Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-24 / 250. szám

Népi fafaragások Kopjafák • nafjrl>»JomI református temetőbe a. Szaiacska-hegyt présház a XIX. mázadbM. (A Somogy műemlékei című kiállítás anyagából. Toldy Kont felv.) Bálint András: Lábadozó kedvesem nézz ki m ár nem fúj a szél a dús avarból gzobr ot formál a nap , gyere járjunk egyet künn a parton hajlékony térdedbe tört gyökér harap igl, ahogy kinyitot­ta a szepaét, meg­kérdezte : — Ki az a Tóth- fté? — Mjlyen Tóthné? — Akit te »drága angyg- lom«-nak nevezel a levélben. m Milyen levélben? — Ami alá az volt írva, ban, a lábán fehér tűsarkú cipő, vidám és repkedős. Egy kicsit zavarba jött, amikor Gigit meglátta a létrán. De azért megcsókolta az arcom­Hogy ó csak erre járt ép­pen, mondta, s benézett, mi csogott, próbálta áthidalni & kínos szituációt Lassan elmaradtak a tele­fonok is. Vagy egy hónap múlva, egy reggel nyolckor telefonált- — Jó napot! Nem tudja vé­letlenül, merre van a Jókai utcában a záloghág? hogy Tóthné. — De hát akkor nejn ón Írtam a levelet! — De igen, te Írtad. Nagy gömbölyű betűkkel. Ki az a Tóthné? «•* Ugyan, hülyeségeket be­szélsz! fin nem (rok nagy, gömbölyű betűkkel. a Tudom, de a levelet ál­momban mégis te írtad. Tudtam, hogy te írtad. Ki az a Tóthné? — Nem ismerek semmiféle Tóthnét-=» Áh, ezt te csak úgy mondod! Meg akarsz nyug­tatni, , Nevetek. Másról beszélünk. Egy óra múlva a fürdőszo­bában törülközik. Apró víz- cseppek gyöngyöznek a há­tán. Hirtelen felnéz. — Csak tudnám, ki az a Tóthné, a szemét is kikapar­nám, r-> De, drága angyalom.,. — Ne mondd nekem, hogy •drága angyalom!-« Annáit a Tóthnénak is azt írtad,,. Végül addig bosszantott ezzel a Tóthnéfyal, amíg fel nem pofoztam. Visított, rú­gott, karmolt, aztán könvör- gött, hogy na haragudjak, mápkor nőm teszi, jó lesz, Megbocsátottam, Hajaj, gyönyörű, szilaj szerelem volt ez még ak­koriban! Csupa váratlan, csupa kaland, soha nem le­hetett tudni, mi fog történ­ni a következő percben. Persze, nem ezen a Tóth- nén vesztünk össze, ez az ügy még a régi lakásban történt, egy vasárnap délelőtt, szakí­tani pedig már az új lakás­ban szakítottunk. Akkor is vasárnap volt, de délután. Gigi a létra tetején állt, amikor csöngettek. a szobafestő Ittha­gyott, rongyos, tar­ka koekás inge volt rajta, alatta a ehortja, de az olyan rövid volt, hogy az ing alatt szinte nem is látszott. Me­zítláb állt a létra tetején, a szoba és az előszoba közti ajtó ablaküvegét mosta, ke­zében a nedves rongy, az arca piszkos, a feje beköt­ve. Én mentem ajtót nyitni. Krasznai Kézi jött be, vi­lágoskék nylon- és tüllcsodd­van velem, már régen nem — jó napot! Miért érdekli látott. Csicsiri-eaicsiri, csa- az magát? András László: FELVÁGSZ A MILLIÓMRA De miért nem telefonált, mielőtt feljött? Lenéztem a kapcsolóra, persze, ebéd után kihúztuk a telefon dugóját — Még folyik a nagytaka­rítás? — kérdezte pimaszul. — Még folyik — felelte Gigi a létra tetejéről fagyo­san. — Láthatod. Minden szemetet kitakarítunk innen. Segíteni jöttél? Kétértékű mozdulattal pmoíte fel g nedves rongyot Kézi óvatosan mögém hú­zódott — Ah, nem zavarok — mondta, és némi kalán ne- géd érződött a hangjában.— Randim van, éppen csak be­néztem, hogy mi újság. — Hát akkor, szervusz! — áradt a létra tetejéről / az északi szél. — Menj csalf el ne késs a randevúdról! — Szervusztok! Csak ta­karítsatok, takarítsatok. Elkísértem. Az ajtóban még a fülembe sziszegte: — Dög! • Aztán ellibegett Emiatt szakítottunk Gi­gi vei. Nem lakott nálam, csak az utcán találkoztam vele harmadnap. Elfordította a fejét, Aztán a kö­vetkező két hétben min­den éjjel megszólalt a tele­fon, a legkülönbözőbb idő­pontokban. Volt, hogy haj­nali fél négykor telefonált, máskor félóránként. Néha bele se szólt a kagylóba. Legtöbbször azonban ilyene­ket mondott: — Te rohadt szemét! Az, az vagy, szemét! Szemétláda! Aztán letette a kagylót. — Ahhoz magának semmi köze. Tudja vagy nem tud­ja? — Tudom. Persze, azt is tudtam, hogy ő is tudja. M ájus közepe volt, szerda, kint sütött a nap, s felvettem az odadobott kesztyűt, felajánlottam: meg­nyugtatom a zálogházat Este újra találkoztunk, és aztán fent aludt nálam. Másnap újra találkoztunk, hogy moziba megyünk. Már a hfrádó fele lement, amikor megjött fiöjd ballonkgbát volt rajta, a teddyberjét ad­tuk előző nap a zaeiba, a fe­jén narancsszínű muszlin­kendő, a lábán fekete haris­nya meg barna antilopcipő, kezében a piros esernyője, ’ mert éppen esett. Azóta tart ez újra. Csak másképp. Ez most egy olyan csendesebb, nyűgöd tabb idő­szakunk Gigivel. Több benne az elmélyült barátság, mint a szerelem. Felfeljön hosszam, jól is érezzük magunkat együtt, de érzem rajta, hogy rugalmasan el akar szakadni tőlem. Azt viszont szeretné, hogy a barátságunk azért megmaradjon. Etfben'ntncs iá'fiiba. Gyakorlott, összehangolt ‘ viszony ez a mienk, pompás kis játékokkal, kéthárom szó­ból teremtünk olyan helyze­tet, amelyből egy pillanat alatt szikrát vet a magasfe­szültségű áram. Ilyenkor csak hozzáérek, és ahogy elhúzom a kezem, máris sziszegve-sis- teregve, kékes-lila fénnyel vibrál köztünk az ív. Gya­korlat kérdése. Az Idén ŐSSZel 100 esz­tendője, hogy a helyi és fő­városi lapok már nehezmé­nyezték azt: még mindig nem alakult meg a Balaton Egyesület, amely 8 tó és környékének kulturális, föld­rajzi, biológiai, ipari, keres­kedelmi lehetőségeivel, tör­ténetével, fejlesztésével stb. foglalkozna. (Az egyesület hosszú huzavonával végül is csak 1882-ben alakult meg, bár volt 1877-ben is számos értekezlet az alapítás ügyé­ben!) A sürgető cikksorozat 9 múlt század 60-as éveiben elindított ösztönös mozgalom folytatása volt. Kirándulá­sokkal, ismertető előadások­kal, szeretett volna nagyobb é-deiklődést kelteni a Bala­ton iránt. (Ebben az időben írta Eötvös Károly »Utazás a Balaton körül« című könyvét is, amely szintón érdekes — a Balaton felfe­dezését szorgalmazó «• javas­latokkal van teli, és szép »pasztellrgjz« az akkori ba­latoni, így a déli állapotok­nak is.) A Balaton Egyesület mű­ködése főleg a tó északi partján és Keszthelyhez kö­tődött, ám volt déli — so­mogyi — jelentősége Is. Né­hány sorral érdemes áldozni ezek emlékének. Az első, az —• 1882. augusztus 84-1 «-» alakuló ülésen, amelyen már a somogyi delegáció is részt vett, különféle szak­osztályokba tömöri teték az érdeklődőket. (Az irodalmi Adatok i szakosztály elnöke pl, Jókai Mór lett.l Akkoriban már rendszeres volt Robo? Istvánnak, (1828— 1916), a neves kaposvári Új­ságíró-szerkesztőnek, a Bala­ton szerelmesének a »So­mogy« című lapjában közzé­tett ún. fürdőlevelezése. Ezekben a levelekben Ro- boz plasztikus képét adja az aíkkori balatoni állapotoknak, ö is megemlékezett arról az országos hírű egyleti kirán­dulásról, amely 1883 nyarán Tihanyt kereste fel- A kiállí­tás egyik fénypontja este a somogyi országgyűlési kép­viselő, Szalay Imre által megnyitott első balatoni borkiállítás volt, Utána ope­ra- és zongorahangverseny következett, majd fényes bál fejezte be a napot. A borki­állításon bemutatták a kő­röshegyi és Marealí környéki borokat is. A Pisti Hírlapban így emlékezett mag Koboz István 1814 nyarán a? Egy? let életéről s »Lendületet ad az itteni (ti, balatoni) életnek a Bala­ton Egylet is, mely gondos? Hadik, rendez, szórakoztat, s a vendégeknek bemutatja az előttük ismeretlen vidékeket, a hegvkoszorúk romjait, amelyekről Kisfaludy oly édesen zengett badacsonyi diófája alatt. A hegyekről igéző kilátás nyílik a Bakony és a Balaton felé, ez volt az első nagyobb hare, «me­I Balaton lyet meg kellett küzdenie az Egyesületnek..,« Mint látjuk, nemcsak öröm, hanem elmaradottság és közöny is akadt már ak­kor Is. Ellenük nemcsak Ro- boz István, de Tóth Béla — sőt Mikszáth Kálmán is — cikkezett hasonló javító szán­dékkal. Érdekességként kell meg­jegyeznünk, hogy Balaton- füredre 1884 júliusában igen sok érdeklődőt vonzott — ma úgy modanójc: kedvelt Idegenforgalmi esemény volt — a halászok, molnárok és révészek tréfás vízi vetélke­dője. (Ügy látszik, nincs új a nap alatt, már ami a ve­télkedést illeti...) A Balaton Egyesület kül­földieket is kalauzolt a Bala­tonra- így 1885-ben Siófok közel félezer cseh vendéget fogadott. Amikor érkeztek, az egykorú leírás szerint a helyi lakosság ég a fürdő- vendégek a pályaudvartól a hajóállomásig éljenző ser- fallal köszöntötték éket. A nagyvendéglő cigányzenekara pedig eljátszotta tiszteletük­re a cseh himnuszt. Ebben az időben sajnos, a primitív siófoki fürdöházon és néhány igen szerény ven­déglőn, meg az alig emlege­tett színvonalú boglár! be- szállókoesmán kívül a déli parton végig semmiféle léte­sítmény nem találtatott, amelyik tiszességes nyaralást tudott volna biztosítani az 8OMO0VI Vásárosé, WL október ti Egylet történetéből érkező vendégeknek. Az ak­kori állapotokról így írt Ro- boz István: »Szegény Balaton! Bizony megárvultál. A gazdák nem bánnak, mert azoknak nem hullám és yacht kell, ha­nem szántóföld. A zsurna­liszta hiába sóhajt, biztat, nem tud reklámot csinálni a hideg közöny előtt. A nagy­úr külföldön vesz és épít nagyrészben, a gentry csak emlékében él... a kereskedő számít és nem épít arany- köd-alapon a levegőbe olyan villákat, amelyeket legfel­jebb a vihar vesz ki árendá­sba... így hát ott marad a déli Balaton-part árván.« Az első részletesebb — az egész Balatont ismertető — népszerűsítő kiadvány, a »Balaton vidéki Kalauz« 1880-ben jelent meg, az Egye­sület támogatásával Mint a bevezető mondja: főleg a •turisták és a fürdőző-ven- dégek részére«. 39 képe ma mér a kor egyik jelentős Ba­laton dokumentuma. A 90-es évek elején azon­ban az Egyesület — a ko­rábbi virágzó élet után — kü­lönféle külső és belső bajok miatt már majdnem felbom­lott. Ezt bizonyítja, hogy át- alakult Balaton Kultúregye' sütetté; ez azonban már a pangás időszaka volt. Erre az időre esik egy, a Kultúregylet által rendezett kirándulás keretében kudarc* ha fulladt siófoki hangver­seny is, 1893-ban. Abban az évben nyílt meg a helyi fürdővállalat és telep, En­nek szűklátókörű, merev, a kultúrát alig kedvelő igaz­gatója nem engedte át a dísztermet hangverseny cél­jaira, s neves énekes, Áb- rányiné Wein Margit és a híres cimbalomművész, Kun László lemondták a közre­működést, amikor meglát­ták a Fogas pipafüstös, kí’ esi, büdös helyiségét, ahol kénytelenek lettek volna a hangversenyt megrendezni! Az egyesület tulajdon­képpeni megszűnése az 1884- ben a Dunántúli Közfnűvelő- dési Egyesületbe olvadás volt. Ám, a Balaton Egyesület rö­vid élete alatt is számos ér­dekes, Újszerű kezdeménye­zést valósított meg. így pl. a balatoni rendszeres sajtó­propagandát, az első balato­ni gyümölcs- és borkiállítá­sok megrendezését, a balato­ni hajózás fejlesztését, a tu­rizmus támogatását, a művé­szeti (irodalmi és zengj) ren­dezvények sorát. Az első népszerűsítő balatoni ismer­tető összeálítástól kezdve ezek mind, mind az Egyesü­let nevéhez fűződnek- Ezért is érdemes megemlékeznünk a 100. évfordulón eredmé­nyeiről, közművelődésünket segítő egykori kezdeményezé­seiről. Dr. Draveczky Balázs Ha udvarolcfc tratatklnefc, féltékeny, Pe erről nem so­kat beszélünk, Ha lehet, tart­juk a megállapodást, mind­ketten szabadok vagyunk. Együtt nem ment, külön sem, most próbálunk valami középutat. Van, hogy sikerül, van, hogy nem. Tegnap jg, ülünk a Metror pol gyors-étteremben, és Gigi beleszúrja a villát a túrós­csuszába. Nagyon szereti, az­tán mielőtt még bekapná a falatot, megszólal: — Ha holnap öt találatom van, megveszlek. Az testvé­rek között is egymillió. — Egymillióért megkap­hatsz —• mondom kevesen, — Igen, de anyakönyvezze tőstül, meg akkor minden légi; fehér esipkeruha, uszály, fátyol, és a Pálnét elhívom nyaezoiyólánynak, hogy tart­sa a steppet. Pálné a gondnokáé a gyár­ban, Gigi utálja, mert egy­szer ki akarta rugatni. — Majd fütyül m neked eljönni. — Miért ne? Kap egy ez­rest, Annyiért neki is meg­éri, nekem te — Te csak ne szórd nekem a pénzt! Nem olyan sok az a millió. Nem olyan sok ez a millió. — Ki nyeri a pénzt? Te vagy én? Akkor meg mit jár a szád? — Vége! Kész,., Csinálj a millióiddal, amit akarsz. Tartsd meg! A ztán — egy kimé hate kabban — mintegy magyarázatul hozzáte­szem: — Én csak az­zal a feltétellel vagyok eladó, ha a lényeges kérdé­sekben ón döntök a pénz fel- használásáról. — Ügy? Még csak beleszó­lásom sem tehet, hogy mire költőm a pénzemet? Kegyúri Basa! Szultán!... Te strici! — Nyugi, csak semmi izga­lom! Demokrácia van. Maid összeülünk, és megtanácskoz- zuk. De a költségvetést én állítom össze. — És abba nem fér bele a Pálné? Mi? Ezen. spórolsz? Ami nekem örömet okoz? Egy ezresen múlik? — Jó, nem bánom. Megka­pod a Púmét... Szerencséd van, én is utálom. — Nahát akkor! Meg vagy véve. Most mondhatod a költségvetést... Mit csiná­lunk a pénzzel? — Hát először is... Szó­val ... Igen. Azt teszem, amit isten a Bibliában. Embert teremtek a saját képmásom­ra. Téged. — De fölvágsz az én mil­lióimra, de fölvágsz!-— Csönd legyen! így nem tehet tervezni! Folyton bele­gagyogsz itt nekem, aztán ki­billenek a gondolatmenetből. Na... Szóval, egy: az össze-; ruhádat a Vicának ajándéko­zod. Persze azon kívül, ami rajtad van. Nem járkálható]-: egy pucér nővel az utcán. — Miért? Azt hiszed, nem néznének meg? — Engedd meg, hogy erre ne válaszoljak! Kettő: taxin be a Váci utcába. Három: tel­jesen új gardróbot kapsz, Ci­pőket, táskákat, fehérneműt, mindent. Apró kis cuccokat is. A részletek nagyon fonto­sak. Topis vagy, fiam, ebben az ócska ballonban október végén, — De a zöld feddyfeere- met,,. — Egyszót se! Az is a Vi­cáé. Majd adsz nekik kétszáz­hatvanat, hogy kihozza a zá­riból — Egye fene! öltözködés­hez elég jó ízlésed van. — Nem, majd hagyom, hogy a magad gusztusa sze­rint vásárolj be. Jól is néz­nénk ki. — Miért? A barna antilo­pot is én vettem egyedül Ta­lán nem jé? =» A* az egy. Art is én mutattam neked egy körúti kirakatban, * Később a körúton mentünk, A Barcsay utca sarkán egy­szer csak megéli «- Léted, te őrölt? Nincs is, lottószelvényem. Aztán megyünk tovább. Erre nem feletek. Világos, hogy hazudik, A lottószel­vény Ott van 8 pénztárcája kis rekeszében,., Tudom... Tegnap kutattam a táskájá­ban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom