Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-12 / 214. szám

FERIHEGYTŐL LIBERECIG Két nap két ékszerdobozban Dvorzsák, Goethe és Arany János — Bizsuvásár Jablonecben Űtveastők? A cseheknek két ék­szerdobozuk van. Az egyik — egész éven át — Karlovy Vary, a másik évente egyszer — két hétig — Jablonec. Egy-egy napot töltöttem a világhírű gyógyfürdőn és a cseh bizsu­gyártás majdnem olyan, híres központjában. Persze első dol­gom volt a vizet megkóstolni. Hosszasan válogattam a kü­lönböző hőfokú források kö­zött, míg az egyikből felfog­tam félpohrányit, s lenyeltem az első kortyot. Mit mondjak? Szerencsére nem vagyok be­teg, hogy ezt kellett fogyasz­tanom — gyógyhatásúról cso­dákat regélnek —, de becsü­letből azért megittam a mara­dék négy-öt kortyot Inkább ostyát ropogtattam. Az leg­alább nem meleg, és édes is. Az utcákon sétálva az em­léktáblákat nézegettem. Dvor­zsák, Smetana, Goethe és — Arany János nevét fedeztem' föl. Nagy költőnk ugyanis minden évben itt töltött né­hány hetet, s a házon, ahol megszállt, márványtábla hir­deti emlékét. A jabloneci nemzetközi bi­zsukiállítás már javában tar­tott, mire odaértem. Vala­mennyi szálloda zsúfolva, s ha a városi pártbizottság egyik munkatársa nem tár­csázza forróra a telefont, bi­zony pádon tölthettem volna az éjszakát. Végül is abban a szállodában, ahonnan koráb­ban elküldték, sikerült egy ágyat kapnom. Kétezer-hatszáz négyzetmé­ternyi területén huszonegy ál­lami vállalat, száztizenkilenc hazai iparművész, valamint szovjet, NDK-beli, olasz, sváj­ci, angol, holland, japán és magyar ötvösök munkáját ál­lították ki. Csehszlovákia öt városában foglalkoznak nagy- üzsemi bizsugyártással, s évi hatszázmillió korona értékben szállítanak külföldre. A szebb­nél szebb, karkötők, láncok, fülbevalók, gyűrűk láttán ez az összeg egyáltalán nem lát­szik fantasztikusnak). Ha a fáraók is hordhattak hamis gyöngyöket, ékszereket, akkor a mai lányok és asszonyok nyakán, kezén és haján sem­mivel sem mutat kevesebbet a strassz. Jablonecben nemzetközi el­ismerést szerezni nem tarto­zik a mindennapos sikerek kö­zé, ezért is esett nagyon jól. hogy a magyar kiállítók üvegszekrényei előtt is to­longtak a látogatók. Zumf Klára, Pap Zoltán, Szilágyi Ildikó, Zoltán Tamás, Csúcs Viktória, Kertész Géza. Sza­bó Erzsébet, Juhász Árpád, Rozgonyi Ida nevét jegyez­tem föl, de rajtuk kívül még többen is képviselték a ma­gyar iparművészetet. A csehszlovák pavilonban barangolva úgy éreztem ma­gam, mintha meseországban iámék — térdig bizsuban. Már az ajtón belépve bebizo­nyítják, hogy a bizsu öltöz­tet. Az évakosztümös próba­babán valóban jól mutat a rengeteg hamis ékszer, s ha a kiállításrendezők fantáziájá­nak hinni lehet, még a páva farka is szebb, ha a tollak színei a jabloneci gyöngyöké­vel egyeznek. A kiállításon sa^,*. nem, de az üzletek gazdag választékából már lehet vásá­rolni. Nyüzsögtek is elegen a pultok előtt, s amíg sorbaáll- tam, gyorsan összeszámoltam magamban, hogy hat idegen nyelvet kellene beszélnie az eladónőnek, ha valamennyi vevőjét anyanyelvén szólíta­ná meg. Saly Géza (Folytatjuk) Magyar könyvek a vadászati világkiállításon A VADÁSZATI világkiállí­tás legszebb alapgondolata az ember és a természet kapcso­lata. Nemcsak a vadászatról, vadgazdálkodásról, hanem a természetvédelmi munkák ed­digi eredményeiről is tájéko­zódhat a látogató. A vadászat­tal, a természetvédelemmel kapcsolatos könyvek ezreit is kiállították az Albertirsai úton. Az angol, francia, orosz, német könyvek százai mellett sok magyar könyv is szere­pel, természetesen a Mezőgaz­dasági Könyvkiadó legújabb könyvei is, melyeket a vadá­szati világkiállításra jelente­tett meg. Elsőnek talán Bakkay— Szidnál—Szabolcs: Tíz év aranyérmes trófeái című köte­tet említjük, amely számba veszi az utóbbi tíz esztendő­ben zsákmányolt vadásztró.- feákat. Az albumszerű, szép kiállításban megjelent könyv közli a legértékesebb agan­csok fényképét, adatait és azt is, hogy hol, mikor, ki ejtette el. A gazdag képanyag átte­kintése élmény minden vér­beli vadásznak, de a nem va­dászok is érdeklődéssel forgat­hatják. Az album szövegrésze kétnyelvű: magyar és német. Nagy érdeklődést váltott ki és igen keresett könyv dr. Kalmár János: Régi magyar fegyverek című hézagpótló munkája. Az illusztris szerző, aki avatott tollú szakember, megismerteti az olvasót a magyar fegyverekkel, a hon­foglalástól egész a IfCVIII. századig. ,A régi vadászfegy­verek ebben az időben harci eszközök is voltak: egy-egy vadászat felért egy hadgya­korlattal. A szerző azonban nem a harci szempontok sze­rint csoportosít, hanem álta­lános leírást ad a régi magyar fegyverekről. Könyve érdekes, izgalmas olvasmány. A könyvek között nemcsak szakirodalmat találunk. Egy érdekes vadászregénnyel gaz­dagodott irodalmunk, megje­lent Pálfalvi Nándor: Remete­kan című könyve, amelyből annak idején film is készült. A Natura Kiadó igen helye­sen, függelékként közli a re­gényből készült film forgató- könyvét, méghozzá bősé­ges fényképillusztrációval. A könyv témájáról csak annyit: egy megszállott vadász élmé­nyeit írja le a szerző, bele­foglalva az élővilág ezernyi hangulatos képét. A sok két- tónusú tusrajz nagyban emeli a könyv értékét Szederjei Ákos és felesége ismert az állatvilág kedvelői előtt. A világkiállításra a Me­zőgazdasági Kiadó Barátságos arcot, elefánt című művüket jelentette meg. A szerzők af­rikai és indiai vadászkaland­jaikat örökítették meg: lebi­lincselő módon számolnak be megfigyeléseikről, élményeik­ről, fölelevenítenek több iz­galmas vadásztörténetet és epizódot is. A NATURA kiadásában je­lent meg Zolnay László: Va­dászatok a régi Magyarorszá­gon című műve. A szerző ki­váló ismerője a halászatnak, vadászatnak, ugyanakkor azonban kitűnő történész is és remek elbeszélő. Témájá­nak tárgyalása a durranós fegyverek korának kezdetével végződik. Nagy Emil: A fácán és a fo­goly intenzív tenyésztése című, könyve különleges témát tár­gyai. A munka nemcsak a két madár jellegzetes tulajdonsá­gait foglalja össze, hanem arra is választ ad, hogyan le­het mesterséges körülmények között fácánt és foglyot te­nyészteni. De nemcsak túzokok, fácá­nok, kutyák, lovak, fegyverek, vadászat és vadgazdálkodás, a természet védelme a kiállí­tásra megjelent sok-sok könyv témája, van közöttük szépiro­dalom is, izgalmas vadászka­land, ifjúsági regény, útleírás. A Terra német nyelven is megjelentette a Szederjei házaspár A világrekorder szarvastrófeák titka című könyvét, amely a vadgazdál­kodás tudnivalóit ismerteti. Dáma és Király* A csurgói gimnázium előtt megkérdeztem egy középisko­lás fiatalembert: — Hol lehet Csurgón szóra­kozni? — Sehol — hangzott a la- konikus válasz. Aztán szem­ügyre vett egy kissé: — Per­sze attól függ, mit ért maga szórakozáson? — Mit ért maga rajta? — dobtam vissza a kérdést — Hát először is: táncolni, vagyis olyan helyet, ahol is­merkedni is lehet. Itt a presszó. Olyan kicsi a hely, hogy elég egy kidobós figura, aztán jö­het a pincér és összeszámol­hatja, amit a kisasszony szok­nyája lehordott a szomszéd asztalokról. A művelődési ház­ban van egy klub, igaz. Vala­mi angoltípusú klub. Nemigen járok oda, mert nem bírom a kártyacsattogást. Otthon. is úgy van, hogy a fater azért nem tart még felnőttnek, mert nem tudok ultizni. Mit csinál­jak, én kifejezetten utálom a blattverést. ED A presszó valóban kicsi. Miután az étteremből kinézett a pincér, mivel a palacsintán kívül nem rendeltem semmit, a presszóban sem volt fel­emelő. Egy csomó középisko­lás korú fiatal ücsörgött az asztal körül fújták a füstöt felnőttesen. Visszacsengett, amit a kérdésre első reakció­ként rá vágott a fiú: sehol... Sehol annyi és olyan büszke lokálpatriótával nem találkoz­tam még, mint az egykori csurgói diákokkal. Lehet, hogy Csokonai egykori ittléte, a gazdag kultúrhistória, a nagy múltú gimnázium teszi ezt. Dehát miért csak a múltat emlegetik Csurgón? A park túlsó felén, a nagy községházán kopogtattam kér­déseimmel. Dr. Göldner Vilmos tanács­titkár fogadott: — A múlt a közművelődés­ben valóban szebb, mint a je­len. Mi, a község vezetői — hi­szen napirenden volt már ta­nácsülésen is ez az ügy — úgy ítéljük meg, hogy nincs előre­lépés a kulturálódás terén. Mit mondjak? Nem készült egysé­ges művelődési terv sem. — Miért? — Arra hivatkoznak, hogy az átszervezés miatt nem lehe­tett .,. Nem lehetett tudni, hogy a művelődési ház járá­Nyári mérleg: több mint 200 koncert Kedvező mérleggel zárult a nyári hangverseny-évad: a koncertlátogatók száma min­den eddiginél magasabb volt, s meghaladta a százezret. A nyári idény egyik legsikere­sebb zenei eseménysorozatá­nak a Pest megyei tanács épületének udvara adott ott­hont a Károlyi kert helyett. A hagyományos szabadtéri koncertterem az idén nem nyithatta meg kapuit. A nagy­szerű akusztikájú udvar kitű­nő »felfedezésnek« bizonyult, az itt elhangzott tíz nagyze­nekari hangversenyt több mint hétezerén hallgatták meg. A kiscelli múzeum meghitt hangulatú parkja az elmúlt éveikhez hasonlóan — ismét a kamaramuzsika hajléka volt, a kiváló hazai és külföldi mű­vészegyüttesek koncertjeit nyolcezren élvezték. A martonvásári Beethoven- estek változatlanul nagyszámú zenekedvelőt vonzottak. Az állami hangversenyzenekar három koncertet adott, s ezeknek ötezer látogatója volt. örvendetes az ország zenei vérkeringésébe bekapcsolódott Veszprém, Keszthely, Kőrös­hegy, Nyírbátor, Vácrátót, Fertőd, Esztergom, Tihany, Szeged és Fót. Az ódon kasté­lyok parakjaiban és történel­mi értékű templomaiban több mint 200 koncertet rendeztek, és a hallgatók száma megha­ladta a nyolcvanezrek Falumúzeum Kisnánán A mátraaljai Kisnána községben az Aba nemzetségben Kom- polthyak vára tövében falumúzeummá alakítottak egy ura­dalmi parasztházat. Belsejét a 18. századi parasztéletet 11- luszráló tárgyakkal, használati eszközökkel rendezték be. Képünkön; Lámpa a tlsztaszo bábán. Csurgói „szimbólumok“ si-e vagy nagyközségi-e. Mindkét feladatot el kellett néha látnia. Mi sokkal többet várunk a közművelődés fele­lőseitől. — Csurgón nagy múltú gimnázium is van. Mit ad az a nagyközség közművelődésé­hez? — Ismeretem szerint ott meglehetősen pezsgő élet van. De kissé a falakon belül... Mintha elzárkóznának a köz­ségi élettől... □ Másodszor a nagyközségi pártszervezet ajtaján kopogtat­tam. Vancsura József párttit­kár fogadott. — Az átszervezésből való­ban adódott egy csomó kelle­metlenség, félreértés. De emi­att nem feltétlenül kellene megállnia a közművelődésnek. Véleményünk szerint nem tel­jesíti kellőképpen küldetését a helybeli népművelés. Nincs meg a megfelelő munkakap­csolat az üzemekkel. Ezért is nem készülhetett egységes művelődési terv... Ügy nem­igen lehet szervezni, hogy le­veleket küldenek az üzemek­hez. A népművelőknek szemé­lyesen kell megkeresniük a gazdasági vezetőket. Kevés a szakkör is... 0 Balogh László népművelő végigvezetett a művelődési, házban. — Ezt a művelődési házat többször toldozták-foldozták ahelyett, hogy egy újat építet­tek volna már. A színpad ki­csi, volt már arra is példa, hogy a Déryné Színháznak is hátat kellett fordítania, nem fértek el a díszletekkel. A klub, vagy ahogyan a fi­atalember mondta, »angol« klub, szép és tágas, mini szín­pad áll az elején cseppnyi dobo­góval. A ma oly népszerű mik­roszkóp előadásokhoz álmod­ni sem lehetne ideálisabbat. Mind megtudtam, a színpadra most olvasóállványt eszkábál- nak, mert akit zavar a játék­zaj, az ott olvashat majd ked­vére. A szépen berendezett klub falán két óriási Dáma és Király — ha jól emlékszem. Szimbólumok? — Sokat próbálkozunk és sok mindennel Csurgón — mondja Balogh László. — Megpróbáltuk a bérletes szí- nieiőadásokat is. Még azok sem jöttek el, akik a bérlete­ket megvásárolták. Próbálkoz­tunk a magányosok karácso­nyával. Nem kell mindenki­nek a beat. Próbálkoztunk te­hát zártkörű piknikbállal»... A fotoszakkörnek kevés a hely. Művelődési terv is ké­szült, nem közös igaz, csak a művelődési ház számara. Mit csináljak, mondja? Keresek egy üzemnél egy illetékes ve­zetőt, csak félvállról közli, hogy mikor jöjjek újra. Nép­művelősors __ □ A legegyszerűbb lenne: íme a csurgói vélemények; döntsön az olvasó, különös­képpen a csurgói olvasó. Meg­lehetősen könnyű lenne elté­vedni a népművelés útvesztői­ben ... Csakhogy ez lenne a legnagyobb létező paradoxona napjainknak. Lenne... Mert a népművelés estik látszólag van útvesztőben Csurgón. És itt is van> azért iránymutató népművelés, más községhez viszonyítva talán pezsgőbb is. Persze mondhatná erre vala­ki: minden nézőpont kérdé­se... Valóban, csak nem mindegy, milyen nézőpontot választunk. Elsősorban múlt­jához és lehetőségeihez kell viszonyítani a közművelődést. Egy művelődési ház műkö­désében — töltsön be járási vagy községi funkciókat akár — sohasem a vonzókör a lé­nyeges, hanem a tényleges tartalmi tevékenység, melynek hiányát korántsem róhatjuk az átszervezés mostanában diva­tossá lett számlájára. Hogy szakadék van a gaz­dasági egységek és a művelő­dési ház között, ezt kritikusan és önkritikusan elismerik a művelődési ház vezetői a mű­velődési terv bevezető részében, amely akárhogy is — doku­mentum. Pedig nem dokumen­tált meaculpára, hanem valós közeledésre lenne szükség. A klub színpada pedig jobb lenne talán, ha az maradna, aminek készítették. Mert fé­lő, hogy a Dáma és a Király túlságosan is elhatalmasod­nak. Ma még csak szimbólu­mok. Tröszt Tibor Tovább csökken az olvasótábor Tallózás a megyei közművelődési könyvtárak táj ékoztatój ában Megjelent a Somogy megyei közművelődési könyvtárak tá­jékoztatójának, a Somogyi Könyvtárak című füzetnek a második száma. Számos érté­kes beszámoló, problémafelve­tés, adat teszi gazdaggá a fü­zetet, melynek tanulságai kö­zül hadd említsünk meg mi is egynéhányat. Körúton cím­mel színes beszámolót közöl a tájékoztató hasábjain Kellner Bemát, a megyei könyvtár igazgatója. Tapasztalatait ek­képp foglalta össze: »A háló­zati és módszertani munka nemcsak megyénkben, hanem országszerte elmaradt a kor­szerű követelményeiktől. En­nek egyik oka valószínűleg az, hogy a 'hálózati munkában a szakember-utánpótlás egyre súlyosabb hiánya miatt mindinkább a »vak vezet vi­lágtalant« gyakorlata alakult ki. Módszertani munka címén helyenként csak egyhangú, adminsztratív tartalmú rutin­munka folyik a nagyon szük­séges szakmai oktató és iro­dalmi tájékoztató tevékeny­ség helyett.« Csak a cím és a szerző más — Szita Ferenc: Időben szó­lunk —, a gond azonos az előbbivel. »Még 17 400 olvasó hiányzik éves tervünk teljesí­téséből-« — írja a szerző. »Kü­lönösen a fonyódi, kaposvári és siófoki járásban nagy a le­maradás.« »A falusi könyv­tárak többségében nem meg­nyugtató az áXlbmánygyarapi- tás« — fűzi láncszemenként össze a gondokat Szita Ferenc. (Buzsákon ebben az évben még nem vásároltak egyetlen könyvet sem a könyvtárnak.) A korszerű olvasószolgálatról Fiola Pál írt eszmefuttatást. Egyik fontos következtetése: »■A körlyvtárak és iskolák kap­csolatának kiépítése csak kez­dő és bevezető lépés a tanulók csoportos könyvtárlátogatása. Az első, nyilvánvalóan felüle­tes ismerkedésen túl biztosíta­ni kell, hogy a tanulók számá­ra a könyvtár látogatása az oktatás szerves része legyen.-* Nagybajomról írt Pellérdi Gyula, cikkének legfontosabb mondanivalója, hogy korszerű, otthonos könyvtárhelyiségre van szüksége az erősen fejlő­dő nagyközségnek, hogy »ké­pes legyen vonzani és meg­őrizni az olvasókat*. A kaposvári Kefe- és Mű- anyagipari Vállalat fejlődő szakszervezeti könyvtáráról olvasunk még beszámolót, és a megyei szakszervezeti könyvtárakról — elemző írást. Az utóbbiból egy mondat: »A helyzet — hogy minél több szakszervezeti olvasó legyen Somogybán gyökeres megvál­toztatásához az üzem gazda­sági és szakszervezeti vezetői­nek igen hatékony intézkedé­sére van szükség* — írja Ge­lencsér István, az SZMT Köz­ponti Könyvtárának vezetője. SOMOGYI ISPLAF YasáBseaig, 1971. szeptember 12, S

Next

/
Oldalképek
Tartalom