Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-04 / 286. szám

KUTATÁSOK — KUTATÓK ’Egy parancsnok portréja Földrajzi nevek nyomában Beszélgetés dr. Király Lajossal Földrajzi nevet gyűjteni a kívülálló számára talán szá­raz foglalatosság. Mégis, aki a nyakába veszi egy ismerős vág-' ismeretlen falu utcáit, bekopogtat a házak ajtaján, nem érzi egy cseppet sem unalmasnak, fölöslegesnek meg éppenséggel nem. Annak, aki a gyűjtővel szemben ül: el­kalandozik a tekintete, s emlé kezeiében újra bejárja a régi utcákat, a határt is, és a távoli dűlőutak, horhók, csapások, erdők, szántók, mezők neveit sorolja. Egyáltalán: a földraj­zi nevek gyűjtése nem alkal mi foglalatosság, ' hanem ne­mes küldetés. NÉPLAP: — A földrajzi ne­vek gyűjtése elég régi a nyelv- tudományban. E század har­mincas éveiben pedig tudo­másunk szerint — ennek egyik fellegvára Csüry Bálint érté­kes tevékenysége, kutatómun­kája nyomán a debreceni egyetem volt. A névtan e fontos ágát ma is művelik, természetesen más felsőokta­tási intézményekkel együtt a Kossuth Lajos Tudományegye­tem hallgatóit. A munka azon­ban túlnőtt az egyetem falain, önnek, a megyei könyvtár tudományos munkatársának véleménye szerint mi indo­kolja a gyűjtésnek ezt a mai virágzását? DR. KIRÁLY LAJOS: — A földrajzi nevek tana fontos segédtudomány. Nem nélkü­lözhetik a történelem, a nép­rajz, bizonyos vonatkozásban a növénytannal foglalkozó ágazatok sem. A mai szántók vagy határrészek elnevezése árulkodhat az egykori, ma már föl nem lelhető faunából vagy flóráról. A nép nyelvé­vel él együtt. Nem csoda te­hát, hogy a tényanyag — mert a földrajzi nevek egy­szer s mindenkorra meghatá­rozott, objektív tények a ku­tatás szempontjából — meg­mentése, összegyűjtése fontos. Az ilyen munkáknak adott publikációs fórumot a Magyar Nyelvőr és a Magyar Nyelv című tudományos folyóirat is. NÉPLAP: — Az előbb em­lítette, a gyűjtemények ösz- szessége fontos segédtudo­mány lehet. Körülbelül fél évtizede immár, hogy közké­zen forog az első, figyelemre méltó összegezés: Zala megye földrajzi nevei. Véleménye szerint hasznosították-e ezt az illető szaktudományok? DR. KIRÁLY LAJOS: — Sajnos, még kevéssé. NÉPLAP: — Ez a tapaszta­lat mégsem vette el a gyűjtő kedvet Somogybán. Az Ön irányításával, összefogásával éveken át tartott a gyűjtő­munka megyénkben. DR. KIRÁLY LAJOS: — Nyugodtan használhatjuk a múlt időt, mert a munka és az ellenőrző gyűjtések már befejeződtek, a gyűjtött anyag kiadásra vár. Közös erővel á Magyar Tudományos Akadé­mia és Somogy megye Taná­csa jelenteti majd meg me­gyénk földrajzi neveit. A tel­jesség kedvéért mondom: fo­lyik hasonló gyűjtés Hevesben és Győr-Sopronban is. A so­mogyi névgyűjteményt Papp László és Végh István szer­keszti, »szerzői-« között pedig nagyon sok tudományos mun­katárs nevét közlik. NÉPLAP: — A megérde­melt elismerés mellett a zalai gyűjteményt érte jogos kifo­gás is. Hogyan készült a so­mogyi, s mi jellemzi majd? DR. KIRÁLY LAJOS: —• A gyűjtést hosszú és többlépcsős előkészítő munka előzte meg. Erről már tudósított több íz­ben is a Somogyi Néplap. El­sősorban a pedagógusokra tá­maszkodtunk, lelkesedésükre, ügyszeretetükre. S minden A Kossuth Könyvkiadó két újdonsága a fejlesztési politikáról, az életszínvonal koncepcióiról s a gazdasági mechanizmus leg­főbb alkotóelemeiről és azok működéséről. A szerző köny­vével— az előszóban írtak szerint — »a komplex népgaz­dasági szemléletet« kívánja erősíteni. Példáival, a jövőt is fölvázoló módszeres alapossá­gával jól szolgálja e törek­vést. járásnak egy-egy tudományos munkatárs volt az ellenőre. Nagyobb területeken több is. A siófoki járásban ezt a mun­kát Balogh Lajos, a fonyódi járásban dr. Hajdú Mihály, a nagyatádi járásban ördögh Ferenc, dr. Pesti János és Hosszú Ferenc, a barcsi járás­ban Szabó László és dr. Rónai Béla végezte. NÉPLAP: — Tegyük ehhez hozzá, hogy a 'kaposvári já­rásban ellenőrzött s ezenkívül több községben is gyűjtött dr. Király, Lajos. Kérem, em­lítse meg néhány jó munkát vá-gző gyűjtő nevét. DR. KIRÁLY LAJOS: — Mosóczi István és Gaál József a marcali járásban, Papp Im­re és honismereti szakköre a volt csurgói járásban; aztán Zsovár József zselici gyűjtése volt nagyon hasznos, valamint Juhász Lászlóé a nagyatádi járásban. NÉPLAP: — Mi jellemzi a most kiadásra váró kötetet? DR. KIRÁLY LAJOS: — Arra is törekedtünk, hogy a szóbeli névanyag mellett mi­nél több írásos dokumentumot felhasználjunk a régi megyei kataszteri térképből, leírások­ból kiindulva, ötvenezer hely­földrajzi nevét jegyeztük fel. Ez összesen hetven-nyólcvan- ezer név, mivel egy helyet többféleképp is elneveztek. Ami a vallatóra fogott hatal­mas mennyiségű írásos anyag mellett még új: a gyűjte­ményhez mellékeljük majd a földrajzi nevek szótárát Aki kézbe veszi, sok érdekességre találhat; például, hogy mit je­lent az aszó, a séd vagy a sió. NÉPLAP: — Mikorra vár­hatjuk a kötet-megjelenését? DR. KIRÁLY LAJOS: — 1972-re. NÉPLAP: — A félévtizedes munka kétszázötven ember gyűjtésének szép summázása. S ez a földrajzi nevek somo­gyi kutatásának befejezését is jelenti? DR. KIRÁLY LAJOS: — Nem. Ez inkább csak amolyan nyitott összegezés. Ezt alapul véve a kutatók hozzáláthatnak alaposabb monografikus fel­dolgozásához a szúkebb terü­leteknek. NÉPLAP: — beszélgetést. Köszönjük a Tröszt Tibor A hagyományokhoz híven — a már korábban is követett szerkesztési elveknek megfele­lő formában — bocsátotta közre a kiadó a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának legfőbb do­kumentumait összefoglaló kö­tetet. A könyv tartalmazza Leonyid Brezsnyev, valamint Alekszej Koszigin előadói be­szédét, az ezekhez kapcsolódó legfőbb hozzászólásokat és Kádár János felszólalását. A kiadvány második részében ta- • lálhatók a kongresszus által elfogadott dokumentumok. Így a többi között a kilencedik öt­éves terv irányelveiről szóló határozat, az Indokína népei­nek szabadságáért és békéjéért síkraszálló felhívás, s a Közel- Kelet kérdéseinek szentelt nyi­latkozat. Végül a Központi Bi­_________ z ottság tagjainak és póttagjai- nak, valamint a kongresszuson részt vett testvérpártok és ba- ; ráti pártok küldötteinek név- ♦ sorát közli Az SZKP XXIV. ? 2. gazdasága mégis nagyon elma­kongresszusa címmel megje-5 radott: a legfontosabb gazda­lent mű. ♦ Törökország Európa legsze- sági növények még a belső Napjaink gazdasági élete j gényebb országa (tegyük szükségletet sem fedezik, problémák és teendők seregét • mindjárt hozzá azt is: az or- Cséplés idején utaztunk ke­Tetteivel bizonyítja elkötelezettségét Zömök, erőteljes em­ber Lukoveczki Pál. Tizenhat éves - fejjel, 1950-ben je­lentkezett a Somogy me­gyei Állami Építőipari Vál­lalathoz vas­betonszerelő ipari tanuló­nak. - Noha most már más területen dol­gozik (raktá­ros), kéz-szorí­tása nem hagy­ja elfelejteni, hogy csaknem két évtizedig vassal, beton­nal dolgozott. Huszonegy éve van már a vállalatnál, s ez a ragaszko­dás jelzi: olyan ember, aki ha valamit elkezd, ahhoz hűséges marad. így van a munkásőr­séggel is, ahová 1960-ban je­lentkezett. Mi vitte vajon eb­be a fegyveres testületbe, ahol nagyon sok pihenőidő feláldo­zásával lehet csak teljesítem a vállalt feladatot? — Még 1954-ben lettem a vállalatomnál tagjelölt, majd a hadseregben párttagnak Is fölvettek. Közben a katona­ságnál híradókiképzést kap­tam. Arra gondoltam, ezt a tudósomat kamatoztathatom a munkásőrségben is. így váll elhatározásáról, a fegyveres szolgálattal eltöltött tizenegy esztendő pedig azt mutatja, hogy Lukoveczki Pál ezt az önkéntes vállalást a leg­jobb tudása szerint hajtotta végre. Híradó rajparancsnok a kaposvári Latinca századnál, s az elmúlt évek során három­szor egymás után nyerték el a század legiobb raja címet. — Nemcsak az én érdemem. A rajban levő többi munkás­őr lelkiismeretes munkájának köszönhető ez a szép ered­mény. Kilencen vagyunk, nyolcán egvütt kezdtük 1960- ban a munkásőri szolgálatot. Feifer József, Erdős János. Homovnai Balázs, Fábián Já­nos, Pásztor László kivíló munkásőrök, de a többiskről is csak azt mondhatom: mun­kájukra mindenkor számítha­tok. Előfordult, hogy gyakor­laton voltunk, s valakinek vállalni kellett a szombat éj­szakai. vasárnapi kinnmara- dást. hogy a gvakor’at végre­hajtásához szükséges teletón- össz^vöttetóst b’ztosítaoi tud­juk. Maradt az egész raj, vala­mennyien vállaltuk a csalá­dunktól való távollétet. November 7-én Lukoveczk Pált a Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatával tüntették ki. Neki is — mint minden embernek — jólesett az elismerés. — Ennek a kitüntetésnek csak egy része illet meg en­gem, a többi a rajé, hiszen nélkülük, összefogásuk nélkül nem érhettük volna el a szá­zad legjobb raja címet. Ez a kitüntetés elsősorban az ő munkájukat, áldozatvállalás«*» kát dicséri. E szavak is bizonyítják,, hogy Lukoveczki Pál mennyi­re becsüli munkásőrtársait, mennyire becsüli azt az erőt, lelkesedést, ami az összefogás­ban rejlik. Amikor további terveiről, illetve a raj további terveiről kérdezem, így válaszol: — Nemrégen arról tanács­koztunk, hogy közeledik a munkásőrség megalakulásá­nak tizenötödik évfordulója. Éppen ezért csatlakoztunk a munkásőrség országos pa­rancsnokának felhívásához, amely azt tartalmazza, hogy a fegyveres szolgálatban ás munkahelyünkön is kiemelke­dő tettekkel köszöntsük az év­fordulót. Elhatároztuk, úgy végezzük munkánkat, hogy jö­vőre is megőrizzük a század legjobb raja címet. Lukoveczki Pál is klválójel- vényes munkásőr, illetve pa­rancsnok, s vállalatánál is á kiválóak közé tartozik. En­nek elismeréseként választot­ok be még 1956-ban a mun­kahelyén levő pártvezetőságbe. Nyolc évig volt gazdasági fe­lelős, most szervező titkár, 3 tagja a vállalati pártbizottság­nak is. Sokat, szívesen és önzet­lenül dolgozik a közösségért. Olyan embert ismertem meg Lukoveczki Pálban, aki be­széd helvett tetteivel bizuu (út­ja pártosságát, szo-ipl'sta rendszerünk iránti elkötele­zettségét. Szalai László Száz éves az első magyar gyógyszerliönyi Száz évvel ezelőtt, 1871. de­cember 4-én adták ki az első magyar gyógyszerkönyv élet­be lépéséről szóló rendeletet, amely a gyógyszerkönyvben foglalt szabályokat az egész magyar egészségügy szolgá­latban kötelezővé tette. A Magyar Tudományos Akadémia és az Egíszségügyl Minisztérium gyógyszerészet; és gyógyszerkönyvi bizottsá­ga, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság és a Magyar Orvos- történelmi Társaság pénteken az akadémia kongresszusi ter­mében ünnepi ülésén emléke­zett meg az évfordulóról. Dr. Végh Antal professzor, a Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem gyógyszerész ka­rának dékánja megnyitó elő­adásában történelmi összefog­lalást adott a mai modem gyógyszerkönyvek kialakulá­sához vezető fejlődésről. Dr. Vastagh Gábor, az Or­szágos Gyógyszerészeti Inté­zet igazgatója azt a fejlődést szemléltette előadásában, amely a magyar gyógyszer- könyvekben elsősorban két világszerte elismert nagy ana­litikai és gyógyszerkémiku­sunk: Winkler Lajos és Schu- lek Elemér korszakos munkás­sága nyomán kibontakozott és amelyeknek köszönhető jó­részt, hogy gyógyszeriparunk világszínvonalra emelkedett és termékei a világ számos országába keresettekké váltak. Az ünnepi ülésen több más tudományos előadás is el­hangzott. Benke As^egy-ssobrok*' országában helyezte a korábbitól eltérő;szag területének túlnyomó ré- megvilágításban. A kiadó má-!sze 1000 méter feletti száraz, sik újdonságának szerzője, dr.\sziklás sztyepp). Az első pár Csikós-Nagy Béla arra vállal- jkilométer után tapasztaljuk: kozott, hogy e más megvilágí- Sami legjobban hiányzik, az a tás fényében sorra vegye á ! fa és a víz. Mint a gyerek, ki gazdasági helyzet, a gazda- ♦ pihenni vágyik, úgy örültünk ságpolitikal koncepció és a*egy-egy megélő, még oly kis gazdasági mechanizmus jellem- | árnyat adó fának is. zőit. Magyar gazdaságpolitika i A nagy szegénységnek még­resztül az országon, de egyet­len igazi cséplést (cséplőgép­pel) láttunk, a legtöbb he­lyen azonban (öszvérrel, lóval, szarvasmarhával vagy szamár­ral) nyomattak, vagy még ősibb módon: emberi erővel (cséphadaróval) teremtették elő a mindennapi életet. Növénytermesztéséhez ha­dákkal találkoztunk Az or­szág szarvasmarha-állománya kb. 13—14 millió darab. Kemál Atatiirk tevékenysé­ge eredményeképpen megkez­dődött az ország iparosítása, de az elmúlt negyedszázad­ban, a két világháború közötti állapotokhoz képest — éppen az óriási hadi kiadások miatt — alig van előrelépés. A kül­terjes mezőgazdaság kétszer nagyobb hányadát adja a nemzeti jövedelemnek, mint az ipar; s ugyanakkor az előb­bi szektoritól származik a ki­vitelnek majdnem 90 százalé­ka. Ugyanakkor ezen belül is nagyok az aránytalanságok: az összes kivitel több nünt há­romötödét — egyenlő mérték­ben — a dohány, a gyapot és a déllgyümölcsök adják. Persze, jól tudjuk, a fejlett­ségnek (vagy éppen a fejlet­lenségnek) sok összetevője van. A világ jelentős részét egykor uralma alatt tartó tö­rök nép esetében pedig egv olyan paradoxonról is szó van, amely első hallásra meg­lepő, Egy évezredig képvisel­te a sötét középkorral szem­ben a haladást Bizánc, s en­nek a Bizáncnak a helyére lépő Istanbul 30 év híján j ' ' ■ V című könyve három fő rész- | sem ez az oka. Hiszen pl. bú- sonlóan állattenyésztése Is re — s azokon belül több fe- | za-, rozs- és árpatermelése a rendkívül alacsony termelé- jezetre — oszlik. ívilágtermelésben a 6. helyet kenységű. Szinte az ország A testes mű (majd ötszáz »biztosítja számára, s igen elő- egész területén mindenütt oldal!) valóban áttekintést f kelő helyen áll az ipari nővé- juh- és kecskenyá jakkal (az nyújt hazánk gazdaságpoliti-Jnyek termesztésének világ- értékes mohairt adó angóra- kájáról, így a többi között a * ranglistáján is (elsősorban do- szocialista tervgazdaság vál- »hány, olíva, textilnövények, tozó vonásairól, a termelési | avapot. napraforgó), de a sző- tényezők alakulásán^, a nem-t lő, déligyümölcsök, valamint zetközi munkamegosztásban ta mogyoró termesztésében is való fokozódó részvételünkről, $az elsők között van. Mező­kecske-áUomány megközelíti a 10 milliót, ami a világ állo­mányának majdnem a felét jelenti), valamint nagy — .de termetre, súlyra apró állatok­ból álló — szarvas marha-csőr­, S y ÉP 1 »3B4,»­4 i "• 4 A ^ v*» é' Kemál AtatSrk mauzóleumának a bejárata. pontosan fél évezreden át tar­tó »fővárosnoklása« alatt (1923. október 29-ig) éppen a biro­dalmat megteremtő és fenn­tartó népet, a törököt nyomta el a legkegyetlenebbül. Oly­annyira, hogy a nemzeti éb­redés. a nemzeti mozgalom éppen náluk jelentkezett a legkésőbb, és társadalmi-gaz­dasági fejlettségi szintjét te­kintve a legutolsó volt az Oszmán Birodalom népei kö­zött. Találóan állapították meg a kortársak Kemál forradal­máról, hogy az a törökök fel­kelése volt az »oszmánok« el­len. A mai Törökország területe több mint háromnegyed millió négyzetkilométer, lakosság» meghaladja a 35 milliót. T9* rökország mai területén 4 év­ezred óta különböző államok, birodalmak léteztek. Az i. e. II. évezred első kétharmada a Hettita Birodalom, míg az évezred utolsó és az első év­ezred első századai — a part menti területeken — a görög városállamok (Jónia) virágko­rát jelentik. (Folytatjuk) SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1971. december 4. 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom