Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-17 / 271. szám

Bontanak, hogy építhessenek Egyelőre csúnya, roskadozó, félig lebontott házakat lát a szem. Földkupac, téglarakás ég felé meredező gerendák, omladozó falak. Csúnya, de mégis szép Szép, mert beleképzeljük az újat, a majdani épületeket A Kulinyim városrész eme­letes házainak tövében* a Honvéd utcában jártam. Ta­lán itt a legnagyobb arányú a szanálás jelenleg Kaposváron. Néhány háznál (helyesebben valamikori háznál) egész né­pes társaság dolgozik. Kivo­nul a család (még a gyerek is ide jön az iskolából), jön­nek a rokonok, a barátok. A néhány megkérdezett a követ­kezőket mondta el: —■ 20 000 forintért vettem az épületet. Két hete dolgozunk rajta. Talán 30 000 forint érté­kű anyag jön ki belőle. — Pénzt nem Szettünk a házért Szociális juttatásként kaptuk. Talán 3—4 ezer fel­használható tégla van ebben az épületiben. A fa egy része is jó még. Kommentár nélkül Csemete a csemetét ••• Néha különös módon talál­koznak az események. Egy né­ni — mint szerkesztőségünkbe küldött levelében írja — ép­pen azon a napon olvasta Sze­métdolgok című cikkünket, amikor meglátta, hogy az északnyugati városrészben egy — A tégla nem a legjobb. Öreg ház volt ez már. Furcsa, a faanyag viszont felhasznál­ható. Hetek óta dolgoznak. Az ide kedvez a bontásnak. Igyekez­nek is végezni addig, amíg el nem romlik. Nem könnyű, nem is veszélytelen munka, sajnos balesetek is előfordul­tak. Amint kiderült a beszélge­tésekből, rászoruló emberek jutottak hozzá ezekhez az épületekhez. Jelenleg szük­séglakásokban vagy rossz ál­lapotban lévő házakban lak­nak. A tavasszal építkezni fognak, nagyrészt ebből az anyagból. ' Egészséges családi házak lesznek majd a regiek helyett S van még lebontásra váró ház nem is egy. Lassan igazán hideg lesz, s ezt a munkát fagyban nem könnyű , végez­ni. Nem lenne egyszerűbb megkönnyíteni a még ott la­kók kiköltözését? — Nem jó ez a lakás, de megszoktam már. Az életem javát itt töltöttem. Nehezem megyek el. Ajánlottak helyet­te másikat az Ady Endre ut­cában, de addig nem költö­zöm be, amíg a javításokat ott el nem végzik. Csupán pár órád munka az egész — mond­ta egy bontásra váró ház öreg gazdája. Ma még csúnya, de mégis szép, mert beleképzeljük az újakat, amelyek itt, a régiek helyén, s valahol a város szé­lén a régiekből emelkednek majd. a. £. AZ MSZMP »OHOCV WHTII ■ IXOTT«AoXWAK i*f|A ^ XXVH. évfolyam, 271. szám. Szerda, 1971. november 17. Az író—olvasó találkozó előtt énekelt Tímár Máté Kaposváron A toponári városrészben tartott író—olvasó találkozóra nemcsak azért sürgette az in­dulást, mert a meghívás úgy szólt, hogy a termelőszövet­kezet vezetői szeretnék bemu. tatai neki gazdaságukat. Az ezernél több találkozó után is — noha lehetne már rutinja — órákkal előbb látni akarj a azokat az embereket, akikkel majd könyvekről, irodalomról, történelemről beszélget. Éppen azárt megkérdeztem Tímár Mátétól: — Kialakul-e magában minden író—oívasó találkozó előtt egyfajta el­képzelés, cél, hogy a találko­zás minél hasznosabb legyen? — Ha elindulok bárhová, nem kell felkészülnöm, hogy mit fogok mondani. Ellenben minden találkozó előtt elme­rülök a magam szép forrás­anyagában, mely