Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-11 / 291. szám (292. szám)

Szükséges és fölszámolható az ésszerűség mérlegén A z állami támogatásokról, köztük a dotációkról a köznapi beszélgetések­en már-már természetes el­ítélően szólni; jobbára téve­désnek, hibának minősíteni. Ahhoz, hogy az állami tá­mogatásokat megítélhessük, mindenekelőtt arra kell utal­nunk, hogy a modem gazda ságirányííás világszerte — társadalmi rendszerektől füg­getlenül — eszköztárába il­lesztette bizonyos tevékenysé­gek pénzügyi preferálását. Közelítsük gondolatsorun­kat a mi sajátos korülim nyeinkhez, amelyek a nemz' közi összefüggésrendszerbe ágyazva nem is annyira egye diek, mint gondolnánk. Az iparilag gyorsan fejlődő, s a korszerű gazdasági szerkeze­tet most kialakító kis országok — ahol a fejlesztési tőke is, a ■ belső piac is mérsékelt — ál­talában erőteljes központi tá­mogatásokkal ösztönzik az ex­portot,5 ez ugyanis a fizetési mérleg jellegzetesen krónikus hiányából, más szóval: a fej­lődés szakadatlan importigé­nyéből logikusan következik. Ez a tendencia — a nemzet­közi elemzések tényei szerint — Dániában, Norvégiában, Görögországban, Magyaror­szágon egyaránt általánoséin kimutatható. Mindez voltaképpen csak annyit bizonyít — érvelésünk sem célzott egyebet —, mint hogy érzékeltessük; a támoga­táspolitika nem ítélhető meg egyszerűsített logikai kerekí­tésekkel, »jó« és »rossz« jel zőkkeL Közelebbről vizsgálódva most már, hazai központi tá­mogatásaink voltaképpen há­rom csoportra oszthatók: a termelési, a fogyasztási és az export támogatásokra ösz- szegezve, egyetemleges ér­vénnyel nem is lehet megbíz­hatóan értékelni ezeket az egymástól annyira különböző gazdasági, támogatási folya­matokat, hiszen van köztük olyan, amely egyértelműen kedvezőnek, sőt nélkülözhetet­lennek minősíthető, s van olyan is, amely hangsúlyozot­tan ideiglenes jellegű, mert tartósan hátrányos a népgaz­daság számára. Érdemes — szemléltetésül — kiemelnünk az állami támoga­tások szövevényes rendszeré­ből a fogyasztási dotációkat, az úgynevezett fogyasztási ár­kiegészítést. Nos, bár ebben is egész sor különböző indítékú folyamat keveredik, a vég­eredmény úgy foglalható ösz- sze, hogy a tervszerű, folya­matos életszínvonal-emelé" pillanatnyilag nélkülözíhetet- letn pénzügyi feltételrendsze­réről van szó. Ahhoz, hogy a tőkés világpiac évről évre gyorsuló inflációja ne gyűrűz­zék át hozzánk a viszonylagor árfelhajtó hatásaival, jelentős árstabilitást áttörő, erőteljes dotációkra, költségvetési tá­mogatásokra van szükség. Nézzük mindezt a tények tük­rében: a fogyasztási árstabili­zálás költségvetési hatása (az import árgyűrűzést és a bel­földi tényezőket együttesen számítva), 1969-ben 780 mil­lió forint volt, 1970-ben elérte az 1400 millió forintot, az ide’- terv pedig már 1995 millió fo­rinttal számolt. Talán nem árt mindezt a fogyasztók, a vásárlók nézőpontjából . kéz­zelfoghatóbb adatokkal is il­lusztrálni: a fogyasztói árki­egészítés arányait jellemz; hogy a sertéshús 44, a marha­hús 64, a tej 65, a vaj 71 szá­zalékos dotációt kap. Csupán az idén mintegy 500 millió fo­rinttal terhelte a költségvetést a városi közlekedés támogatá­sa. (Jellemző, hogy a budapes­ti metró sem működhetne csu­pán az árbevételeiből, amely hozzávetőleg évi 20 millió; ehhez még évenként 200 mil­liós támogatás járul.) A mi a támogatáspolitikr termelési oldalát illeti, erről sem lehet egy­értelmű, mindenre azonosan érvényes megállapításokat tenni; itt is jócskán akad nél­külözhetetlennek minősíthe­tő dotáció, mégis: ez az a gaz­dálkodási terület, ahol a köz­ponti támogatások fokozatos de határozott átértékelésre szorulnak. Ami a jelenleg érvényer termelési-támogatási rend­szert illeti, létezését-működé- sét, kialakulásának körülmé­nyei indokolják. A mai gaz­daságirányítás bevezetésekor ugyanis — elsősorban társada­lompolitikai okokból — köz­ponti támogatásokkal, úgyne­vezett pénzügyi hidakkal szükségképp ellensúlyozni kel­lett a vállalatok korábbról fel­halmozódó különbségeinek kö­vetkezményeit, magyarán azt nehogy a jobb. illetve a rosz- szabb eszközellátottságú vál­lalatok jövedelmi arányai el­viselhetetlen mértékben el­szakadjanak egymástól. Egy­szerűbben: arról volt szó Jk- kor, hogy a ayengébb, hátrá­nyosabb körülmények között gazdálkodó, s akár objektív okokból, akár hibák következ­ményeként bem nyereségesen működő vállalatok számára időt, türelmi szakaszt adjanak. Ne folytassuk elvont általá­nosságban eszmefuttatásun­kat, nem 'árt bemutatnunk mindezt a tények tükrében is. 1968 és 1970 között a köz­ponti támogatások növekedési üteme rendkívül gyors — 124 százalékos — volt, s arányait az szemlélteti, ho«v a terme­lési támogatásoknak a válla- ’ati össznyereséghez viszonyí­tott hányada átlagosan mint­egy 60 százalékos. Magyarár ez az arány azt jelenti, hogy a nyereség a munkával előál­lított érték, hozzávetőleg 60 százalékát a központi forrá­sokból viaszain j akciózzák tá­mogatásuk formájában a ter­melésbe, ez pedig nagymérték­ben elmossa a jók és a gyen­gék, a törekvők és a gondolat- nélküliek, az eredményesen és a rosszul gazdálkodók különb­ségeit. Sőt mi több — s ezzel nem árt kiegészíteni ez iménti sort — a támogatások aránya elmossa a különbséget a sze­rencsés és a nem szerencsés adottságok közepette gazdál­kodók között is, márpedig a gazdaságban aligha szabad szavazni ilyen fogalmakról csupán morális alapon; itt a pénz, a közösség által előállí­tott érték dominál, .ennek kell meghatároznia, mit érdemes támogatni és mit nem, mi az, amire indokoltan fordítunk dotációt, mi az, amire átme­netileg bár, de célszerűtlenül, fölöslegesen. , V oltaképpen ez a háttere annak a világosan, egyértelműen fogal­mazott mondatnak, amely Fook Jenőnek, a Miniszterta­nács elnökének referátumában olvasható a gazdasági vezetők aktívaüléséről szóló sajtótudó­sításokban: »Következeteseb­bé tesszük támogatási rend­szerünket a tekintetben, hogy egyes vállalatokat ne részesít­sünk előnyben csak azért, hogy elkerüljék vagy elodáz­zák a termelés struktúrájának átalakítását, illetve az üzem esetleges megszüntetését«. T. A. Ötmillió telepfejieszlósre Seiesden Ilyen is van: a tervezettnél kevesebbe került.~ A segesdi Üj Élet Termelő­szövetkezet 1960 óta folyama­tosan építette föl azt a szarvasmarhatelepet, amelynél az elmúlt' napokban tartották msg a befejező épületek mű­szaki átadását. Ezekkel az utóbbi létesítményekkel — egy 108 férőhelyes tehénistállóval, a mélyfúrású kúttal, a hidro- hengerrel, a tejházzal, a szo­ciális épületekkel, a takarmá- nyossal, a silótérrel és az egésznek a bekerítésével — lett teljes a telep. A szövetkezet vezetőitől megtudtuk, hogy a befejező építmények munkálatait két évvel ezelőtt kezdte el a nagy­atádi TÖVÁL, a SOMBER tervezésében, illetve lebonyo­lításában. Ezek a beruházások a gazdaság szarvasmarha-te­nyésztésének fejlesztési prog­ramjához igazodtak és azt cé­lozták, hogy az üzemi mére­teknek — a 32Ö0 hold szántó­nak — megfelelően alakuljon a szarvasmarha-állomány. Így aztán már a jövő év elsó ne­gyedében 800—840 szarvas- marhájuk lesz az eddigi mint­egy ötszázzal szemben; a tele­pen több mint 330 tehenet tartanak majd, és mintegy 150 borjút, féléves korig. \ Jó volt az együttműködés a tervező-lebonyolító vállalat ‘ és a kivitelező vállalkozás között — állítják a szövetkezet veze­tői. Folyamatosan használatba vették az épületeket úgy, aho­gyan azok elkészültek: május­tól szeptemberig 80 vemhes üszőt helyeztek el az istállók­ban részben saját* tenyésze­tükből, nagyobbrészt a Kapos­vári Húskombináttól vásárolt állományból (1,4 milliós h:telt kaptak a vemhes üszők vásár­lásához). így máris jelentős bevételre tehettek szert. A szo­ciális beruházások révén az állategészségügyi óvó rendsza­bályok immár kifogástalanul megtarthatók. Az eredeti terv szerint a fejlesztés 5,4 millió forintba került volna, ezzel szemben ténylegesen ötmillióból futot­ta. Hogy fölkészültek az állományfejlesztésre, és a telep most elkészült épü­leteinek szakszerű üzemel­tetésére, ezt több jel is mutatja. Például aszerint alakították ki már az idei ve­tésszerkezetet, hogy a megnö­vekedett állaüétszámot is ki­elégíthessék eleséggel, szemes és szájlas takarmánnyal Anya­gilag 'sem sújtja számottevően a szövetkezetei ez a kiadás: az ötmillióból 1,9 milliót fedeztek saját erőből, a többi az álla­mi támogatás — hitelt nem vettek igénybe ehhez a mun­kához. Ami a személyi oldalát illeti a most már befejezett telepnek, a telepvezető máraz építés kezdete óta jelen van a munkáknál. Öt szakmunkás dolgozik jelenleg itt, további ötnek a taníttatásáról gondos­kodott a szövetkezet. Minderre nagy szükség van, hiszen a fejlesztés eredménye­ként 1,5 milliós többletbevé­telt érhetnek el a telepen évente az értékesített hízókból és a tejből. Ülést tartott a megyei elnökség Több munkást a népfront testületéibe! Az utóbbi néhány év­ien Somogy megye iparosítá- ában bekövetkezett változá- ok alaposan átformálták a negye, de a megyeszékhely .rculatát is. Olyan változá- okra került sor, amelyek lyomáp jóüal korszerűbb lett, átalakult a város foglaikoz- atottságának képe, így ter- nészetesen bizonyos fokig át- étegeződött Kaposvár lakos­ága is. A változások alapja ■z iparosítás volt, amelynek egdinamikusabb időszaka 965—70-re esett. A létreho- ott új ipari üzemek 58 szá- aléka a nehéziparba tartó­ik. Ez *a szám már önma- [ában is igen sokat jelent. Elsősorban az ipar szívó tatása következtében nőtt neg a város lakossága 14 780 övei az utóbbi tíz évben. Ez- el párhuzamosan növekedett i munkaképes korban levő akosság száma is: tíz év ilatt csaknem tízezerrel. A lövekedés és a foglalkozta- ottság változása következté­ién új helyzet alakult ki: ed- lig kevésbé előfordult gon- lokkal kellett megismerked- id. Ezekiől tartott tájékozta- ást a Kaposvári Városi Ta- íács V. B. legutóbbi ülésén i tar<*os munkaügyi szak- szerve. 1960—1971-ig Kaposváron nintegy 8000 új munkahely A városi tanács vb napirendjén Kaposvár munkaerőhelyzete létesült, s ebből az ipar ré­szesedése 7000. A munkaerő­megoszlás jelenlegi szerkeze­te adott, további nagyszabá­sú munkaerőmozgásra aligha kerül sor. Mind fontosabbá válik tehát a munkaerő-vál­tozások minőségi és szociális oldala. A fejlesztések hatására a munkaerő-tartalék erőteljesen csökkent, és egyre nagyobb mértékben vonták be a mun­kába a nőket. Az iparban dolgozó nők aránya páldáu* 1 * * Kaposváron az 1966. évi 38 százalékról öt év alatt 43,3 százalékra nőtt, s ez az arány a jövőben tovább fokozódik. Ugyancsak a nők foglalkoz­tatottságán javít a bedolgozó- hálózat szélesedése is. Nincs megoldva teljes mér­tékben a város területén a csökkent munkaképességűek foglalkoztatottsága. Jelenleg 1312 munkakör van kijelölve a csökkent munkaképességűek számára. Ugyanakkor csak 839 hely van rászoruló dolgo­zóval betöltve. Vannak olyan vállalatok is, amelyeknél az erre vonatkozó rendeletet fi­gyelmen kívül hagyva alkal­maznak egészséges embereket ilyen munkahelyeken,’ A város jelentős munkaerő. tarialéka a cigánylakosság. Foglalkoztatottságuk, életkö­rülményeik javítása, gyerme­keik iskoláztatása évek óta gondot okoz a városnak. A munkaképes korú cigányla­kosságnak csak mintegy 73 százaléka van munkaviszony­ban, de ezek jelentős része is csak időszakos munkát vállal. Elhelyezkedésüket nagymér­tékben nehezíti szakképzetlen­ségük. Ahogy egyre jobban előtér­be kerül a vállalatoknál az intenzív fejlesztés, úgy lesz egyre több gond forrása a szakemberhiány és a szak­munkástanulók utánpótlásá­nak elégtelensége. Az építő­ipari vállalatoknál például krónikus a felső- és középfokú szakemberek hiánya. A tanács munkaügyi szervének fölmé­rése szerint csaknem 70 félsö- és 130 középfokú végzettségű szakember hiányzik. Ez nem­csak a munkára van káros befolyással, hanem a fluktuá­ciót Is fokozza. Ami pedig az utánpótlást illeti, a gj árait, vállalatok igénye máris na­gyobb, mint amennyi iskolás végez Kaposváron. Ugyanak­kor •— sajnos — a pályavá­lasztást segítő munka sem megfelelő. A városi tanács vb elé terjesztett anyag a kötelező munkaközvetítés bevezetésé­nek hatásával is foglalkozott A mylt év közepén életbe lé­pett rendelkezés célja az Volt, hogy a notórius ki- és belé­pőket visszatartsa és fékezze. A vállalatok többsége ennek szellemében járt éL, viszont néhány helyen az utasítással ellentétesen, vagyis szabályta­lanul vettek föl embereket. Általában a kötelező közvetí­tés bevezetése lényegesen hozzájárult az indokolatlan munkaerőmozgás ' fékezésé­hez. A többi »visszatartó« té­nyező megteremtése — a törzsgárda megtartása, anya­giak, jó munkahelyi légkör stb. — azonban már az üze­mek feladata.. Három évvel ezelőtt, a Ha­zafias Népfront IV. kongre&z- szusa idején, a népfrontbi­zottságokban a munkások aránya valamivel több mint 15 százalékos volt. A kong­resszus határozatban rögzítet­te: javítani kell az arányon, több munkásra van szüxség a népfrontmozgalom testüle­téiben. Nézzük a megyei adatokat. Jelenleg a 8567 bizottsági tag közül 959 a munkás — tehát a tagság 11,2 százaléka. Az országoshoz viszonyítva So­mogybán több mint négy szá­zalékkal, alacsonyabb a mun­kások részvételi aránya. Indokolt-e ez a szám? Mi­lyen tennivalók várnak a nép­frontra e téren? Többek kö­zött ezekkel a kérdésekkel foglalkozott tegnapi ülésén a Hazafias Népfront megyei el­nöksége. Érdekesen alakult a vita: a felszólalók többsége azzal foglalkozott, ki is számít tu­lajdonképpen munkásnak? Ennek meghatározására a kö- zeltmúltban országos vita bontakozott ki, ám Somogy­nak ezen felül is támadtak gondjai a definícióval. Az utóbbi évek erőteljes iparosí­tása mindenki előtt ismert. Néhány esztendő alatt mint­egy tízezerrel nőtt az ipari munkásság száma, így termé­szetesen a nagyobb települé­seken is több lett a munkás. Ezt egyébként a népfrontbi­zottságok összetétele is tük­rözi, például Kadarkúton 18,6 százalékos, Nagyatádon pedig 25,4 százalékos a munkások részvételi aránya. Az elnökségi ülésen el­hangzott: a népfrontkongresz- szus határozatának széliemé­ben feltétlenül több munkást kell bevonni a népfront mun­kájába — erre a közelgő vá­lasztások lehetőséget teremte­nek. Meg kell ismerniük a munkásoknak lakóhelyük gaz­dasági, szociális és kulturális fejlesztésének terveit, ezért a tanácsoknak módot kell ta­lálniuk rá, hogy az említett elképzeléseket részletesen is­mertessék. A holnap ismeret« még hatékonyabbá teszi a társadalmi murk a szervezésit Az elravségi ülés verd4«« fwnamij Jözsef. a me^ve'-f TT *3 Ufivfycf oy-v+-fv7*^ ár ti4'* 1r4r*í^ f-.I.o'tAI M airr^i rámutatott, hogy a társadalmi munkának, több példásan te­vékenykedő szocialista brigád­nak nagyobb becsülete kell legyen az eddigieknél. E gon­dolathoz kapcsolhatjuk Kocsis Lászlónak, a megyei pártbi­zottság osztályvezetőjének,,, a Hazafias Népfront megyei el­nökének szavait, aki Fjek Je­nőnek, a Minisztertanács elnö­kének a KlSZ-kongresszuson szerdán elhangzott beszédéből idézett. »Sok fiatal azt is megkérdezi, kit tekintsen pél­daképének. A választ erre sem csak a történelemíiönyv- ben kell keresnünk. Ha szét­néznek a maguk környezeté­ben, rátalálnak azokra, aki­ket nyugodtan példaképül vá­laszthatnak.-» Az írásos anyagban olvas­tuk: a népfront testületéibe választott munkások jelentős része bejáró, akiknek az ak­tivitása lényegesen kisebb, mint a helybelieké. Politikai képzésük, közéleti szereplésük javítása indokolttá teszi, hogy a járási, székhelyeken működő szakmaközi bizottságok — együtt a népfronttal — töb­bet foglalkozzanak a bejá­rókkal. Kedvező körülménye­ket kínál ehhez a mind gya­koribb rövidített munkaidő. Kéthetenként péntektől hét­főig a beíáró otthon tartóz­kodik, lehetősége nyílik rá, hogv kivegye részét a közös munkából. Mindenképpen fokozni kí­vánják a munkások közéleti szereplését a népfrontmozga­lomban. Ennek jól bevált fó­rumai a munkás-paraszt ta­lálkozók. A találkozóknak a baráti beszélgetéseken kívül azt a célt is szolgálniuk kell, hogy a két osztály gondjait kölcsönösen megvitassák. A kielégítő eredmény eléréséhez azonban kevesek az eseten­kénti találkozók, i Figyelmet érdemel az el­nökség elé terjesztett határo­zati javaslatok közül, ho<?v a népfrontmoz«a lomban dolgo­zó munkásokat a bizottságok és az elnökségek bízzák meg 'önálló feladatokkal és t°svék lehetővé közéleti szereplésü­ket; továbbá a népfrontbizott­ságok oktatási terveiben töb­bet foololkozznnak az ideoló­giai nevelés k“-^A~o:vel *s se­gítsék a munkásokat politikai képzettségük fokozásában. P. D SOMOGYI NÉPLAP fteípeSsaA I9SL Äasaaefe®? IX

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom