Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-21 / 247. szám
Lombhullúsi túra 'BEMUTATÓ UTÁN — Tudsz vélem lépést tártai? — kérdezte a hetvenkét éves néni a sétáján hozzá csatlakozó húszéves lányt. A lány mosolygott magában: Micsoda kérdés?! Ö, a húszéves ne tudna lépést tartani egy hetvenkét évessel?! Pedig nem tudott. Baba néni ugyanis negyven éve gyalogol rendszeresen: a hétvégeket túrázással tölti. Meg is látszik délceg tartásán, fáradhatatlan lépésein. Baba néni a Mecsek szerelmese. De ha kaposvári lenne, itt, Somogybán is fölfedezné az erdőket, mint ahogy föl is fedezték azok. akiit a »-víz— napfény—erdő—levegő*« imádói. A magyar, természetjárás története 1910-ben kezdődik, és 1911-ben már Kaposváron is megalakult az első turistaegylet. Az illegális kommunista párt tagjai kirándulások ürügyén az erdőben tartották megbeszéléseiket. És a május elsejék titkos megünneplése a húszas-harmincas években a töröcskei erdőben ... Bencze József, a Kapos Természetjáró Egyesület elnöke elevenítette föl ezeket a történeti emlékeket avató beszédében. »Víz, napfény, erdő, levegő" a turisták négy barátja közül most a vizet ünnepelték a Négy testvérforr ás «-személyében*«. — Hányán gyűltek össze vasárnap a Gyertyános-völgyben?» — Körülbelül kétszázan, fiatalok és idősebbek. A Hámán Kató Általános Iskola kórusa énekelt, egy kislány verset mondott a forrás tiszteletére — meséli Bencze József, miközben az őszi avarral borított erdei úton ballagunk. Az első jel — mely a források közeli jelenlétére utal — egy fa derekára szegeit, szabálytalan alakú tábla, rajta régies formájú betűk zengik Csokonai forrásdicséretét: *Megfrisselö árnyék fedez A csonka gyertyánok mohos tövében Tiszta forrás csergedez.« És tényleg csergedez. Finom kis üveghang, négy vízsugár csordogál. A Négytestvéríor- rás. — Kik építettek «-házat*« a forrásoknak? — Természetesen a természetjárók. Egy igazi turista csakis forrásvízzel oltja a szomját. És a források tisztaságára vigyázni kell. Sok forrásnál voltam már életemben, többek között a Duna forrását is fölkerestem a Fekete-erdőben. Mégis, mi okozza azt a furcsa jó érzést, mely föltámad bennem ennek a négy forrásnak a láttán? Talán a fák színpompája. mely körülveszi őket? Vagy az őszi erdő megmagyarázhatatlan ízű, lasse fanyar illata? Igen, az is. De ahogy visszaemlékezem, úgy tűnik, volt valami szomorú az eddig látott források magányosságában. Fölfedeztük, megrohantuk, ittunk belőle, aztán ottmaradt árván. Ez a forrás nincs egyedül. Négy testvér »lakik*« együtt az erdő mélyén, a »csonka gyertyánok« tövében. Bizony, a gyertyánok nemcsak Csokonai versében csonkák, hanem itt is. A háború alatt kipusztított erdő szívósan új életet kezdett, a megcsonkított tövekből vékony, nyúlánk törzseket hajtott. A forrásvölgy fölötti domboldalon fehér háztető emelkedik. Hegyes, »-alpesi« tető, manzardszobákkal. Menedékház. Messziről késznek látszik, közelről azonban csak a puszta falak meg a tető merede- zlk. Bent fölhalmozott építőanyag. Jövőre készül el, és 15—20 turistának ad majd barátságos »menedéket«. Körben fekete foltok, tűzhelyek maradványai. A forrás tiszteletére rendezett »lomb- hullási túra« részvevői sütötték nyárson a szalonnát. Akik a Bartók Béla utcán a piros jelzéseket követve elindultak, a Géza utcán végigmenve az erdőben találták magukat. Egy óra gyaloglás az erdőben, a Kapós-hegyen keresztül — a forrásokhoz. A zajból a csöndbe, a porral- füsttel szennyezett levegőből a friss illatú levegőbe, oda, ahol az ember együtt lélegezhet a fákkal, és a fertőtlenített »kultúrvíz« helyett tiszta ízű forrásvizet ihat, Rügyfakadáskor és lombhulláskor járni az erdőt: az az igazi! — mondják a vérbeli turisták. Most éppen lombhullás van, és vérbeli turista mindenki lehet, aki szereti az erdőt, a napfényt, a levegőt, a vizet. Rezes Zsuzsa ¥ Építésügyi műszaki fiimnapok non — többek között a karcagi, a hatvani és a pécsi példákat —, amelyek egy adott intézményben összesítik a legmagasabb szintű gyógykezelés összes feltételét és a maximális higiéniát. Az »Információ az információról* című kisfiún az ÉTK kialakulását, rendszerező, feldolgozó és az építésügyi propagandában végzett munkáját ismertette. Különösen hasznos lehet a film megtekintése azoknak, akik az információszerzés gondjaival küszködnek; a film erről is felvilágosítást nyújt. (Láthattuk például a Magyar Építőipari Katalógus sokkötetesre tervezett kiadványának néhány példányát, amelyek, úgy véljük, manapság nélkülözhetetlenek az építőipari tervező \ és kivitelező munkában.) legkorszerűbb ismeretek,1 TEGNAP KAPOSVÁRON, a Vörös Csillag Filmszínházban megnyitották a kétnapos építésügyi műszaki fllmnapokat. A kát nap alatt mintegy húsz, az Építésügyi Tájékoztatási Központ forgalmazásában megjelenő kisíilmet mutatnak be. — Ha valaki egész évben azzal töltené napjait, hogy a világon megjelenő új építési módokat, s az építőiparral kapcsolatos Információkat tanulmányozná, és gyűjtené össze — kezdte megnyitó beszédét Izsák Sándor, az ÉTK kiállítási igazgatóhelyettese —, akkor az információknál; alig 10 százalékát ismerhetné csak meg. Ezért folyik az ismeretek feldolgozása intézményesen az ÉTK-ban, ahol megtalálhatók a adatok, dokumentációk egyaránt, feldolgozva, alkalmazásra képesen. Az információ minél szélesebb körökben való eljuttatásának sajátos eszköze és kifejezési módja a film. Mint Forró Pál színművész a megnyitót követő felolvasásában hangsúlyozta, a tudományos gondolat teljes kifejezéséhez szükség van a hajlékonyabb művészi nyelvre és a művészi ábrázolás, fantázia eszközeire. Ezt segíti a film is. Az ÉTK filmtára szép gyűjteménnyel rendelkezik: mintegy 280—300 filmet őriznek 1500 kópiában. (Olyan film egyelőre sajnos nincs, amely Somogy megyével foglalkozna, de jövőre egy Kaposvárról szóló kisfilm forgatását tervezik.) A Somogy megyei építőipar még nem veszi kellőképpen igénybe a filmek segítségét. Nem utolsósorban ezért rendezték meg a vidéki városok közül elsőként Kaposváron a filmnapokat. Ismerve a város gcmdját a küszöbön álló kórházi rekonstrukcióval kapcsolatban, a rendezők — kedves gesztusként — a »Kórháztervezés «című színesí'ilmet mutatták be. Olyan egészségügyi intézményeket láttunk a vetítővászA jövő (de nem a közeli) képét villantották fel azok a képsorok, amelyek a XX. század (vagy inkább a század vége) építészeinek hivatásáról vallottak. S hogy az itt látottak mennyire a futurológia területéhez tartoznak, arról tanúskodott a színesfilm címe is: »Álmodozni kötelező.« A korszerű könnyűfémszerkezetes építkezés megismertetése és népszerűsítése volt a célja annak a — televízióban már vetített — interjúnak, amelyet Kopeczky Lajos készített dr. Szabó János miniszterhelyettessel. Az első nap délelőtti programja a Salgótarján című kisfilmmel zárult. DÉLUTÁN még négy, különböző korszerű technológiákat bemutató filmet láthattak az érdeklődők. A vetítés ma folytatódik. A Sirály rendezője: Zsámbéki Gábor Három éve Kaposváron — Egyetemes színházi-áramban — Az is lehet, hogy színházban születtem — felelt tréfásan az első kérdésre a kaposvári Csiky Gergely Színház fiatal főrendezője, Zsámbéki Gábor. A kérdés pedig kitalálható a válaszból; arra vonatkozott, honnan ered kapcsolata a színházzal. — Színészcsaládból származom, s már egész kis koromban szerepeltem színpadon. Itt Kaposváron is... Később aztán inkább vonzott az irodalom, s izgalmasabb volt a költészet. A gimnázium után a Színművészeti Főiskola rendezői szakára jelentkezett. — Az érettségi után közvetlenül nem indult rendezői szak, ezért színházban dolgoztam egy évig. — S ha akkor nem sikerül? — Biztosan megpróbálom az az egyetemet, bár ki tudja? Lehet, hogy makacskodom ... Zsámbéki Gábornak nem kellett dacolnia az idővel, s a felvételivel. Sikerült »első nekifutásra«. — Nádasdy-tanítvány voltam a főiskolán, nagy szeretettel és tisztelettel gondolok vissza mesteremre. Egyébként ő mondta, rendezni nem lehet megtanítani senkit, erre nincsen tankönyv, ő legföljebb ott állhat első próbálkozásainkban mellettünk, mögöttünk, vagy felettünk. Főiskolás éveimhez fűződik első komolyabb rendezésem-: Harold Pinter A gondnok című darabja. Két szereplőjét ismeri mór a somogyi közönség is: Koltay Róbertét és Kiss Istvánt. Az évadnyitón, amikor bejelentették főrendezői klneve- ■zését, számomra megkapó és sok hitelt érdemlőnek tűnt, amit a színészi tartásról, a művészi magatartásról, a közös színházi műhelyről mondott. Nem is mondott: vallott Inkább. S most megtudtam, hogy mindennek egyik eredője ez az első sikeres produkció. — A gondnok nem szerepelt a főiskola hivatalos darabjai között. Előadások után, az éjszaka küszöbén kaptuk meg a jéghideg Ódry színpadot, ott próbáltunk, ott vitatkoztunk és alakítottuk a darabot hajnalig. Azt a lelkesedést, azt a CSUVASFÖLD1 JEGYZETEK Csipkeház és tévétoron} É s akkor mi lesz a faházakkal? — csúszott ki akaratlanul Is a számon a kérdés, amikor a bolsevikok örök, de reális álmodozásával arról szólt a párt első titkára, hatalmas kezei között vékony ceruzát forgatva, hogyan változtatják meg az ötéves tervek során a csuvas falvak külső és belső képét is egyben. — Gvardíce és Nikolajev kolhozokban mér meg is kezdtük a települések átépítését Városias házak, gáz, hideg-meleg víz, s magas fokú elektrifikáció — körvonalazta a terveket Voronovszki elvtárs, rriajd egy pillanatig tűnődni látszott a közbecsúszott kérdésen ... —Hét igen. A szép faházak. Szépek valóban. De mégis csak faházak. Majt) létesítünk mi is falumúzeumot az utókornak — tette hozzá megnyugtatásul, önmagának Is. Mert a csuvas népművészet nemcsak dalban és hímzésben, táncban és faragásban, hanem az építkezésben Is megkapó, ötvösmunkának tßnö cizellgció a tetőszer- kezet kidolgozásában, brüsszeli csipke finomság az ablakait, ajtók kereteinek megmunkálásában, és mindenütt a derűs kék szín feleselése hívja fel a figyelmet, amint a főgeremdá- zat komorba hajló, barna tölgy, fenyő színével ingerke- dik. Igaz, hogy a csuvas írásbeliség, a vers, a regény elválaszthatatlan a nagy tiszteletnek örvendő szimbirszki tan- felügyelő, Uljanov — Lenin apjának — munkásságától, de az is igaz, hogy a Narpszi poéma szerzője, Konstantyin Ivanov, az első csuvas költő csak 1890-ben született és már 1915-ben meg is halt, de mint ahogy a nemzeti irodalom a szóbeli népköltészetben gyökeredzik, úgy kapcsolódik a ma építészete is ezer szállal a hagyományos építészeti stílusba. A majd 300 ezer lakosú, lüktető életritmusú város új lakónegyedeinek homlokzata olyan, mintha finom ujjú csuvas asszonyok hímezték volna mind valamennyit megkapó formára, vérpiros színre. • • • Vonulnak, ismét vonulnak az erdők, de már levelük ezüstje aranyra változott Utoljára piperézltedik fel, de most az őszi temetésre a természet. Kattognak a kerekek, »Kendőjét meg sem oldva haldoklik anyám ...« — susogják a kerekek a sorokat Gennagyij Ajgi verséből. Megdöbbentő két sor. A parasztasszony, az örök robot asszonya, akinek arra sincs ideje, hogy nyugodtan, kényelemben, kendőjét megoldva haljon meg. És most, hogy ennek a francia költészetet csu- vasba öltöztető és a csuvas költészetet modern európai szintre emelő költő verssorait mormolom, mintegy ütemre a vonat távolodó kattogásával, úgy tűnik, nem is én utazom vissza. Én állnék, maradnék, de a tájék lesz hűtlen hozzám. A piperkedő erdők, a végszóra mégis megérkező esőfelhők, a csipke finomságú faházak és az égnek szökő tévétorony, ők loholnak tova hűtlenül itthagyva, elhagyva engem. Gyurkó Géza szellemet kell szétterjeszteni a színház falai között. Igen, A gondnok siker lett, s végzős lévén megtudtam, a kaposvári Csiky Gergely Színházba kerülök. Megmondom, egy kicsit töprengtem is eleinte, de a három év alatt nagyon sok szál kötött szorosabbra a színházon keresztül a városhoz. Zsámbéki Gábor, ha a színházról — mondjuk így: színházáról — beszél, tele van lelkesedéssel, hittel; ha önmagáról, akkor szerény, sőt ideges is. Többször figyelmeztetett beszélgetés' közben: »Ne rólam, a színházról szóljunk.-« Valójában a színház az, ahol legjobban megmutatja magát a rendező, a darab mögött álló láthatatlan karmester módján, akiről tud a közönség, s közvetve felfogja, ízleli művészetét. A darab színre vitele minden esetben közösség alkotása. így a Sirály Is. Sikeréiben ott munkál a jó jelmeztől Dánffy Sándor apró, de élővé, észrevehetővé tett, s tisztelettel formált epizódfiguráján át a főszereplőig, a rendezőig mindenki. — Sokan mérföldkőnek tartják az idei évad kezdetét, — Ez persze nem jelenti azt — mondta a főrendező —, hogy a korábbi évadban mi nem csináltunk itt jó darabokat. Mert a régi társulat tagjai között is vannak igényes, jó művészek, s az újak ezt a sort erősítették. Annyi bizonyos, mi újítani, formálni akarjuk a színházat. S ezt jó műhely árán lehet. Társulatunkat igen erősnek és lelkesnek tartom. Nem egy olyan színész Vein tagjaink sorában, aki a mienknél nagyobb, gazdagabb színházat hagyott ot% vagy éppen Pestről szerződött hozzánk, annak reményében* hogy itt sikerül az átlagosnál jobb színházat teremteni. — A műhelyről megtudhat^ nánk valami közelebbit? — Mi az utóbbi időben sokat beszélünk arról, hogy műhelymunkát szeretnénk Kaposváron kialakítani. A műhely számomra magasabbren- dű fogalom, azt jelenti, hogy a már megszerzett eszközeinket nem tartjuk elegendőnknek és véglegeseknek, hanem közös munkával, folytonos kísérletekkel törekszünk ezek gazdagítására, egységes stílus, közös formanyelv kialakítására. Műhely természetesen nem jön létre egyik pillanatról a másikra, egy célra szövetkezett emberek hosszú és lelkes munkája szükséges hozzá. Ismétlem, tétje van mindannak, amibe kezdtünk, s vállaljuk is ennek esetleges ódiumát... Ügy vélem, minden pateti- kus vallomás helyett a munkáról szóló szavai meggyőzőek. Tulajdonképpen igen sok rendezése példa és tanulság is az elmondottakra. Zsámbéki Gábor igényes munkájára, s tulajdonképpen az a fajta mesterember, aki őrzi a tanulóévek nagy tanulságát. Minden munkáját vizsgaremeknek szánja, de előtte felcsap vándordiáknak is. A kaposvári Shakespeare-rende- zés előtt Angliába utazott, de járt Moszkvában, Prágában, Belgrádban és többek között az Egyesült Államokban is. Minden utazás közös célja volt: megnézni, ott miképp él és hat a színház. Ügy vélem, ez az igény — a folytonos önképzés és ismeretszerzés — a sikerek egyik legfőbb záloga. — Mindaz, amit a színház munkájáról mondunk, nem jelenti azt. hogy a színházat a városban létező, de attól elkülönülő intézménnyé akarjuk tenni. Feladatunknak éppen a közönséggel való kapcsolatának felizzítását érezzük most. — Mondani sem kell talán, ennek elsődleges feltétele az előadás. Milyen darabban találkozik ismét a közönséggel? — Weöres Sándor: Szent György és a sárkány című színpadi játékát rendezem legközelebb. Tröszt Tibor Cyermekvédelmi napok Csökkenőben az Örökbefogadások száma megyénkben A Somogy megyei gyermek- és ifjúságvédelmi munkaértekezlet helyzetképet rajzolt az örökbefogadások számának alakulásáról. Dr. Orbán István megyei gyámügyi főelőadó elmondta, hogy országosan is csökkenés mutatható ki; a tíz évvel előttinek csupán a 35 százaléka jön létre, ezen belül az állami gondozottak örökbefogadása 32,5 százalékkal csökkent. Somogybán az utóbbi években sem sikerült elérni az 1967., illetve az 1968. évi örökbefogadások számát. E két évben összesen hetven örökbefogadást engedélyeztek a gyámhatóságok, ebből húsz gyermek állami gondozott volt. örökbefogadás felbontására csak egyetlen esetben került sor. Az utóbbi két évben negyven gyermeket fogadtak örökbe, 43 százalékkal kevesebbet, Somogy megyében 1970-ben 1081 állami gondozottat tartottak nyilván. Huszonkét kiskorú örökbefogadására lett volna lehetőség, de csak hat történt. A legtöbb örökbeadás Kaposváron volt, itt is a legmagasabb az örökbeadhatók száma. Az örökbefogadások számának növelése, az örökbefogadási eljárás jobb, alaposabb lefolytatása érdekében a hatóságok, az állaim! és társadalmi szervek között jobb kapcsolat kialakítására van szükség. A gyámhatóság, az intézeti gyám, a nevelési tanácsadó, a bölcsőde, óvoda, az iskola ifjúságvédelmi felügyelője ragadjon meg minden alkalmat az örökbefogadás helyes értelemben vett propagálására. A helyi tanács a gyermektelen szülőle felkeresésével is segíthet SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 197L október 2L
