Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

/ Még hét pont kell a Dózsa-ökölvívóknak a csoportelsőséghez Nagy László és Szécsi Margit Kaposváron Költők a katedrán Vasárnap télt ház volt Ka­posváron, a La tinea Sándor Művelődési Központ színház­termében, ahol megkezdődött az ökölvívó NB I B csapat* bajnokság őszi fordulója. A K. Dóasa—SZIM Vasas össze­csapás úgy alakult, ahogy az várható volt. A jó erőket fel­vonultató K. Dózsa fölényes biztonsággal verte az ugyan­csak kitűnő bokszotokból álló székesfehérváriakat. Ezzel a Dózsa ismét a csoporttáblázat élére került Még hét pontot kell szereznie ahhoz, hogy cso­portelsőként fejezze be a baj­noki küzdelmek első szaka­szát Véglegesen a most szom­baton Sajóezentpétérén sorra- kerülő Borsodi Bányász—K. Dózsa mérkőzés lesz a döntő. Ezen a találkozón kell meg­szereznie a kaposváriaknak azt a bizonyos hét pontot. (Vagyis 15:7 arányú vereség esetén is a Dózsa mérkőzhetne az NB I B bajnoki címért.) A látottak alapján erre a K. Dó­zsának minden esélye megvan. K. Dózsa—SZIM Vasas 14:S Kaposvár, 300 néző. Vezette: Kovács J. és Pogány. A könnyebb súlycsoportok­ban biztosan húzott el a Dó­zsa. A Kozma, Zsiga, Ferstek hármas már 6 pontos előnyt szerzett a csapatnak, Varga tovább növelte az előnyt. Az­tán Takács juttatta váratlan győzelemhez a csapatot, majd pedig, amikor Rigó kiütött Tausert, már biztossá vált a győzelem. Kellemes meglepe­téssel szolgált a fiatal, fél ne­hézsúlyú Varga A., aki érté­kes győzelmet szerzett. A ne- hézsúlyúak mérkőzésén Koch vezetett, amikor megsérült. Edzője, Hergert Jenő — gon­dolva a hét végén sorra kerü­lő döntő fontosságú sa jószen' péteri mérkőzésre — feladta a végeredmény kialakulása szempontjából már nem fontos mérkőzést. Papír súly: Kozma p. gy. Ha­rangozó ellen. A fiatal Kozma biztosan verte a sokat szabály­talankodó, rutinos Harangozót. 2:0. Légsúly: Zsiga p. gy. László ellen. A harmadik menetre el­fáradtak a versenyzők. Zsiga az első két menetben meg­nyerte a meccset. 4:0. Harmatsúly: Ferstek p. gy. Varga I. ellen. Remek három menet volt. Ferstek egyhangú pontozással győzött a kemény fehérvári fiú ellen. 6:0. Pehelysúly: Kovácsot a má­sodik menetben sérülés miatt leléptették Varga J.-vel szem­ben. A kemény ütéseket mind­két versenyző jól állta. Ko­vácsnak fölrepedt a szemhéja. 6:2. Könnyűsúly: Varga L. ellen Kató a második menetben fel­adta. Macska—egér harc volt a szorítóban. 8:2. Kisváltósúly: Szabót a má­sodik menetben Rajkó kiütöt­te. A jól kezdő Szabót egy pontos gyomorszájütés küldte földre. 8:4. Váltósúly: Takács ellen Róz- nert a második menetben so­rozatos szabálytalanság miatt leléptették. Sok volt a dulako­dás, ebben különösen Rózner »jeleskedett-«. A mérkőzésve­zető kétszer figyelmeztette, harmadszorra léléptette. 10:4. Nagy váltósúly: Rigó a má­sodik menetben kiütötte Tau­sert. Mindkét versenyző nagy ütésre ment, de Rigó jól is vé­dekezett, Tauser nem. Ennek következménye lett a kiütés. 12:4. Középsúly: Ila kiütéses ve­reséget szenvedett Balomtól. Ila jól kezdett, aztán egy nagy horogba beleszaladt, és kiszá­molták. 12:6. Félnehézsúly: Varga A. el­len Némethet a második me­netben sorozatos szabálytalan­ság miatt leléptették. Jó fel­építésű, kemény ökölvívó a fiatal Varga. Ezt bizonyította be első CSB-mérkőzésén, ahol a tapasztaltabb Némethnek ineg kellett hajolnia a kapos­vári versenyző nagyobb tudá­sa előtt. 14:6. Nehézsúly: Koch a második menet utáni szünetben felad­ta Antal ellen. Ha nem jön közbe a kellemetlen fülsérülés, még nagyobb arányú lett vol­na a K. Dózsa győzelme. 14:8. Pontoztak: Szolnoki, Fehér, Magyar és a mindenkor sza­bad vezetőbíró. A mai magyar líra két ki­emelkedő egyénisége látoga­tott Kaposvárra tegnap: Nagy László és Szécsi Margit. A ta­nítóképző intézetben tartottak »szabálytalan« irodalomórát. A katedrán most nem az iro­dalom előadója, hanem műve­lői, rangos művelői álltak. Ügy vélem, egyikük sem szo­rul különösebb bemutatásra, hiszen aki szereti a verset, az ismerőse — ismeretlenül is .— mindkét költőnek. Aki az év­folyam számára most köze­lebbről bemutatta őket: Czine Mihály neves irodalomtörté­nész. Nagyon röviden, építve a hallgatóság ismereteire, a két költő eddigi életművével kap­csolatban néhány gondolatot tolmácsolt: ízesen, anekdotáz- va, de elemezve verseik eszté­tikai értékeit is. Az indulás ismertetése után hangsúlyozta Nagy László költészetének egyik fő erényét: a hagyományok szerepét a forma és a mondanivaló mai­ságában. Ö a »régies kincsek modern birtokosa« — mondta Czine Mihály. S bizonyította is a régi magyar nyolcas nyo­mait költészetének korántsem régies világában. Ritmus és dallam — több­ször is visszatért a két szóhoz Szécsi Margit költészetének jellemzésekor a költőnő ál­mokkal s a hétköznapi világ jelenségeivel vívódó verseit vallatva. Az irodalomtörténész mélta­tását előadás követte. Molnár Piroska, a Csiky'Gergely Szín­ház művésznője mondta a két szerző verseit. Különösen szí­vesen emlékezünk a József At­tila, a Szárnyak zenéje, illet­ve a Költő a holdban előadá­sára. Nagy László elmondta Bar­tók és a ragadozók című pró­zaversét, Szécsi Margit pedig A madaras mérleg című új költeményét. A szabálytalan irodalomóra elérkezett izgalmas pillanatá­hoz, amikor az olvasók, jelen esetben a hallgatók kérdez­tek. A tanítóképzős lányok kérdései között sok figyelem­re méltó akadt. Ezekből je­gyeztünk le néhányat. Egyik hallgató megkérdezte: — A műfordításról szeret­nénk hallani. Rozsgyesztvensz- kij ugyanis azt mondta: olyan mint a feleség. Ha szép, nem hű, ha hű, nem szép. — Rozsgyesztvenszkij bizo­nyára saját tapasztalatai alap­ján mondta — kezdte válaszát Nagy László. — Bár magam nem egy kiváló orosz fordítást olvastam. Valami igazság per­sze van benne, attól is függ, az illető fordító mennyire is­meri anyanyelvét. Lehet az eredetihez méltót is alkotni. Bár az sem mindegy, melyik nyelvből fordítunk. Spanyol­ból például lényegesen nehe­zebb. Ennyit a fordítás, a »gúzsba­kötés« táncolás diskurzusából. A hallgatók Nagy Lászlótól és Szécsi Margittól is kérdez­tek a gyermekirodalomhoz fű­ződő kapcsolataikról. Egyik hallgatónő például a költő Kis­dobos szerkesztőségében töl­tött éveiről érdeklődött. — Több mint tíz évvel ez­előtt dolgoztam a Kisdobos szerkesztőségében, 1952-tőL Mindössze pár évet. Vélem nyem szerint az akkori évek egyik legjobb irodalmi folyó­irata volt. Hogy miért? Szív- sen írt hozzánk Weöres Sán­dor, Jékely Zoltán, Tamási és Tersánszky is. Szó esett a magyar költészet külföldi visszhangjáról, illet­ve a külhoni költészet — sok­kal jobb — hazai visszhangjá­ról is. Megkérdezték a hallga­tók Nagy László véleményét a fiatal költőnemzedékről, az avantgarde-ról, no meg a kez­dők próbálkozásairól. — Kevés a tehetség, de sok a versíró — mondta válaszá­ban. — Minél többen írnak verset, annál jobb, mert azok biztosan olvasnak is — mond­ta mosolyogva a költő. Végül idéz zük azt, amit példaképeiről mondott: — Imént olvastam prózaver- ssmet, és abban szerepelnek példaképeim is, Ady, József Attila. De a vers születése óta már sok idő telt eL Példaké­pem egy összetett, sok vonást őrző költőarc, Balassitól kezd­ve egészen Radnótiig. T. T. ' A múlt és ft Jelen — vagy még inkább a Jövő — csapott össze a papírsúlyúak versenyében. Harangozó, az egykori magyar bajnok szomorúan, de sportszerűen vette tudomásul, hogy Kovács Jenő mérkőzésvezető Kozma győzelmét hirdet­te ki. MÚZEUMI HÓNAP Nyolc mérkőzés helyeit csak öt roll a megyei L osztályban Félbeszakadt a Balatonboglár — Csurgó találkozó Ki hitte volna, hogy az ed­digi viszonylag sima bajnok­ság a 12. fordulóban á problé­mák sokaságát hozza majd a megyei I. osztályban. Nagyatá­don meg Toponáron a hivata­los kezdési időpont után is jó ideig hiába várták az ellenfe­leket. Annyit késett a Len­gyeltóti és a Nagyatádi Somo­gyi B. SE, ;hogy a játékveze­tők már nem vezették le a meccset. De nem ez adja a legfőbb gondot majd a héten i Somogy megyei Labdarúgó Szövetség vezetőinek. Bala- tonbogláron félbeszakadt a hazai együttes és a csurgói csapat találkozója. A vihar egy megadott csurgói gól kö­rül kerekedett. Tóth György játékvezető — miután ínzul- tálták — lefújta a meccset. A megmaradt öt találkozón jócskán adódtak váratlan eredmények. Ki hitte volna, hogy a Karád legyőzi majd a Taszári Szőnyi SE-t. A babó- osaiak is biztosan verték a tavaly még NB III-as Marcali V. Meteort. Meglepetésszámba megy az is, hogy a Fonyód! Petőfi saját pályáján győzte 1« a Kaposvári Vasutast Karád—Taszár 2:1 (1:1) Karád, 150 néző. Vezette: Tóth L. A vendégcsapat szerzett ve­zetést. A nemcsak lelkesen, de jól is játszó hazaiak még az első félidőben kiegyenlítettek. Szünet után a többet támadó Karád teljesen megérdemelten fordította a maga javára a mérkőzést. G.: Csordás (2), ill. Csauth. Jó az egész karádi csa­pat a taszári együttesből Schwarzkopf játéka emelke­dett ki. Mészer János Somogytarnóca—Ordacsehi 2:1 (1:0) Somogytarnóca, 100 néző. Vezette: Németh V. Érdekes, színvonalas, végig sportszerű mérkőzésen a hazai csapat játszott fölényben, helyzeteit is jobban kihasz­nálta. A vendégek játékán nem látszott, hogy a bajnoki táb­lázat utolsó helyén állnak. G.: Mohácsi I., Mohácsi II., ill. Takács. Jók: Bencsik I., Mohá­csi I., Hoffer, ill. Takács, Ri­ba, Varga. Novák József Babócsa—Marcali VM 2:0 (1:0) Babócsa, 150 néző. Vezette: Bartók. Technikai és taktikai fö­lényben játszott a babócsai együttes, mely a látottak alap­ján akár nagyobb arányban is győzhetett volna a színvona­las, szép mérkőzésen. G.: Ra­dies II. (2). Jók: Hajdú, Hor­váth, Radies II., Takács, ill. Molnár, Dániel, Ható. Kovács Tibor M. Latinca—K. V. Lobogó 2:0 (0:0) Marcali, 200 néző. Vezette: Bakonyi. Végig nagy fölényben ját­szott a hazai csapat. A szer­vezetten védekező vendégek azonban csaknem egy órán át állták a rohamokat. A hajrá­ban biztossá vált a bajnokság éllovasának győzelme. G.: Al- bu (2). Kisborsó Imre Fonyód—K. Vasutas 3:1 (Hl) Kaposvár, 100 néző. Vezette: Szerecz. Kiegyenlített első féldidő után felülkerekedett a jobban kombináló, lelkes fonyódi csa­pat, és megérdemelten nyert. G.: Kolip (2), Nagy S., ill. Tör­zsök. A. megyei bajnokság állása: 1. M. Latinca 12 9 2 1 35: 9 20 2. Nagyatád 11 8 2 1 35:13 18 3. Taszár 12 7 2 3 19: 9 16 4. Marcali VM 12 7 1 4 20:12 15 5. Babócsa 12 6 2 4 28:17 14 6. S.-tamóca 12 6 1 5 15:19 13 7. B.-boglár 11 5 2 4 17:21 12 8. K. V. Lobogó 12 4 3 5 15:14 11 9. Karád 12 5 1 6 18:22 11 10. Lengyeltóti 11 4 3 4 10:16 11 11. Fonyód 12 4 2 6 17:22 10 12. K. Vasutas 11 3 3 6 26:21 9 13. Csurgó 11 3 3 5 17:21 9 14. Somogyi SE 11 4 1 6 18:23 9 15. Toponár 11 2 2 7 11:25 6 16. Ordacsehi 12 — 2 10 4:41 2 Az első ísz-múzeumi napok Somogybán ÉRDEKES és újszerű kezde­ményezés volt az idei múzeu­mi hónap során a kapospulai termelőszövetkezet, a helyi ta­nács és a Somogy megyei Mú­zeumok Igazgatósága által rendezett nagy sikerű, és so­kak által látogatott rendez­vénysorozat: a termelőszövet­kezeti múzeumi napok Kapos- pulán. A napjainkban egyre jobban kedvelt, és a közműve­lődésben igen hasznos, kom- lex jellegű műsor volt ez. Me­gyénkben először mutatkozott be szinte egy időben és ankét jelleggel három különböző jel­legű múzeumi tudományág (római és középkori régészet, néprajz), bemutatva az eddigi eredményeket, ám ezenkívül megemlékezve a jövő lehető­ségeiről is. A község lakóinak érdeklő­dése a hét utolsó két napján e rendezvények felé fordult. A nagyközönség figyelmét a he­lyi művelődési házon és a ter­melőszövetkezeten kívül a ka­pospulai és a járási népfront­szervek is fölkeltették a ren­dezvények iránt. Ennek a szé­les körű összefogásnak kö­szönhető, hogy 30-án estére, a program idejére zsúfolásig megtelt a kapospulai művelő­dési ház nagyterme. Farkas Dezső járási nép­fronttitkár ünnepélyes meg­nyitójában hangsúlyozta, mi­lyen jelentősége van a terme­lőszövetkezetek és a tudomá­nyos intézmények — jelen esetben a múzeum — ilyen jellegű, komplex találkozójá­nak. Ezeken a rendezvénye­ken a tudományos dolgozók közvetlen kapcsolatba kerül­nek leletbejelentőikkel, adat­gyűjtőikkel, sokszor szinte név­telen külső munkatársaikkal. A falusi dolgozók azon kívül, hogy megismerik a tudomá­nyos intézményekben folyó munka legújabb eredményeit, megismerik, milyen aprómun­kákat, megfigyeléseket várnak tőlük, amelyekkel a tudomá­A halottak visszanéznek A halottakra való emlékezés nem vallási parancs. Mélyen, érzelmi életünkben gyökere­zik. Elhunytjaink alakja, hang­ja egészen halálunkig megma­rad emlékezetünkben. A halottak egyébként min­dig visszanéznek. Visszanéz­nek, mert az élőket mindenkor körülveszi a helyzetekkel vál­tozó vélemény, akár az ellen­tétes ítéletek köde; csalhatat­lan értékmérő legtöbbször egyedül a halál, mert csak ha zord szellője elfújta a ködöt, rajzolódik ki és világosodik meg értékének igazi valójában az elveszített ember. A halottak visszanéznek ak­kor is, ha természetes úton dőltek ki az élőle sorából, de százszorosán, ezerszeresen és vádlón néznek vissza akkor, ha a gyűlölet, a gonoszság ál­tal felidézett háborúk szakítot­ták le őket az élet fájáról. A háborúk igazi okait a tör­ténelem folyamán rendszerint elhallgatták vagy elködösítet­ték a tömegek előtt. Tették ezt azok, akiknek a háború érde­ke volt, akik az élet javait, ér­tékeit százezrek, millióik elől elkapkodták; tennék ma is, és nem érdekelné őket, hogy új­ból reng a föld, vérözön és lángtenger borítja a világot. Ahogy a múltban csinálták: továbbra is századokra szeret­nék megszabni a társadalom, népek, nemzetek törvényét. Pedig, főként ilyenkor, a halottak emléknapja körül — zúgó erdők, síró nádasok mé­lyéből, síkságok homokja, hömpölygő folyamok medre felől — gyakran gyászzsolozs­mák bánatos melódiáját hozza a szél, és árnyak seregének léptei visszhangzanak az éj­szakában. Honnan ez a hosszú, mono­ton sirám, és lépések végte­lenbe nyúló, idegtépő zaja, üteme? A háborúkban elpusztultál: élén a két világháború csak­nem százmillió halottja mene tel... Ezek a halottak most mind visszanéznek. Intőn és fi­gyelmeztetően! Gy. Z. nyos munkát ők tehetik ered­ményesebbé. Más községek is példát vehetnek és később bi­zonyára vesznek is a kapos­pulai kezdeményezőktől. Az itt kezdődő rendezvénysorozat országosan is figyelmet keltő, majd így fejezte be: — A hazafias érzés és öntu­dat a legerősebb összeszorító kapocs, amely a szocialista és nemzeti céljaink szolgálatá­ban népünket összefogja, mun­kára ösztönzi és tettekre lelke­síti. A múlt hagyományainak értékelése, ismerete igen fon­tos a nemzet számáfa, hiszen saját értékét bizonyos fokig meghatározza az is, hogy mennyire becsüli, értékeli múltját, hagyományait. A lelkesen fogadott bevezető után dr. Soproni Sándor tar­tott a kapospula—a'sóhetényi ásatásokról izgalmas előadást és bemutatta szép diafelvéte­leit is. Az eredményeket is­mertetve hangsúlyozta, hogy a kapospulai szervek (tsz, tanács stb.) támogatása, megértő se­gítsége nélkül csak kisebb eredmény születhetett volna. Az ásató bízik abban, hogy a IOVIA néven ismert több ezer lakosú római erőd és város feltárása számos értékes adat­tal fogja gyarapítani az i. u. IV—V. századról, annak tör­ténetéről alkotott képünket. Az előadás után a helyi KISZ-szervezet és a múzeum igazgatósága Deli Antal kama­rakiállítással lepte meg az ér­deklődőket. VASÁRNAP ESTE Knézy Judit megyénk népi díszítő- művészetét mutatta be színes diafelvételekkel illusztrálva, és felvázolta a környék követke­ző néprajzi feladatait is. Ez­után Magyar Kálmán a Víz­mente földrajzi nevei és a legújabban megjelent történe­ti-régészeti adatok alapján az államalapító I. István & Kop­pány küzdelmeiről beszélt SOMOGYI NÉPLAP Kedd. UJU. november 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom