Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-28 / 281. szám
NYELVMŰVELÉS \ Anya gyermekével Fér entry Béni tzobra (1M) Mezei András: Hábbrúk nemzedéke A háborúban robbant gránát most szúrt a szivedbe szilánkot Tűhegyes, gyilkos idegesség, mint a lassított robbanások, tűhegyet gyilkos idegesség... Dől a háborúk nemzedéké. Összecsap roncsolt m r vein minden napért megküzd é béke. Összecsap roncsolt szerveinkben, és nem akarunk megpihenni. Valami finom elkopás ez, orvos sem tudja észrevenni Valami finom elkopás ez, a háborúban szerzett járvány... Szivéhez kap és dől az ember — Kitől maradunk holnap árván?! Zelk Zoltán: MIÉRT JÖSSZ! Szemembe süt a% arcod — menekülök a fénybe, tegnap is egész éjjel ültem a villanyfényben. Arcod nem perzselt már, de i hangod nem szűnt fülemben — miért jössz, hogyha nem vagy, miért vagy ily kegyetlen? Te, aki a nemlétet már fényévekkel méred, ily gyorsan elfeledted, milyen hosszú az élet7 Oemény Ottó: Ezüst alapra Ablakom akkor kertre nyüt hajnaltól estig a színek sodort mohó kíváncsiság álmodozó és nyughatatlan « harmat — ma nem is tudom — millió vízgyöngy egy levélen ezüst alapra fűzve föl szikrázó hűvösség kecses volt tavam, tükrös nádasom neszek cikáztak árnyain kotyogó békafejfüzér nádra font fészke a mádértm* * riz alatt lebegd súlyom ésirmbékos ösvény süppeteg és önmagam törzsfönöke éklömben szárnyas biixooémm hol ég cserzett vágásait tűrtem a sásnak hősien fölmutattam tíz ujjamat tenyeremen elfért a felhé elfért szívemben a világ félelmeimmel összbeújt 4a megteremte öröméi ég föld vés naAfémm éaea^L háború, csak azt tudta, hogy apja katona na nagyon-nagyon messze van, és anyja nagyon sokat sír esténként, amikor a húgát eteti. Anyja mosni meg takarítani járt Olyankor neki kellett vigyázni a húgára, aki még kicsi volt. Egészen kicsi, alig nagyobb, mint a babák. De sírni már tudott Hangosan, visítva. Még a kinti szélsüvítést Is elnyomta Mancika sírása, és Fercsi olyankor mérges volt s a legszívesebben lerángatta volna húgát az ágyról. — Szeresd a hugicádat! — mondta neki csöndesen az anyja, valahányszor húzódozott attól, hogy vigyázzon rá. k»« Olyankor boldog volt Alighogy elrakta a füzeteket a cekker jébe, kopogtak. — Ki az? szólt ki, és pillanatok alatt átfutott az agyán sok szörnyűség: jöttek a farkasok az esti meséből, biztosan be akarnak jönni, és meg akarják enni; vagy Kiss Dénes: Belső csillagok —• Jhsmst. ^úsaati töm m «atyád 1 Igen, Jött Kibontakozott a pilléző hóesésből, és már ott állt a tó szélén. Kezében a ruháskósár. Csak lassan mert közeledni hozzá, és három lépéssel megállt előtte, mert nem tudta volna elviselni, hogy a többiek előtt kapjon pofonokat, 'hiszen leállt minden játék, és várták hogy mi történik. De az anyja nem volt mérges, inkább szomorú arccal állt. Halkan mondta: — Most már eredj haza, és szárogásd meg a cipődet. Nekem vissza kell mennem, a hugit megetettem — mondta. és elindult a mind sűrűbbé váló hóesésben. Már olyan messze járt, hogy imbolygó alakja egészen idegennek tűnt." Vissza se nézett Ilyenkor legszívesebben rákiáltott volna az anyjára, hogy minek hozta hugicát ide, neki nem kell hugica, ő Szakos Palcsival csúszkálni szeretne menni a tóra. De amint anyja szomorkás szemét látta, csak elfordult és dühében halkan pityeregni kezdett Az anyja közelebb lépett hozzá, megsimogatta a fejét, és azt mondta: — Tudom, kisfiam, hogy játszani szeretnél. De hát háború van, s apád odavan. Nekem meg nincsen pénzem cipőre. Te már nagy fiú vagy. Egy hétéves fiúnak már segíteni kell. Ma megint elmegyek mosni, te meg vigyázz a hugicára! Ha nagyon sír, vedd fel egy kicsit. Sietek haza — s ezzel kilépett a havas udvarra. Mit lehetett tenni? Olyan jólesett az anyja sknogatása, hogy amikor magára maradt, még Jobban. eleredtek a könnyei. Bántotta a leBdJn- mnret, hogy annyiaaor wn engedelmeskedett as anyjának. De aztán múlt az idő, a a faliórát nézte egyre. Már ismerte az órát, még iskolás kora előtt mejtariítot-,: ta rá a nagyapja, aki messze, egy másik faluban lakott. T ett a tűzre. A leckét megírta gyorsan, azzal n<;m volt soha semmi baj. Legfeljebb a tanító néni mérgelődött egy kicsit azért, hogy olyan csúnya az írása. De amit írt, az mindig jó volt, akár számtan volt, akár helyesírás. Volt, amikor ő segített kijavítani a többiek fogalmazását, mert a tanító néni férje is bevonult és két osztályt kellett tanítania. Csak így szólt: »-Fercsi, gyere, az egyik soron szedd öszrablók törnek rá. Az izga• lomtól elkeskenyedett a szája. Végre a kisablakon ki mert pislogni, és megnyugodott, de akkor érezte csak igazán, mennyire ver a szíve, s reszket a lába. Szakos Pali állt kint Elhúzta a reteszt — Szevasz. Palcsi! — Szevasz! Nem jössz csúszkálni a tóra? — Aáá, -láthatod, ott van... és a húga felé mutatott » A kicsi éppen fél bt riadt szendergéséből, és nyekkent egyet- kettőt az ágyon. — Látod, hogy nem lehet Miatta... — Dehogynem lehet — mondta Pali. — Nincs mesz- sze a tó, és'majd ide-idesza- ladunk megnézni, mint tegnap. Tényleg, tegnap is elszökött, s az anyja nem is tudta meg. Nem lett semmi baj belőle. — Ma nem lehet... — próbált azért védekezni, de már tudta, hogy ma is Palival megy. Igaz is, hát majd ha- zaszalad megnézni a húgát Csak egyet-kettőt csúszkál, és máris szalad haza. A régi telek nem múlnak el, magunkban hordozzuk ■őket, csak össze vannak gyúrva, akSt'Á hógolyók. Hogyan is volt tovább azon a napon? Akárcsak máskor, észre sem vették, hogy mikor esteledett rájuk. Vígan csúszkáltak a jégen. Közben lassú eséssel eleredt a hó. Nem kellett félni attól sem, hogy beszakadnak, mert az egyik nagyobb fiú fejszével vizsgálta meg a jeget: csaknem húsz centi vastag volt. Fercsi is nagyokat ugrott, hogy meg- roppantsa, de nem sikerült Valami furcsa döndülés . hangzott a lába alól, de a jég nem repedt meg. Arra eszmélt, hogy valaki kiabál neki. Végre nagysokára meghallotta, hogy mit: ' Es ez volt a szörnyű. Mert Fercsi maradt. Szakosnak meg a többieknek azt mondta a jégen, hogy az anyja megengedte.- Pedig égette valami belül. Az, hogy az anyja nem is nézett vissza. Amikor késő este, a többiek után, vizes harisnyával elindult haza, sosem érzett izgalom és félelem fogta el. Azt kívánta, bárcsak támadnák meg farkasok vagy betyárok, hogy ne kelljen hazudnia. De nem támadta meg senki, Viszont észrevette, hogy a jobb cipőjének a talpa az orránál levált Most kezdte érezni a beáramló hidegét. Már égett a lámpa, amikor hazaért Anyja az ágyon ült, és sírt Akkor sem hagyta abba, amikor sok tipródás után benyitott A tűz is kialudt Mi történt?! Talán a húgával... H em verte meg az anyja, de ez rosszabb volt minden verésnél. S ma már tudja, hogy öt siratta az anyja, az 6 rosszaságát meg a saját sorsát As cfliagyatottaágát Inkább verte volna meg, akkor Jobb lett volna mind a kettőjüknek. Ezért. .hordozza magában most is a 'régi teleket. Minden jóvátehetetlensé- get hordoz, amelynek tudata nehéz, mint a só. De talán ma azért tud más lenni, mert akkor olyan volt, mert akkor maga is. átélte és megsejtette az emberi szomorúság lehetséges okait. A régi telek nem múlnak el bennünk, akár a régi emlékek, Csak elhalványul, ami nem volt fontos, ami azonban fontos volt, az mindinkább élesebbé lesz az időben. S világít bennünk, a lélek belső csillagaként SZÜKSÉG LAKÁS / ’ " .. .. SOMOGYI VCPtáV Helyesírás és dialektika A magyar helyesírásnak egyik szembetűnő vonása, hogy az írásmód nagyon sokszor nemcsak a szavak hangjait követi, hanem mástól is függ: elsősorban a kifejezett értelemtől, másrészt a nyelvtani helyzettől. Melyik a helyes írásmód: magyar tanár (külön írva) vagy magyartanár (egybeírva)? Mind a kettő helyes lehet a maga helyén, de egymással nem cserélhetjük fel őket. A különirt magyar tanár magyar nemzetiségű tanárt jelöl, egybeírt magyartanár pedig olyan személyt, aki a »magyar« tantárgynak (a magyar nyelv és irodalomnak) a tanára. Hasonló különbség van a magyar óra és a magyaróra között: a különírt forma valamilyen magyar gyártmányú órára (óraszerkezetre) vonatkozik, az egybeírt forma ellenben egy tanítási órának, egy magyar nyelvi vagy irodalmi órának a neve. Mindenki tudja, milyen fontos értelmi különbséget fejezhet ki egy-egy kezdőbetű: nagy, sós, egri, fekete — e kis kezdőbetűs szavaink közönséges melléknevek; Nagy, Sós, Egri, Fekete — így, nagy kezdőbetűvel — egy-egy személy tulajdonneve. (A kis- és a nagybstűs szó jelentése között ma már gyakran semmi kapcsolat sincs: ismerünk kis termetű Nagyokat és Egerben még sohasem járt Egri családnevű személyeket.) Melyik a helyes írásmód: szovjetunhóbeli (cikk) vagy Szovjetunió-beli (cikk)? Ez is attól függ, hogy mire gondolunk, A kis kezdőbetűs szovjetunióbeli egy országnévnek (Szovjetunió) -beli képzős származéka, tehát olyanféle alakulat, mint a hazánk (Magyarország) nevéből -4 képzővel alkotott magyarországi melléknév. A nagybetűs és kötőjeles Szovjetunió-beli nem áz- országra, hanem a Szovjetunió című havi képes folyóiratra utal, ugyanúgy, mint ahogy a Magyarorszáq- beli írásforma nem hazánkat, hanem a Magyarország című hetilapot juttatja eszünkbe. E két időszaki lapnak a közleményei: Szovjetunió-beli és Magyarország-beli cikkek. Egyes, eredetileg melléknévi értékű szavaink nemcsak akkor írandók nagybetűvel, ha családnévvé fejlődtek (pl. szegedi — Szegedi András), hanem valamely intézmény nevének részeként is (pl Szegedi Tanárképző Főiskola). A helységre utaló szó' természetesen kisbetűs marad, ha az intézmény nem a helységnek, hanem valamely ismert személynek a nervét viseli (pl. a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium). A névelők is lehetnek mondat belsejében nemcsak kis-, ' hanem nagybetűseik is. Egyetlen mondatban akár mind a két írásmód eőfordulhat: Elolvastam az Egri csillagokat, utána pedig Az ember tragédiáját. Az első helyen az az névelő csak mint közönséges viszonyszó előzi meg a címet (Egri csüagok), a második helyen viszont egyúttal a címnek (Az amber tragédiája) bt része. Mit figyelhetünk meg a rövidítések írásában? A személynevek előtt állc doktor szó rövidítését kétféle kezdőbetűvel írhatjuk, de nem tetszésünk —érint. Mondat belsejében kisbetűvel kezdjük, egyébként (aláírásban, kevG- dmzésben, névsorokban stib.) —gyhetfla a mtUdmim előtt* doktor szó rövidítése. példa mind a két írásmóddal: Dr. Szabó Károly fölkereste dr. Tóth Istvánt. Ugyanaz a betű más szót rövidít pont nélkül, mást ponttal. A / a fillér rövidítése, a f. a fent vagy a folyó pl. folyó év) szóé. Pont nélkül írjuk a mértékek rövidítését: I (= liter), m (— méter), p (— perc), t (— tonna). Ugyanez a négy betű ponttal együtt egészen más szavak jelölője: l. (— lap vagy lásd!), m. (= magyar vagy megye), p. (= pont), t (= tisztelt). Főneveink -da, -de képzője előtt -ó, -ő igenévképző nem állhat, csak rövid o, ő kötőhangzó: például fonoda, iroda, szálloda, varroda; öntöde, sütöde. Mindezekben rövid a képző előtti o vagy ö. Néha kötőhangzó nélkül járul a -da, -de a szótőhöz: cukrászda, járda, étkezde. Ilyen a bölcsőde is, melyben a bölcső alapszó közvetlenül veszi fel a -de képzőt. (A bölcsőde második saótagában tehát azért van hosszú ő, mert itt az alapszó nem, a bölcs melléknév, hanem a bölcső főnév. Ezzel szemben például az öntöde helyes elemzése önt-ö-de, nem pedig öntő-de! . Az öntöde-bölcsőde szópar második szótagjabeli magánhangzójának kérdése mellé kívánkozik az óvoda-óvónő helyesírási különbsége. Az ' óvoda második magánhangzója azért rövid, mert es a szó ugyanolyan képzés az óv igéből, mint a száll igéből a szálloda, amelyet szintén rövid . o-val mondunk és írunk. Nem ilyen rövid kötőhangzó, hanem hosszú magánhangzóé -ú képző van ellenben as óvónő szóban, amelynek jelentése:, gyesmeket óvó nő. Legismertebb tfialekűku* helyesírási szabályunka műk idő jeléről szól. Áz igék múlt idejének jele magánhangzó után -tt, mássalhangzó után -t. S ez a kettősség még ugyanannál a szónál is érvényesül: mosott—mosta, keresett—kereste. Ugyanilyen kettősség figyelhető meg a befejezett melléknévi igenevek -tt, illetőleg -t képzőjének írásában (törött bors — betört ablak), sőt határozóragként is aszerint írunk két vagy egy t-1, hogy e rag előtt magánhangzó vagy mássalhangzó áll-e (között — közt). Az Igék felszólító módjában a tárgyas ragozású egyes szám 2. személyű rövidébe alakot magánhangzó Után és d végű igék esetén két d-vel Írjuk, minden más igének ilyen rövidebb alakját csak egy d-vel: tedd, vidd, ródd, lődd; add, szedd, áldd, mondd — írd, keresd, hallgasd, értesítsd. Egyes ÍZ-lel végződő Igék toldalékos alakjaiban is találunk ilyen dialektikus kettősséget. Ugyanabban a szóban magánhangzó után két, más- saihariignó utás egy I-lel írjuk ezt a képzőt: kevesell—kevesli, kékellenek—kéklenek. Végűi a hangjelölésnek azs az érdekes dialektikus vonását említem meg, hogy ugyanazt a hosszú mássalhangzót — a szó elemzését® függően — többféleképpen, jelölhetjük. Például a hosszú ( hangot a kisebb szóban (vő. kis), egy, a lassabb szóban vő. lassú) két, a Friss családnévnek Friss-sel (vő. Friss* s*l találkoztam) »!»<■- három < betűvel írjuk. Dr. Pásztor EmO MrfeknUí edjunktm
