Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-18 / 297. szám
Januártól pályaválasztási intézet HOVÁ MENJEK? , Tájékoztató füzet — Növelni kell az ösztöndíjak számát A néhány nap múlva kezdődő jskolai szünet nagy örömet jelent minden diáknak. A pályaválasztás előtt álló fiataloknak és szüleiknek azonban gondot is. Sokféle azonban a lehetőség, és minden egyes fiatal részére, akiben megvan hozzá a szándék, a megye fejlődő gazdaságának igénye alapján biztosítani lehet a továbbtanulást. Csak néhány adat. A megye demográfiai helyzete szerint Í970-től fokozatosan csökken az általános iskolások száma. 1969-ben még 6300-an voltak végzősök, 1972-ben — figyelembe véve az általános iskola 8. osztályába beiratkozott tanulókat — már csak 4700-an végeznek. Ugyanakkor a vállalatok és a szövetkezetek majdnem 4500 szakmunkástanulót igényelnek. A gimnáziumokban mintegy 800, a szakközépiskolákban több mint 600 fiatalnak tudunk a megyében továbbtanulási lehetőséget biztosítani. Szakmunkásképző iskolákban reális felvételi lehetősége 2650 elsőéves tanulónak. A szakmunkásképzésben 15C szakma között lehet válogani, a szakközépiskolát választók is egyre több iskolatípus között dönthetnek. Milyen segítséget nyújtunk a fiatalok helyes pályaválasztásához? Rövidesen megjelenik a pályaválasztási tanácsadó füzei amelyet valamennyi iskolának és végző tanulónak térítés- mentesen rendelkezésére bocsátunk. A tájékoztatóban minden szakma szerepel, amelyre jelentkezni lehet, és közli a felvételi keretszámokat is. Segítséget nyújt sok szakma megismeréséhez, tájékoztat a jelentkezés módjáról, s az ösztöndíj-lehetőségekről. Megrendezzük Kaposváron több járásban és nagyközségben is a pályaválasztási kiállítást, és várjuk, hogy mind több általános és középiskola tanulói látogassák meg ezeket. Azoknak a fiataloknak, akik nehezen tudnak dönteni, választani, a megyei tanács pályaválasztási intézete nyújt segítséget. Ez 1972 januárjától Kaposváron a Szántó Imre utca 11. számú épületben áll a fiatalok rendelkezésére. Sokat segíthetnek persze az iskola pályaválasztási felelősök, az osztályfőnökök, valamint a szakmunkásképző intézetek és a vállalatok pályaválasztással és szalonunké s- képzéssel foglalkozó szakemberei. Pályaválasztási tanácsért lehet fordulni a megye: tanács munkaügyi és művelődésügyi osztályához, a város: tanácsok és járási hivatalok munkaügyi és művelődésügy; szerveihez. Nagy szerepe van a pálya- választásban az iskolák és a vállalatok jó kapcsolatának is. Vállalataink közül még kevesen élnek ezzel a lehetőséggel, pedig különösen nagy jelentősége van ennek a nehezen beiskolázható szakmákban. Növelni kell a társadalmi ösztöndíjban részesülők számát is, és ezen túl keresni kell azokat az ösztönzőket is, amelyekkel vonzóbbá lehet tenni az adott szakmát. Feltárni és népszerűsíteni kell a lányok számára alkalmas — fizikai adottságuknak legjobban megfelelő — szakmákat. A lányok arányának növelése a szakmunkásképzésben jelentős társadalmi és politikai feladatot is jelent számunkra. A pályaválasztás sokrétű feladatot ró az ezzel foglalkozókra, s nagy gond a pályaválasztóknak is. De az ember életében az egyik legszebb feladat: a felnőtté válás első lépése, a tartalmas, boldog élet megteremtésének fontos feltétele. Ezért érdemes és szükségszerű közös összefogással, sok szeretettel segíteni, támogatni ezt a munkát. Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetője Benke | József ' 'in Ili 'lü !| ni !T 'l!í !|j! ;!'i üli | Mi* 'Mi 11! LiíiJii iilíli 1 Az „egy-szobrok“ országában 14. „Aki szebb, mint Kleopátra* Szíria harmadik városából, a petróleumszagú Homszból az I. P. C. olajvezetéke melletti kitűnő aszfaltúton indulunk a szép Zenóbia királynő birodalmának híres fővárosa, Palmyra felé. A szír sivatag mélyén elterülő oázisváros az i. e. III. évezredben is létezett már, ekkor azonban — éppen a körülötte elterülő végeláthatatlan sivatag miatt — nem vált még jelentőssé egész Szíria életében. Naggyá válását a »sivatag hajóinak-» háziállattá szelidítésének köszönheti, hiszen csak tevekaravánnal lehetett elérni az egyaránt 250—250 km-re lévő tengerpartot, az Eufrátesz völgyét és Damaszkuszi. A város gyakran szerepel a legrégibb asszír szövegekben; a perzsa és római birodalmak elleni lázadása révén vált híressé. Szíria, de talán az egész Közel-Kelet legnagyobb romvárosában — ahol a hatalmas oszlopok tucatjai, a templomok és falak maradékai a legfenségesebb és legcsodálal- tosabb látványt nyújtják — a nagy királynőre, Zenóbiára gondoltunk szinte valameny- •nyien, akik a romok, a ragyogó múlt színpompás maradványai között botorkáltunk. Arra a királynőre, aki »sokkal szeDb volt, mint Kleopátra, akinek csodálatos fehér gyöngyfogai és csillogó-villámló szemei voltak, amelyeknek sugarával barátot és ellenséget egyaránt lenyűgözött«; arra a Zenóbiára, aki »bölcsességben és hatalomban felülmúlta a férfiakat, aki méltóságteljesen — Paliász Athéné és Mars istenek erényeit egyesítve — állt hadserege élére, s kiűzte Rómát Keletről, aki meghódította Egyiptomot és egész Kis- Ázsiát« — ezt megtudhatjuk igen készséges, szép idegen- vezetőnktől. Az időszámításunk szerinti első századokban élte fénykorát, amikor a kara- vánutak csomópontjában fekvő Palmyrán a legkülönbözőbb országok kereskedői haladtak keresztül, vagy cserélték itt áruikat. A világ minden tájáról ide zarándokoló turisták a művészetek és a nagyság eposzát láthatják a szétszórt romokban. A leghatalmasabb, szinte városméretű műemlék maradványa a 210 x 210 méteres, 1900 éve épült templom, amelyet Bál isten tiszteletére emeltek. Szobrai mind keleti stílusjegyeket viselnek magukon (köztük van a három palmyrai fő istenség szobra Is). Romjaiban is megkapó szépségű a három alakból álló »Si- ratók« szoborcsoport. A tempPélda és ellenpélda Gondolatok a sokoldalúságról él, gondolkodik, művelődik a gyár dolgozója. Hisz ez természetes, hisz ezt mióta mondjuk — jegyezhetné még valaki. Valóban, sokat Ismételgetjük. De tesszük-e? Tesz- szük-e olyan nemes elégedetlenséggel, ahogyan a Költő mondta az egyébként rendkívül sokat citált versében: »Még nem elég!« Tudom, a vezetői lelkiismeret nem egyszerű dolog. Magam is láttam elcsigázott igazgatót, aki marékszám szedte az andaxint, és nem a Jaját bukszájának az állapota izgatta. Tudom, hogy a gazdálkodás ezer gondja nyomja a vállát, lélegzetvételnyi szünetet is alig engedve. Tudom, hogy ez az, amit lentről és fentről ellenőriznek, figyelemmel kísérnek, és számon kérnek. Mégis, Acél György nemrég föl jegyzett szavait kell idéznem: »Mindezek ellenére be kell látniuk a vezetőknek, hogy törődniük kell a sokáig mellékesnek, harmadrangúnak minősített gondokkal is.« Igen, az arra illetékeseknek már arra is kellene kérdésük legyen: »No. és az üzemi közművelődés?« Ha ezt felteszik valakinek, az esetleg a gvári kultúrás — ha van — de nála »feljebb« szinte soha. Tévedés ne essék: erre a kérdésfeltevésre nemcsak felettes szerv illetékes; hanem mindazok a dolgozók, akiknek joguk és kötelességük számon kérni az arra való fórumokon, hogy mint haladnak a vállalat S zinte természetes dolog hivatkozni a mai vezetők sokoldalúságára. Pedig hát sokoldalúnak lenni, sok mindenféle után érdeklődni és sok mindenért tenni — nem is olyan egyszerű dolog. S végül is kitől lehet elvárni joggal a példamutató sokoldalúságot, ha nem a vezetőktől, ha nem a szo- cial'sta vezetőktől, akik ilye- ténformán is új típusúak? Persze vigyázni kell az elvárásokkal is. Képzel iűnk csak el egy faipari