Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1971-10-15 / 242. szám
A nagyatádi József Attila Kollégiumban Diáktanács-vá I asztás Este fél hét van. A kollégium épületének előterében ünneplőbe öltözött lányok és fiúk gyülekeznek, öt-hat fős kis csoportokban beszélgetnek a választásról. Sokan közülük — az első osztályos gimnazisták és az ötödikes általános iskolások — most először választanak. őket leginkább a technikai részletek érdeklik: hogyan kell szavazni, s kérdé- seikrek az »öreg*' kollégiumlakóktól várják és kapják a felvilágosításokat. Egy munkabrigád rendezi a széksorokat és az elnöki asztalt. A leköszönő diáktanács elnökét, Németh Zsuzsát kérdezem a választás előkészítéséről: — Munkatervi feladat minden tanév elején a diáktanács megválasztása. Mindig megvárjuk, hogy az új tanulók beilleszkedjenek a közösségbe, megismerjék a kollégium életét, s a diáktanács munkáját is. A választás előkészítését az előző tanévben választót! diáktanács végzi. Két fontos feladatunk van ezzel kapcsolatban: a munkaterv elkészítése és a választás technikai előkészítése. — A kijelölt időpont előtt két héttel — veszi át a szót Sárát Edit, a diáktanács titkára — megalakítottuk a jelölő és a szavazatszedő bizottságot A jelölő bizottság széles körű közvélemény-kutatás alapján, valamint az elmúlt évi tapasztalatok figyelembevételével készíti el a jelölőlistát. Ehhez természetesen nevelőtanári segítséget Is kapunk, mindkét bizottságnak van tanár tagja. Megoldásra váró feladatokról beszél a volt elnök. — Társaink bizalmára méltók kívánunk lenni. Szeretnénk, ha közösségi életünk jól szervezett és színes programokkal válna tartalmasabbá, gazdagodna. Százhetven figyelmes arc ül az elnöki asztallal szemben. Éves munkáról kell most dönteni. Megfontolást kíván miképpen lehetne a közösségi munkát javítani, hogyan lehetne a tanulmányi eredményeket növelni ? Követelményként fogalmazódott meg a tanulmányi segédeszközök — diafilmek, magnószalagok, könyvek — felhasználása a jobb eredmény érdekében. Az alaposabb politikai tájékozottság megszerzéséhez a diáktanács szorgalmazza a sajtóren- delést, s mindegyik közösség egy napilapot (Népszabadság. Somogyi Néplap) fizet elő. A KISZ VIII. kongresszusára készülődés jegyében szerveztek kommunista vasárnapot a si- mongáti gyümölcsösben. A termelési érték megközelítette a négyezer forintot. Október 29-re — a Komszomol megalakulásának évfordulójára — találkozót terveznek komszo- molistákkal. A környezet kultúrájának fejlesztésére meghirdették a dekorációs versenyt Tovább bővítik az április 11-én megnyitott padlásmúzeum anyagát. Szó esett a testedzés lehetőségeiről, a sportpályáié jobb kihasználásáról. (A múlt tanév végén készült el az intézeti teniszpálya.) A kollégium közössége részt vállal a városi ej lesz- iési munkákból is, a városi tanács által kijelölt területet rendben tartja, valamint igény szerint részt vesz egyéb munkálatokban. A tanulók hozzászólásaikban a meglevő hiányosságokról is beszéltek. Hogy az intézeti könyvtár csak részben elégíti ki az igényeket, kevés példányszámban vannak meg a kötelező olvasmányok. Egy negyedikes gimnazista lány a tanulmányi munka javításának lehetőségére hívta fel a figyelmet: »Ne csapjuk be önmagunkat — mondta —, a tanulmányi lapokra ne csak a jó jegyeket írjuk jel, mert így mm a valóságnak megfelelő kép alakul ki munkánkról, s nevelőtanáraink sem tudnak így hatékony segítséget adni.« A munkatervét (és a javaslatokat) a nagyközösség egyhangúlag elfogadta. Ezután került sor a választásra. Tizennyolc jelölt közül választották meg a tizenhárom tagú diáktanácsot. Laczkó András Milyennek képzelem a jó tanárt? HATVAN KÖZÉPISKOLÁS véleményét olvashattam el erről a témáról. Hogy mennyire fontos a diákoknak a tanár személye, arról elsősorban az ő véleményük győzött meg. A jó tanárról alkotott kép majdnem (mindenkinél azonos, az összes dolgozatot elolvasva összeáll az ideális tanár képe. A legtöbb gyereket az anyag elmagyarázása és az ellenőrzés foglalkoztatja. Ez természetes, mert a tananyag jó átadása könnyíti a tanulást. Jobb lesz a felelet, és számukra ez a fontos, hisz az osztályzatokon keresztül mérik le a gyerekek munkáját. »Órán He csak a tankönyv anyagát adja le, hanem bővítse ki saját ismereteivel, gyakorlati példákkal.« A legtöbb problémát a feleletek elbírálása okozza. A diákok szigorúan ítélnek, sokszor olyan szempontokat is figyelembe vesznek, melyekről az oktató esetleg nem is tud. Előfordul néha, hogy a szülőket bírálják el a felelő diák helyett. »Ne kivételezzen egy diákkal szemben sem, még akkor se, ha annak a szülei esetleg valami magasabb tisztséget töltenek be.« Es még sokan írnak a pártos, illetve a pártatlan osztályzásról. Egy tanárnak sem szabad elfelejtenie, hogy órája minden percében szigorú kritikusok figyelik, s hamar megszülethet a könyörtelen ítélet; ehhez elég egy ideges mondat, vagy csak egy ingerült mozdulat. Különösen érzékenyen reagálnak arra, ha lekezelik őket, éppen abban a korban vannak, amikor amúgy is nagyobb az önérzetük, mint kellene. »A jó tanár a diákokat nem nézi le.« Majdnem mindegyik dolgozatíró igényli a pedagógus szeretetét, és elvárja azt is, hogy az iskolán kívüli problémájával is foglalkozzon tanára. »Órák után a tanulókkal váltson egy-két szót a sportról, a tanulásról. E2t a tanárt jobban kedvelik. A gyerekek sokszor kérdésekkel mennek oktatójukhoz, s elég gyakran előfordul, hogy ezek a kívánságok naivak, nem teljesíthetők. Azonban ilyen esetben sem helyes az indoklás nélküli elutasítás. »Tanítványai kérését semmi esetben sem utasítsa el, hanem beszélje meg a tanulókkal.« Nem vitatható az sem, hogy azt a tantárgyat, melynek tanárát szeretik a gyerekek, szívesebben tanulja minden diák. Ezért fontos, hogy rokonszenves legyen a tanár a tanulók előtt. Egy tanárról ezt írják: »Nem tud a tanítványaival közvetlen kapcsolatot kialakítani — ebből adódik az, hogy a tanítványai a tudását elismerik és ezért tisztelik, de megkedvelni sohasem tudják.« TEHÁT JÖ SZAKEMBER, jó pedagógus, s a diákjait szerető ember legyen minden tanár, mert ilyen esetben köny- nyebb az ő helyzete is — de könnyebb a tanítványaié is. Lehet, hogy eljön az idő, amikor részben oktatógépek helyettesítik a tanárokat, de akkor is sokk függ a pedagógusoktól. És végül az egyik leglényegesebb szempont, melyet az egyik tanuló fogalmazott meg igen pontosan: »A jó tanár bízzon tanítványaiban. Ezt a bizalmat a tanítványok viszonozni fogják, és a tanárokat valódi példaképnek tekintik.« Z. I. 3000 konténer egy hajón A bükki szénégető exportál A Biikk erdőrengetegének egyik tisztásán, Biikkszentkereszt közelében vert tanyát Csóka Gyula szénégető. A ma már kuriózumnak számító munkát idestova négy évtizede űzi. Kemény munkával aprítja, gjllába rakja s égeti az erdő értéktelen hulladékfáját. A faszenet — mely igen keresett cikk világszerte — a Borsodi Erdő- és Fagazdaság külföldön értékesíti. A hamburgi hajógyárban készült el a világ legnagyobb konténerhajója, s innen futott ki első útjára. A hajó hossza 290 méter, szélessége 32 méter, teherbíró képessége 50 000 tonna. A fedélzetén és a fedélzet alatti térségben összesen 3000 konténer fér el. A dupla- csavarú hajót, távol-keleti szállításra használják fel. Bal oldali felvételünk a két óriás propeller egyikét ábrázolja. — Ezzel egyidejűleg vetett horgonyt a hamburgi kikötőben a »Vogtland** nevű szállítóhajó, fedélzetén egy 1935-ben gyártott Mercedesszel a japán császár garázsából. Az értékes ritkaság — amelyből annak idején mindössze 117 darab készült — konténerben tette meg a hátralevő utat a stuttgarti Mercedes-múzeumig. .4 Siófoki Városi Tanács V. B. napirendjén A Balaton-part legnagyobb szabadtéri színpada Utoljára a siófoki népművelési tanács foglalkozott a Kálmán Imre szabadtéri színpad helyzetével, műsorainak színvonalával. A tavalyi tanácsülésen megállapították, hogy emelni kell a műsorok nívóját, jóllehet a rendelkezésre álló anyagi keretek meglehetősen szűkösek. Mégis, az idén a népszerű ORI-rendez- vények mellett sor került már a Pécsi Balett és a veszprémi Petőfi Színház szereplésére is. A színpad technikai személyzetét főképp siófoki fiatalok alkotják, akik többnyire a helybeli vállalatok dolgozói. Szezonidőben, május 1. és szeptember 5. között huszonnyolc rendezvényt tartottak itt. Sor került többek között az országos honvédelmi napokra az MHSZ szervezésében, s itt szerepelt a román népi együttes. Hatszor mutatták be a Halló, itt Balaton! című ORI-műsort, hangversenyt tartott az Omega, az Illés és a Metro együttes. A látogatók száma emelkedett, a tavalyihoz képest több mint harmimezer nézője volt a szabadtéri színpad előadásainak. Legtöbben a román népi együttes _ műsorát nézték meg, de az ŐRI könnyűzenei műsora is minden alkalommal több mint ezer nézőt vonzott Jelentős támogatást kap a színpad az Országos Idegen- forgalmi Hivataltól és a Somogy megyei Tanácstól, s a jövőben a városi tanácsnak is jobban ki kell vennie a részét a támogatásból A bemondó rossz Az utolsó külpolitikai hír beolvasásánál tartott. »Robbanás történt kedden délelőtt a Fülöp-szigeti légi- társaság egyik utasszállító gépén, amelyen negyvenkét ember tartózkodott. A halottak száma .. .«■ Egyenletes hangon, szabályosan hangsúlyozva olvasta a híreket. Felpillantva az üvegablakon túl meglátta Kisjuhászt. Mutató- és hüvelykujját tartotta magasra. Gál még két rövid hírt elmondott, aztán rátért az időjárásjelentésre. — Baki? — kérdezte tőle Marcsi Jani bá, az egyik műszakis. — Nuku! — mondta Gál. Nem túlságosan kedvelte az öreget. Jani bá csak a hasáról és a Fradiról volt hajlandó hosszabb eszmecserébe bocsátkozni.Lassan haladt a forgalmas utcán. A múzeumnál kedve lett volna üldögélni negyedórát az egyik pádon. El is indult, de az egyetlen üreset is elfoglalta előtte egy nagy- hasú öregasszony két unokájával. Ujjával végigcirógatott egy út mellett parkoló al- vadtvér-színű kocsit. Fáradt arcú öregember ült a kocsiban, megsárgult koponyájára mintha ragasztották volna a néhány tincsnyi fehér hajat. »Ha nagy sebességnél kinyitja az ajtót, a vattahaj elröpül a kuglifejéről« — gondolta Gál. Pihentnek, s mégis szórakozottnak érezte magát. Valaki rá köszönt, ő vissz- lintott. Látta a ráköszönő arcán a töprengő kifejezést. »Most azon gondolkodik, hogy honnan ismer.« Megszokta már, hogy ismeretlenek ismerősnek vélve ráköszönnek. A 49-es megállójában három Guevara-képű fiú ácsorgóit egy ferde orrsövé- nyű lánnyal. Apró, szürkés szemei voltak a lánynak. Eles hangon vihogott egyet-egyet. Az egyik Guevara-mímus kezében spenótszin táskarádió lógott rövid pórázra fogva. »A mentőosztagok ezer holttestet emeltek ki eddig az észak-perui földrengésben összeomlott házak romjai alól...« Bálint Gabi a Kossuthon — ismerte föl Gál. Ez a pátosszal telített hang csak az övé lehet. »Lelket a hírolvasásba is!« — mondta egyszer Gálnak a Pagodában egy kefir és két napja kifli mellett Bálint. »Halottakról van szó! Emberekről, akik tegnap még éltek, s talán szilárdak voltak a hitben, hogy napok kásahegyén rághatják még át magukat! Ettek, dolgoztak, szerettek«. Gál elhúzta a száját, hogy eszébe jutott a kellemetlen kis epizód. Bálint a pátoszteli hangsúlyai ellenére egyike volt a legtöbbet bakizók- nak. Gál már előre mosolyra húzta a száját, ha valamelyik kollégája félrehúzva őt így kezdte: »Hallottad? A Bálint a Déli Krónikában...« ö a mérték embere volt, ideje perctől percig kiszámítva. Csak egyszer engedte napjában szabadjára magát. Ezeken a félórás sétákon. »Ennyit megkíván az emberi szervezet« — ezt az igazságot még kányapusztai nagyapjától tanulta. Gál célszerűen élt. Olvasmányait szigorúan megrostálta, sorrendet állítva fel: »ezek feltétlenül szükségesek az irodalmi műveltség kialakításához« — kimondatlan jelszóval. Bálintot néha Rejtő-könyvekkel látta. Ilyenkor valami apai sajnálathoz hasonló érzés telepedett meg Gálban. »Családja kiirtásával vádolják a hírhedt zöldsapkások egyik tisztjét...« Gál a fékcsikorgásra eszmélt fel. A ferde orrsovényü lány meggörbülve feküdt az alvadtvér-színű kocsi előtt. Gál hirtelen éhséget érzett. A gyomra mintha kiürült volna, szédült az orvul rátörő éhségtől. Mintha egy pillanatra a három Guevara-arcot látta volna, a sárga koponyája öregemberrel. A mentők érkeztéig Gál az ölében tartotta a ferde orrsovényü lány fejét, aztán átvágta magát a pillanatok alatt összeverődött tömegen. A 49-esről is sokan leszálltak. Gál lehunyta a szemét. Ügy tűnt neki, hogy megpördül az ég alumínium lemeze, s a villamos belehull a semmibe. A hírt másnap a papírlap alján vette észre. Kisjuhász már intett az üvegablak mögül, hogy »vége«, de 6 akadozó nyelvvel belekezdett: »Tegnap délután a Múzeum, körúton... V. Júlianna tizenhat éves diáklány figyelmetlenül .,. baleseti kórházban belehalt sérülé...« Az időjárásjelentés felolvasásaikor kétszer eltévesztette a sort. Kétségkívül: sikertelen nap volt. Leskó László SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1971. október 15.
