Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-18 / 14. szám
Tagáraap délután a fiúkoKl^giambaa „Csak a hétfőt ússzam meg...1’ Egyedül ül a padokban, a terem végében — a hálót szekrényekkel választották el — hárman gubbasztanak az ágy szélén. A fiú lecsapja a történelem- könyvet, fölugrik, mint az iskolában. Mutatóujjával láthatatlan morzsákat lövöldöz le a pad lapjáról. — összefoglaló részt vettünk, 1790-től az 44-es ország- gyűlésig. Most vagyok a kos- suthi eszméknél. Nagy anyag, megeszi a délutánomat. — Jól tanuló közösség a tiétek, így havonta többször is hazautazhattok. — Én nem használom ki a kedvezményt Otthon elmegy az idő a beszélgetéssel, a tanulásra semmi sem marad. — Látom, komolyan veszed az iskolát — Nem sikerült a félév, rá kell hajtanom. Már harmadikos vagyok... Cselők László igazgatótól megtudom, hogy tanárnak készül a fiú, s az orosz nyelv az erőssége. A nyáron Kalinyin- ban jártak, azóta is a fiú intézi a levelezést Rideg és sötét a szekrényekkel agyontömött folyosó. Újságokkal, térképekkel, híradókkal díszítik a falat. Álljon itt egy keserű ifjú versének első két sora a faliújságról: »Kedvesemet, ki elment, elhagyott, makacsul mondom váltig kedvesemnek.« A lánykollégium alig kétszáz méterre innen... Bármerre téved az ember a Latinca kollégiumban, gépiparisokba ütközik. A 185 kollégista közül 98 a Rippl-Rónai utcai iskolába jár. Egyikük pauszpapírra hajol. Már nem dolgozik, azt kutatja, mi hibát találhat a rajzon a szaktanár. Körülötte négyen-öten lebzselnek, valáki egy jugoszláv adót Keresett a rádión, a .terem azzal van teli, hogy »a szívem egy vándorcigány-". — Nem zavarnak a srácok? — Látják, hogy ügyködöm, nem lökdösik a padomat. — Van itt rajztábla, éppenséggel azon is bűvölhetnéd ezt a tengelyt. — így a jobb, így szoktam meg. Fél percig a diszkréten rekedt csengő hangja uralja a volt kaszárnyaépület minden zugát. Füzetekkel, könyvekkel tucatnyi gyerek gyülekezik az egyik teremben. A félévkor »elhúzottak« kedvetlen csapatának vasárnap délután plusz két óra kölele- ző tanulást írt elő a kollégium. (Ha már itt tartunk, 3,3 volt félévkor a kollégium átlaga, egy tizeddel rosszabb, mint tavaly ilyenkor. Az elsős gápiparisok átlaga 2,7-re sikerült, csak az »érdekesség« kedvéért említjük meg: 4,53- mal fejezték be az általános iskolát) Legalább harmincán szaladtak Hamvas János ügyeletes nevelőhöz, hogy kimenőt kérjenek. A legtöbben moziba készülnek. (Cselők László igazgató: »Ha tehetjük, úgyis elengedjük a gyerekeket, így elvárjuk, hogy mindig őszinték legyenek. Akad, aki megpróbál »átverni« bennünket, például KISZ-munkára kéri a kimenőt. A lebukás pillanata; amikor a mozi végeztével a kijáratnál várjuk a »szorgalmas« KISZ-est. Nem ragaszkodunk görcsösen a szabályokhoz, több diákunk a rádiósklubba jár, megesik, hogy éjfélre kerülnek ágyba. Természetesen az ilyen eseteknél sem feledkezünk meg az ellenőrzésről.«) Éppen szombaton adtak közre egy kérdőívet a diákoknak. Az egyik fiú válaszából: »Jónak tartom, hogy rendszeres tisztaságra, udvariasságra tanítanak bennünket, de a tanuláshoz nem teremtik meg a maximális feltételeket.«. Az igazgató széttárja a karját, az elmarasztalással teljesen egyetért. Nincs elég helyiség, a meglevőket — társalgót, egyebeket — igyekeznek kihasználni. Ehhez az épülethez sok a gyerek... Vasárnap délután egyetlen lakója volt' a betegszobának, egy harmadikos gépipari szakközépiskolás. A Noszty fiú esetét olvassa, mellette egy széken három-négyféle orvosság. — ^Influenza? — Azt hiszem, rosszabb. Holnap dől el a kórházban, azzal rémísztettek, hogy tüdő- gyulladás lesz. — Ahhoz képest nem eresztetted búnak a fejed. — Egész nap jönnek a srácok, mindig van mellettem valaki. Egyébként sem vagyok az a jaj de bús típus. Keszeg legényke támaszkodik a falnak, nagy karéj fehér kenyeret tart, azon szel egy negyedkilós házikolbászt. — Nem lehet túl sok bizalmad a vacsorához. — Nem rossz az, csak kevés — Miből kellene több? A főzelékből? — Fenét. A húsból. Három Táncsics gimnazista a városba készülődik. Jó barátok. Az igazgató kérésére nem kifejezetten jó kedvvel, de fölidézik a tavalyi május elsejét. — Másnap reggel eldöntöttük, mi lesz, ha kirúgnak bennünket. Hárman háromféle gi- mibe mentünk volna, mivelhogy egyikünk sem lakik közel Kaposvárhoz. — De ne a másnap reggelnél kezdjétek... — Szóval ittunk a Cseri parkban. Sört, rengeteget. — Máskor is megesett? — Akkor először, azóta se. Az igazgató elégedett a volt renitensekkel. Olyannyira, hogy az idén jutalomból egy nyolc személyes hálóba osztotta őket, a többi hálótárs is a Táncsicsba jár. A kegyetlen hidegben az udvaron tompán puffog a futball, a földszinti folyosón asztaliteniszeznek, a társalgóban négyen — uram bocsá’ — kártyáznak. Sűrűn nyikordul' a bejárati ajtó, most már befelé tartanak. Serkenő szakállú fiú tekintetét az égnek emeli, s újfent a zsírsavak képletéhez fog Csak a hétfőt ússzam meg... Pintér Dezső KÜRTI ANDRÁS Láfogaiő a Kopasz- hegyoo 12. — Hát persze! — nézett vissza a küszöbről a válla fölött Kopra. — Egy Marslakó szállt le a telkemre. Egy nagy gömbben, amelyik sárgán világít ö meg egy zöld labdában közlekedik. Egyelőre csak ennyit. És eltűnt a sötétben. — Hülye huligán! — sziszegte Ilike, és csalódottan zárta be a postahivatal ajtaját. Eloltotta a villanyt, _ és sietett vissza a szobijába. Gyorsn bebújt az ágyba, Kihunyta a szemét, hátha még ott gyakorlatoznak a tüzérek, azon a madárdalos réten ... A falon a régimódi kakuk- kos óra, amelyet a postás kisasszony az apjától örökölt, aki nemcsak kertészeti szakkönyveket. hanem öreg órákat is gyűjtött, fél kettőt mutatott. • • * A Déli Újság főszerkesztőjének kocsija negyed háromkor fékezett le M. község autóbusz-végállomása mellett, ahol Kopra a járda szélén ült, és a közvilágítási lámpa gyér fénye mellett tudósítását írta zsebnotesze lapjaira. Hajnali négy óra két perctar már újra Pesten volt az autó. Csak lassított a szerkesztőség épülete előtt, a fotós kiugrott, a kocsi meg száguldott tovább a főnökkel Budára, a Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettesének lakása felé. Az elnökhelyettes négy óra huszonhat perckor »K« telefonon beszélt az illetékes miniszterelnök-helyettessel. öt órákor Tusnádi Lajos államtitkár utasítást kapott, hogy mint különleges hatáskörrel felruházott korm ínybiztos, szervezze meg, hangolja össze és irányítsa az űrvendég jelenlétével kapcsolatos teendőket. A kormány pontosan reggel hét órakor rendkívüli tanácskozást tartott. Az értekezlet egyetlen napirendi pontja: a különleges megbízott beszámolója volt. — Jártam M.-ben, a Kopasz-hegyen — kezdte tájékoztatóját Tusnádi. — Megszemléltem a leszállás körzetét, láttam az űrhajót, amely egy telken áll. Beszéltem, pontosabban gondolatot váltottam magával a kozmonautával is. Ebben a parcella gazdája, egy Kopra Tibor nevű fiatal újságíró, a Déli Újság munkatársa volt a segítségemre. Az érintkezés ugyanis egv gondolatátviteli készülék útján valósítható meg. Semmi kétség nem fér hozzá, hogv valóban idegen égitest hírnöke érkezett hozzánk. — A kölcsönös üdvözlések után az iránt érdeklődtem az űrhajóstól, nincs-e szándékában, hogv lakottabb, kulturáltabb területre települjön át, a főváros egyik negyeidébe. Közölte, hogy műszaki okok miatt szívesebben tartózkodna a leszállási körzetben. Örömmel hozzájárult viszont ahhoz, hogy délután a Kopasz-hegyen sajtótájékoztatót tartson, illetőleg találkozzék a tudományos élet képviselőivel. — A további programot ezt követően állítjuk majd össze. Egyébként semminemű technikai vagy egyéb segítségre nincs szüksége. Hogy úgy mondjam, teljesen önálló. Mindössze azt kérte, hogy jelenlegi házigazdája legyen mindvégig a tolmácsa. — M.-ből történt visszatérésem után haladéktalanul érintkezésbe léptem az érdekelt tárcák, hatóságok, intézmények vezetőivel. Megállapodtunk abban, hogy azonnal biztosítják a helyszínt, gondoskodnak a leszállási körzethez vezető, szinte járhatatlan út megjavításáról, a környező terepszakasz rendezéséről, a villamos energiáról, a szükséges létesítményekről, a megfelelő számú telex- és telefonvonal kiépítéséről. Hiszen ma délután öt órától, akkor lesz a fogadás, a Televízió, a Rádió, a telexgépek, a sajtó, a filmfelvevők révén az öt világrész szeme Magyarországnak erre a pontjára szegeződik. — Amíg az idegen kozmonauta hazánkban tartózkodik, a nemzetközi érdeklődés középpontjában leszünk. Az erre vonatkozó felkészülés részletes tervét huszonnégy órán belül' vitára, jóváhagyásra benyújtom önöknek. — Miként történik a lakosság informálása? — kérdezte az egyik jelenlevő. A kormánybiztos a jegyzetébe tekintett. — A Déli Újság rendkívüli kiadása tíz és tizenegy órakor kerül ki az utcára, összesen négyszázezer példányban. Egy lapon, két oldalon, négy-öt fényképpel. A szükséges papírt és nyomdakapacitást biztosítottunk. A Rádió a tízórás hírekben ugyanazt a közleményt Ismerteti, amelvet a rendkívüli kiadás tartalmaz. Tapasztalatok a siófoki járásban a megye egyik legnagyobb járásában, a siófokiban. Nemcsak papírok, kimutatások alapján, hanem a lakosság hangulatát tapintva, helyszíni beszélgetéseken. A siófoki járás 15 közös tanácsában 46 község egyesült. Azt hiszem, kevés hasonló közigazgatási egység alakult ki az országban: apró, néhány száz lelkes falvak sokasága, nemrég még járási székhelyként működő nagyközség a maga vonzási körzetével, és a Balaton-part a merőben eltérő, sajátos helyzetével. Persze, nem tudtam mindenhova eljutni. Tizennégy községben jártam, beszélgettem tanácstagokkal, ismeretlen, funkció nélküli lakosokkal, párttitkárral, boltossal, tanácsi vezetővel, tanítóval. Az így kialakult kép nem teljesen egységes ugyan, de mindenképpen megnyugtató. És ez elsősorban annak köszönhető, hogy a közös tanácsok az első perctől kezdve fontos politikai feladatnak is tekintették a csatlakozó települések töretlen fejlesztését. Munkájukat alapos tájékozottsággal kísérték figyelemmel az érdekelt tanácstagok, és ha valahol mulasztást véltek, azonnal közbeszóltak. Így volt ez a Kisbárapátihoz tartozó kisközség, Bonnya esetében is. A falu tagadhatatlanul kissé árvának érezte magát a csatlakozás után, amit elsősorban az táplált, hogy a járási vezetők ígérete, az állandó tanácsi kirendeltség nem valósult meg. Igaz, most már bevallják, hogy hiányát nem nagyon érzik: a tanácsnak jó a kapcsolata a régóta ott működő tanító házaspárral, meg az elnök is innen jár be, esténként meg lehet találni. Mégis, egy időre a magúiéra maradottság érzése kerítette hatalmába a lakosságot^ ami fokozódott, amikor a tervezett útjavítás csak múlt maradt. A helyi pártszervezet éa népfrontbizottság együttes sürgetése nyomán azonban azóta már elvégezték a 90 ezer forint értékű munkát. A járdaépítés is ütemezés szerint folyt októberig, akkor a kapacitás hiánya miatt abbamaradt Nem tudták elérni viszont a közlekedés megjavítását — ami a környéken több helyen az első számú gondok között szerepel —, de ez semmiképpen sem írható a körzetesítés számlájára. Ebben az évben megépítik a buszvárót — eddig nem volt rá vállalkozó —, akárcsak a másik csatlakozott községben: Fiadon. Itt egyébként az alig 300 lelkes település iskolájának 219 ezer forintos felújítását szakította meg a tél. A munka fedezetét ugyan a megyei tanács biztosította, de a hiányzó ösz- szeget, 19 ezer forintot helyi erőből tettek hozzá. A tanács szorító gondja az iskolaügy elmaradottsága. Pillanatnyilag ugyanis mindkét társközségben osztatlan tanítás folyik. Csak diákotthon létesítése segítene, de ezt helyi erőből nem tudják megvalósítani. S omogydöröcskét kedvező közlekedés köti a központi községhez, Törökkoppányhoz. A felsősök is idé járnak. Ahogy a falut ismerő nyugdíjas tanító elmondja, a 35 ezer forint községfejlesztési alapot évenként önállóan használják fel. A múlt évben út és híd épült belőle. Faál László (Folytatjuk.) A Viorika együttes A tanácsi csatlakozásokat előkészítő, majd elhatározó községi megbeszélések, testületi ülések legtöbb helyen hosszú, indulatoktól terhes vitákba torkolltak. Részt vettem olyan tanácskozáson is, amely délután hattól este tízig tartott, percnyi szünet nélkül, majd egy magánháznál folytatódott — hajnali négyig. — Ismét fiókközség leszünk? Csak nézhetjük majd, hogyan fejlődik a szék- helyközság! Mi pedig nem tudunk mozdulni az elmaradottságunkból! Mi lesz a régóta dédelgetett terveinkkel? Megépítik-e a buszvárót? Felújítják-e az iskolát, a művelődési otthont? Garanciát kérünk! Lesz-e, aki szívén viseli a mi ügyünket? Gazdátlan marad a falu! Emberek, ne egyezzünk belel Még a községfejlesztési alapunkat is elviszik! — dörögtek a tiltakozások. Az aggályok, a kétkedések különböző erővel és formákban törtek fel a megye terü- .letén. A megközelítően azonos nagyságú szomszédos községekben fellángoltak az évszázados ellenségeskedés részben már elcsitult indulatai. A nagyközséghez, főképp a járási székhelyhez csatlakozók attól tartottak, hogy mostoha- gyerekként kezelik majd őket, méternyi járdára sem jut a városi rangra törő központjuk pénztárából. A Balaton-part- hoz közeli települések lakói nem titkolták félelmüket, hogy az üdülőhely elszippantja előlük még a levegőt is, nemhogy biztosítaná számukra az arányos fejlődéshez szükséges szervezést és anyagiakat. Aztán még más körülmények is közrejátszottak a körzeti tanácsok megalakulásában: az eltérő gazdasági, iskolai, egészségügyi körzetek hagyományai, egyéb vonzások, vagy a pillanatnyi helyzet — tapasztalt tanácsi vezető, jó tantestület stb. Indokoltaknak bizonyultak-e az aggályok? Megtorpant-e a csatlakozott falvak, az ún. társközségek fejlesztése? — E kérdésekre kerestem a választ A mostani tanácskozás ,után a képanyagot és a szöveget a nyomdában ellenőrzőm. — A közlemény vázlatát ismerem, jóváhagytam. Azzal a toldással, hogy hozzák az olvasók tudomására: a Marslakó tartózkodási helyét természetszerűleg elzártuk a nyilvánosság elől. Á gépkocsi- vezetők is lehetőleg kerüljék el az M.-be vezető leágazást. Elejét kell vennünk ugyanis, hogy kíváncsiak áradata lepje el a falut, a hegyet és a környéket. — Bár az űrvendég barátságos szándékában, jóindulatában nem kételkedem, erre a szeparációra részint egészségügyi megfontolások miatt van szükség, részint pedig csak így teremthetők meg a tudományos és egyéb irányú érintkezés, vizsgálódás folyamatossága, és a telekommunikációs tevékenység zavartalansága is. Az országos és a helyi lapok rendkívüli kiadásainak ügyével a Tájékoztatási Hivatal foglalkozik. Úgyszintén az ő feladata a délutáni sajtótájékoztató előkészítése, az országos lapok munkatársainak és az akkreditált külföldi újságíróknak a leszállási körzetbe való szállítása, szinkrontolmácsok biztosítása, az MTI-vel karöltve a hírügynökségek ellátása fénykép- és szöveganyaggal, és' így tovább. — A Rádió és a Televízió szakemberei egyébként engedélyt kaptak, hogy már korábban kimenjenek felszerelésükkel a helyszínre, és megteremtsék a közvetítés műszaki feltételeit. Egyidejűleg a Tudományos Akadémia és különböző tudományos intézeteik vezetőségét is értesítettük, hogy... (Folytotynkj A Viorika név az egyik leggyakoribb lánynév a Moldovai SZSZK-ban. A szó magyarul hóvirágot jelent. Ezt a nevet választották húsz évvel ezelőtt Tiraszpolszki város kul- túrházának öntevékeny művészei. Az együttes tagjai ma is fiatal munkások: lakatosok, gépkocsivezetők, elektromos hegesztők; főiskolai, egyetemi hallgatók, tanárok. Az együttes kollektívája a Szovjetunió sok köztársaságában is fellépett nagy sikerrel. Előadásaikkal fölkeresték az ország kiemelt építkezésein \éaispzé mwkásekat ia. Repertoárjukon 40 népi tánc szerepel, melyek híven képviselik a moldovaiak, az ukránok és az oroszok táncművészetét, népszerűsítik a szocialista országok népi táncait tüM nyarán az együttes az össz-oroszországi néptáncfesztiválon első díjat nyert. A kitüntetést még értékesebbé teszí, hogy ezen a versenyen 1000 táncegyüttes lépett föl a szovjet köztársaságokból és 357 együttes nyolc szocialista országból. A Viorika most új műsorral készül a Szovjetunió megalakulásának 50. éa> fasdulójára. «OMOGVSRSPiAr moM. WSL $/ms£b üt
