Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-05 / 233. szám

FOLYAMODNI? A vállalati kollektív szerző­dés. mely a kezembe került, ihletett szavakkal emlékezik meg a régi dolgozók, vagyis a törzsgárda megbecsüléséről. Közli azt is, hogy tíz-tizenöt- húsz évi munka után bronz-, ezüst-, aranyjelvényt kapnak az arra érdemesek, az arany­jelvényhez nyomatékül még ezer kemény forintot is. Ez igen, gondolná az ember, itt aztán megbecsülik azokat, akik hűségesek voltak a vállalat hoz. Aztán kiderül egyetlen mondatból, hogy sző sincs megbecsüléséről. Pusztán formalitásról — ha máshol is van törzsgárda-jel­vény, akkor miért éppen en­nél a vállalatnál ne lenne? Meg egyébként a vállalat ve­zetőit különösképpen nem ér­dekli, hogy ki mióta dolgozik a gyárban. A kollektív szerző­dés szerint ugyanis a törzs- gárdatagságra jogosult »meg­felelő időben köteles folya­modni a tagságért, s annak megadásáról a vállalat veze­tősége a mozgalmi szervekkel egyetértésben dönt...« »►Hát nem gyönyörű? — mu­tatott rá érré a pontra az a dolgozó, aki a kollektív szer­ződést — mint afféle dísz­példányt — elém tárta. —Mér­gesen és felháborodva, s mind­járt hozzátéve: ő bizony a bü­dös életben nem lesz törzsgár- datag. Mert igaz ugyan, hogy már huszonhat éve ugyanott dolgozik, de folyamodjon az jelvényért meg az ezer forin­tért, akinek nincs önérzete. Mert micsoda dolog az, ha az embernek magának kell fel­hívnia a főnökök figyelmét a saját érdemeire? És micsoda megbecsülése az a régi dolgo­zónak,, ha az illetőnek magá­nak kell folymodnia a meg­becsülésért? Ha a vállalat ve­zetői maguk nem tudják, hogy ki a törzsgárdatag és ki nem, akkor ez a megbecsülés for­mális. Tulajdonképpen azt ta­karja, hogy nem becsülnek ők senkit, legföljebb a saját ad­minisztrációs nehézségeiket Bizony, rejtélyes e kollektív szerződés készítőinek gondol­kozása. Sajnos, nem egyedül­álló. Nagyon sok olyan vezető van, aki a beosztottjaiban csal; „munkaerőt" lát. Egy csavart a gépezetben, amellyel nem kell törődni. Legföljebb akkor, ha valami baj van véle. No már most, azért ember az ember, hogy megmondja, ha valami baja van. Következtetés: aki nem szól, az nem szorul segítségre, támogatásra, vagy esetleg megnyugtatásra. Aki hallgat, azzal nem kell törődni! Sok ilyen eset van. így derül ki aztán, hogy némely helyen sorra »megbolondulnak« a ré­gi dolgozók. Évekig ott dol­goztak, s egyszerre csak kez­dik elhagyni a munkahelyüket. Biztosan más gyárak a hibá­sak benne, mert csábítják az embereket. No, persze létezik munkáscsábítás is. De létezik az is, hogy az üzemből, válla­lattól valósággal éltaszítják az embereket. Nem törődnek ve­lük. Márpedig az emberi ter­mészet olyan, hogy — leg­alábbis a többség — még ak­kor sem szívesen tálalja ki a problémáit, ha mások felhív­ják erre. Ha senki nem kér­dezi őket, ha nem veszik észre, hogy valami bajuk van, akkor különösen hallgatnak. És megtalálják a megoldást maguk. Egyedül s nemegyszer annak az üzemnek, vállalatnak a ro­Készülődés a kongresszusra ÁFÍSZ-küldötlgyOlés Mernyén (Tudósítónktól.) Megyeszerte folynak a fo­gyasztási szövetkezetek VII. kongresszusát előkészítő ÁFÉSZ-küldöttgyűlések. Eze­ket a fogyasztási szövetkezetek megyei — október 28-án meg­rendezésre kerülő — küldött- értekezlete követi majd. Az ÁFÉSZ-ék, a takarék- és la­kásszövetkezetek rendkívüli küldöttgyűléseit a megyében rétegbeszélgetések előzték meg, ezeken a mozgalom több ezer aktivistája tárgyalta meg a fogyasztási szövetke­zetek VII. kongresszusának irányelveit. Vasárnap Mernyén, az ÁFÉSZ meghívott küldöttei előtt Kiss Lajos elnök mon­dott vitaindító beszámolót. Eb­ben azokat a megállapításokat, javaslatokat és bírálatokat is­mertette, amelyeket körzetük­ben 220 aktivista tárgyalt. Be­számolt a vállalt akcióprogra­mok végrehajtásáról is. A beszámolót követő vitában tíz küldött mondta el vélemé­nyét. Legtöbben a háztáji gaz­daságok fejlesztésével, a kisál­lattenyésztő társulások és a zöldségtereléssel foglalkoztak, de szóltak a szolgáltatások fejlesztéséről, a fűtőolaj-ellá­tásról, a gázcseretelep létre­hozásának fontosságáról, a memyei tejellátás megoldásá­ról, a hálózatfejlesztési gon­dokról is. Németh Sándor, a mernyei tsz párttitkára az ÁFÉSZ és a termelőszövetke­zet együttműködését, a nők és az ifjúság problémáinak, vala­mint a termelőszövetkezeti nő­tagok időszakos foglalkoztatá­sának megoldását szorgalmaz­ta. Gelencsér Ferenc' a napos- fcaromfi-ellátás javítását kér­te, ugyanis az idén a Dekalb hibrid 60 százaléka elhullott a körzetben. Bosnyák József küldött a szövetkezet törzsgár­dájának nagyobb fokú anyagi és erkölcsi elismeréséért emelt szót. Felszólalt a rend­kívüli küldöttgyűlésen Mészá-, ros István, a SZÖVOSZ osz­tályvezetője is. A kongresszus jelentőségét méltatta, és fel­hívta a figyelmet arra, hogy az ÁFÉSZ-ek feladata a tagság segítése. A határozati javaslatok a háztáji kisállattenyésztéssel, a- zöldség- és szamócatermelés­sel, a méhészkedés segítésével, a különböző árubemutatók szervezésével, a dolgozók to­vábbképzésével, a Memyei Községi Tanács és az ÁFÉSZ között létrejött együttműkö­dés erősítésével foglalkoztak. Ezután megválasztották kül- döteiket a megyei értekezletre. 1 vására, amely magukra hagy­ta őket. A vándormadarakat védem? Dehogy. Az igazság az, hogy az meberek többsége nem ván­dormadár, most egyébként is azokról van szó, akik hosszú ideje ugyanazon a munkahe­lyen dolgoztak, s látszólag hir­telen úgy érzik, hogy elegük volt, másutt jobban boldogul­nak. A hirtelenség csak látszó­lagos. Sokszor hosszú éveken át érlelődik a döntés. Ami pedig a vándormadarakat il­leti: sokukból, különösen a fiatalokból, soha nem lett vol­na az, ha már az első mun­kahelyükön bizalommal, segí­tőkészséggel — mondhatnám — szeretettel közeledtek volna féléjük. Különböző botrányos ügyek kapcsán gyakran kide­rül, hogy az illetőről a mun­kahelyén semmit nem tudtak. A közvetlen fölöttesek, a mun­kahelyi kollégák ilyenkor ijed­ten, sokszor szinte megdöb­benéssel mondják a televízió- kamerák vagy az újságírók előtt, hogy ha a szóba forgó munkatárs hozzájuk fordul, segítettek volna. De hát miért kell megvárni, hogy valaki szóljon? Miért kell »folyamo­dáshoz« kötni az emberekről való gondoskodást vagy a törzsgárda tagságot ? Micsoda bürokratikus, kificamodott gondolkodás ezt Miért nem számolnak a vezetők például előre azzal, hogy az új embe­reknek egy új munkahelyen szinte törvényszerűen problé­mái adódnak. Miért nem mennek ők oda hozzájuk, miért nem ők nyújtanák először kezet? Az új ifjúsági törvény vég­rehajtási utasításában a kor­mány elrendelte, hogy az úji munkába állókra öt esztendeig .a személyzeti, munkaügyi osz­tályoknak foltozott figyelmet kell fordítaniuk. Meg kell kér­dezniük a fiatal dolgozókat, hogyan vannak megelégedve, módot kell nyújtaniuk arra, hogy előadják véleményüket, javaslatukat, s azokat figye­lembe kell venni. Remek ren­delkezés ez s nagyon jó lenne, ha nem válna formális köte­lezettséggé. Olyanná, mint amilyenné a kiindulópontul említett vállalati kollektív szerződés formálta a törzsgár- da-tagságot. Ne kelljen »folya­modni«. Mindenki kapja meg, ami neki jár, ami megilleti. Már csak azért is, mert az üzemek, vállalatok csak így kaphatják meg dolgozóiktól, amit viszont cserében elvár­hatnak tőlük. P. L Milliós értékeket szárítanak a mikei Rákóczi Tsz-ben ■ Ősz van — ezt jelzi immár nemcsak a naptár, hanem a határ is: törik a kukoricát, szedik a krumplit, a cukorré­pát meg a takarmányrépát, szüretelik a szőlőt szerte a megyében. Elégedettség és elé­gedetlenség váltakozik a gaz­dasági vezetők, szövetkezeti gazdák, állami gazdasági dol­gozók véleményében aszerint, kegyes vagy mostoha volt hoz­zájuk az időjárás. A mikei Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke, Frank Gyula például az őszi betakarítású növénye­ket illetően közepesen fizető évnek tartja az ideit. Ez vo­natkozik a dohányra is: — Hatvan holdon termel­tük az idén, és száraz ter­mésben számolva nyolcmázsás hozamra van kilátás, holdan- kénti átlagban — mondja a mikei elnök. — Ez a tervhez viszonyítva közepes ered­ménynek számít, de csak a mennyiséget tekintve. A mi­nőség ugyanis határozottan jó... Tizennégy pajtában szárad­Tizenkét óra alatt tíz vagon szemes kukoricát 30-ről százalék nedvességtartalomra szárit ez a berendezés. 14,5 rendezés másfél millió forin­tért készült el, és ezen az őszön a kukoricatörés meg­Jól szárad a dohány — mondja az elnök, bér vége felé kezdik. A simítást oktő­kezdésével egy időben mun­kába állt. Tavaly már üze­melt, akkor az összes termést — mintegy 115 vagonnyit — ezzel szárították. — Az idén egy műszákban dolgozik a berendezés — mondja az elnök. — Ez a mű­szak azonban tizenkét órás, és ez alatt az idő alatt tíz vagon szemes kukoricát szárítunk ve­le úgy, hogy a 30 százalékos nedvességtartalmat 14,5 száza­lékra visszük ie. Így aztán 2,5—3 méter vastagságban tá­rolható a termény még a do- hányszárításrá az idén nem használt két pajtában is. Mindössze két ember telje­sít »szolgálatot« a szárító­berendezésnél: Strublics Ádám gépkezelő és Karácso­nyi János kisegítő dolgozó. A munka zömét a kukoricater­mesztés és -betakarítás egyéb folyamataiban ugyancsak gé­pek végzik. Csaknem 900 hol­don termelt kukoricát az idén a mikei Rákóczi Termelőszö­vetkezet, s ezt az egészet gép­pel takarítják be. SZK—4-es kombájnokra szerelt Braud- adapterek dolgoznak az em­berek helyett. raak most a dohánylevelek. A simítást október vége felé kez­dik az asszonyok, aztán még a télen a nagyatádi fermentáló­ba kerül valamennyi lesteú- tott, bálázott dohányuk. Addig azonban még gyakran meg kell nézni — különösen az őszi esős, párás időben —.ho­gyan szárad a sok pénzt hozó dohánylevél a pajtákban .... A Colman típusú szárítóbe­Őszi munkák a Drávamenti Egyetértés Tsz-ben 350 holdról szedik a cukorrépát (Tudósítónktól.) Nem volt könnyű a betaka­rítás és a vetés a nagy szá­razságban, ezt panaszolták a tótújfalui Drávamenti Egyet­A nagykereskedelem figyelmébe Egy faluban hiányzik Az ŐSZ a bevásárlások ideje. A vásárlóknak nem mindegy, hogy az első alka­lommal megtalálják-e azt, amire szükségük van, vagy napokat kell eltölteniük a be­vásárlással. »►Nézzen be hol­nap, egy vagy két hét múl­va«. Nem szívesen halijuk ezt az eladóktól, a boltok szaküz­letek vezetőitől. Lengyeltóti az utóbbi évek­ben a környék kereskedelmi központja lett. Szaküzletek egész sóra csalogatja a vevő­ket. Ízléses kirakatok, áruval tömött polcok. »Már a nyáron igyekeztünk megvenni az őszi, téli árukat« — hallottam Sár­ái István kereskedelmi osz­tályvezetőtől az ÁFÉSZ-nél, amikor a napokban megláto­gattam a szaküzleteket, öt szaküzletben jártam. Egymil­liós a készlete a felsőruházati boltnak. 400 000 forint érték gazdára is talál itt havonta. Az azonban mégis bosszantó, hogy nincs ballonkabát, las- tex női és bakfisnadrág, férfi, •és fiú bársonypantalló. »He- I nincs forgalom. És mégis Má­ténként többször járok a nagykereskedelmi vállalatnál. Biztatnak, hogy majd lesz. Türelmesen várunk!« — mondta Hatos István boltve zető. — Nálunk nincs hiány — így válaszolt kérdésemre Sem- sey László, az önkiszolgáló élelmiszerbolt vezetője. — A FÜSZÉRT balatonboglári fi­ókja jól ellát minket. Annak természetesen örülnénk, ha turista- és csemegeszalámiból, gyulai kolbászból több jutna. De tudjuk, hogy ez országo­san is hiánycikk. Az itt dol­gozó szocialista brigád 600 000 forint értékű árut ad el 450 000 forintos készlettel ha­vonta. Csaknem fél évszázada áll a pult mögött Bánhegyi Fe­renc, a szövetkezet ruházati boltjának vezetője. Tömve van áruval az üzlet. 1,7 millió forint értek kínálja magát a polcokon. A tapasztalt bolt­vezető tudja, hogy áru nélkül ba kémek férfi trevira ing­pulóvert, férfi pamut melegí­tőt, olcsó pamut felső kötött­árut. Kevés a férfi nylonzdk- ni, a női habselyem nadrág, a kőszegi ágyterítő, falvédő, sző­nyeg. Ennek ellenére három­negyed millió forint értéket adnak el havonta. — Ha most lenne 200 tűz­helyünk, vagonszámra vas­árunk, darálóból, morzsolóból egy-egy vagonnyi eladása sem jelentene gondot. Kevés a fe­kete lemez, a szerszám- és a csavaráru, a festék is. Négy nagykereskedelmi vállalattal vagyunk kapcsolatban. Ezek közül az ÜVÉRT-től jó, az AGROKER-nek a háztáji gaz­daságokkal kapcsolatos egyes cikkeiből rossz az ellátás. Olajkályhából a tavalyi 35 százalékát, permetezőből 10 százalékát kaptuk az első fél­évben. Havonta százezer fo­rinttal csökkent a forgal­munk, ez pedig súlyos. Az öt­venféle megrendelt áru húsz százalékát is alig kaptuk meg — mondja Nyers József, a vas- és edénybolt vezetője. A műszaki szaküzletben jártam utoljára. A bolt áru­bőséget mutat. 1,1 millió fo­rint érték a polcokon, és mégis hiányzik az 50, 80, 120 literes villanybojler, a vegyes tüzelésű fürdőkályha, a für­dőkád. Nincs Orion televízió. (Üjabban ez a sláger.) Sok a hiány villamosságszerelési cikkekből (kapcsolók, konnek­torok, foglalatok), vízvezeték­szerelési árukból — hallottam Rofrits Nándor boltvezetőtől. A sor természetesen nem teljes. Aztán megtudtam, hogy a boltok, szaküzletek vezetőinek nincs messze egyetlen megye- székhely sem a Dunántúlon, gyakran járnak Budapestre és ha szükséges, az Alföldre is áruért. Előfordul, tudom, hogy a boltvezetők is hibásak ami­ért egyes cikkekből hiány van, de végre a nagykereske­delem és ipar szakemberei is jobban odafigyelhetnének a lakosság, a vásárlók igényeire. Dévai Zoltán értés Termelőszövetkezet ve­zetői. A mai munkákról már több megelégedéssel beszélt László Elemér főagronómus. Elmondta, hogy a tsz bázis- gazdaságnak számít a cukor­répa-termelésben. Szeptember 27-én fogtak hozzá a 350 hold betakarításához. Ahogyan a vetést, úgy a betakarítást is teljesen gépesítették, csak a növényápolásnál volt szükség kézi erőre. Óvatosan tervez­tek, mindössze 162 mázsát holdanként, de a tényleges termés ennél magasabb: 170 —180 mázsa. Négyfajta, eltérő tenyészide­jű kukoricát vetettek csak­nem ezer holdon. A koraérőt már törik. Ezt a munkát még nem gépesítették, de jövőre itt is kevesebb kézre lesz szükség. Készül ugyanis két szárító, és akkorra megvaló­sítják a kukorica teljes gépi betakarítását is. Sajnos, a szá­razság miatt az idén a kuko­rica hozama májusi mor­zsolta számítva egy-két má­zsával alatta marad a terve­zett húsz mázsának. Ügy lát­szik azonban, hogy a megter­mett szemes és szálas takar­mány elegendő lesz az állat- állománynak. Több mint kétezer holdon vetnek őszieket. A szabad és a felszabaduló területeken fo­lyamatosan készítik a mag­ágyat. Az árpát már 248, a ta­karmánybúzát 381, a triticálét 30 holdon elvetették. A na­pokban indulhattak el a vető­gépek az étkezési búza mag­jával. Igyekeznek, hogy min­dennel idejében végezzenek. SOMOGTI NÉPLAP Kedd, 1971. október 5. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom