Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-01 / 230. szám

A két Tatai Az idén nyá­ron történt... A Tatai test­vérek — Ferenc és János — már pihenni tértek Barcson, a Nagyhíd utcai otthonukban, amikor fel- iivöltött a fű­részüzem sziré­nája. Pillanatok alatt talpra ug­rottak, s az ab­lakon kitekint­ve látták az ég felé törő lángo­kat — Eg az üzem...! Egyszerre ki­áltottak fel, s ahogy voltak, rohantak oltani a tüzet, men- Ferenc a körfűrész mellett teni, amit le­het. A szárító gyulladt ki, s az erős szél milliós értékeket ve­szélyeztetett A Tatai testvérek sok társukkal együtt testi ép­ségüket kockáztatva mentet­ték a kocsikra rakott kész fa­árut, s gátolták meg a tűz to­vábbterjedését Ferenc mezít­láb volt, arra sem vesztegette az időt, hogy cipőt vegyen. Amikor sikerült a tűz elterje­dését megakadályozni érezte, hogy talpa jó néhány helyen összeégett... szakmunkássá, s itt értek kom­munistává is. — Mindketten KISZ-tagok voltak, s egyszerre kérték fel­vételüket a pártba. Az üzem kommunistái örömmel fogad­ták őket maguk közé, hiszen munkájukkal, magatartásukkal kiérdemelték felvételüket — mond róluk véleményt Koósz György párttitkár. Nem sokkal ezután a két testvér a Gábor Andor mun- kásőrszázad parancsnokát ke­reste föl, s 1967. január 1-én egyszerre léptek a munkásőr­ségbe. Szabados István munkásőr- parancsnok is elégedett a test­vérekkel : — Fegyelmezett, szorgalmas emberek. A többiekkel és egy­mással is versengenek, hogy melyikük ér el jobb ered­ményt. A fiatalabb Tatai a múlt évben kiváló munkásőri jelvényt kapott, Ferenc pedig a Tatai Ferenc, Tatai János és még több társuk pénzjutalmat, írásbeli dicséretet kapott a So­mogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatójától. — Nem ezért tettük. Itt dol­gozunk, amióta az általános iskolát elvégeztük, itt tanul­tunk szakmát, az üzem ad munkát s ezzel kenyeret szü­léinknek — haláláig édesap­juk ia fflrészüzemi dolgozó volt —, testvéreinknek, mind­kettőnk feleségének és azok hozzátartozóinak is. Kötelessé­günknek éreztük, hogy segít­sünk a tűz oltásában, üzemünk milliós értéseinek védelmében — mondják a testvérek. Ferenc hanmincesztendős, ti­zenöt éve az üzemben dolgo­zik, öccse, János huszonkilenc éves, s tizennégy évével ő is a törzsgárdához tartozik. Szélező körfűrészen dolgoznak mind­ketten, feleségükkel együtt szocialista brigádban vannak, János egy háromszoros szo­cialista brigádnak a vezetője. Hatalmas a zaj, a beszédet alig érteni a fűrészcsarnok­ban. Éppen megkezdődött a délutános mű­szak, ebben dol­gozik most a két Tatai. Fi­gyelem őket, amint boszor­kányos ügyes­séggel, szinte zsonglőrt moz­dulatokkal ke­zelik a tolófát, valamint a megmunká­lásra kerülő fa­darabokat. — Valamikor én is körfűré- szes voltam, én tanítottam őket a szakmára, s mondhatom, János a megmunkált fa pontosságát ellenőrzi. alaposan elsa­Fiatal gyökerek A marcali járás egyik jó hírű termelőszövetkezeté­ben hallottam ezt a beszél­getést. A szövetkezet műsza­ki vezetője és a tsz-elnök ar­ról tárgyalt, hány fiatalt kel­lene beiskoláztatni szakmai képzésre. Az elnök azt mond­ta, tizenhatot. A műszaki ve­zető meglepődött, sokallotta. Erre az elnök sorolta a szak­mákat, amelyekbe kell a fia­tal erő. Gépész, lakatos, ko­vács, ács, kőműves és így to­vább. A műszaki vezető most már értette, miről van szó: nemcsak a gépműhelybeliek­ről és a traktorosokról. Rá­bólintott, egyetértett. Nos, a példa nem egyedi. Olyan folyamatnak lehetünk tanúi napjainkban, amely egyre szélesedik: a szakmai képzés fontossága mind job­ban tudatosul a termelőszö­vetkezetekben. Volt egy idő­szak — helyenként, de jóval ritkábban még ma Is dívik ez a módszer —, amikor szinte divattá vált a gépsze­reléshez, a hegesztéshez, a traktorvezetéshez értő szak­emberek átcsábítása az akko­ri gépállomásokról a közös gazdaságokba Nem volt ne­héz az elhívás, különösen ott nem, ahol magasabb fizetés, jó munkakörülmény, háztáji föld kecsegtetett, ha a szak­ember tagként lépett a szö­vetkezetbe. Persze nem min­denütt várták — mert nem várhatták — ilyen szívélyes­séggel a kész műszaki erőt, meg aztán ezek a források is kimerültek egyszer. Gondos­kodni kellett saját utánpót­lásról. Képeztetni kellett a fiatalokat. Elsősorban a szö­vetkezeti gazdák fiatalabbját és a tagok általános iskolá­ból kikerülő gyerekeit S még Tanulnak a falusi boltosok játították. Kifogástalanul vég­zik munkájukat — mondja Bauer Ferenc, a fűrészcsarnok művezetője. Hasonlóan vélekedik Acs József üzemvezető is, amikor a Tatai testvérekről érdeklődöm: — Legmegbízhatóbb munká­saink közé tartoznak, törzs- gárdatagok, akikre mindenkor számíthatunk. A fűrészüzemben nevelődtek mostani gyakorlatokon végzett munkájáért kapott dicséretet. Jó érzés vol mindezeket hal­lani a Tatai testvérekről, s jó volt hallani azt is, amit búcsú- záskor mondtak: — Nem tettünk semmi rend­kívülit. csak annyit, amennyit tőlünk és más fiataloktól jog­gal elvárnak... Szalai László (Tudósítónktól.) »Sajnos csak szakképzetlen dolgozót tudupk munkába ál­lítani. A faluban vagy a pusztán levő boltban, vendég­látó üzletben szakképzett nem akadt.-“ Ezt hallom nemegy­szer a somogyi ÁFÉSZ-ek el­nökeitől, a kereskedelmi osz­tályvezetőktől. A legtöbbször ilyen boltok­nál fordul elő leltárhiány, gyenge adminisztráció és áru­kezelés, bár vannak kedvező példák is. A fogyasztási szövetkezetek évtizedek óta nagy gonddal képezik a felnőtt és fiatal munkásokat, szervezik a képe­sítést adó tanfolyamokat. A felnőttek tanulni akará­sát mutatja, hogy az elmúlt négy évben 203-an a kiske­reskedelem, 132-en a vendég­látás és 25-en a felvásárlás területién szereztek képesítést, szakmunkás-bizonyítványt a MÉSZÖV tanfolyamain. Je­lenleg 27-en tanulnak. Várják az újabb jelentkezőket. Nemcsak a pultok és a ven­déglátóasztalok mellett van szükség a magasabb tudásra, hanem az íróasztalok mellett is. Az elmúlt években 43-an tettek sikeres vizsgát a kö­zépfokú tervtanfolyamon. Je­lenleg befejezés előtt áll 29 hallgató továbbképzése felső- és középfokon a 2 éves terv­tanfolyamon. Rendkívül nagy szüksége van a fogyasztási szövetkezeti mozgalomnak a belső ellenőrökre. 58-an láto­gatták a jelenlegi tanfolyamot, 1968-ban pedig 28-an már el­végezték. 29 képesített köny­velő tavaly vizsgázott- Műkö­dik a takarékszövetkezeti ve­zetőképző tanfolyam. A máso­dik évet fejezi be itt a 27 hallgató. Ennek jelentősége nagy- hisz a mozgalom egyik fiatal ágazata a takarékszö­vetkezet, amely nem tudott eddig megfelelő vezető szak­gárdát nevelni­Nagy jelentőségük van ezek­ben az években a közgazdász továbbképzőknek. E tanfolya­mokat 180-an látogatták az utóbbi 3 évben. Az utánpótlás biztosítása ér­dekében a legjelentősebb a kiskereskedelmi és vendéglá- tótanuló-képzés. 1966-tól 559 fiú és leány — többen az érettségi után — jegyezte el magát a kereskedelmi és ven­déglátó szakmával. Közülük jelenleg 389-en tanulnak a szakmunkásképző, a SZÖVOSZ- és a belkereske­delmi iskolák I—IH. évfolya­mán. Azok a fiatalok, akik SZÖVOSZ-iskolába kerülnek, az első két évben a MESZÖV- nél vesznek részt elméleti ok­tatáson. Az újonnan bevezetőit kereskedelmi szakmunkáskép­zés lehetővé teszi, hogy a ko­rábbinál jóval több fiatal vá­laszthassa ezt a szakmát. Re­mélhetőleg ez magával hozza azt is, hogy egyre kevesebb képesítés nélküli boltvezetőt, vendéglátó dolgozót kell alkalmazni. így is. rajtuk kívül Is szük­ség volt alkalmazottakra. Eleinte döcögött ez a mód­szer, szövetkezeteink egy ré­sze túlságosan is hozzászo­kott a készhez. A vezetősé­gek véleménye sem volt min­dig egységes, amikor a beis­kolázás szükségességéről, a tanítandó fiatalokról volt szó. Ezért örvendetes most látni, hallani, hogy csapatnyi fiút küld egy-egy termelőszövet­kezet olyan szakmákat meg­tanulni, amelyeket most vagy a közeljövőben már haszno­síthatnak a gazdaságukban. Ügy, ahogyan korábban a baromfitenyésztést, a ker­tészkedést, a növényvédelmet és más, a kezdeti években szükséges szakmát elsajátí­tották a mai szakmunkások. Akkor ez is szép eredmény volt, most még előbbre kell lépni. ' A kaposvári járás egyik egyesült termelőszövetkezeti gazdaságában modern sertés­kombinát épül, és a tsz-el­nök elmondta: a gazdák gye­rekei közül többen is ta­nulnak a szövetkezet ösztön­díjával technikumokban, fő­iskolán, méghozzá olyan ipa­ri tevékenység elsajátítása céljából, mint a hegesztés, a villanyszerelés és az általá­nos gépszerelés. Ugyanis a már említett beruházás el­készülte után és a kialakuló nagy gépműhelyben ezekre az ismeretekre is szükség lesz. Hogy mit szól a tagság az iskoláztatáshoz? Egyetért vele. vállalja az ezzel járó terheket, mert bízik a meg­térülésben. A fiatalok szíve­sen tanulják meg a kedvük­re való szakmát, és kötelezik el magukat a termelőszövet­kezettel, részben azért, mert képzettségük megszerzést? után munkahelyük a lakó­helyükön lesz, másrészt pe­dig azért az erkölcsi é-> anyagi megbecsülésért, mely­ben a szövetkezet részesíti őket. Ahol érzik tudják, hogy ezekből a fiatul gyöke­rekből terebélyesednek ki majd a jövő modern terme­lőszövetkezetei — amelyek­hez kétségkívül a mai mun­ka. a mai eredmény, a mai szakemberképzés mértéke adja az alapot —. ott nincs hiány a szakember- és álta­lában a munkaerő-utánpót­lásban. H. F. Hamarosan a koalíción kívül megmaradt két párt — a Füg­getlen Magyar Demokrata Párt és a Magyar Radikális Párt — is csatlakozott hozzá. Ez azt jelentette, hogy vé­get ért a pártversengés, ameiy megnehezítette az építő mun­kát, és helyébe a nemzeti ösz- szefogás lépett, amely felada­tának tekintette »a szocialista társadalmi átalakulás békés, törvényes menetének további biztosítását, az ország minden alkotó erejének bevonásával.