Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-24 / 277. szám
Falugyűlés Babócsán Mielőtt a gyűlés megkezdődött volna, valaki a hátsó sorokból javasolta: hozzák közelebb az elnökségi asztalt a hallgatósághoz. A moziterem 2. helyén ugyanis senki nem ült. Hátul, az emelkedő zártszékeiben is csupán huszonva- lahány érdeklődő foglalt helyet. Idősebb emberek s néhány asszony. . A hátam mögött valaki azt mondja: rossz az idő. Azért nem jöttek el többen. Igaz, havazik. De ennek télen van a divatja. Akárcsak a gyűléseknek, értekezleteknek. A megnyitó: — Száz meghívót küldtünk ki, meg a tanácstagok segítségével is mozgósítottunk. Do- boltattunk is. Mégis, megint csak azok vannak itt, akik mindig és mindenre rendszeresen eljönnek. Az a szűk kör. Kár, mert fontos dolgokról lesz szó. Közös ügyünkről, községünkről. Korholó és lelkes szavak. A népművelési felügyelőből nemrég lett tanácselnök beszámolója.-A falugyűlés újszerű szervezeti forma tanácsaink életében« — hallom az első mondatok között. — Ezután minden év novemberében megtartjuk igazgatási területünkhöz tartozó valamennyi községünkben. Gondosan aprólékos tájékoztató. Adatok, számok. A művelődési otthon felújítása, járdaépítés, gázfővezeték bővítése, öregek napközi otthonának létesítése; a tornaterem felújítása. Fontos feladatok öt évre elosztva. És a legnagyobb érdeklődéssel várt lé tesítmény, a törpevízmű szervezésének — tervezésének ismertetése. Az órányi beszámoló után néhányan elmennek. A többiek várnak. Az elnöki asztal felől biztatás. És kérdés: a hallgatást jóváhagyásnak tekinthetjük? Nem igaz, hogy nincs probléma! Felszólalások. Az első: — öt éve szavaztuk meg a vízhálózat kiépítését. Igaz, azóta fúrtak is egy kutat. De a szépen berendezett fürdőszobák meddig várják még- a vizet? A második: — Bírja-e a kút Bolhó község tervezett bekötését és ellátását? Szerintem abból nem lesz semmi! Az emberek tamáskodnak. A harmadik: — A bizalmatlanságnak van alapja. Évekig hitegették a lakosságot. A negyedik: — Buszvárókat is kellene építeni, sokan járnak el dolgozni a községből. Nem segítene-e ebben a közlekedési vállalat? Az ötödik: — A régi vezetők hibáiért nem felelhetünk. De a magunkéért igen. Mert nézzünk csak körül: egy konvektor ég csak, télikabátban fagyosko- dunk ebben a nagyteremben. Aztán: hol vannak a tanácstagjaink? így mozgósították a falut? Ha körülnézek, olyanok ülünk itt, akik hivatalnokok, alkalmazottak, vasutasok, akiknek majdnem illendő eljönni. Hol a tsz-parasztság? Az elnökségnek a túlsó sarokba kellett volna szorulni a zsúfoltság miatt, nem közelebb költözködni. A hatodik: — Ha mozi van, a hetvennyolcvan ember bemelegíti a termet. Most is legalább eny- nyire számítottunk. A hetedik: — A felsőbb szervek azért vannak, hogy az alsóbbakat támogassák. Ha hiányzik valami, adják meg a különbözeted!* Persze mi, tanácstagok is hibásak vagyunk abban, hogy tizenkét fő még mindig hiányzik a vízműtársulás megalakulásához szükséges lakossági arányhoz. A járási hivatal képviselője: — A községnek elsősorban a saját erejére kell támaszkodnia, addig nyújtózkodni, amíg a takarója ér... A művelődési otthon átépítése körüli huzavona károsan hatott a közéleti tevékenységre. Ügy látszik, erősödött a közömbösség Babócsán. Évekkel ezelőtt sokkal többen jelentek meg egy-egy hasonló rendezvényen. Élénk volt a művelődési élet is. Más nem kér szót. A tanácselnök: — Meglesz a törpevízmfl. kérem, segítsenek megszüntetni a bizalmatlanságot. A rég: tanácsi vezetés mulasztásáért nem felelhetünk. 1972 második felében megkezdjük a hálózat építését. A kút bírja. Szakemberek számították ki. A tanácstörvény szerint a falugyűlés tanácskozó és tanácsadó szerv. A község legszélesebb tájékoztató és véleményező fóruma. Fontos, az egész falut érintő kérdésekben tárgyal, mint amilyen a középtávú, a rendezési terv, a költségvetés, illetve ezek végrehajtása. Olyan — lényegében új — lehetősége ez a falu vezetőinek, de méginkább a falu egész lakosságának kezében,. amely elősegítheti a legcélszerűbb állásfoglalások kialakítását, és ennek alapján a legjobb döntéseket a tanácsi testületekben. De csak akkor, ha élnek-is e lehetőséggel a községekben. Ha nem, csupán egy gyűléssel lesz több, amelyen azok vesznek részt, akik más csatornákon — tanácsüléseken, párt- és tümegszer- vezetek'ben, mozgalmakban — amúgy is tájékozódhatnak, illetve tovább juttathatják véleményüket. Paál László Morzsák hcSjcít... »Csaknem hatvan idős ember részvételével tartották meg az öregek napját a görgetegi egyesült Búzakalász Termelőszövetkezet rinyaszentkirályi üzemegységében. A rendezvényen a tsz volt a vendéglátó, a nőbizottsági tagok pedig maguk sütötte édességgel kedveskedtek a falu öregjeinek. , ISMERTEM én öregeket, munkából kivénült falusi parasztokat, akikre úgy virradt a felszabadulás, mint a- bibliai Jézusra a saját megszületőié: istállóban, »barmok közt«. Ahogyan a kicsorbult vagy csonkig kopott kaszát a kamra pókhálós sarkába, a rozsdásodó limlomok közé hajították, úgy szorult a gazdaságvezetés terhei alól immár kikopott, egykori deli-hetyke paraszt- ember az istálló priccsére. Ételből is csak a morzsája jutott neki, mint minden másból. Szomorú mesébe illő szomorú valóság volt ez. Nem tudom, él-e még az amiékezetben? Azt hiszem, él. Abból következtetek erre, hogy öre- ‘gek-napi ünnepségeken — az őket körülvevő szeretet láttán — az ünnepeltek szeméből kikicsordult a könny. Talán akkor, amikor muszáj volt elővenni a zsebkendőt, akkor gondoltak arra, hogy régen ez' másképpen volt. S biztosan mások is emlékeznek az előbb említett esethez hasonlóra ... A bevezetőben idézett újsághír nem egyedülálló eseményről szól. Manapság szinte alig akad termelőszövetkezet itt, a mi megyénkben is, ahol ne hívnák egybe az öregeket az év egyik napján, s ne ünnepelnék őket bensőségesen. De nem volna jó, ha megmaradnának csupán annál az egyetlenegy napnál, s a tisztelet nem terjedne ki egész éven át és valamennyi öregre, aki a faluban él. Ezeket az öreg embereket mindig megilleti a megbecsülés. Hadd folytassam az iménti hírt az abban szereplő termelőszövetkezet elnökének, Horváth Jánosnak a véleményével: »Két éve gazdálkodik együtt a kuntelepi, a rinyaszentkirályi és a görgetegi tsz, és az egyesülés óta minden üzemegységben felváltva megtartjuk az öregek napját. A legutóbbin, a rinyaszentkirályi ünnepségen nemcsak a szövetkezet öregjei, de o falu valamennyi idős embere részt vett. Hadd érezze mindenki, aki a közösségért bármikor bármit is tett, hogy nem felejtjük el. A szövetkezet egy- egy adag pörkölttel, üveg sörrel rukkolt ki. Ezt adtuk mindenkinek a köszöntő szavak mellé, de tudjuk, hogy többre van szükség. Összeállítottunk egy listát is azokról, akiknél nagyon indokolt, hogy az állami nyugdíjat kiegészítsük saját pénzünkből. Mintegy húsz öregünknek fizetünk majd nyugdíjkiegészítést...« Nem sokról van szó. de hiszen nem is akar senki meggazdagodni ebből a pénzből. A szövetkezet égyszerűen csak segíteni akar. Mint ahogyan a hévízi tsz-üdülőtulajdonos szövetkezetek is ezt akarják, és elsőként idős szövetkezeti gazdákat küldtek egy-egy hétre a fürdőhelyre. Hogyan is mondta Fáró László, az üdülő egyik tulajdonos szövetkezetének, a kéthelyi Aranykalász Tsz-nek az elnöke? »Tőlünk teljesen ingyen pihenhetnek itt az emberek, még a fürdőjegyüket is megvesszük minden napra, s kifizetjük a tizenhét forintos ebédjüket; sőt haza is" visszük őket... Főként azoknak az idős gazdáknak készült ez a létesítmény, akiknek évtizedeken át jobbára csak a munkából jutott vastag porció, és megalapozták a fiataloknak a kéthelyi termélőszövetkezetet.« MINDEN BIZONNYAL jó érzés morzsák helyett kiérdemelt tiszteletet, jogos megbecsülést adni. De még énnel is jobb — kapni. És ezek az öreg emberek rászqlgáltak erre mindenütt a falvakban. Hernesz Ferenc — Már a harmadik szó- dáspatront szúrom ki. És semmi — füstölgőit G. úr rosszabbik énje. — Na és? Próbáld ki a negyediket is! — felelt rá jobbik énje. Megfogadván a tanácsot, próbálta. Rácsavarta szép óvatosan, elkészülve arra, hogy ha meghallja a gáz áramlását, majd vár egy kicsit. Várt. — Na mire vársz? — kérdezte jobbik énje. — Amire te. — De nem úgy, ahogy én... — Miért? Te például hogyan vársz? — Áhítattal és bizalommal. Csoda, hogy képtelen vagy szódát csinálni, amikor már a doboz felnyitásakor dör- mögsz, és bizalmatlanságodnak ékes tanújelét adod a magyar patronipar egyik termékcsoportjával *szemben? — Hát~jó, próbáld te! — Lássuk! Fogom az auto- szifont, szép nyugodtan kiveszem a bizoi.yára. véletlenül meg nem töltött patront, és Novemberi tél Különleges élmény volt /égigjárni az iskolát. Különleges, mert nem azt láttam, amit egy-egy csupaüveg, csu- pabeton, csupaszöglet kultúr- létesítmény elkészülte után, hanem sokkal otthonosabb, bensőségesebb — s így nagyszerűbb is — volt a kép. Az eklektikus kis palotaféle épületben a melegzöld csempék, a patinás faburkolat, a tágas folyosók és a kicsit recsegő, faragott falépcsők gyökeresen eltérnek attól az élménytől amelyet az ember a frissen átadott iskolákról magában őrizget. Rendhagyó. Rendhagyó az a mód is, ahogy ez az épület eljutott odáig, hogy fiatal lányokat és fiúkat fogadjon a falai közé. Az 526. számú Csurgói Ipa- ritanuló-iskola igazgatójával, Tóth Tihamérral több ízben is találkoztam, még a tavasz- szal. Minden alkalommal ömlött belőle a panasz: nincs megfelelő helyük, keserűkényszerű a társbérlet a gimnáziummal, így nem tudják garantálni az oktatás színvo- ,nalát, új hely kellene. Körülbelül ezekről panaszkodott. Nyáron aztán igen gyorsan kibontakozott a megoldás: júliusban aláírták a megállapodást. A régi járási pártbizottság épületét kapták meg, s tulajdonképpen rajtuk állt, hogy a rendelkezésre álló rövid két hónap alatt rendbe tud!ák-e hozni, át. tudják-e alakítani kellőképpen. Az épület ugyan meglehetősen jó állapotban volt, de korábban egészen más célt szolgált és sok-sok átalakításra volt szükség. S megjelentek a fiúk és lányok, akik most az épületben tanulják a szakmát, s feláldozva nyári szabadságukat, dolgozni kezdtek. Közfalakat bontottak le, válaszfalakat emeltek, faburkolatot, mozaiklapokat javítottak. De itt dolgozott Csurgó kisiparosainak egy része is: ők végezték a szakipari szereléseket, ' Az igazgató különösen sokszor említi Varsányi Mihály nevét aki néhány gyerekkel együtt végezte a villanyszerelési munkákat. De ugyanez vonatkozik a vízvezeték-szerelésre és a festésre Is. S mindezt társadalmi munkában. Az átalakítás költségei mintegy 190 .ezer forintra rúgtak, s ebben az összegben csak az anyag- költségek vannak. Az építésiszerelési munkákra egy fillért sem kellett költeni. Ha vállalatra vagy építőipari szövetkezetre bízták volna az építést, ki tudja, mennyivel kerül többe, nem is szólva a határidőről: aligha készül el három hónap alatt Érdekes és mindenképpen tanulságos az az összefogás, az a lokálpatrióta hevület, amely kibontakozott a szakmunkás- iskola építése idején. A közvetlen érdekeltségen túl — hiszen sok-sok szülőnek jár gyereke az iskolába — azok is jelentkeztek, akiknek csak any- nyi közük van az iskolához, hogy az Csurgón van. Heteken keresztül dolgoztak itt az emberek, elsősorban a szülők, munkaidő után persze, sokszor késő este 11 óráig: takarítottak, használhatóvá tették a tantermeket. A Csurgó környéki vállalatok és szövetkezetek sem maradták közömbösek: főként anyagiakkal támogatták az iskolát. A Gyékényesi Kavicsbánya Vállalat például 50 ezer, a Csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet 100 ezer, a községi tanács pedgi 50 ezer forintot adott az átalakítás céljaira. A bútorokat a Munkaügyi Minisztérium költségén az IFÉRT-től vették. Az igazgató boldogan-büsz- ken vezet végig: az iskola még mészszagú tantermeit, a KISZ- kluibot, a vendég- és a tanári szobát, majd az udvart mutatja, ahol szinte tapinthatóan érezni lehet az újat. Több. mint háromszáz gyerek iskolája ez, Csurgó és környéke ipari üzemeinek, szolgáltatóhelyeinek utánpótlása nevelődik itt. S az igazgató újabb terveket szövöget. Tornaterem is kellene) Társadalmi tervezéssel már készülnek a rajzok, s egy egészséges ötlet nyomán — ha sikerül megvalósítani — hamarosan állhatnák a falak is. Ha a jövő nyáron vagy azután meg tudják szervezni kéthetes turnusokban a csugói építőtábort és munkába fo-mi azt a hallatlan nagy energiát, amelv a tizenéves fiúk, lánvok karcaiban s akaratában szunv- nvad, akkor a tornaterem falai is legal "bb olyan gvo~san készülnek el, mint az iskola. így is iehet iskolát avatni. Cs. T. T udathasadás kipróbálom,... Valóban kiszúrta-e. Mert olyan az emberi természet, hogy gyalázkodik, pedig nem is biztos, hogy jó a szúróka. — Ez a szuróka jó. Nézd csak meg! — Valóban jónak látszik. No, most figyelemmel és vigyázattal ráerősítem a patront ... Egy pillanat, és máris ihatod a szódát frissen, erősen... — Na, mi az? — Ez, úgy látszik, tisztára véletlenül rossz. — Deafene... Mégiscsak disznó ság! — Mi az, hogy deafene?! Mi az, hogy mégiscsak?! És nem utolsósorban mi az, hogy disznóság? Bírálni, ágálni és dühöngeni, azt persze azonnal tudsz! Ahelyett, hogy mérlegelnél magadban. S építő módon közelítenél a kérdéshez. Csak a romboló szócsépléshez értesz. Mit gondolsz: annak, aki ezeket a patronokat tölti, nem lehetnek problémái? Gondjai? Fájdalmai? Persze, mindjárt nekirontani, ütni, vágni... azt igen. Nem pedig feltételezni az embert, az esendő, tévedhető embert. — Hülyeség! A patront gép tölti — szólt vissza dühösen G. úr rosszabbik énje. — No és? A gép, amely feltehetőleg magyar gyártmányú, nem véthet? A ló köztudomásúlag négy lábú, mégis botlik. Hát egy gép?! Amelyiknek még lába sincs? És te olyan biztos vagy abban, hogy a szénsavas víz jó neked?! Lehet, hogy ártalmas, és így védik az egészségedet — vélekedett G. úr jobbik énje. Mire a rosszabbik: — Hát ha nem te lennél én, és nem én lennék te, azt mondanám: hülye vagy. — Látod, ez jellemző rád! Lehülyézni magadat... izé engem ... vagyis önmagunkat. . Én egyébként nem is vagyok szomjas'. — Ezek szerint én sem. De hát miért akartam akkor szódát csinálni? — Csak rosszindulatból, merő rosszindulatból. Így akartad kompromittálni, hírbe hozni, meggyalázni a patrontöltő ipart, Szégyelld magad! És ez volt az a pillanat, amikor győzött G. úr. jobbik énje, és megszégyenülten elhallgatott a rosszabbik. Azóta egyébként autoszifo- nok mutatják feléje a lyukas patronokat, de ő csak a jobbik énjét hallja. Az orvosok kedvesek, az ápolók emberségesek hozzá, csak akkor hozzák a kényszerzubbonyt, ha lyukas patronnak képzeli magát, és türelmetlenül várja, hogy megtöltsék.' Tröszt Tibor SOMOGYI NÍPLAP Szerda, I91L november 24. 5
