Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-20 / 16. szám

Nagyon fő volt miani a ruhagyári kommunisták beszámoló küldöttértekezletén, milyen büszkék arra, hogy kétezer-négyszázötven embert foglalkoztató nagyvállalattá fejlődött az egykori kisüzem. Ma már több mint nyolcszá- zan dolgoznak a taszári, barcsi, heresznyei, kadarkúti és nagybajomi telepeken, így egyre 'nagyobb a gyár kisugárzó ereje. S a párt- és tanácsvezetőkön kívül a lakosság is kedvezően nyilatkozik a vidéki üzemekről, arról a gazdasági-politikai erőről, amelyet képviselnek. S hogy ez így van, ezért nagyon sokat tettek a pártszervezetek, gazdasági vezetők, valamint a társadalmi szervezetek.

S hogy mire kötelez mindez? A beszámoló, a hozzászólások szelleme, hangja azt sugározta, hogy ennek még nagyobb erőkifejtésre kell késztetni minden dolgozót, kommunistát és vezetőt. Bármiről esett is szó —- akár a párt- munkáról, akár a termelés pártellenőrzéséről és segítéséről —, mindenben helyes mércét állított a csúcsvezetőség beszámolója azok elé, akik a kaposvári üzem kultúrtermében a négy alapszervezet tagságát képviselték.

A felszólalóknak az volt a véleményük, hogy e számvetés színvonalas volt, mindeh fontos területet felölelt, s jól határozta meg a tennivalókat is a pontos elemzés alapján. Mindössze egy fő témát emelek ki a sok közül. A beszámoló kritikus szemmel elemezte a gazdasági munkát, pedig a gyár 1971-ben is jól dolgozott, ha bizonyos' kényszerítő körülmények miatt nem ért is el olyan eredményt, mint 1970-ben, a gyáralapítás jubileumi évében.

Farkas Imre csúcstitkár elmondta, hogy a csúcsvezetőség munkájának szerves része volt a helyi gazdaságpolitika kialakítása, a gazdasági munka pártellenőrzése és segítése. Amikor két variációban elkészült a gyár ötéves terve, a csúcsvezetőség javaslatára az

VÁLASZT A MIÉRTEKRE

első variációt fogadta el a vállalat, ugyanis ez úgy kívánta a mintegy százmilliós többlet- termelést megvalósítani, hogy ne a létszámot növeljék, hanem a munkát tegyék termelékenyebbé, dolgozzanak ki műszaki intézkedéseket, korszerűsítsék a technológiát, emeljék a műszaki színvonalat, valamint szerezzenek be modern gépeket. Ez a variáció összhangban van a megyei pártértekezlet határozatával is. A terv eredményes megvalósítását megalapozza, hogy, többségében önerőből — mint eddig is —, részben pedig a megye iparfejlesztési alapjából új gyárépületre húszmilliót, gépekre pedig huszon- nyolcmilliót ruháznak be.

A csúcsvezetőság arra is rámutatott, hogy az új épület nem old meg minden problémát a termelésben és a gazdálkodásban, nagyon fontos az üzem- és munkaszervezés, a kezdeményező készség, a belső lehetőségek jobb kihasználása. A belső tartalékok feltárásáról számos példát mondhatna bárki. Miért nincs folyamatos munka? tyűért nem jó vagy komplett a szabvány (így hívják a ruha kiszabott darabjait), és miért nem jut ki időben a telepekre? Miért nem jó a rajz, illetve miért nem készül el időben? Miért kell a meglévő szabványt kis tételekben több szalagnak gyártania; miért nincs kellék az anyaghoz? Miért nincs összhang az előkészítés folyamataiban az osztályok között? Tavaly bizony nagyon sok miértre nem volt válasz. Sokszor a felelőst sem lehetett megtalálni, s ritka volt a felelősségre vonás is. Pedig a dolgozók és a vezetők is jogosan kérnek választ a miértekre.

A válaszokban azonban lényegesen több őszinteségre, realitásra és felelősségre van szükség, mert e nélkül egyrészt megmaradnak a miértek, másrészt az idegeskedés, s akkor romlik a légkör, nem nőnek az eredmények. A gyár tervei megalapozottak, éppen ezért teljesítésük belső föltételeit is meg kell teremteni. Például úgy, hogy mindenki magáénak érezze és mindent megtegyen a megvalósításukért. Ez minden szinten felelősségteljes döntéseket, s azok jól szervezett végréhajtását követeli meg. Ezért sokkal jobban támaszkodjanak minden telepen a szocialista munkaversenyre, a brigádmozgalomra, a törzsgárda kezdeményezésére.

A gyár főmérnöke, Légrádi József úgy fogalmazta meg .felszólalásában, hogy a miértek * sokáig megmaradnak, ha nem fejlesztik a szocialista öntudatot. Tapasztalatai szerint ugyanis ez elmaradt egy kicsit. S kik tehetnek a legtöbbet ebben? Elsősorban a kommunisták meg a szocialista brigádok.

A jobb munkát szolgálta az a javaslata, hogy ne elégedjenek meg a pártvezetőségek és -szervezetek azzal, hogy beszámoltatják a gazdasági vezetőket. Ez csak az első lépés. Utána térjenek vissza arra, hogy mi valósult meg abból, amiben <közösen megállapodtak. S akkor pontosan lemérhető lesz egy-egy beszámoló hatása.

S hogy mit várnak a munkások a jobb üzem- és munkaszervezéstől, ezt Tallián Ferenc, az I-es pártszervezet vezetőségének tagja tolmácsolta társai nevében. Az jó, hogy mindenkinek van munkája, de legyen nyolc órára, s ne forduljon elő olyan, ( hogy az emberek tétlenül ülnek vagy állnak.

Egészen biztos, hogy a küldöttek egyhangú támogatásával elfogadott határozat sokat javít a helyzeten. Ennek alapCsak hirdetésekkel vannak tele a faliújságok

Rendszeresen írjanak a munkaversenyről

A párt Központi Bizottságának tavaly december 1-i határozata a szocialista mun- kaverseny-mozgalom továbbfejlesztésére, többek között a munkaverseny nyilvánosságára, propagandájának rendszeressé és sokoldalúvá tételére a következőket javasolja; A vállalatokon belül a termelési tanácskozásokat, párt-, KlSZ-taggyűléseket, szakszervezeti gyűléseket, szövetkezeti közgyűléseket, az üzemi lapokat, a híradókat föl kell használni a versenyeredmények folyamatos megismertetésére és értékelésére, a brigádok kezdeményezéseinek elterjesztésére, az egyének javaslatainak közzétételére.-«

Ezúttal csupán a versenymozgalom írásos propagandájáról, ezen belül is elsősorban a faliújságokról szeretnék elmondani néhány gondolatot nagyatádi tapasztalataim

alapján. Elöljáróban annyit hogy a helyi írásos szemléltető agitáció csak a kezdet kezdeténél tart. Ennek olyan formája, mint a faliújság, pedig alig található meg. Az üzemi, munkahelyi faliújságoknak véleményem szerint újra be kell tölteniük azt a szerepet az agitációs munkában, amelyet korábban — egy kicsit akkor talán eltúlozva, s ezért lejáratva — szántak neki. Az atádi üzemekben a versenymozgalomnak immár hagyományai vannak.- Brigádok, üzemrészek versengenek egymással a különféle akciók, mozgalmak keretében. Az eredmény nem marad el, számos munkasiker, kollektív és egyéni kimagasló teljesítmény születik. De mindennek van-e megfelelő propagandája, nyilvánossága? Ezek után érdeklődtem az üzemekbe».

CÉRNAGYÁR: Egy központi üzemi hirdetőtábla van az üzem területén. Ezenkívül

minden üzemrészben van hasonló. Ezeken közérdekű hirdetéseket függesztenek ki. Helyet kapnak ugyan a verseny- felhívások is géppel sokszorosítva, az utolsó példányok

azonban néha alig olvasha tők. A kiemelkedő teljesítményt nyújtó dolgozókat ezeken nem népszerűsítik, hiányoznak a fotók, illusztrációk. Pedig van jó üzemi fotósuk is, nem okozna különösebb gondot a fényképek házon belüli elkészítése sem. De

nincs dekoratőrük, faliújságszerkesztőségük, nincs aki kezében tartaná az egész ügyet. Az üzemi csúcsszervezet a közelmúltban tárgyalta az agitációs munkát, és többek közt elhatározta, hogy a KB határozatának megfelelően megteremtik a munkaverseny- mozgalom nyilvánosságának, népszerűsítésének tárgyi és személyi feltételeit. Mindehhez az újpesti anyaüzemtől is több anyagi és erkölcsi támogatást várnak. •

KONZERVGYÁR; Üzemi faliújság nincs, noha annak itt minden lehetősége adva van, még saját nyomdájuk, sokszorosító gépük és fotószakköri felszérelésü/k is van. örvendetes viszont, hogy körülbelül egy év óta havonta rendszeresen megjelenik a sokszorosítással készült Üzemi Híradó. Ezen keresztül adnak tudósítást a versenyek állásáról, a kimagasló teljesítményekről.

KOMFORT KTSZ: Egy héttel ezelőtt készíttettek egy hirdetőtáblát, melyet az iroda folyosóján helyeztek el. Ezen azonban fsak » hirdetéseket

teszik közzé, a munkverseny nyilvánosságára nem is gondoltak. Azt mondják: nincs aki csinálja.

Csupán a Danuvia 4. számú gyárában találkoztunk a portásfülke előtt elhelyezett faliújsággal. Ezen közük a versenyfelhívásokat és a teljesítményeket Sajnos, ez sem az igazi: nem kelti föl a figyelmet nincs rajta fotó, illusztráció.

Népi is sorolom tovább tallózásom eredményeit másutt hasonló tapasztalatokat szereztem. Véleményem szerint ez nem lehet gond egy nagyüzemben. Ugyanis több tucatnyi olyan irodai alkalmazott dolgozik, aki képes a faliújságok szerkesztésére, írására, aztán van párt-, KISZ- és szakszervezet. Nem okozhat problémát az anyagi kihatása sem. A különböző szervek képviselőiből egy faliújság szerkesztő bizottságot kellene létrehozni, amelyik gondoskodik a cikkek, fotók stb. tervszerű cseréjéről, frissítéséről.

Olyan üzemi szemlélet kialakításán kell munkálkodni, mely a jó munkást, a kiváló műszaki szakembert vagy törzsgárdatagot tekinti a gyár büszkeségének. Ne vegyék fáradságnak, hogy a munkaversenyben kitűnteket az egész üzem előtt népszerűsítsék; nevük, portréjuk kerüljön fel az üzemek faliújságára. Ha mindezt megteszik, máris elindultak a KB határozata megvalósításának útján.

' Sása««*

ján a gazdasági vezetés üzemét munkaszervezési feladattervet dolgoz ki azért, hogy javuljon a munka termelékenysége, a gazdálkodás jövedelmezősége. S ha ez úgy valósul meg, ahogy a főmérnök mondta, minden részleg kidolgozza a saját tervét, akkor még jobb eredményeik születhetnek. Azt is elhatározták a kommunisták, hogy fölkérik a szakszervezeti bizottságot és a vállalat vezetőit, vizsgálják meg, hogyan lehetne javítani a bérgazdálkodáson. Azt szeretnék elérni ezzel, hogy sok kai jobban ösztönözzön a többtermelésre, a minőségi

munkára, a munkaverseny és a brigádmozgalom továbbfejlesztésére.

A gyár kétszáz kommunistája olyan programot kapott a beszámoló és a határozat révén, amely mellett lelkesen, szenvedélyesen kel! agitálnia, mégpedig úgy, ahogy az egyik felszólaló kérte; minél előbb érjék el felvilágosító és meggyőző szavukkal, hogy a gyár több mint kétezer-négyszáz dolgozója is ennek a szellemében dolgozzon.

Lajos Géza

MAI KOMMENTÁRUNK

Iskola és téesz

A tsz vezetői sem közömbösek, ha az utánpótlásról van szó. Sokszor fölkerestek már bennünket a segítségünket kérve. Valahogy így mondta nemrégiben az egyik iskola igazgatója.

Sok mezőgazdasági üzemben égető gond az utánpótlás. öregszik a tagság, s nem egy helyen a műszaki fejlesztés nincs arányban evvel.

Szükség van tehát még a dolgos kézre. De a traktorra ülőkre is. Fiatalok kellenek. Akik munkabírásban, kitartásban megelőzik a megfáradtakat. »Átveszik a stafétabotot" — ahogy mondani szokás.

Az iskolák a legtöbb faluban megteszik a magukét. Látogatásokat szerveznek a közös gazdaságba, célkitűzéseik között ott szerepel a munkára nevelés is. Gyakorlati foglalkozásokon oktatják a gyerekeket a mezőgazdasági munkákban legfontosabb eszközök használatára. Diafilmeket hozatnak, hogy szemléletetni tudják a különböző munkaterületeket. Ez azonban kevés. És nem is az iskolák felelősségét akarom csökkenteni evvel. Inkább a

mezőgazdasági termelőüzem mek aktív közreműködésének jelentőségére hívom fel a figyelmet. Nem elég az iskolákat kérni. Cselekedni kell a gazdaságok vezetőinek, sőt tagjainak is! A holnapi kenyérről van szó. »A tsz-hez kell édesgetnünk a gyerekeket?" — kérdezte az egyik elnök. Erről van szó, még ha furán hangzik is az első pillanatban.

Nem elegendők az egy vagy két órára szabott iskolai tanulmányi kirándulások. A szövetkezeti vezetőknek törekedniük kell a gyakoribb találkozásokra. A személyes beszélgetésekre. Évközben is kell érdeklődniük: melyik gyereknek áll jól a kapa a kezében? Melyik kívánkozik gépre? Ezekkel kellene foglalkozniuk. Tudom, nem kevés terhet hordanak a szövetkezeti vezetők. Mégis: elengedhetetlenül fontosnak tartom a kapcsolatteremtést. Menjenek el a szülői értekezletekre is. Legyenek ott a pályaválasztási tanácsokat adó osztályfőnöki órákon!

Munkálkodásuk előbb- utöbb sikerre vezet majd.

L. L.

Ás első elismerés

HOGYAN kezdődött? Az általános iskola befejezése után az erdészethez ment dolgozni. Reggeltől estig ültette a facsemetéket. A kitermelt fák helyébe kell a friss telepítés.

Megköti a talajt, s később hasznos faanyagot biztosít a népgazdaságnak. A

munka márciustól októberig tart, utána néhány hónap pihenő.

Ilyenkor lehet dolgozni a ház körül, kinn a földeken, majd esténként jut idő a KISZ-munkára is. S az eredmény; a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetés, melyet tavaly decemberben vett át a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban Wilhelm Mária, az igali erdészet dolgozója.

— Most hosszú szabadságon vagyok — kezdte a beszélgetést, s közben betessékelt bennünket a szobába. — Itthon segítek a ház körül.

Amikor még volt mit csinálni, addig minden reggel fél hétkor kelt, gyalog vágott neki a hat kilométer hosszú útnak, míg a munkahelyére elért. Mert busz nem volt és most sincs. A felsőmocsoládi állomásra is gyalog kell mennie, ha be akar jutni a városba.

— Eleinte kellemetlen volt

a gyaloglás, később már megszoktam. Nyolcra mindig a munkahelyemen voltam. A múlt év utolsó munkanapjait Ráksi környékén dolgoztam le, facsemetéket ültettünk a társammal. Volt olyan nap, hogy hatszáz kis fát is földbe raktunk. Nem is tudja milyen érzés az, amikor olyan fát lát az ember, melyet valamikor ő ültetett, s mely azóta megerősödött, szép lombot növesztett. Még iskolás koromban kezdtem el járni társaimmal az er- Jészethez dolgozni a nyári szünidőben, s talán ez volt áz

A szolnoki Tlszamentl Vegyiművek épülő negyedik év! ezer tonna kapacitású nj kénsívgyára. A beruházás építő Ipari munkái már kfem vmnak. A tervek szerint a második Mgyedév végén befejezik * technológiai szerelést is.

egyik oka annak, hogy mindjárt itt kerestem állást.

A kapott kitüntetés lelkiismeretes munka eredménye, s ebbe beletartozik az is, amit a falusi fiatalok érdekében eddig tett Immár másodszor is bizalmat szavaztak számára, & ismét ő lett a falu KlSZ-tít- kára.

— Most legalább van időm a munkára. Nem sok, mindössze harminchárom tagja van a KISZ-szerveaetnek, de a rendezvényekre nagyon sok KISZ-en kívüli is eljár, s azokat is szívesen fogadjuk. Eddig az általános iskolában tartottuk a foglalkozásokat, de nemrég helyet kaptunk a pártklubban, s a következő összejövetel már ott lesz.

Kis füzetet tesz elém, »-Eseménynapló« felirattal.

— Nemrég kezdtem aü vezetni, s ebbe minden olyan rendezvényt, összejövetelt be- jegyzek, mely kapcsolódik életünkhöz, munkánkhoz.

Fiatal lányok, fiák néznek rám a beragasztott fény) épekről. Néhol népviseletben öltözve, másutt pedig labdarúgómezben feszítenek. Az egyiken vidám, nevető arcú lányok csoportja, a falu első női futballcsapata néz a kamerába.

— Amikor mi, ecsenyiek játszottunk a somodoriakkal, szinte népünnepség volt a faluban. Többen voltak ezen a mérkőzésen, mint a fiúkén. Igaz, itthon l:0-ra kikaptunk, de a visszavágón mi győztünk. A klubhelyiség mellett most egy kézilabdapályát építünk, s a csapatot is nemsokára megalakítjuk. Csak lenne már jó idő, mert ilyenkor nem tudunk kinn dolgozni.

SOK GONDDAL, problémával kell megküzdenie egy fiatal lánynak a munka sikeréért, eredményéért. Nem egy jó képességű fiatal vált meg a szervezettől, amikor férjhez ment vagy megnősült. Legtöbbször még a baráti társaságba se mennek el. Hiába kéri őket a titkár vagy a .többiek — váltig azt hajtogatják, hogy ez nem való, asszonynak otthon a helye; hogy a KISZ csak azoknak való, akik még nem házasok.

— Amióta KISZ-titkár vagyok, csak egy előadást sikerült összehozni, holott valamennyien többre lennénk képesek. No ez nem azt jelenti, hogy rossz a kollektíva, mivel másfajta összejövetelek sokszor a vártnál is jobban sikerülnek. Nemsokára megtartjuk az új KISZ-helyiség avatóját. Az alapszervezetet az 1966-ban tragikusan elhunyt Szekeres István pilótáról neveztük el. Erre az avatóra szeretnénk meghívni az elhunyt pilóta özvegyét is.

Gyertyás László