Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-16 / 13. szám

MŰCSARNOK — TV-GALfiRlÄ Reich Károly grafikái Megváltozott, új helyszínről tudósít január 13-tól a népsze­rű Tv-Galéria. Ezentúl a Mű­csarnok kamaratermében állí­tanak ki azok a festők, grafi­kusok, szobrászok, akik a képernyőn keresztül nagyobb nyilvánosságot kapnak. A Tv-Galéria első vendége volt a Műcsarnokban Reich Károly grafikus. Az élő nemzedék legjobbjai közé küzdötte magát a somo­gyi születésű (1922. Balaton- szemes) művész. A Tv-Galéria meghívására a Műcsarnokban •Megrendezett kamaratárlata kanét bizonyítja ezt; a viszony­lag szűk keretek között is hű képet kapunk Reich Károly »attikai« levegőjű művészeté­ről. »5 fme, az ajtón egyenest beront egy irtóztató dalia...« — Sir Gavin, a zöld lovag 11- luszt ráció ja előttt állunk. Sir Gavin egyik kezében a csata szimbóluma; a bá\ J a másik­ban a győzelmet kifejező leve­les ág. A lovas erősen heioi- zált, a ló szinte összeroskad alatta a torzítás következtében. És mégsem érezzük ennyire egyértelműen a lovas hatal­masságát, a póni játékosan táncol, szinte »emberi«. Mellette közvetlenül a Ját­szadozó lovak fekete-fehér alakjai a gyengédség és a nyers erő kontrasztját fejezi ki. Reich kiállított lapjai csak­nem egytől egyig illusztrációk. Zelk Zoltán verseihez készí­tett színes lapjain egyaránt feltűnik a költő és a versek ál­tal megihletett grafikus. Az egyik illusztráció hangvétele szellemesen szatirikus. A vet­kőző nőt egy öreg kecske lesi közelről. Két színnel — a me­leg barnával és a feketével — még kifejezőbbé válik Reich mondanivalója. A másik a meghalt feleség kedves em­lékét idézi föl leheletfinoman. A tépett őszi fa fölött egy rozsdabarna falevélen »utazik« a szerelmes asszony mellképe. I jp3 ... - \ V , V:i mm Kei eh Károíy grafikája a Variációk sorozatból. Kroó György: Bart ók-kalauz A MÚLT ÉV VEGÉN je­lent meg a Zeneműkiadó gon­dozásában Kroó György Bar- tók-kalauza. A hangversenylá­togató közönség számára Író­dott elsősorban. Bartók mű­veinek jobb, tökéletesebb meg­értéséhez ad mutatót a könyv. Kroó György a számtalan feldolgozási mód közül raga­dott ki egyet. Bartók kevésbé ismert, ám korántsem elha­nyagolt műveinek ismertetésé­re, elemzésére törekedett. Ügy véljük sikeresen. Bartók életéről, megvalósí­tott és félig-meddig megvaló­sítatlan elképzeléseiről, a ze­nébe vitt gondolatairól, érzés­világáról nagyon nehéz —még ha műveit csak részben vizs­gáljuk is — általános képet acini. Elsősorban egyéni hang­ját, a zenéjébe foglalt világké­pet, a költői vallomást keres­sük. S ezt kutatja Kroó György is. Azt a világképet keresi, melyet Bartók vitt mu­zsikájába, s próbált felszínre juttatni. Bartók zenéjét két­ségtelenül nagyon nehéz meg­érteni, »jó ponton megfogni*. Még a legkiműveltebb, l^gér- tóbb füleknek is komoly gon­dot okoz egy-egy zenei elgon­dolása. Lírája megrázó egy­szerűséggel, mélységgel néhol a maga látványos és mégis rusztikus kapcsolatait is meg­érző rohanásával, forgatagá­val, szédületével tárul elénk. Kroó György folyamatosan, alkotásain keresztül tárgyalja a bartóki életművet, a kezdés nehézségeitől egészen a kifej­lődött komponistáig, hogy a legteljesebb képet nyerjük a minden eddiginél teljesebb Bar tők-arcképhez. Egyáltalán felérhetett-e va­laki Bartók tudásához, helyet­tesíthette-e variáló ösztönét és feldolgozó-alakító fantáziáját? Nem hiszem. Színes életké­peivel, rettentő kontrasztjai­val, kitöréseivel, formai ötle­teivel, zenéjének páratlan me­részségével, érzelmi világával, stílusával utánozhatatlannak bizonyul — tanúsítja Kroó. Üj világot teremtett. KROÓ MÜVEK tárgyalá­sa, elemzése előtt ■ bemutatja azok keletkezésének körülmé­nyeit, az egyes művek kompo- zlciós munkáinak helyét, idő­pontját, az első bemutató ide­jét, a mű hangszereit, idő­tartamát, kiadóját. A kötet lemezmellékletet is tartalmaz. R. G. LR. SIMÁI MIHÁLY KÖNYVE: A harmadik évezred felé Van némi humor abban, nogy a magfizikát értő, azúrt kutató ember már-már mági­kus tisztelettel emlékezik dá­tumokra, s várja azokat Pél­dául a 2000. esztendőt. A szer­ző másféle »mágia« nézőpont­jából vizsgálja a jelent és * holnapot: a ma alapjáról elő­re tekintve vázolja a várható fejlődést a világgazdaságban. A jövőkutatás világszerte friss tudomány, s a szocialista országokban szintén kezdő lé­péseit teszi. Ez önmagában ér- rfrrYnniirgirt ad munkájú Több jelenet kél életre Sha­kespeare Windsori víg nők meséjéből — Sir Falstaffról. A grafikán belül Reich rézkarc­technikájáról is meggyőződhe­tünk. A klasszikus arányhoz ismét visszatér a grafikus, figyeljük meg a Lovas és a ló alakját. Nem torzít, a ló és a lovas ará­nyosan illeszkedik bele a ter­mészetbe, ahol boldogság ho­nol. Ebben a derűs világban ismerkedünk meg a furulyán játszó lányokkal, akiket csíny­tevő, csacsiknak öltözött fér­fiak közelítenek meg észrevét­lenül A játékosság felnőtt tar­talmát az előadásmód gyerme­ki játékossága fűszerezi. A Variációk sorozatnál tartunk. Itt 'látni, hogy milyén bátran él Reich a gyermek látásmód­ját kifejező eszközökkel. A vonal döbbenetes erejét érezzük a sorozathoz tartozó jelenetben. Az ifjúság nemcsak élek őrt jelent Reich állásfoglalása sze­rint, hanem elsősorban embe­ri magatartást. Az öröm, a bol- doság állapota maga az ifjú­ság — vallja a grafikus. (Fo­lyópartom.) Radnóti Hetedig ecloga, Raz- glednica 1. Illusztrációja csúcs­pontja a kiállításnak. Átnyila- zott ló beszél a rémségekről, és a ver sorokat temetőkeresz- tek tördelik. A felnőtteknek kiállított lapok sorát az Éne­kek éneke öt illusztrációja zár­ja. A Kicsinyeknek sorozatból külön sarkot rendezett be Reich Károly. Ezek a grafikák egyenértékűek az előbbiekkel. Talán azt sem kell elhallgatni, hogy azok, akik ezeken a könyvillusztrációkon nevel­kednek, mennyivel közelebb jutnak a fejlett látásmódhoz, ezen keresztül — a művészeten át — a valóság teljesebb meg­ismeréséhez is. A sarok érde­kessége, hogy a művész bemu­tatja két metszetének dúcát is, a színes linóleumokat. Reich Károly negyvenöt grafikája között meg kell még említe­nünk »ex lihriseit«, valamint a Két sörény es lapjait, mely hamarosan megjelenik könyv- alakban, Nagy László versei­vel. (A »Variációk« Devecseri Gábor verseivel jelent meg.) Horányl Barna A szomszéd „rétjén* Dombóvári séta Boda József Tétel (s egy­ben régi igaz­ság): mindig a szomszéd rétje a zöldebb. Bizonysága: az alábbi tör­ténet. Nem egyszer hallottam, hogy .kaposvá­riak is átutaz­tak Dombóvár­ra vásárolni, mivel ott »minden job­ban van«. Vi­szont jó né­hány dombó­várival* uta­zom együtt, akik egy re- túrral megkoc­káztatják a kaposvári lá­togatást, mi­közben bevá­sárolnak »leg­alább«. Egy fiatal tanár mondta a Gőgös Ig­nác Gimná­ziumban, Dom­bóváron: — Kajjosváron vettem egy pár cipőt 275 forintért. A kol­légám szerint ugyanezt a fa­zont ugyanolyan számban megkapni Dombóváron is. Meg is vette 290 forintért. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nagyjából egy idő­ben — mintegy három hét múlva — levált a talpuk... Vasutasváros. Autók, autó­buszok sorjáznak az állomás felé, ahol állandóan szól a re­csegő mikrofon: »Bátaszók, Baja, Budapest, Veszprém, Pécs, Komló és Kaposvár fe­lé...« A vasutasoknak külön mű­velődési házuk is van a vá­rosközpontban. Mellesleg a dombóváriak is »szoktatják« még magukat a »város«-hoz... Sokmik megszalad a nyelve és falut mond. Egy kis szégyen­pír utána, büszkeséggel ve­gyesen — akár Nagyatádon. Vasutasvárös, vasutasha- gvománvokkal. A legjobb böl- ‘"'S'Jje mindennek az iskola le­het. A régi »tizenkét osztá­lyos« helyén vasúti tisztkép­ző szakközépiskola és hasonló szintű kereskedőképző műkö­dik. Baranya, Somogy, Tolna a főbb beiskolázási körzete. A »Korona« (mai művelő­dési ház) — a régi név él jobban az emberek száján — felé vezető út mellett szolgál­tatóház lepi meg a régi isme­rőst. Az ittenieknek persze mihdez nem új már. Mint ahogy megszokták a szép szál­lodaépületet, a városházát, a kórházat, a fiatal város szép létesítményeit. Aminek örül a látogató: az út mentén megmaradtak a fák.' Mellékelt képűnkön bizo­nyára sokaknak szembeötlik egy új áruház — Napsugár felirattal. E napokban nyitja meg ajtaját a vásárlók előtt Ott jártunkkor már világosak, hívogatóak voltak a kiraka­azonban hadd mondjak «t, a somogyi szülők érdeklődése a gyermekek után s megjelenése a szülői értekezleten példa­szerű. — Hallhatnánk néhány szót a gimnáziumról? — 1910-ben alapították, je­lenéről annyit talán, sport­életünkkel elégedett vagyok, irodalmi színpadunk is mű­ködik. Lehet, hogy a csurgói diákszínjátszó napokon össze­mérj ülk erőnket a somotviak- kal. Na evon büszkék vagyunk az énekkarunkra is. Sétánkat nem a céltalan kó­szálás vezette a szomszédba, hanem a tapasztalatszerzés is. Ezért látogattunk el a hír­neves dombóvári Kapos tánc- együttes »barlangjába«. ’ Boda József együttesvezető 1955-ben került Dombóvárra. — ...és 1955-ben alakult az együttes. Akkor még tanító­képző működött itt. Mikor megszűnt, a gimnázium jelen­tette a bázist Tagjaink azóta is tagok, van közöttük házas­pár is. Jelenlegi próbakörül­ményeink nem valami fénye­sek, de hát a jó együttest nem is az tartja össze, hanem a táncszeretet. A mi együtte­sünk a Helikonokon nőtt feL Az volt a bölcső, valljuk ma is. A bölcsőtől messzire veze­tett az út San Remo, Fran­ciaország, s nem sorolva fel valamennyi külföldi turnét — legutóbb Nagy-Britannia. Rendszeres szereplői a feszti­váloknak is. — Balatonföldváron miért nem szerepeltek tavaly? — A két év előtti rossz szál­lás vette el a kedvünket. — Én az idén? — Még nem tudjuk. A siker egyik záloga a ve­zető szerint a fenntartók lel­kiismeretes támogatása, vala­mint a megyei tanács segít­ségadása. A másik, amit hite szerint vall: »a folklór kime­ríthetetlen*. Ok ebből merí­tenek. A mftveAMéM has w*ető)e Tíz ér Tsz-krónika nak, rangot viszont az, hogy tartózkodik a jövendölésektől. Mélyrehatóan, elemzi a nem­zetközi együttműködés szere­pét, a világtermelés növeke­désének irányait és szerkezeti változásait, a világ mezőgaz­daságának átalakulását, s ez­zel összefüggésben a fogyasz­tás és szerkezete fejlődésének útját. A záró fejezetekben a fogyasztó és termelő ember vi­lággazdásági szerepét. Az úttörő jelentőségű mun­kát a Kossuth Könyvkiadó je­ízléses bőrkötésben 50 oldal­nyi terjedelemben olvastam a sűrített krónikát, melynek fe­delén aranyló betűkkel ez a cím áll »Visszaemlékezéseim egy évtizedes termelőszövetke­zet történetéből*. frta: Péter Ferenc holládi tsz-tag. Különös jelentőségét az adja a kis könyvnek, hogy írója ne­ve után semmiféle tisztségből eredő cím nem járul, tsz-tag csupán, kétkezi dolgozója a szövetkezetnek megalakulása óta. Tudvalevő, hogy az írás­beli dolgokban nem járatos parasztember nehezen vesz tol­lat a kezébe még rokoni levél írása céljából is. Péter Ferenc ama paraszt- emberek közé tartozik, aki azt tartja, hogy a szó elszáll, de az Írás megmarad. Ennyit írni csak belső kényszerből lehet annak, aki nemcsak szemlélő­je, hanem átélője is volt a ke­serves vajúdásnak, melyet leír. Az írás valóban krónika, mely­nek stílusából az értelem, a gondolati gazdagság fejeződik ki. Szépírói módszerrel kezdi a holládi tsz alakulásának ese­ményeinél, majd az ismeretlen újtól idegenkedő és félő embe­rek jövőbe nem látó lelki va­júdását vizsgálja. Az enyém és a miénk megértését. A tagok egymáshoz és a vezetőknek a tagsághoz való viszonyát Egy­tel rögzíti az elért és elérhető termelési eredményeket míg végül a falu lakossága elfogad­ja az új életformát, és abban keresi a boldogulás útját. A tulajdonos gondjával ve­szi számba minden község kö­zösbe vitt vagyonát és az éven­kénti gyarapodás lehetőségét. Ezt a számvetést minden gazdasági év végén megteszi, tr az eredményekről és az ered­ménytelenségről. Leltárt készít a tsz vagyonáról. Keresi az eredmények és a kudarcok okait. Szenvedélyesen kutatja az eredményesebb munka út­ját. örül minden sikernek, ön­emésztő minden sora a bajok láttán. Vizsgálja a nagyüzemi gazdálkodás értelmét. Szinte bölcsen tesz különbséget a kö­zös munka és a nagyüzemi gazdálkodás lehetősége és eredményessége között. Végül kimondja, hogy nincs más út­ja a mezőgazdaságnak, csak a kö'ös gazdálkodás, de sür­geti, hogy annak eredményes­ségét a meglévő lehetőségeikkel a nagyüzemi gazdaság szintjé­re kell emelni. A könyvet sok szép fényikép­illusztráció teszi szemléletessé. Péter Ferenc tovább folytatja könyve írását. Megkezdte a második évtized összegezését, hogy a paraszti élet új formá­jának örök dokumentuma ma­radjon Hol lódon.. ffi. I» tok, s látszott: a kereskedők pakolják az árut. A tetszetős vonalú város­háza után egy régi patinás épület ajtaját nyitottuk ki — a Gőgös Ignác Gimnáziumét. A kézfogás után Gelencsér József igazgató meleg mosoly - lyal mondja: — Hát persze, hogy vannak itt somogyiak. Többek között én la. v Mi azonban a somogyi diá­kokról érdeklődtünk. — Főleg á Kapos mentéről jelentkeznek hozzánk. Mint­egy harminc somogyi tanu­lónk van Göllétől és Kapos- nulától egészen Nagyberkiig. Bejáró is akad köztük, de többnyire kollégisták. Termé­szetes, hogy nincs megye sze pedig elmondta, hogy a ne­gyedik ötéves terv nagy tol­nai létesítményei közé tarto­zik az új dombóvári műve­lődési központ megépítése. Ott nemcsak a táncegyüttes, hanem az amatőr filmesek és a képzőművészeti szakkörösök csoportja is jij otthonra talál majd. Lassan esteledett, mire a bt togatás végére értünk. A szomszéd város utcái hama­rosan elmaradtak mellettünk Valaki felsóhajtott a kocsi­ban: — Tavasszal Jöjjünk át is­mét ... Azt mondják, itt előbb lehet fagylaltot kapni, mint Kaposváron... Tfh»­I

Next

/
Oldalképek
Tartalom