főleg hely- történeti, néprajzi kiadvá­nyokból áll, s megpróbálom magamban levezetni azt, hogy milyen emberek élhetnek ott, ahol vendég leszek holnap vagy holnapután. Azért sietek aztán a helyszínre, hogy még idejében összevethessem az el­Lapunk ez év október 3-i számában »Requiem az étke­zőkocsiért« címmel megjelent cikkre az Utasellátó Vállalat az alábbiakat közölte szerkesz­tőségünkkel: A színes vonatokon, így a Somogy expresszen is olyan bisztrókocsifcat üzemeltetnek, ahol gyorsan készülő meleg ételeket, flekként, pirított má­jat, teát, presszókávét, üdítő italt fogyaszthat az utazókö­zönség. Ráadásul a bisztróko­képzelésemet a valósággal. Tisztességesen kell ezt a fel­adatot is — az író—olvasó ta­lálkozót — csinálni ... — Milyen célokat tart fon­tosnak, melyek szépen meg esi — amellett, hogy olcsóbb, mint az éfckezőkocsi — több utasnak nyújt kulturált fo­gyasztási lehetőséget. Nagy megkönnyebbülést je­lentett az Utasellátó Vállalat levele. Ha így áll a dolog, ak­kor az egészen más. Ezek sze­rint szeptember 20-án és 22-én reggel a Somogy expresszen szerzett rossz tapasztalat, mely a cikk megírását indokolttá tette, csupán kirívó — egy­szeri-kétszeri — eset volt. is. valósíthatók ilyen, alkal­makkor? — Elsődlegesen azt próbá­lom lemérni, hogy mit adnak írásaim az embereknek: a tíz évvel ezelőtti meg a legújabb. Ügy mondhatnám, »megszon­dázom« a közönséget minden alkalommal. Aztán megtudom, jó úton járok-e, vagy esetleg változtatnom kell egyes el­képzeléseimen. Műiden író— olvasó találkozó — szerintem — ellensúlyozása Is a helyte­len vagy káros hatásoknak. Egy példát is mondok és vi­lágosabb lesz, mire gondolok. . A toponáriak megkérdezték tőlem, hogy mi a véleményem a Rózsa Sándor tv-sorozatról ? Azt feleltem, olvassák el. És rámutattam a könyvtárban so­rakozó Móricz-regényekre. — Mit hasznosít Tímár Má­té az író—olvasó találkozók­ból? Válasz a „Requiemre“ csemete, nyolc-tíz év körüli fiú, egy másik csemetét, zsen­ge fát próbált kirángatni a földből. Szó szerint Idézzük a levél­ből a néni szavait: »Edesem, annak is fáj ha bántják, éppen úgy, mint ne­ked, ha a hajad húzzák...« Mire a gyerek olyan szó­áradatot zúdított rá, amelyet nem szoktak nyomtatásban közölni, legföljebb enyhébb változatát: »Mit ugat bele a vénlány... mi köze hozzá...« Nemsokára megjelent a gyermek apja. Bizonyára úgy képzelik sokan, hogy megfe­nyítette ^gyermekét, vagy egy atyai pofonnal eligazította a dolgot. De nem, a szülői sze­retet egészen torz formában nyilvánult meg, miközben az atya magabiztosan lóbálta ko­csijának slusszkulcsát: »Mit avatkozik maga bele a gyerek dolgába? Maga is volt fiatal, maga is csinált ilyen dolgokat...« — és következ­nek a minősíthetetlen jelzők. tőihez a kis történethez, úgy vélem, nem szükséges kom­mentár. Az elítélendő csele­kedetek sorába nyugodtan be­sorolható. Ha a magabiztos apuka netán megsértődne miatta, szívesen elmagyaráz­zuk, miért. Epilógusként annyit: az atyai szó árnyékában a meg­védett csemete nyugodtan rán­gatta. tördelte tovább a véd­telen csemetét. Sziláiké, A bájos gyermekarc ragyog a boldogságtól. ötéves még, táguló értelmével nem képes felfogni, mi is történik körü­lötte. Csak azt látja, hogy nemrégen idegen nénik, bá­csik jöttek érte a Zója Államó Nevelőotthonba, magukkal vitték, családi környezetbe ke­rült. Az otthonban három év alatt megszokott szeretetet ép­pen úgy megkapta az idegen felnőttektől és gyermekeiktől, mint a nevelő néniktől. Min­dig alig várja a napot, hogy valamelyik néni vagy bácsi érte menjen, s magával vi­gye. Szombat. Azt a kislány is tudja, hogy ma az ő neve- napja, Szilvia-nap van. Azt viszont nem, hogy a névnapi ünnepséget a HVDSZ szo­cialista brigádjainak kaposvá­ri klubjában rendezik. Azt sem tudja, hogy akik őt ün­nepük, új »szülei« — Ili anyu meg a többiek — a Kaposvári Városa Tanács V. B. Szociális Foglalkoztatója Angela Davis nevét viselő szocialista bri­gádjának tagjai. Nemrégen alakult ez a bri­gád, sokat töprengtek, ho­gyan tehetnék munkájukat igazán tartalmassá, s önmagu­kat, brigádjukat szocialistává. Ekkor határozták el: vállalják egy olyan kislány gondozását, aki állami nevelőotthonban él, Szilviké — Ró­zsa Szilvia — igazán a leg­jobb kiválasz­tott Noha hoz­zátartozói Ka­posváron él­nek, három éve, amióta az ott­honban van, nem érdekel­te őket, hogy a kislánnyal mi van. — Szilviké, szeretettel kö­szöntünk névnapodon, s fo­gadd emlékül a brigád aján­dékát, ezt az arany fülbeva­lót Szeretnénk, ha sikerülne szer etetőn kikel pótolni azt az űrt, melyet szüleid elvesztése számodra jelentett... Ili anyu, Rábák Cábomé, a brigád vezetője köszöntötte az ünnepeltet, aztán Cseszneki Béláné, a foglalkoztató szb- titkára takarékbetétkönyvet nyújtott át a brigádnak — benne az induló tőkével —, hogy abban gyűjtsék majd, amit a kislánynak szánnak. Boros Júlia, a HVDSZ megyei bizottságának munkatársa egy babát ajándékozott a kis­lánynak, Kosztolányi János pedig a HVDSZ megyei bizott­sága nevében mondott köszö­netét, s azt fejezte ki: jó len­ne, ha ezt a példát más szo­cialista brigádok is követnék. foglalkoztató kommunistái­nak köszönetét a brigádnak Varga Lászlóné, a pártszerve­zet titkára, s azt kérte: legye­nek azon, hogy az a lelki sé­rülés, mély a kislányt a szü­leitől való elszakadás követ­keztében érte, eltűnjön, s épp, egészséges emberré váljon. A kislány pedig közben vi­dáman játszott az éppen most kapott babával, s nem tudta, hogy a felnőttek az ő sorsá­ról, jövőjéről tanácskoznak. Hiszen a brigádtagok között valóságos versengés indult meg, hogy melyikük vigye magával a kislányt, hol tölt­se a vasárnapokat, majd a nyári szünidőt Szilviké. Az otthon nevelőinek nevé­ben Magyar Sándomé, a Zója nevelőotthon igazgatója mon­dott köszönetét a brigádnak. s akivel szülés ähes törődnék U^jhatocésn tolmácsolta a — Szociográifiaí hitellel új néprajzot, földrajzot — nem is tudom, -minek nevezzem — írok magamban. Pontosan megtudom, hogyan állóink? A termelőszövetkezetek fejlődé­sét illetően, a falusi, kultúrá­ban, milyen a magyarságtudat állaga, melyik falu van kiha­lóban vagy éppen fejlődőben? A »szondázáshoz« tartozott az is. hogy megénekeltette Tí­már Máté a toponáriakat az iró—olvasó találkozó előtt A szép népdalok közé egyszer pelyvaként a »Váci utcán. Váci utcán« került. A lányok lehurrogták azt, aki kezdte. Tímár Máté a magasba ugrott, az arca kigyúlt, amikor elme­sélte. Korányi Barna Nudista úsznba'MksÉ! Rotterdamban Kellemesen fűtött uszodá­ban, rendkívüli biztonsági in­tézkedések közepette vasár í nap Rotterdamban megtartót ! ták az európai nudista úszó ! bajnokságot. A tíz országból érkezett versenyzők részvé­telével tartott bajnokságo' Van der Pols, a rotterdami' sportegylet elnöke nyitotta meg. A nézők csalódására Van der Pols öltözékben je­lent meg, és a verseny meg­indításakor mindössze ing­gallérját gombolta ki. A verseny befejeztével a holland nudista szövetség elnöke felszólította a néző­ket, hogy tegyék félre ru­háikat, és csatlakozzanak az úszókhoz. A nézők a felszó-í Utasnak elegei tetteit 1 tí e ka SOROK t igyelmezietés Bergson francia böl­csész, mikor még a pári­zsi egyetemen adott elő, egyik óráján meghallotta, hogy a hátsó padokban társalognak a diákok. Vé­szes (komolysággal odafor­dult: — Uraim, ha azok a hallgatók, akik beszélget­nek, nem ütnének nagyobb zajt, mint azok a hallga­tók, akik elaludtak, azt hi­szem nagyon leköteleznék azokat a hallgatókat, akik idefigyelnek! Fenyegetés Az önkéntes tűzoltóegyc- sület a következő szövegű körlevelet intézte a köz­ség lakóihoz: »Értesítjük Tisztelt Cí­met, hogy a tűzoltóegyesü- let modem felszerelésé­hez feltétlenül szükségünk van egy motoros fecsken­dőre. Ezért kérjük Tisz­telt Címet, hogy e nemes célra feltétlen juttassa el hozzánk nemes adomá­nyát Ellenkező esetben kénytelenek leszünk hang­versenyt tartani.« Felvilágosítás Egy napon a mama ma­ga mellé ülteti kisleányát és megmagyarázza neki, hogy hogyan jött a világ­ra. A kislány másnap a szo­kottnál később jött haza. — Hol maradtál ilyen sokáig, ki csili ém? — kér­dezi a mama. — Tudod, mamikám —• feleli gopdba borultan a kisleány —, megkérdez­tem a gyerekeket hogy ők hogyan jöttek a világra? Az egyiket az angyal hoz­ta, a másikat a gólya, de annyi kellemetlensége, mint neked, egyik mamá­nak sem volt a kislányá­val, Kritika Egyszer egy ifjú zenei szerző jelentkezett Liszt Ferencnél. Arra kérte a mestert, hallgassa meg legutóbb komponált két művét és döntse el, me­lyik a jobb. Az ifjú szerző a zongo­rához ült, és eljátszotta az egyiket. Éppen készült be­lefogni a másikba, amikor Liszt megszólalt: »A másik a ^obb!« Gyermek-szem lélet A mama az új asszony- ■nyal tárgyal, akit a gye­rekei mellé akar felfogad­ni. A gyerekek elfogultan hallgatják a beszélgetést. — Miért távozott az előbbi helyéről? — kérde­zi a mania. — Mert az egyik este elfelejtettem a gy*—«>v megmosdatni — felelte őszintén a kérdezett. — Anyukám — szólal meg az egyik gyermek —, feltétlen egyezzetek meg! Somogyi Néplap Á? BÍ7oHc4vjnti(r Innia. F'Őszerkeejrtrt • jávori beta SízerkesTfőcée : Kaposvár. Latinra Nándor u. 2. Telefond 11-510. 11-511. 11-512. Kiadna a .Somo?v megvet Lankiadó Vállalat. Kano^vár. Latinra S. a. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dom|án Sándor. Beküldött kéziratot nem ör/ilnk mee és nem adunk vissza, terjeszti* a fVfagvar Posta. Elő­fizethető a helvi oost?5h;vpt«lokná1 és postáskézbesltfíknél. Flőfizetést dhi earv hónapra 2ü EL Index • 25 06T Készült a Somogy megyei Nyomda­ipar valiai&r kapósban (izemébe» Kaposvár. Le tinea S. u. «. Felelős vesetői Mautner Jóssá* L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom