Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-31 / 256. szám

Állítsuk reflektorfénybe a pártalapszervezetek munkáját Kevesebb munkáskéz, több gép a kaposvári tsz-ben pártalapszervezetek szerep« egyre nő a párt és a társadalom előtt álló feladatok miatt A párt X kongresszusa a következőképpen fogalmazta meg a pártmunka továbbfej­lesztésének főbb feladatait: »A pártmunka fejlesztésében most nagy fontossága van a politi­ka eddiginél következetesebb és egységes végrehajtásának, a párteüemőrzés erősítésének, és az alapszervezeíí munka fej­lesztésének.« A kongresszusi útmutatás­nak megfelelően a megyei pártbizottság úgy határozott, hogy a járási, városi pártbi­zottságok testületi ülésükön tárgyalják meg az aiapszerve- zeti vezetőségi ülések és tag­gyűlések előkészítésének ta­pasztalatait, és határozzák meg a tennivalókat Erről a té­máról egyébként a megyei párt-végrehajtóbizotíság is tárgyalt A választott testüle­tek anyagai, valamint szemé­lyes tapasztalataim alapján csak néhány kérdésről szólnék, azokról, amelyek szerintem a jövőt illetően fontosak. A somogyi pártalapszerveze­tek eredményesen munkálkod­tak a társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális-ideoló­giai feladatok megvalósításán. Ezért állapíthatta meg a me­gyei pártérsekeziefc tavaly: »Pártszervezeteink munkáját a fokozatos fejlődés jellemzi, becsülettel helytálltak a nö­vekvő, sokrétű és bonyolult feladatok végrehajtásában. A vezetőségekben az alapszefve- zetek önállóságának növekedé­sével, munkastílusuk, munka- módszerük fejlődésével együtt kezd kialakulni a helyes mun­kamegosztás. Egyre jobban át­tekintik a gazdasági munka főbb tennivalóit.« A X kongresszus, a flsegyei pártértekezlet azt a kötelezett­séget rója ránk,' hogy íejlesz- szűk tovább a pártmunkát, ta­láljuk meg azokat a munka­formákat, amelyek között to­vább erősödik a párt vezető szerepe. Ebben a tevékenység­ben fontos szerepük van a párcalapszervezeteknek, ame­lyek egységbe forrasztják a kommunistákat, akik helyze­tüknél fogva jól ismerik a pár- tonkívüliek véleményét, han­gulatát, vágyait és elképzelé­seit A pártszervezet nemcsak közvetítő kapocs a pártszervek és a tömegek között, hanem egyben olyan szervezett erő is, amelynek döntéseitől, « akciói­tól, állásfoglalásaitól nagy­mértékben függ a párt általá­nos politikájának érvényesülé­se, jó vagy kevésbé hatékony végrehajtása. A pártalapszervezetek akkor tölthetik be igazán politikai szervező, ellenőrző és segítő hivatásukat, ha munkájukban és szervezeti életükben érvé­nyesülnék a szervezeti sza­bályzatban rögzített elvek. Pártaiapszervezeteink túlnyo­mó többségének tevékenységét ez jellemzi A legtöbb helyen a .taggyűlés az alapiszervezet legfőbb szerve, jogkörének és a párttagok jogai gyakorlásá­nak legfőbb fóruma, s a kom­munisták nevelésének, az esz­mei-politikai cselekvési egység megnyilvánulásának színtere. ü somogyi kommunisták nagy többsége felelősséget érez a párt minden döntéséért. Bátran vitatkozik, amikor vi­tatkozni kell, és ugyanilyen aktív, amikor a párthatároza­tok gyakorlati végrehajtásáról van szó. Szükséges ezt hangsú­lyozni, mert néha él-elhangzik helytelen értelmezés is. Néme­lyek például a taggyűlésen, *1- letve a vitában való részvéte­len mérik az aktivitást Ez is lényeges mutató, egymagában azonban nem elegendő. Az ak­tivitást tágakban kell értel­meznünk és felfognunk. A megítéléskor figyelembe kell venni azt is, milyen a cselek­vési egység a döntések megho­zatala után, a. párttagok mi­lyen eredménnyel hajtják vég­re a határozatokat A fentiekből következik: a taggyűlések feladata & pást politikájának a helyi viszo­nyokra való alkalmazása. A taggyűlés azonban csak akkor töltheti be hivatását, ha meg­felelően előkészítették. Ennek jelentőségét még nem minde­nütt értik. Miben nyilvánul ez meg? Főként abban, hogy he­lyenként tervszerűden űi, nem­egyszer fél órával a taggyűlés előtt tartják a vezetőségi ülést, amelyen elő kellene készíteni e fontos fórumot Egyik-másik pártszervezet taggyűlési napi­rendjét az esetlegesség, a fel­készületlenség jellemzi. Elő­fordul, hogy az előadók «em­lékezetből« számolnak be egy- egy adott témáról. Az «ered­mény«: órákig elnyúló, med­dő vita, vagy ennék az ellen­kezője, a párttagság nem talál megközelítési szálat a napi­rendhez. Az elmondottakból világo­san következnek a feladatok. Nagyobb gondot kell fordíta­nunk, az alapszeroezeti titká­rok és a reszortfelelősök kép­zésére, a vezetőségi ülések elő­készítésére. Az eddiginél gyak­rabban tartsanak előadásokat, vitákat az alapszervezetek éle­iével összefüggő kérdésekről a bentlakásos megyei pártisko- tán a párttitkárok hagyomá­nyos téli tanfolyamán. Semmi sem pótolja azonban az irányí­tó pártszervek közvetlen segí­tő, ellenőrző munkáját Min­denekelőtt arra van szükség, hogy a járási, városi pártbi­zottságok, valamint a községi, üzemi bizottságok, a esúcsve- zetőségék sokkal, többet tö­rődjenek az alapszervezetek segítésével, Vegyenek részt gyakrabban a pártalapszerve­zetek rendezvényein, nyújtsa­nak módszerbeli segítséget a vezetőknek, szervezzenek ré­szükre tapasztalatcseréket Se­gítsenek az alapszervezetek­nek abban, hogy elsősorban te­rületük átfogó, lényeges kér­déseivel foglalkozzanak, tanít­sák meg őket módszeresebben, mikor, milyen kérdésekben szükséges határozatot hozni. Ezt a munkát a járási, városi pártbizottságok a X kongresz­veze­tósé­szm árián «erőteljesen meg­kezdték. Ezt a lendületet most fokozni lehetne, hogy a kezde­ményezéseket újabbak köves­sék. A; alapszervezelek gi üléseinek és taggyűléseinek előkészítésében nagy a felelős­ségük a vezetőségi tagoknak, a párttitkárnak. Azért állította őket a pártszervezet tagsága fontos tisztségükbe, mert al­kalmasnak találta erre. A pártvezetőség minden egyes tagjának, a párttitkámak ép­pen ezért teljes felelősséggel kell szerveznie a munkát, dön­tésre előkészíteni az ügyeket. Ott járnák el helyesen, ahol a párttagságot felkészítik, min­den lényeges kérdésről tájé­koztatják, hogy a taggyűlésen alaposan mérlegelhessen és dönthessen. A pártcsoportbi- zalmiak, a pértcsoportok le­gyenek fontos segítői a pártve- zetőségnék ebben a munkában. A pártszervezet vezetésében a kollektív vezetés és az egy­személyi felelősség elvének kell élvényesülnie. Ez alatt azt értjük, hogy a párttitkár fele­lőssége nagyobb bármelyik ve­zetőségi tagénál, bár a határo­zatokat kollektiven hozzák. A párfcvezetőségea belül a külön­böző reszortfelelősöknek önál­lóan kell ellátniuk feladatukat, és az a helyes, ha a munkate­rületükhöz tartozó témákban ők az előadók a taggyűlésen, a vezetőségi ülésen is. Olyan gyakorlatot alakítsnanak ki mindenütt, hogy a párttitkár ne afféle mindenes legyen, ha­nem érvényesüljön a helyes munkamegosztás a pártvezető­ségen belül a munkában és a felelősségvállalásban egyaránt Ha-a reszortosok érzik a kellő felelősséget a területükért, ha bátrak a kezdeményezésben, akkor nem fordulhat elő olyan, hogy bizonyos kérdése­ket megkésve tűznek a tag­gyűlés napirendjére, s ezzel csökkentik arrulr eredményes­ségét Külön szeretnék szŐStó az üzemi, községi pártbizottságok és csúcsvezetcségék szerepéről. Ezek a pártszervek fontos he­lyet foglalnak el a «pártirányí­tás rendszerében, közvetlen kapcsolatot tartanák as alap- szervezetekkéL Egy részűk munkamódszere, munkastílu­sa még nem kiforrott, felelős­ségük, szerepük mégis nagy, hiszen élükön többnyire füg­getlenített titkárok állnak. A pártalapszervezetek sokat vár­nák tőlük. Jogos például az a kívánságuk, hogy legyen rend­szeresebb, s főképpen gyako­ribb a tájékoztatás, hiszen a párttagság csak a határozatok ismeretében képes egységesen cselekedni. Természetesem az együttműködés csak kölcsö­nösségi alapom képzelhető el, tehát az alapszervezetek is igényeljék a konkrét segítsé­get a pártbizottságoktól, a csúcsvezetőségektől, s tájékoz­tassák és segítsék is munká­jukban azokat íieC7O?0tt ^ bonyolult fel­tfuo&ulGI! adat az alap­szervezeti munka’ fejlesztése. Ennek érdekében eddig is so­kat tettünk. Azonban többre, tervszerűbb, céltudatosabb munkára van szükség. A leg­fontosabb, hogy az alapszerve­zeti munka reflektorfényben álljon, állandóan napirenden legyen, mindenekelőtt a járási, városi, községi, űzetni jpártbi- zotiságok, valamint a csúcsve­zetőségek tevékenységében. Épp úgy, mint ahogy a X. kongresszust közvetlen meg­előzően és utána tapasztalható volt. Ha ez így lesz, akkor a sikerek sem ntaradnak eh Tolnai Sándor m megyei pártbizottság muiücatársa A csarnokban dolgozó em­berek szorgalmasam lapátol­ják a kukoricaszemeket a gép torkába. Innen kis futószalag viszi fel a szárítóba. A nap­sütés ellenére hideg az idő, s az emberek gyakran dörzsölik össze a hidegtől pirosra csí­pett kezüket — Sietnünk 'kall a betaka­rítással, hisz ki tudja, meddig tart a kedvező idő — mondja Tóth Lajos, a kaposvári La- tinea Sándor Termelőszövet­kezet elnöke, s a kukoricasze­meket vizsgálja. — Jó az Idei termés, holdanként húsz má­ma asemes terméssé számi­ra szert tenni. Hogy & tagoké nak mégis meglegyen a jöve­delmük, melléküzemágat lé­tesítettek a városban — «egy akkumulátortöltő üzemet Ezt azonban ide telepítik majd a tsz iroda me&etí épülő csar­nokba. A falakat már felhúzták, még a pala felrakása van hátra. Az épület mintegy egy- millió-százötvenezer forintba került A kőműves- és ács­munkákat a termelőszövetke­zet saját építőbrigádja végez­te «L Az üzem 1972 első ne­gyedévében Sfezdi meg a ter­melést Jövőre már kétezer Forintokkal és forintok nélkül Az ember munkáját elismer­ni, értékelni forintokkal és fo­rintok nélkül lehet Ügy szok­tuk ezt általában kifejezni: anyagi és erkölcsi megbecsü­lés. Egyformán hiba, és a leg­különbözőbb következmények­kel jár, ha akár az egyik, akár a másik hiányzik. Csakhogy. Az amber bátran, nyíltan szóvá teszi, ha úgy tapasztal­ja, hogy képzettségének, vég­zett munkájának nem megfe­lelő az anyagi elismerése, a bérezése. Az erkölcsi megbe­csülés hiányát viszont már ke­vésbé, elvétve teszi szóvá. Leg­följebb. nem jől érzi magát az adott munkahelyen. És ennek ismét egy sor vonzata van. Többek között olyan is lehet amiről mostanában sokai be­szélünk: közönyössé válik... Egy szövetkezet vezetői©: — Annyit lehet hallani: tö­rődjünk többet a fiatalokkal, hogy ezt én már egy kicsit soknak tartom. Nem péídálőz- gatok azzal, hogy »bezzeg az én időmben«, hogy a mi kor­osztályunkkal abban az idő­ben ki és hogyan , törődött Nem! Az az idő elmúlt Nem volt jó. De nem vagyok biztos benne, hogy ez a jó. Szerin­tem ezzel a sok »törődéssel« egy kicsit elkényeztettük őket Nem sajnáljuk a befektetést taníttatásukra, tisztességes munkalehetőséget, jó keresetet biztosítunk számukra, aztán egyik napról a másikra, ha esetleg valami igényük nem teljesül, nyomban faképnél « hagynak iwmrmk** Meg tehet nézni a falvakat, meg lehet nézni * szövetkezeteket Pe­dig állítom, hogy jól keres­nek. Traktorosok, szerelők. Vala­mennyien végzett, tatai szak­munkások, valamennyien szö­vetkezetekben dolgoznak. A kérdésre: meg vannak-e elé­gedve a keresettel? — ilyen válaszokat jegyeztem föl: — Nem létezik, hogy aki tisztességese® dolgozik, az ne találná meg itt a számítását. — Évente V havi átlagban megvan a három-három és fél ezer. Persze van olyan hónap, hogy bejön a négy-ötezer. Fő­ként nyáron, aratáskor. — Apámnak soha életében nem volt olyan keresete, mint űacsi jaekesiL» — Pontosan futja mindenre, de meg is kell dolgozni érte. Meat ne felejtsük el, nem könnyű szakma es! — Mi hát a problémájuk, mi okoz gondot? Üjabb válaszcsokor: — Nehéz sa idősebb sas&fe- kaL — Fötáhsnyek. Valahogy nem jó szemmel nézik, hogy mi esetleg többet tudunk, jől- teheé fiatalok vagyunk. — Az embernek olykor Má­ba van igaza, elintézik azzal: te csak ne okoskodj, még tak­nya® vagy... — Persze nass olyan súlyos dolgok ezek. Az ember igyek­szik megértő lenni, meg tény­leg sok mindent lehet tanulni De még «B3 W­i jőL Valahogy bántja bért Két napon keresztül vetél­kedtek a megye legjobb fiatal génész szakmunkásai. A ma­ga nemében első ilyen rendez­vény volt * ezeknek a fiata­loknak valóban sokoldalú tu­dásról, alapos felkészültségről kellett számot adniuk. Sikerük munkahelyük sikere is volt Mégis... A két napot egyetlenegy szövetkezeti vezető »drukkol­ta« végig! Ö szinte feladatról feladatra végigkísérte fiatel szakemberét Akár egy gondos családapa. De egyedül volt — Miért nincs itt senki a gazdaságból, ahol dolgoznak? A váilvonogatástól kezdve a legkülönbözőbb válaszokat kaptam: »Nem értek rá; nem tudom; kisebb gondjuk Ss na­gyobb annál stb.« Viszont kivétel nélkül mind­annyian azt mondták: jólesett volna, ha valaki a »hazaiak« közül ott van mellettük, osz­tozik a drukkban és osztozik az eredmény teremtette öröm­ben. Mert a siker nemcsak az 6 sikerük. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalokkal való törődésből sok szövetkezet az említett esetben nagyon rosszul vizsgázott Mert a tisztességes munkalehe­tőség, a jó kereset nem min­den. Talán többet kellene erre gondolni, amikor a falusi fia­talok helyzetéről, gondjairól beszélünk, vitatkozunk. És azt keressük, sast is kellene ten­ni..! Vörös Márts Az akkumulátorflzem épület®. tunk. A szárító is új, három­száznyolcvanezer forintba ke­rült, a makói gépgyár készí­tette. S hogy az idei kukori­cát már benne tudjuk szárí­tani, saját brigáddal állítottuk fel a gépeket, % készítettük el a helyiséget A hárcanszáz- nyoicvan holdból már csak 170 hold kukorica betakarítá­sa van vissza, ezt a két kom­bájn és egy csőtörő november tizedikére elvégzi. — Az összes kukoricát gép­pel takarítjuk be — folytatta az elnök —, mivel « tagok nem vállalták, hogy nyolca­dért letörik. Elég nekik az is, and a háztájiban megterem. Itt van egy hajításnyira a vá­ros. ott nemigen lehet állatot tartani. Nem nagy terület, mindösz- sze 1600 hold szántó és négy­száz hold legelő birtokosa a termelőszövetkezet. A Ms te­rületről —, melynek egy ré­sze, különösen a tör öcskel te­rület igen gyenge adottságú — nemigen tud nagyobb hozam­akkumulátor szállítására kö­töttek szerződést A munkálatokhoz emberek kellenek — főleg szakembe­rek, Vajon ezeket honnan szerzi b® a termelőszövetke­zet? — A gyártó személyzet megvan — mondja az elnök. — Jelenleg Budapesten, a műanyaggyárban dolgoznak, mivél itt egyelőre nem tud­juk ■ foglalkoztatni őket Ugyanakkor a gyár — mivel mi egy időre kisegítettük őket munkaerővel — vállalta, hogy 1972-ben biztosítja a szüksé­ges műanyag edényeket és le­mezeket. így mindkét fél jól jár. Az akkumuláxorüzera megindulásával a dolgozók visszatérnek a termelőszövet­kezetbe. Összesen tizenöten dolgoznak majd, valamennyi­en tsz-tagök, s ami a fő, fia­talok. Van közöttük villany­szerélő, lakatos, hegesztő. Nem kell eljárniuk a városba, hisz itt is megtalálják számításu­kat Gy. U Szárítják az Hei termiért. SOMOGYI NÉPLAP Vasára*«, UHL október 31. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom