Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-19 / 245. szám

Mennyit ér az ember? NEM TAGADJUK, miért is tagadnánk, hogy sokak sze­mében a pénz és a vagyon szimbolizálja a rangot, a te­kintélyt. Ilyenformán számta­lanszor előfordul, hogy a va­lós emberi értékek devalvá­lódnak, a »pénzes pali« pedig környezetében császár, köz- tiszteletnek örvendő, irigyelt személyiség, és rangja, tekin­télye jóval nagyobb, mint amennyire rászolgált. Ez a társadalmi ízlésficam nyáron — és főleg az üdülők környé­kén — látszik a legjobban: a pénzszagú külföldi vendég előtt hajbókolnak, mellette a belföldi vendégen keresztül­néznek. S egyáltalán: ha azt akar­juk, hogy a valóságosnál több­nek, rangosabbnak, tekintély­nek nézzenek, akkor ezt a va- gyonosság látszatával könnyű­szerrel elérhetjük. Ebből érte­lemszerűen következik az is, hogy a hiúság mindenáron a vagyonosság látszatát kelti, s a pénzszerzésben gátlástalan. Érthető! Néhány üzemben a közelmúltban arról érdeklőd­tem (nem vezető beosztású emberektől), hogy kik az élenjáró, nagy teljesítményt nyűjtó dolgozók. Bizonytalan válaszokat kaptam. Majd ar­ról érdeklődtem, kik az autó- tulajdonosok. Ezt mindenki számon tartja, ezt mindenki tudja, s ez eleve »presztízs értékű« dolog. Az elvtelenség, a cinizmus furcsa keverékét hallom ki a primitív elszólásokból. »Amíg futok, addig nem kell gye­rek« — mondja a jól fizetett állásban levő fiatalasszony asszonynak fizetett állása van, ami arra való csak, hogy -fusson«, olyan jövedelemre tegyen szert, amiből telik a valóságosnál, többet érőnek, értékesebbnek látszania. Ciniz­musa ellenszenves ugyan, mert munkája érdekli a leg­kevésbé, de ne őt marasztal­juk el, hanem azt a felfogást, amelyik a törpét óriásnak nézi, csak azért, mert drága és divatos holmikat aggat magára A DOLOG VILÁGOS. Ami­kor a közvélemény egészséges ítélkezése elmarasztalja a tör- tetést, a harácsolást, az anya­giasságot, hát ugyanaz a köz­vélemény sokszor éppen ah­hoz ad más oldalon ösztönzést, amit elítél. Hiszen a törtetés, a harácsolás, az anyagiasság végterméke előtt balga módon hasra esik. Nagykorúságunk jele, hogy egyre ritkábban nézzük szájtátva a nyugati autócsodát. De bezzeg kisko­rúságunk jele még, hogy bó- kolunk, kalapolgatunk a tol­lasodó embernek, anélkül, hogy tudnánk: mennyit ér em­berként. Nemrég végignéztem, ho­gyan, milyen tartással ad fel­világosítást egy vasutas a jól öltözött, elegáns világfinak és a rendesen öltözött munkás- embernek, aki kiválódolgozó­jelvényt hordott kabátja haj­tókáján, Talán ne is mond­jam: a világfi előtt a vasutas szinte csöpögött az udvarias­ságtól. a másiknak meg fog­hegyről vetette oda: »Nem látja, hogy ki van írva az indulás?« Eltűnődtem: hol él ez a vas­konyakozás közben. Ennek az utas? Ha gondolkodik, fordít­va csinálta volna. A vasutas egy a sok közül, hiszen a pénzszagú embereket oktalan és megkülönböztetett tisztelet, előzékenység veszi körül mindenütt. A hivatalokban, a szórakozóhelyeken, az utcán. Szóval mindenütt. Hozzáte­szem: ismeretlenül, anélkül, hogy tudnék, ki fia-borja. Gyarkan olvasom, hogy a tolvajok a rabolt pénzzel na­pokig, hetekig nagy megbe­csülést élveznek a mulatók­ban és a szállodákban. Talán nagyobbat, mint e€y Kossuth- díjas orvosprofesszor. S nem másért, csak azért, mert két kézzel szórják a pénzt. Feltételezhető: az erkölcsi prédikációk annyit érnek csak. mint halottnak a szentelt víz. A magasabb rendű szoba1 ista gondolkodást kell erősíteni ahhoz, hogy a pénz,.a vagyon — önmagában véve — ne ad­jon rangot s tekinté'vt senki­nek. Sokszor nörsze éppen a" "zerrv’k, a vállnlatok a kór­okozók, méghozzá intézménye­sen. a túlméretezett renrezen- +álással. Igv mutatják magu­kat többnek, tekintélyesebb­nek, fontosabbnak a valóságos­nál. NEM A RUHA teszi az embert — mondtuk régen. Ehhez most már hozzátehet­jük még, hogy nem a villa, nem az autó teszi az embert. Jó ha van egyik is, másik is De nem olyan érték, hogy eleve felnézzünk a tulajdono­sára. S tulajdonképpen mindezt jól tudjuk. Ügy látszik azon­ban, olvkor mégsem árt a ré­gi leckét átismételni. Sz. P. I á ‘.ogatás Somogy túron FÉLÚTON Ismeretlen falvakkal ismer­kedni, új emberarcokat emlé­kezetbe vésni izgalmas fel­adat. S felelősség: tegnap még ismeretlen emberek gondjait vállunkra- venni, örömeikben osztozni. Ismerkedni mentünk Somogytúrra, az Űj Somogy Termelőszövetkezetbe. A gaz­dasági struktúrájukkal, a te­vékenységi formákkal —mun­kájukkal. És elsősorban az emberekkel. Az elnök. Molt Jenő. Fekete keretes szemüvegű, megfontolt férfi. Főállattenyésztő volt Szöliősgyörökön. De dolgozott már Somogytúron is. Itt is Cél: a pénzügyi egyensúly megteremtése Költségvetés. Bevétel és ki­adás. Beszédes számok. Van-e fedezet a fejlesztésekre és be­ruházásokra? Ez most a köz­ponti kérdés. »Cél: a pénzügyi egyensúly megteremtése« — olvashatjuk a Kaposvári Városi Tanács fejlesztési tervében. Magya­rán: annyit tervezzünk, amennyi a rendelkezésünkre álló anyagi eszközökkel tény­leg megvalósítható. Nézzük a végrehajtást! A bevétel 1971 első félévé­ben időarányosan megfelel az előirányzatnak — összességé­ben. Részleteiben vizsgálva azonban kiderül, hogy egyes bevételi források nem voltak elég jövedelmezőek, mások vi­szont »többet hoztak a kony­hára«. Hol van lemaradás? Válla­latok és tsz-ek nem tudtak teljes mértékben eleget tenni fizetési kötelezettségeiknek. Számottevő a lemaradás pél­dául a szemétdíjak befizetésé­nél is. Ezek tehát áthúzódnak a második félévre. De nemcsak a befizetések maradtak eb hanem eaves be­ruházások tervbe vett befeje­zése is. A III. ötéves tervből például a Dimitrov utcai, a Berzsenyi utcai és a Léva ut­cai lakások átadása, s a be­költözést még mindig akadá­lyozza a megfelelő közműve­sítés hiánya. A késedelmes építkezésekhez tartozik olyan fontos beruházás, mint az Arany utcai óvoda, a Ságvári utcai kereskedelmi egység, az Ezredév utcai orvosi rendelő, és még sorolhatnánk továbl is. Mi az elhúzódás oka? Ez nem szorul különösebb magyarázatra: az építőipar ka­pacitása elégtelen. És a beru­házási költségek is növeked­nek. Pénz és időeltolódás. Mi lesz az egyensúllyal? A pénzügyi fedezetnek meg­felelő tervezés fontos és ért­hető követelmény. Ahhoz, hogy megvalósuljon, bizony le kell mondani például a donneri városrész többszintes OTP-lakóházairól, amire a lakásprogram jóváhagyása után merült fel az igény. Igen, jó lenne, kellene, de a kivitelezéshez szükséges milliókat nem lehet előkerí­teni ebben az ötéves tervben; annak ellenére sem, hegy az 1971. évi tevékenység közép­pont jábaji a lakásépítés áll. Ezen belül pedig az az éssze­rű terv, hogy először a köz­művesítés és aztán a lakás. A tanácsülés elé terjesztett beszámoló őszintén, világosan bemutatta a problémákat és nehézségeket. Mi a megoldás? »A megoldás az építőipar ' apacitásának növelése mellett az, hogy a terv végr-hajtásá­ban részt vevők között szoro­sabb összhang alakuljon ki.« R. Zs. összterület pedig kétezer-öt­száz. A talajunk nem egysé­ges: a futóhomoktól a kötőt', talajfajtáig minden megtalál­ható nálunk. Persze, nem jó dolog ez. A gépek hamarabb elhasználódnak. S a vetés? Hiába szorítjuk le a homokot, akkor a mag nem tud kitömi a föld alól... Az aktuális munkákról is egy keveset! Kétszáznyolcvan holdon az őszi árpát, harmincnyolcon a takarmánykeveréket, százhú­szon a Libelulla, kétszázhar­mincon a Bezosztája fajta bú­zát elvétettük. Szeptember 8- án kezdtük, előreláthatóan ok­tóber 20-ra végzünk. Van ku­koricánk is. Kétszáznegyven­négy holdnyi területünkről hatvanon már letörtük. Kéz' és gépi munka ez nálunk. A silózással voltak problémáink. Száraz csutát kevertünk zöld napraforgóval, így oldottuk meg a szárazság okozta gon­dot. A silókukorica ugyanis nem kelt ki. Az állattenyész­tésről csak annyit, hogy a be­vételünk felét ez adja. A másik szobában éppen az »eligazítás« végén toppanunk be. Az íróasztalnál Rauch Ist­ván főagronómus ül. Fiatal ember, félre fésült hajjal. ízületeit. Gyakornoknak — f | még pályája kezdetén — ide I' került. így hát tulajdonkép- } oen hazajött ez év márciusá­ban, amikor elnöknek válasz­tották. Akik ismerték s tegez­ték, magázni kezdték. Az el nők a fejét csóválta, s min Jenkinek megmondta, aki gye rekkora óta ismerte: ő ugyan az, aki akkor volt. Most a tsz-ről beszél. — A gépesítettség hetven- hetvenöt százalékos. Az el- aiúlt években ennél lényege­den rosszabb volt. Az idén ál- ami támogatásból vásárol­tunk gépeket. Tavalyi ered­ménytelensége alapján a sza aált gazdaságok között tartják számon az Üj Somogyot. Ak­kor hétszáz holdra jutott egy kombájn, most ugyanekkorr területre három. Ezerhárom száz hold a közös szántó, az MHSZ-básia Marcaliban Követendő példa másutt is Marcaliban a 68-as út men­tán, az új töltőállomás közelé­ben nemrégiben alapozási munkákat kezdtek el: itt épül majd fel az MHSZ nagyközsé­gi és a járási székháza. A járási székhely és a já­rás fiatalsága részére — a tar­SíásziPitaek a fiwárosi ISISZ-fiatafok A KISZ VIII. kongresszusá­ra érdekes versenyekkel, erő­próbákkal készülnek a buda­pesti ifjúkommunisták. Mint a KISZ budapesti bizottságán elmondták: október 24-én a legjobb kerületi csapatok mintegy 200 tagjának bevoná­sával nagyszabású járőrverse­nyen mérik össze a fiatalok tudását, jártasságát a honvé­delmi ismeretek elsajátításá­ban. A nemrég életbe lépte­tett, egységes működési sza­bályzat és a kiképzési tervezet rendszere értelmében az ifjú­gárdisták felkészítése a tanév­hez igazodik. A fiatalok — el­sősorban a középiskolások — intézetükben ismerkednek meg a fegyveres testületek munkájával, a katonai szerve­zetek életével, a haditechni­kával, a katonai külsőségekkel és formaságokkal. A rendsze­res oktatás mellett gyakorlati foglalkozáson vesz részt több mint háromezer budapesti, 14—26 éves KISZ-tag. Az új titkár tervei Tizenkét évig állt a válla­lati KISZ-szervezet élén, és most lemondott. ■— Vajon miért? . — Mert nősülni szeretnék — mondja Bukovics József. — No, de mi az összefüggés a nősülés meg a KISZ-munka között? — Eddig általában szaba­dok voltak az estéim. Maradt időm a programok összeállí­tására, az összejövetelek szer­vezésére. A családalapítás azonban felelősséggel és kö­töttséggel jár, különösen ké­sőbb, ha itt lesz a gyerek. Ad­dig azonban szeretném segíte­ni munkájában az új titkárt, hogv zökkenőmentes legyen az átmenet. Gyakorlatilag tehát két KISZ-titkár működik most Tapsonyban a Gépjavító Vál­lalatnál. Az új titkárt, Hor­váth Józsefet szeptemberben választotta meg a tagság. — Bukovics Jóska nagyon jó kirándulást szervezett Pest­re — mondotta — megnéztük a vadászati világkiállítást, meg a bolgár—magyar mécs­esét. Ilyeneket szeretnék én is csinálni. Magamról tudom, mennyivel szívesebben vettem részt a KISZ-gyűléseken egy- sgy ilyen rendezvény után. — Mindenki eljön a taggyű­lésekre? — Igen, bár nehéz lett vol­na megoldani ezt a vállalat vezetőségének támogatása nél­kül. Sok KISZ-tag a környező falvakból jár hozzánk, ezért engedélyt kaptunk arra, hogy a gyűléseket a munkaidő be­fejezése előtt fél órával kezd­jük meg. — Nem megy ez a teljesít­mény rovására? — Napközben jobban haj­tunk, ez kötelességünk — mondja a KISZ-titkár. — Végeznek olyan munkát is. ami nem kötelességük? — Persze. Most éppen a sportpálya új padjaihoz csi­náljuk a fémalapvázakat tár­sadalmi munkában. I. B. vekből is látható — nagysze­rű otthont nyújt majd ez az épület. Többek között itt kap­nak helyet a motorosok, akik megyei és országos versenye ken többször is kiemelkedő eredményt értek el, s a model­lező- és a rádiósklubnak is lesz megfelelő helyisége, aho’ zavartalan körülmények kö­zött dolgozhatnak. Itt tarthat­ják majd a gépjárművezető- képzés elméleti, tantermi fog­lalkozásait is. Az építkezés 2,5 millió fo­rintba kerül; ehhez a Marcali Nagyközségi Tanács egymillió forinttal járul hozzá. — Napjainkban a honvédel­mi nevelés mind nagyobb fel­adatokat jelent az MHSZ-nek. de a párt- és a társadalmi szer­vezeteknek is. Nem elég csu­pán követelni, erőnkhöz mér­ten segíteni is kell a feltételek megteremtését — mondták a tanácsnál, amikor arról érdek­lődtem, hogyan segítik az építkezést. Nem ez az egyetlen példa megyénkben, ami bizonyítja, hogy tanácsaink értik a hon­védelmi nevelés fontosságát, s — lehetőségeikhez képest — segítenek is a feltételek meg­teremtésében. Somogy aszaló­ban, Attalában. Szöliősgyörö­kön és még több községben a tanácsok és a termelőszövetke­zetek egyaránt részt vállalnak ebből a fontos munkából. Te­rületet adnak a lőtérhez, klu bot rendeznek be, fegyvert vásárolnak, s pénzbeli támo­gatást is nyújtanak a honvé­delmi neveléshez. Sajnos, ennek ellenkezője: s tapasztalhatjuk. Akadnak tanácsok, ahol nem értik meg. nogy a Magyar Honvédelmi Szövetség egymaga — vagy ■supán a fegyveres testületek támogatásával — nem tudja ellátni feladatát. Pedig pártós tanácsi, végrehajtó bizottság: üléseken már többször is tár­gyaltak e munkáról. Arról, hogyan léphetnének előbbre De arról elfeledkeztek: nem csak mástól kell várni a se­gítséget, hanem önmagunkkal szemben is nagyobb követel­ményeket kellene támasztani — Szívesen segítenénk, d: annyi a megoldásra váró fel­ad atunk, hogy ha a jelenlegi­nél kétszer vagy háromszor több pénzünk lenne, annak is volna helye — védekeznek magyarázkodnak igen gyak­ran. Ezt senki nem vitatja. De éppen úgy nem lehet vitatni azt sem. hogy a honvédelmi nevelés csak akkor érheti el pártunk által is meghatározott célját, ha mindenütt össztár­sadalmi feladatnak tekintik, s nem csupán az MHSZ-ének. Nem áldozat ezt Hanem olyan társadalmi kötelesség, ami sokszorosan visszatárül majd azoknak a felnövő'fiata­loknak a munkájában, akik a szövetség klubjaiban, szakkö­reiben készülnek fel a katona­életre, s megerősödik bennül: a haza iránti szeretet, köte- ' 'sségérzet. Ezért javasoljuk a marcali példát másutt is követésre! Sz. L» másfél éve vagyok főagrond- mus. S most, hogy a gépesí­tettség problémája csaknem teljesen megoldódott, bizakod­va nézünk a következő évek elé. — A hozamok növelése a célunk. Ez segít az állatte­nyésztésben is. A szakvezetés *iatal, harmincon innen a többség. A brigádvezetők pe­dig régi, tapasztalt gazdák, akiknek ismereteire alapozni lehet. Magamról csak annyit: Jenei Imre szikár, bajszos férfi. Háztáji brigádvezető. — Sok a dolgom. Ez vi­szont azt is bizonyítja, hogy a somogytúriak törődnek a ház­tájival. Egyébként a lófogatok nyolcvan százalékát a tsz-ta- gok földjein foglalkoztatjuk. Ügy érzem, el sem tudnám vá­lasztani a közöst és a háztá­jit. Fontos mindkettő. Gyalog és kerékpáron járom be a fa­lut, tízszer is napjában. Har­minc-negyven kilométert te­szek meg legtöbbször. Mert a »hegybe« is ki kell menni olykor-olykor. No, aztán ott van a saját háztájim: egy te­hén, két növendékmarha, anyakoca, hat malac, három hízósertés. A kétszáz négyszög­öl szőlő is ad munkát. Hiába, a háztáji ügyekkel foglalkozó brigádvezetőtől el­várja a falu, hogy az élen jár­jon! Baráti beszélgetéssé alakul át a »szabályszerű« ismerke­dés. Szűcs Géza bácsi, a rak­táros is közbeszól: 111 m — Hogy sok a munka, any- nyi bizonyos. Az egész napot kitölti. Nekem a tárolás miatt fő leginkább a fejem. Kevés a hely. Sokszor a termények átvételekor is rengeteg idő pa- :arolódik el. Három munka­társammal dolgozom együtt. Régi emberek, a megalakulás óta tsz-tagok ... Bátran meg merem mutatni a raktárt min- ienkinek. Rend van mindig. Itt az irodán meg a munkahe­lyen is sokat beszélgetünk. Mindenről. De sokszor mond­juk: »Jó lenne, ha a mező- gazdaságban is alacsonyabb lenne a nyugdíjkorhatár!« Mert igaz, hogy a mát össze 'em lehet hasonlítani a teg­nappal, mégis: a mezőgazda- tágban dolgozók munkája most sem könnyű. Ha meg a szövetkezetről esik szó, azt szoktam mondani, hogy »fél­úton« vagyunk, a régi és az új gazdálkodási forma hátá­én. És szó esik még a régi -pengős« világról, az egykori cselédsorsról, aztán — újra és újra — a máról. Ahogy jó ismerősök közt szokás. Leskó László SOMOGYI NÉPLAP K«M, wn, m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom