Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-05 / 287. szám
AZ MSZMP SOMOGY MISTII IIZOTTS AO AN AI LAPJA ZZ. XXVII. évfolyam, 287. szám. Vasárnap, 1971. december 5. Mi van a puttonyban? Ki ne emlékezne gyerekkora izgalmas, titokzatos várakozására, a télapó várásáró. S azokra a megírt levelekre, amelyben a kért ajándék listája szerepelt? Meséskönyvek színes lapjaira, a sötét • éjben lépdelő ajándékozóra? Azt hiszem, felejthetetlen élmény. Mintha a meséskönyv lapjairól lépett volna le az a télapó, amellyel sötétedéskor találkozhatunk a csemegeüzlet előtt. Kíváncsi, izgatott, félszeg gyermekcsoport várakozik — szülői kísérettel — arra, hogy a fehér szakállú, titokzatos ajándékozó kilépjen az utcára. Ékről az élményről egyetlen gyerek sem szeretne lemaradni, így a várakozók köre egyre nagyobb lesz. És a járókelők nem bosszankodnak, hogy az úttestre kell lemenniük a hangulatos forgalmi akadály miatt. — Jó kislány voltál? — Én kisfiú vagyok, de jó voltam — hallottam a reszkető, bátortalan kis hangot. — Akkor kapsz tőlem egy szaloncukrot v A kis kéz kinyúl a cukorért, de még jő néhány kéz és hang bizonygatja jóságát, hogy a cukorkából neki is jusson. Tv-jegyzet Szabad, mint a madár Az irodalom klasszikusai és a szerzőiparosok sora egyaránt feldolgozták az ember kitörési kísérleteit környezetéből, elsősorban a családi megkötöttség szorításából. A téma mindig izgalmas, hiszen végső soron a társadalom és az egyén viszonyára keres választ, a tehetség kibontakoztatásának lehetőségeit és gátjait kutatja. Az önmagában jogos, érdeklődést keltő, tragikumot és ^ komikumot egyaránt hordozó témához azonban megfelelő alapkonfliktus szükséges. Olyan, ami elhihetővé és komollyá teszi az izgalmas kérdést, és a ráadott választ. Tom Stoppard péntek esti tv-játéka azonban olyan főhősön keresztül közelíti meg e kitörés ’ábrázolását, aki szánalmas, már-már patologikus magatartásként érétkelhető naivitása folytán nem alkalmas e feladatra. így a realitásokba való •visszáhullásait nem tudjuk sem tragikusan, se^a nevetséges erőlködésként felfogni. A rendezés tulajdonképpen túlbeszélteti a főhőst, és ez az egész játékot vontatottá teszi. A magát feltalálónak képzelő angol polgár ugyanis mindjárt a darab elején néhány szóval találóan jellemzi önmagát; kár yolt a további, azonos formájú, újat már nem nyújtó bizonyítás. A szereplők közül Major Tamás láthatóan jól érezte magát a különleges feladatot ugyan nem jelentő szerepében, bár inkább megszokott eszközeit használta. Tolnai Klári egyszerű eszközökkel ábrázol ta a nyárspolgári családban kiszolgáltatott, de sorsába be letörődő hitvest. A lányuk szerepét alakító Almási Éva is jól megtalálta a sikerültén megrajzolt figura lényegét. P. L. Még az óvoda »legrosszabb« gyereke is ártatlan, könnyes szemmel »bánja meg bű- ,neit«. — Tudsz-e énekelni valamit? — szól a megrakott puttonyt! télapó egy másik gyerekhez. — Én isz kapok attól cuk- jot? Hull... a pelyhesz... fehér... hó ... — énekel. Pirulva, szaggatottan, de csillogó szemmel. , Gyerekek jönnek-mennek. Feltűnnek új meg új arcok, de a kíváncsiság a csillogó gyermekszem elvben mindig ugyanolyan marad. P. B. „Tii segítséget a szocialista brigádoknak!“ (Tudósítónktól.) Amit címként Idéztem, Cseri Ferenc, a balatonboglá- ri ÁFÉSZ igazgatóságának el_ nőké mondotta a szövetkezeti szocialistabrigád-vezetők és tagok tanácskozásán, amelyen részt vett Gaál Tamás, a KPVDSZ megyei bizottságának munkatársa is. December 3-án ugyanis 13 szocialista címért versenyző brigád mintegy 70 tagja találkozott Bala- tanboglárom. A beszámolóban értékelték a brigá dmozgalom helyzetét. Az Idei verseny szervezésekor újabb közösségek csatlakoztak a régiekhez, konkrét felajánlásokat tettek a termelés növelésére, a kereskedelmi, vendéglátó üzletek munkájának javítására. ígérték, hogy az átlagnál magasabb színvonalon végzik majd a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális munkáit A brigádok eddig is sokat tettek a termelékenység növeléséért, a költségcsökkentésért. A többi között például 40 ezer forint értékű társadalmi mu kát is végeztek. Sokszor t gítettak bajba jutott társ nak. A szövetkezet elnöke dig megígérte, hogy a jöv ben az igazgatóság és a szak szervezeti bizottság fokozott figyelemmel kíséri a brigádon ^munkáját, több segítséget ad gondjaik, problémáik megoldá. sához. Ahol a brigádok jól dolgoznak, ott a jutalom, az elismerés sem marad el. A mércét viszont magasabbra állítják. Legyenek a brigádok, a vezetők és a tagok mindenben példamutatóak; a kollektívák nevelődjenek igazi közösségekké, tagjai mutassanak példát a többi dolgozónak. A beszámoló után a brtgád- tagök hozzászólásaikban elmondták véleményűket a mozgalom múltjáról, jövőjéről, s arról, hogy mit várnak a szövetkezettől, a szakszervezeti bizottságtól. A tanácskozás Jusits Győző brigádtagot megyei küldöttnek választotta meg. Egy közösség lelkiismerete Semmi pénzért nem akartaik megválni a gyerekektől. Szűkösen éltek,, de « csemetékre mindig futotta. A férffi — Gyuri »mostohája« — két éve dolgozik a Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál. Tisztességes, jóakaratai emberek közé került, akik nem fintorogtak, amikor kiderült, hogy újdonsült munkatársuk nem ismeri a betűket Ceruzát adták a kezébe, és megtanították leírni a nevét Patrónusai, a Május 1. szocialista brigád tagjai, látták, hogy becsülettel helyt akar állni, nem mulaszit igazolatlanul. A férfi nem hallgatta el családja gondjait sem. Nőnek a gyerekek, Gyuri februárban emúlt tízéves, a kisebbnek la Iskolapadban a helye — de hát igen messze az Iskola, télen . lehetetlen megbirkózni a hóval. Pedig jó esze van Gyurinak — szereti, mint a sajátját —, kiskorában Ünnepek előtt A pult másik Az ajtó gyakran nyűik. A babák, mackók, hintalovak, játékok, no meg a könyvek világára sokan kíváncsiak & karácsony előtti napokiban. Csurgón jártam a játék- és a könyvszaküzűetben. Húsz vevő válogatott a boltban. Közülük hat a könyvekkel, a többiek — többségükben gyerekek — játékország kincseivel ismerkedtek. Régebben külön üzletben volt a kettő, most egy helyiségben vannak, de elkülönítve. Kedves epizódnak voltam tanúja a játékországban. Idősebb nénike jött be, s így szólt az eladóihoz: — Tudja, kedvesem, az unokámnak ... Peti Erzsébet, az üzlet vezetője szedte a babákat, a sokféle játékot. Megszámláltam azokat- a játékokat, amelyeket nagy türelemmel mutatott a néninek. Egy, kettő, nyolc, tíz, tizenhét. Közben nás vevőkkel is foglalkozott,., akik kiválasztották, fizették, s vitték a játékokat. ' — Valami mást szeretnék. Mutasson még, kedvesem! Számoltam tovább: huszonegy, huszonnyolc, harmincféle játék. — Nem, ez sem. Az eladó mosolygott, érdeklődött a családról, a kertről, a gyümölcsösről. A nénike végül a harminchetedik darabnál megállt. — Ne mutasson többet kedvesem. Most nem akarok venni. Csak tájékozódtam... Majd holnap hozom a pénzt, és aikkor elviszem ezt, ni. — És a harminchetedik darabra mutatott A kereskedő az ajtóig kísérte, kedvesen elköszönt tőle, aztán megjegyezte: — Biztos, hogy holnap eljön a játékért. Az ajándékozás ünnepe előtt állunk. Az üzletek zsúfoltak, és sok ember ideges. És én arra gondoltam: a vevőknek ’s észre kellene venniük: a pultnak kiét oldala van... DM6 is csak a motorok érdekelték. A brigád meghallgatta az apa bánatát, aztán fölkereste a megyei tanács művelődés- ügyi osztályát Nem kellett sok idő a kivizsgálásához: a két gyereknek nevelőotthonban a helye. Nagyszakácsiba vitték őket. Az édesanya gyakori vendég a brigádnál. Megköszönni megy a ruhát, az élelmet, a segítséget És mindjárt kér is valamit: hívják fel a nevelő- otthont, s kérdezzék meg, hogy viselik magukat a gyerekek. Nincs azokkal semmi baj. Az otthon igazgatója levelében Gyurit nagyon dicséri, írja: mandulaműtéte volt a fiúnak, s most nagyon igyekszik, hogy utolérje a többieket A két gyerek megszerette új környezetét, de már készülnek haza, a karácsonyi szünetre. Nem múlik el ugyan látoga tási nap, hogy valamelyik szülő ne látogatna Nagyszakácsiba —, mégis, otthon lesz valóban jó a vakáció. A