Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-24 / 250. szám
A távlati tervezés kidolgozásához egységes szemléletet és cselekvést II gazdasági aktívaértekezlet vitája a Parlamentben „Nincs szükség gyökeres változásokra gazdaságpolitikánkban* A kormány által összehívott pénteki gazdasági aktíva- értekezleten Fock Jenőnek, a kormány elnökének beszámolóját vita követte. Valamennyi felszólaló helyeselte az aktívaértekezlet összehívását, üdvözölte a beszámoló őszinte hangját, az eredmények és a problémák reális értékelését Gazdaságosság, fokozott felelősség A felszólalók többsége a beruházások területén tapasztalható feszültségekkel foglalkozott. A TVK (a Vegyiműveket Tervező Vállalat), az ózdi kohászati üzemek és több más vállalat igazgatója arról szólt, hogy a beruházási kapacitásokhoz viszonyított túlzott kereslet miatt drágulnak az építkezések, szétaprózódnak az erők, évekig elhúzódnak a beruházások. Több hozzászóló a kormánytól is hatékony intézkedéseket kért az erőinkhez mérten túlzott »beruházási étvágyk megfékezéséhez. Mint mondották: jobb szervezéssel szinte mindenütt meggyorsíthatják a folyamatban levő beruházásokat. Az ózdi kohászati üzemek ismert nagy építkezésén mintegy két évvel csökkentették az előkészületi időt. Ez azonban csupán a teendő egyik fele. Ugyanefmek a vállalatnak a vezérigazgatója szerint a beruházások hatékonysága és gazdaságossága erőteljesen növelhető, ha korlátozzák a tervezők »fantáziáját«, ha az új létesítményeknél a gazdaságosságot helyezik előtérbe. — Közhely, hogy a holnap gazdaságát a mai beruházások határozzák meg — mondotta Somló György, — Alapvető követelmény viszont, hogy a beruházásokat hatékonyan és gyorsan végezzük. E témához Huszár Andor hozzáfűzte, hogy lényegesen javítani lehet a beruházási helyzeten, ha a beruházásokkal kapcsolatos döntéseikért az üzemek vezetői fokozott felelősséget vállalnak. A munkafegyelem, a tervezés és a szabályozók Gál László és több más felszólaló rámutatott, hogy a beruházási feszültségekből vezethető le a népgazdaság jó néhány egyéb problémája, köztük a külkereskedelmi mérleg és a költségvetés hiánya. E jelenség veszélyeztetheti a mai kedvező fogyasztási színvonalat, életszínvonal-politikánk megvalósítását is. Többen javasolták, hogy nélkülözhető beruházásokat ne kezdjenek el 1972-ben, inkább használják ki jobban a már meglevő kapacitásokat. A gépek egy része ugyanis — köztük a közelmúltban nyugatról importált legmodernebb berendezések is — kihasználatlan. A SZOT titkára megjegyezte: megfelelő bérpolitikával is ösztönözni kell arra, hogy valamennyi gép kezeléséhez, valamennyi építkezéshez legyen elegendő munkaerő. A felszólalók többsége a termelés gazdaságosságának kérdéseivel is folgalkozott. Az Országos Gumiipari Vállalat vezérigazgatójának véleménye szerint a hatékonyság növelésének legcélravezetőbb módja a gyártmánystruktúra megvál- toztatásaA Ngykőrösi Konzervgyár igazgatója a termelés vertikumának kialakításában, vagyis az egymáshoz kapcsolódó üzemek szerves együttműködésében látja a hatékonyság növelésének egyik fontos eszközét. Az értekezlet egyik központi témája volt a munkaerőhelyzet elemzése, ezen belül annak a kérdésnek a vitája, hogy milyen módon lehetne csökkenteni az Indokolatlan munkaerőmozgást. Héhány felszólaló adminisztratív intézkedéseket tartana szükségesnek. A felszólalók többségének — mint például Érdi Tamásnak — az volt a véleménye, hogy a dolgozók nagyobb megbecsülésével lehet megszilárdítani a törzsgárdát. Véleménye szerint valameny- nyi vállalatnak össze kell fognia ahhoz, hogy a munkahelyét könnyelműen otthagyó dolgozó másutt se kapjon nagyobb bért, nagyobb megbecsülést. E kérdéssel kapcsolatban dr. Somló György a munkafegyelem és az anyagi érdekeltség kölcsönhatását elemezte. Dobos György, Szenes Endre és egész sor más gazdasági vezető elemezte külkereskedelmi mérlegünk helyzetét, leemelve az export fokozásának jelentőségét. Lig- nimpex különösen a szocialista országok gazdasági integrációjában lát újabb nagy lehetőséget külkereskedelmi forgalmának további fellendüléséhez, gazdaságosságának fokozásához. Több más vállalat vezetője arról szólt, hogy a nyugati piacokon tapasztalható gazdasági lanyhulás ellenére — főleg a nemzetközi kooperáció kiépítésével — tovább akarják szilárdítani pozícióikat. A vállalatok többsége azonban mindenekelőtt a szocialista piac bővülésével számol külkereskedelmi terveinek kidolgozásakor. Többen szóvá tették a túlzott importot Egységes vélemény alakult ki az értekezleten annak megítélésében, hogy a gazdasági mechanizmus jelentős eredményeket hozott, s a hibákat a reform keretei között, ismert gazdaságpolitikai céljainknak megfelelően kell minél előbb kijavítani. Pulai Miklós a szabályozók következetesebb érvényesítésére hívta fel a flsv"lmet. — Ez az elv — mint mondotta — pénzintézményeinkre is vonatkozik. A Magyar Nemzeti Bankban is előfordult, hogy túlzott engedékenységgel a szabályozókat néha a vállalati igényekhez igazították, és nem a vállalat vette , tudomásul, hogy a hitelpolitikai intézkedések rá is vonatkoznak. Mint mondotta: a jogszabályokat mindenkire határozottan és megalkuvás nélkül kell alkalmazni. Sokan -sü-vr, ék a munka jobb összehangolását a vállaló,! kul/.u as a vállalatokon belüli kooperáció megszilárdítását. Hangsúlyozták, hogy valamennyi színien felelőssé kell tenni a vezetőket a hozzájuk tartozó terület munkájáért. Érdi Tamás szóvá tette, hogy ha valamely vállalatnál egy vezető különösebb fegyelmezetlenséget nem követ el. »csupán1“ gyengén dolgozik, akár nyugdíjazásáig is vezető pozícióban maradhat. Hangsúlyozta, hogy a vezetőktől nemcsak a gyenge, hanem a közepesen jó munka is kevés, ha a vállalat érdeke fokozott erőfeszítéseket, jelentősebb kezdeményezéseket követel. Többen arra hívták fel a tárcák vezetőinek figyelmét, hogy ők is határozottabban éljenek felügyeleti jogaikkal. Ha ezt elmuiasztjá-í, a Vd.iaj.a- tok — sőt a népgazdaság — életében is komoly zavarok támadhatnak. Több felszólaló hangsúlyozta, hogy nehézségeink elhárításához, a szilárd fegyelem megteremtéséhez elengedhetetlen a kollektívákban rejlő segítőkészség felhasználása, a munkahelyi demokratizmus kibontakoztatása. A vitában mint elengedhetetlen követelményt hangsúlyozták a felszólalók azt is, hogy a gazdasági vezetők minden poszton egységesen értékeljék a gazdasági életben meglevő hibák okait, és még inkább egységesek legyenek ezeknek az okoknak a felszámolásában. A felszólalók véleménye szerint a mostani aktívaértekezlet is közelebb vitte a vezetőket ennek a szemléletnek a kialakításához. Az aktíva tanulságait Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke foglalté össze. Fock Jenő összefoglalója A Minisztertanács elnöke az egész napos vita tanulságait összefoglalva, megállapította, hogy a tanácskozás hangja őszinte, a véleménycsere nyílt volt; jó szellemű hozzászólások hangzottak el, s ezen a tényen nem változtat, hogy egyik-másik kérdésben nem teljesen ért egyet a felszólalókkal. — A tanácskozás megrendezésének egyik célja az volt — hangsúlyozta —, hogy elősegítse az egységes szemlélet kialakítását mindazoknak a kérdéseknek « megítélésében, amelyek a pártot, a kormányt, a gazdasági szakembereket, s általában az állampolgárokat naponta foglalkoztatják. — Természetesen ilyen egységes szemlélet kialakítása egyetlen nap alatt aligha lehetséges — mondotta —, de elmondhatjuk: a tanácskozáson közelítettünk e felé. így van ez még akkor is, ha az eszmecsere során félreértések is előfordultak, s nehá- nyan bátortalanul szóltak a tényleges problémák megoldásáról. — Jövő évi tennivalóink kialakításához, tervezett kormányzati intézkedéseinkhez vártunk és kértünk támogatást az aktívaüléstől — folytatta ezután Fock Jenő —, mégpedig akkor, amikor jövő évi tervünk és költségvetésünk tulajdonképpen még nem készült el, tehát Idejekorán. Ügy vélem: joggal remélhetjük, hogy a következő hónapokban a konkrét tennivalók kimunkálásánál, az intézkedések meghozatalánál hasznos támogatást kapunk majd a gazdasági élet különböző szintjein dolgozóktól. Ehhez ad biztatást az aktívaülés is, amelynek részvevői maguk is tudják, hogy milyen fontos tennivalóink vannak, hogy elhatározó lépések előtt állunk. — Mindez nem jelenti azt — hangoztatta —, hogy bármiféle gyökeres fordulatot terveznénk, akár gazdaságpolitikánkban, akár gazdaságirányítási rendszerünkben. De következetesebbek akarunk lenni, mint eddig voltunk, ugyanazon célok elérése érdekében, amelyeket már korábban is magunk elé tűztünk. Ennek érdekében azt várjuk: értsenek egyet a határozottabb kormányzati magatartással, az állami fegyelem megszilárdításával, még ékkor is, ha az nem kellemes, de a kormány megítélése szerint mindenképpen szükséges és hasznos. Amennyire megállapítható, ez az egyetértés megvan. Fock Jenő felhívta a figyelmet a fokozott takarékosságra a beruházásoknál, a készletezésnél, az importnál és hangsúlyozta az export növelésének szükségességét Gazdaságpolitikánk egészében helyes, jól szolgálja céljainkat A miniszterelnök bírálta azokat a nézeteket, amelyek szerint a gazdasági magatartásunk — a beruházások csökkentése, a tőkés import mérséklése stb. — restrikciós (visszafogó) jellegű. — Helytelen az ilyen leegyszerűsítés — mondotta —, hiszen van ötéves tervünk, amelyet valószínűleg túlteljesítünk majd, s itt semmiféle restrikcióról szó sincs. Gazdaságpolitikánkat, amelyet a kongresszus is megerősített, ma is jónak tartjuk, a szerint dolgozunk s ez szabja meg gazdasági tevékenységünket minden tekintetben. Gazdaságirányítási rendszerünkről sokszor elmondtuk már ugyan, hogy nem örökérvényű, hogy állandóan tovább kell fejleszteni, s lehetnek egyes pontjai, melyek módosításra szorulnak, egészében azonban helyesen, jól szolgálja céljainkat Felmerülő hibáit természetesen, észre kell vennünk, s ha valaki ilyet szóvá tesz, semmiképpen sem szabad úgy tekinteni rá, mint aki gazdaságirányítási rendszerünket akarja támadni. — ötéves tervünk teljesítésével kapcsolatban egyébként inkább arról van szó — folytatta —, hogy az idén a vártnál dinamikusabban fejlődött népgazdaságunk. Néhány területen talán túlságosan is; ilyen terület a beruházás és a készletnövekedés, valamint az import, ezen belül és elsősorban a tőkés import Ezzel kapcsolatban a miniszterelnök felsorolta a tervezett fontosabb intézkedéseket. — Az importot a jövő évben mérsékelni kívánjuk — mondotta —, különösen tőkés viszonylatban. A készleteket is csökkenteni akarjuk. A beruházásokról szólva a miniszterelnök elmondotta, hogy az idén a tervezett 83 milliárddal szemben 100 mil- liárdot ruházunk be, ami indokolatlanul nagy növekedés. Fock Jenő ezután a veszteséges, illetve nyereséges vállalatok vagy gyártmányok, más fogalmazásban a jól és rosszul dolgozó vállalatok problémakörével — mint a vitában többször érintett témával — foglalkozott. Egyetértett azzal, hogy nem mindig igaz ez az elv: a veszteséges vállalat rossz, a nyereséges pedig jó vállalat. Ugyanez elmondható egy-egy gyártmány esetében is. Itt tiszta helyzetet kell teremteni, alaposan meg kell vizsgálni: egy veszteséges vállalat tényleg any- nyira veszteséges-e, hogy rekonstrukcióval, néhány évi jó munkával sem lehet nyereségessé tenni, s egy gazdaságtalan gyártmány tényleg any- nyira ráfizetéses-e, hogy végképp neim érdemes foglalkozni vele. önállóság és melléküzemági tevékenység Foglalkozott a miniszterelnök az összevont nagyvállalatok kérdéseivel is. — Most is az a véleményem — mondotta —, hogy e lépés nélkül nem sikerült volna a gazdasági reformot olyan gyorsan bevezetni, mint ahogy megtettük. De emellett igaz az is, hogy az összevont nagy- vállalat (az esetek túlnyomó részében budapesti központú vállalat) olykor annyi önállóságot sem hagy a hozzá került másik vállalatnak, amennyivel az a régi tervutasításos rendszerben rendelkezett. Az ilyen gyakorlat ellentétes a kormányzat szándékával, a társadéi''”’ érdekével. —■ Minden összevont nagy- vállaíimul oiztosítani kell a beolvadt vállalatok szabad véleménynyilvánítását — hang- súyozta a miniszterelnök. — Ha egy vállalat bebizonyítja, hogy önállóan (tehát nem egy összevont vállalat részeként) jobban, eredményesebben tud dolgozni, lehetőség van rá, hogy megkaphassa az önálló vállalat jogállását. Azokkal az észrevételekkel kaocsolatban, amelyek szerint a kis üzemekben, a szövetkezeti melléküzemágakban a dolgozók többet keresnek, mint a nagy ipari vállalatoknál, noha az utóbbiakban nagyobb nemzeti jövedelmet termelnek, a miniszterelnök úgy vélekedett: ez nem minden esetben fenntartás nélkül elfogadható igazság arra, hogy a munkásokat hol célszerűbb foglalkoztatni. A m'ni.srterel- nök két konkrét példát említett: az öntödét és a nyomdát. Mert nyilvánvaló, há például egy nagy állami nyomdában a gépeket nem használják ki három műszakban, az sokkal több kárt okoz a népgazdaságnak, mintha a házi nyomdát akár 200 tsz-nél azonnal becsukják. Említést tett a kormány elnöke olyan várható rendszabályról is, amely megszabja: milyen esetekben és mennyivel fizethetnek többet a szakmunkásoknak a tsz melléküzemágakban, mint az állami vállalatnál. Az építőiparról szólva kifogásolta, hogy esetenként ösz- szehasonlítanak össze nem hasonlítható dolgokat, mint például az állami építőipar és a házilagos építkezés egy főre jutó termelési értékét. Nem lehet egybevetni a gépesített ipari, házgyári építkezéseket a hagyományos építéssel, a malterozással, a téglarakással, a javítómunkával. Az utóbbi tevékenységre továbbra is szükség van. Példák egész sora igazolja, hogy szükség van a szövetkezeti, a tanácsi iparban, tsz- melléküzemágakban azokra a kisüzemekre is, amelyek — méretüknél fogva — mozgékonyabban működhetnek. Az árak kérdését érintve Fock Jenő kijelentette: — Mind a termelői, mind a fogyasztói árak tekintetében továbbra is fenntartjuk a kötött, a maximált és a szabad árak kategóriáját. Természetesen előfordulhat például a világpiaci árak változása következtében, hogy az árak korrekciójára van szükség, ez azonban nem azt jelenti, hogy az említett három árformán kell változtatnunk. , A munkaerőkérdésről, a népgazdasági és a vállalati érdek összhangjáról A munkaerőkérdésre áttérve Fock Jenő bírálta azokat az álláspontokat, amelyek szerint nem lehet fegyelmet tartani, nem lehet elbocsátani a lógósokat és nem lehet igazságosan bérezni, mert akkor a dolgozók egy része otthagyja a vállalatot. Ha megvan az” egyetértés és egységesen cselekedve a hanyagokat, a lógó- sókat, a fegyelmezetlenkedő- ket felelősségre vonják, elbocsátják, akkor végül is rendre lehet őket tanítani, mert ne-r lesz munkahely, amely befogadja őket Kitért a miniszterelnök arra — » vitában ja elhangzott — óhajra: gondoskodni kell arról, hogy a népgazdasági és a vállalati érdek ' mindenkor összhangban legyen. Megjegyezte azonban: — Nem tudunk kialakítani olyan rendszert, egyébként ez sehol a világon még nem sikerült, hogy a vállalati és a népgazdasági érdek mindig pontosan egybeessék Hosszabb távon ez megvalósítható, de a kétféle érdek mindenkori állandó "--•’hangját nem lehet biztosítani. — Ugyanakkor elvárjuk — folytatta —, hogv ahol a nép- gazdasági és a vállalati érdek közötti ellentmondás nagyon is kiélezett, bátran és ketUS időben hívják fel erre a felsőbb párt- és kormányzati szervek figyelmét. Az irányító szervek pedig intézkedjenek. Ebben a témakörben foglalkozott a miniszterelnök azzal az észrevétellel is, miszerint — legalább is rövid távon — rár fizet az a vállalat, szövetkezet, amely következetesen érvényesíti a társadalmi érdeket. Példaként emlékeztetett rá: két évvel ezelőtt a képviselők parlamenti felszólalásokban bírálták, hogy eltűnnek a boltokból az olcsóbb, divatos cikkek. A ruházati ipar és a belkereskedelem igyekezett ezt a hiányt pótolni. Elismerésre méltó eredményeket értek el, de az is tény, hogy amelyik vállalat nem vette figyelembe a parlamenti vitát, a kormányzat intézkedését, az ebben a két évben jobban Járt, mert drágább anyagokat dolgozott fel, s nagyobb nyereséget ért el, mint az, amelyik a közérdeket tartotta szem előtt — Ebből azonban nem szabad olyan következtetésekre jutni — hangoztatta —, miszerint nem kell törődni a társadalmi érdekkel. A párt és a kormány vezetőinek gondoskodniuk kell arról, hogy azok játjanak jobban, akik az egész közösség érdekében cselekszenek. — Ez nemcsak vállalati szinten igaz, hanem a vállalaton belül, az egyes emberekre nézve is. Ezzel kapcsolatban tett említést a miniszterelnök a tv egyik riportműsoraról. Az abban szereplő munkás joggal sérelmezte, hogy azért rakosgatják egyik munkahelyről a másikra, mert kiváló munkával mindenütt magas teljesítményt ér el. — Ilyennek — mondotta — nem szabad megtörténnie, és ez az, ami nem kormányzati intézkedést követel, hanem üzemi, párt-, szak- szervezeti, művezetői magatartást, közbelépést. Közös erővel, eggyüttesen Befejezésül a közgazdasági propaganda és tájékoztatás kérdéséről szólt a miniszterelnök. Kifejezte meggyőződését, hogy a gazdasági életről nyújtott tájékoztatás nyílt, őszinte és megfelelő. A közgazdasági propaganda azonban nem kielégítő, nem eléggé hatékony. — A Parlamentben a kormány expozéjában is felszólítottuk a közgazdászokat arra, hogy most elsősorban az üzemen belüli szervezettség kérdéseivel foglalkozzanak — mondotta. Ami a tájékoztatásnak a tömegek körében elért hatását illeti, a miniszterelnök annak a véleményének adott hangot, hogy a gazdasági helyzet megítélésében mind a lakosság, mind az üzemek és intézmények körében sok a szélsőséges vélemény. — Intézményeink, vállalataink helyzetünket a valóságosnál jobban ítélve a költségvetést feneketlen zsáknak tekintik, amiből tetszésük szerint markolhatnak. Sok vállalat, és sok állampolgár viszont a saját helyzetét másokéhoz hasonlítva rosszabbnak látja. Én viszont — mondotta Fock Jenő — helyzetünket úgy ítélem meg, hogy semmi okunk sincs az idegességre, nincs szükség gyökeres változtatásokra a gazdaságpolitikában. A hiányosságokat azonban minél gyorsabban fel kell számolni, s ehhez határozott kormányzati Intézkedések is kellenek. A problémákat közös erővel, együttesen kell megoldani. összhangban kell dolgozni, mert enélkül a legjobb kormányzati intézkedés sem hozhat eredményt. — Meggyőződésem, hogy a párt és a kormány politikájának megvalósításához megkapja a szükséges támogatást — fejezte be Összefoglalóját Fock Jenő. (MTI) SOMOGYI RfiPUP ítn. afcMtar«.
