Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-30 / 255. szám
A magunk háza táján TISZTELT ASSZONYOM! Tanúja voltam annak, mikor nem kevés indulattal kifejtette a boltvezetőnek, hogy mégiscsak tűrhetetlen az a bánásmód, amelyet önnel szemben tanúsított két bolti nődolgozó. Azok ketten valami »égetően fontos téma cseveré- szésébe merültek el«, s mikor Ön szóvá tette, hogy sietős dolga van, nem szemlélődni tért be az üzletbe, eléggé goromba, durva választ kapott, úgyhogy ezt már »nem nyelheti le« szó nélkül. Ezért fordult észrevételével a boltvezetőhöz. »Hogyan várjuk azt, hogy a társadalom segít a dolgozó nők gondjain, igyekszik helyzetüket minél gyorsabban javítani, amikor maguk a dolgozó nők egymás iránt sem tanúsítanak megértést?!« Ha jól emlékszem, szó szerint így mondta ön ezt, Asszonyom. És ebben tökéletesen igaza volt! Olyannyira igaza volt, hogy most én bátorkodom feltenni önnek ugyanezt a kérdést. Mert a boltban ön volt a szenvedő alany, annál az üvegablaknál viszont, amely mögött ön dolgozik — én. Néhány perccel déli tizenkettő előtt érkeztem ahhoz az üvegablakhoz — mert higgye el, az én perceim is legalább munkát végző embert, legyen a feladata bármilyen természetű. Feltételezem, nem vette észre azt, hogy ott állok és várom, végezzen a számoszloppal. Pedig eltelt öt perc, eltelt tíz perc, és ahogy említettem, nekem is ki vannak számítva a perceim. Nem szaporítom a szót, meg- könnyebülten sóhajtottam, amikor láttam: megszületett a számoszlop végösszege, ön is sóhajtott, valószínű nem volt könnyű ez a munka. Aztán rám pillantott, majd nyomban utána az órájárti, és máris közölte: »Ebédidő van.« Mielőtt bármit szólhattam volna, összerántotta a kis ablak függönyét. Az ügy, ami miatt ott álltam az üvegablak előtt, tán két percet vett volna igénybe. Nem állt módomban akkor elmondani önnek, hogy elnézést, de én már itt álltam az ebédidő kezdete előtt és csupán udvariasságból nem zavartam meg számolásában; nem tudtam megkérni, ha már itt várakoztam, intézze el röpke ügyemet, mert nekem is meglehetősen drága az időm. Nem, én nem tudtam szólni semmit', ÉS nemcsak azért, mert pillanatok alatt összerántotta a függönyt. Bizonyára annyira kiszámítottak, mint az i vo^t mar úgy ön is, Asszoönéí Hatalmas számoszlopokat adott össze éppen, és bennem volt annyi megértés, hogy nem kopogtam, nem zörögtem, nem szóltam, türelmesen megálltam és vártam, mert tudom mit jelent számokkal bánni, ön, Asszonyom végezte a munkáját, dolgozott — és én tisztelem a munkát, illetve a nyom, hogy a megdöbbenéstől elakad a szava. Így jártam én ott. az üvegablak előtt, mert eszembe jutott az a jelenet ott a boltban. »Hogy várjunk segítséget, mikor maguk a dolgozó nők sem tanúsítanak egymás iránt megértést?« — Igen. Ezt kérdeztem most én is. ön ezzel a gondolattal nagy Igazságot fejezett ki. Csakhogy... Csakhogy elfeledkezett arról, hogy a nagy igazság önre is vonatkozik, ön joggal elvárja dolgozó nőtársaitól a mindennapi életben, hogy amire mód és lehetőség van, azt tegyék meg önért. Megértést vár. Csak éppen azt hagyja számításon kívül, hogy öntől is ugyanezt várják dolgozó nőtársai! S addig, amíg ön nem így cselekszik, egyszerűen nincs morális alapja annak, hogy számon kérje ezt. El kell mondanom még azt, Asszonyom, hogy mióta eljöttem attól az üvegablaktól, sokat töprengek ezen a »történeten«. Mert sajnos nem ön az egyedüli olyan dolgozó nő, aki talán tiszta szívből küzd, harcol különböző fórumokon azért, hogy mielőbb megvalósuljanak mindazok, amiket a gyakran emlegetett nőpolitikái határozatokba foglaltak. De saját maga nem tesz érte esrrrmit. Pedig hát amikor kérünk, kívánunk, elvárunk, sőt követelünk magunknak valamit, akkor alapvető, hogy előbb tegyünk rendet a »magunk háza táján«. El kellett ezt mondanom önnek, Asszonyom — és remélem, nem hiába mondtam el! Tisztelettel: Vörös Márta SZIBÉRIA TÁJAIN Willkie is elcsodálkozna... Az első meglepetés a moszkvai domagyegyovód repülőtéren ért Este nyolckor indult gépünk Irkutszkba, hogy oda menetrendszerűen reggel 8 órára érkezzék meg. Ezt persze úgy kell érteni, hogy Irkutszkban 5 órával előbbre járnak a mutatók, mint Moszkvában. Beszállás előtt érdeklődéssel néztem a várakozó utasokat, akik között sok Zoltán, az Intourist idegenvezetője, az örök mókamester lefordította a stewardess szövegét ilyen képpen: »A gyé- vuska azt mondja, hogy most már becsületszavára 3 órán belül leszállunk Irkutszkban, aztán azt mondta, mindenki csatolja be az övét és ne dohányozzon — és még azt is mondta, hogy: köszönöm«. Déli egy óra tájban érkezóta elértek. Itt érzékeltem valójában, hogy mi tjelent a tudományos technikai forradalom napjainkban. Szibéria mérhetetlen gazdag természeti kincsei szinte kifogyhatatlanok. A szovjet hatalom évei alatt, de különösen az utolsó két évtizedben hihetetlen erőfeszítésekkel bámulatra méltó eredményeket értek el azok kiaknázásában. Az elkésés rákfenéje Mindig csodáltam az olyan embereket, akik álmukban is éberek. Ügy tudják időzíteni időérzéküket, mint más az ébresztőórát Este »beállítódnak«, és reggel a kívánt pillanatban kinyílik a szemük. Másoknak meg a vekker is hiába csörög. Vagy egyedül én lennék ilyen szerencsétlen? Ahogy elnézem reggelenként rohanó társaimat, úgy látom, nem. A késéseknek persze más oka is lehet az elalváson kívül. Késhet valaki azért, mert a gyereket kell megetetni, iskolába, óvodába, bölcsődébe indítani, vagy mert nem talál fésűt az egész házban, vagy valami fontosat otthon felejtett, amiért okvetlenül vissza kell mennie, vagy otthon felejtette a pénztárcáját stb... Egy nyugati újság tesztkérdései között szerepelt, »gyakran siet-e szorongva, attól fél- ' % hogy elkésik?« Ha igen, mínusz néhány évet jelent ;yis az ilyen esetek rövidí- *■ az ember életét. ■ e hát mit csináljon az, akit * m zavar az ébresztőóra, vagy i beteges feledékenységben szén- } /ed, vagy egyszerűen csak; rossz az időárzéke? Szoktassa j magát fegyelemre. J Persze könnyű ezt mondani,j és nehéz megcsinálni. A szók- j tatás ideje a gyermekkor. Akit j kiskorában elkényesztettak,} felnőtt korában kétszeres, há- j romszoros erőfeszítéssel képes j csak átalakulni. Tehát a szü- * lók felelőssége ezen a téren is S nagy. Azon kívül, hogy bizto- j 22. sítjálc a gyerek testi, szellemi * fejlődésének feltételeit, rendkívül fontos a helyes szoktatás. Sajnos igen. Azok küszködnek az időérzék hiányával, akiket gyerekkorukban rosszul szoktattak. Akiket nem szorítottak rá kellő időben a rendszerességre. Különösen szenvednek a helytelen beidegzéstől azok, akik egyébként lelkiismeretesek. Mert kétféle a pontatlan ember. Az egyik a nemtörődöm fajta, akit nem is izgat a dolog, a másik a szorongva késő. Itt most nem említem azokat, akiket a tennivalók sokasága elnyeléssel fenyeget: például munkába járó, többgyermekes anyák. Azokról beszélek, akik önmagukban hordják az elkésés rákfenéjét. És azért beszélek róluk, hogy minél kevesebben legyenek. Ne többen! Szoktassuk jól a gyerekeket! K. Zs. Száz hangverseny Kanadának Egyre több ország érdeklődik a magyar rádió zenei szerkesztőségénél a budapesti művészeti heteik rendezvényei iránt. Bár csak a napokban ért véget a jelentős eseménysorozat, máris több mint 100 koncert hangfelvételét kérték a Bródy Sándor utcából a világ nagy rádióadói. A madridi rádió 23, a szófiai 18, a belgrádi 10, a moszkvai és a ljubljanai pedig 9 hangversenyt iktatott műsorába, de több alkalommal kívánja a hallgatók elé tárni a magyar zenei élet jelentős alkotásait Párizs, Tokió. Jeruzsálem, Frankfurt, Helsinki is. A magyar rádiótól kölcsönzött komolyzenei program sugárzását tervezi a müncheni, az oslói és a nyugat-berlini adó is. Érdekesség, hogy a kanadai rádió nemrég befutott kérése csaknem száz hangversenyre jelenti be igényét, köztük a budapesti művészeti hetek szinte valamennyi tavalyi koncertjére. Szibériai falusi utcarészlet, régi, jellegzetes faházakkal. mongolt és japán is láttam. Arra számítottam, hogy ők lesznek az útitársaim. Mikor beszálltunk az autóbuszba, mely a géphez szállított bennünket, »Laci, ne maradjatok le! — Itt van már mindenki?« és hasonló kiáltások ütötték meg a fülemet. Mindenre számítottam csak arra nem, hogy az Irkusztszkba induló repülőgép utasainak több mint a fele magyar lesz. Kiderült, hogy az IBUSZ szervezésében a lottó tárgysors játékának nyertesei utaztak velünk. Néhány órai repülőút után hatalmas város fényei hívták fel a figyelmet. Hamarosan leszálltunk Omszk repülőterén: Szibériában voltunk. Szeptember közepe volt, langyos szél simogatta arcunkat. 40 perc pihenő után indulunk tovább — közölték —, amikor azonban beszállásra készültünk, megtudtuk, hogy Irkutszk a rossz időjárás miatt nem fogad, és csak reggel mehetünk tovább. A tranzitszállóban eltöltött néhány órai pihenés után vég- ! re mégis felszálltunk. Szabó tünk meg Szibéria egyik legfontosabb városába, a 400 ezer lakosú Irkutszkba. Eszembe jutottak azok a képek, amelyek gyermekkorban rajzolódtak belém Szibériáról. A borzalmak völgye, a szám- űzöttek és kényszermunkások vesztőhelye, éhség, hideg és szegénység. Nos, a mai Szibéria, amelyet én láttam, mindennek az ellenkezője. Wendel Willkie, Roosevelt elnök személyes megbízottja 1943-ban riportkönyvben számolt be világ körüli utazásáról. Moszkva és Kína között repülve — a rossz időjárási viszonyok miatt — néhány napot Jakutszkban kellett eltöl- tenie. Itt megismerkedett a szibériai város életével, lakóival, kultúrájával. Útikönyvében elragadtatását fejezte ki a szibériai élet dinamizmusa felett, s azt az amerikai Nyugat néhány évtizeddel korábbi előrehaladásával hasonlította ösz- sze. Nos, azóta eltelt majd 30 esztendő, és azt hiszem, Willkie is elcsodálkozna azokon az eredményeken, amelyeket azFolyóinak mérhetetlen menynyiségű vizét egyre inkább felhasználják, és ezek biztosítják az erőforrásokat a kincsek hasznosításához, a föld mélyében rejlő értékek feltárásához, az ipar fantasztikus méretű kiépítéséhez. Csak egyetlen adat Szibéria gazdagságának szemléltetéséhez: a szibériai erdők, a tajga évi szaporulata több az egész világon feldolgozott fa mennyiségénél. És egy másik: az Irkutszk mellett folyó Angara 70 milliárd kilwattóra energiát adhat, márpedig Szibériát az Angarán kívül mér olyan hatalmas folyók szel' át, mint az Ob, az Irtisz, a Jeniszej, a Lena és az Amur. Az Angarán felépült két erőmű, az irkutszk! és a bratszki. Épül már a következő Uszt.y* Ilimnél és tervezik a negyediket Boguhamszkájánál. No de ne vágjunk a dolgok elé, egyelőre ott tartunk, hogy megérkeztem Irkutszkba, és kezdtem ismerkedni a 300 éves várossal. G. L (Folytatjuk.) dó lány állt az akácok alatt, A lány elszaladt. Magas sár- va ebéd után leheveredett, nővel szeretne beszélni. Köz- s ijedten összehúzta magát, kú cipő volt rajta, és új ru- vagy nem látta értelmét a ben izgatott lett, mint egy amikor Csapó odaért. ha, és a bokája futás közben pesti utazásnak. Mit csinálna zöldfülű kamasz, s egyik lá__ Hát te? __ kérdezte csa- meg-megbicsaklott ezen a kettős ünnepen? Az bárói a másikra nehezedett. l ódottan. Csapó lekuporodott egy ünnepeket amúgy is utálta. — Elment — mondta az — f>ak... csak sétáltam — akácfa alá és bamba tekintet- Vagy talán tervezett vala- öregasszony. — Most indul a dadogott a lány, s a kezét bámulta a tenyerét. Mint- mit? vonatja. védekezőén maga elé emelte, ha megfojtott volna valakit. Mindenesetre, amikor a A állomás két kUomintha attól félne, hogy Csa- Ettől kezdve sokat volt többiek elmentek, még sokáig méterre esett. Csapó a gépé- pó meg akarja ütni. egyedül. Otthon herverészett az hevert az ágyon, szinte ka- hez futott, és beindította. Egy darabig nézte a vézna ágyon, vagy egymagában re- taton mozdulatlanságban. Az- kislányt. Nagyon szánalmas xezett a kocsmában. De nem tán hirtelen fölugrott, kiment Taxival ment haza. Az úton volt a szeplős arc, de Csapó fiSyolt oda, csak fásultan hallElúszott a táj fölött. Látta a "reptérre." Beült a repülőbe az országút szürke szakját, egyre sürgette a sofőrt: nem érzett szánalmat. Semmit gáttá a csontgolyók koccaná— Zavarja ezt a kasznit! sem érzett saitSiessen! — Engem vártál? — kér- —...... — Nem lóverseny ez, uram dezte végre támadóan. £gy órálg volna a — mondta nyugodtan a so- A lány egy kis csend után munkaidő, de jóval előbb ab- ge viszont egyre nő. Az a sza- |főr _ Akit keres azt meg. feleit; bó, aki maga varrta meg a ru- * és felszállt. Könnyen megtalálta a puszahol egyszer a piros Fiattal megállt a lány mellett. A liPontossóg a királyok udvariassága — így szól a mondás. Korunkban egyre kevesebb a király, a pontosság jelentősé| találja. — Igen. De Csapó tudta, hogy a lány — Mit akarsz? —• kérdezte visszautazott. Meredten Csapó. Az indulat most nem tát térkép nélkül is. Látta az g€tet is..1.átta- aho1 a l&n? sír' iskolaépületet, tudta, hogy ott lakik a lány, és egészen alacsonyan — majd elvitte az lomásról, mikor a gép a falu bahagyták a repülést. Minden- egyjje fordulónál a kéményt — fölé ért. Csapó egészen méva kiszállt. A vonat már kihúzott az álki haza készülődött. — Én két tiszteletköri; írt le az épü- lyen a vonat mellett repült későbbi vonattal let fölött. Aztán leszállt a Ahogy elérte a mozdonyt, mahát elejétől a végéig, csak sa ját magától függött. Egy szahefa7oXn^nnemc-gakÓ saiáíf"^ vlsszautazott- reuten ^apo « megyek - mondta Csapó, lucemaföldre, és megindult gasba Lendült, fordult Újabb munkáját hátráltatja, ha elké-jbamult maga, elé>. mikor el‘ födött a hangján, pedig dü- csak úgy ötletszerűen. A ko- az iskola felé. Egy öregasszony fordulat, és megint rácsapott a sík, hanem társai teljesítmé- Imént az istállók között, a szál- hében csikorgatta a fogat. csiját javították, s már na- állt az udvaron. Egy kicsit vonatra, nyét is befolyásolja. i lásuk felé. — Vigyen el egyszer repül- pókkal előbb beszélgettek ró- ijedten nézett rá, látszott, hogy Az olyan gyakran emlegetett Aztán észrevette az akácfák ni! Ugye elvisz? la, hogy most mindannyian vo- az előbbi mélyrepülés miatt t° z^LÄüÄ !alatt a lányt’ s m6Sdobbant csapó Összehúzta magát. nattal mennek, és egy jót piál- megrémült hét A tisztelet egyik formája ja szíve. Mindent elfelejtett, és Egyszerre gyenge lett. Meg- nak az úton. Nem tudni, Csa- — Maga az, Gyuszi? — pedig a pontosság. »Nincs »futni kezdett simogatta a lány karját PÓ miért mondta mégis, hogy mondta aztán, és Csapó furidőérzékem« — hallható a | g^pj^ arc nézett rá. A cse- — Átfáztál — mondta. — a későbbi vonattal megy Ta- csálkodva nézett rá, mert nem azXLteüenüfntznek Hogy- fnevész kis vakarcsokon csillo- Feküdj le! Majd egyszer fel- Ián csak egyszerűen nem volt emlékezett az öregasszonyra. hogy nincs? Ilyen is van? 'gott a holdíény. A kis vízhor- viszlek. kedve fölkelni az ágyról, aho- Megmondta, hogy a tanítóA vicinális utasa! fürtökben lógtak az ablakokban, csak Krisztina ült Osszeszorf- tott foggal a fülke sarkában} hátát a pad támlájának feszi tette. (Vígé SOMOGYI IIHAP STntnhsS, m sfcMhav Ml