közelmúltban Gyuri apja — hadd mondjam így: nem az igazi, hanem a vér szerinti — a bíróságon járt, és követelte, hogy vegyék ki a fiút a nevelőotthonból és adják vissza neki. (Furcsa módon eddig egyáltalán nem érdekelte a gyerek sorsa.) Megkezdődött a küzdelem. A tárgyaláson a »mostohaapát« a szocialista brigád két tágja képviselte, s nem hallgatták el, hogy jó helye van Gyurinak. Tudják, mert jártak kint nála. A vér szerinti apa keresetét elutasította a bíróság, teljes hát a győzelem. A pert az emberség, egy kis közösség igaz lelkiismerete nyerte meg. (Pintér) A szó'lőkultúra elterjedésével magyarázható Eger sok-sok pincéje. A járatok gyakran egymásba kapcsolódtak, a török idők alatt pedig hadászati céllal épült alagutak csatlakoztak hozzájuk. Ámde veszedelmet jelent a városra a pincék ismeretlen sokasága. A városi tanács építési osztálya ezért nagy vállalkozásba fogott: a Budapesti Műszaki Egyetem ásvány- és földtani tanszékét megbízta az üregek felmérésével és a térképek elkészítéséveL Eddig 80 kUométernyi járat felmérésével végeztek. Képünkön: Egymásba nyíló pinceágak az A (magyar utca alatt. (Klót ér ben egy elfalazás maradványai És végül: József Attila Szeretem a lemezeket, s a lemezeik nálam a szép borítónál kezdődnek. Népszerű énekesnőnk harmadik nagylemeze került piacra a napokban. Az előadott dalok ismét kiemelkednek a forgalomban lévő más dalok közül, s a borító is ízléses. Valami azonban bosszant. Ezt olvasom ezen a borítón: »írták: Bródy János, Illés Lajos, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs és József Attila ...« Hol marad a »kőtelező« szerénység? Vagy a »merénylet« csak Szykszmian Wan- dáé, a tasakterv készítőjéé lenne? Nem tudni. Mindenesetre jó lett volna, ha József Attila nevét nem a sor végére hagyták volna. Így — azt hiszem — nemcsak az én örömömbe csöppent üröm, de más lemezvásárlókéba is, akik szeretik á verseket äs.. £>. L. Panasz Egy párizsi divatszalon pénztárosnője szomorúan panaszkodik főnökének: — Monsiuer, kezdek rájönni, hogy öregszem, már nem vagyok szop ... — Miből gondolja? — A férfiak újabban megszámolják a visszajáró pénzt! Énekesnők egymásközt Két operaénekesnő beszélget: — Drágám, bebiztosítottam a hangomat százmillió lírára... — És mit csináltál ezzel a tömérdek pénzzel? Skót vicc Ä skót így szól haldokló feleségéhez: — Egyetlenem, megyek a gyógyszertárba. Ha úgy- érzed, hogy közeleg a vég, ne felejtsd eloltani a lámpát... Relativitás — Pincér, mondja, ez egy teljes adag? — Uram, kibővítettük a vendéglőt, és ezért az adagok ebben a nagy _teremben sokkal kisebbnek látszanak. Minden rendben — Halló! Elmeosztály? Nem szökött meg önöktől egy beteg? — Nem, minden rendben van. Miért kérdi? — Valami bolond ma megszöktette a féleségemet Igaza lehet Egy .rendőr dülöngélő részeget állít meg az utcán és megkérdezi: — Hová megy? — Haza. Tudja, szilveszteri mulatságról jövök. — Ne mondja. Hiszen már november van! — Tudom, tudom. Azért sietek. A feleségem már bizonyára aggódik. Féltő gondosság Kovácsék felszállnak a gyorsvonatra. Kovács a nehéz bőröndöt éppen a felesége feje fölötti pod- gyásztartóban helyezi el. — Félek — mondja a felesége feje fölötti pogy- a fejemre esik! , — Van benne talán valami törékeny? Közelebbi •— Tudna valami köze-- lebbit mondani arról a férfiról, aki tegnap a parkban megtámadta? — Dőlt belőle az alkohol ... > — Valami közelebbit nem tud mondani? — Szilvórium voltl Somogyi Néplap ákz WSTIWnP megy©! BJ70ff<5$fr5naV? lapja. Eőszerkeszf 6 s JÁVORI BÉLA Szer!? eszí őség: Kaposvár Latinra Sándor o. 2. Telefon? 11-510. 11-511. 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat. Kaposvár, Latinra a u. Z. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünfe meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő* fizethető a helyi postahivataloknál) és postáskézbesítőknél. Előfizetési di.i egy hónapra 20 Ffc. index ? 25 #67. Készült a Somogy megyei Nyomdáján vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinca S. u. 6. Felelős vezető; Mautner JózsaS /
