Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-23 / 301. szám

Tv-jegyzet A fényen túl is van élet ... mégpedig vagyon izgal­mas, konfliktusokkal, bajok­kal, örömökkel, kudarcokkal és sikerekkel gazdagon »fű­szerezett« élet. A fény — a Balaton. Az élet, amit a kedd délutáni tévé-dokumentum- film írója s rendezője, Veres István bemutatott a balaton- endrédi Zöldmező Termelő- szövetkezet életének, törté­netének töredéke. Várakozással tekintettünk a film elé. Elsősorban azért, mert aránylag nem 'sok ilyen jellegű műsor szerepel a tévé programjában, jóllehet a falu maga sajátos, rendkívül je­lentős átalakulásával, fejlő­désével hihetetlenül sok té­mát rejteget magában. Ér­deklődésünket másodsorban az fokozta, hogy nem kis vál­lalkozásba fogott a film író­rendezője, amikor egy terme­lőszövetkezet életét két éven keresztül kísérte figyelemmel, hogy hosszabb távon és va­lóban elmélyülten, alaposan mutathassa be a mai falusi valóságot. Harmincperces filmbe sűríteni, s kiszűrni, szintetizálni a legjellemzőb­beket —* nem kis feladat, fi­gyelemre méltó vállalkozás. A kérdésre, hogy ez válójá­ban mennyire sikerült, úgy válaszolhatnánk: többnyire jól. Villanások, elejtett monda­tok, megjegyzések, s magá­val ragadó) az őszinteség kö­vetkeztében izgalmas jelene­tek érzékeltették, láttatták velünk, hogy a szebb holnap, azok az eredmények, ame­lyekről gyakran olyan magá­tól értetődő természetességgel beszélünk, mennyi vívódás, mennyi gond, mennyi ellent­mondás során születnek meg. A szerzőnek és a fényen tú­li élet »szereplőinek« volt bá­torságuk, hogy a puszta, sal­langmentes valóságot adják. A valóságot, ami a helyes és helytelen nézetek összecsa­pásából, vitákból, örömökből és aggasztó gondokból épül össze. De úgy, hogy kicsendül belőle mindig az a mondat, ami tulajdonképpen csak egyszer hangzott el: »Ez a téesz jó lesz, de idő kell hoz­zá«. Persze, aki valóban fi­gyelő szemmel nézte ezt a filmet, az előtt nyilvánvalóvá lett az is, ami ugyan elhang­zott, de egy kicsit »rejtetten«, csupán utalásszerűén, hogy hatalmas változás, igen jelen­tős fejlődés ment végbe en­nek az 1962-ig mérleghiányos szövetkezetnek életében. S vele együtt természetesen az itt élő emberek személyes sorsában is. Ami hiányzott (lehet, hogy nagyon szubjek­tív megítélés ez): arányaiban kevés volt, és a tényleg csak félmondatok utaltak arra, hogy nagyon messziről in­dult ez a közösség. Jóllehet a mának is megvannak a maga gondjai, mégsem árt — és kell is — emlékeztetni arra, hogy hol is kezdődött. Embe­ri tulajdonság a mindig több­re vágyás, a mindig többet akarás, és emberi dolog az is, hogy a rosszat hamar felejt­jük. Helyes ez. De a teljesség úgy kívánja, hogy olykor em­lékezzünk is! Veres István filmje bepil­lantást engedett egyik somo­gyi szövetkezetünk életébe, mindennapjaiba. őszintesé­gével megragadott, mert nem lehetett nem gondolkodva fi­gyelni napjainknak ezt az ér­dekes, izgalmas dokumentu­mát. V. M. Süíáihe»t Néma csend ül a nézőtéren, lélegzet-visszafojtva izgul a telt ház: megmenekül-e a ve­szélyes utakon kószáló lány a gyilkosnak vélt férfi elől, vagy áldozatul esik. A lány kemény dulakodás után ki­szakítja magát a férfi szorí­tásából és rohanni kezd. Terebélyes szomszédom eb­ben a piuanatoan kiemel be­vásárló szatyrából egy kis csomagot, a zsírpapin, lár­másan kibontja, aztán nekiáll uzsonnája vagy éppen vacso­rája fogyasztásánaK. Élvezet­tel megropogtatja a zsemléjét. A sötétben nem látom, mivel bélelte, az áradó fokhagyma disznósajtról vagy házikol­bászról árulkodik. A gyiiaos űzőbe veszi a lányt, mar perceit óta verse­nyezve száguldanak lom-boK- kal fedett erdei ösvényeden és úttalan szántásokon. Li­hegnek, verítékeznek pre- mierpianban, a Közönség ide­gei a végsőkig íelajzva fe­szülnek, szomszédom meg végtelen nyugatommal ropog­tatja zsemléjét. A körülötte ülők rosszallóan csóválják fe­jüket, feszengenék, én csak csodálom hidegvérét. Aztán elővesz szatyrából egy másik zsemlét. Ismét né­mi ünnepélyeséggel megro­pogtatja, amikor a túlsó ol­dalon valaki megszólítja: — Bocsánatot kérek, de szeretnék valamit kérdezni öntől. No. itt a botrány! — villan át rajtam. Most következik valami goromba megjegyzés, aztán egy barátságtalan vá­lasz, egy még durvább vi­szontválasz, és talán meg sem tudhatom már, 3d az igazi gyilkos —*• Mit akar? — kérdi teli szájjal és zavartalan étvágy- gyal szomszédom. A gyilkos most motorra szállva száguld a lány után és egyre fogy a távolság köztük. — Kérem, nem mondaná meg, hol lehet kapni ilyen illatos, ropogás zsemlét? Megkönnyebbülten sóhaj­tottam. Megmenekült a lány és mi is... K. B. XXVII. évfolyam, 301. szám. Csütörtök, 1971. december 23. Csúcsforgalom a postán Ezen a héten tetőzik a pos­tán a csomag- és levélkülde­mények felvétele és kézbesí­tése. Hétfőn például mintegy 600 csomagot vettek föl a ka-, posvári postahivatalban, s kétszázzal többet kézbesítettek még aznap. Ez a megszokott mennyiségnek körülbelül a háromszorosa. Az ünnepek előtt a levelek, üdvözlő lapok dömpingje most is tart. Ked­den több mint 36 ezer levél­postai küldeményt adtak fel A pályaudvaron a csomagköz­vetítés is többszöröse volt a szokott forgalomnak. Ugyan­akkor a csomagok száma a hétvége — és az ünnepek — közeledtével csökken. Az idei időjárás sem nehezí­tette eddig a posta munkáját, az enyhe időben ugyanis könnyebb a kézbesítés. A le­velek, csomagok feldolgozása, osztályozása, irányítása rész­ben gépesített már, (például bélyegzőgép jelöli meg a kül­deményeket). A szállítóeszkö­zökkel való ellátottság jó; kü­lön gépkocsi mentesíti az egyes túlterhelt útvonalakat Alkalmi munkásokat is vettek fel — ha ideiglenes postai szolgálatra alkalmasnak bizo­nyultak —, s a levélpostai kül­demények irányítására néhány nyugdíjast is foglalkoztatnak^ S végül egy kellemes kará­csonyi ajándék a postától: 25-én, tehát karácsonykor is kézbesíteni fogják a romlandó és az expressz csomagokat. Sikeres gazdasági év végén Jakéban Göncz Józsefet, a jákói nincsenek. A tizenkilenc má­Aranykalász Termelőszövet­kezet főkönyvelőjét kértük ar­ra, hogy beszéljen a gazda­ság idei évének eredményei­ről, gondjairóL A jákói tsz hagyományos gazdálkodást folytat. Főként kenyérgabonát, burgonyát, kukoricát tennesztenék. Az idén — mint sok más helyen — szép búzatermést takarít­hattak be. Holdanként 23,4 mázsát. Egymillió forint ár­bevételi többletet jelent ez. A burgonya közepes ered­ménye sem kevesebb a hol­danként! 63,5 mázsánál. A ku­koricatörésben új gép segített a régebbi kombájnoknak. A pillangósok szintén jó ter­mést adtak. 45.2 mázsa lu­cernát (Műtötték be átlagban e«v holdról. Ennek a terüle­tén év Vözben k^nttai úton talattavítást végeztek. Az Aranvkalász Termo1 őszöv^t- kezet uMm1« homokos tala­jon gazdálkodik. Téli . takarmánvgondjajk zsás átlagú májusi morzsolt termése ugyanis fedezi az ál­latok abrakigényét. Jövedelmező volt az állat- tenyésztés is az idei gazda­sági évben. Nyolcszáz sertést értékesítettek, és a szarvas­marha-eladásban sem volt a tervhez viszonyítva lemara­dás. Két év alatt több új épületet húztak fel. A legutóbbi vezetőségi ülé­sen elhatározták, hogy a jövő évben bérmunkát végző te­hergépkocsijuk mellett még egy vagy két járművet ugyancsak fuvarozásra állíta­nak majd be. Égető gondjuk marad viszont 1972-ben is a csökkenő munkaerő pótlása. Új töltőállomás Kaposváron Az Ásványolaj-forgalmi Vállalat új hatkutas töltőállomást helyezett üzembe a Füredi utca végén. A gépjárművezetők örömére külön szuper és extra szuper kutakat Is létesí­tettek, ahonnan 92-es és 98-as oktánszámú benzint tankolhatnak. Az új töltőállomás há­rom műszaktan Az „istenek itala“ Olimposz az istennek sem kapható Nem tudom, nézik-e az ol­vasók a tv-reklámot, én em­lékszem, amikor nagy dérrel- durral beharangozták, hogy kapható lesz hazánkban is »az istenek itala«, az Olimposz narancslé. És nem volt ha zugság, mert magam is ta pasztaltam, hogy valóban is­teni itóka. Nem félek, hogy reklámot csinálok neki, ha azt írom: zamatos volt, való­ban üdített, és szinte kicsor­dult belőle a vitamin. A reklám letűnt a képer­nyőről, az ital pedig eltűnt az üzletekből. Miért? — kérdez zük. Mert van narancs? Nos egyszerű erre a válasz: var másfajta gyümölcs, és mégir van másfajta gyümölcslé it nagy választékban. S ezért nem félek a reklámozás vád­jától sem, mert hiába jártam végig — immáron többször it — Olimposzért Kaposvár üz­leteit, s legutóbb hiába kilin­cseltem a fővárosi üzletekben is. — Nincs. Volt, de elkapkod­ták — ez a válasz. Hát igen, mi vásár­lók már csak ilyenek vagyunk. Megvesszük, ami jó. És dühöngünk, ba egy keresett árucikk tiszavirág életű s egyik napról a másik­ra hiánycikk lesz. S úgy vé­lem, télvíz idején füstölgésünk nem is jogtalan. T, T TA R ICA {oboic Aforizmák A társadalom két osz­tályból áll: azokból, akik­nek több ennivalójuk van, mint étvágyuk, és azok­ból, akiknél ez éppen for­dítva van. (Chamfort) * • # A merészség taktikája abban áll, hogy mindig ■tudjuk: meddig -mehetünk túl messzire. (Jean Cocteau) • » • Az élet jó dolgai illegá­lisak, erkölcstelenek, vagy legalábbis hizlalnak. (Bemard Shaw) • * • Az emlékezet az elme őre. (Shakespeare) ® w • Türelmetlennek csak a türelmetlenséggel szem­ben szabad lennünk. (Taine) * * • Könnyebb valamit el­kezdeni, mint befejezni. (Plautus) « ® » Az ember inkább rósz szat mond önmagáról, minthogy semmit se mondjon. (Lm Rochefoucauld)' « s « Nők után futni olyan elfoglaltság, amely még senkinek sem okozott bajt. Baj altkor van, ha utol­érjük őket. (Jack Dames) • * • Az a nő, aki beismeri, hogy a szerelmi bánat rosszat tesz szépségének, félig már a gyógyulás út­ján van. (Marcelle Auclair) • • • A virágtól illatot, az embertől előzékenységet várunk. (Hindu mondás) Mi való egy női kézitáskába? A »Jasmin« című nyu­gatnémet folyóirat a chi­cagói nők sokéves tapasz­talatait és az országban uralkodó állapotokat hasz­nálta fel ürügyül, hogy közölje női olvasóival, mi való manapság egy női kézitáskába. » önvédelmi fegyver nélkül a nőnek sohasem szabadna el­hagynia a házat« — írja a cikk. Ajánlatos továbá: két méter hatótávolságú könny gá zfl ak on. automa­ta gázpisztoly, olyan riasz­tókészülék, amely üvölt, mint a sziréna, egy japán gyártmányú kézi sziréna, éles hangú síp. A javas­latok között szerepel to­vábbá egy »Testőr« már­kájú elektromos bot. Somogyi Néplap * 4L2 MSZMP Som ni? v megye* | Bizottságának SapSas PőszerfecsztÖ! JÁVORI BÉLA tSzerkesztóseg; Kaposvár* iiaímca Sandoi hí. 2. Xeletoiia 11-510, 11-511, 11-512. kiadja a Somogy megyei lapkiadó Vállalat, Kaposvár, I uuinca S. is. 2. Telefon: 11-51$. j felelős kiadós Dómján Sándor, j Beküldött kéziratot nem örzünk meg es nem adunk vissza. ■ Terjeszti: a Magyar Posta.' Elő- ! űzethető a helyi postahivataloknál es postáskézbesitőknéL Kifizetési díj egy hónapra 2ö F& index: 25 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat Kaposvári tizemében Kaposvár. Latínca S. tL 6. felelős vezető; Mautner Józaa*

Next

/
Oldalképek
Tartalom