Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
FARKAS ES BÁRÁNY Az antifasiszta Irodalom jeles magyar novellái BMrani még nem étűozaL A farkas és s bárány egy úbbemlítés« viszont mindenképpen fenevad és ál dósat viszonyát Jelenti, Aesopus éta, aki ezt a viszonyt halhatatlan mese remeké ben örökérvényűvé tette a természet után az Ír61 ábrázolás szintién is. Mióta világ a vflág, mindig támadtak koncért gyilkolni kész farkasok, és akadtak bárányok is. Az irodalom legnemesebb feladatai közé tartozik, hogy a veszélyre figyelmeztessen. Az erőszak természetének leleplezésében a magyar Irodalomnak is vámnak hagyományai. A XX. »zázad egyik legjelentősebb magyar Írója. Nagy Lajos, vállalja a párhuzamot az aesopusi művel. 1922- ben Irta egyik emlékezetes, ma is érvényes mondám ivaló- Jú novelláját, a Farkas és bárányt. A hatalomvágynak, a kisszerfiségnek és s ssadiz- musnak mutatott banne tükröt. Az őszirózsás forradalom utáni véres megtorlás Ihlette az allegorikus — de nagyon is egyértelmű — nsmete- mű megírására. Az aesopum mese csak példázat értékű. Nagy balos novellája maga s nyers valóság: itt vér folyik. Itt csont törik, itt üreg óból kifolyik s szem. Darutollas farkasok és az áldozattá tett bárány nem kétséges kimenetelű viadala ez. Ha ugyan viadalnak latiét egyáltalán nevezni « mészárlást. Sarkadl Imre novellája. A szatir halála 1948-ra datálódik. Az embertnilliókat legyilkoló, s szenvedést es éhezést hozó világégés után Irta. A farkasok újra bárányokat téptek szét. Determinálhatnánk s két novellát megírásuk, körülményeit vagy a két történelmi katasztrófa utáni helyzet különbségét szem előtt tartva, ügyedül a megírás miértjében nem határolhatjuk el s két írót. s ügy vélem: ejt a leglényegesebb szempont. Sar' űGi muolónai témájú novellája az akkor még közeli valóság borzaiamaira rímel. Marsziiásznak nem a vétkéért kell klnhalált szenvednie, hanem azért, mert szatir. Az indok: a közvélemény úgy tartja számon, hogy a szatírok szeretik intim helyzetben megfigyelni az élőlényeket. Marszüász tehát nem cselekedeteiben, de fajában találtatott -bűnösnek-. A Vagányok című Sarkadlnovella 1956-ban íródott. Arra figyelmeztet, hogy egy merőben más társadalmat építő közegben is megtalálhatók még csírái a fasizmusnak. A kialakulóban levő speciális helyzetre akarta * reflektort irányítani az író? Nem tudni. Ahogy a bárányt a farkasok, ahogy Marsz.üáxzt Apollo, ügy csalják tőrbe Szabó Istvánt a vagányok. Csak egy ugrás Ssukaditól Sánta Ferenc. Hús-vér alakok a Nácik című novella szereplői is. A színhely: talán Spanyolország a polgárháború után, da lehet a világ bármelyik Dómja. ahol a fenevad kerekedik felül. Egy kisfiút é* egy öregembert emberi mivoltukban aláznak meg a fieketeegyenru- hások. Rokon művek. Est már aa eddig leírtak is világossá teszik. Olyan tartalmi és mondanivalóbeli egyezésekről van szó, amelyek csak épig ónoknál vagy nagyon jelentős, gondolkodásban. világlátásban rokon Íróknál szokott előfordulni. Bizonygatni azCDcségtetei», bogy itt az utóbbi esetről bőszéi hetünk. Mi veszi a mondanivaló mellett rokonná ezekek a műveket, amelyeket keletkezésűk kronológiai sorrendjében vizsgálva egymásból születőknek, antifasaszá* irodalmunk novella-alte regóinak nevezhetünk? (Ez utóbbi kitétel ivem jelenti azt. hogy a Nagy La.ios-1 mű nélkül nem született volna meg Sarkadl vagy Santa novellája Azt aem, hogy nem olyannak Íródott volna, anogy ma olvashatjuk. Még» — hadd kockáztassam meg — hagyományról van szó. ■ abbé» törvény rejlikj I bízonyitttoft sorában len tős helye van az egyez® stílusjegyeknek. A gyilkoláa mozzanatainak részletes leírásában ex Nagy Lajosnál és Sarkáéinál jó megfigyelhető. Résziét a Farkas es bárányból: »...az egyik farka* Iszonyú csapással sújtott az arcába. A birka bal szem« rögtön kifordult. A farkas fel üvöltött a gyönyörtől.- Hasonlót érezhet a szatlrt nyúzó Apollo is, Sarkadi novellájában: »A bőr szétvált, mint a sátorlap a kés nyomán. a ver lefelé csörgött, a a mindenről gondoskodó isten elégedettem látta. hogy milyen bölcs volt lábbal felfelé kötni a szatirt- Szabó Istvánról, a Vágányok áldozatáról »nem lehetett pontosan tudni, hogy sírt, vagy csak folvt valami a szeméből ... állítólag maga a széni» volt...« Mintha a Farkasok éa bárányok folytatódna. A Náciknak viszont — Sánta Írásában — elég csak a hatalom jelképét az áldozat koponyájára helyezni. A fizikai megfélemlítésnél nagyobb a lelkL A fasizmus módszerei változnak, »finomodnak«, lényegük azonban nem — ezt sugallja az író. A megtöretésnek rítusa van. Ez újabb egyezése a négy novellának. Fokozatokon át jut el a »bárány« énjének feladásáig, s a személyiség hasonlóképpen torzul a •farkasok« által mind a négy írásban követelt törtgerincű- •égíg. Bizonyításként vegyük a tortúra kezdetének és végének kérdéseit éa feleleteit. Ezek segítségével szerkezeti egyezésre is fény derül. Jelöljük betűkkel a kezdő kérdést és a választ meg az »eredményt« ti. FARKAS ES BARANT A. »Miért zavarja ön a vl- •et, amikor mi iszunk?« B. »En zavartam a vizet? Nem is zavarhattam, hiszen önök álltak felül, én pedig alul.« C. Elterelő fcereszflkérdé- •ek özöne, a megfélemlítés fokozatai. A. »No, agyé, hogy zavartad a vizet amikor ittunk?« D. »Zavartam.« Hogyan szerkeszt Sánta? NÁCIK. A. »Ez, ami itt fekszik a lábad előtt: ez micsoda?« B. »— Kutya — mondta a gyermek.« C. A megfélemlítés fokozatai. »Ez. ami itt fekszik a lábad előtt, kecske... A fegyveres a gumibotot rátette a fiú fedetlen koponyájára ...» A. »... Ml az M a lábad alőtt?« D. »A gyerek nézte a kutyáját. — Kecske... mondta.« Azonos képletet kaptunk: A, B. C, A, D. Sarkadi Vagámyakjában csak a tettek adják ezt a képletet, vagy Inkább lefelé hajló görbét. Egyedül Marszüász vitázik az utolsó pillanatig a másik Sarkadi-novellában. A végső eredmény azonban ott is hasonló. Azt hiszem, gyakran kellene olvasnunk ezeket az Írásokat. Figyelmeztetés van bennük. Leskó László MÁTYÁS FERENCI C S I LLAGJÖ S tgy csősz áll kunyhója szájában, csillagot, csillagra számlálva. ttesszl mind. de fényük Ideér, S itt cincog az egy csősz tenyerén > Forgatja fejében s messzit. — t lassan a csillagig növekszik. H ót perced, akár nincs, most szépen visszaragadsz erre az ülőkére, éa végi gf öleled, amit még feltálalok. Egy korsót? Jó, kaphatsz még egy utolsóval? De most aztán csiba, és semmi tátogásl Szóval ott kezdem, hogy a nyáron befizettem egy jugó útra. Tudod, hogy nem szeretem az ilyen közös csám- borgasokat, ahol mindennap ki centizik a reggeli szalámit, meg ahol szájat kell tátani minden toronyra, de hát különben annyi semmire sem jó lötyögőssel jár egy ilyen tengeri túra, hogy rászántam magam: bandában utazom, majd eltelik az a tíz nap. Különben is a víz a fontos! Meg Dubrovnik, azokkal a tanyórszinű kőházai val... Rosszabbat vártam, de végül is egészen jó társulat jött össze. Volt ugyan egy-két mozdonyfárasztó házaspár, aki lecsúzdázta a maga félkiló húsos szalonnáját minden kosztolás után, de hát tulajdonképpen jót tettek az örökös bicskaemélgetéssel: legalább tudott min szórakozni az értelmesebbje. Éppen az egyik ilyen puffancs anyus hozott össze Icu- val, akiről mesélni akarok. Ez már odalent Dubrovnik- ban történt. Kint laktunk Répádon — ez a kavicsos strand körül épült új negyed —, és ahol etettek bennünket, a faházas kemping ebédlőjében, a későn jövők repetát Is kaptak. Hát ez a mázsás Mariska úgy fél három körül mindig odaküldte a pulthoz azt a másfélmázsás urát, hogy cvej perszón; aztán meg 6 állt oda a tálaló szakács elé, hogy ejn porció és repeta la bite. Mindjárt első nap így csinálták. és mindjárt a második nap egyszerre vettük észre. abogv az asztal alatt szét- kapargatják a kosztot. Én nem tudom m’ért. de ahogy a madonna a terítő a'á nyúlt, összenéztűrk Icuval, és amikor délután fürdés közben odakiáltottam neki. hogy re- npta bite, szép csöndem lefordult a gumimatracról, úgy nevetett. Attól kezdve egvfitt Jártunk Nem duruzsoltam neki, hogv ftv meg óév. és még a sőrszámlát Is kölön-kniön fizettük de hát ő Is csak minden délelőtt kifeküdt arra a lapos kőre. és amikor én értem hamarabb oda. tudtam, hiába várom. M ondjam, hogy Jó érzés volt tudni: menynyire fix ez a találkozás? Mondjam, hogy milyen rossz volt kivárni, amíg a barátnői feltupírozták, majd frissen vasalt ruhába bújt vacsora után? És mekkorákat búcsúzkodtunk, amikor a tábor színpadán az utolsó nótát is elpöngette a zenekar! Úristen, mekkorákat! Néha már tiszta világos volt, amikor leparklrozott a pokróca aíá. És közben az a sok zümm-züimm líra, hogy mi most egymást, meg majd eztán Így, meg majd eztán úgy... Nem is tudom, hogy a fómadámok közül volt-e KERÉK IMRE: Rózsák a vaskerítésen Ahogy a fémkék lándzsasoron átz.úditla elektromos viharát eleven zöldjét égő vörösét i horgas gyökereibe beleién a szirmokig villámló vad gyönyör öntudatlan mélyrétegeiből miféle ösztön hajtóereje röpíti a parancsot fölfele könyörtelenül feszíteni szét a kert vasketrecbe zárt négyszögét véges határait a végtelen felé kitolva végre az legyen ami akart teljesebb önmaga mennyi beléfojtott indulat* robban ki most hogy töviseivel a makacs ellenállást»«* felel mennyi dühödt nekirugaszkodás amíg föladja réseit a ráca a kigyújtva tüzét s beton felett a bokor levelenként megraaneg ■ a világnyi huzatba» föl-le-föt korlátja» FOLYTONOS MOZQAS hess isi Így aztán gondolhatod, hogy milyen izés volt látni, ahogy avval a dagi bőröndjével kislattyog a Keletiből, meg hallani, ahogy visszaduruzsolja: most már nix repeta, és nix perszón ... Hát persze, hogy megírtam neki: azért eszünk mi még krumplit egymás tányérjából! És amikor végre Pestre küldtek, azonnal megcaruzáztam, hogy a jövő pénteken délután ötkor az Erzsébet sörözőben. Akácz László: SZEGÉNY ICA Tudod, hogy az ötvenhatban megpatuüit keresztapámon ki val nemigen szokjam mástól levelet kapni, így aztán gondolhatod, hogy mekkorát neztam, ambtor ezt a telebélyegzett izét a postás Feri indulása előtt a kezembe nyomta. Itt a cetli, amit tisztelt címemre irányítottak! Nam tudod elolvasni? Nekem is vagy két estémbe telt, amíg kibarkóbáztam az egészet... F ülelj csak ide! — Tisztelt Uram! — Ez addig totál jó, mert a pincér Pali bácsin kívül még senki nem mondta nekem, hogy uram. És ami ezután jön, az se kutya! — Nagyon kérem Önt — mármint tisztelt uraságo- mat —, hogy levelem maradjon titokban. Egy agódó anya vagyok — egy gével —, aki szeretnék őszinte felvilágosítást kapni gyermekeim oda- lenti viselkedéséről. Kisleányom mesélte, hogy akkor este ön egy külföldi férfi karjaiba kényszerítete őt — Kényszerítettem? Mondtam neki, hogy ha már annyira pislog rá az a svéd, hát egy fordulóra elmehet vele —, majd pedig mértéktelenül ita- loztatta, — Mértéktelenül? Akkor már, sajnos, csak nyalogattuk a pivókát, úgy ősz-, szement a bukszánk. Meg hogy én, meg hogy ő, meg hogy ez, meg hogy az... Persze, hogy azt gondoltam, amit te most: hogy vicc az egész! Hogy Icu valamelyik barátnőjével gépelte tele ezt a papírt És most, légy szíves, legalább bokáig ledöbbenni, mint ahogy én is ledöbbentem akkor. Az anyuka levelét tényleg az anyuka írta! Ülök az Erzsébetben, sze- retgetem az ügyeletes korsót, amikor egy félórás késéssel beállít a kontyos. Kontyos? Mintha éppen akkor húzták volna ki a tus alól, olyan gyalult a haja, és a szemén is látszik, hogy legalább reggel óta zsebkendőzi. — Na, mi a baj, kisma- donna? — kérdezem. — Talán nagyon sokára jött meg a te legkedvesebb Fődezsőd? Ám de semmi nyakba-ró- zsám, hogy így meg úgy annyi idő után. Aztán meg mondom, hogy jaj de jó kis vadmalac levelet írtál. Hát erre kezdett el bőgni, és erre mondta, hogy azt az izét nem ő, hanem a jómamája... Mert neki fölollózzák minden levelét, és amit ő küld, azt is muszáj mindig megmutatni. És amikor a postás a bőrszatyrából kivette az envémet. hát azonnal ment a házi magnó, hogy ki küldte, ‘honnan küldte, és mi ez a levelezés egyáltalán... Aztán meg gyorsan a borítékba. amit itt szorongatok... Beletörcséreztem két korsócskával szegény kis gyalultfejűbe, és amikor má» látszott rajta, ő is úgy érzi nem a festett fapadon nvo morgunk hanem arról a la pos szikláról lógatjuk a Iá búnkat, mondtam, hogy mii zsíkáljon már vajamét m famíliájáról. Hát öcs!, ha én azt most mind elrntkrofonce-nám, amit akkor hallottam,! Ha éa azt A-Trvífr fykkttxr mondott! Éz a levélollózás még safe zérus. De az, hogy Hz/ssaki- lenc éves létére még a randevújára is elkísérgeti a mamája, az már egy téboly. N® huhogj, öcsikém! Tényleg van úgy, hogy csak szülői felügyelettel fiúkázhat a Kis- mariska. Ilyenkor együtt indulnak el hazulról, s az úton vagy tízszer körbejár a tekercs, hogy ezt meg azt meg úgy, meg így; és ha az ür- gevics nem tetszik a túlsó oldalon sétáló mamának, akkor egy sasszé, két sasszép majd a szöveg, hogy gyere, indulunk haza, Icukám. És hetenként ki kell szellőztetnie a selyemszalaggal összekötött stafírungját. És hiába, hogy még senki nem mor- zsászta le az abroszát, minden hónaiban ki kell mosnia őket, nehogy msgsárgulja- nak... Szóval ahogy él, xs egy téboly. Mikor mindezt elsorolta, éa már a negyedik korsót csókolgattam, és néki Is csöpögni kezdett a második zsebkendője. Rendelteim neki egy kávét, persze úgy, hogy megöntöztük a koffeinjét egy fél rummal. Aztán megkérdeztem tőle: hoev az az út, hát arra, ho'ur jöhetett el. Már a pohártöltögető mama is javában állítgatta a fülét, amikor aztán hüpp-hüop, hogy neki évről évre semmi más, csak egy-egv ilyen utazás az élete. Rakja a pénzt, túlórázik, csakhogy összesza- porodjon az az egy hétre, vaey tíz napra való. Hónapról hónapra csak art a pár napot vária; art tervezgeti, s azon izgul, hogy akad-e majd egy olyan barátnője, akivel esetleg a szokásosnál is nagyobb bömbölések után elengedik. Eddig néev országban Járt A hogv elszövegelte, mindjárt először, azon a krakkói úton rálött: milyen jó dolog is amúgy együtt vonatozni a maga fajtáival. Hogy azok s dumák meg az a sok-sok esztelenkedés! És hogy hazaért, »rt i* meg kellett értenie, hogy as az iksz nap, tényleg csak iksz napig tart, mert amikor az egyik csoporttársa valami fénykép miatt elment hozzájuk, a mamája azzal fogadta: a mi családunkhoz csak vasárnap délelőtt szokott jönni bejelentetlen látogató- Szóval érted! n zt viszont — hiába dagadt meg tőle a fülem vagy huszonötször — én nem értem, hogy ez a szitu tényleg annyira sakk-matt. Hogy tényleg csak évente egyszer kuncoghat a maga módján ez a kis szerencsétlen? Jó, hogy mondtam ezt neki, jó, hogy rábukizott: így. pontosan így van. S jó, ho"v most te is azt kérdezed: éppen az én első osztályú főszemélyemnek kellett belebotlania ebbe s gvön gyom gyöngyvirágba ? Érvjen az én tányéromból hiánvzott ez a kis zsemle gombóc? Ügy látszik, éppen nekem írta elő a névlista? S ha már előírta, hát miért pat- tocnÄk el előle? Miért ne próbálnám m°g itthon is legalább eCTy szűk hónapra kihúzni azt az aranyos kis kuc- moc nevetést? Hozy ez a pukkadt táska itt, a foeas alatt? í«v van öcrii’-ém: tudatom veled tisztelettel. hogy felköltöztem a Fismai-l«va mellé. M~rt igaz. ho"v az én nevem után gyorsén odamondták hogv Jézus- mária. de az ’s igaz. hogv fonn-pide-m alatt én ennvi esetlenséggel még nem találkoztam. És hát az is igaz, hogv a pszichémet nem t”oír0rta fel még így senki! Tudod, ahogv lefordult a matracról, amikor azt mondtam neki. hogy repeta bite, meg amilyen gyalult volt a hala, ahogy az Erzsébetbe belépett... És hát ez az egész! Ue» áts zik, nekem most jött ki ’arancsba, hogy necsak azt nondla egy szoknyásnak: 'űmm-zümm, kismadár. Kacsingatsz, ml? No 1ó. hát ikkor még egy ampullával! De gyorsan, mert a végén még a kalauz lesz a pénztá- rososa.««, OMOOYI ItCPlAf