dolgozót, aki jó munkája, politikai állásfoglalása szakmai felkégzü'tsége és szorgalmas önkénzése által 'gazeató lesz. N«ki egvesapás- ra kötelező érdeklődnie a regényirodalom, a drámairodalom, a vers, a sport, az űrkutatás, a mélytengeri kutatás, a rákkutatás meg az al- ninizmus, a fotózás, meg a modellezés iránt? S mikor iut ideie vezetni? Ne. ne ígv Vénáéi jük a sokoldalúságot! Mert nem poli- hisztorokrp. nem olvnn mindenhez értő misztikus lényekre van szükség, mint azt né- hánvan az ötvenes években színpadra és novellába álmodták. Nem. A vezető sokoldalúsága mindösszesen é® egyszerűen huszadik szazad' ■irdéklődést. igényrendszert ‘akar. amelvben nem árt. ha van helve sportnak és művé- <S7p+rv«'k; is. A vezetői sokoldalúság azonban nem azért van elsősorban, hogy valamifajta * cél-eszményképet szolgáljon. Sokkal inkább azért, hogy mások sokoldalúságának kialakulását, kialakítását példamutatóan elősegítse. Ezt pedig már törődésnek is hívjuk. S itt bizony kötelező a sokoldalúság. A sokirányú gondoskodás. Mert miben különbözik az a vezető a hasonló beosztású kapitalista nagyfőnöktől, akinek arra van csupán gondja, hogy a borítékba mi kerül elsején? Nagyon jól tudiuk. hogy van egy csomó boríték még, ami szintén megtöltésre vár, ha nem is pénz a belevaló. M°rt igenis, gondolnia kell a vezetőnek arra is, miként lom körül elterülő városban aj legkülönfélébb épületeket —j mint pl. a színház, agóra, für-í dők, diadalív — találjuk^ Az? egykori város központjában? húzódik a mintegy ezer méter* hosszúságú, különböző coarno-í kokkal és több mint 150 ha-? talmas oszloppal (ma márt nagyrészt csak maradványé-j val) szegélyezett főútvonal,» amelynek mintha csak folyta-1 tása lenne a pálma- és olíva- % erdők között épült új Palmy-J ra (alig néhány száz méterrel az ősitől). | ' Palmyrából késő este térünk ? vissza az ország — gazdasági* jelentősége és lakossága lé- f lekszáma szempontjából egy-t aránt — harmadik legnagyobb? városába, Homszba, a kőolaj ; Hadd piruljon a kis Subri! finomítók központjába. Homsz| valóságos ipari központ, jó* így hozta a sorsa. A kis néhány országos jelentőségű? Subri halott. Üljük meg a to- üzeme (pl. textilipar, műtré- ? rát, együnk belőle! gya-, cukor- és cementgyártás)! — Szabad-e nyársat dugni? közül mégis az olaj a meg-* — Szabad, ha szép verset határozó. ? tudnak írni a nyárs végére! Egy tévhitet el kell oszlat-? “ ***? a hurkaevés ma nemls vofuelentfe kőMajter- \ 'V^jCÓ'oUfekszik'a m-elés‘ neve a fpríilp+í&n óHid * portáján már ott iskszík 3 iadó olaj vezefékei^miatt fonó- í kis jSub,r,! dott össze a kőolajjal. Hazánk I "^íí^rul 3a^is8 súbr^ * ““ “»» "»«! 0P,'(“miért' teáiéit meg Sziíiáé, ahol a termelés egyéb-« földdel? ként csak 1968-ban indult? — Hogy ki ne pattanjon a bőre. ügyei. Nos, ez a kérdés még valahol mélyen szunnyad, s ha el is hangzik és válasz nélküli marad, ez általában nem jelent vétséget vagy mulasztást. Nem arról van szó, hogy a fotószakkör megalakulásától kezdve a gyári tekebajnokságig mindenütt ott legyen és atyáskodjon az igazgató Hanem arról, hogy kellőképpen megszervezték-e az üzem dolgozóinak közművelődését, sportolását. Tudja-e, hogy felelőse van mindennek, akitől alkalmasint számon kérheti a dolgok áliáját. Felek hogy leírva ez még több helyütt útónig így. Nem mindenütt találni ilyen vezetőt De. hogv találni lehet, az má bíztató. Például a Pamutfonő- ipari Vállalat Kaposvári Gyá- »árrnk vezetője, aki ott ült R Fonómunkás K's-zínnad rádió,beli selejtezőjén is, szurkol vg »övéiért«. E llenpéldáiként álljon itt néhány kérdés és tapasztalat. Bizony keserűen néztünk össze a megyei könyvtár igazgatójával, amikor a VBKM Vasas iroda'mi szipogd tagjai a gyér üzemi érdeklődésétől övezve mondtak verset s pódiumon. S nem is akárhogyan! De hát ha a vezetők nem érdeklődnek eléggé, lehet-e csodálkozni, hogy a dolgozóit többsége is közömbösen megy el ilyen dolgok mellett? Vagy a Kaposvári Ruhagyár próbálkozott egy Ideig, hogy otthont adjon a kaposvári munkáskórusnak. Ugyan kinek fájt a gyárban, mikor néhány kezdeti próba után ax egész dolog füstbe ment? Jó, nem kell az énekkar, akikor próbáljanak mást... Sértődések elkerülése végett ismét hangsúlyozom: nem mulasztásról vagy vétségről van szó. A mai köztudat az említett hiányosságokat még nem sorolja a fenti tartalmak tartományába. S végül egy másik példa. A kaposvári színház új vezetői, nagyobb és szélesebb körű közönség biztosítása céljából. Ismerkedés céljából a színház és a színházba még nem járó dolgozók érdekében beszélgetést szerveztek kaposvári vállalatvezetőkkel. A beszélgetésen, amelyre meghívottnak lenni — véleményem szerint — megtiszteltetés, mindösszesein egy vállalatvezető jelent meg. S zinte természetes dolog hivatkozni a vezetők sokoldalúságára — így kezdtem a cikket. S most kérdem; valóban hivatkozhatunk erre, nyugodt lelkiismerettel? Erre a kérdésre teljes választ nem ad a jelen, de tudom: a jövő válasza mind teljesebb lesz. S nem búsongás soroltatja az emberrel az ellenpéldákat, és nem is rosszindulatú tamáskodás. Tudom, hogy a holnap válasza már több eredményt ígér. De a jelen rossz példái alapján jogos a kérdés: Nem lehetne azért egy kicsit gyorsabban? Az ilyesfajta sokoldalúságot egy kissé jobban szívügynek tekintve? Tröszt Tibor A kis Subri halott Szomorúságra még sincs ok... meg. Ha a »boldog Ausztria«] házassága révén sok mipdents el tudott érni, ez talán még] érvényesebb e városra, amely] egy házasság révén vált a tör-] ténelemben jelentőssé. Septi-t Nem volt szép halálod, kis Subri! Böllér kése vetett végett pályafutásodnak. Vagy az most kezdődik igazán? Sonka, kolbász, hurka formájában. Valkó Gyurika — azt hiszem s*~"“ ■*-> <*-rlsähi;r=Ä as ugyanis egy Júlia nevű homszij lányt vett nőül, s ezután érthető az uralkodói kegy a vá-} ros iránt. (Folytatjuk) neked a nevet is, piruló cimbora. így lettél a »kis Subri«. Milyen gazdag egy hároméves kisfiú képzelete! Az élet/'d-p "»’■*> panaszkodhatsz, cimbora! Tömtek mii. denféle földi jóval: kukoricával, moslékkal, darával. így lettél százharminc kiló. Ne pirulj, nincs mit szégyenkezned a súlyod miatt. »Csak« karácsonyi hízó vagy. Az ünnepekre szántak a Vadé- pusztai Valkóék. Lám, a tiszteletedre ezen a reggelen a vőtárs, f Horváth Ferenc is megjelent, feleségestül. S itt van a szomszédasszony, Kostái Lajosné is. — Hogyan kezdődött. — A féldeclvel. Ez hagyomány, nem szabad megszegni... Mintha már sejtettél volna valamint, kis Subri, ezekben a napokban. Egyre többszőr hallottad hajnalonként sorstársaidnak a sírását. S hiába, ilyen a te szerencséd, ma te kerültél sorra! Hát igen. A jóllakott Kócos meg a sza- lonnásra hízott Kandúr most is ott szuszog az ólban. Nem rájuk fenték a kést. Ilyen peched is csak neked lehet, cimbora. De ne félj, jön még kutyára dér, hízóra böllérkés! Januárban már ők is számolhatják a napokat. Pattog a szikra. — Gázzal kellett volna. De hát honnan szerezzünk hipp- hopp gázpörkölőt? — Nekünk van.,. — Jaj, előbb kellett volna szólni, Rózsika! Azért szép piros leszel így is, kis Subri. Maradék szőrödet lekaparják, rendfára feszítenek, bárd hasít ketté. S aztán? Szép szál kolbászok lesznek belőled, kocsonya meg egyéb »disznóság«. — Szoktak-e mások is nyársat dugni? —- Él ez a hagyomány is. Főként a gyerekek. De fiatalabb házasoknál a felnőttek is. Azoknak még jó borsosakat lehet írni a nyársvégi papírra ... Gyurika vigasztalja a »maradékot«, Kócost és Kandúrt: — Ne féljetek, hurka lesz belőletek is! L. L SOMOGY» NÍPL^P Szombat, 1911. december 1*.
