Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-27 / 280. szám
A festőinas Hatmillió az oktatás szolgálatában A kisfiú — egészen apró gyerek korától szerette a színeket, barátkozott az ecsettel, a rajzzal — gyakran futott a kapuhoz Béla király utcai portájukon, hogy meglesse a festőt, amint apjával együtt lesétál a Róma-hegyről. Messziről megismerte őt a széles karimájú fekete kalapról, a bő hófehér ingről, a csokomyak- kendőről, és gyönyörködött a művészviseletben. Egystzer a villa körül vere- bésztek, amikor Orbán Laci elkalandozott a társaitól, és meglátta a kert közepén a festőt munka közben. Visszafojtott lélegzettel figyelt, de Rippl-Rónad fürkésző szeme észrevette a tíz-tizenegy éves gyereket — Gyere közelebb, ha érdekel... A Krumpliszedés Mindez 1921 nyarán játszódott le Kaposvár környékén, a Róma-hegy ö6szeboruló fái, hűvös erdei útjai, csendes szőlői között. Orbán László mindennapos vendége lett a háznak. Megszerette őt a kedves, csacsogó feleség, Lazarine is. A fiú persze legjobban azt szerette, ha lekuporodhat a vászon mellé, és belső kérdéseire azonnal válaszol tekintete. Így készül a kép, az igazi. Így dolgozik a mester is az ecsettel, így keveri s rakja fel Rippl-Rónai emlékezete a színeket a vászonra. Az igazi. Kis barátját kedvelte a festő. — Holnap gyere... nagy kép készül... A »nagy« a méretet jelentette, a hívás pedig ígéret volt neki. S valóban, másnap ott találta a festőt, amint a szomszéd parcellát figyelte. A csizmadia földjén megkezdődött a krumpliszedés. A Róma-hegyre is ősz köszöntött. Készült a kép, a festő néha ennivalóért küldte a házba, és Lazarine mindkettejük számára pakolt a tálcára. Így vonult be a kaposvári varga földje és napszámosai a művészettörténetbe, Krumpli- szedés címen. Egyszer Orbán Laci aztán kibökte: — Nekem is vannak rajzaim, képeim. — Ugorj csak értük! A Kis Újság írta .. Telték az évek. A festőinas ha tehette, ott szorgoskodott a művész körül, ő tartotta a tükröt, miközben a híres, piros sapkás önarckép készült. (Ma az Uffizi-képtár tulajdona.) Tizenhárom éves volt, amikor Rippl-Rónai szólt neki: — Menj haza, és mondd az édesanyádnak, hogy szívesen felvinnélek Pestre, és kitanít- h-tnálak. Mit szól hozzá? Az édesanya megijedt: — Nézd, fiam, mit ír a Kis Újság! Egy fiatal nyomorgó festőművész a Lánchídról a Dunába ugrott... Hát milyen sors ez?! Itt vagy a gondomra bízva ... Tanuljál valami rendes szakmát... Orbán Laci visszaballagott a Róma-hegyre, és megköszönte a nagyságos úr jóindulatát. A festő megértette az édesanyát. És a fiatalember is ott gyászolt a többi kaposvárival Rippl-Rónai József temetésén 1927-ben. Akkor már kereskedősegéd volt. „In memóriám“ Orbán László, a Cipőnagykereskedelmi Vállalat nyugdíjasa eljött a szerkesztőségbe, hogy elmondja ezt a történetet Rippl-Rónairól, a festőről. Beszélt a későbbi évekről is, amikor a festő özvegyével :s gyakran találkozott, s elmondta hogyan adott el Lazarine asszony két képet, hogy a mindennapravalót biztosítsa magának. Orbán Lászlót egész életén át kíséri a festő emléke, és az egykori festőinas — most már engedi ideje — gyakran ül a vászon előtt, ecsettel a kezében. T. T. A Puskás Tivadar Távközlési Technikum és Szakközép- iskola 60 évvel ezelőtt létesült Az országos hírű intézmény a híradástechnikai ipar számára képez szakembereket, illetve alapot ad a továbbtanuláshoz. Az 1970/71-es tanévben végzett diákoknak mintegy 40 százaléka műszaki főiskolán folytatja tanulmányait A gyakorlati oktatáshoz kiváló felsze relássel (értékben hatmillió forint) rendelkező technikumban jelenleg 400 fiatal tanul. A rádiós—távírós szakkör tagjainak munkája világszínvonalú, Európában az elsők között van- nak. A fiatalok élenjárnak a kerületi KISZ-munkában, jól szerepelnek a KISZ által szervezett versenyekben és vetélkedőkön is. Képünkön: A távbeszélő-laboratóriumban a IV. osztályosok a »gyakorlóközponttal« ismerkednek. „Haszontalan“ a humor Tréfakamat BAJSZOK, CSIZMÁK AMIÖTA a gazdasági reform kifogásoljuk: miért veszi vaszelleme áthatja hétköznapjainkat, ugyancsak mozgásba jött a vendéglátóipar. Üjabb és újabb sarkokon nyílnak ki a frissen festett borkóstoló- meg presszóajtók, látványos feltárulkozásukkal a patyolatkabátos szakma újabb és újabb dicsőségét hirdetve. És amiképp az új mechanizmus biztatgatásához illik, nemcsak a borkóstoló- meg a presszóajtók száma szaporodott meg, de hasonlóképpen figyelemre méltó változást mutatnak a poharak ürítgeté- sére szolgáló helyiségek belső vidékei is. Itt pácolt faburkolat sugároz »-természetes« hangulatot, ott csiszolatlan kövek idézik fel az őstermészetet, máshol pedig a faluhelyen használatos edények — szitamatuzsálemek, elaggott mángorlók — kerülnek a fő falak főhelyeire. Vendéglátóiparunkban erősen megnőtt a zsúp-, illetve zsindelyfedeles házak használati eszközeinek ázsiója. Ám — miként az egyre inkább ta- ..................................................mim p asztaiható — a vendéglátó- i egységek díszítési divatja a flaskák, tányérok világán j , messze túlcsap. A presszófa- \G A LG O C Z I ERZ SE lakról felröppennek a mázas- " laki ecsetjére, tollára ezeket a »rekvizitumokaf. De hát a dolog egészen másként fest! Olyképpen, hogy ezek a motívumok immár kellékekké lettek: a festmény- vagy rajz- csinálás mindig »kéznél levő« alkatrészeivé. Néhány, a szürrealisták túl- dirékt módján megfestett ga- tyás-kalpagos betyáralak, hozzá pár karikásostor, füstös csövű pisztoly, és máris kezd alakulni a sokfigurás munka, amely minden bizonnyal gyorsan vevőre is talál. És hát ez a lényeg! A divat hullámain gyorsan továbbjuttatni a kartont, a vásznat; addig, amíg a karikásostorok, füstös pisztolyok láttán még nagy kedvvel nyitogatják bukszájukat a »műbarátok«. Érdekes, pár éve a motívumot motívummal metsző — az úgynevezett nagyvárosi világot egymásra másolt látványelemekkel megidéző — képépítések számítottak slágernek, most viszont éppen ez a pandúrromantika kap vastapsot ... Elharsogni, hogy miként hamis volt az a túllihegés, épp úgy »értéken felüli« ez a ho- zsannázás? Szertedörögni, hogy miként torz ízlésre vallott annak a »modem« világnak az a »modem« megörökítése, éppúgy torz ízlésre vall ennek az »őseredeti« irányzatnak ilyen gátlástalan kiszolgálása és mindenek fölé emelése? BIZONY, elég egy kézlegyintés is. Tudatni: túlhajtott, túllihegett divatokról volt és van is szó az említett képző- művészeti jelenségek esetében. Túlhajtott, túllihegett divatokról, amelyeket muszáj néha nevükön nevezni. Már csak azért is, hogy tudjuk: az igazi értékek megteremtése »hol« — vagyis hogy kiktől — nem várható. .„ (Akácz) BET köcsögök, lekváros szilkék ősi motívumai, és igen gyors • ütemben áttelepülnek a szüle- j tésük szerint mai, mondandó- : juk szerint p>edig modemnek ; szánt képzőművészeti alkotá- * sokra. i 23. Soha annyi mázasköcsög- ♦ motívumot, mint manapság! ♦ -őz ellenőrök a téesz legkü- Soha annyi lekvárosszilke-szí- I lönbözőbb területein abba- nezetet, mint ezekben a me-: hagyják a munkát. Beszállnak chanizmus mozgatta években, |az autókbá. Az autókaraván hónapokban! ’ | elindul a város felé. Ügv van. ahogy mondjuk:! A parasztok épp oly értetle- az utóbbi időben nemcsak a!nul bámulják, mint amikor vendéglátóipar fedezte fel a ? megjelentek, rém betvárivók ösztönösen « Géza a kertjükben levő lu- művészi díszítőelemeit, de —! Sasban érett fürtöket válogat az említett csatornádon ke. | egy kis kosárba amit Kati resztül — az ősdekorációk el- *tart boldogan a kezében. Koz- jutottak a grafikuskartonokra, J^en magyarázza, hogy melyik a festővásznakra is | szőlőnek mi a neve s milyen _..__,,___.... ta zamata. A két gyerek olyan lgy '°.heto ez af átplán- .ritkán van együtt az apjával, talódás sok-sok tárlatunkon. ♦ hogy mint a szivacs, issza Kajla bajszok, ráncos csizmák ♦ minden szavát. — meg szűrök, gubák, pöndö- | Selyem Zsiga jelenik meg a lök és rokolyák — vált iák! lugas bejáratánál, arcán inegymást majdhogynem képről |kább zavar, mint megköny- képre, a legfrissebb képzőmű-: nyebbült mosoly, vészeti divat szótlan bizony!- f Elintéztem, Géza. tékáiként f Géza a tele kosárral elküldi T- ‘ . , . !a gyerekeket — menjetek Kajla bajszok, ráncos csíz- j anyukához _ s fürkészve némák ... Isten ments, hogy ez ♦ zi Zsigát, önmagukban szép és nemest _ Hogyan sikerült? motívumok indokolt alkalma- t Zsiga tanácstalanul meg- zása ellen szóljunk, s hogy ’ vonja a vállát. — őszintén szólva, magam sem tudom. Szóltam Csegei elvtársnak, s ő megígérte, hogy beszél az elvtársakkaL Géza hosszan nézi az agro- nómust: — Nem vagy te őszinte hozzám, Zsiga. — Mondtam, hogy én sem értem — Zsiga megbántódva magyarázkodik. — Régi barátság fűzi Ősegeihez. Húsz évvel ezelőtt együtt kezdtük a mozgalmi munkát, s ez sokat jelent. De... — tanácstalanul megvonja a vállát — ennyit nem. — Jó — mondja Géza rosszkedvűen. — Holnap hajnalban felveszed a munkát. Kimész a halastóhoz. — Mi ez? — mosolyog Zsiga zavartan. — Próbára akarsz tenni? — Ugyan. Nem vagyunk gyerekek. Géza éjjel kettőkor felkel a felesége mellől. Nem gyújt villanyt, óvatosan kitapogatózik a konyhába. Mosdóvizet készít a gázra, a kredencből előveszi a borotvakészüléket, s M ielőtt nekiültem az írásnak, egy ideig meditáltam magamban: szabad-e a humorról komolyan beszélni? Karinthy és még jónéhány író jutott eszembe, ők halálos komolyan vették a »viccelődést, s ahogy mondani szokás: »humorban nem ismertek tréfát«. Ez győzött meg végkép. Lássuk csak, mit is jelent ez a szó: »humor«. Az Értelmező Szótárban nagyon érdekes dologra bukkantam: e sző keletkezésekor még tudományos fogalmat jelölt. »A régi orvosi felfogás szerint az emberi testben keringő, a testet fenntartó azon nedvek összessége, amelyeknek az egyén kedélyvilágára lényeges hatásuk van.« Természetesen elavult, cáfolt tartalma ez már a szónak. S mégis megragadja, majd meglódítja a fantáziát. A humor tehát — a régi jelentés szerint — az emberi testet éltető nedvek összessége. Létfontosságú fiziológiai fenntartónk, működtetőnk. S vajon mai értelemben vett e lentése a szónak talán nem hasonló értelmű? De igen. A humor szellemi tápunk, és derűs kedély állapotunk jela mindig ott álló üvegből — rövid habozás után — tölt magának egy csésze pálinkát. Félmeztelenül leül a konyha- asztalhoz, és borotválkozni kezd. Nemsokára a felesége jön a konyhába, hálóingbe, de nem támolyogva az álmosságtól, mint máskor. Az egész asz- szony lappangó figyelem. — Hány óra? — Kettő. — Hová mész? — Ellenőrzőm a halastót. Tudod, a múltkor is baj volt vele. — Főzzek kávét? — Ugyan, minek vesződnél vele. Jó nekem a pálinka is. Az asszony a gáztűzhelyre készíti a kávét, a kredencnek dől, s kutatva nézi a férjét — Hazajössz reggelizni? — Nem tudom. Igyekszem. — Olyan sovány vagy már, mint a gebe. Meg lehet számolni a bordáidat. — Ez a hét még nehéz lesz — mondja Géza szórakozottan — aztán egy kicsit fellélegezhetünk. — Rajtakapottan rámosolyog az asszonyra, de Anna nem viszonozza a mosolyát. Ez egy pillanatra feltűnik Gézának, aztán nem törődik vele. Öltözködni kezd. Éjszaka van. Géza a tsz-iroda udvarán leállítja a motort, körülnéz, nem látja-e véletlenül zője is egyben. Létfontosságú? Talán nem állítok valótlant, ha megkockáztatom az »igen«-t. A szó filozófiai-irodalmi jelentése is mond számunkra valami fontosat: »Olyan derűs vagy vidámnak látszó kedélyállapot, amely szellemes tréfálkozásban nyilatkozik meg, de valójában bizonyos fokú komolyságot leplez. Tehát a humorbő emberek szópetárdákat durrogtatva, még élcek tucatjait »elsütve« is a legmegfontoltabbak, a legkomolyabbak közé tartoznak. Ez adja alapját tréfáinknak, jó kedélyüknek. A humorérzékkel rendelkezők általában kiegyensúlyozott emberek. A tréfák, poénok végigkísérik életünket. A ' »gyerekszáj«-történetek- kjel kezdődik. A vérbő diákhumor legszellemesebb »termékei« is méltóak arra, hogy lejegyeztessenek. (A Csokonai- adomákra gondolok itt mint legjobb példára.) S később, felnőttkorban elapad a humor forrása? Bizonyos esetekben igen. Az egyén körülményeitől függően. Annyi bizonyos, ahogy a gyerekből felnőtté váló ember játékra való hajlamában minőségi változás áll be, ugyanígy a humorában is. De élveszti-e végképp fogékonyságát ezekre? A legtöbb esetben nem. Csak a gyerekkori játékok idejének múltán más szenvedélyeknek kezd hódolni. A játékból hobby lesz. S a humora? Általé.ban »szálkásabbá, szikárabbá« alakuL Beszélhetünk persze egy- esv nép viszonylatában is a humorról. Ki ne hallotta volna már ezt: »angol humor«? És a »skótvicceken« ki ne szórakozott volna már? A bolgár falu, Gabrovo is híres lett a lakóiról terjedő anekdoták révén. S ahány humorista, annyiféle humor.-Rejtőnek a kifejezések többértelműségére épülő poénjai, Karinthy szójátékai vagy — a maiak közül — Tabi gyakran filozofikus »viccei« közismertek, jól megkülönböztethetőek. De kedvelt az »ős« Bierce, az »utód« Dahl úgynevezett »fekete humora« is az olvasók körében. A jó kedv, a jó értelemben vett kedélyesség tehát napjaink munkájának lendítöi közé tartozik. Nagy szükség van rá. Egy-egy humorral áldott ember olykor viharfelhő- két tud eloszlatni az üzemben, ! és mosolyt tud odacsalni a csüggedök arcára. Igen, is- í merjük a rossz vicceket, a az egyik. n€m egyszer tragédiába tori crvulloH * . . - . . „ . , valaki, s elindul a bölcsőde felé. Óvatosan kopog ?éntk0H - nem ®yullad: koíió ^munkahefyf ^heccel ődéhálóinges Zsuzsa beengedi Gé—I * ssy , °y zát. Géza nem viszonozza a lány ölelését, áll az ajtóban. — Mindent elrontottál, Zsuzsa. Nem lett volna szabad kijönnöd a faluba. A lány arcáról eltűnik a mosoly. — Nem jöhetek többet hoz-: zád — mondja Gésa komoran — Nekem itthon minden lépésemre vigyázni kell. ezeknek elkövetői humorta- lan emberek. Akiknek szellemi energiájából csak durva »tréfákra« telik. S ezeket a közösségeknek kell megfékezni. A jó közérzet — amelynek kialakulásához a humorérzékÍ kel rendelkezők is hozzájárulnak — alapvető a jó munká- ♦ hoz. A brigédvezetőknek, mű- | vezetőknek nem kell feltétlenül megrovó tekintetet vet- Dermedt csend után mondja $ niük rájuk egy-egy jóké ! . ■ a lány: t megnyilvánulásukkor. Ezek ' — De hát... te is szóltál.. .t »mosolyszünetek« ensrgiapót- Azt mondták a te kedvedért * lóak is. Természetesért ez nem intézik el. | azt jelenti, hogy ezeknek a ♦ »mosolyszüneteknek« át kell alakulniuk munkavégzés nél— Becsaptak — mondja Géza utálattal. — Csaléteknek akartak felhasználni. Gondolták: jó támadási felület leszel nekem A lány nem tud mit mondani — Nem érted? Nem ismered a falut, Zsuzsa. Egy házasságtörő férfit... családapát kivet magából ez a közösség. Nem kell neki... elnöknek pláne nem. — Nem szeretsz? — kérdezi reménykedve a lány. (Folytatjuk) küli »mosolynappá* A munkahelyi jókedv kisugárzik a családi életre is. Az emberek kevésbé fáradtan térnek haza jó munkahelyi környezetből, s otthon is ingerszegény ebbek a másnál rossz kedvet hozó eseményekre, jelenségekre. A munkahely harmóniája nem egyszer a család harmonikus életét is jelenti. A humor hasznossága ebben rejlik. Ez a tréfák kamata. Leskó László SOMOGYI NÉPLAP S—mhit, UU november Sí.
