Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-05 / 287. szám

AZ MSZMP SOMOGY MISTII IIZOTTS AO AN AI LAPJA ZZ. XXVII. évfolyam, 287. szám. Vasárnap, 1971. december 5. Mi van a puttonyban? Ki ne emlékezne gyerekkora izgalmas, titokzatos várakozá­sára, a télapó várásáró. S azokra a megírt levelekre, amelyben a kért ajándék lis­tája szerepelt? Meséskönyvek színes lapjaira, a sötét • éjben lépdelő ajándékozóra? Azt hi­szem, felejthetetlen élmény. Mintha a meséskönyv lapjai­ról lépett volna le az a tél­apó, amellyel sötétedéskor ta­lálkozhatunk a csemegeüzlet előtt. Kíváncsi, izgatott, fél­szeg gyermekcsoport várakozik — szülői kísérettel — arra, hogy a fehér szakállú, titokza­tos ajándékozó kilépjen az ut­cára. Ékről az élményről egyet­len gyerek sem szeretne le­maradni, így a várakozók kö­re egyre nagyobb lesz. És a járókelők nem bosszankodnak, hogy az úttestre kell lemen­niük a hangulatos forgalmi akadály miatt. — Jó kislány voltál? — Én kisfiú vagyok, de jó voltam — hallottam a resz­kető, bátortalan kis hangot. — Akkor kapsz tőlem egy szaloncukrot v A kis kéz kinyúl a cukorért, de még jő néhány kéz és hang bizonygatja jóságát, hogy a cukorkából neki is jusson. Tv-jegyzet Szabad, mint a madár Az irodalom klasszikusai és a szerzőiparosok sora egyaránt feldolgozták az ember kitöré­si kísérleteit környezetéből, elsősorban a családi megkötött­ség szorításából. A téma min­dig izgalmas, hiszen végső so­ron a társadalom és az egyén viszonyára keres választ, a te­hetség kibontakoztatásának le­hetőségeit és gátjait kutatja. Az önmagában jogos, érdeklő­dést keltő, tragikumot és ^ ko­mikumot egyaránt hordozó té­mához azonban megfelelő alapkonfliktus szükséges. Olyan, ami elhihetővé és ko­mollyá teszi az izgalmas kér­dést, és a ráadott választ. Tom Stoppard péntek esti tv-játéka azonban olyan fő­hősön keresztül közelíti meg e kitörés ’ábrázolását, aki szá­nalmas, már-már patologikus magatartásként érétkelhető naivitása folytán nem alkal­mas e feladatra. így a reali­tásokba való •visszáhullásait nem tudjuk sem tragikusan, se^a nevetséges erőlködésként felfogni. A rendezés tulajdonképpen túlbeszélteti a főhőst, és ez az egész játékot vontatottá teszi. A magát feltalálónak képzelő angol polgár ugyanis mindjárt a darab elején né­hány szóval találóan jellemzi önmagát; kár yolt a további, azonos formájú, újat már nem nyújtó bizonyítás. A szereplők közül Major Tamás láthatóan jól érezte magát a különleges feladatot ugyan nem jelentő szerepében, bár inkább megszokott eszkö­zeit használta. Tolnai Klári egyszerű eszközökkel ábrázol ta a nyárspolgári családban kiszolgáltatott, de sorsába be letörődő hitvest. A lányuk szerepét alakító Almási Éva is jól megtalálta a sikerültén megrajzolt figura lényegét. P. L. Még az óvoda »legrosszabb« gyereke is ártatlan, könnyes szemmel »bánja meg bű- ,neit«. — Tudsz-e énekelni vala­mit? — szól a megrakott put­tonyt! télapó egy másik gye­rekhez. — Én isz kapok attól cuk- jot? Hull... a pelyhesz... fehér... hó ... — énekel. Pi­rulva, szaggatottan, de csil­logó szemmel. , Gyerekek jönnek-mennek. Feltűnnek új meg új arcok, de a kíváncsiság a csillogó gyer­mekszem elvben mindig ugyan­olyan marad. P. B. „Tii segítséget a szocialista brigádoknak!“ (Tudósítónktól.) Amit címként Idéztem, Cseri Ferenc, a balatonboglá- ri ÁFÉSZ igazgatóságának el_ nőké mondotta a szövetkezeti szocialistabrigád-vezetők és tagok tanácskozásán, amelyen részt vett Gaál Tamás, a KPVDSZ megyei bizottságá­nak munkatársa is. December 3-án ugyanis 13 szocialista címért versenyző brigád mint­egy 70 tagja találkozott Bala- tanboglárom. A beszámolóban értékelték a brigá dmozgalom helyzetét. Az Idei verseny szervezésekor újabb közösségek csatlakoztak a régiekhez, konkrét felaján­lásokat tettek a termelés nö­velésére, a kereskedelmi, ven­déglátó üzletek munkájának javítására. ígérték, hogy az átlagnál magasabb színvona­lon végzik majd a politikai, gazdasági, társadalmi és kul­turális munkáit A brigádok eddig is sokat tettek a termelékenység növe­léséért, a költségcsökkentésért. A többi között például 40 ezer forint értékű társadalmi mu kát is végeztek. Sokszor t gítettak bajba jutott társ nak. A szövetkezet elnöke dig megígérte, hogy a jöv ben az igazgatóság és a szak szervezeti bizottság fokozott figyelemmel kíséri a brigádon ^munkáját, több segítséget ad gondjaik, problémáik megoldá. sához. Ahol a brigádok jól dolgoz­nak, ott a jutalom, az elisme­rés sem marad el. A mércét viszont magasabbra állítják. Legyenek a brigádok, a veze­tők és a tagok mindenben példamutatóak; a kollektívák nevelődjenek igazi közössé­gekké, tagjai mutassanak példát a többi dolgozónak. A beszámoló után a brtgád- tagök hozzászólásaikban el­mondták véleményűket a moz­galom múltjáról, jövőjéről, s arról, hogy mit várnak a szö­vetkezettől, a szakszervezeti bizottságtól. A tanácskozás Jusits Győző brigádtagot megyei küldöttnek választotta meg. Egy közösség lelkiismerete Semmi pénzért nem akartaik megválni a gyerekektől. Szű­kösen éltek,, de « csemetékre mindig futotta. A férffi — Gyuri »mosto­hája« — két éve dolgozik a Somogy megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalatnál. Tisztes­séges, jóakaratai emberek kö­zé került, akik nem fintorog­tak, amikor kiderült, hogy új­donsült munkatársuk nem is­meri a betűket Ceruzát adták a kezébe, és megtanították le­írni a nevét Patrónusai, a Május 1. szo­cialista brigád tagjai, látták, hogy becsülettel helyt akar állni, nem mulaszit igazolat­lanul. A férfi nem hallgatta el családja gondjait sem. Nő­nek a gyerekek, Gyuri feb­ruárban emúlt tízéves, a ki­sebbnek la Iskolapadban a helye — de hát igen messze az Iskola, télen . lehetetlen megbirkózni a hóval. Pedig jó esze van Gyurinak — szereti, mint a sajátját —, kiskorában Ünnepek előtt A pult másik Az ajtó gyakran nyűik. A babák, mackók, hintalovak, játékok, no meg a könyvek világára sokan kíváncsiak & karácsony előtti napokiban. Csurgón jártam a játék- és a könyvszaküzűetben. Húsz ve­vő válogatott a boltban. Kö­zülük hat a könyvekkel, a többiek — többségükben gye­rekek — játékország kincsei­vel ismerkedtek. Régebben külön üzletben volt a kettő, most egy helyi­ségben vannak, de elkülönít­ve. Kedves epizódnak voltam tanúja a játékországban. Idő­sebb nénike jött be, s így szólt az eladóihoz: — Tudja, kedvesem, az uno­kámnak ... Peti Erzsébet, az üzlet ve­zetője szedte a babákat, a sokféle játékot. Megszámlál­tam azokat- a játékokat, ame­lyeket nagy türelemmel mu­tatott a néninek. Egy, kettő, nyolc, tíz, tizenhét. Közben nás vevőkkel is foglalkozott,., akik kiválasztották, fizették, s vitték a játékokat. ' — Valami mást szeretnék. Mutasson még, kedvesem! Számoltam tovább: huszon­egy, huszonnyolc, harmincféle játék. — Nem, ez sem. Az eladó mosolygott, érdek­lődött a családról, a kertről, a gyümölcsösről. A nénike vé­gül a harminchetedik darab­nál megállt. — Ne mutasson többet kedve­sem. Most nem akarok ven­ni. Csak tájékozódtam... Majd holnap hozom a pénzt, és aikkor elviszem ezt, ni. — És a harminchetedik darabra mutatott A kereskedő az ajtóig kísér­te, kedvesen elköszönt tőle, aztán megjegyezte: — Biztos, hogy holnap eljön a játékért. Az ajándékozás ünnepe előtt állunk. Az üzletek zsúfoltak, és sok ember ideges. És én ar­ra gondoltam: a vevőknek ’s észre kellene venniük: a pult­nak kiét oldala van... DM6 is csak a motorok érdekelték. A brigád meghallgatta az apa bánatát, aztán fölkereste a megyei tanács művelődés- ügyi osztályát Nem kellett sok idő a kivizsgálásához: a két gyereknek nevelőotthon­ban a helye. Nagyszakácsiba vitték őket. Az édesanya gyakori vendég a brigádnál. Megköszönni megy a ruhát, az élelmet, a segítséget És mindjárt kér is valamit: hívják fel a nevelő- otthont, s kérdezzék meg, hogy viselik magukat a gyerekek. Nincs azokkal semmi baj. Az otthon igazgatója levelé­ben Gyurit nagyon dicséri, írja: mandulaműtéte volt a fiúnak, s most nagyon igyek­szik, hogy utolérje a többie­ket A két gyerek megszerette új környezetét, de már készülnek haza, a karácsonyi szünetre. Nem múlik el ugyan látoga tási nap, hogy valamelyik szülő ne látogatna Nagysza­kácsiba —, mégis, otthon lesz valóban jó a vakáció. A közelmúltban Gyuri apja — hadd mondjam így: nem az igazi, hanem a vér szerinti — a bíróságon járt, és köve­telte, hogy vegyék ki a fiút a nevelőotthonból és adják vissza neki. (Furcsa módon eddig egyáltalán nem érde­kelte a gyerek sorsa.) Megkezdődött a küzdelem. A tárgyaláson a »mostoha­apát« a szocialista brigád két tágja képviselte, s nem hall­gatták el, hogy jó helye van Gyurinak. Tudják, mert jár­tak kint nála. A vér szerinti apa keresetét elutasította a bíróság, teljes hát a győzelem. A pert az emberség, egy kis közösség igaz lelkiismerete nyerte meg. (Pintér) A szó'lőkultúra elterjedésével magyarázható Eger sok-sok pincéje. A járatok gyakran egymásba kapcsolódtak, a török idők alatt pedig hadászati céllal épült alagutak csatlakoztak hozzájuk. Ámde veszedelmet jelent a városra a pincék is­meretlen sokasága. A városi tanács építési osztálya ezért nagy vállalkozásba fogott: a Budapesti Műszaki Egyetem ásvány- és földtani tanszékét megbízta az üregek felmérésé­vel és a térképek elkészítéséveL Eddig 80 kUométernyi járat felmérésével végeztek. Képünkön: Egymásba nyíló pince­ágak az A (magyar utca alatt. (Klót ér ben egy elfalazás ma­radványai És végül: József Attila Szeretem a lemezeket, s a lemezeik nálam a szép borító­nál kezdődnek. Népszerű éne­kesnőnk harmadik nagyleme­ze került piacra a napokban. Az előadott dalok ismét ki­emelkednek a forgalomban lévő más dalok közül, s a bo­rító is ízléses. Valami azonban bosszant. Ezt olvasom ezen a borítón: »írták: Bródy János, Illés Lajos, Szörényi Levente, Szö­rényi Szabolcs és József At­tila ...« Hol marad a »kőtelező« szerénység? Vagy a »merény­let« csak Szykszmian Wan- dáé, a tasakterv készítőjéé lenne? Nem tudni. Minden­esetre jó lett volna, ha Jó­zsef Attila nevét nem a sor végére hagyták volna. Így — azt hiszem — nem­csak az én örömömbe csöp­pent üröm, de más lemezvá­sárlókéba is, akik szeretik á verseket äs.. £>. L. Panasz Egy párizsi divatszalon pénztárosnője szomorúan panaszkodik főnökének: — Monsiuer, kezdek rá­jönni, hogy öregszem, már nem vagyok szop ... — Miből gondolja? — A férfiak újabban megszámolják a visszajáró pénzt! Énekesnők egymásközt Két operaénekesnő be­szélget: — Drágám, bebiztosítot­tam a hangomat százmillió lírára... — És mit csináltál ez­zel a tömérdek pénzzel? Skót vicc Ä skót így szól haldokló feleségéhez: — Egyetlenem, megyek a gyógyszertárba. Ha úgy- érzed, hogy közeleg a vég, ne felejtsd eloltani a lámpát... Relativitás — Pincér, mondja, ez egy teljes adag? — Uram, kibővítettük a vendéglőt, és ezért az adagok ebben a nagy _te­remben sokkal kisebbnek látszanak. Minden rendben — Halló! Elmeosztály? Nem szökött meg önöktől egy beteg? — Nem, minden rend­ben van. Miért kérdi? — Valami bolond ma megszöktette a félesége­met Igaza lehet Egy .rendőr dülöngélő részeget állít meg az ut­cán és megkérdezi: — Hová megy? — Haza. Tudja, szilvesz­teri mulatságról jövök. — Ne mondja. Hiszen már november van! — Tudom, tudom. Azért sietek. A feleségem már bizonyára aggódik. Féltő gondosság Kovácsék felszállnak a gyorsvonatra. Kovács a nehéz bőröndöt éppen a felesége feje fölötti pod- gyásztartóban helyezi el. — Félek — mondja a felesége feje fölötti pogy- a fejemre esik! , — Van benne talán va­lami törékeny? Közelebbi •— Tudna valami köze-- lebbit mondani arról a férfiról, aki tegnap a parkban megtámadta? — Dőlt belőle az alko­hol ... > — Valami közelebbit nem tud mondani? — Szilvórium voltl Somogyi Néplap ákz WSTIWnP megy©! BJ70ff<5$fr5naV? lapja. Eőszerkeszf 6 s JÁVORI BÉLA Szer!? eszí őség: Kaposvár Latinra Sándor o. 2. Telefon? 11-510. 11-511. 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat. Kaposvár, Latinra a u. Z. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünfe meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő* fizethető a helyi postahivataloknál) és postáskézbesítőknél. Előfizetési di.i egy hónapra 20 Ffc. index ? 25 #67. Készült a Somogy megyei Nyomdá­ján vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinca S. u. 6. Felelős vezető; Mautner JózsaS /

Next

/
Oldalképek
Tartalom