Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-31 / 256. szám
NYEL f MŰVELÉS Sénr** /tesef) Megemelem a kalapom Meglengetem a kalapom minden jó Ismerősnek. Lohol 02 idő. Homlokom napról napra Idősebb. Volt és lesz ezután is két-három jó barátom, I valameddig még hazavár szálló esttel a lányom. naponta rablom magamat sűrű percpegőtűzben, nézek a tegnapok után vidáman, keserűen. Hegemelem a kalapom, tltem harmincöt évet Élek még ennyit? S ami lesz fényesebb lesz, sőtétebbt Major János; ZENE ttvolodj vaklánm bábeli' hangzavar ttateán lépj szobámba óóharmatoa hajnal O^TKtm gltárhúr reumás csigolyái» as Idő sarlóján éleset csikordul más tavasz és más Ml más virágárusok és künn a szikár szét szakadatlan suhog soha megérkezés csak ez a léghnrat «oá fölemel s futtat... A vastag sűvoespárnákon ültünk, előttünk hosszú, zöld poharakban gines keverék. A házigazda magnóján végeérhetetlenül követték egymást a számok; a társaság táncolt, vitatkozott és ivott Egy fiúsra nyírt lány is volt közöttünk. Feltűnt, hogy nem táncol senkivel sem. Időnként egészen félrehúzódott ■ hátát a falnak döntve egy füzetből francia szavakat tanult A többiek Ditnek szólították; szűk, fekete nadrágot és csípőig érő, lazán kötött pulóvert viselt Jó alakú, csinos lány volt hosszú combokkal és erős, ápolt szemöldökkel.- Éjféltájban néhányan elmentek, hogy újabb adag italt hozzanak. Csendes beszélgetés kezdődött A magnón valami lassú, borús ka- m razene ment s jólesett a mély fotelban ülni és időnként kortyolni az italból. A lány nyugodtan tanult — Túlzásba viszi a szorgalmat — mondtam. Egy kicsit gúnyosan vállat vont, átfogta felhúzott térdét — Muszáj. — Ez nem éppen a legmegfelelőbb alkalom. — ötven szót kell megemésztenem naponta. — Egyetemistát Megrázta a fejét — Automata —> mondta. — Ha nem találkozott még automatával, nézzen meg! Könyvelő vagyok. Mégpedig a Hol- lerithes fajtából. F orgattam a füzetet A lánynak gyerekes, gyakorlatlan Írása volt a szavak mellé a kiejtést is leírta. — Hogy halad? — Kell, hogy haladjak. Hamarosan kimegyek. — Látogatóba T — Nincsenek rokonaim, Sem Itt, sem máshol. Francia fiúhoz megyek feleségüt — Várady Sz*bo!c*t SZÉPSÉQ — MINT KÉSŐ ŐSZ Szépség — mint Tcéső ősz hirtelen ertyhületének csalóka nyugalma a kérlelhetetlenség előterében (mért hisz a tél bizonyos) —, mihez fogjak veled, Seneca vére, jó zsibbadás, mihez, te még egyszer lomb te utoljára és átvonvlóban, végleg magamra hagysz? az ágon, te kétes ragyogás — mielőtt csak meg nem gondolom magam. — Felemelte a fejét láttam, hogy a hatást akarja lemérni rajtam. — Ügy néz ki, hogy hamarosan ismét Magyarországra jön, s akkor beadjuk a házassági kérvényt Nincs semmilyen ok, amiért ne engedélyeznék... Nem hiszi? — Pénzes gyerek? — kérdeztem. PINTÉR TAMÁS: Lány szótárral — Közepesen. A papának garázsa, javítóműhelye, miegyebe van Párizsban, a Saint Marcel körút közelében. De ez a legkevésbé sem érdekel. — A pohara üres volt, tölteni akartam. Eltolta az üveget, csak szódát kért. — Charles drága kölyök — mondta sóhajtva. — Kedves ötletei vannak, ősszel, amikor a dolog elkezdődött közöttünk egy este a szállodában arról beszélt, hogy igazi, nyüzsgő családot akar maga körül, s meg sem áll tíz gyerekig. Ilyesmit ma itthon nemigen hallani... — Elgondolkozva kapargatta a Szőnyeg mintáit Nem látszott túlzottan boldognak, de hozzátette: — Már nagyon várom. Nagyon. — Szóval, végleg elmegy? Maga mellé húzta a tálat, amelyben vékony citromszeletek voltak jég között Egy szeletet kivett, harapott lőle, majd a megmaradt rabot a szódavízbe tette. — Semmi sem biztos — Hogy érti? — Ahogy mondtam. — Szereti? — Miért ne? — Tekintete mozdulatlanul tapadt az alacsony heverő fölött függő kerámiára. — Azt Is el tudom képzelni, hogy kimegyek, és egy idő után visszajövök. — összevissza beszél. Megint felnevetett Egy kicsit keserű volt ez a nevebed*~ szét, mint egy kirándulást, amelyet az eső sem moshat el egészen. En csak nyerhetek. — Kirándulás? — kérdeztem. — így indul? — Remélem, nem akar prédikálni. Vitatkozni kezdtünk. Rossz ize lett az egésznek. — így nem szabad elkezdeni — mondtam dühösen. — Miért? Félresikerült házasságot itt is könnyen tudnék kötni — felelte flegmán. — Hát ha lehet, miért ne csináljam úgy, hogy az egyik oldalam biztosítva legyen? Ha minden jól megy, legalább látok a világból egy darabot, egészen ingyen. — Sajnálom azt a francia fickót — vágtam oda ingerülten. — Ha tehetném, felvilágosítanám arról, hogy mibe vág bele. A lány elhúzta a száját — Nagy szive van. Mint minden férfinak... A legszívesebben szájon vágtam volna. Link, üresfejű baba. Hogy képzeli el ez az életet? így nem lehet va lamit elkezdeni! Az embernek hinnie kell abban, amibe belekezd. Csak úgy sza bad hozzákezdeni valamihez, ha az ember hisz abban, hogy sikerülni fog. N éztem, ahogy egymás után eszi a citromszeleteket arca mérev volt, nem árult el semmilyen érzelmet Egyszer csak felállt, az ablakhoz ment, és fáradtan nyújtózkodott. Most láttam, hogy a hasa enyhén kidomborodik, mint a negyedik-ötödik hónapban lévő állapotos asszo nyoké. — Mit néz? — kérdezte. — Ml lenne, ha adna egy kis szódát? Kint csendes éjszaka vett, csak néha zúgott <d egy-egy «utó, a városba vezető úton. Nemsokára megjöttek a többiek, zajosan szétoszlottak a szobákban, a rávetették magukat az ételre és italra; A magnón újból üvöltő táncze- ne szólt, a szőnyegeket fel csavarták, a tálakon félbeharapott szendvicsek hevertek, amelyekről a vendégek leették a sonkát, a sajtot és a szalámit. A lány a falnak támaszkodva szorgalmasan tanult JtZt bíSZBIK, rövidesen akadnak majd lelkes prókátorai és dühödt ellenfelei • könyvnek. Csak közömbös olvasói nem lesznek. Csörsz István — első Jelentősebb publikációját tartalmazó, Ahol a sziget kezdődik című antológiának a kötet szerzőit bemutató részében — ezt írja: »1942-ben születtem, Kaposváron érettségiztem. Tizennégy éves koromban írtam első regényemet, amit a Táncsics Gimnázium elkobzott tárgyainak múzeumában őriznek.« Mintha jelkép lenne eddigi életében ez az elkobzás: Ezért aztán: »A nemzedékem kissé harapós, de nem tudja, mekkorára nyissa ki az állkapcsát, és azt is mégharapja, akit nem kellene...« Keserű jellemzés ez? Mindenesetre már a felismerés ia benne van. A Sírig tartsd a pofád egy 6atál író első — t mindjárt Jelentős — könyve. Dokumentumregény — ahogy az Ismertetőben olvashatjuk. Hősei egy hippifalka tagjai. Csörsz István alászállt volna — egyszeri vállalkozásként — a pokol legrejtettebb bugyrába? Néma — az olvasó úgy véli —, ez a természetes kö~ (ege. Biztonsággal mozog ebben a világban, s belülről ábrázolja alakjait S talán nem téved az sem, aki gyanakszik: beleírta magit M Zord Khán, Jónás, Max, Búr- lábú, Pipáz Plarre ás Patkány alakjába. Egyes tulajdonságaik, mondataik alapján támad ea a gyanú. S Csörsz István könyve: Sírig tartsd a pofád az olvasó a »dokumentumregény« definíció után. Az alakok mögé rejtőzés az alkotás misztériumának egyik leginkább tettenérhető momentuma. Mintha a teremtés ősködéből bontakoznának ki a mű figurái. A »-kezdetben vala a káosz«-állapotból »Indul« a regény marokra nem fogott ezernyi szála is, hogy aztán egyre érzékletesebben, egyre világosabban különüljön el egymástól. Egy hippibanda »tündökléséről« és bukásáról lenne csak szó? Sokkal többről: vészjelzés ez a mű, a periférián rekedtek Atlantiszának süllyedésekor. A lét szélén vegetálók üzennek Csörsz István által, maguk sem bízva a sikerben. Életet tapasztalni indultak valamennyien: kalandos, mégis egyhangú »csövezésekre«; tudni vágynak, de nem tesznek szert semmi olyanra, amely kiemelné őket a közönyből. Hiába a nagy Ívásza tok, nézések, kilátástalan ez az életforma. Valamennyien félszámnyal próbáltak repülni, s nnróriáaokat szenvedtek már az sW próm tények. : gükben Is állandó feszültségben élnek. »Csavarognak, de nem egymás felé, gyanúsan jól érzik magukat egyedül«, s mégis: szeretnék magukat megmutatni. Zord Khán mondja csalódottan a televíziórendezőnek : »Azt hittük, rólunk szól majd ez a film« Csöveznek, linkelnek, nem találják helyüket a világban. Vajon jól közeledtünk-e hozzájuk? Vagy csak úgy, mint a regénybeli »átnevelő brigád« Rosszalló véleményt mondanak rólunk, »átlagemberekről«, de nem a kivülre- kesztettek keserűsége mondatja-e velük? A félig-med- dig önmagukat kívülrekesz- tők keserű gőgje. Ahányan vannak, annyifélék, annyiféle »filozófiát« gyártanak maguknak szubjektív idealista—egzisztencialista—nihilista elméletmasz- szából. S az eredmény: emészthetetlen zagyvalék, a félműveltek vagy egészen koncepciótlanok szellemi tápláléka. »Filozófiájuk« a gyakorlatban csődöt mond. Sok gépies szeretkezés közben egyszer-egyazer «zeneinek te, de szégyenük bevallani a tálkának, s önmaguknak is. Ortega szerint: »X jé regény megírásához mőst «Mir iám elégséges, tehetséges Te- MEtyes tó- látván? tál követelt többlet. A tapasztalás és a jól válogatott »mesterek« (Hemmingway, Osborne, Faulkner, Kerouac és a magyar Moldova György) segítik munkájában. Nemcsak író, de jó mérnök is Cselekményszelvényeket épít rétegekben egymásra, többszörös idő- és információáradattal öntve le ezt a vázat, hogy nehezítse a lustább, sültgalamb szájbarepüléséhez szokott olvasó dolgát. „II modern regén? inkább szociológiai, mint esztétikai tanulság« — mondja Sükösd Mihály a regény műfajáról írt tanulmányában. Csörsz alakjainak nyers beszédmodora irányt szab 'az írói nyelvezetnek is. A drasztikusa esztétikuma — talán így jellemezhetnénk ezt a nyelvezetei Funkcionális drasztikum mindenesetre. A nyerseség poézise ilyen mondatokat szül: »Torkában felfűzve várakoznak a neked félretett szavak.« Írói erényeinek talán legjelentősebbike: atmoszférateremtő ere- ja. A könyv — úgy látszik — *«y Írói pálya indulása, s agyagiakkor valamifél* 1 motás te • múHtaL mftv« a MuKönyvkladó Oj Termés látott napvilágot. 99 99 A magyar helyesírás legnehezebb kérdése Nem mindenki érti mi- hető: lóvá tesz, csúffá tesz, ért írjuk külön azt, hogy tűvé' tesz, pénzzé tesz, közhírszóvá tesz, és rendbe ré tesz; elébe tesz, keresztbe tesz, miért írandó egybe tesz, viszont helyre tesz, tűz- az, hogy jóvátesz. Vagyis: re tesz. Ezzel szemben a Jómiért nem írhatjuk azonos vátesz kapcsolatot azért írmódon ezt a két nagyon ha- juk egybe, mert benne a jó- sonlónak érzett szókápcsola- vá előtag ma már szinte ige- tot? Az sem világos minden- kötőként viselkedik, éppúgy ki számára, hogy egy • bízó- mint a következőkben: jóvá- nyos mondatban miért a kü- hagy, jóváír. E három szó- lönírt vajas kifli, egy másik- kapcsolatban megszűnt a jó ban pedig miért az egybeírt melléknévnek eredeti önáiló- vajaskifli torma a helyén- sága, s meglehetősen háttér- való. be szorult bennük a »jó« jeBátran mondhatjuk, hogy lentés, az Író—olvasó embereknek, Ebben a mondatban: Az akik tudják a helyesírást, anya jóvá neveli gyermekéi az ilyen, állandóan jelentke- _ természetesen két szóba ző különírási — egybeírási kell ípnunk azt, hogy jóvá kérdések okozzák a legtöbb nevel. Itt a jó-nak az eregondot. A külön vagy egy- de ti értelme van előttünk, beírást ugyanis gyakran igen Ehhez képest a jóvátesz, jónehéz pontos és mindent el- váhagy, jóváír előtagjába», dbntő szabályokba foglalni. a2 eredeti jelentés módo- Erre a nehézségre A magyar sulása, sőt érzékelhető helyesírás szabályai című megváltozása ad okot kézikönyv 141. pontja is utal: a másféle írásra. Ezekben as »A szorosabban összetartozó eredetileg önálló, alkalmi szókapcsolatoknak és az ősz- jóvá határozó az igének erő- szetételeknek az írása a ma- sebben alárendelt,, állan- gyar helyesírás legnehezebb dó, igekötőszerű előtagjává kérdése. Bár ki lehetne mon- fejlődött. (Hasonló jelentés- dani azt áz általános sza- változás eredményeként jött bályt, hogy a nem összetett létre a ma már ugyancsak szavakat különírjuk, az ősz- egybeírandó félretesz ét szetett szavakat pedig egybe, tönkretesz szóösszetétel Is!) ez a szabály nem oldja meg a szóvá tesz—jóvátesz a részletekben is a felmerülő problémája mellett a vajas helyesírási problémákat.« kifli—vajasklfli külön-, llleSokszor bizony egyáltalán tőleg egy beírása némileg nem könnyű eldönteni, hogy másfajta kérdés. Az "utóbbi- nyelvtanilag ml összeté- ak helyesírását ugyanis mate 1, és mi nem az. Helyes- ga a szókapcsolat ném dönt- írási szabályzatunk idézett heti el, hanem csak a kérdé pontja ^ e bizonytalanság fő ses mondat, melyben ennek, okára is rámutat: »A szó- a szókapcsolatnak — a mon- kapcsolatoknak és az össze- danivalótól függően — két tételeknek az írásában azért különböző jelentése lehet A nem tudunk biztos nyelvtani különírt vajas kifli olyar-. alapot találni, mert nyel- kiflit jelöl, amely' nem kövünkben folyton támadnak szült- vajjal, csak alkalmilag újabb és újabb összetételek, lett vajas, tudniillik, amikór így igen sok olyan szókap- vajjal kenték meg — nem « csolatunk van, amely ugyan péknél ég nem * boltban még nem Igazi Összetétel, de hanem már ottho*» a, hasz- a tagjai már alig tekinthetők nálatban. A* egybeírt vajas- önálló szavaknak. Az állandó kifli viszont egy másfajta mozgás helyesírásunkban is péksüteménynek: a vaj jaj bizonytalanságot. okott—Sőt- n _____ s ok esetben lehetetlenné teszi egyetemes érvényű szabályok megállapítását.« ( Ahol nincs biztos szabály, ott sokan a »nyelv- érzékük«-re szeretnek hallgatni. Ez azonban a helyesSzámtalan más példát b idézhetünk arra, hogy a szó- kapcsolat mást jelent külön- írva, mást egybeírva. Varró nő minden nő lehet, aki éppen varr, de varrónő csak frá«h=n az, akinek állandó foglalkoírtban nem e^g megbízható zása a varfás Hasonló a küSi™« í'Zr« e£S ssattm.’^.sn.’í -Sí ÍTÍÍ Mindez nem jelenti azt, hogy a különírás-egybeírás jelöli, vagyis hogy..ő maga n em nő, hanem férfi; az egygyakorlati kérdéseinek nagy . ’ f többség-ben ne lehetne he- beirt forma pedlg azt’ hogy ly^en állást foglalnunk. Ami “£lak dolg^ aa nehéz, az még nem lehetet- ^.meg ha o maga nem len. Tulajdonképp csak ar- A, ^vetkező monról van szó,' hogy helyesírásunknak ez az a területe, • Jelentőséi ahol legkevésbé lehet sablo- ««gfigyelhetj-A ■ fiérfUzKínosan, »gondolkodás nélkül« *obb tt f6rft jól dönteni . a helyesírási S2Cbó> mint a n& ismereteink és készségünk alapján. Hogy egy szókapcsolatot különírjunk-e vagy egybe, az rendszerint igen ala A helyes írás meg a, helyesírás sem cserélhető fel egymással. Ha egy konkrét írásnak a helyességére gonpos odafigyelést, dialektikus dőlünk, akkor különírjuk: gondolkodásmódot és gyak- helyes írás; a helyesen való ran esetenkénti mérlegelést írásnak nem ilyen alkalmi kíván tőlünk. megnyilatkozását, hanem álItt van például az említett landó jellegű szabályozását szóvá tesz és jóvátesz. Lát- ellenben a kérdéses két szó szólag azonos típusú szókap- egybeírásával fejezzük ki: csolatok ezek, hiszen első helyesírás. Egyetlen mondatszavuk egyaránt -vá határ©- ban is előfordulhat mind a zóragos névszó, második sza- kettő, vagyis a különírt meg vük pedig egyformán a tesz az egvbeírt forma is: A Helge. Különbség azonban, hogy a két szónak egymáshoz lyes írás tudománya a helyesírás. Helyesírás nélku. való kapcsolódása nem az©- nehéz elképzelni helyes írási. nos erősségű. Még egy példa' erre a ketA szóvá tesz éppúgy kü- tősségre: Szép és helyes lönfrandó, mint legközelebbi »rokonai«, melyekben az első, határozói tag önálló, alkalmi mondatrésznek tekintírásra, tudatos, jó helyesírásra törekedjünkt Dr. Pásztor FmS főiskolai adjunktus SZÍR MAY ENDRE: Ökörnyál már hullatja lombját a varjakat károg« eráM, már táskákat «Arget a «ásatások taélta a setná: aárgul a sarja a harmatot gyAngyázA ráta«, ás tengolá arccal kAdho buknak a fák; nnpg aa áton a sártsa« a ftiderjá tárrá,, a vályú«. kárá napfényt isznak as SkrSk « panaszos MgáaOk «tsaa« áabja a mégis — násá csak; a safvem hagy fadk ftjrm a kMbaafe '*«* *OOa»m útra a «árnyal« rágj remény; • OMOe?! NtF1»*9
