Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-26 / 279. szám

MÚZEUMB 4 RÁTOK Lankadatlan szorgalommal gyűjtik a dokumentumokat-Hagyomány immár, hogy a múzeumi hónap befejezése után, az év vége közeledtével a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága megjutalmazza azokat a külső munkatársakat, múzeumbarátokat, akik önzet­len segítségükkel Somogy me­gye múltjának megismerését tevékenységükkel, a múzeum gyűjteményanyagának gazda­gításával, kutató- 'és adatfel­táró munkával, leletbejelenté­sekkel stb. gyarapították. A jutalmakat 1971 legjobb mú­zeumbarátainak a napokban osztják ki. Igen érdekes és értékes a munkája a most Budapesten élő Tarján Jenőnek, aki régen 44-es gyalogezredbeli katona volt, s több mint 160 db ere­deti — egykori ezredére, an­nak életére és harcaira vonat­kozó — fényképfelvételt, ira­tot, rajzot stb. juttatott el a Somogy megyei Múzeumok Igazgatóságához- Tarján Jenő tagja az egykori 44-esek ba­ráti asztaltársaságának, amely ma is lankadatlan szorgalom­mal gyűjti a még lappangó dokumentumokat. Ez arra is felhívja a figyelmet, hogy nemcsak a megyében, hanem a fővárosban — de másutt is —- vannak még olyan, ma még feltáratlan kultúrkincsek, amelyeknek elsősorban a fel­fedezése és megmentése a fon­tos. Mert ha ma nem tesszük meg, akkor egyszer s minden­korra pótolhatatlan veszteség érhet mindamnyiunkat. Jutalmat kapott Nagyatád­ról Sárdinecz János, aki nép­rajzi tárgyak felderítésében jeleskedett. A nagyatádi fa­zekasság és kötélgyártó mes­terség történetére vonatkozó számos új adatot szerzett. Si­mon József balatonszentgyör­gyi postafelügyelő igen ritka — és ezért is érdekes — ta­kácskönyvet ajándékozott, amelyet a múlt század végén még használtak. Takács Fe­renc somogyvári lakos egy — közel negyedszázadon át őr­zött — szép kelta edénnyel jelentkezett, az Ötvöokónyiban lakó Paizs János pedig a helybeli ásatások lelkes segí­tője, kultúrkincsek megmen­tő je és gondozója. Külön kell szólnunk a mú­zeumi baráti körök iskolás tagjairól. Az idei legjobbak, a bonnyai és a szuloki általános iskolák voltak. Az előbbiek néprajzi tárgyak, az utóbbiak fotók felderítését és gyűj.tését végezték- Az andocsi általános iskola úttörőcsapatának Gyöngyvirág őrse számos szép — adattári értékű — fénykép- felvételt gyűjtött a múzeum számára. A pénzzel, oklevéllel és in­gyenes Somogy megyei mú­zeumlátogatással jutalmazot- tak között vannak, akik az éves időszaki kiállítás-rende­zéseknél Toronyéi Éva, Mos­dós, Szanatórium) vagy a múzeumi hónap rendezvényei­nél (Lengyel Miklós, Kapos­vár, VBKM) tevékenykedtek, s végeztek nemcsak a múze­um, hanem a köz számára is hasznos és megbecsülést ér­demlő munkát. D. B. Könyvszemle Uj filmlexikon A—K, azaz az első kötet. Mert kettő lesz. 1964-ben még egy volt. Most kettő is kevés­nek látszik. Pedig 1800 cím­szó található az első kötet 621 oldalán. Hiába, a film külön birodalom a művészet világá­ban. Hódító vagy letűnőben lévő birodalom? Erre senki nem tud felelni. Az viszont tény, hogy közönségérdeklő­dés van, ez hívta életre az Abel Péter szerkesztette, az Akadémia Kiadó megjelentet­te testes könyvet- Abasidze grúz színésznő az első, Kyo Machiko japán szí­nésznő az utolsó címszó, s ko­va! —, hogy valamennyi film­jét fölsorolja a lexikon. S van, aki ötvenben is szerepelt... Vagy nyolcvanötben. Mint Curd Jürgens. Film... persze, a képek. 1100 található belőlük az első kötetben, mi tagadás, szeren csétlen csoportosításban. Kü lön. Minden bizonnyal var. technikai magyarázata, de a lexikonforgató azért eltöp­renghet: a címszó kikeresése után miért kell a képet keres­gélni? (m) KUTATÁSOK — KUTATÓK Aisolvasóért A rövid cím akár jelszó is lehetne az intézmény bejárata fölött. Nem függ ott, mégis, az intézmény több ezres tagsága (éppen a tagsága által) tanú­sítja : ezt mindenki, komolyan veszi a Fahrsilo Togliatti Me­gyei Könyvtárban. Az igazgató emlékezik: — 1952-ben kaptam felada­tul, hogy nyolcszázhúsz olva­sót szervezzek. Most több mint nyolcezer van... _ T eírva .csak egv nn’j!-»v több a szám, de a valóságban :gv eredményes, makacs szór galommal eltöltött időszak áll mögötte. A kaposvári ol­vasók száma az om-a-ma útlap fölött van: a legjobb. S ez egvben kötelez is: srinte ter­mészetes, hogy ötleteket, kez­deményezéseket várnak So- mogvból — mondta Kell­ner Bernát igazgató. Az édes teher ne­héz is tehát... »Szolgálva követelni« —• ez az elv a könyvtárban, s ha értelmez­zük, ez a könyvtári köz- művelődés ki- terjesztésének mottója is. Először meg kell mutatni, mit adhat, mit nyújt a könyv­tár — meg;s- mertetve az ol­vasás hatalmát —, utána 1 kijelölni a még tétovázó veze­tők, főleg k*r­- vezetők előtt a további utat... — A könyv- Szita Ferenc tár néhány , dolgozójának tudományos munkásságáról szeretnék írni — mondtam. — Nálunk nincs öncélú tu­dományos kutatás — kezdte' az igazgató. — Amit e téren teszünk, mind az olvasó ér­dekeit szolgálja. Természete­sen olvasórétegenként más és más az érdek és érdeklődés. Ügy vélem, itt kell megemlí­tenünk, hogy mindennek zá­loga a képzett, jól dolgozó kö­zösség. Sok a fiatal, a lelkes fiatal nálunk, akik fogékonyak az újra és az útkeresésre. Egyik elsődleges feladatunk az új propagandamódszerek ku­tatása. S ezt csakis a hesZno- sítható belföldi és külföldi módszerek állandó flgye’embe- vételével lehet elérni. Aki egy helyben áll, máris lemaradt. A teljes képhez tartozik az is, hogy Kellner Bernát ké­szített^ a községi könyvtárak számára az országos módszer­tani útmutatót. Az ö gyűjtő­munkája nyomán készült el a somogyi sajtóbibliográfia. S ezzel nemcsak a megyét, ha­nem az új adatok felkutatásá­val az ors-’ágos gyűjeeményt is gazdagította. — Érdekel még s régi kuta­tási tárnám a somogvi biblio­gráfia, a Somogybán írtak és a Somogyról írtak összegezé­se. Külföldön is, több nyel­ven publikáltam bibliotherá- piai tanulmányomat. — Erről szeretnénk többet megtudni. » Tóth Ilona — Lényege a gyógyító könyv, a gyó­gyító olvasás. Külön mód­szertana .yan, hogy a lábado­zó beteg gyó­gyulásában mi á szerepe az irodalomnak. Ezzel is foglal­kozom. ... — Itt So­mogybán Is? — A gyakor­latban, bizony, ennek még korlátái van- Kellner Bern nak nálunk. Remélem, a kórházi rekon­strukcióban majd azárt gon­dolnak egy olvasóteremre .is a lábadozók számára. A könyvtár igazgatója egyébként elmondta, hogy a kutatáshoz kutatónapra lenne szükség, sajnos, a létszám nem engedi, státusgondokkal küzr denek. Szita Ferenc igazgatóhelyet­tessel »-feltérképeztük-« a könyvtárosi tudományos kuta­tómunkát. Mint tudományos ku*ató dolgozik a megyei könyvtár­ban dr. Király Lajos. Szerve­zése, szorgalmas kszemunkájn nyomán — mint megtudtuk — elkészült a somogyi földrajzi nevek atlasza. (E munkáját külön is méltatjuk majd.) Szólni kell az olvasószolgá­lati csoport »olvasó elébe me­nő« tevékenységéről. Egyéb­ként e területen rendkívül ha­tékony a tudományos kutatást segítő munka. Fiola Pál a Rippl-Rónai biográfiát és bib­liográfiát készíti. A Győri László által gondozott kiadvá­nyok már eddig is sok segít­séget adtak a szakmunkáskép­zéshez, s mint az igazgatóhe­lyettes elmondta: költő létére nemes igyekezettel dolgozza fel a műszaki témájú anyagot is. Sípos Csaba a társadalom­tudományok tárületén dolgo­zik. Az ötlet az igazgatóhelyettes íróasztalánál fogalmazódott meg; lényege az ellátás és ha­tékonyság vizsgálata. A kez­deményezésbe bekapcsolódott a Könyvtári Módszertani Köz­pont, és ennek nyomán széles körű felmérés indult m&g So­mogybán. _ , — ötven községben folytat­tunk vizsgálódást »könyvtár­ügyben-. Ez azonban azt is je­lenti, hogy képet szándékoz­tunk alkotni a község gazda­sági-szellemi összességéről. Matematikai egységekben — egész egyszerűen: — számok­ban — fejeztük ki a kapott válaszokat. Így jellemeztük többek között a könyvtárosi személyiséget, munkájuk ha,-; tékonyságát is. Egyfajta szo­ciológiai vizsgálat tehát. Az eredmények feldolgozása most folyik —'mondta Szita Ferenc. Tóth Ilona, a feldolgozó cso­port vezetője a szakterületen kívül elsősorban a munkás- mozgalom kutatásával foglal­kozik. Mielőtt azonban erről szólt volna, egy nagyon ak­tuális jelenségre figyelmezte­tett: milyen furcsa az, hogy az intézetben a viszonylag sok női dolgozó közül elenyészően kevés fo^'alkozik tudományos kutatással. feltételes reflex zöttük hírességek és hírhedt­ségek, (horror — azaz rém­film-, kihunyt és most szipor­kázó csillagok), eltűnt és fris­sen felbukkanó irányzatok. És free cinema — technikai fo­galmak magyarázata. Ahogyan - egy lexikonhoz il­lik. »Benne legyen minden«. Benne van? Lesz, aki azt állítja, mások az ellenkezőjét. Tökéletes lexikon nincsen. s olyan végképpen nincs, amely dacolna az idővel. Volt tehát mivel bővíteni az 1964-ben megjelent Filmkislexikon cím­szavait, s újak serege is he­lyet követelt. (Mintegy ezer új név szerepel a kötetben, s j mellettük fogalmakat ismer­tető új címszavak garmadája.) Paradox módon e bővülés az, ami előre sejteti: az Üj Filmlexikon is előde sorsára jut. Addig azonban százszor meg százszor kézbe' vesszük. Útbaigazít? Igen. Áttekinthe­tő, ami egy lexikonnál elen­gedhetetlen. Bőséges magyará­zattal szolgál? Hát... Itt már némi esetlegességet tapasztal­hatunk. Van, akiről sok tény és adat szól, másokat inkább csak az tesz »kiemelkedővé« ■— mármint a címszó hosszá­Ulök az üdülő éttermében. Pár perccel múlt fél egy, s most tálalnak nekünk, az el­ső csoportnak. Kanalazom a levest. Szemem a tányéron; egész­ségügyi meggondolsából sze­retném figyelmemet a táp­lálkozásra összpontosítani, de sehogyan sem sikerül. Akarva-akaratlanul oda kell figyelnem arra a monológra, amely a hátam mögül érke­zik. Rekedtes női hang duru­zsol, balladás hanglejtéssel. Apró szünetektől eltekintve egyfolytában. Rémes dolgokról durozscl. — És még az is történt, hogy azon a hatalmas hindji folyón, a Gangeszen, felbo­rult egy nagy hajó. Nem is hajó: komp. Egy nagy komp. Telisteli emberekkel... Át akartak menni az egyik part­ról a másikra. Zarándokok voltak, valami kegyhelyhez indultak. Nem is sejtettek, hogy mi vár rájuk! Hát nem szörnyű?... És még az is történt, hogy Mexikóban egy autóbusz ment a hegyi szer­pentinen. Dugig volt turisták­kal. A kanyarban megcsú­szott, elromlott a pedál, s puff, be a szakadékba! Száz méter magasból! Képzelhe­ted ... És még az is tör­tént ... Lassan oldalt fordulok a széken, s lopva szemügyre veszem a beszélőt. Mázsán felüli, középkorú hölgy, ma­gasra kontyozott fekete haj­jal. Hasonló terjedelmű fér­fiú ül vele szemben, nyilván a férje. Csakúgy issza a fele­sége minden szavát, s közben habzsolja az ételt. Ä felszolgálónő a második fogást hozza: kelkáposztafö- zelék, vagdalt hús. A hátam mögött is módosul a téma. A külföldi tömegszerencsét­lenségeket a hazai baleseti krónika váltja fel, megspé­kelve néhány bűnüggyel, csa­ládi tragédiával. — És még az is történt, hogy Nyirmadán egy ötven­két éves férfi meglátogatta a szüleit, de előbb tizenöt fröccsöt ivott. Akkor aztán bement a házba, s elkezdte ütni az apját meg az any­ját ... kikergette az öregeket az udvarba, és ott hajkurász- ta őket körbe-körbe... És még az is történt, hogy egy fiatalember ellopott egy va­dászpuskát, elrejtőzött az er­dőben; nappal aludt, éjszaka rabolni járt... Amikor a rendőrök megadásra szólítot­ták fel, rájuk lőtt... tizen­két évi börtönt kapott, ha­tósági közeg ellen ... Következik az utolsó mű­sorszám. Előttem dióstekercs, a hátam mögött iszonyú ter­mészeti csapásak, ’ rengeteg áldozattal. Kanadai tűzvész, török földrengés, tájfun a Sárga-tengeren, árvíz Pakisz­tánban ... A félórás ebédidő alatt a kövér nő elmesélt kövér fér­jének minden vérfagyasztó esetet, amiről csak beszámol­tak a reggeli lapok, amiről csak hírt adott a rádió. A férj csak hallgatta, és falt. Ugyanígy zajlott le az ebéd másnap és harmadnap. Bár szörnyen idegesítettek ezek a borzalmak, mégsem kéredz- kedtem át egy távolabbi asz­talhoz vagy a második tur­nusba. Elhatároztam, hogy kitartok, amíg meg nem fej­tem a lélektani rejtélyt: miért sorolja fel ez a kövér asszony ennek a kövér fér- ' Mk minden délben az ak­tuális rémségeket. A titokra a negyedik nap derült fény. A férj. egyedül érkezett az ebédhez. Jött a felszolgálónö, s halkan megkérdem tőle, mi történt. Az történt — me­sélte —, hogy a délelőtti ki­ránduláson kibicsaklott az asszony bokája, s odafönt fekszik, borogatja a lábát. Nem súlyos, de jobb, ha egy-két napig ágyban marad. Hátrapillantottam. A férj kedvetlenül böködte villájá­val a tányért, turkált az étel­ben, szomorúan fintorgott, nem evett. Aha, tehát erről van szó! Amolyan pavlovi feltételes reflex alakulhatott ki nála. Ahhoz, hogy jó étvággyal egyen, hogy biztonságban bajok más helyeken történ­nek, az elemi csapások más embereket sújtanak, mások­nak kell kiáHniuk a tömén­telen szenvedést! Szegény fickó! Ha sokáig hiányzanak neki a katasztró­fák, ez előbb-utóbb éhen vész! Megesett rajta a szivem. — Bocsánat a zavarásért — szólítottam meg —, csak arra szeretném felhívni a figyel­mét, hogy egy hatemeletes amszterdami szállodában teg nap tűz ütött ki. Hiába vo­nult fel egy csomó tűzoltó, az épület porrá égett... Felderült az arca. Hálásan mosolygott rám, aztán a tá­nyérja fölé hajolt és dobálni kezdte magába a csőben sült holsteini szeleteket. K. A. — Egyetemi szakdolgozatom témája is a somogyi munkás­mozgalom volt, az 1901-es or­szágos sztrájk somogyi »vonu­lata«. Elkészítettem a Tanáes- ökzrátsásag dz:gy cWirk zb köztársaság somogyi folyóira­tainak repertóriumát. Most agy másik munkásmoz­galmi témájú kötetet . ren­dezek sajtó alá. Van jó néhány munkám, amely — így jellemezhetném — még »folyamatos« készítés alatt van. Egy gondolattal azonban hadd emlékezzem meg azokról is, akik ezen az úton elindítottak: egyetemi ok. tatóim Szabad György és Pe­tényi József voltak. Egy kér­dést azonban nem tett föl ne­kem. — Tessék, tegye fel! — Hogyan bírjuk idővel.. I Nagyon nagy szükség volna kutatónapra a munka elvégzé­séhez. S ezt meg kellene olda­ni könyvtáron belül. Tóth Ilona panaszát »mellé, ítéltem« tehát az igazzató ál­tal már említett gondokhoz. Mert valóban megoldást kí­ván a kutatók s a kutatások érdekében. Tröszt Tibor SOMOGYI NÉPLAP Félitek, IML november U. 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom