Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-17 / 296. szám

Nyelvi tagozatos osztályok Pécsi Balett 1971 OLYAN KORNAK VA­GYUNK TANÜI, amikor az ember világa mérhetetlenül kitágult, s ugyanakkor az egymásrautaltság szüksége c. igénye is tokozott mértékben jelentkezik. Hazánk min­denütt ott van, ahol a fejlő­dést előbbre lehet vinni vagy a világ gondjainak enyhítésé­ért valamit is tenni lehet. Hí­rünket azonban nekünk kell szétvinnünk, s az iránt 'is fo­gékonynak kell lennünk, ami hazájukon kívül történik. Ép­pen ezért ilyen követelő igénnyel még nem jelentkezett a nyelvtudás szükségessége, mint napjainkban. Orvosaink, mérnökeink külföldi szak­cikkeket olvasnak, tudomá­nyos kongresszusokat láto­gat, gyáraink exportlehe­tőségeket kutatnak, s ezeknél semmivel sem jelentéktele­nebb, hogy más népek kultú­rájának megismerése telje­sebb látást ad. Ez a fel­ismerés hozta létre a nyelvi tagozatos osztályokat. Középiskoláinkat gyakran éri vád, hogy 4 vagy esetleg 8 éves nyelvtanulás után sem tudnak a tanulók egyszerű gondolatokat kifejezni, s csak az iskolai szöveget mond­ják fel, több-kevesebb siker­rel A nyelvi tagozatos osztá­lyokra viszont — ahol megfe­lelő óraszám áll az ambícióval teli szaktanárok rendelkezésé­re _ ez az elmarasztalás nem vonatkozik. Tanulóink az elsl tanulmányi év végén megkez­dik az idegen nyelvű levele­zést, és az utolsó években már súlyos prózai és verses műfor­dításokkal vesznek részt a keszthelyi Helikon pályáza­tain. S örömük egyre nagyobb, amikor azt tapasztalják, hogy a nyelv számukra már nem­csak iskolai tantárgy, hanem olyan lehetőség magaslata is, ahonnan nagyobb távlatikat foghat be tekintetünk. A nyelv tanulás nem kényszeríti őket egyetlen körülhatárolt terület­re sem, de nyelvtudásuk segít­séget ad számukra, hogy mé­lyebben foglalkozzanak azzal, ami érdekli őket. Volt olyan tanulónk, akinek azért -lett szenvedélye a nyelv, mert a csillagok világának titka ér­dekelte, a másik tengerekre akart kelni; a harmadik azért iratkozott nyelvi tagozatra, hogy majdan lépést tudjon tartani aj orvostudomány ro­hamos fejlődésével. S a nyelvi tagozat jelentő­sége éppen itt van: a tanuló nem kötelezi el magát már 14 éves korában egyetlen szak elsajátítása mellett sem, ha­nem éppen általános művelt­ségét tágítja (s ez a gimná­ziumi oktatás első rendű fel­adatai közé tartozik). Ha pe­dig már kialakultabb érdeklő­dési körrel — s főleg megala­pozottabb tapasztalatokkal — valamilyen szakterület mellett dönt, a nyelv mindenütt hű­séges segítő társa lehet. A HIBA RENDSZERINT OTT VAN, hogy az általános iskolát végzett tanulók pályá­ját nagyrészt a szülők hatá­rozzák meg, már akitor el akarják dönteni, hogy gyerme­kük melyik egyetemre ke­rüljön. S ebből később gyak­ran származik csalódás. A köztudatban még mindig a hagyományos értelmícégi pá­lyák emlékei gyökeradznek, s ezért azt gondolják: aki nyelvi tagozaton tanul, abból csak nyelvtanár lehet. Ter­mészetesen vannak pályák, ahol a nyelvtudás felvételi kö­vetelmény, de tanulóink efőtt minden pálya lehetősége nyit­va áll. S ha az általános is­kola befejezésekor még nem választott, később is módja van dönteni, s a felvételhez szükséges ismereteket iskolai szakkörökben vagy egyéni bú­várkodással (szaktanár irá­nyításával) megszerezheti. Az eredményes munkát nagyban segíti az is, hogy a nyelvi órákon a tanulók két csoportra válnak, s az egyén: foglalkozás a diákot közvet­lenebb kapcsolatba hozza mind a tanárral, mind pedig a nyelvvel. HA A NYELVEK csak a továbbtanulók életében mu­tatkozó hasznosságát tekinte­nénk, lemondanánk a nyelv teljesebb szerepéről. A nyelv- tanulás ugyanis igényli a több irányú érdeklődést, s ugyan­akkor mindenki életében mozdító erő is lehet. Nemrégi­ben találkoztam például egyik volt tanítványommal (jelen­leg műszerész), aki büszkén ütött a táskájára, amelyben nyelvkönyve lapult, s egy kissé pironkodva mentegetőd- zött, hogy csak közepesig ju­tott el ^annakidején, de sok egyéb lefoglalta az idejét. Mi­kor megkérdeztem, hogy napi munkáján túl miért vállalja most a nyelvvel való foglalko zás külön terhét is, bevallót ta: készül ugyan külföldet lát ni, de nemcsak ez ösztönzi. Igyekvése, megállapodott gon dolkodása biztatja: nem sza bad abbahagyni a tanulást, mert valami többletet ad az élethez. S a nyelvtanár ennek a válasznak talán jobban örült, mint másik volt tanítványa szavainak, aki arról számolt be, hogy nyelvtudása révén egy magas szintű delegáció tagjaként segített Japánnal kereskede.mi kapcsolatokat létesíteni. Korszerű változat Mostanában sok régi re­gi regény új kiadását vásá­roltam meg. Olvasás közben elgondolkoztam: nem lenne-e helyes a regények néhány mondatát a mai generáció számára egy kicsit átalakí­tani? Lássuk csak... TAXI (részlet a regény­ből): »A férfi kirohant a kapun és intet egy arra ha­ladó taxinak. Vldözője egy másik taxiba ugrott, és dup­la pénzt ígérve utasította a sofőrt, hogy kövecse az előt­te haladó gépkocsit.« (Mai formában): »4 férfi kirohant a kapun, beszaladt egy trafikba, tantuszt kért, és tárcsázza a 222-222-1. A város másik végéből ígértek taxit. Üldözőjével közölte a Taxivállalat, hogy nincs ko­csi. Az üldöző erre megkér­te a menekülőt: engedje meg. hogy vele együtt feles­ben használhassa az autót.« KÁVÉHAZ (részlet a re­gényből): »Elek kihörpintet­te a konyakot, csengő pénz­darabot" dobott az asztalra, és kirohant a nő után. Nem is látta, hogy a pincér mé­lyen hajlongva vágja zsebre a pénzdarabot.« (Mai formában): »Elek megitta a konyakot, pénzt dobott az asztalra, és kiro­hant. A pincér az ajtóban elcsípte, és figyelmeztette a vendéget, hogy keveset fize­tett, mert a fél deci konyak 7 forint 80 fillérbe kerül. MÉG EGY KÁVÉHAZ (Re­gényrészlet): »A pincér dok­tor úrnak szólította Káz- mért; feketét, hat pohár vi­zet, tíz napilapot és húsz képeslapot tett a hatalmas márványasztalra«. (MA): "A pincér öt ven­dég közé hatodiknak beszo­rította Kázmért, és megkér­te, hogy tartsa kézben a duplát, mert nem fér el az asztalon. Azután elkérte BEFEJEZÉSÜL csak annyit: társadalmunk megfelelő eredményt vár tagozatos osz­tályainktól. A nyelvi készség fokát pedig már általános is­koláink szaktanárai is meg tudják állapítani, s ha a tanú lóban van szorgalom is, nem maradhat el az eredmény sem Aki csak a külsőségek miatt fordul a nyelvhez (a modern zene hatásosabb élvezete vagy mert a nyelvtanulás »divat") hamar csalatkozik. De a jó nyelvi kászségűeket, a tiszta szándékúakat szívesen látjuk, és a tanár munkáját is befő lyásolja a tanuló, akivel éve­ken át együtt dolgozik. H. Kovács Zoltán tanár Mintha gyérebb lenne az érdeklődés a megyeszékhe­lyen a Pécsi Balett produk­ciói iránt, jóllehet a neves együttes erre nem szolgálta­tott semmiféle alapot. A me­gyeszékhely közönségének kö­zönye — úgy látszik —- ne­hezen olvadó jégpáncél, s nemcsak ilyen alkalmakkor hanem általában a kulturá­lis rendezvényekkel szemben. A Pécsi Balett . idei év­számmal fémjelzett műsora érett összegezés, az eddigi út erényeit é-j eredményeit sum­mázza, hogy merre vezet a ’övében, ar’-ól ez még nem árulkodik, de tudásuk tech­nikájuk elegendő biztosíték hogv sikereiket a jövőben sem fenveveti veszély. Eck Imre érdemes művész készítette mindhárom bemu­Határidő: azonnal Sokadszor, de nem utoljára óvodaligyben Miért nincs? Annak, hogy 1971-ben majdnem 30ü gyermeknek nem jutott hely a kaposvári óvodákban, több oka van. A legdöntőbb ok, hogy az olyan »járulékos-« beruházá- lakás volt a fő cél, és az új lake, elepek építésekor a sok, mint például az óvoda, egy kissé háttérbe szorultak. Pedig az új lakótelepeket jó­részt fiatalok népesítik be. És ha van laktó, miért ne jöhetne a gyerek? Továbbá: az iparban dolgo­zóknak csaknem 50 száza­léka nő. És még több r.ő jár­na dolgozni, ’ ha lenne elég óvoda. Az a háromszáz gyer­mek nem az ös-szcs igényt jelenti, hanem csupán azok­nak a számát, akiknek min­den szempontból indokolt a felvétele. Ennyit arról, hogy »miért nincs«. S mikor lesz? Rostás Károly, Kaposvár tanácselnöke: — Nem akarok semmi olyat mondani, ami esetleg indokolatlan várakozást éb­reszthetne. Egy biztos: az ez­után épülő lakások mellé minden esetben megépítjük az óvodákat is. Ez azonban nem oldja meg a jelenlegi problémákat, mivel a »be­vándorlás« nem szünetel. Ka- oosvár lakossága évente át­lag ezer emberrel növekszik. Tehát egyszerre- kell pótolni valahogyan, méghozzá na­gyon gyorsan, ami jelenleg h'ányzik. és helyet biztosíta­ni a lakosság növekedésével egyenes arányban. — Van-e valamilyen el­képzelés a végleges, tó ami még fontosabb: a gyors meg­old tó«a? A tanácselnök egv intézke­dési tervet tesz elém. Elő­ször két szó üti meg a sze­memet: »Határidő:/ azonnal« Hogyan lehet majd az épí­Kázmér újságját, mert ki­váncsi volt a lottóhúzásra.« CSENGŐ A MOZIBAN (Regényrészlet): »Egy perc­cel a film befejezése előtt,, mielőtt kivilágosodott volna, diszkréten megszólalt a fi­gyelmeztető csengő. A ti­zenhét éves fiú, aki a tizen­hat éves lány kezét szoron­gatta, gyorsan arrább húzó­dott.« Mai forma: »Mielőtt a vá­szon kivilágosodott volna, a tizenhét éves férj gyorsan hazasietett tizenhat éves fe­leségével. Meg akarták ta­karítani a kapuvénzt.« A MINDENES (Regényrész­let): »Mari takarított, mo­sott, főzött és a gyereket el­vitte az iskolába. Karácsony­ra a nagysága lestrapált szoknyáját kapta ajándék­ba.« Ma: »A bejárónő kijelen­tette, hogy amíg a porszívót meg nem javítják, nem taka­rít. Karácsonyra nerzbundát kapott, s megígérték neki, hogy újévtől autó hozza és autó viszi haza.« Palásti László tőiparral elintézni ezt az »azonnalt«? A városi tanács olyan ter­veket készített, amelyeknek megvalósításához csak kis i mértékben veszi igénybe az építőipar szolgálatait. Példá-1 ul: már folynak a tárgyalá­sok a Temesvár utca 2. szám alatti ház megvásárlásáról, amely alkalmas egy ötven- személyes óvoda kialakításá­ra. A Füredi úti óvoda bő­vítését két lakás igénybevé­telével oldják meg, s ez újabb 75 helyet jelent. A Kalinyin városrészben egy százszemélyes, könnyűszer­kezetes óvodát állítanak fel »Mindhárom óvoda kivitel terveit a tanács tervosztály» megrendelte a SOMBER vál­lalatnál, illetve a hernádi Március 15. Tsz tervező rész­legénél« — olvasom a végre­hajtó bizottság által jóváha­gyott intézkedési tervben, amely a kivitelezőt is meg­jelöli: a! költségvetési üzem és a hernádi tsz. Ez azonban még mindig csak 225 gyer­mek elhelyezését jelenti. Mi lesz a többivel? A városi tanács kérte a vállalatok segítségét. A MEZÖBER társadalmi mun­kában vállalta a Vörös Had­sereg úti óvodabővítés tervé­nek elkészítését, a cukorgyár pedig a kivitelezést, ugyan­csak társadalmi munkában Ez a bővítés újabb ötven gyerek elhelyezését biztosít­ja. Az elektroncsőgvár egy 75 személyes óvoda kialakítá­sára kötött megállapodást a tanáccsal. Ez annvira szépnek látszik, hogv telefonon fel­hívtam Nagy Lajos igazga­tót: — Igaz? — Igen. — És mikora készül el?. — 1972. első félévében. A Pamutfonó-ipari Válla­lat Kaposvári Gyára a saját­üzemi óvodáját bővíti, ami végső soron a kaposvári óvo­dagondokat csökkenti. ösz- szeszámolom: 350 gyerek jut­hat óvodához, legkésőbb 1972 második félévében. I — Ha ezek elkészülnek akkor nincs több óvodagond? — Szó sincs róla — tilta­kozik a tanácselnök. — Ezek az intézkedések csak a leg­égetőbb szükséget enyhítik, vagy még azt sem teljes mértékben. Nem eshetünk abba a hibába, hogy nyugod­tan üljünk a habárainkon. Társadalmi megmozduld- szükséges az óvodaügy meg­nyugtató rendezéséhez. — Hogyan? Rostás Károly különböző vállalatokkal és szocialista brigádokkal kötött szerződé­seket mutat. — Erről egyelőre ne írjon, mert még nem lezárt ügy! Az ötszáz szocialista brigád közül csak 187 jelentkezett de biztos vagyok benne, hogy a többiek is megmozdulnak, hiszen a gyerekekről van szó. Rezes Zsuzsa tatott darab koreográfiáját, ő rendezte színpadra a balstt- produkciókat. Az egész est gazdag példázata annak a sokirányú témabeli érdeklő­désnek, melyet együttesével már a nemzetközi hírnév rangján képvisel. Az ő kom­pozícióiban a díszletek, a rekvizitumok nagyobb polgár­jogot kaptak, mint a magyar balettt történetében bármikor, nem véletlen tehát, hogy ő maga tervezi a díszleteket is. Éppen ezért érezzük szinte valamennyi táncjelenetben a mozdulatok, a figurák elren­dezése és környezete között a harmonikus kohéziót, a lo­gikus egymás mellé rendelt­séget Az együttest kísérő Pécsi Nemzeti Színház zenekarát Breitner Tamás vezényelte nagy sikerrel, különösen Ko- ‘dály Zoltán Fölszállott a pá­va ihletett előadása szerzett szén élményt, valamint a Lajtha László Kötelékek cí­mű' művét kísérő vonósné­gyes játéka. Weiner Leo mint zeneszer­ző is a balett támogatója volt. Századunk komponistája a Csongor és Tünde balettjá­tékával írta be nevét a mű­vészethistóriába, s a Magyar babák című táncjáték sokáig szerénykedett a nagy mű ár­nyékában. Pedig a karakte­risztikus muzsika — a baba- iellemeket néprajzi hitellel életrekeltően — szinte kínál­ja az ötleteket a koreográfiá­hoz. A babák történetét meg­kapó üdeséggel, bájos derű­vel élesztette a Pécsi Balett, néhol meghökkentő mókázás- sal, másutt szinte a népme­sék gyermeki tanulságait árasztva. Különösen Stimárz Gabriella pattogó, hang nél­kül is perlekedő, gonoszkodó boszorkája és a Bojtár — Koronczay László — szegle­tes, népi adomák ízét árasz­tó figurája nyerte meg tet­szésünket. A megéledt mé- zeskajács-sátor illúzióját komponálta színpadra a ko­reográfus rendező, nagvon hatásosan, az élettelen játé­kok szögletes mozdulatait®! ihletve. Az est legtisztább és leg­izgalmasabb produkciója Lajtha László Kötelékek cí­mű táncjátéka volt, amelyet nevezhetnénk egyfajta tan­tánc játéknak is. Az örök — a klasszikus — háromszög csú­csainak egymáshoz viszonyu­lását, a magatartásformák változékonyságát és örökké­valóságát szimbolizálta a Sze­lídítő és a Rókapár történe­te. Feszült dinamikája az ér­zelmeket is tiszta logikát árasztó mozgással láttatta rendkívül sok asszociációt te­remtve. Hándel Edit Liszt­díjas művésznő csodálatos biztonsággal adta elő a két­féle »vonzás« állapotát, izgal­mas nőies vonásokat, maga­tartást, lépésekben és moz­dulatokban. Legutóbb Kodály fiatalko­ri művének feldolgozását lát­hattuk a Nyári estét. Tiszte­letre méltó hűség a muzsiká­hoz, a kodályi zenevilághoz és törekvésekhez, a népélet egyes motívumainak tanulsá­gos feltámasztása jellemezte. A Fölszállott a páva ennél jóval több lírai-költői elemet tartalmaz, bár logikai váza messze elmarad a Nyári este "ondolati építményétől. A Fölszállbtt a páva a mozdu­lás, az erő jelenlétét, s lehe­tőségét idézi — néhány tabló­szerű képben —, míg az előbb említett Nyári este magát a mozdulást, egy népvilág örök mobilitását adja vissza. A patetikus pávakompozfció inkább összhatásában fogha­tó fel, a részletek, a kont­rasztok nem mindig árulkod­nak világos kapcsolatokról, de talán nem is ez a cél. A jel­kép életre keltése Bretus Má­ria Liszt-díjas művésznő ál­tal néhol a végső egyszerű­ség letisztult esztétikumát árasztotta: szépséget, lelkese­dést és szárnyalást Néhány perc múlva delet harangoznak, ök csöndes tü­relemmel várnak, a megfá­radt szemekben nem remeg az éhes várakozás fénye, öre­gek csöndje ömlik szét az egykori elemi iskola termében Szöllősgyörökön. A kályhában tűz lobog, és a melég bizton­ságot áraszt. — Több mint húszán van­nak — mondja Koltai Péter- né, az öregek napközi ottho­nának vezetője —, de soknak úgy viszik haza az ebédet. Tíz-tizenketten gyűlünk össze naponta. Nemsokára új föl­szerelést is kapunk; tévénk már van, rádiót szeretnénk még. És nézze meg ezeket a takarókat! Vietnamba küld­jük. Az eddig elkészültek ért már kaptunk köszönőlevelet is. A legrégibb lakókkal beszél­getek. — Eljövünk ide délelőtt, és itt vagyunk sötétedésig — mondja. — Mit is csinálna az ember otthon, a négy fal kö­pött? Itt meg megy a szó. — Miről? — Miről? Hát amit az új­ságban olvasunk vagy a tévé­ben nézünk... Meg az em lékekről, mert azok nem hagyják az embert Közbeszól valaki: / Kitárgyaljuk a két hábo- "út még egyszer... — Ki. De nem dicsekszünk ’gyszer sem. Engem négyszer vittek a frontra, összesen nyolc lövéssel. Mit dicseked­jek azzal? De hát elmondja az ember, mert eszébe jut. A lányom Budapest ostromakor halt meg. Egy sraonell kitép­te a szívét Azóta vagyok egyedül... — Van itt olyan is, akinek vannak kereső gyerekei? Bajuszos öreg emeli a ke­zét: — Én kérem. Nekem. Az egyik távolabb, a másik köze­lebb lakik. Dolgoznak, én meg már öreg vagyok ... Htjukba lennék a betegségemmel, ugye... A félszeg mosolyban csön­des szomorúság bújkál. Itt mindenki mosolyog, de na­gyon csöndesen és szomorká­sán. öregesen. — Megvagyunk egymással. Jó azért, hogy így törődnek velünk. írja meg: jólesik az embernek. Különösen így, té- 'en. a nőkor már közel van a karácsony... az ünnep. T. T. SOMOGY* NBPLáP Péntek, 1971. december 17. 5 8

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom