Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-22 / 248. szám
Siker I az építésügyi iiimnapokon ] Szép sikerrel zárult tegnap az építésügyi műszaki filmna- pok vetítéssorozata. A bemutatott filmeket mintegy 300— 350-en nézték meg, s az építőipari vállalatok és szövetkezeteik számát tekintve, ez jónak mondható. S ami különösen kellemes meglepetés volt: ezúttal nemcsak a beruházó és tervező vállalatok képviselői nézték meg a bemutatott filmeket, hanem a kivitelezők közül is sokan. Szerencsés ötlet volt az is, hogy a fiimna- poíkat összekötötték a különböző műszaki könyvek helyszíni árusításával. Az ÉTK filmtárában meglevő anyagból gondos kézzel választottak a rendezők. Az építési propaganda elvei alapján szakszerű és mértéktartó módon. A vetítések során gyakorlatilag nem akadt az építőiparnak olyan területe, amelynek legfontosabb technikai és technológiai újításait ne láttuk volna a vetítővásznon. S ez tükröződött a második nap programéban is, annak ellenére, hogy a bemutatott filmek film technikai szempontból, agitatív erőben, szakmai téren és ábrázolási módban nem voltak egyforma erősségűek, illetve színvonalúak. Nagyon tetszett az üvegnek a modern építészetben betöltött szerepét ismertető színes film, csakúgy, mint az angol Robertson oég megbízásából készített s a oég termékeit — újfajta építőanyagokat és korszerű szellőzőberendezéseket — bemutató színes film. A filmet a módszere — ahogy a nézőt a probléma felvetésétől a különböző tudományos kísérletek során át meggyőzi, majd a megoldást ajánlja — a szakma legjobbjai közé emeli. A zömében szákmai—műszaki filmek bemutatóján rendkívül üdítő volt az a negyedóra, amelyet az ország népi építészeti emlékeinek celluloidszalagra rögzített színes látványa szerzett. Kevésbé sikerültek viszont a balesetelhárítással és a munkavédelem erkölcsi problémáival folgalkozó filmek. Emberi-társadalmi problémáról lévén szó: a néző megszokta az áttételes képi ábrázolást, amikor a cselekményből bomlik ki — fokozatosan — a konfliktus és a tanulság. Az említett két film alkotói azonban — egyébként érthetően — nehezen mozogtak ezen a számukra kevésbé ismert területen. Noha példáik szakmailag tökéletesek voltak, a megoldás mégis túlságosan didaktikusra sikerült: minduntalan kilógott a lóláb, a mindenáron okítás szándéka. S így a várt meggyőző erő, a mozgósító ösztönzés helyett a nézőtéren minduntalan harsány derűt fakasztottak a különböző, groteszkre sikerült megoldások. Teljes joggaL összefoglalva mégis azt mondhatjuk, hogy méltó volt az építőipar hatalmas feladataihoz, erőfeszítéseihez ez a kétnapos vetítéssorozat. Tiszteletre méltó igyekezettel válogatta össze az ETK (zömmét a saját filmstúdiójában forgatott filmekből) az anyagot, amelynek minden egyes darabja azt kutatta-kereste s mutatta be, hogy miiként lehetne jobban, olcsóbban, kor szerűbben, termelékenyebben építkezni. Ha a bemutatott filmek hasznos gondolatokat ébresztettek — márpedig sok ilyen volt —, akkor igazinak mondhatjuk a Somogy megyei építésügyi filmnapok sikerét. Cg. T. A tudás „mércéje“: A tanulás-tanítás hatékonysága A tanulók teljesítményének elbírálásáról, a tudás «-méréséről-« adtak tájékoztatást a Művelődésügyi Minisztérium illetékesei az MTI munkatársának. Elmondták, hogy iskoláinkban az utóbbi években az ellenőrzés, az értékelés, az osztályozás korszerűsítésére törekszenek. Ennek engedményeként a tanárok fokozottabb figyelmet fordítanak a tanulók megismerésére, a tájékozódás folyamatosabbá és sokoldalúbbá tételére. Kétségtelen tehát az előrelépés: csökken azoknak a pedagógusoknak a száma, akik az úgynevezett verbális leckefelmondással ellenőriznek. A feladatlapok és munkafüzetek alkalmazása révén megbízhatóbbá váltak az ellenőrzési és értékelési formák. Bőven van még tennivaló azonban az ellenőrzés és értékelés tervszerűbbé tételében, az »osztályzatközpon tú- ság« megszüntetésében. A minisztérium illetékesei hangsúlyozták: Fő kérdésnek nem az osztályozást és az osztályzatokat, hanem a tanuláshatékonyságát kell tekinteni. A sokoldalú, folyamatos információszerzés legfontosabb területe a tanítási óra, de azt kiegészítheti a tanórán kívüli tájékozódás is. — Természetesen nem elegendő, hogy az értékelésre, az osztályozásra vonatkozó elveket a pedagógusok között rendszeresen tisztázzuk. Feltétlenül szükséges, hogy az iskola időközönként a szülőkkel szót váltson erről a témáról, ismertesse velük a főbb elveket, s meggyőzze őket arról: sem nekik, sem gyermeküknek nem érdekük a hamis értékelés. Szeretnénk hangsúlyozni ezúttal is: Elsőrendű fontosságú, hogy a tanulók fejlődjenek, személyiségük gazdagodjék, sokoldalúan művelt felnőtteké váljanak — ebből adódóan világos: nem az a mérvadó, hogy egy-egy felelet alkalmával milyen érdemjegyet kapnak. Az ellenőrzés, értékelés, osztályozás gyakorlatában további előrehaladást csak akkor várhatunk, ha általában növekszik a pedagógiai kulturáltság, ha sikereket érünk el a konzervatív pedagógiai nézetek leküzdésében, ha előrelépünk a tanulás—tanítás folyamatának korszerűsítésében — fejezték be a tájékoztatást a minisztériumi szakemberek. dh (Ifí!hiúimmá Ferihegyi repülőtéren sokan várakoztak az érkező párizsi repülőgépre. Egy népes család izgalommal leste a vámterületre nyíló ajtót. A többi várakozó akarva, nem akarva megtudta beszélgetésükből, hogy Lujza nénit várják, aki hosz- szú évtizedek után végleg visszatért Magyarországra. Azt is elárulta hangos beszélgetésük, hogy két rokoncsalád várakozik a gazdag Lujza nénire. Mindkettő azt szeretné, ha Lujza néni hozzájuk költözne. — Mikor jön már Lujza néni1 — nyafogott egy négyéves kislány, akit kicipeltek az amerikás nagynéni fogadtatására. — Mindjárt! Adélig gyakorold a versikét! — Már elfelejtettem. '— Az előbb még tudtad! — mordult a gyerekre a mama. — Tessék gyorsan elmondani! Jól nézünk ki, ha elfelejtetted ... A Pistike biztosan jól elmondja az ő versét, és akkor mindent ők kapnak. A gyerek belekezdett: »■Eljött a boldogság napja. — Az egész család leste: — Megérkezett Lujza néni — Mihozzánk, Pestre-». — Jól van, Bözsike! És mit kell csinálni utána? — Meg kell csókolni Lujza nénit. — És át kell ölelni a nyakát ... Nehogy elfelejtsd a verset! Ugyanebben a pillanatban a család másik ága Pistit oktatta. Neki hosszabb rezsikét kellett elmondani. Igaz, ő már ötéves is elmúlt. Amíg a vámtisztek a dolgukat végezték, Pistike és Bözsike mamája »diplomáciai tárgyalást■» folytatott. — Nézd, Mária — mondta az idősebbik —, Lujza néninek jobb dolga lenne nálunk. Nagyobb a lakásunk és au- togejzírünk is van. Lujza néni biztosan minden nap fürdőit Cincinnatiban. Nálatok csak egyszer egy héten van melegvíz. — Drága Irénem, én úgy gondolom, hogy a mi külön bejáratú szobánk főnyeremény lesz Lujza néninek. Nálatok vagy neki kellene átjárni a ti szobátokon, vagy nektek az övén. Nem vitás tehát, hogy hozzám jön lakni. — Bezzeg, amikor a Zsiga bácsi kiment Lujza nénivel Amerikába, a te anyád kí- gyót-békát kiáltott rájuk. — No, nézd csak! Még te beszélsz? A te apád évekig nem válaszolt a leveleire. Csak akkor kezdett írni, amikor megtudta, hogy meggazdagodtak. De édesem, ne veszekedjünk! Nektek is hozott, nekünk is hoz... Bözsike ment oda hozzájuk: — Mama, a Pisti azt mondja, hogy nem csókolja meg Lujza nénit, ha olyan bajusza van, mint a Piroska néninek. Akkor én se csókolom meg. — Nem bajuszos, Ss tanuld tovább a verset! A vámolás még mindig Orsós Józsi a diákotthonban »Azt hiszitek, hogy csak én ácsorgók fényért és szeretet ért a város kapuja előtt, én korbácsolom a ziháló szél hátát átkaimmal és üvöltöm az égig kivetettségem siralmait...? ... Sokan várjuk a kapukon kívül, hogy bizalmatok rézkrajcár javval megajándékozzatok !■» (Bari Károly veméből.) A VERS SORAI jutnak eszmbe, amikor Orsós Józsi, kis- tanítványunk otthonával, életkörülményeivel ismerkedem. Szent Lukács-puszta, de az itteniek csak Szentlukának nevezik a pár házból álló települést. A zselici erdőktől övezett kis völgyben, Gálos- fától 5 kilométerre fekszik. A házak a múltból ragadtak itt. Földes szoba, közös konyha, a régi cselédéletet idézik. Néhány cigánycsalád és az erdészet dolgozói lakják. Az erdő ad munkát, kenyeret az itt hogy is bírná egy kis gyerek. Pedig Józsi úgy indult, hogy ő így is eljár, mert tanulni akar... Kobak. így hívják Orsós Józsit osztálytársai. Mosolygós, értelmes kis arcán mindenki szeme megakad, ö most már a szentbalázsi hétközi diákotthon lakója. S ha valaki megkérdezi tőle, mi a kíTanulás után játék. vánsága, mit szeretne, a válasz egyszerű. Jól tanulni, elvégezni a nyolc osztályt. Nincs is panasz rá. Négyes, ötös jegyeit sorakoznak a naplóban, Józsi ellenőrzőjében. Mindent, mindenkit szeret A tantárgyak közül a magyart, az oroszt, a számtant Tudja, hogy őt is szeretik pajtásai, nevelői. A diákotthonban kilenc cigány szülő gyermeke lakik még. Mind jól érzik magukat Mint az iskolában, Józsi itt sem érzi, hogy származása miatt megkülönböztetnék. De erről nem is beszélünk. Inkább arról, mi szeretne lenni? Az autók tetszenek neki. Talán gépkocsivezető? És ha tovább tanulna? Mosolyog: — Az még messzi van ... «•MESSZI«, de nem elérhetetlenül. Okos kobakjában elférnek a tudományok. Saját szorgalma, a nevelők munkája, a társadalom lehetővé teszik számára a tudás megszerzését, a fölemelkedést... Messze van a pusztától az Iskola. H. J. Az általános iskola diákotthona. Somogyi művészeti szemle '72 és Ki mit tud? A színvonalas produkciókat kiemelt rendezvényeken is bemutatják élő népnek. Józsi édesanyja is az erdőn keresi meg a négy kiskorú gyermeknek a mindennapi betevőre valót. Innen járt iskolába naponta Józsi, az öt kilométerre levő faluba. Gumicsizmáját ragadós sár húzta, arcát szél verte, télen kis társaival tört nyomot a hóban. Az még csak hagy- ján, amikor Gálosfára kellett mennie iskolába, de amikor felsős lett, az ötödik osztály tanulója, a tíz kilométerre levő körzeti iskolába, Szentbalázs- ra kéllett utaznia. Pedig ő szeret tanulni. Szereti az iskolát, nem akar kimaradni, mint sok gyerek a pusztáról. Naponta tíz kilométert gyalogolni, húsz kilométert utazni, reggel fél hétre az állomáson lenni, este sötétben hazatérni, nem ért véget. Pistike papája Bözsike apjával tárgyalt: — Nekem mindegy lenne, hogy Lujza néni kinél lakik, de ő járna jól, ha befektetné a pénzét az én újfajta akkumulátorom kivitelezésébe. — Mi viszont bevennénk a müanyagrészlegbe. Óriási perspektívát jelentene, ha az ő pénzével dolgozhatnánk. — Látom, a cél érdekében Pistikét is mozgósítottátok... — Ti meg Bözsikét... Nyílt az ajtó, és Lujza néni megjelent az előcsarnokban. Nem volt bajusza, de se a versikékre, sem pedig a csókokra nem került sor, mert a dollármama a virágcsokrokkal felszerelt családtagok felé fordult, és kedvesen így szólt: — Ti vagytok a testvéreim gyerekei és unokái? Nagyon örülök, hogy megismerhettelek benneteket. Most két hónapra a Balaton mellé utazom, aztán veszek egy öröklakást. Mihelyt ott berendezkedtem, szívesen látlak benneteket egy jó kis uzsonnára. Na, szervusztok ... Palásti László Műkedvelő művészeti együtteseink, szólistáink gazdag évad előtt állnak: 1972-ben a hagyományos formában, új címmel: Somogyi művészeti szemle ’72 — ismét megrendezik a bemutatókat és ezzel párhuzamosan bonyolítják le a Ki mit tud? vetélkedőket. A Ki mit tud? vetélkedő a fiatalság népszerű, kedvelt művészeti versenysorozata. Az 1972. évi jubileumi verseny lesz. 1962-ben, tíz évvel ezelőtt indult útjára a népszerű vetélkedő. A most kezdődő program sorrendben az ötödik. Az eddigi Ki mit tud? vetélkedőktől eltérően most nem a televízió előtt kezdődik meg a verseny, Somogybán, a művészeti szemléken láthatjuk már a fiatalokat. A tv beszámol a csoportok, szólisták felkészüléséről, így ellátogatnak azokra a versenyekre is, ahol a községek, járások, városok bemutatói zajlanak. A bemutatókat az elmúlt évek gyakorlata szerint 1972ben is helyi (községi), üzemi, iskolai, körzeti, járási vagy yárosi sorrendiségben bonyolítják le. Megyei bemutatót, döntőt csak a Ki mit tud? részvevőinek rendeznek. Ennek időpontja: 1972. március 5. Kik jelentkezhetnek a Ki mit tud?-ra? Azok a fiatalok, akik betöltötték 14. életévüket és nem idősebbek 26-nál. Együtteseknél, csoportoknál 30 év a felső határ. Jelentkezési határidő: november 15. A jól szereplő csoportok számára kiemelt szereplési lehetőségeket biztosít a megyei tanács művelődésügyi osztálya. Részt vehetnek Balatonföld- váron a dunántúli néptáncosok évről évre megrendezésre kerülő fesztiválján, a balaton- lellei KISZÖV-fesztiválon, az ifjúság és művészet napján Igáiban, a Röpülj páva körök megyei bemutatóján, a Himnusz a békéről szavalóversenyen és más megyék tájjellegű rendezvényein. SOMOGYI NÉPLAP UV Péntek, 187L október 22, js|
