Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

„Maid a fiadnak beszélj felőlük­ő se feledje!“ Impressziók egy monológhoz Példás kezdeményezés, segít&készség júsági klub Siófokon létrehozását anyagiakkal és munkával segítette az együttes patrónusa a siófoki ÁFÉSZ, és támogatta a klub létrehozását a megyei KISZ-bizottság Is. »Kevés pénz is megduplázód­hat, ha )ó szándék és társadal­mi munka párosul hozzá« — mondta a városi tanaos elnöke, majd átadta a klubot, A több mint százezer forint értékű létesítményt Harag Já­nos, az ÁFÉSZ elnöke vette át. A klubavató kapcsán szólt a szövetkezetek patronáló sze­repéről a közművelődésben, hivatkozott azokra a korábbi kezdeményezésekre, melyeket ma már hagyományként visz magával a szövetkezeti mozga­lom. Ügy igyekezzenek a fia­talok, hogy a falak között jó színvonalú, tartalmas munka alakuljon ki — mondta. Köszöntők sora következett, az ÁFÉSZ nőbizottsága dísze* albumot ajándékozott a klub­nak. A fiatalok nevében az együttes vezetője, Balogh Ist­ván vette át a létesítményt ás mondott köszönetét,-A vendégek a pénteki ün­nepségen már betekinthettek a klubprogramba is. A KISZ ve­zetősége tegnap ismertette azt. A novemberi klubfoglalkozá­sok sorában helyet kapnak a Könyv szerepe, A zene mint a nevelés eszköze című előadá­sok is. Itt tartják az ÁFÉSZ dolgozói számára a szakszer­vezeti összejöveteleket, a po­litikai oktatást, a szocialista brigádvezetők tanácskozását Sor kerül majd a somogyi mű­vészet ismertetésére, élmény- beszámolókra, fórumvitákra és vetélkedőkre is. * T. T. Régi jegyzetek nyomában November 7. és a haladás S okszor kerül olyan hely­zetbe a ember, hogy a föltett kérdésre akkor is képtelen volna helyesen válaszolni, ha minden tudá­sát és képzelőerejét összeszed­né. Néhány nap alatt nagyon összebarátkoztam a rzsevi pártbizottság kék szemű titká­rával a nyáron. Egyik beszél­getésünk alkalmával megkér­dezte: miből lehet a legtöbbet megtudni egy város történe­téről.. Könyvektől épületekig mindent felsoroltam, ő meg csak ingatta a fejét, legyintett, aztán maga felelt: abból, hogy mit tanítanak meg először a gyerekeknek, amikor nyilado­zik az értelmük, s mivel bo­csátják útnak őket, az iskolá­ba, a játszótérre vagy éppen a folyópartra indulnak. Rzsevben, a ml Kaposvá­runkhoz hasonló nagyságú ipari városban nem olyan táb­lákból van a legtöbb, hogy Ne taposó le a füvet!, Vigyázz a tisztaságra! Egészen másra in­tik a táblákon, plakátokon, új­ságokban és rádión keresztül a város lakóit s különösen a fiatalokat: Vigyázz, ha lőszert találsz! A tűzszerészek tele­fonját mindenki ismeri, a no­teszában felírva állandóan magánál tartja, mint máshol a mentőkét, mert ez a Moszk­vától északnyugatra fekvő vá­ros még ma is mindennap munkát ad a tűzszerészeknek. Pedig huszonnyolc éve sza­badult fel a város s még min­dig tizenháromezer lövedéket, bombát, töltényt semmisítenek meg évente. Akik a város fel­szabadulása után születtek, s gyerekként megtanulták ezt a rendet, most már a saját fiai­kat és leányaikat tanítják er­re. Abban a noteszomban, melyben a kalinyini pártmun­kásküldöttség nyári látogatá­sáról készült jegyzeteim van­nak, külön lapra egyetlen,szót írtam fel számtalanszor alá­húzva és felkiálójelezve: Mo­nológ. A rzsevi pártbizottság titkára mondta el, amig Barcsról Nagyatádra autóz­tunk. A gépkocsivezető nem értett oroszul, nyilván nem tudta miről beszélhet ez a rokonszenves szemüveges férfi egész úton, hogy még a társa sem szól közbe, csak né­ha-néha bólogat. Amikor ki­szálltunk, megérintette a vál­tamat s annyit kérdezett, ugye szomorú, amiről beszélt? Szomorú? Ide illő jelző-e egyáltalán, s milyen fejezné ki pontosan azt a mérhetetlen szenvedést, amelyet összeszo­rítva a fogat, eltűrve az éhsé­mogyi Almanach sorozata. Mi­előtt a tanulmány ismertetésé­hez kezdenénk, érdemes visz- szatekinteni a korábbi szá­mokra. Nem mintha elragad­tatott szuperlativusokat kelle­ne emlegetnünk, hanem csen­des és jóleső elismeréssel. A mezőgazdálkodástól a memo­árig, a szépirodalomtól a for­ráskiadványig széles a skála. Persze ez. a széles horizont csak türelmetlen érdeklődést támaszt a szemlélődében, aki újabb kötetekre vár. S ami ta­lán figyelmeztet is: az utóbbi három szám történelmi tanul­mányt közöl. Almanachról lé­vén szó: jól tudjuk, nem a szerkesztés koncepciója ez ilyenformán, hiszen az arra alkalmas írás megfelelő lekto­rálás után napvilágot lát, csakhogy mintha lassan növe­kedne Somogybán a tollforga­tó kedv. Nem is a humán, ha­nem inkább a természettudo­mányos tárnákat illetően... get, a kínzásokat és a kivégzé­seket vállalták e tájon, hogy az ország szívét. Moszvál megvédjék. A bombák és ak­nák ma is erre emlékeztetnek, amikor az eke kifordít egyet- egvet a földből, amikor az exkavátor szinte minden put­tony földdel kiemel az épít­kezések megkezdésekor. Ná­lunk a gyerekek legföljebb a szüleik visszaemlékezéseiből ismerik a riadót Rzsevben azonban ma is gyakran elő­fordul, amikor nagyon veszé­lyes bombára bukkannak. S ilyen bizony mindig akad! Bomba, amelyet körülfonlak egy öreg fa gyökerei. Bomba, amely útépítés közben került elő mégpedig a város egyik legszebb helyén levő felszaba- dulásl obeliszk mellett. Riadó és óvó intézkedés, Menannyi kockázat: sikerül-e a bátor tűzszerészeknek szétszerelniük a bombát s kocsira rakva a városon kívül felrobbantani­uk. Olyan is történt sokszor, hogy a helyszínen kellett fel­robbantani. A föld emeletnyi magasba emelkedett, s olyan kráter nyílott, mint a háború idején. Aki valamit is ért e szakmához, tudja, hogy a rozs­dás robbanóanyagok mennyire szeszélyesek és kiszámíthatat­lanok s hiába ismerik a szét­szerelés minden csínját-bínját, bármelyik percben: bekövet­kezhet a végzetes katasztrófa. R obert R ozsgyesztvensz­kij Rekviemjének sorai többször eszembe ju­tottak azóta: »Ember! / Amíg a / szíved ver, / ne feledd, / milyen / áron I vették örömöd — / míg élsz, / ne feledd el! / Ha dalod röppen az égnek, ’/ ne feledd / azokat, / akikhez nem jut / már soha ének — / ne feledd! / Majd fiaidnak / beszélj felőlük — / ő se / fe­ledje! •/ Fiad / fiának / beszélj felőlük — / hogy / .6 se feled­je!■» Ezen a tájon senki seip fe­lejti azt a tizenhét hónapot, amíg a német megszállás tartott. A hatezer házból há­romszáz maradt épségben. Rzsev hatvanezer lakosából háromszázhatvanketten élték túl a megszállást. Ha külföld­ről vagy az ország más tájá­ról érkezik ide valaki, néha megállítják a gépkocsit, s megmutatják az elvadult gyü­mölcsfákat. Csak ezek jelzik, hogy valamikor falu állt Itt! Nem túlzott a korabeli újság, amikor puszta, néma tájként írt Rzsev környékéről, ahol csak a kemencék és a kutak, a tűz és a víz maradt, még a földet is robbanások szántot­Kelemen Elemér érdemes tanulmánya a tizenkilences, vörös Somogy művelődését ve­títi elénk, tiszta, éles tanulsá­gaival, meggyőző, részletes hi­telességgel. A tizenkilences Somogyról nemrég összefogla­lás értékű tanulmánykötet je­lent meg, s abban — summá­zott kivonat formájában — közreadja Kelemen Elemér e téren végzett kutatásainak több eredményét. S örömmel üdvözölhetjük már a témavá­lasztás miatt is. hiszen e terü­let részletes elemzése, a té­nyekből kínálkozó konklúziók levonásával mind ez ideig vá­ratott magára Mit ölel fel a tanulmány? Rövid bevezető összkép után, mely a századfordulót követő idők gazdasági, társa­dalmi, kulturális viszonyait summázza és mérlegeli, a pol­gári demokratikus forradaiom­ták feLA város körül ötven- kilométeres körzetben csak a tűzvészek nyomai, bombatöl­csérek, emberek és jószágok csontjai, ötszáz falu közül négyszázhúszat leromboltak és fölperzselték. Ilyen képet fest­hetett csak a krónikás 1942- ben. S milyet a hősökről, akik partizánként, katonaként min­den talpalatnyi földet, min­den fát,' épületet telefonosz­lopot önfeláldozóan védtek, hogy elvonják á németek ere­jét a moszkvai, később pedig a sztálingrádi támadástól. Sokáig álltam minden kép, tárgy előtt a kalinyini mú­zeumban négy évvel ezelőtt. S közben az járt az eszemben vajon én kibírtam volna-e a nélkülözéseket, a kínzásokat, tudtam -volna-e hős lenni a hazáért. Tisírta tekintetű le­gények, lányok fényképei so­rakoztak a tárlóban. Partizá­nok. Hősi halált haltak. Szí­jat hasítottak a bőrükből, el­tördelték az ujjaikat, levág­ták a fülüket, a mellüket — s nem vallottak. Az akasztó- fa alatt állva utolsó erejüket összeszedve azt kiáltották: Miénk lesz a győzelem! Mások mellükkel fedték el a géppus­kafészkek nyílását, kézigránát- köteggel a derekuk körül a harckocsi lánctalpa alá vetet­tek magukat, repülőgépükkel rázuhanták az ellenség gépére Láttam megpörkölődött, vérrel áztatott Komszomol-tagköny- vekeí. A szívük fölött hord­ták a fiatalok. Két golyó ép­pen középen ütötte át őket. Egy,kalinyini újságírótól ta­valy megkérdeztem, mit tud RzsevrőL Megrándult a szá- jaszéle. s nem válaszolt. A többiek finoman meglöktek, s szemük sarkával jelezték, ne szóljak többet. Később el­mondták, hogy a barátuk rzse­vi, s partizán volt. A németek bosszúból elevenen elégették a feleségét és a két nagynénjét A mikor 1943. március 3- án felszabadult Rzsev és környéke, ismét ott lobogott a város fölött a sat- ló-kalapácsos vörös zászló, örömünnepet ültek a megma- radottak. Amerikai újságírók látogattak Rzsevbe rögtön a felszabadulás után. Azt mond­ták: »Amit itt leromboltak, egy évszázadig sem állítják helyre.« E táj azonban újjá­született, s még nagyobb len­dülettel fejlődött. Felejteni azonban senki sem felejt. A fiaiknak is beszélnek a szen­vedésekről. S amikor ismét bombát, töltényt vet ki a föld — az emberek megemelik a kalapjukat A hősökre emlé­nak a közművelődésben is éle­ződő ellentmondásait tárgyal­ja. Az értékes tartalmi gerinc az, amit a tanulmány címe is hordoz: Somogy megye műve­lődésügye a Tanácsköztársaság idején. ' Először mintegy a csontvá­zát rajzolja meg a művelődés építményének, a szervezés megindulását, majd az ennek nyomán kiépülő szervezeti rendszert Ezt követi a váz hé­zagainak tulajdonképpeni ki­töltése — s a hasonlatnál ma­radva — a történelmi tanul­mány nagyjából hézagtalan képet rajzol elénk. Foglalko­zik az iskolák államosításával, az úgynevezett -játékiskolák- kal«, elemi népiskolákkal. Mindezek után — és részben az előbbiek kö2*>en is — a ta­nítóságnak egy összetett, iz­galmas portréját vázolja feL A nyár elején láttam egy­szer a siófoki Kálmán-emlék- múzeum nyirkos pincehelyisé­gét ... A homályban friss va­kolás látszott, mészillat terjen­gett, és szorgos kezek munkál­kodtak. Nagy fantázia kell ah­hoz, hogy klubot képzeljen ide valaki — gondoltam. De hát kinek legyen nagyobb fantá­ziája, mint á fiataloknak? Az elképzelés szorgalommal páro­sult, május elejétől több mint negyvenezer forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek itt. Az esti fellépések, próbák mellett keményen dolgoztak az ÁFÉSZ Balaton együttesének tagjai... S a tegnapi kép meg­győzött arról, hogy nemcsak a táncban, hanem a munkában, a szépérzékben is kiválóak. Együd Árpád és Balogh Ist­ván, az együttes két vezetője fogadta a vendégeket, akik meglepetten szemlélték a ko­vácsoltvas keretbe foglalt kis lámpákat, a nyersszínű, tetsze­tős asztalokat, padokat, léc­burkolatú falat, az oklevelek, plakátok sokaságát. És még egy »ötlet'“, közreadom: az olajkályha elrejthető egy kis rakott kandallóba, a szépen kovácsolt vasrostély mögé. Máris az Igazi kandalló láng­jainak lobogását hallják a fia­talok, s a tv mellett világít a nagy rádió zöld macskaszeme, jólesik majd próba után hall­gatni néhány népdalt, sanzont. A polcokra folklórisztikus könyvek kerülnek, Illően a néptáncegyüttes szelleméhez — mondta Együd Árpád. A klubot dr. Gáti István, a Siófoki Városi Tanács elnöke adta át. Beszélt az ifjúság lel­kesedéséről, a Balaton nép­táncegyüttes sikereiről, a Ki­váló együttes címről, helytál­lásukról, fegyelmükről az it­teni munkában. Méltatta a se­gítőkészséget is: hiszen a klub Elismerésünk csak fokozódik az értékes tanulmány iránt, amiért a történész őszintesé­gével tér ki mindenütt a hi­bákra, a kezdeti lépésekkel együtt járó botlásokra és sú­lyosabb ellentmondásokra is. Talán közhely azt mondani ezek után: valamennyi becsü­lendő tanulság a ma számá­ra... A kor lendületét, az orszá­gos és megyei sodrást, ha úgy tetszik az események sodrását a felnőttoktatásról, a propa­gandáról és a népművelésről írott fejezetekben rajzolja a legérzékletesebben. JÖ ÁTTEKINTÉST a továb­bi kutatáshoz sok kiindulópon­tot nyújtó összegezést kaptunk a szerzőtől. Róla annyit említ­sünk meg, fiatal kutató, aki­nek értékes munkája bizonyá­ra nem befejezés, hanem to­vábbi publikációikat ígér. Olvasmányaim során diák­korom óta mindig nagy elő­szeretettel jegyeztem meg azo­kat a gondolatokat, melyek valamely mély igazságot tar­talmaztak, vagy valami nemes, magasztos eszmét hordoztak. Ugyanígy, ha a rosszat, a go­noszát kárhoztatták. A fasizmus alatt a legszéle­sebb néptömegeknek volt al­kalma tapasztalni, hogy mennyire igaza volt a nagy humanista írónak: Thomas Mann-nak, aki már a máso­dik világháború előtt írt könyvében (Európa, vigyázz!) váteszi meglátással figyelmez­tette a világot: »Emberellenes bacilusokat hordoz az embe­riség !“ Korunk még ma sem az em­beri nem megvalósult álmai­nak, vagy akár a zavartalanul alkotó békének a kora. A ha­ladó eszmék minden erőfeszí­tése ellenére mindig vannak egyének, érdekcsoportok, akik, amelyek a saját vad, barbár indulataikat propagálják, át akarják a tömegekbe oltani, és aikár egy újabb kataklizmát is rázudítanának az emberiség­re. ' ' Mindjárt megjelenésükkor olvastam annak idején a — Thomas Mannhoz hasonlóan — nem marxista szemléletű, nemrég elhunyt nagy angol filozófus és természettudósnak, Bertrand Russelnek szavait is, melyek a tőkés uralkodó osz­tályok tagjait lepték meg leg­jobban: »-Nagyon elfogult em­bernek kell lenni ahhoz, hogy valaki tagadja az orosz októ­beri forradalom világtörténeti jelentőségét. Ha Oroszországban nem születik meg és nem győz vé­gül is a forradalom, valószí­nűleg visszasüllyedt volna — s nem is lehet kiszámítani, hogy milyen fokra — az embe­riség.« Láttuk és látjuk viszont napról napra, hogy azóta a technika és a tudományok fej­lődése mennyire előrehaladt, és azt Is, hogy a társadalmi igazság tekintetében mit vál­tozott a világ. Az új társadalom megterem­tésének eszméi és ezek terje­dése akadályozták meg kétség­kívül, akadályozzák ma és re­mélhetőleg a jövőben is, hogy az államok között fennálló nagy problémák, ellentétek nem csaptak és nem csapnak át »-pokoli« minőségbe — egy új világháborúba. Társadalmunk problémái már a század elején annyira összesűrűsödtek, hogy — és Itt ugyancsak Bertrand Riesel szavait kell idéznünk —: »Szocialista megoldás nélkül modern farkasok tanyájává lett volna a világ.« Nem, valóban nincs szükség újabb tíz-százmilliók pusztu­lására, nincs szüksége a világ­nak : gyerekeknek, család­apáknak, családanyáknak L4- dicére, Oradourokra, Auscfa- witzra, Hirosimára; hanem igenis szüksége van józanság­ra, megértésre, szolidaritásra, békességre, melyet történelme folyamán olyan sokat és sok­szor nélkülözött a rengeteged szenvedett emberiség. Minden becsületes érzésű, jó szándékú, igazságot kérését igazságot kedvelő egyén előtt egyre jobban megvilágosodik, hogy ezek szellemét őrzi, ezt a haladást viszi előre — novem­ber 1 ®y. & «0X0671 Vasárnap, 1971. keznek. Lajos Géza tizenötödik számához Somogyi Almanach érkezett (a 14. és 15. szám összevontan jelent meg) a So­Kelemen Elemér tanulmánya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom