Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-21 / 247. szám
SÉTA MARCALIBAN Egyre szépül, gazdagodik A nagyközségi vezető szobájában sűrű cigarettafüst fogad. Az asztalon konyakos üveg, poharak. A házigazda fáradtan, kötelezően udvarias mosollyal fogad. Látom, legszívesebben a pokol bejáratát mutatná, mint a bőrfotelt. — Vendégeim voltak. Közben kiszól, egy kislány tiszta poharakat hoz be. — Köszönöm, nekem ne tölts. Gondolom, neked is elég volt. Legyint. — Most már mindegy. A mai napnak »lőttek«. Három óra volt. — Nem úgy. A munkaidőnek nincs vége. De dolgozni már nem tudok. Pedig jelentést kellene írnom, de képtelen vagyok koncentrálni. Aláírok néhány aktát, és kinézek az építkezésekhez. A friss levegő jót tesz. — Sokat iszol? — Muszáj. Jönnek a vendégek a járástól, a megyétől, a különböző vállalatoktóL Kávé, konyak, cseresznye. — Ha nem kínálnád őket? — Hogyan képzeled? Sértésnek vennék, hogy legutóbb volt, meg a másik községben is illően fogadták őket, nálam pedig egyszerűen elmarad. — Akik nemcsak hivatalból, hanem amúgy is, őszinte készséggel segítenek bennünket, megérdemlik a »repit«. Barátságunkat pecsételjük meg a konyakkal, fröccsel. Ha új ember vetődik felénk vagy olyan, akit mindeddig nem tudtunk megnyerni, így próbáljuk közelebb hozni törekvéseinkhez. A járási hivatalvezető magától értetődő természetességgel magyarázza a fconyakos- fröccsös vendéglátás okait. — És a pénzügyi keret? Elegendő? — Ezt magad sem gondoltad komolyan. Meg kell keresnünk a lehetőségeket. Nem panaszképpen mondom, de egy-két ezer a zsebemből is rámegy évente. Ügy fogom fel, hogy belekalkulálták a fizetésembe. — Megszoktam, hogy férjem későn jár haza. Nem mindig, de gyakran. Nem lehet számítani rá. Igaz, hazatelefonál, hogy vendégei érkeztek, kimegy velük valahova, de sokszor olyan helyen van, ahonnan nem tud üzenni Nem is várok rá. Lefekszem, elalszom. Nem is tudom, mikor ér haza. Mert ilyenkor igen csendes, óvatos, sötétben vetkőzik. Reggel mindig mondja, hogy honnan voltak vendégei. De rövidítve, ahogy maguk között emlegetik, VÁTI meg ilyesmi, de nekem mindegy. Szombaton meg vasárnap aztán sokat segít, ha éppen nem kell mennie valahova. Takarít, a kertben is dolgozik. Mondogatom ám neki, hogy nem tesz jót az a sok ital, de azt mondja, muszáj, mert megsértődnek, ha nem iszik velük. Hát én nem tudom, hogy ez kötelező-e. — Tegnap megint üzentek a járástól, hogy küldjék két maTél előtt Kevés az olajkályha, van elég bunda Iparcikkből a tavalyinál jobb az ellátás A tavalyinál csaknem tíz százalékkal nagyobb, mintegy 137 millió forintos készlettel rendelkezik a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat. Ez meglátszik a forgalmán is: a második félévben eddig 22 millió forinttal több árut adott el, mint egy évvel korábban. A harmadik negyedévre mintegy 225 millió forint értékű árut várnak a boltokba. A meglevő készlet és a szerződések alapján mondta dr. Nagy Gyula áruforgalmi főosztályvezető, hogy bővebb választékkal várják a vevőket. Áruért csaknem az egész országot bejárták, ennek ellenére néhány tipikusan téli Cilikből nem tudtak eleget venni. Olajkályha például az idén sem lesz elég, annak ellenére, hogy az év végéig új típus is érkezik: jugoszláv licenc alapján a Zománcipari Művek készíti a korábbinál tetszetősebb kivitelben, s — az előrejelzések szerint — magasabb áron. Kevés az Orion tv és a Szo- kol rádió is. Nem lesz elég nylonfüggöny. A konfekcióáruk közül férfi bőrkabátból és zakóból kevesebbet tudtak venni a várható igényeknél. Felöltőből, tél'- kabátból viszont lesz elég. A vevő ízlésének és pénztárcájának megfelelően válogathat a boltokban. Érdekes jelenség: az utóbbi években csökkent az érdeklődés a női télikabátok iránt, viszont egyre töD- ben keresik a műszőrme bundákat. A kérdésre: van-e elég, azt felelték: csak a férjék pénztárcája bírja: ezei- nyolcszáz forinttól egészen tizenöt-húszezer forintos árig. S hogy ki veszi meg ezeket a méregdrága bundákat? A kereskedők elnézően mosolyognak: eddig még egyetlenegy sem maradt meg a tavaszra. Két-három hét alatt elfogy a legdrágább is. A nők inkább a bundát, a fiatalok pedig — a télikabát helyett — az orkánt és az anorákot keresik. A kereskedelem észrevette ezt az ízlésváltozást, s a korábbinál többet rendelt belőle. Lesz elég a régóta hiánycikk nappa kesztyűből is. A választékról ezt mondta dr. Nagy Gyula: — Az alapvető téli cikkekből nemcsak eleget tudtunk vásárolni, hanem az olcsóbb és drágább árut is megtalálja a vevő a boltokban. Az idén — hosszú évek után először — tudunk olcsóbb cipőt, csizmát is kínálni. Iránból például olyan olcsó gumicsimát kaptunk, amelyet 145 forintért árusítunk. lacot, meg ha van valami jobb pálinkám, abból is egy-két litert, mert vendégek érkeznek. Meg sem kérdeztem, honnan, kihez, minek, mert dühömben lecsaptam a kagylót. Kérem, én is tudom, mi az illendőség. Ha hozzám érkezik tekintélyesebb vendég, egy kávé kijár neki, ha olyan, megkínálom egy pohár borral, kupica pálinkával. Ha szabadkozik, nem erőltetem. Én például nem ihatok, magas a vérnyomásom. Tudják is, aztán ha valami jókedvű társaság ragad nálam, akkor is hagyják, hogy a híg fröccsöt nyalogassam. Egyszer figyeltem a főnököt, hogyan csinálja. Mert nem rúg be, akármilyen nagy poha- ’•azgatásba kényszerül is. Mellette ültem, aztán észrevétlenül felcseréltem a pálinkás^o- h a rakat. Az övében víz volt! Na megállj csak — gondoltam —, ezt a módszert én is átveszem tőled! Kísérőként ugyanis mindig tiszta vizet kér, aztán vagy abbej iszik, vagy önt a kupicába belőle. Mondtam neki: lebuktál előttem, főnök! Csak mosolygott. Aztán azt mondta: Ki az isten bírná azt a rengeteg konyakot meg pálinkát. Valamit ki kellett találnom. — És ha észreveszik a tár said? Mondjuk, a felettesek? — Valamivel kivágom ma gam. Vesével, májjal, keringd si zavarokkal vagy csak egy tréfás megjegyzéssel. — A főnök gyakran behív a tárgyalásaira, pinceszerre is néha elkísérem. Sokszor nem is lenne olyan nagy baj, ha a vendégek eltávozásával mi is befejeznénk az italozást. De ilyenkor valaki kiadja a jelszót, hogy lépjünk át a presz- szóba egy feketére. Akkor már tudom, hogy záróra előtt nemigen keveredünk haza. A kávéhoz ugyanis kísérőt is hoztunk — újabban a cseresznye járja —, aztán már megette a fene. Vitatkozunk, nekitüze- sedve hangoskodunk, és nem vesszük észre, hogy órák hosz- szat ülünk a büdös levegőben. Másnap fejfájás, rossz közérzet és munkaundor. Otthon az asszonynak: Muszáj volt, életem, ott volt a főnök is. Mindent a cégért! Mindent a cégért. Konyakot, cseresznyét, baglasit, kőröshegyit és hosszúnyakút. Így kívánja az illendőség. A szokás. Az üzem, a község, a járás, a köz érdeke. Az odaadás, a kötelességteljesítés mártírja? Aligha. Sokkal inkább a kispolgáriság egyáltalán nem friss keletű, de napjainkban is újraéledő jelenségeinek jobb sorsra érdemes áldozatai. Kötelezettségnek vélt, ám valójában eltorzult, és egyáltalán nem szocialista erkölcsi elven alapuló kapcsolatok akaratlan vagy nagyon is számító szereplői. Betonozzák a vásárcsarnok kupoláit, a háttérben egy új lakóépület. — Ez itt a Berzsenyi lakótelep. Nézzen csak körül. Ott agy átadásra váró harminckét lakásos épület — az OTP kezelésében van —, mellette pedig KI-s7-lakások épülnek. Az út mentén sokasodó táncházakban pedagógusok, katonatisztek és családjaik laknak Most ez a tér itt, a földhegyekkel, gödrökkel nem tetszetős a szemnek .. De jövőre itt már parkosítunk, s a tér túlsó végén épül fel a modem ABC-áruház és egy szolgáltatóközpont, mellette a két tizennyolc lakásos, penge alakú épület. Higgye el, nem túlzók, amikor azt mondom, hogy valósággal egy új városrész alakul itt ki, s azok, akik régen jártak nálunk, hamaroa hatalmas építkezés, amely Marcaliban tapasztalható íemrégen elkészült, befe előtt álló, vagy éppen megkezdett építkezések jelzik, hogy Marcali az utóbbi években gyors ütemű fejlődésnek indult. A nagyközség központjában, a Mártírok szobra mellett levő filmszínház — átalakítása 1,6 millió forintba került — bármelyik nagyvárosunk díszére válhatna. Igaz, mellette még akad néhány nem ide való. földszintes épület, de már látni, hogy e7“k nem lesznek hosszú életűek. A tanácsháza szomszédságában kőművesek serénykednek egy fokozatosan kibontakozó épület alapjain. Itt lesz a Patyolat új fiókja, itt kap helyet Paát László Árvái Zoltán vb-titkár a Berzsenyi lakótelepet mutatja. san rá sem ismernek majd Marcalira... Árvái Zoltán, a Marcali Nagyközségi Tanács vb-titká- ra társaságában sétálunk végig a járási székhelyen, ö beszél nagy lelkesedéssel a Bér zsenyi lakótelep fejlődéséről Az olyan ember meggyőződésével, aki itt él, látta az e! múlt évek alatt végbement fejlődést, ismeri a jövő terveit. Valóban, idegennek, ismerősnek egyaránt feltűnik az Kezdődik a népfrontoktatás Évente átlag hét-nyolcezer dolgozó politikai képzését segítik megyénkben a Hazafias Népfront bizottságainak különböző oktatási formái, tanfolyamai. A népfront megyei elnöksége megtárgyalta az előző oktatási év tapasztalatait, és meghatározta a következő évi feladatokat. Ezek szerint csaknem minden olyan községben kezdődik népfrontoktatás, ahol nem lesz pártoktatás, vagy a lakosság száma szükségessé teszi más oktatás indítását is. Az előző évi tapasztalatok alapján tanfolyamokat és egy- egy előadásból álló népfrontesteket szerveztek. A tanfolyamok tematikáját olyan közérdekű, fontos témákból állították össze, amelyek fölkelthetik a megye lakosságának érdeklődését. Az általános politikai tanfolyam mellett a mezőgazdaságban dolgozók részére külön tematikával indul az oktatás. Minden oktatási forma tárgyalja közéletünk legfontosabb kérdéseit: a szocialista demokratizmus fejlesztésének lehetőségeit az új tanácstörvény alapján, a népfront ifjúságpolitikai feladatait az ifjúsági törvény szellemében, a honismereti mozgalom szerepét a szocialista hazafiasság és a oroletár internacionalizmus kiterjesztésében. Aktuális nemzetközi tájékoztatókat is tartanak. A mezőgazdasági tanfolyamokon szó lesz községpolitikai tennivalókról, szövetkezetpolitikánk helyi kérdéseiről is. A különböző szakkörökben folyó ismeretterjesztő munka segítését is feladatul kapták a népfrontbizottságok. A szakköri foglalkozásokon megvitatják a nő- és ifjúságpolitikánkból adódó feladatokat, a család helyét, szerepét a szocialista társadalomban, az egészséges életmód feltételeit és az ízlésnevelés legfontosabb gondjait. az Állami Biztosító járási ki- rendeltsége, a megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat üzletet nyit a földszinten, az emeleteken pedig huszonnégy lakás lesz. A vállalatok, intézmények jelentős összeggel já- ulnak hozzá az építkezéshez A tanácsház mögött különös rlakú épület emelkedik: ké zül az új vásárcsarnok, v ahogyan a nagyközség vezető mondják, az elárusító csarnok. A '’0x35 négyzetméte: alapterületű rc-r-okban harminc pavilon lesz, s m: egyiket kupolával látják el. A pillérvázas szerkezetű éDület ifjú Wolf Ferencnek, a költségvetési üzem technikusának ügyességét dicséri, ő tervezte a modern csarnokot. Az építkezés hárommillióba kerül. A pavilonok „ fele az idén elkészül, ' a többi jövőre. Termelőszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek, állami gazdaságok árusíthatnak itt, ami várhatóan javítja majd Marcali el- átását. Tárgyaltak a böhör, illetve a nagykanizsai termelőszövetkezetek társulásának vezetőivel, így remény van arra, hogy a jövőben ez a társulás nemcsak Nagykanizsán, hanem Marcaliban is részt vállal a lakosság áru" ellátásában. Különösen a lakásépítésben látni igen nagy előrelépést. A Szigetvári utcában és a már említett Berzsenyi lakótelepen épülnék a tanácsi-, a KISZ-, valamint az OTP kezelésében levő házak. — A negyedik ötéves terv időszakában csaknem hatszáz lakás épül Marcaliban tanácsi és OTP-beruházásból, illetve magánerőből és a KlSZ-lakás- építési program keretében — mondja a nagyközségi tanács titkára. Közben szervezik a vízműtársulást — nagy szükség 1 ne rá, hogy a szennyvízprogram megvalósulhasson —, készül az új ipartelep terve, elhelyezik jelenlegi helyéről a Volán-telepet, s ott épül majd fel az autóbuszpályaudvar, melyre a járási székhely fejlődése érdekében nagy szükség van. Várják, hogy a községen átvezető 68-as út korszerűsítése is elkészüljön, mert az is jelentősen elősegítene fejődésüket. Tervek, elképzelések, közülük jó néhány már a megva- ósulás útján. Marcali 111. ben ünnepli fennállásának 700 éves évfordulóját. A tanács, a nagyközség vezetőinek az a törekvésük, hogy az évfordulót már egy olyan nagyközségben ünnepelhessék, melyet csak néhány lépés választ el a várossá válástól. K zalai László Az új filmszínház impozáns homlokzatávaL Konyak és „hosszúnyakú“ — a közért SOMOST! NÉPLAP Ctóförtök, 1971. október 21. 3
