk egy állást közgazdásznak vagy pedagógusnak is szervező munkára. — Sokoldalú a pályaválasztást előkészíts munka, amelynek a munkaügyi osztály a fő szervezője. Vajon miért? — A kormányhatározat rögzíti a pályaválasztási intézetek felügyeleti hovatartozását. S ez nem véletlen. Azért van így, mert a pályaválasztás feladata elsősorban, hogy a megyének és ezen keresztül az országnak biztosítja a fejlődéshez szükséges mennyiségű és összetételű szakembert. A munkaügyi osztályok birtokában vannak az értékelhető adatok is. A megyei tanács megbízásából készítettünk egy tervet, amely öt évre rögzíti a megye fejlődő vállalatainak, intézményeinek szakmunkás- és szakemberigényét. — A személyi feltételeket tehát részben biztosították már a mükődő Intézethez. Milyen a tárgyi ellátottság? — Létrehozunk egy olyan laboratóriumöt, amelyben pályaalkalmassági vizsgálatokat tudunk végezni. Az ilyen vizsgálatok megkönrwítik a gyerekek döntését — A Kaposváron működő Intézet mennyiben megyei hatósugarú? — AZ intézet a megyeszékhelyen, a Szántó Imre utca 11. szám alatti építőipari kollégiumban kapott helyet. Megyei hálózata nincs az intézetnek. Azonban szoros kapcsolatot építünk ki a járásokkal és közvetlenül a községi iskolákkal is; valamennyi általános és középiskolás pályaválasztó előtt nyitva áll a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet. — Nem idegenkednek a fiatalok a pályaválasztási tanácsadástól, a pszichológus vizsgálataitól? — Nem. Sőt, a megye határain túlról is szívesen fölkeresik intézetünket. — A pályaválasztási tanács továbbra is működni fog? — Nem szűnik meg, társadalmi szervként továbbra is kap feladatokat. A róla elmondott kritika azonban jogos. Azt szeretnénk, hogy ez a széles társadalmi szervezet tovább fokozza a pályaválasztási munka népszerűsítését. Legfontosabb célunk az intézetben, a vizsgálatok elvégzése mellett, hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatot az iskolákkal, hiszen véleményünk szerint a gyerekek pályaválasztása az iskolában dől el. Az iskolának nemcsak az a feladata, hogy ími-olvasni tanítsa meg á fiatalokat, hanem az általános és középiskolának is kötelessége, hogy a fiatalok sorsáról a pályaválasztási munka során gondoskodjon. — Az utcákon Kaposváron már megjelentek a plakátok, hogy pályaválasztási kiállítás lesz. Mikor és hoV? — Az 1972. évi pályaválasztási kiállításunkkal az a célunk, hogy az egyéb propaganda mellett egy kicsit kézzelfoghatóbban ismertessük meg a tanulókkal az egyes szakmákat. Kaposváron az 503. számú Szakmunkásképző Intézetben rendezzük meg ezt a kiállítást, s az érdeklődők január 27-től kezdve mintegy nyolc-tíz napon át tekinthetik meg. H. B. Ismét Kiváló együttes A Somogy Táncegyüttes ónálló estje Esetem a visszaváltással Majd 6k megmutatják a rendetlen utasnakl Sűrűn fölhanigzott a taps a Somogy Táncegyüttes bemutatóján, szombaton este a La- tinca Sándor Megyed Művelődési Központban. Néptánckultúráink népszerűségét is bizonyította az ünnepi est, amelyre néhány éves produkcióit »■kötötte csokorba-« a jubiláló együttes, amely ismét megkapta a Kiváló együttesek címet. Lelkes tábora van a megye egyik legnagyobb csoportjának, a Somogy Táncegyüttesnek; — ez a lelkes közönség köszöntötte szombaton este a fiatal táncosokat, akik tavaly Törökországiból a legjobb együttesnek kijáró Artemisz- díjat hozták haza a nemzetközi fesztiválról. Az együttes vezetője, Vida József koreográfusként is kiveszi részét a munkából; ő állította össze az est bemutató számát, a Felső-magyarországi táncokat. Szólótáncosként is bemutatkozott Orbán Csaba; kanász- tánca színesítette az együttes műsorát. Csuka Katalin népdalait kell még kiemelnünk a mintegy kétórás előadásábóL A műsor után tovább ünnepelt az együttes, a másodszor is kiérdemelt kiváló együttesnek járó oklevelet Vásárhelyi László, a Népművelési Intézet főelőadója adta át. H. B. A Felső-magyarországi táncokból. LEVELEZŐK Történt, hogy Budapestre akartam utazni. Túlságosan is ismerem a jegyváltás testet- lelket sanyargató körülményeit — a várócsarnok mindkét oldalán szemérmesen el- függönyzik a pénztárablakokat, jobbára csak egyet tartanak nyitva —, így hát délután megvettem a jegyet az esti gyorsra. Tettem ezt azért is, mert olvasom a MÁV hirdetéseit: »Kerülje el a tolongást1 Ne halassza a jegyváltást az utolsó pillanatrab satöbbi. Szerencsétlenségemre munkám akadt, nem utazhattam. Másnap reggel mutatom az egy szem ügyeletes pénztárosnőnek a jegyemet, és kérem szíves szóval, váltsa vissza. »Nem ilyen egyszerű az, kérem. Tegnap délután váltotta, azóta már vissza is érhetett Pestről. Mondjuk, nem kezeltette a jegyét...« Ez eszembe sem jutott. Mellékhelyiségben vagy lépcsőn bújkálni a kalauz elől. Próbálom meggyőzni a pénztárosnőt: a jegyem ártatlanul és kihasználatlanul lapul a tárcámban, s a reggeli pesti gyors tíz órakor lesz Kaposváron, most meg csak kilenc múlt..: A hölgy hajthatatlan, s türelmetlenül int, álljak már odébb. Egyébként is, visszajöhettem az éjszakai Adriaticá- val, ami valamikor éjfél után indul a Keletiből. Sehogy nem megy a fejembe, miért nem akar hinni logikus és bizonyítható magyarázatomnak, miért tételezi föl rólam, hogy a jogszerűség látszatát fönntartva átverem a vasutat. Eleget tettem a javaslatának, odaoldalogtam a felvilágosítóhoz. Végighallgattak, s annak ellenére, hogy közölték: a mozijegyet sem lehet visszaváltani, kiállítottak s lepecsételtek egy igazolványt. Kedvesen szót váltottunk, és én bizakodón a pénztár felé közelítettem. A sor hossza azonban elkeserített. Sebaj, mondom, majd visszajövök később. És visszamentem délután (ha az embernek egyszer a MÁV-val van dolga, ne legyen kicsinyes az idejével), és kivártam, míg a pénztárosnő színe elé kerülök. Nyújtom a jegyet és az igazolást. »Nem lehet visszaváltani, én nem fizetek maga helyett.« Már nem emlékszem, hogy elfogódottságtól vagy méregtől csuk- lott-e el a hangom: emitt a papír, pecsét van rajta, hát akkor miért ne lehetne visz- szafizetni. »A teljes árat nem adhatom vissza, a levonásokat meg ki kellene számolnom. Menjen másik ablakhoz!« Körülnéztem. Egy sem volt nyitva. A hölgy ugyanaz, aki délelőtt csalással vádolt — visszadobta a boldogtalanságom tárgyait * *»Jöjjön holnap, vagy nem bánom mikor!« Én nem tudom, a kaposvári állomáson mit képzelnek az utasról, az önkényeskedésről, a ^szolgáltatásról meg egyebekről. Elolvastam — az ő szó- használatukkal élve — a hatá- rozmányokat a felvilágosítóban kapott igazoláson. Az ostorpattogtató pontokban egy szó sincs arról, hogy mi a MÁV kötelessége a hozzám hasonlóan pórul járt utasok esetében. Szórakozhatnak, lök- döshetik a papírjaimat, berendelhetnek holnap, holnapután, kiskedden... Bár lehet, hogy nekik van igazuk: majd ők megmutatják nekem, a rendetlen utasnak, hogy jár, akik jegyet vesz, és itthon merészel maradni! Majd megtudom, hogy jár az, aki visszakéri jogos forintjait! Pintér Dezső Az elnevezés kissé furcsa. Etimológiája tulajdonképpen az, hogy az intézmény levelek útján tartja a kapcsolatot hallgatóival, akik jegyzetekből készülnek fel a vizsgákra. Nincs az elnevezésben, de köztudomású, hogy a levelezők elsősorban dolgozók is, akik általában napú nyolc órát töltenek a munkapad vagy íróasztal mellett. Levelező hallgatónak lenni tehát áldozatvállalás is. A szakmunkás, aki esti, éjszakai magolások, számítások közepette végzi a szakközépiskola levelező tagozatát, azt mondja: megéri az áldozatvállalás, hiszen megfelelő eredmények és további áldozatvállalások által megnyílik előtte az út az egyetem felé is. Többségüket egy nagyon is érthető — érdeklődéstől, tehetségtől fűtött — ambíció ösztönzi. Marcaliban a gimnázium levelező tagozatán az idei tanévben két osztályt indítottak, harminckilences, illetve negyvenes létszámmal. Legyünk őszinték: a munkapad mellől általában ritkán vezet út az egyetem levelező tagozatára. A gimnázium elvégzése pedig igen kevés »egzisztenciális“ előnnyel kecsegteti a szakmunkást, hiszen nem a szakmai ismeretei növekednek az általános középiskolai érettségi által. Ami az áldozatvállalás mögött munkál: emberi igény a tudásszint növelésére. Az áldozatvá&alaás, a »levelezés“ valamennyi gondja ismeretes a tantestület előtt Marcaliban. Mert ha a tantestület érdeklődése csupán formális lenne, akkor nyilvánvalóan nem volnának olyan szép hagyományai mindennek Marcaliban, mint amilyenek vannak. »■Feloldódák szinte köztük az ember... Egészen más, mint a nappali tagozaton való oktatás“. A »más« természetesen a tanár szavaiban nem azt jelenti, hogy a nappali vagy levelező tagozaton jobb vagy rosszabb. Inkább változatosságot jelent. A tantestület légköre s a levelező hallgatóság nagy száma bizonyítja, hogy szívesen foglalkozik ezzel a tanári kar, s nem tekinti a feladatot »-istencsapás- nak“, mint néhányan némely középiskolában vagy főiskolán. Marcaliban hagyományai vannak a levelező oktatásnak. Botos Endre, a gimnázium ápgyszer valahogy későn ébredtem fel, nagyon kellett sietnem a munkahelyemre, és csak az autó- buszmegállónál vettem észre, hogy otthon felejtettem az órámat. — Hány óra van most? — kérdeztem a mellettem álló fiatalembertől. — Nem tudom — közölte lágy bariton hangon. — Ez a kérdés teljesen távol esik érdeklődési körömtől. Én ugyanis a kollektív sakkjátékok végjátékelemzője vagyok. Ezenkívül az égvilágon semmi sem érdekel. — Mondja, ugye teljesen valószínű, hogy az ilyen teljesen szűkre behatárolt foglalkozás sok nehézséget támaszt önnek az élet más területein? — Azt hiszem igen. Sok olyan dologhoz nem értek, amelyek teljes mértékben természetesek a hétköznapi ember számára. De nézzünk agy gyakorlati példát: mit tudok mondani a lakásomról. Mindent összevetve; ez egy German Droblz: 'Specialisták kétszobakonyhás, fürdőszobás lakás, illemhellyel. Arról viszont már halvány fogalmam sincs, hogy hogyan is jutottam hozzá. — Talán a felesége kapta? — Könnyen meglehet, mert határozottan emlékezem, hogy engem ebbe a lakásba egy igen kedves arcú hölgy cipelt föl. Am sajnos, az én igen szűk keresztmetszetűre programozott foglalkozásom és érdeklődési köröm már mintegy két év óta nem teremti meg a lehetőségét annak, hogy tisztázzam a hölggyel rokonsági fokomat. — ö egész biztosan az ön felesége! — Hinném, ha nem tudnám, hogy a lakásban néha- néha más asszonyok is megfordulnak. — És as éjszakát is ott töltik? — Aligha, mert a reggeli teámat mindig egy és ugyanazon hölgy szokta feltálalni. — Vannak önnek gyerekei? — A lakásban állandó jel• leggel ott szokott tartózkodni egy csengő hangú, aprócska gyermek. Azt viszont már nem tudom, hogy kisfiú-e vagy kislány. A hölgy, akit ön oly előszeretettel nevez a feleségemnek, minden reggel felöltözteti ezt a gyereket, és valahová eltávozik vele. Esténként pedig mindig ugyanezzel a gyerekkel tér haza. — Bizonyára a bölcsődébe hordja. Mondja, kérem, milyen ön által értelmetlennek vélt dolgokat művel még a kedves felesége? — Elég gyakran szokott vizet önteni sgy vödörbe, abba belemerít egy jókora rongyot, és felmossa vele a lakás padlózatát. Aztán vesz egy száraz rongyot, azzal pedig tö- rölgeti az asztalt, a szekrényeket, az ajtót, az ablakot meg minden egyebet, ami a keze ügyébe kerül. — Az csak természetes, hogy nem vizes ronggyal törli le a bútorokat! — És miért természetes az? — Mert az elveszi a fényezett bútor színét. — Mondja, kérem, honnan van önnek az élet különböző területeiről ilyen széles körű ismerete?? Hogy sikerült önnek ilyen sokoldalúvá válnia? Ám ekkor megérkeztünk, le kellett szállni, utunk külön- külön vitt, és így nem volt alkalmam megmagyarázni neki, hogy a mi családunkban a feleségem a specialista. Fordította: Sigér Imre tanára, a levelező oktatás vezetője és Ambrus Ferenc igazgatóhelyettes elmondták, hogy 1952 óta folyik a nagyközségben a levelezők oktatása. Egy- időbsn a létszám mögött a munkakörhöz szükséges kötelező érettségi volt a mozgató Most azonban as igény bort* össze a csaknem nyolcvan Jelentkezőt — két osztályban — a bőrdfezmű-ktsz telepéről, az óbudai ktsz telepéről, a mechanikai művek marcali gyárából — az egész iparosodott nagyközségből. S nem véletlenül hangsúlyozzuk az iparosodás fontosságát, mert a megváltozott életkörülmények is közrejátszottak a művelődési, képzési igény ilyen alakulásában. Példaszerűnek tartják a gimnázium kapcsolattartását a helybeli üzemekkel, s azonnal jelzik, ha a vállalat dolgozója igényli a vizsgaszünetet, de nem vesz részt a konzultációban ... Igaz, erre kevés példa van, mert általában kicsi a lemorzsolódás. Jó osztályközösségek kovácsol ódnak: gyakran együtt tanul a férj és feleség. A »-levelezők“ zöme fiatal Aki innen tovább megy — pontosabban »feljebb megy« —, annak lelkesedését, szorgalmát megőrzi a tantestület emlékezete, hiszen akad már a névsorban mérnök és tanár is, aki egykor levelezőn kezdett. A levelezőkkel szemben van Megjelent: a Junoszty 1971/10. számába*, Az említett kapcsolattarias ugyanis meglehetősen egyoldalú. A gimnázium »jelez«, de nagyon sok vállalatot kevésbé érdekli, dolgozód továbbtanulása. Olyan jelenség ez, amelyre nem először hívjuk fel a figyelmet. Hiszen tapasztalható, hogy már a legelemibb dolgokkal is adósak, például a dolgozók személyi lapján sem tüntetik fel a végzettségben bekövetkezett változásokat Pedig bizonyítható: a dolgozók megnövekedett tudásszintje nyereség a vállalatnak Ja. Db* lOMOOfí WlrJLAF B
