Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-03 / 285. szám

A Don-kanyartól a Dunakanyarig Szívében munkásdalok élnek — Néni! így könyörgünk — tette össze kezét a kis úttörő. — Tessék elengedni a bácsit vélünk! ígérjük, hogy ötven kilométeres sebességnél nem megy majd gyorsabban a ko­csi és Szatyi bácsit délután hatra már haza is hozzuk. Ez a jelenet majd minden nagyobb politikai ünnepünk előtt lejátszódik a kőbányai lakos előszobaajtajában. Az úttörők boldogan hallgatják a munkásmozgalom veteránjai­nak élménybeszámolóját, hát még akkor, amikor az úttörő- csapat névadójáról van szó. Szatmári Sándort, Lenin könyvtárosát az illegális moz­galomban nevezték el Szatyi- nak, s a fia, a most hetven­éves Szatmári Antal nemcsak édesapja becenevét, hanem hivatását is örökölte tőle. Szatmári Sándor nevéhez fű­ződik az első úttörőcsapat megszervezése, ő írta első in­dulójukat is, így könnyen ért­hető, hogy a kispajtásokban a »fiú« is — aki már többszö­rös nagyapa — nagyszerű ba­rátokra talált Kőbányán, az egyik modem ház harmadik emeletén, a csengő felett tintával írott névjegykártya: Szatmári An­tal. A doktor hiányzik előle. Az idős kommunista nem kér­kedik tudományos címeivel, pedig a földrajz- és a történe­lemtudományok kandidátusa ezt igazán megtehetné. — Amikor 1961-ben nyug­díjba mentem, elhatároztam, megpróbálom folytatni öreg­apám és apám munkáját. Ök mindketten munkásdalokat gyűjtöttek. Emigrációban él­tünk a Szovjetunióban. Édes­apámat egy Ural környéki vá­roska szociális otthonába he­lyezték, s én elindultam meg­keresni az öreget. A pontos címet nem tudtam, csak sej­tettem, merre lehet ez az in­tézet. Arról kérdeztem az em­bereket, ismemek-e egy ősz hajú bácsit, aki a piactéren maga köré gyűjti a gyereke­ket, s dalokat tanít nekik. Az egyik városkában ismerték a daloló öreget, és nekem is si­került megtalálnom apámat. A Szovjetunióból 1955-ben tértek haza, és Szatmári Antal munkája mellett egyre többet foglalkozott a munkásdalok gyűjtésével és rendszerezésé­vel. Könyveket, tanulmányo­kat írt, s hamarosan állandó vendége lett a Hanglemez- gyártó Vállalatnak, . ahol munkája nyomán a Fáklyavi­vők sorozat lemezei készültek. Munkásdalok Táncsics Mf- hálytól a második világhábo­rú végéig — így lehetne ösz- szefoglalni a Fáklyavivők hát lemezének tartalmát. A soro­zatért Szatmári Antalt és al­kotótársait SZOT-díjjal jutal- náazták; 1965-ben pedig a Nemzetközi Munkásdalkuta- tó Központ titkárává válasz­tották. Relikviákat vesz elő. Újság­cikkeket, albumokat, fényké­peket. Az egyik cikk édesap­ja leghíresebb daláról szól: a Kreml harangjai. Az eredeti dalszöveg eszperantó. Húsz nyelven éneklik szerte a vi­lágon. Gyűjtéseit először »Hej ke­nyér, barna kenyér« címmel jelentették meg, majd elké­szült »A Don-kanyartól a Duna-kanyarig« című dalos- gyűjtemény. A régi magyar katona és parasztdalokra Gá­bor Andor és Balázs Béla írt szöveget. — Min dolgozik most? — Elhatároztam, hogy ösz- szegyűjtöm a fehérterror ide­jén született börtöndalokat. Magam is voltam a gyűj tófog­házban, énekeltem is rabtár­saimmal, és azt hiszem, hogy nem lesz érdektelen a dalokat szerető emberek előtt, hogy milyen szövegeket költöttek a cellákban szenvedő kommu­nisták, az ismert népdalokra. Zsúfolt programot mutat a naptárja. A veteránt és a munkásdalkutatót egyaránt szívesen látják vendégül az úttörők, az ifjúkommunisták, a gyárak, üzemek és vállala­tok dolgozói. S. G. ZIM-ZI-ZIM Ezzel a különös címmel ál­lította össze Weöres Sándor gyermekverseit Szilágyi Já­nos, és ezt a címet kapta a Latinca Sándor Megyei Mű­velődési Központ kiadásában mgejelent gyermekműsor­gyűjtemény is. Legszívesebben talán az el­ső összeállításnál időzünk, hi­szen az ügyes dramaturgia is kifejezni látszik a Weöres-ver- sek nagy erényét: az üde gyer­mekvilágot, a friss energiákat, a minden szón átlüktető rit­must. És még valamit, amit nagyon sokszor hiányoltunk már és nagyon sokszor kér­tünk számon ilyen összeállítá­soktól: a hagyományt, a régi gyermekjátékok külső játék­formáit, ízes, adomás és ötle­tesen pattogó, találóan egysze­rű verseit, zenéjét. Egy »klasszikus« Bechstein- mesét is láttunk feldolgozva, egyszerűen, előadhatóan, t gyermekek számára örömet- hozóan, A medve házassága címmel. Nagyon okos dolog hogy a kis kötet közli a játék mese-eredetijét is, hiszen akit érdekel, Így nyomon követhe­I ti a színpadra átdolgozás, a dramatizálás egész menetét. Hasonlóképpen szemlélhet­jük a közismert Móra-mesé- ket. Közülük mégis inkább egy kevéssé ismert mendemon­dából eredő mese feldolgozásé említem, a Balázs a bürgével címűt. Egyrészt azért, mert a népi komédiák színvilágának, zamaténak nyelvi fordulatait idézi föl az adaptált szöveg, másrészt rövidsége, tanulságor happy and-je az, amely vonzó­vá teszi. A kötet sokszínűségét bizo­nyítja, hogy eredeti népi ko­médiából is kapunk ízelítőt A pástétom és a torta című francia komédiát bizonyára nagy örömmel fogadja majd az ifjú közönség. A darabok zenei tanácsadó­ja Gulyás József. Ügy érezzük, ezen első kö­tet egy ígéretes sorozat nyitá­nya lehet, hasonló tematikus, jó összeállításokat kaphatnak kézbe majd a gyermekszínpa­dokat vezető pedagógusok. Reméljük azt is, hogy a to­vábbiakban a meseművek kö­zött helyet kapnak majd a mai történetek is. T. T. KAPOSVÁR MŰVÉSZETI DÍJASAI Heisz Károly Az egykori Alma Mater, a volt tanítókép­ző az ének- szakosoport docenseként fogadta visz- sza egykori diákját. A kö­zépfokú kaposvári tanítókép­ző indította el a zenei pályá­ra Heisz Károlyt, az itt folyó ének-zene oktatás keltette föl figyelmét a hangok világa iránt. A karnagyképző elvég­zése után 1968-ban került a kaposvári tanítóképzőbe ta­nárnak. Időközben zeneszerzéssel fogalkozott, tavaly már há­rom rádiófelvételt készítettek műveiből: A föld ébresztése, Azon a reggelen és A rigó c£. mű kórusűmvét vették hang­szalagra. Pécsen volt A béke arca című művének bemuta­tója. A leendő tanítók ének-zene oktatása mellett fontos sze­repet vállalt a megye zene­kultúrájának fejlesztésében. Négy évvel ezelőtt hívta élet­re az azóta már országosan ismert és elismert pedagógus- kart, amely aranykoszorús minősítést kapott. A kórus egyben karnagyi klub is, to­vábbképzési fóruma a megye énektanárainak, s kórusveze­tőinek. A pedagóguskar eddigi leg­rangosabb szereplése is sze­rencsésen kapcsolódik a me­gye zenei életének fejlődésé­hez: ezen a nyáron meghív­ták a kórust a kőröshegyi Cantus Pannohicus hangver­senysorozatra. amelyben töb­ben között bemutatták Che­rubini Requiem című — hangversenyen ritkán hall­ható — értékes művét. Csíkvár József A gazda sze­mével nézi a somogyi nép­tánckultúra fejlődését, ér­tő támogatá­sának, szerve­ző és tartal­mi munkájá­nak eredménye csaknem min­den néptáncrendezvényünk. Csurgón a középiskolai évek alatt ismerkedett meg a magyar — s ezen belül a somogyi — néptánckultúra hagyományaival. Az akkori Színművészeti Főiskolán ta­nult koreográfiát. 1953-ban már Somogybán gyűjöttte, je­gyezte a táncokat, hogy ké­sőbb azokat taníthassa a nép­tánc fiatal szerelmeseinek. 1955-ben részt vett megalakí­tásában a textilművek nép­táncegyüttesének, amely egy év múlva már Somogy me­Tari János Kevesen hin­[ nók, hogy a szépíró és pub. licista mester­sége matema- 1 :ika tanár. Pe­dig vallja és bizonyítja: e kettő nem zár­ja ki egymást, sőt a peda­gógia és a szépírás nála ösz- szetartozó. Egy budapesti napilapban publikálta első tárcáját tizen­hat éves korában, s azóta rendszeresen, főleg a napila­pok tárcarovatában jelennek meg írásai. Iskolái elvégzése után So­mogyba került tanítani. Mint mondta: az első publikálások után mintegy tízéves »csend*, termékeny felkészülés követ­kezett, S megújulás. Nem­csak témában, hanem hang­nemben is. Zsámbéki Gábor Szinte a színházban született. Egy ideig nem volt biztos, hogy éppen a színművé­szettel foglal­kozik a mű­vészpályára irányított fiú, de határozottan a színházé. 1968- ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Ná- lasdy Kazimir tanítványa­ként. Egy esztendeig ott volt tanársegéd, és közben már Kaposváron rendezte diplo- namunkáját, a Mirandolinát. Szívesen ismerkedik Európa jelentősebb színházainak munkájával, a londoni és le- íingrádi műhelyeket említ- netjük elsősorban. Kassán íjra megrendezte a Miran- iolinát. Kaposváron bemuta­tott munkái a Windsori víg nők, a Leányvásár, s két stú­dióelőadás (amelyekért nívó­díjakat kapott), a Várj amíg sötét lesz, A színésznő és hódolói, A kávéház, Black comedy és talán valameny- nyinek koronája az idei évad­ban nyitányként bemutatott Sirály. A jó előadásokból azt is ki­olvashatjuk, hogy megszeret­te Kaposvárt. Tud dolgozni a Csiky Gergely Színházban. Azt ellenben kevesen tudják róla, hogy szenvedélyes szín­házteremtő, szervező, és ő »találta ki« a szentendrei teátrumot. Beugrásként most a Filu- mena házasságát rendezi színházunkban, nagy tavaszi próbatétele pedig a Szent György és a sárkány lesz. Győri László A korai tö­redékek, a versírás ízlé­se gyermek­korból ered. Az alföldi fiú első teljes köl­teményét, egy megyei lap kö­zölte. Könyvtárszakosok kö­zé kerülve az érettségi után költő társakra lelt. Az indulás, az első megje­lenések öröme innen ered. A Tiszta szívvel című kiad­vány egyik szerkesztője volt, Ágh Istvánnal és Bella Ist­vánnal együtt. S ott találjuk Győri Lászlót is az Elérhetet­len föld című antológia Szer­zői között. Az egyetemi évek alatt több költeménye látott napvilágot az Űj Írás és a Kortárs hasábjain. A tanulóéveket a könyvtá­rosi munka követte; először Salgótarjánban, majd Kapos­váron. 1968-ban jelent meg első önálló kötete: Ez a vers el­adó címmel, a Magvető ki­adásában az Üj Termés nép­szerű sorozatában. A fiatal költőt társadalmi-politikai kérdések vonzzák, s versei többsége az ilyen kérdésekre adott költői válasz, A poéta, aki keresi helyét, s aki kere­si a költészet helyét a társa­dalomban. Az Írószövetség tagjaként nemrég járt Bulgáriában. 1970 óta a dél-dunántúli író­csoport tagja. Költészetéről ml vallhatna igazabbul, mint sorai: »Az absztraktabb va­lóság igaz / tudom, csak rv&* nám, hogy mi az! / De bízom, megismerhető / s lesz ben­nem lélek és erő, / szirom­ból maggá válhatok. / Ki tudja, talán az vagyok. gyei Népi Együttes néven válik ismertté. KISZÖV- együttest, majd a FEK-ben moderntánccsoportot alakí­tott és indított el a mozga­lom útján. A Fegyveres Erők Klubjában működő együttes nemrégiben mutatta be a So­ha többé című modern balet­tet Csíkvár József koreográ­fiája alapján. Ezért a mun­kájáért a Fegyverbarátság fesztiválon aranyplakettet kapott az együttes vezetője. Csíkvár József nevéhez fű­ződik az a kezdeményezés is, hogy rendszeres továbbkép­zésben részesüljenek a nép­táncosok. Ugyancsak szorgal­mazója volt a balatonföldvá- ri néptánctalálkozőnak. A megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója régi álmát szeretné megvalósítani 1972 nyarán: a Csillagvárban gyermek néptáncfesztivált rendez Somogy. Bors István Éppen az idén, 1971-ben tíz esztendeje ; annak, hogy j egy frissen végzett szob-' rászművész kopogtatott a kaposvári vá­rosházán. Hazajött Kaposvárra, mert Bors István somogyi. A tíz év hozott bemutatko­zást is, feladatokat is, ha nem is mindig annyit, amennyit egy ambícióval, lelkesedéssel teli fiatal művész szeretne. Mikor a műhelyről szólt, beszélt annak egy tágabb értelméről is, a megyeszék­hely képzőművész közösségé­ről, a somogyi képzőművé­szeti életről, amelyben te­vékenyen részt vállal, nem­csak mint alkotó, hanem mint oktató is, egy kisplasz­tikái szakkör élén. Megyénk közönsége, de a tópart valamennyi vendége láthatja két alkotását, Bala- tonföldváron és Siófokon; a tavon járó ember nyugalma árad a Halas férfi mozdulat­lan szemlélődő alakjáról, - a Mártírsirató izgalmas me- mentója pedig vádol és idéz. Első alkotása, a Kecskés fiú Veszprém városát díszíti, a legfrissebb’ pedig majd me­gyeszékhelyünket; a Játszó fiúk: nyúlánk-kamaszos moz­dulatok, a játék lendülete és öröme. Aki a mikéi halastó kör­nyékén jár, meglepő és ki­fejező nagyméretű faszobrot talál ott — ismét csak me­mento, az Ismeretlen Vadász emlékének, hirdeti a feszülő ősi szerszám, az íj. Izgalmas utat mutat ez az alkotás, és olyan jövő ígérete, amely elé az értő közönség türelmetlen várakozással tekint. Vonzotta a színpad, drama­tizált, és a Jelenkor dráma­pályázatán második díjat nyert egyik művével. Alapvető célja azonban a pedagógiai ismeretterjesztés. Erről vallanak írásai a Köz­nevelés, a Népszabadság, a Somogyi Néplap hasábjain. Szülőknek, pedagógusoknak vall a nevelés néhány rész­letét feldolgozva, publiciszti­kában, tárcában és elbeszé­lésben egyaránt. Nemrég megjelent könyve, a Pettyes labda a világkupában, fölvo­nultatja eddigi szépírói, pe­dagógiai, edzői tapasztalatait is. Közvetlen hangon, közért­hető nyelven szólni az olva­sóhoz, de értő módon, nevel­ve, bátorítva — így summáz­hatnánk ars poeticáját. Ezt ígérik a továbbiak is, mint megtudtuk: jelenleg egy új ifjúsági regényen dolgozik. Jávori Béla Újságíró, akit a toll és jegy­zetfüzet mel­lett mindenü­vé elkísér a fényképező­gép. Képei, művésze tsze- retete — ő a somogyi fotóklub elnöke is — bizonyítják, hogy fotográfiá­ja jóval több a riportfotónál. A különbség pontosan a mű­vészet és a mesterség kü­lönbsége. A két évtizedes fotózás mu­tatja, hogy elkísérte ez a sze­retet külföldi útjaira is — többek között Párizsba, Gö­rögországba —, és az ellesett pillanatok bizonyítják: valla­ni tud így is az idegen föld­ről. Képei azonban nagyobb utat jártak be alkotójuknál: a Szovjetuniót, az Egyesült Államokat, Kanadát, az NDK-t, Romániát, Angliát. A hazai országos pályázatok­nak is rendszeres részvevője. Ugyancsak állandó meghívott a gyulai Székely Aladár fo­tóművészeti emlékkiállítá­son. Négy önálló kiállítása volt eddig a megyeszékhelyen. Alkotásait következetesen vállalt emberközpontúság jellemzi. Egy pihenő talicska­sorral is a fáradt kezekről fogalmaz vallomást. Egyik, legismertebb képe az Afrika mosolya — a fiatal néger férfi örömének megörökítése — mutatja, hogy a fotóművé­szet milyen szintézisre képes. Nemcsak egy nép »arcát« fe­jezi ki, hanem egy új, sza­bad nemzedék örömét is. ' Képeinek többségét, alko­tásmódját ma is ez jellemzi az utóbbi időben egyre gyak­rabban láttatott, ihletett zse­lici tájképek mellett. Barth Ferenc Az Agyag­iparosok Há si- ipari és Né­pi Iparművé­szeti Terme­lőszövetkeze­tének elnöke sose vágyott arra, hogy a fazekasok ősi eszköze, a ko­rong elé üljön és kát kezével életet adjon a legegyszerűbb anyagnak, az agyagnak. Szárnya alatt mégis sokan nőttek föl, akik kiváló szö­vetkezet címet szereztek a kis üzemnek. Barth Ferenc főkönyvelőként lépett a htsz alapítóinak sorába 1952-ben. Egy év múltán elnöküknek választották meg az ott dol­gozók, s tagja lett a Népi Iparművészeti Szövetkezet Országos Szövetségének. A kaposvári agyagosok hírneve időközben egyre messzeb terjedt: Brüsszelben, a világkiállításon több m.nt tízezer népi iparművészeti tárgyat vásároltak meg tő­lük. Termékeik azóta a világ minden táján keresett és kedvelt ajándékok. Barth Ferenc a könnyű­ipar kiváló dolgozója. Tevékenysége nemcsak a termeléssel kapcsolatos, ha­nem a népi kultúra, a nép­művészet ápolásával is ösz- szefonódik. Ennek a munká­nak az elismeréséért kapta meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Olyan termékeket készítenek a kaposvári agya­gosok, amelyek környezetün­ket teszik szebbé formájuk­kal, színeikkel és használha­tóságukkal. Most az új telep kialakí­tásában is tevékenyen kive­szi a részét. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, WJL december 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom