Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-18 / 297. szám

Jó szívvel lelkiismeretesen Élő történelemkönyv volt a vb-terem Régi harcostársak találkoztak Ki lehet brigádtag? . »Aki szocialista emberhez méltóan él, dolgozik és kul­turálódik. Aki eleget tesz a brigád által vállalt felaján­lásnak és vállalásoknak.« Ez olvasható a brigádnapló első oldalán. A brigád pedig, amely ebben a könyvben rög­zíti az eseményeket, felada­tait, vállalásait, a Víz- és Csa­tornamű Vállalat Május 1. Szocialista Brigádja. — 1969. augusztus 7-én ala­kultunk. Láttuk-hallottuk a brigádmunka, az összefogás eredményeit — mondja Cson­ka Istvánná, a brigádvezető. A feladatok aztán jöttek ma­guktól. De amit vállaltak, mindig teljesítették. Amikor beléptem a vállalat folyosójára, érdeklődve fi­gyeltem a kifüggesztett faliúj­ságot. Megtudtam, hogy ez a brigád érdeme. Időszerű bél­és külpolitikai eseményeket tartalmaz. — Fizetéskor sokan vára­koznak a folyosón, s ha más­kor nem is, olyankor bizto­san mindenki megnézi. Nem­csak a folyosón található meg hanem a termálfürdőben, munkasöltözőben, a klubban is — mondja B. Nagy Lászió­né. Ö a sajtófelelős. Egymás között — viccesen — »főszer­kesztőnek-« hívják, ö mondta el, hogy minden hónapban tartanak sajtóbeszámolót, amelyen a tagok előadóként szerepelnek. De kiterjed a brigád figyelme másra is. — Ha valakinek születés­vagy névnapja van — mond­ja a brigád egyik férfitagja —, a lakására képeslapot kül­denek, és mikor hazaérve kéz­hez kapja, nagyon jólesik ez a kedves figyelmesség. Én is nemrégen kaptam egy ilyen lapocskát. Sokat varok a fiatalok kongresszusától — mondta a múlt héten egy idősebb em­ber. Hogy miért, azt nem fo­galmazta meg pontosan, de hogy jó véleménye van álta­lában a fiatalokról, az min­den szaván érződött. — Bát­rak, szókimondók, és tudnak dolgozni. Számítani lehet rá­juk — mondta. A fiatalokról beszélt, azok­ról, akik a keze alatt nőttek fel hosszú évek alatt az üzem­ben, s akiiekéi ma is együtt dolgozik. A fiatalok megítéléséről sok szó esett a KISZ kong­resszusán is. Természetes, hogy nem egyértelmű az egész társadalom véleménye róluk. Más az idős, jól dol­gozó munkásé, aki a hozza beosztott ipari tanulókat megpróbálja egy kicsit a ma­ga képére formálni, s megint ,más azoké, akik a Kék fény­ben látott galerikat azonosít­ják az ifjúsággal. Sokan vá­dolják a fiatalokat azzal, hogy mindent készen kapnak, s ne­kik már semmiért nem keli megküzdeniük. A társadalom gondoskodása különösen az utóbbi időben valóban foko­zottabb a fiatalok iránt. Elég a párt ifjúságpolitikai határo­zatára vagy az ifjúsági tör­vényre utalni, hogy csak a leglényegesebbekről szól­junk. Ezek azonban csak le­hetőségek. Amelyekkel élni kell. Még ezek birtokában is igaz, amit dr. Horváth István, a KISZ központi bizottságá­nak első titkára mondott: A fiatalok élete sokkal bonyolul­tabb annál, minthogy egyetlen jelzővel könnyűnek lehetne nevezni. Hiába vannak határozatok, rendeletek, ha azokat a mun­kahelyek vezetői nemtörődöm­ségből — vagy kényelmesség­ből — nem alkalmazzák. El­vileg biztosítják ugyan a KISZ-nek, hogy az üzemi há­rom- vagy négyszögekben képviseltesse magát, ott legyen és beleszóljon a döntésekbe. A gyakorlat azonban nagyon sok helyen mást mutat. Ilyen és hasonló helyzete­ken változtatni — ez is a KISZ feladata. Ez is és még sok minden. De sok minden nem. Fogv mi nem. arról is szó veit a kongresszuson. A~ utóbbi id "ben elburjánoztal- az olyan feladatok a KfS" ben, amik tulajdonképpen nem is rájuk tartoznak. Ezek — Ketten vagyunk férfiak. Mi később kapcsolódtunk be a brigád életébe. Jó a szor­galmas asszonyokkal s lá­nyokkal együtt dolgozni — mondja Pázmány Ajndor. A brigádnapló egyik olda­lán a következő sorokat lá­tom: »Bogdán Lajosnak a bri­gád ruhaneműt, élelmet ho­zott, valamint mivel az em­lített írástudatlan, megtanítja neve leírására.« — A nálunk dolgozó, szű­kös anyagiakkal rendelkező Bogdánt támogatjuk, két gyer­mekével együtt, akiket a Nagyszakácsiban lévő egész­napos iskolában helyeztünk el — mondja a brigádvezető. És mi mindenről mesél még ez a brigádnapló! Előadásról, sok időt vettek el a tulajdon­képpeni tartalmi munkától. A KISZ-bizottságokon is még mindig sok az adminisztráció a jelentés. Pedig ha valahol, akkor az ifjúsági mozgalom­ban minél kevesebbre kellene redukálni ezt. Az ifjúsági szövetség felada­tát pontosan meghatározta a kongresszus. A legfontosabb feladat a szövetség kommu­nista vonásainak erősítése. A politikai munka azonban nem zárja ki azt, hogy fiatalos és kezdeményező legyen a KISr/ Programot kell adnia a fia­taloknak, mégpedig olyat hogy a 15 éves ipari tanuló és a huszonéves mérnök is megtalálja a neki megfelelő feladató! Eddig elhanyagolt területe volt az ifjúsági mozgalomnak a tömegsport. Igaz, tornater­mek, sportpályák dolgában még mindig elég szegényei vagyunk, de ha valaki spor­tolni, s egyáltalán mozogni akar, nem feltétlen szükséges hozzá jól felszerelt tornate­rem. Sokat hallunk, olvasunk az utóbbi időben a KlSZ-véd­Az idén november 26-án lé­pett életbe az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének, va­lamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek az együttes utasítása a hízott sertések rögzített (fix) ható­sági árának szabályozásáról. Ezzel egyúttal módosították az egy-két évvel ezelőtti, ugyancsak közösen hozott utasítást. Hogyan érinti mind­ez a somogyi gazdaságokat? Erről kértünk tájékoztatást Boór Emiltől, a Kaposvári Húskombinát főosztályvezető­jétől. — Az utasítás lényege — mondotta —, hogy 1972. ja­nuár 1-től megváltoznak ' a súlvkategóriák. a sertések ki «bb súlvban történő átadá­sa lesz a kifizetődőbb, s e~ árban a fehér hússertések“* valamint a hús jellegű serié seket érinti. Ezeket a vágo­amelyet a X. pártkongresszus tiszteletére szervezett a bri­gád, a munkásmozgalom tör­ténetéből. Kirándulásokról, az olvasómozgalmakba való be­kapcsolódásról, s vállalati ün­nepségekről, amelyeken terí­tettek, felszolgáltak, mosogat­tak. A brigád másodszor nyerte el a szocialista címet. S erre nagyon büszkék mindnyájan. A brigádnaplóban új rajzzal díszített oldalt nyitnak most, hiszen új év következik, új feladatokkal, s biztos, hogy jövőre is helytállnak, ugyan­úgy, mint eddig. Mert jó szívvel, lelkiisme­retesen eredményes a munka is. nökségekről. Azokról az orszá­gos építkezésekről, amelyek a KISZ támogatásával készül­nek. A Barátság II. kőolajve­zeték, s a kiskörei vízlépcső- építése felett is védnökséget vállalt a KISZ. A kongresz- szus újabb védnökségeke', ajánlott fel a következő évek re. Ha ezek is sikerrel jár­nak, biztosan növelni fogjál a KISZ tekintélyét. Nem szükséges azonban minden kisebb-nagyobb mun­kának a védnökség nevet ad­ni, mert akkor a nagyobbak is elvesztik jelentőségüket. És nem kell minden megmozdu­láshoz külön jelszót kitalálni. Egyáltalán: vigyázni kell arra, hogy az ifjúsági mozgalom, amely most a legkedvezőb' feltételek mellett dolgozik, ne váljon formálissá! Ahogy Fock Jenő, a kor­mány elnöke mondta kong­resszusi felszólalásában: »0 fontoskodás, a merev behatá- roltság idegen az ifjúság lel­kesedésétől. Ez visszahúzza a kezdeményezést, a fiatalos lendületet. Kezdeményezzen csak bátran a KISZ!« sertéseket 95—115 kiló közötti súlyban 23 forintért, 115 ki­ló fölött pedig 22-ért veszi majd át kilónként a vállalat. Itt a súlyhatár korábban 105—125 kiló volt, és 125 ki­ló felett csökkent az átvételi ár, kilónként egy forinttal.. Az intézkedésből kitűnik, hogy a kisebb súlyban törté­nő vágósertés-átadást szor­galmazza; a felállított új súlykategóriákhoz csatlakozó árak nyilvánvalóan erre ösz­tönzik majd a gazdaságokat. A gyakorlati megvalósulás módot ad arra, hogy gvor- sabb legyen a forgás a hiz­laldákban, s a korábbinál több árut értékesítsenek. A Vema«asabb vételárat a 95— rétik, tehát az a *’’1'<rkat“gó ria kanta a legtöbb rvá«zt amelynél a hizlalás m«a a leggazdaságosabb: s föletetett Fölcimlő érzés fogott el, amikor megtelt a városi pártbizottság vb-terme a párt és a munkásmozgalom régi harcosaival, az ősz hajú nyug­díjasokkal és a még dolgozó veteránokkal. Ahogy körbeül­ték az asztalokat, az jutott eszembe, hogy szinte élő tör­ténelemkönyv ez a tizenhét ember. Ellestem a pillantásu­kat, amint Latinca Sándor rézdomborítású portréjára néztek. Nem egy közülük sze­mélyesen ismerte, együtt har­colt vele 1919-ben. Mások a harmincas években kapcsolód­tak be a munkásmozgalomba, s minden erejükkel harcoltak a fasizmus ellen. Az ország felszabadulása után pedig legjobb tudásuk szerint szol­gálták tovább a pártot: ki a szakmájában, ki vezetői posz­ton. Az illegális mozgalomban kitűnt asszony, az egykori szakszervezeti funkcionárius, a Vörös Hadseregben szolgált nyomdász és a többiek meg- hatottan szorították meg egy­más kezét csütörtökön dél­után, s nagy szeretettel üdvö­zölték a városi pártbizottság vezetőit s a veterántalálkozón részt vevő Németh Ferencet, a megyei pártbizottság első titkárát. Csapó Sándor, a városi párt- bizottság titkára köszöntötte a vendégeket, majd Somogyi Jó­zsef, a városi pártbizottság első titkára tájékoztatta a ta­lálkozóra meghívottakat a me­gyeszékhely pártszervezetei­nek életéről, a város fejlődé­séről. Mindenki feszültei» fi­gyelte őt: látszott, mennyire érdekli mindnyájukat a város jelene és jövője. Hol moraj, hol »-úgy van«, »helyes« meg­jegyzések jelezték, hogy a sok tapasztalattal rendelkező veteránok egyetértenek a me­gyeszékhely fejlődésének irá­nyával, örülnek, hogy az első titkár a gondokról, a problé­mákról is őszintén tájékoztat­ja őket. — Boldog, kiegyensúlyozott öregkorukról a párt gondosko dik. Azt kívánom, hogy so­mig élvezzék megérdemelt nyugdíjukat, s tapasztalatuk­kal, észrevételükkel minden­kor segítsék a munkánkat — kérte Somogyi József. Egy kis súgás-búgás után sorban felálltak a veteránok, s megköszönték a találkozó megszervezését. Bíráltak és javasolták is. Szóba került a köztisztaságtól a csatornázásig a kispolgári magatartástól az egyetemi ösztöndíjak megálla­pításáig sok minden. Azt tük­rözte minden szavuk, hogy nagy figyelemmel kísérik a város kis és nagy gondjait, s minden fórumot — még ezt a találkozót is — felhasznál­ják észrevételeik tolmácsolá­sára. S úgy hozták mindert szóba, hogy közben a város nagy fej­lődését Is elismerték. Boór István szerint akkor látszik takarmány itt hasznosul a legnagyobb mértékben. Mind­ebből következik, hogy a ko­rábbinál előbb történő ser­téseladás révén az eleséggel is takarékoskodni lehet. So­mogybán mintegy 260 ezer vágósertésre vonatkozik az új utasítás, a termelőszövetkeze­ti közös és háztáji gazdasá­gokból ugyanis ennyi állat­nak az átvételét tervért jö­vőre a Kaposvári Húskombi­nát. Az utasítás pontos és rész­letes ismertetése — ebben szó van arról is, hogy mi a teendő 1972. január 1-től a már megkötött Mzósertés- értékesítési szerződések tel- — meghallható « ’v'éivr -értesít* december 46. számában va1 amint a Ma dvt>r 49. nak Információk című mel­lékletében mekkorát fejlődött Kaposvár, ha az ember visszatekint a huszonhét évre, s párhuzamot von a régi és a mai város kö­zött Derűs epizódja volt a délutánnak, amikor az egyik nyugdíjas fejtegetését a min­dig szivarozó Bodor Feri bá­csi megakasztotta. Amikor a felszólaló odaért, hogy »az uraink keveset tettek hajdan, s ezért annyi az átkos örök­ségünk«, a hajdani ács mér­gesen megjegyezte: »a rosseb- nek az urai, nem nekem!«. Jó­ízűen nevetett mindenki a aláló közbeszóláson. Az összejövetelről így vagy úgy csaknem min­denki beszélt. Galina János, az egykori vöröskatona így val­lott róla: — Itt találkozhatnak azok akik még megvannak, mert. ugye, sajnos, sokan eltávoztak közülünk. Pedig mindig örü­lünk a régi arcút ak. S hogy mi van velünk? Hát megva­gyunk, élünk, s tevékenyke­dünk, amit tudunk, s ahol szükség van ránk... Ezt bizonyítja az is, hogy milyen tisztségeket viselnek a pártbizottságban, a tanácsban, mennyi a pártmegbizatásuk. Róna Imrének például épen azért kellett előbb elmennie a találkozóról, mert pártmegbí­zatása volt. t — Mi akkor is hű katonái voltunk a pártnak, amikor nem jutalom, hanem üldö#te- tés járt érte. Veteránnak cí­meznek bennünket, bár sokáig szeretnénk a párt érdekében dolgozni, sokkal nagyobb ve­hemenciával, mint egynémely fiataltól látjuk ... — mondta Mautner József, aki most megy nyugdíjba. Az ő szavaihoz kapcsolódott Orosi Gyula a még most is dolgozók nevében, s megígérte, hogy a mindenna­pi munkában, az emberek ne­velésében igyekeznek becsü­lettel, szorgalommal, hűséggel helytállni. Amikor egy percre elcsen desedott a terem, nem jelent­kezett senki szólásra, Nrnieth Ferenc megkérdezte a veterá­noktól: — Én is bekapcsolódhatok? — Örömmel fogadjuk — mondta az egyik meghívott A megyei pártbizottság első titkára a város, a megye fejlő­(Tudósitónktól.) Falugyűlésen tájékoztatták a napokban Jákó lakóit a Nagybajomi Nagyközségi Ta­nács vezetői arról, hogy mi­lyen községfejlesztési célki­tűzéseik vannak a IV. ötéves terv időszakára. Dr. Ulrich Károly, a végrehajtó bizott­ság titkára ismertette a ter­veket; elmondotta, hogy fő feladat a törpe vízmű befe­jezése, az egészségügyi kom­binát építése, a közintézmé­nyek, s üzletek karbantartá­sa, illetve felújítása és fcsz- beruházásból út építése. Többen kértek szót Jákó la­kói közül a falugyűlésen, és mondották el kifogásaikat, ja­vaslataikat Borbély Ferenc, Kővári Márton és Szabó Fe­renc a közvilágítás áldatlan helyzetét tette szóvá. Ha meg­javítják, akkor is egy­két napig jó csak. és az em­berek kénytelenek sötétben botorkálni. Bognár Lajos és még többen azt kifogásolták, miért nincs napközben is autóbusz-közlekedés Nagyha­lam és Jákó között. Aki or­voshoz mérv résről az csav késő délután tud hazamen­ni. r>-r an+ét-,,sz meg kihasz nálatlanul álldogál, holott a Volán 13. sz. Vállalat azt dését elemezte, s elmondta milyen nagy feladatok, állnak a kommunisták* éTőtt jövőre. — Amiért korábban harcol­tak, majd együtt harcoltunk, annak megvan az értelme, a gyümölcse is. A megyeszék­hely a fénykorát éli ma, s nyugodtan mondhatjuk: ilyen még nem volt a történeté­ben. S a rohamos fejlődés to­vább folytatódik a negyedik ötéves tervben. Persze, azt nem mondjuk, hogy nem lehet jobban csinálni a város fej­lesztését. A bírálatnak azon­ban megvan a foganatja, s néhány dolgot már tudunk. Hát ezt is meg kellett tanul­nunk, hiszen most más, mint Boór István idejében volt — Meghiszem azt, nekem ugyanis elsősorban sót meg tejet kellett szereznem a la» kosságnak — szólt közbe a város első munkás polgár- mestere. — Arra kérem önöket, ha ide­jük engedi, látogassanak be a városi, a megyei pártbizottság­ra, mondják el a tanácsaikat, panaszaikat. Nekünk köteles­ségünk a régi harcosok meg­becsülése, kíváncsiak vagyunk a véleményükre is. Azt hi­szem, hogy nem szükséges eh­hez megvárni az ilyen össze­jövetelt... Egyébként az a véleményem, hogy érdemes sű­rűbben rendezni veterántalál­kozót. Gazdag munkásmozgal­mi tapasztalatukkal mindig segítsenek nekünk, és szövet­ségben egymással ösztönözzük arra a város vezetőit, hogy az itt elmondott és hasonló prob­lémákat gyorsabban oldják meg. Az eszmecsere Gellért Imre kérdésé után külpolitikai kér­désekről folyt, a régi harcosok ugyanis nagy figyelemmel kí­sérik a világ sorsát, a nemzet­közi munkásosztály harcát. Sokáig búcsúztak az idős harcosok a találkozó vé­gén. Somogyi József ígérete alapján ezt mondhatták egy­másnak: — Jövőre már kétszer ta­lálkozhatunk ebben a terem­ben. ták —, hogy sűríti a helyi járatait. Tóth Erzsébet az iskolai fa­ház felépítését sürgette, hogy a tüzelőt védett helyen tudják tárolni, Simon Endre a Pe­tőfi utca járdájának elhanya­golt állapotát kifogásolta, Sándor Lajos a gondosabb hóeltakarítást kiérte, s választ arra, hogy az áfész mikor építi föl a mór korábban ígért új boltot. Dómján László tanácselnök válaszolt a kérdésekre. El­mondotta, hogy a Volán 13. sz. Vállalatának vezetőit már több alkalommal is megkeres­ték a menetrend ügyében, de változás még nem történt; a DÉDÁSZ is gyakran kés­ve javítja ki a hibákat, de ismételten kérik majd a ve­zetékek átvizsgálását; az áfész pedig 1972-ben megkez­di az új bolt építését Jákó- ban. Az iskolai faházat, ha az valóban szükséges, hala­déktalanul felépítik. Elégedetten távozhattak a fatug'vűlé.sről a jákéfak. Per­sze, ieazán elégedettek csak akkor lesznek ma’d, ha ké­réseiket, javaslataikat az ér­dekelt vállalatok is teljesí­tik Fenyvesi Beáta KONGRESSZUS UTÁN Hogy ne váljon formálissá .,. Simon Márta Több vágósertés — kevesebb takarmányból Lajos Géza FALUGYŰLÉS JÁKÓBAN Befejezik a törpe vízmüvet, utat építenek Baj van a közvilágítással — Kihasználatlanul áll az autóbusz ígérte — az újságban ovas­IOHOCTI KÍPLAI •scemSuíz, 3SWL äa&sazb«.- S8L 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom