Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-24 / 250. szám

HÁROMÉVES VÁROS Siófok közművelődése A városnak egy főállású népművelője van, Giay Lász­ló, s valahányszor elért ered­ményekről. ha úgy tetszik, a közművelődés tényétről beszé­lünk, átsüt szavain az elége­detlenség, a többet akarás. De es jellemzi a körülötte dol­gozókat is, mindazokat akik a közművelődésért tesznek. Pe­dig hát mondjuk ki — a köz- művelődés, a városi közmű­velődés feltételei még seké- lyesek. Mire való hát akkor mindezen akarás? — kérdez­hetné valaki. Erre szeretnék válaszolni; bizonyítva azt, hogy minden kezdeményezés és tett. szülessen bár silány körülmények között is, koránt­sem szélmalomharc. Harminc év — tizenháromezer siófoki A városiasodás nem a pe­cséttel és a városi joggal kez­dődik, hanem sokkal előbb. Siófok, a Balaton fővárosa, községként is városias telepü­lés volt, s most, amikor csak­nem három éve város, mégis őriz néhány falusias, kifeje­zetten elmaradott jellegű vo­nást Ezt a jórészt a szellemi életre jellemző ellentmondást a közművelődés hivatott mun­kásai akarják feloldani első­sorban. Toronyház épül az egyik ut­ca végén, a megye legjobb és legkorszerűbb áruháza áll a főutcán, növekszik a szolgál­tatások szintje. Az építkezése­ket urbánus sodrás, a mai város nagyvonalúságra törek­vése jellemzi, tehát a külső kép mór lüktető, eleven vá­rost mutat Hasonlóképpen a szórakozóhelyek látogatottsága is, meg a Balaton-part jóvol­tából nagymérvű idegenforga­lom. 1940-ben még mindössze há­rom-négyezer lakója volt Sió­foknak, manapság tizenhét- ezer. S ez a szám nem meg­állapodott: állandóan növek­szik. Amikor a siófoki közműve­lődésről szólunk, akkor első­sorban erre az állandóan nö­vekvő siófoki lakosságra gon­dolunk, nem a tópart nyári vendégeire. Hogy miért növekszik állan­dóan a lakosság létszáma? — nem könnyű megválaszolni, de a vonzó okok között van bi­zonyára az is: megéri siófoki­nak lenni. Hiszen a biztos, és esetenként nem is magas ál­landó kereseti lehetőség mel­lett adott egy jól jövedelmező pénzforrás: a nyári szobaki­adás, az alkalmi bekapcsoló­dós a vendéglátás és egyéb szolgáltatások áramába. Mi­lyen a nyár? Hajsza és iram a pénzért, a vendégek pén­zéért, s télen jön a pihenés, a csend. A lakosságnak ebből a rétegéből nehéz közművelő­désre képes közönséget és kö­zösséget kovácsolni. De nem lehetetlen: mondjuk ml, és mondja nem egy siófoki is. Csak vonzóvá kell tenni a közművelődést... S akkor ta­lán változtatni lehet a gebin- szemléleten. Ha. csak módjá­val, mór akkor is megérte! Is­métlem, ez nem összességében Siófok lakosságára — hanem bizonyos rétegére jellemző. A másik réteg: ÁFÉSZ-, hajózá­si, halászati, vendéglátóipari alkalmazottak. Elsősorban te­hát értük, szórakozásuk, sza­bad idejük tartalmas eltöltése érdekében érdemes tenni a közművelődésért. Lehetőségek Hogy van kikért tenni a köziművelődés ügyében, az természetes, de érdemes az eredmények számba vétele előtt szemrevételezni a lehe­tőségeket .is. Maga az a tény, hogy egy népművelő, egy főállású nép­művelő ténykedik tizenhét- ezer ember között, s érdeké­ben — s mellé sorolható még a Beszédes József Múzeum vezetője, a Kálmán Imre sza­badtéri színpad, a Balaton együttes és a dalkör vezetője, társadalmi munkában vagy mellékállásban: — bizonyítja, hogy a személyi feltételék bi­zony szűkösek. Kellene még főállású népművelő, és még több lelkes pedagógus, orvos, műszaki szakember — mert nemcsak tanítói »privilégium« ez a munka — összefogása... Kellő összefogás, a közös rá- ébredés árén nem megoldha­tatlan, csakhogy: holT Nin­csen kiéllftóterem, nincsen megfelelő klubhelyiség, nagy­terem. Több nagyvállalati központ is épül a városban, de eddig mindössze egy vál­lalatnak jutott eszébe, hogy centrumába egy klubhelyiség is kellene. Az új siófoki mű­velődési központ alapjait már részben kiásták, ez az egyet­len reménysugár. Pedig hát sokan mondják: egyrészt ad­dig sem szabad karba tett kézzel ülni, másrészt az új művelődési ház sem hozhat minden bajra gyógyírt Például: meddig marad még szűkös a Beszédes Múzeum? »Nem szabad karba tett kézzel ülni.« Aki figyelemmel kíséri a város — gyenge tár­gyi és személyi feltételek kö­zött — kibontakozó szellemi életét, könnyen beláthatja: mindezen mostoha lehetőségek között i? van pezsgés, vannak eredmények, és jó tervek is kovácsolódnak. Valaki úgy mondta ezt: mire felhúzzák az utolsó falat is a művelő­dési központban, addigra min­den szobának gazdája lesz... Persze, nem úgy, hogy akkor osztoznak a bölcsek, hanem az eddigi eredmények alapján... Illő tehát hogy az eredmé­nyekről is eBsék szó. Tények tükrében A fiatal város gazdái ta­pasztalni, okulni akarnak. In­nen indult útjára a gondolat, hogy rendszeresen találkozza­nak a dunántúli kisvárosok vezetői. S nem véletlenül volt a népművelés az első siófoki találkozó témája. Jóllehet csí­pős öngúnnyal saját munkáju­kat — az említett hiányossá­gok miatt — »rideg« népmű­velésként tartják számon. Én eredményeik ismeretének bir­tokában korántsem használom zt a Jelzőt. Mert a mostohf* viszonyok közepette is lát­szik: eredmények kísérik < a makacs akarást. Kapcsolód­nak a hagyományokhoz: az építőipari ktsz gazdája a nagy múltú siófoki dalkörnek, az ÁFÉSZ bőkezű patrónusa a Balaton együttesnek. A Jövő hónapban avatják a csoport pinceklubját, s a Kálmán-em­lékház udvarán elkészül a sa­ját szabadtéri színpad is. So­kan rebesgetik, hogy éled és izmosodik egy irodalmi szín­pad is. Vállalati segítséggel fúvószenekart szerveznek. (Ideje lenne, hogy a TIT dél­balatoni titkárságának helyi­séggondjait "is orvosolja az is­meretterjesztő szervezet.) Igyekeztek felkarolni a hely­beli alkotókat, képzőművésze­ket, irodalmárokat Mind-mind lelkes kezdeményezés, és hoz­zon bármily kicsi eredményt !s, már számottevő az előre­lépés. Most kellene arra is felelni, mennyire állnak az eredmé­nyek mögött a vállalatok. Ügy vélem, a siófoki gazdasági "•"••ségak esetében nem a jó­indulattal, hanem a szemlélet­tel van a baj. Ugyanis, ha anyagiakról van szó, nem fu­karkodnak. de azért még ke­veset tesznek, hogy dolgozóik soraiból közművelődésre al­kalmas közönség, kulturált városi ember váljék. S e té­ren van mulasztása és segí­teni valója az üzemek szak- szervezeti bizottságainak, párt- szervezeteinek, s valamennyi gazdasági vezetőnek is. Siófok közművelődésének eredményeit számba véve nincs ok a borúlátásra, csu­pán az arra illetékeseknek föl kell mérniük alaposan a hiá­nyosságokat. és lehetőség sze­rint orvosolni azokat. Céltuda­tos határozottsággal. Tudom: mérföldkő lesz o váró* életé­ben *z új múvelódési cent­rum. De mint ahogy a város sem a pecséttel és a joggal, hanem a városiasodással kez­dődik, ugyanúgy a jó köamű­velődés is ilyen lelkes és ma­kacs kezdeményezések árán, tervek, sarkalló ötletek után születik. Igaz, ez utóbbiakról még nem esett szó —■ majd a megvalósulás stádiumában. Tröszt Tibor Somogyi népi betlehemezők a pécsi nemzetközi bábfesztiválon Öt külföldi és kilenc hazai együttes részvételével zajlanak Pécsett a második nemzetközi felnőtt bábfesztivál esemé­nyei, bemutatói. A találkozó egyik legsajátosabb vonása — a művészetben való elvi együ- vétartozás jeleként — az, hogy hivatásos és amatőr bábmű­vészek — mintegy négyszáz részvevő — egymás mellett vonulnak fel produkciójukkal. A fesztivál másik érdekessé­ge: a felnőtteknek szóló bábo­zást — először a hasonló ta­lálkozók történetében — meg­nyitották a nagyközönség előtt te, tehát a pécsi négynapos esemény nemcsak szakmai ta­lálkozó. A külföldi hivatásos együttesek: a kaunasi Állami Bábszínház (Szovjetunió), a wroclawi Állami Bábszínház (Lengyelország), a plovdivi Állami Bábszínház (Bulgária), továbbá a budapesti Állami Bábszínház stúdiószínpada és Yves Joly együttese Párizsból nyilvános előadásokat tart es­ténként zsúfolt házak előtt a kamaraszínházban. A szerda esti ünnepélyes megnyitón a házigazda, a pé­csi Bóbita együttes A kéksza­kállú herceg vára című Bar- tók-opera bábszínpadi adap­tációját mutatta be. Ezt köve­tően a fesztivál első napján, csütörtökön összesen 7 pro­dukciót láttunk. Valamennyi a népköltészet, a népi hagyo­mányok köréből merítette té­máját, de a legkülönbözőbb stílusirányzatok jegyében. A sort a miskolciak együt­tese kezdte meg Hans Sachs A batyu cimű, mintegy 400 esztendős, harsány, vaskos hu­morú népi játékának előadá­sával. Ezen a napon, csütörtö­kön mutatkozott be sikerrel a somogyiak együttese, a vörsi bábtáncoltatö betlehem is. Mint megtudtuk, először sze­repeltek színpadon. A falu gazdag néphagyományaiból a bábtáncoltatö betlehemeaés máig fennmaradt, de csak a maguk örömére járják a há­zakat karácsonykor, nem a színpadi produkció igényével. Ennek ellenére itt, a nemzet­közi publikum, a szakemberek és az érdeklődő közönség előtt Is egyaránt elismerést vívtak- ki. Kuriózumot jelentett sze­replésük a bemutatók sorá­ban. Sikerük titka a hamisítat­lan, csaknem érintetlen nép­hagyomány üde, eredeti elő­adása. Mint elmondták, régen csak a gyerekek betlehamez- tek a bábokkal, ma felnőtt, meglett férfiak őrzik ezt a ha­gyományt Az együttes legfia­talabb tagja 40 éves: Németh Ferenc, a Somogy megyei Távközlési Üzem bogiári kör­zetmestere. Vezetőjük a falu esperes plébánosa, Németh Je­nő. A produkciónak és egyben több más bábszínpadi produk­ciónak is jellemző vonása ezen a fesztiválon, hogy élő figu­rák is belekapcsolódnak a báb­játékba. Erről sok szó esett a péntek délelőtti szakmai vitá­ban is. Mind több hozzászóló hangsúlyozta: igen szerencsés volt a vörsi betlehem szere­peltetése azért Is, mivel Profán misztérium címmel a tisza- kécskei együttes előadásában láthattuk ugyanennek a té­mának a színpadi művészi fel­dolgozását, a somogyiaktól pe­dig a népi »alakoskodó« for­ma megjelenítését is. E« ugyan nem színpadra készült, valójában utcán és szűk kör­ben, szobában játszódik, még­is mindenképpen az eredetiség varázsával hatott itt is. A fesztivál ma este ünnepé­lyesen zárul. Ezüstlelet Tyúkodról . ' ‘1 ÍV«* 'á Tyúkod község határából a lakosság bejelentése alapján ~3 kilónyl, több mint ezer darab ezüstpénz és más ékszerek kerültek a nyíregyházi Józsa András Múzeumba. A XIII. századból való lelet restaurálását és konzerválását megkezd­ték. Továbbképzés — magasabb fokon A népművelők tovább­képzésének alapdokumentu­mát a minap készítette el a megyei tanács művelődésügyi osztálya a Latinca Sándor Me­gyei Művelődési Központtal közösen. Az érdekeltek, a szakemberek véleményének meghallgatása után összegez­ték a »kívánságokat«, figye­lembe véve az országos ta­pasztalatokat, s melléjük téve a korszerű követelményeket Is. A népművelők továbbkép­zésének új terve és programja nemcsak egy évre határozza meg a fejlődés útját, több év­re szóló terv ez, melynek ered­ménye is csak pár év múlva, a tapasztalatok birtokéban lesz mérhető. A LEXIKONOKBAN talál­ható adatok szerint Deli An­talnak semmi köze Somogy- hoz, mivel tolnai határban fekszik Gerényes, ahol meg­látta a napvilágot Felívelő művészi pályája a szentendrei művésztelepen bontakozott ki, itt érte utói a halál is, idős korában. Gerényes és Szentendre között azonban van egy jelentős állomása éle­tének: Kapospula. Vasúti ór édesapja az iskolaérett gyer­mek miatt változtatott lakó­helyet, s költözött a kis puíai őrházba, amelyben 1915-ig él­tek. Deli Antalban itt érlelőd­hetett meg az a vágy, melynek később tehetsége révén eleget is tudott tenni. Képzőművé­szetünk, egyik számon tartott alakja lett, aki: el vonul tan élt. magáról hírt csak képei által adott. Deli Antal ébresztése Szomorúságra adna okot, ha csak a pulal évek puszta té­nyét »könyvelhetnénk« el ma­gunknak, nem Ismerve művé­szeti tevékenységét. Halála után, az 1960-as évék elején, igaz, rendeztek egy emlékkiál­lítást műveiből a Rippl-Rónai Múzeumban, Deli Antal mű­vészete azonban nem szívó­dott föl közművelődésünk haj­szálerein. Még csak neve sem vált Is­mertté, Kapospulán te alig tudnak róla. Művészetének ér­tékét hogy ismernék, akárcsak •otthon« is? Deli Antal végrendeletében azt kérte, hogy Szentendréről vigyék a kapospulai sírkertbe. Tehát itt nyugszik somogyi földünkben, az Ő szülőföld­jén, szülei mellett. Sírját test­vére, Dell József gondozza. Amikor fölkerestem Deli Jó­zsefet, többet találtam, mint vártam. Deli Antal emlékét kerestem és művészetére lel­tem. Munkásságának csak egy hányadát őrzi gondosan József testvére, megosztva a többi testvérrel, hozzátartozóval, de így is több százra tehető a képek, vázlatok, tervek szá­ma, melyek a falakon és egy erre a célra készített fadoboz­ban találhatók. Néhány olaszországi vázlat, akvarell, ennél több szentend­rei pasztell — ezek kiállítási a valók. A tengerkékben, olaj­zöldben játszó kis pasztellek a modern festészeti irányzatot magáévá tevő alkotó törés- mentes művészetét reprezen­tálják. Kérdés: kinek? Időn­ként talán egy-egy érdeklődő előtt bontják ki a fadobozt, nyitják ki a szobákat, hogy a falakon »megszólalhassanak« a képek. így találkoztam én Is Deli Antal művészetével. ILYEN GAZDAGSÁGOT nem szem előtt tartani? Mi lehet a megoldás? Szívemre hallgatva s meggondolva, Ka­pospula vezetőinek figyelmé­be ajánlom Dell Antal emlé­kének, hagyatékának ápolását. h. b. A szakember-ellátottságot is természetesen föl kellett mér­ni a tervezéskor: mindössze nyolc képesítés nélküli, főhi­vatású népművelő dolgozik Somogy megyében művelődési otthonban, klubkönyvtár jelle­gű intézményekben. A tervezéskor figyelemmel kellett lenni a megváltozott közigazgatási struktúrákra is, valamint a népművelők to­vábbképzésének eddigi gya­korlatából adódó tapasztala­tokra. A közigazgatás átszervezése szükségessé tette a megyei közművelődési szakfelügyelet korszerű megszervezését —ál­lapítja meg a dokumentum. Munkáját a közoktatásban már ismert szakfelügyelethez ha­sonlóan végzi: vizsgálja a művelődés irányítását, a helyi tevékenységet, törekvéseket A szakfelügyelet két fő ágazatra oszlik: könyvtári és művelő­dési intézményi szakfelügyelet­re. A főhivatású népművelők részére népművelők klubját szerveznek Barcson, Csurgón, Marcaliban, Siófokon, Bala- tonbogláron, valamint Kapos­váron, ahol a járási, körzeti klubok képviseltetik magukat. A népművelők klubjában el­sősorban elméleti kérdésekkel foglalkoznak a részvevők, megismerkednek a Népműve­lési Intézet, a Fővárosi Műve­lődési Ház munkájával is. Negyedévente hívják össze az igazgatók tanácsát, amely­nek. feladata a tanácsadás mel­lett a végzett munka haté­konyságának állandó mérése lesz. A nyolc képesítés nélküli népművelőnek a szakmai mi­nimum elsajátítására tarfo­lyamot szerveznek, ennek tan­anyaga elegendő lesz arra, hogy a képesítés megszerzé­séig — így szól a szerződésük is — elláthassák feladatukat Egyben felkészítik őket a szombathelyi főiskolára, ahova 1972-ben beiratkozhatnak. Már ebben a tanévben te szép számú somogyi népművelő ül a főiskola padjaiban, őket is bekapcsolják a megyei to­vábbképzési programba. A már megerősödött szak­ágazatokban megyei stúdiókat szerveznek: a színjátszó-ren­dezőknek, a néptáncosoknak, a kórusvezetőknek. A nyári egyhetes tanfolya­mok száma így megcsappant de nem váltak teljesen fölös­legessé. Azokban a szakágaza­tokban, melyek még nem ér­ték el a kívánt színvonalat egy-, illetve kéthetes bentla­kásos tanfolyamot szerveznek a fonyódi Karikás Frigyes Gimnáziumban. Itt oldják meg a honismereti szakkörvezetők továbbképzését. Részükre nyári tábor lesz Kőröshegyen ésSo- mogyváron is. A bábjátszás terén te előbbre kell lépnie a megyének a jövőben. A film- esztétika te helyet kap a nyá­ri programban; 1972-ben elő­ször hívják össze a néprajzi kisfilmeseket. Egyre magasabb köve­telmények állnak a népműve­lés előtt Nem »dömping« munkára gondolunk, hanem tartalmas, színvonalas és fo- ’ lyamatos, állandóan fejlődő népművelésre, amelyben az első lépcsőfokra a második épül. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. október 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom