Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-17 / 271. szám
NAGYATÁD KÖZMlVELÖDESET^,ítós a kiral(otban Fiatalabb városunk hasonlít idősebb »testvérére«, Siófokra —* legalábbis, ami a közművelődést illeti. Szintért a művelődési ház avatására várnak. Igaz, egyszer lapunkban is szóvá tettük a jelképes »karba tett kezeket«, mert hiszen a közművelődés minden gondja nem oldódik meg égy csapásra a művelődési ház felépültével. Az utóbbi időben változott a nagyatádi kép, serény »várakozás« folyik. Á közművelődés sok területén egészséges, életerős pezsgés tapasztalható, olyan kezdeményezések, amelyek eredményekkel cáfolják, a korábbi karba tett kezelt renyheségét, és példaszerűek egész Somogybán. Hamvas János, a városi tanács elnöke sokat vár a majdan beinduló művelődési háztól, s elismerve a mostani eredményeit, tigy jellemzi, hogy még itt is többet tehetnének. Jobb összefogással például a Fegyveres Erők Klubjával. Eredmény persze itt is csak kölcsönös közeledés árán születhet. Sokéig beszélgettem a tanácselnökkel a nagyatádi közönségről. Arról a közönségről, amely még talán igazában nincs is ... S ennek a közönségnek a megteremtése, ősz- szekovácsolása, városi szintű érdeklődés és igények feltámasztása lesz az új művelődési központ legnemesebb feladata. Csak bizonyos — de Örvendetes — rétegigények vannak, a fiatalok körében. S ez utóbbi azért, Inert a helybeli KioZ-szervezetek úgy állnak a közművelődés ügye mögé, hogy sajátjuknak érzik azt. Dezső Lászlóné, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője és Iialmosi József né népművelési felügyelő elmondta: a KISZ-es vezetők rendszeresen megkeresik őket. s ez a jó kapcsolat tehát zálog is egyben. Nagy gondot jelent egy úgynevezett átutazó réteg, amelyről rendkívül sokat lehet hallani Somogybán, ,s amellyel key és helyen számolnak, mert bevonni őket a közművelődésbe szinte a lehetetlent kísértő feladat. Az ingázók ők, akik a Nagyatád környéki községekben kora hajnalban kelnek. Aztán fel a vonatra és a buszra. Este holtfáradtan* érnek haza. A szabad időt korántsem művelődésre, hanem — érthetően — vásárlásra fordítják. A konzervgyárban kísérleteztek például azzal, hogy afféle kultúrvárót hoznak létre, de a tapasztalatok — Tudja, mennyi veszedelem fenyeget egy újságírót? Térmikor megégetheti a kezét. — Igen, ha a forró kályhára tenyerei. — Ne szellemeskedjen. Szent igaz, hogy az újságíró bármikor repülhet... — Hogyne. Sok a külföldi kiküldetés, a kellemes repülőút. Vagy nem így gondolta? —• Elhatározta, hogy nem eeszi komolyan a szavaimat? — Igen. Mert nekem egy újságíró ne sírjon, hanem írjon. — Az se veszélytelen. — Miért? Írjon igazatI — Az kevés. Vegyünk egy példát. Van egy őszülő- kollégánk. Amikor ifjan idekerült, hetenként írt egy cikket a városról. Elöl a piszkos, sáros utcákat, hol az akadékoskodó, bürokratikus ügyintézőket tűzte tollára. < Egy-két év alatt városszerte megismerték a nevét. Boldog volt, és elhatározta, hí y Végképp letelepedik itt... — No látja, mi1 en hőnynyen szereznek * ink népszerűséget! —Csak várjon íságírónk, letelepedési szán lt komolyan véve, 'elme laháshivatalba. A tisz‘ kérdi a nevét. Amikor llja, felnéz a papiról is sokat sejtetően me maga írja ezeket c a lapbo? azt mutatták — nem várakozott ott senki. Ügy vélem, az iparosodás teremtette szinte természetes ingázás helyes mederbe terelése a jelen és a közeljövő nagy feladata, mert számszerűleg is jelentős, dolgos munkásemberekről van szó. Szűnő gond, de még mindig fellelhető a kétlakiság Is. A háztáji, a föld vonzása szinte emberfölötti munkamennj^- s-éget követel »áldozataitól«, akik számára tényleg csalt az alvás jelenti az egyedüli pihenést. Nem könnyű tehát most népművelőnek lenti: Nagyatádon. Aki mégis erre Vállalkozik, belekalkulálja a nehézségeket is, ám nincs egyedül. Szóltam már a KI3Z segítségéről, de említsük meg a Nagyatádi Konzervgyárat, ahol mintaszerűen jó közművelődés folyik —- kár azonban, hogy a kultúrost sok más feladattal is »megpakolják«. Be kellene látniuk az ottani vezetőknek is, hogy egy nagyvállalat dolgozóinak kulturálódásit felett őrködni korántsem jelent munkanélküliséget, Anyagiak juttatása és lelkes versmondói miatt a helybeli Komfort Ktsz is elismerést érdemel, és hasonlóan ló példát mutat a helybeli ÁFÉSZ is. A tsz Szociális, kulturális alapját többnyire a szociális juttatások merítik | ki, s ez többé-kevésbé érthe- _ példát mutat a városban. Jól működő ifjúsági klubja van a művelődési háznak és a FEK-klubnak. A zenei élet most szökken virágzásába, nemcsak zeneiskola, hanem zenei óvoda is működik a városban. Támogatják Rumi Attila szobrászművészt. A városi vezetők véleménye egyben bizonyítéka, hogy mennyire hozzájuk tartozónak érzik a fiatal alkotót. Citerazenekamak adott otthont a művelődési há2, s az ottani közművelődés legszebben talán a szakköri tevékenységben kamatozik. Hely- történet és fotó a két legfontosabb terület. Szabó Miklós vezeti az irodalmi színpadot a. művelődési házban, s mint megtudtam, zícs Attila vezetésével egy újabb csoport létrehozott egy másik irodalmi színpadot is. A viszonylag mostoha tárgyi feltételeket jól használják fel tehát. Bizonyos, hogy itt sem lesz gond, mivel teljék meg a jövő év közepére felépülő művelődési ház. S ami a további eredmények biztosítéka: jelentősen' javulnak majd a személyi feltételek is. Tröszt Tibor A barcsi .könyvesboltban, a tömött polcok árnyékában, a kényelmes olvasófotel mellett inkább könyvtárban érzi magát az ember, s nem üzletben. Ötártics Ferencire vezeti a boltot, s a havi forgalom nyolcvanezer forint. Az eredmények mögött a jó könyvbizományosi munka áll. Mintegy hetven bizományos dolgozik a járás különböző helységeiben, s közülük tfz jelentős mértékben hozzájárul az elismerésre méltó forgalomhoz. Ötártics Ferencné elmondta: a jó könyvvásárlás egyik alapja az, hogy a helybeli pedagógusok a legjobb vevők és a legjobb ajánlók is. Októberben a KPVDS2 kulturális napolt keretében könyvkiállítást rendeztek, s több mint ezer forint értékben tartottak könyvtombolát. Aki a kirakatra most ránéz, újabb kiállítás szemlélője lehet. A politikai könyvhónap keretében, mindkét kirakatban nagyon illusztris elrendezésben a Kossuth Kiadó könyveit láthatjuk. S az érdeklődést jól jellemzi, hogy Zsukov emlékirataiból már negyven példányt vettek meg a vásárlók. Táguló világunk tő, hiszen tagjaik életkora rendkívül magas. Az Űjpesti Cérnagyár Nagyatádi Telepe — mint megtudtam — még mindig »leányvállalat« voltára hivatkozik, éppen e2ért nem vállal különösebb részt a város közművelődésében. Jó lenne, ha tisztáznák az ilyen eseteket egyszer s mindenkorra: mivel leányvállalatnak lenni nem egyenlő a »stafírtmg nélküliséggel«. Annak ellenére, hogy a központ Budapesten van, a gyár nagyatádi, hasonlóképpen dolgozói is. Ügy vélem, ez a két kézenfekvő tény mutatja, hogy nem jogtalan az olyan igény, mely szerint többet adhatnának a város szellemi életéhez. A lehetőáégeiak számbavétele után feltétlenül szólni kell a közművelődés eredményeiről is. Elismerve elsősorban azt, hogy á klubmozgalom. két helyütt is szép — Most azt akarja mondani, hogy a kollégája nem jutott lakáshoz? — Dehogynem. Behelyeztek valahonnan a környékről a tanácshoz egy tisztviselőnőt, aki azonnal Icapott lakást. Kollégánk megismerte, 5éte- szeretett. feleségül vette és hozzá költözött. — S azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. ’ ■— Nem haltak meg, de nem is élnek boldogan. Az asszonyka megkérte a férjét, ne Írjon többé cikkeket. A szerkesztő megértő volt, áthelyezte a kollégát a kulturális rovathoz. Iskolaügyek. Egyik nap elcsattan valamelyik iskolában egy pofon. A szomszéd gyerek kapta. Sírva elmeséli otthon. Másnap cikk. — Tudom. Közben az újságírónak is gyereke született. Iskolás volt, és apja vétkéért kicsapták ... — Majdnem. A gyerek ugyanis csak három, év múlva ment iskolába. És az aranyos, jó emlékezetű tanító néni — bármi történt az osztályban — odafordult a kis csemetéhez: »Na, ezt mondd el az apádnak, hadd legyen mit írnia nekiJ« Y=, s akkor megállt a sár» H kány -az udvarban és bekiáltott: — Nyisd ki, cirokseprű! Nyisd ki, rocskal De azok csak...« A gyerek azonban félbeszakítja a mesét: — Apu, mi az a Cirokseprű ? —* kérdezi gyanakodva. — Tudod, régen ezt használták a porszívó helyett. — Nagyon régen? — Ühiim. — És a roCs- kát? Azt mire használták? — A rocskát? Tudod, a rocskába fejték a tejet valamikor?"Amikor megtelt a szép habos... S kezdenek feltolulni bennem a régi emlékek, de a gyerek ismét a szavamba vág: — A tejet? Mit csináltak a tejjel, fejelték? S ez így megy tovább. Vég nélkül. Amikor aztán elunja a gyerek (neki lehet, nekem nem), akkor »témát« változtat: mit eszik Flipper, a ívben. látott okos delfin? — kérdezi, majd hosszan faggat, mi— Mit akar, a maga kollégája még témákat is kapott. — Akkor ez már nem az ő asztala volt. A kulturális rovatban akadt egy megrögzött agglegény, aki esti iskolába sem szándékozott már beiratkozni, így aztán ő írta meg az ilyen ügyeket. Amíg a rovatvezető le nem állította, mondván, jövőre iskolás lesz az ő fia is. Barátunk ekkor már a kereskedelmi rovatban dolgozott. S mint ilyen, lassan kiírta magát a hentesboltokból, a piszkos fű- szerűzletekből, a tökrészegeket kiszolgáló talponállókból. — És él még szegény? — A hivatalsegéd látja el élelemmel, s folyamatban van az áthelyezése más rovatba. De jelenlegi munkakörét senki nem vállalja el. Mert enni, inni valamennyien szeretünk. — Meghasad a szivem. És mégis csinálják? — A főnökünk tartja bennünk a lelket. A múlt héten is felolvasott a szerkesztőségi ülésen egy régi okiratból, biztatásként. Egy 1868. évi városi közgyűlési jegyzőkor veszünk végre mi is Zsigulit, mert a Dia azt mondta az oviban ... Amióta családfőt, kisgyermekes apát tisztelhetek önmagámban, egyre többször kerülök nehéz helyzetbe. A nyáron, amikor családostul végre eljutottunk a fővárosba, s megnéztük a metrót, elakadó lélegzettel figyeltem, hogyan fut a föld alatt rohanó impozáns szerelvény. — Na, hogy tetszik? — kérdeztem a gyerektől megilletődötten, de csak egy rövid kritikai észrevétellel reagált: — Miért ilyen csúnya zöld, miért nem festik pirosra? Nyil várt Való: atrti Valaha nekem természetes volt, ami gyerekkori képzeletemet foglalkoztatta, az már idegen, sőt messze ftóm azonos azzal, ami a mai óvodás és iskolás korúak fantáziáját izgatja. Hiszen ha csalt az olyan hétkönyvből való a részlet. Hallgassa csak, pontosan idézem: »Olvastatott a Nagyméltóságú m. Kir. igazságügy-miniszter úrnak 1867. okt, izéről kelt 923. sz. körintézvé- nye, mely szerint a sajtótevékenységért elítéltek a közönséges bűnözőktől elkülönített, tisztességes helyiségben lesznek elzárandók, s társadalmi állásuknak és műveltségüknek megfelelő szelídebb bánásmódban részesítendők, megengedtetvén egyúttal a szellemi foglalkozás, s az ehhez szükséges szerek használata is.-« Felolvasás után a közgyűlés így határozott: »Tudomásul és alkalmazódá- sul a helybeli törvényszékkel és a rendőrkapitányt hivatallal másolatban közöltetni rendeltetik.« — Amikor ezt végighallgattuk és azt is megtudtuk, hogy azn idézett igazságügy- miniszteri rendelkezést még nem helyezték hatályon kívül, egyhangúlag úgy határoztunk: újságírók maradunk utolsó lehelletünkig. — Na hallja, ha ilyen megkülönböztetett bánásmód jár veleI? — y. — köznapi dolgokra gondolok, mint a gyerekek »életterét« jelehtő udvar, máris szembeszökő a különbség. Udvar?. A kis emberkék ma már — különösen a lakótelepiek — játszótérre mennek. Azokra az így-úgy parkosított, játék- és sportalkalmatosságokkal benépesített területekre, amelyek közösek és — lakótömbök között lévén — nincsenek határai kerítésekkel lezárva, tehát semmiképp sem udvarok. Kitágult a világ, s ezt ők érzik a legjobban, a felnövekvő gyermeksereg. De bennünket legalább annyira érint, bennünket, akik még »abban« az Időben nőttünk fel, amikor még ftém ismerték a gyermek- gondozási időt és segélyt, az óvodát is alig, s akiknek a mindennapjaival nem nőtt össze a televízió, s még csak a rádió sem. Minden technikai csoda, újítás élményt, az újdonság döbbenetét jelentette, s közben nem vettük észre, hogy ezek a dolgok gyökeresen átalakították életünket. A magáin korabelire, s a nálam is idősebbekre a felfedezés, majd a megismerkedés boldog izgalma várt. Aztán az új szüntelen újrasorjázása során megismertük az új mértani haladvány szerinti születésének gondját is: hogyan fogadja be, értse meg az ember azt a rengeteg tényt, hatást, információt, amely századunk második felétől dömpingszerűen érte és éri még ma is. A kisiskolások, de még inkább az óvodások már beleszülettek mindebbe, számukra az lenne a furcsa, s talán elviselhetetlen, ha feltámadó emlékeink között kellene élniük. Vajon nem okoz-e mindez ezernyi gondot a mindennapi életben? A sokasodó tények szerint Igen. Igaz az, hogy a mai iskolarendszer nem képe- maradéktalanul teljesíteni feladatát. Olyan példák is akadnak. amelyek riadalmat, pesz- szimlzmust váltanak ki az emberek többségéből. Mert azzal együtt, hogy a számunkra természetes (sőt szent!) dolgok, akár a családban, az iskolában, a munkahelyen, vagy életünk elképzelésében, rendszerében. a felnövekvő fiatalok számára távolról sem érnek annyit, mint remélnénk. Egészen más körülmények között és történelmi szituációkban nőttünk fel mi és nevelkednek ők. Az a szülő, aki a legteljesebb jó szándéktól áthatva akar példaképet állítani gyermekének, általa évtizedek során biztosnak, megingathatatlannak vélt erkölcsök, re nevelni, s ugyanakkor a ma valóságát nem érti, nem tud kellőképpen tájékozódni; az évek múlásával gyermeke viselt dolgai, gyökeresen más véleménye láttán nekikeseredik, s az ifjú nemzedék közönyét, sőt rosszindulatát emlegeti — önigazolásul. Pedig a mai tizenévesek mögött már ott él és gyarapszik a minden eddigitől eltérően nevelkedett emberpalánták serege. Az elektronikus, motorizált, teljesen racionalizált kor gyermekei ők. És lejthetőleg ifjúvá serdülésük után még szélesebb lesz az a manapság sem keskeny szakadék, amely a felnőtt generációtól elválasztja őket. Érzékenyebbek a kor alapvető és meghatározó folyamataira, biztosabban tájékozódnak, mint mi, vagy akár azok, akik most a középiskola vany az egyetem padjait koptatják. A mai kor nekik már olyan, s még inkább olyan lesz, mint a halnak a víz. Életelemük. P ersze mindaz, amit bizonyítani igyekszem, távolról sem egyértelműen, hanem végtelenül finom és bonyolult áttételeken keresztül hat és érvényes. Korunk élményanyaga, mérhetetlen sok jellemző hatása a biztosíték. Mert minden generáció, nak megvan a maga élményadagja és érzelmi töltése. Gondoljunk csak a »boldog békeidőkében élő, ma jobbára csak a megfakult fényképek« ről ismert szépanyáinkra, a »doberdós« nagyapákra, s a harmincas évek gazdasági válsága idején a betevő falatért küszködő, majd a Don-kanyar- ban egy életre szóló testi-lelki sebet kapott apáinkra. S mi, harminc-negyven évesek, akiknek életét az új társadalmi rend viszonyai, valósága alakították döntően? Egyik vitánk alkalmával mondta egy fiatal pedagógus: »Mi az, eddig nem járt utat tapossuk. S ezért nagyon kell vigyázni, mit teszünk jól és mit rontunk el.« A Világ iszonyúan kitágult De a hagyományok, a megkövesedett gondolatok, a visszahúzó érzelmi kölöncök, a múlt (a közelmúlt is) jó-ro®sz tapasztalatai, és az idegen hatások is alakítják azt az utat, amelyet meg kell tennünk. S mindezt megfelelő történelmi tapasztalat híján, s a napról napra, percről percre születő új mérhetetlen áradása, bősé-: go közepette. Csupor Tibor Eimmßüs híva fás SOMOGYI 1