« Az új választásokon már a Magyar Függetlenségi Nép­front egységes listával lépett a választók elé. Választási fel­hívása szerint a Népfront azért íratta ki az új választásokat, hogy a nép véleményt nyilvá­níthasson : »Helyesli-e az or­szág gazdasági és társadalmi életében két év alatt végbe­ment gyökeres változásokat? Helyesli-e a nagybirtokos és nagytőkés reakció és a külföl­di imperialisták ügynökeinek eltávolítását a politikai élet­ből? Jóváhagyja-e az ország függetlenségének, népünk épí­tő munkájának és szabadsá­gának megvédésére irányuló békepolitikánkat? Támogat- ja-e a hazánk további fel- emelkedését biztosító új or­szágépítő ötéves terv megva­lósítását? Rábízza-e az ország kormányzását a Magyar Füg­getlenségi Népfrontra, a dol­gozó parasztsággal szövetséges munkásosztály erős kezű, ki­próbált vezetésére?« Ezekre a kérdésekre a ma­gyar nép elsöprő, nagy több­sége szavazott igennel. 1949. május 15-én 6,1 mil­lió választópolgár közül 5,7 millió élt szavazati jogávaL Többen szavaztak, mint Ma­gyarországon addig bármikor. A Népfront nagyobb győzel­met aratott, mint amennyiben előzőleg reménykedtek: az összes szavazók 95,6 százalé­ka, 5 478 515 választópolgár tett hitet a Népfront s a szo­cializmus építésének prog­ramja mellett. Az új parlamentben 402 képviselő között 176 munkás és 115 parasztember foglalt helyet. Rájuk várt az a tör­ténelmi feladat, hogy a ma­gyar nép történelmében elő­ször alkotmányt adjanak a nemzetnek. Az országgyűlés augusztus 18-án fogadta el a Magyar Népköztársaság al­kotmányát, amely kimondta, hogy »minden hatalom a dol­gozó népé», és »népünk meg­kezdte a szocializmus alapjai­nak lerakását, s országunk a népi demokrácia útján halad előre a szocializmus felé«. Az állami élet 1949-ben el­fogadott alapokmányát azóta csak jelentéktelen kérdések­ben módosították, lényegében változatlan. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt X. kong­resszusán elfogadott határozat szerint: »Szocialista fejlődé­sünk alapvető biztosítéka és egyben politikai fegyvere a Magyar Népköztársaság 1949- ben elfogadott alkotmánya, amely az ország alaptörvényé­nek erejével rögzítette a nép­hatalom addigi vívmányait, és nagy vonalakban kijelölte ha­zánk szocialista fejlődésének irányát- Az elmúlt két évti­zedben végbement változások szükségessé teszik államunk alaptörvényének megfelelő módosítását. Az alkotmány- módosítások révén rögzíteni kell társadalmi fejlődésünk eredményeit, mindenekelőtt azt, hogy a szocializmus alap­jai létrejöttek és megszilár­dultak, hazánk a szocialista építés fejlettebb szakaszába lépett, az új társadalom tel­jes felépítése útján halad. En­nek megfelelően az alkot­mánymódosításnak szolgálnia kell országunk szocialista jel­legének erősítését, a szocialis­ta demokrácia további kibon­takozását, államunk tovább­fejlődését-“. Az országgyűlés feladata, hogy ezt az alkotmánymódo­sítást elvégezze. Az .1949-es választások utáni legközelebb. 1953. május 17-én I tartottak választásokat. Ezen t részt vettek már a 18—20 éves! fiatalok is. Ez az országgyű-t lés — az ellenforradalmi tá-I madás következményei felszá-* molásának időszakában másra! kellett az erő, nem a válasz-j tásokra — 1967. május 9-én! megkezdett, történelmi jelen-! tőségű ülésszakán meghosszab­bította megbizatását. A meg­hosszabbított parlament aztán 1958. szeptember 26-i ülésén tűzte napirendre az ország- gyűlési képviselők és a ta­nácstagok választására vonat­kozó jogszabályok módosítá­sát. Ekkor hozták az 1958-as III-as törvényt. Ugyanezen a parlamenti ülésen mondták ki az országgyűlés feloszlatását, és tűzték ki november 16-ra a! választást. Október 2-án kéz-* dődtek meg a jelölőgyűlések! az ezúttal első ízben közösen ♦ megtartott országgyűlési és ta- ♦ nácsi választásokra. Pintér István* (Folytatjuk.) Növényvédelmi tájékoztató Elszaporodtok a mezei Az elmúlt hónapok időjárá­sa kedvezett a mezeipockok elszaporodásának. Elsősorban a pillangósokon, az évelő fűfélé ken, valamint a parlagterüle teken zavartalanul fejlődhetett a kártevő. Aratás után megfi­gyelhető volt áttelepülésük a gabonatáblákról az említett kultúrákra. Elsősorban ezeken a helyeken alakultak ki veszé­lyes gócok. Különösen veszé­lyeztetett a marcali járás terü­lete. a siófoki járás északi és középső része, valamint a Ka­pos völgye. Az utóbbi tájegy­ség egészén — a pillangósok­ban — a kártevő e^y ed száma meghaladja már a veszélyessé­gi küszöbértéket. (Száz négy­zetméterenként két lakott lyuk.) Életképes, fejlett egyedekről van szó, tehát számuk to­vábbi növekedésére lehet szá­mítani. Ezért fontos, hogy a termelőüzemek átvizsgálják az évelő pillangósokat. Ha a ve­szélyességi küszöbértéket meg­haladó egyedszám észlelhető a fertőzött területeken, a károk megelőzése végett a védekezést haladéktalanul meg kell kez­deni. Felhasználható házikert­ben: Arvalin, Polytanol tab­letta 2-3 szern/lakott lyuk. Az utóbbi vegyszer alkalmazása után a lyukakat be kell tapos­ni. Csak nagyüzemben: Thio­dan 50 WP. Thionex 50 WP 2,5—3.4 kg ha, 500 liter vízben kipermetezve. Az előírt mun­ka- és egészségvédelmi rend­szabályokat szigorúan be kell tartani; a vadriasztásről a te­rületileg illetékes vadgazdál­kodási szervekkel együtt kell gondoskodni. A kukorica betakarításakor a tárolást megelőzően indokolt a rózsaszínű penészgombával fertőzött csövek kiválogatása és elkülönítése. Az ilyen ter­ményt csak halakkal szabad etetni, más haszonállatokra rendkívül veszélyes. A kukori­cát száraz, szellős helyen kell tárolni, mert nedves körülmé­nyek között a kórokozó tovább fertőzi az egészséges csöveket, és fokozza a méreganyag ter­melését is. A megelőzés egyik legjobb módja — elsősorban a nagy víztartalmú tételeknél — a forró levegős szárítás: így a nedvességtartalom 14 százalék alá csökken, ezzel meggátolha­tó a penészgomba fertőzése. A gyökérzöldségek tárolásá­ra szolgáló helyiségeket hasz­nálat előtt formalin vizes ol­datával fertőtleníteni kell. A tárolási veszteség csökkenté­sére jó a száraz, szerves anyagtól mentes homok, de formalinnal ezt is fertőtleníte­ni kell. 0 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 197L Oktober L 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom