Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-20 / 246. szám

Küldöttértekezlet Kaposváron A városért — s önmagukért — MIÉRT VEM MOSO­LYOG az a csinos lány a vá­rosi KISZ-bizottság írásos be­számolójának címlapján? — kérdezte Szigeti István, az MSZMP megyei bizottságának titkára felszólalásában a KISZ kaposvári küldöttértekezletén. — Mert ha a város ifjúságát szimbolizálja, semmi oka a pesszimizmusra. Sem a mun­kája, sem a lehetőségei miatt... Ezen sokan elgondolkodhat­tak, s a választ végül Rostás Károly, a városi tanács elnöke adta meg: lehetséges, hogy azért, mert arra gondol, hogy ha férjhez megy és gyereke lesz, nem tudja óvodában el- I helyezni, A tréfás válasz nagy derült- j séget váltott ki a fiatalokból, de tükrözte azokat a gondo­kat is, amelyekkel a fiatalok és a tanács egyaránt foglal­koznak. Mint ahogy a küldött- értekezlet is tükrözte a. város KISZ-eseinek eredményes munkáját és gondjait is. És bár nem mondhatta el véle­ményét mind a 130 küldött — bármennyire »maratoni« is volt a tanácskozás (reggel ki­lenctől este hétig tartott) —, sok hasznos javaslat és jogos bírálat hangzott el. Beszéltek az alapszervezetek problémái­ról, elmondták, mit kérnek a párt-' és tanácsi vezetőktől, mit vállalnak magukért, és a városért. Munkásfiatalok, diákok, mérnökök mondták el vélemé­nyüket Tizen- és huszonéve­sek, és olyanok, akik éveik száma szerint már nem KISZ- korúak, de gondolkodásukban, cselekedeteikben nagyon is azok. Legtöbb sző a munkásfiata­lokról esett. Érthető, hiszen az utóbbi időben egymás után épültek fel, s kezdtek el ter­melni új üzemeink, gyáraink — iparosodott Kaposvár és a megye —, s az ott dolgozók jelentős része fiatal. Ez sajátos helyzetet terem­tett, hiszen az üzemekben dol­gozók nagy része a környező vagy távolabbi községekből jár be. Szemléletüket, szoká­saikat még a falu alakítja. So­kan nem is KISZ-tagok közü­lük — vagy azért, mert nem is igénylik ezt, vagy azért, mert ha lejár a munkaidő, ro­hannak a buszhoz, vonathoz. A munka és az utazás csak­nem egész napjukat kitölti. Szinte minden üzemben gondot okoz a fiatal szakmun­kások, a végzett ipari tanulók foglalkoztatása. Ahogy a váro­si KISZ-titkár beszámolójából és az üzemi fiatalok hozzá­szólásaiból kiderült, gyakran nem is képzettségüknek meg­felelő. hanem kisegítő mun­kát végeznek. Van már szak­munkástanuló-törvény, ami ezt megakadályozza, de hogy A TÜSKE előírásai a gyakorlatban is megvalósuljanak, ahhoz a KISZ-szervezetek következe­tes érdekvédelmére is szükség van. A fiatalok egyik legnagyobb gondja a lakás. Hiányát egyik napról a másikra megszüntet­ni nem lehet, s ezt tudják ők is. De látják azt is, hogy van lehetőség az üzem és szövet­kezeti lakásépítések növelésé­re. Az óvodai férőhelyek szá­mát sem lehet rendeletekkel növelni, de a vállalatok és egyéb szervek áldozatvállalá­sával és a fiatalok segítségé­vel igen! A KISZ-munkának egy ed­dig elhanyagolt területéről is szó esett a küldöttért ékeze­ten. Horváth Zoltán, a gép­A sütőipar helyzete került napirendre az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete So­mogy megyei bizottságának tegnapi ülésén. A kormány 1968 augusztusában hozott ha­tározatot ennek az iparágnak a fejlesztéséről. Az eltelt há­rom évben Somogybán új üze­meket építettek, korszerűsítet­ték a régieket, s ennek követ­keztében 40,4 tonnával nőtt a napi kapacitás. A 23,5 millió forintos beruházásból többek között elkészült a balaton- szárszói kenyérgyár, amely a déli part évről évre növekvő ellátási gondján igyekszik se­gíteni. Üj gyár épült Nagy­atádon, Tabon, s tervek van­nak újak építésére is. Balaton- bogláron már a múlt évben megkezdődött egy új kenyér­gyár műszaki előkészítése, s évek óta tart a huzavona a kaposvári gyár építése körül is. Ez egyébként eddig 1,5 mil­lió forintjába került a Somogy megyei Sütőipari Vállalatnak, de az építés még nem kezdő­dött el. Most éppen az építő­ipari kapacitás hiánya az aka­dály. 34 gépkocsiból 22 Nemcsak a kenyér gyártása okoz gondot: a szállítás is egy­re nagyobb feladatok elé ál­lítja a vállalatot: a kormány- határozat megjelenése után 34 szállítógépkocsi vásárlását ha­tározták el. Eddig ebből mind­össze huszonkettőt kaptak meg, és ezért a falvak egy részé­be még mindig lovaskocsin jut el a kenyér, s mire a ve­vőhöz kerül, már jelentősen romlik a minősége. ipari technikum tanulója az úttörőcsapatokban dolgozó ifi­vezetőkről beszélt. Ezt a mun­kát gyakran nem tekintik tel­jes értékű KISZ-feladatnak, pedig ők azok, akik sokat te­hetnek azért, hogy a két ifjú­sági szervezet az eddigieknél is közelebb kerüljön egymás­hoz. A fiatalok nagyon sok lehe­tőséget kaptak az utóbbi idő­ben: jobban hallathatják hangjukat a különböző fóru­mokon, s kivehetik részüket a közéletből. Többen bekerültek a tanácsokba, s ez tudatos munka eredménye — mondta Somogyi József, az MSZMP városi titkára. — S még job­ban kell élni ezekkel a lehe­tőségekkel. Pedig a sütés a pékeket rendkívül nagy feladatok elé állítja. A tanácskozáson el­mondta Talpai János igazga­tó, hogy évről évre nagyobb gond az utánpótlás biztosítá­sa; nincs elég szakmunkásuk, ás a fiatalok többsége — mi­helyt végez az iskolában — búcsút int a vállalatnak. Emiatt — bevezették ugyan a negyvennégy órás munkahetet is — még mindig sok a túlóra. (A pékek általában a 12 hó­nap alatt ledolgozzák a ti­zenharmadik hónap munka­idejét is.) A sok túlóra vi­szont rontja a vállalat gazda­sági eredményeit, kevesebb a nyereség, és ezt szóvá teszik a szakemberek. Ü3 e’őre rendelne a kereskedelem A Somogy megyei Sütőipari Vállalat felelős a terület ellá­tásáért. E szerteágazó, rend­kívül nehéz munkához vi­szonylag kevés segítséget kap. Néhány példa erre: a keres­kedelem csak késő délután vagy este jelenti be másnapi igényeit. Emiatt nem lehet előre tudni, mennyi kenyérre és péksüteményre tartanak igényt. Csupán a sok éves ta­pasztalat jelent némi támpon­tot. Gyakran előfordul, hogy munka közben jönnek rá: ke­vés lesz az áru. Hogyan le­het ezen segíteni? Akkor már csak túlórával. Ha legalább egy hétre előre kapnának megrendelést, könnyebb lenne a dolguk A Kaposváron ese­tenként előforduló kenyér­hiány ezen a tanácskozáson is • Nehéz lenne eldönteni, hogy a felvetett gondolatok közül melyik volt a legértékesebb, melyik adott hasznosabb taná­csokat. Ezt majd a gyakorlat dönti el. Annyi bizonyos, hogy a küldöttértekezlet komoly, felelősségteljes munkát vég­zett. Tartalmában nagyon jó volt. Hangulatában azonban egy kicsit felszabadultabb, ol- dottab lehetett volna. Ahogy Szigeti elvtárs mondta: A KISZ egyetlen más szervezet hangvételét, gyakran bürokra­tikus stílusát se vegye át! Le­gyen fiatal, fiatalos, mint azok, akik alkotják! S HA FIATALOS lendület­tel. akarással segítik a város nagy célkitűzéseinek valóra váltását, talán több mosoly kerül a lány arcára, ott, a címlapon. A küldöttek megválasztották a 39 tagú városi KlSZ-bi- zottsá<íot. amelynek titkára Galamb László lett. felvetődött. Ismét hangsúlyoz­ták: addig, amíg nem szabá­lyozzák a magánpékségek sü­tési rendjét, aligha lehet ezen' változtatni. (Ezt már a keres­kedelem is kérte a városi ta­nács kereskedelmi osztályától Eddig még nem intézkedtek.) Másutt is vannak gondok az ellátással: a megyében több tsz, fogyasztási szövetkezet és pék süt kenyeret. Amikor a működési engedélyt megkap­ták, nem határozták meg ré­szükre, hogy melyik terület ellátásáért felelősek. Emiatt gyakran ingadozik az igény ezekben a körzetekben. Rossz a szociális ellátás A sütőipar — az utóbbi években végrehajtott fejlesz-' tések ellenére is — rendkívül súlyos szociális ellátási gon­dokkal küzd. Az apró üzemek elavultak, korszerűtlenek. Itt fejleszteni sem lehet. Van olyan pékség a megyében, ahol nem tudták biztosítani a kü­lön férfi- és női mosdót. De gond a szociális létesítmények biztosítása a viszonylag új siófoki kenyérgyárban is. Ez és a pékek kedvezőtlen mun­kaidőbeosztása tetézi az amúgy is súlyos létszámgondokat A sütőipar gondjait a vá­sárlók is megérzik. A gondok megoldására maga a vállalat nem képes. Ezért határozott úgy a szakszervezet elnöksége, hogy — ahol segíteni tudnak — ott szóvá teszik. Ezt a me­gye jobb kenyérellátása is megkívánja. K. L Nádszövet — exportra S. M. A pékek gondja Korszerűtlenek az üzemek, kevés a szállítóeszköz A traktoros gondosan meg­számolta a piros bankókat. A pénztáros nem tévedett. 3250 forintot keresett. Éppen betop­pant az elnök. — No, Jánoskám, felvette? A traktoros rezignálton vá­laszolt: — Hááát... fizetgettek. Az elnök arca sárgásról hir­telen pirosra váltott át, mint a közlekedési lámpa. Közis­merten csendes ember volt, ritkán parancsolt, a kérést, a megbeszélést szokták meg tő­le a tsz-tagok. Most azonban nehezen nyomta el magában az indulatot. A traktoros kol­légája. a másik traktoros ju­tott eszébe, aki 3250 forintál jóval többet visz ma haza. De az csaknem még egyszer any- nyi munkát végzett, mint a reklamáló. Vagy 3250 forint már nem is pénz? Nem. az elnök semmiképpen nem akart arra hivatkozni, hoay »amikor még 6... meg aztán most is, akik gyalogmunkában ...« így végül csak ennyit mon­dott a »fizetgettek--re: — Mnaa is csak dolgozga­tott. De azért a tüske egész nap­ra benne maradt. L. L. Amerikai exportra készül a ***»bH«, sűrű szövésű nádszövet. A Dél-balatoni Nádgazda ság Battyán-pusztai üzemében négyezer tekercs nádszövetet készítenek. A nidszövetet az építkezéshez, hő- és hangszige te,ésre használják. Idáig csak félkész árut szállítottak ex­portra. Beteglelkűség ■ a lök a kilenctagú bizottság előtt. Kissé késve érkeztem, y ha nem figyelmeztetnek, véletlenül a »vádlottak« székét foglalom el. Pedig vádolni akarok! Az ügyet ismerem már, és jó néhány ehhez hasonlót. Egyoldalúsággal aligha illethetnék. Mert a jóért lelkesedni legalább olyan neves szenvedély, mint haragudni a lélekmérgező beteglel- kűefcre. Most róluk lesz szó, és azokról, akik néha védtele­nek. Ez utóbbiak az orvosak. Sokat dicsérjük és sokat szidjuk öltét, de voltaképpen magas fokon megbecsült emberek. Élet van a kezükben, az élet mindennél drágább. Hivatásuk tiszteletet követelő, s ha felelősséggel párosul — ezt nincs joga senkinek vitatná általában —, akkor érdemesek a védelemre. A beteglelkűek- kel szemben is... Beadványok. Írásos felháborodások sorozata A tv-hez, a Képes Újsághoz, a rádióhoz, a miniszterhez. S azután visz- szagyűrűzik az egész a megyébe. Vizsgálat, kihallgatás, tor­túra, meghurcoltatás. Ilyen ügyben jöttem az orvosetikai bizottság ülésére. Egy ember meghalt, s asszonya embertelenséggel, felelőtlenség­gel vádolja az orvost. A »lelkiismeretlen« orvost, aki »meg hagyta hálni az urát-. A levélbeli szóáradat szinte elnémít- hatatlan: »... ha már a férjemet feltámasztani nem is tu­dom, de ez az embertelen orvos, akiben egy szikra emberi jó érzés, lelkiismeret, kötelességtudás nincs, felelőtlenségével legalább másokat ne juttasson a halálba.-. Súlyos szavak. Nyomában a börtön árnyéka — ha iga­zak. De valótlanok. A beteglelkűség szömyszüleményei. öt óra körül járt az idő — hajnalban. Három (!) orvos ugrott ki az ágyból, hogy rohanjon a már rokkantosított, sú­lyos szívbeteghez. Az értesítést követő húsz perc múlva két orvos érkezett egyszerre. Csak a halált állapíthatták meg... Az eset minden részlete fölelevenedik, egymást váltják a tanúk, a feletteseik, az orvosok, s a vádlott. A valódi kép megcáfolhatatlanul tárul elénk, egybehangzóan; végigkísérve a férfi betegségének állomásait, a tünetek részletes elemzé­sét, s a hajnali rosszullét, az orvosok érkezésének körülmé­nyeit. Mindenki itt van azok közül, akiket hívott a bizottság, mindenki vall, felelősségének tudatában, őszintén. Csak egy valaki hiányzik: a vádló asszony, öt is hívták, nem jött. »Felejtsék el az egészet, első felindulásomban tettem. Ne molesztáljanak engem ilyen ügyekkel...­Ezt a megvádolt orvosnak mondta el állítólag, négyszem­közt, hogy senki se hallja. A vádaskodás »okáról- azonban — ő írta beadványában — »az egész város beszél-. De őt ne molesztálják, csak az orvost; visszavonulásáról ne tud­jon »az egész város-, csak az, aki most itt ül a kérdések ke­reszttűzében, s halkan, egyszerűen, őszintén válaszol Hozzá fordulok. — A halál, a férj elvesztése nagy tragédia, megrázza a családot, felkavarja. Az asszony lelkiállapotának tulajdo­nítom első felháborodását, talán még mentséget is találok rá. De a levélbeli vádaskodásra már nem. Mi a véleménye önnek? Rágalmazásnak minősíti-e az asszony cselekedetét? A válasz egyszerű: lehangoló és felemelő, meghökkentő és elismerésre késztető egyben: — Beteg az asszony is. Az orvosnak gyógyítania kell, nincs joga ahhoz, hogy megnehezítse a helyzetét, hogy hoz­zájáruljon állapota romlásához. Ha egészséges lenne ... talán. Így nem minősítem rágalmazásnak. Lelkiállapotának tulaj­donítom. Becsülöm érte rtem álláspontját is, de a felháborodás nem szűnik f* bennem. Nem ez az egyetlen hasonló eset, mely az " etikai bizottság elé kerül, nem az egyetlen, ahol alap­talan feljelentésről van szó. Az orvos — mint most is — védi a betegét. És ki védi az orvost? A törvény. Hat hónaptól ti­zenöt évet is kilátásba helyez a rágalmazóra. S lám, mégis gyakran az orvos menti meg őt beteglelkűsigének követ­kezményeitől. Sok minden eszembe jutott ennek az ügynek a kap­csán. Kinek használ a vádaskodás? Hogy juthatunk el — gyötrő fájdalmak, családi bajok közepette is — oly messzire, hogy meggyőződés és minden ok nélkül a legsúlyosabb vád­dal illetjük azt, aki teljesítette kötelességét, segíteni akart? A lelkiállapot válsága sem ok erre. Az ilyenfajta görcsös »igazságkeresés- rendszerint meggondolatlanságra utal. De van-e jogunk meggondolatlannak lenni, lehet-e okunk — szinte bosszúvágytól tüzelve — lélekmérgező hadjáratot in­dítani? Gondolunk-e arra, hogy az orvos, aki erőfeszítései ellenére sem tudta legyőzni a halált, másnap egy másik be­teg fölé hajol aggódva, és küzd az életéért? Nem, ne legyen félreértés köztünk. Az orvos is olyan ember, mint mi vagyunk. Nem immunis a hibáktól és nem tévedhetetlen. Senki sem menti fel őt a következmények alóL De a megalapozatlan vádaskodáshoz, ahhoz, hogy elke­seredésünkben telekürtöljük a világot: hozzátartozónkat ha­lálba küldte az orvos — ehhez senkinek sincs joga. > ülök a bizottság előtt, már más papírokat lapozgatok. Kötegeket elintézett és most folyó ügyekről. Bejelentéseket, rágalmakat: mindig az elfogult beteg vagy hozzátartozója észrevételeit. Egyetlen ügydarabot sem címeztek az etikai bizottsághoz. Valamennyi »felülről- érkezett. Azon gondolkodtam, hogy a panaszok nyomán mennyire lehet általánosítható a kép. Milyen mértékű lehet a beteg­lelkűség — ahogy az orvossal szembeni megalapozatlan vá­daskodást nevezem —, mennyi a jogos panasz, az elmarasz­taló ítélet a bizottság előtt És egyáltalán az ellátott bete­gek számához hogy aránylik a feltételezett és valós etikai vétség. A zt hiszem, a vádaskodók számára kiábrándító az adat­halmaz. 1970-ben 548 orvos dolgozott Somogy megyé­ben. Egy év alatt a körzetekben, a rendelőintézetek­ben, a kórházakban és a szülőotthonokban 3 168 745 beteget láttak el orvosaink. Mondom, egy év alatt! Az etikai bizott­ság kilenc évvel ezelőtt alakult, és összesen 139 ügyet tár­gyalt (!). 56-szor elmarasztaló ítélet született, a rágalmazók száma 20 volt. Huszankétszer védelemben részesítették az ok nélkül megvádolt orvost... Miért mondtam ezt el? Mert látható: a panaszok száma elenyészően kevés. De tudom, a vádaskodásé sokkal több; a beteglelkűség megnyilvánulásai nem mindig jutnak el az etikai bizottság elé. »Csak« fertőznek, mérgeznek és megke­serítik az életet... Meg kell találni a gyógyszert a beteglelkűség ellen! Jávori Béla SOMOGYI NÉPLAP Saerda, 191L október 20. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom