Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-02 / 231. szám

A gyűrűsfonó taggyűlésén 1 Röntgennapok Balatonföldváron Különös tekintettel az Huszonkét év az átlagélet­kor a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. A dolgo­zók nagy része tizennyolc-húsz év körüli, vagy még ennél is kevesebb. Sok lány jön az ál­talános iskola elvégzése után négy-, majd hatórásnak. Ti­zenkét KISZ-alapszervezet mű­ködik a gyárban. Ott, ahol ennyi fiatal dolgo­zik, a KISZ-nek nagyon sok feladata van. Most tartják az alapszervezeti vezetőségválasz­tó taggyűléseket, melyeken az elmúlt két év munkáját érté­kelik. Számvetés is ez, meg kérdés is: hogyan tovább, ho­gyan lehetne jobban? Több mint ötven lány üli kö­rül a hosszú asztalt. A gyű­rűsfonó I. KISZ-esei. Az asz­talon virág. Az arcokon egy kis megilletődöttség. Azok is eljöttek, akik csak ezután tesz­itek KISZ-tagok, nemrég ad­ták be a kérelmüket, de a tag­gyűlésre már meghívták őket. Fél órája még a gépek mellett álltait, most a titkár beszámo­lóját hallgatják. Borbélyné el- fogódott. Ahogy később mond­ta, mindig zavarban van, ha ennyi ember előtt kell beszél­nie. Nemcsak a fiatalok van­nak itt, eljöttek a gyár, a párt- szervezet, a szakszervezet ve­zetői is. Ahogy a beszámolóból kiderült, ha a KISZ-esek ered­ményrovatot vezettek volna, sok mindent oda lehetett vol­na könyvelni. A lányok álla­mi gondozott kisgyerekeket se­gítettek, kétnapi fizetésüket ajánlották fel a bölcsőde épí­tésére, párt- és KlSZ-oktatás- ra jártak, brigádok közti mun­kaversenyt indítottak a KISZ- kongresszus tiszteletére. A tit­kár beszámolójában és a fia­talok hozzászólásában is több­ször előkerült a munka, a munkafegyelem. Három mű­szakban dolgoznak, nehéz fizi­kai munkát végeznek a fonó­nők. Ahogy a gyár igazgatója Félreeső falvak köldökzsinórja A városokban lakásproblé­mákkal küszködnek, a félre­eső falvakban pedig egyre több ház marad üresen, ki­használatlanul. Vajon miért? Általában azért, mert ott helyben nincs megfelelő mun­kalehetőség, a bejárás pedig többnyire fáradságos, bizony­talan. A Samogyjádhoz körzetesí- tett falvak lakói például ka­lodában érezhetik magukat vasárnaponként. Akkor ugyan­is nincsen buszjárat. Megsza­kad az a köldökzsinór is, amely hétköznap úgy-ahogy összeköti őket a külvilággal. Kétségtelen, fontosabb, hogy munkanapokon eljárhassanak. Alkotmányunk azonban nem­csak a munkához, hanem a szó­rakozáshoz való jogot is bizto­sítja. Csakhogy a Volán 13. sz. Vállalata nem biztosít hozzá buszjáratot. Tudom, nem könnyű egy menetrendet úgy összeállítani, hogy minden igényt kielégít­sen, de a menetrendek sokszor szerény igényeket sem elégíte­nek ki, különösen a félreeső helyeken, ahol pedig legna­gyobb szükség lenne megfele­lő autóbuszjáratokra. Vajon mi váz akadálya, hogy a kihelyezett járat vasárna­ponként is kösse össze Eddét, Alsóbogátot és Galambos-pusz­tát a somogyjádi vasútállo­mással reggel és este. Aztán: Somogy jád ugyan nem tartozik a félreeső fal­vak közé. Több távolsági busz­járat érinti, sőt vasútállomása is van. bár elég messzire esik a községtől. Ezért minden vo­nathoz helyi járat viszi az uta­sokat. »Minden vonathoz« — mon­dom, holott egy igen fontosat kihagy. Azt, amelyikkel az éj­szakai műszakban dolgozóik ér­keznek haza reggel nyolckor. Joggal igénylik-e az állomást a faluval összekötő autóbuszt? Feltétlenül. Fülöp József ta­nácselnök szerint körülbelül 100—120 embernek kell legya­logolnia egy-két kilométert az átdolgozott éjszaka után. A Volán felmérése szerint azonban mindössze három- négy emberről van szó. Meg arról, hogy ugyanabban az időben Fonyód felől is ér­kezik vonat, amelyik — ha lenne hozzá buszcsatlakozás — elszippantaná a Kaposvárra igyekvőket A Volán szem­pontjából ez annyit jelent, hogy a kihelyezett járat, ame­lyik így nyolc óra után Indul­na be Kaposvárra, kellő szá­mú utas híján — ráfizetéses lenne. A vállalat és az utasok ér­deke kerül szembe egymással. Vajon kibékíthetetlen ellentét ez? Amikor érdeklődtem a Vo­lánnál, az illetékes azt mond­ta: — Ne feszegessük egyelőre! Várjuk meg a minisztérium döntését. Nemrégiben fölkér­ték tölünk az ügyre vonatkozó aktákat. Mélységes tisztelet ébredt bennem a Közlekedés- és Pos­taügyi Minisztérium iránt, amelynek figyelme — lám, lám — még az ilyen apró rész­letekre is kiterjed. Vajon hon­nan szerzett róla tudomást? Elárulhatom. Fülöp József­től. A somogyjádi tanácselnök ugyanis, miután a Volánnal sikertelenül tárgyalt, kihall­gatást kért a minisztériumtól. Fülöp Józsefnek az a dolga, hogy választói érdekeit kép­viselje, tehát fölmegy akár a miniszterhez is. Érthető. Csak azt nem értem, miért kell a Volánnak minisztériumi utasítás ahhoz, hogy a beér­kező panaszokat orvosolja? R. Zs. mondta, csak a nevében köny- nyűipar ez. Gyakran váltják itt egymást a lányok. Sokan úgy gondolják, máshol köny- nyebben keresik a pénzt. A KISZ-esek foglalkoznak az újakkal — gyakran ettől függ, marad-e az »-új lány« vagy megy. Ha sikerül beleillesz­kednie a közösségbe, általában marad. Előfordul igazolatlan mulasztás is. Miért? A véle­mények különbözőek. Van, aki azt mondja, azért, mert ha va­laki egy nap szabadságot kér, nem mindig kapja meg — így hát »csinál magának«. Ilyen­kor aztán áll a gép, csökkvi a termelés. — Egy kicsit könnyelműek vagyunk, ez az igazság — mondja Pálfi Mária. — Ezen változtatni a fiatalok, a KISZ- esek feladata: Hárman maradtak a régi ve­zetőségből. A többieket — Bo­ros Etelkát, Szabó Katit, Sza­bó Máriát, Vajda Katit most választotta meg a taggyűlés. — Örülök, hogy ők kerültek a vezetőségbe — mondja Borbély Lászlóné, aki ismét az alap­szervezet titkára lett. — Eddig is ők voltak azok, akikre leg­jobban lehetett számítani. Most, remélem, még jobban. Az új vezetőség legnagyobb gondja: összefogni a fiatalo­kat Ez eddig is gondot oko­zott, most sem tudjuk egyik napról a másikra megoldani. Sokat kell foglalkozni az újak­kal, a fegyelmezetlenségek el­len is küzdenünk kell — fele­lősséggel. S. M. Nemrég ünnepelte a tudo­mány a röntgensugár felfede­zésének hetvenötödik évfordu­lóját. Az ember gyógyításának történetében a radiológia fiatal tudomány még. A modem technika nagy hatást gyako­rolt a továbbfejlődésére. Dr. Zsebők Zoltán profesz- szornak a Magyar Radiológu­sok Társasága elnökének és dr. Tarján László kórházigaz­gató főorvosnak a köszöntője után dr. Csáki László, a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályának vezetője nyitotta meg tegnap délelőtt a II. dél-du­nántúli röntgennapok kétna­pos előadássorozatának prog­ramját. Részletesen szólt arról is, hogy hol tart Somogy a ra­diológia terén. — Megyénkben az elmúlt években harminckettőről hat­vanötre emeltük a röntgengé­pek számát, ezek általában korszerűek is — mondotta. —'1 A kaposvári és a siófoki kór­házban két-két tévéláncos röntgenkészülékünk is mű­ködik. Ennek jelentős szerepe van a sugárvédelemben, és a belgyógyászati, sebészeti vizs­gálatok, műtétek során is nagy hasznát veszik az orvosok. A megyei kórház rekonstrukció­jával tovább fejlesztik a rönt­genosztályt is: az épülő nagy­atádi kórház és a fonyódi ren­delőintézet modern készüléke­ket kap. A II. dél-dunántúli röntgen­napokon megjelent Bíró Gyu­la, a megyei pártbizottság tit­kára és dr. Várkonyi Imre, a Harang a vásárhelyi sétatéren megyei tanács elnökhelyettese is, valamint részt vett a meg­nyitón és a tanácskozáson dr. Erdélyi Mihály professzor, az Orvosszakértő Intézet röntgen- osztályának vezetője, dr. Ben- kő György professzor, a Pécsi Orvostudományi Egyetem röntgen tanszékének vezetője, dr. Rodé Iván, az onkológiai tanszék vezetője. A röntgennapok továbbkép­ző előadássorozatának fő témá­ja: az izotópok alkalmazása a korszerű radiológiában. Dr. Zse- bők professzor, a program el­ső előadója A hasnyálmirigy izotópos vizsgálata című elő­adása előtt néhány gondolatot arról is elmondott, hogy miért szükséges ma nagyobb figyel­met szentelnie az orvostudo­mánynak, a radiológiának az izotópokra? — A radiológia új fejezetét nyitotta meg az izo­izotópokra tópos vizsgálatok sorozata — mondotta. A tegnapi hét előadó közűt ketten somogyiak voltak. Dr. Iliev Ilia és dr. Verkman Si­mon az emlő modern röntgen- vizsgálatáról szólt Kaposvá­ron öt éve eredményesen fo­lyik a korai emlődaganatok, emlőbetegségek röntgenvizsgá­lata. Sikerült elérni azt is, hogy fél óra helyett négy pere alatt készül el egy-egy felvé­tel teljes kidolgozása. A röntgennapokkal egy Idő­ben folyik Balatonföldváron a röntgenasszisztensek tovább­képzése is. A röntgengéptípu­sokról, a korszerű előhívó technikáról, berendezésekről hallgatnak értékes előadáso­kat. A röntgennapokon mint­egy kétszáz radiológus és két­száz röntgenasszisztens vesz részt H. R Hódmezővásárhelyen, a város főterén helyezték el a tanács­háza öreg harangját, amely tavaly a toronytűz oltása közben megrepedt és végleg elnémult. Az 1839-ben készült öreg ha­rangot megőrzik emléknek a sétatéren, és helyette újat ön­tetnek. Közművelődén jegyzetek NOMÁD Megdöbbentő adatokat hal­lottam nemrégiben. A nép­művelők nagy része vándorol, még a legnehezebb szakmák­ban sincs ilyen magas fluk­tuáció, mint a közművelődés munkásai körében. Alkalom kínálkozott rá, s föltettem a kérdést egyszerre vagy húsz népművelőnek. Miért nagy a fluktuáció? Első okként az anyagi gon­dok szerepelnek. Nem arról van szó, hogy a fizetésüket keveslik a népművelők (al­kalmasint ugyan ez is közre­játszhat), hanem az általuk vezetett közművelődési intéz­mény, többnyire művelődési ház fenntartási költségeit. A közös fenntartásba vétel több helyütt megoldódott, de na­gyon sok községben még öt­letként, lehetőségként sem vették számba. A műkedvelő mozgalomhoz, az ORI-műso- rok megvételéhez nem kevés pénz kell. S ha a tévében ugyanazon az estén egy izgal­mas filmet vetítenek, máris deficites a vállalkozás. Ilyen csalódással minden népműve­lőnek számolnia kell, de tény az is, hogy ez ellen felvértez­heti magát Az egyik legfon­tosabb pajzs a hivatástudat, másik a gyakorlati érzék. S ez nem különös adottság kér­dése, hanem a népművelő­képzésben az elméletek mel­HIVATÁS? lett sokkal több gyakorlatias­ságnak kellene helyet kapnia. A népművelő munkájának oroszlánrésze a szervezés. Sajnos ilyesmire képezik ki őket legkevésbé. Valaki ezt úgy mondta: *•Kilincselni tudni kell. A hangot kell meg­találni, ez modor és szókincs dolga S akkor megnyílik az ÁFÉSZ és a tsz bukszája.« Nem tagadom, ez is kell hozzá, de akinek nem ilyen bukszanyitogató a modora, az már eleve alkalmatlan lenne népművelőnek? Nem hiszem. Kilincselés nélkül is el kell érni, hogy a gazdasági veze­tők lássák a népművelés fon­tosságát Mert bármilyen fur­csán hangozzék, létezik ilyen nagyvállalati kispolgáriság, mereven egyoldalú, önző gaz­daságossági szemlélet, válla­lati egoizmus, amelyet joggal sorolhatunk a kispolgáriság ismérvei közé. Igaz, az sem elhanyagolható tényező, mennyire partner a népművelő? Hogyan képes biztosítani hivatásához méltó tartást, föllépést, mennyire tudja magával ragadni, a mű­velődésügynek érzelmileg is megnyerni a gazdasági veze­tőket De ez már a népműve­lők kiválasztása és képzése témakörébe tartozik, ami kü­lön elemzést igényel. T. T. Apa után a fia is Szarvasbika - fülbevalóval narom hét alatt több mint százezer jelölőgyűlést tartot­tak meg. 1958. november 16-án 6 600 686 választásra jogosult 98,4 százaléka járult az urnák­hoz. A 6 460 483 érvényes sza­vazat közül a Hazafias Nép­frontra jutott 99,6 százalék. A 89 192 községi s egyéb taná­csi jelölt közül csupán 91 je­löltet nem választottak meg. A jelölőgyűlések egyre fon­tosabb szerepet játszottak a választásókban a szocialista államélet fejlesztésében. 1963 januárjában már több mint 3 400 000-en vettek részt a kü­lönböző jelölőgyűléseken, és 370 000-en szólaltak fel. A kü­lönböző választási szervek­ben több mint 412 000 válasz­tó működött; 250 450-nel töb­ben szavaztak, mint 1958-ban. A választásra jogosultak szá­ma 7114 850 volt, s 97,2 szá­zalékuk élt szavazati jogával. Az érvényes szavazatoknak száma 6 880 830 volt, s a vok- sok 98.9 százaléka a Hazafias Népfront jelöltjeire jutott 340 országgyűlési képviselő és több mint 105 680 tanácstag kapott így megbízatást. Az állampolgárok a szava­zással kifejezésre juttatták, hogy helyeslik hazánk fejlődé­sét, a szocializmus alapjainak lerakását, s a szocializmus tel­jes felépítését saját törekvésé­nek, egyéni és közös tevékeny­ségük alapjának tekintik. Jelentős lépést jelentett a szocialista demokrácia és a parlament munkájának to­vábbfejlesztésében az 1966 no­vemberében elfogadott új vá­lasztójogi törvény. Ez az or­szág addigi fejlődését tükröz­ve szabályozta az országgyű­lési képviselők és tanácstagok megválasztását. Ez a törvény továbbfejlesztette a választás demokratizmusát, és az addi­gi lajstromos szavazás helyett bevezette az egyéni — vá­lasztókerületek szerinti — sza­vazást. Ennek értelmében min­den választó négy szavazólap­pal szavazott. Eggyel a közt ségi, eggyel a járási, eggyel a f megyei tanácstagra, eggyel pe- | dig az országgyűlési képvise- | lökre. Ez a törvény már lehe- * tővé tette, hogy egy-egy man­dátumra több jelöltet is lehes­sen állítani. Az új törvény alapján le­zajlott 1967-es választásokon a közösen jelöltekre, a közösen megvitatott programra mon­dott igent országunk lakossá­ga. Az így megválasztott or­szággyűlés sok jelentős tör­vényt alkotott az elmúlt négy évben. Az új Munka Tör­vénykönyve, a termelőszövet­kezeti törvény, a földtörvény, a negyedik ötéves tervről, va­lamint a tanácsokról megal- * kötött törvények jelzik azt a t jelentős társadalmi, gazdasági haladást, amelyet a szocializ­mus teljes felépítésének útján hazánk az elmúlt parlamenti ciklus időszakában elért. Pintér István I (Folytatjuk) Arról bizonyára többen hal­lottak már, hogy az oriontoló- gusok rendszeresen gyűrűzik a vándormadarakat, hogy a lá­bukra erősített alumínium csík alapján figyeljék a madarak vonulását, útirányát. A mada­rakon kívül néhány emlős vad­nál is próbálkoznak jelzések elhelyezésével, a szarvasok fü­lére például gombot erősíte­nek. Ha az állatot lelövik vagy elhullva megtalálják, a gomb alapján kideríthető, hogy hol és mikor jelölték meg, így hozzávetőleges képet kaphat­nak a szakemberek arról, mek­kora távolságot jár be a vad. A közelmúltban Marcali mellett egy hat-nyolc évesre becsült, selejt agancsú bikát lőttek, amelynek fülében a 2217-es számú fülgombot fe­dezte föl elejtője. A vadászok most azt kutatják, hogy az ál­latot hol és mikor jelölték meg, honnan került a bika So­mogyba? A szarvasok őszi násza be­fejeződött, a vadászok csak el­vétve hallanak bőgést. A Lábo- di Állami Gazdaságban gaz­dag szeptemberről tájékozta­tott bennünket Galamb Gábor fővadász. A vendégek — túl­nyomórészt nyugatnémet és osztrák vadászok — huszonegy koronás nagyurat hoztak terí­tékre. Jó néhány kiemelkedő trófeával is dicsekedhetnek, ugyanis négy arany-, öt ezüst- és jó néhány bronzérmes agan­csot pakoltak fel a gépkocsik tetejére. Mint minden évnek, az idein ele Is volt érdekessége, sőt szenzációja. Négyévvel ezelőtt, szeptember kilencedi­kén délután hat óra előtt tíz perccel lőtte meg Auloh úr a világrekord agancsú bikát, me­lyet a világkiállítás emblémá­jának fogadtak el. Az idén szeptember kilencedikén —kö­rülbelül egy kilométerre a ko­rábbi elejtés helyétől — az NSZK-beli Hucke úr 239 nem­zetközi pontos bikát hozott te­rítékre (összehasonlításként ír­juk ide, hogy a tavaly Lenti­ben lőtt Marion Schuszter-féle trófea, a jelenlegi világrekord, 252 pontos.) A mostani arany­érmes trófea kísértetiesen ha­sonlít a négy évvel ezelőtti agancshoz, így valószínű, hogy az apa után a fia került pus­kavégre. s. a SOMOGYI IÉPIAP hmm hal 1971. október 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom