Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1971-09-12 / 214. szám
Az igazgató egy napja hl igazgatói szobában nem hallatszik az állandó, egyenletes duruzsolás, mély a fűrészgépek nyomán keletkezik. Nem szűrődik be a folyosó számtalan zaja, nesze: cipőkopogás, nevetgélés, kisebb-na- gyobb tereferéli hangja sem — az ajtót vastag bőrpama fedi. A párna mindennapos praktikusságán kívül jelkép is, figyelmeztető jel: »ott belül szélre! a direktor, jó lesz tehát lejjebb csavarni a hangerőt«. A vastag bőrpáma a hatalom jelképe, a gyár élén álló legnagyobb hatáskörű ember hatalmáé. Legalább is Úgy vélik az ország és a megye legtöbb gyárában, üzemében, de így gondolják itt a bútorgyárban is. Az ember, akivel a párnázott ajtó mögött találkozom, kezet fogok vele, s aki hely- lyel kínál, ez az ember egészen másként vélekedik minderről: — Szüntelen gond, a többieknél aránytalanul nagyobb felelősség, s egy kicsit a magány jelképe ez a szoba, melyet vastagra párnázott ajtó különít el a folyosótól, s a gyár életének megszokott zajaitól. Hogyan telik el az igazgató egy napja? Mit jelent tulajdonképpen az irányítás, a felelősségvállalás? S mit látnak, mennyit vesznek észre mindebből azok, akiket a vezető személye, munkája közvetlenül érint? A beosztottak. A háromszáz ember, aki a múló napok, hetek, hónapok, évek nagy részét itt töltik munkával. — Hajlamosak vagyunk még mindannyian a munka fogalmát egyoldalúan értelmezni — mondja Ress Endre igazgató. — Izmos karok, verejtékező hátak, vagyis általában a fizikai munka számít hasznos tevékenységnek a köztudatban. Pedig itt a gyárban, sőt ebben a szobában előfordult már, hogy egész nap a székben ültem, előttem egy szelet papír és ceruza, s azt a sarkot bámultam. Munka volt ez? — Attól függ... — ... hogy közben mire gondol az ember. így van. A mi gyárunkban korszerű termelést, a modem technológiai sor kialakítását a műhely állapota akadályozza: régi, elavult, eredetileg más célra épült helyiségek ezek. Itt a gépek megfelelő elhelyezése és az egyes műveletek legkedvezőbb helyének kiválasztása óriási jelentőségű. Ezen töprengeni, és keresni — akár száz variáns segítségével is — a megoldást, mindenképp megéri. Az, hogy a vezető egész nap az íróasztala mellett ülve számol és gondolkodik, a gyárnak később ezreket, tízezreket jelenthet Feltéve, hogy sikerül. — Ezek szerint az igazgató legfontosabb szerepe, hogy ösztönözze, sőt jó példával serkentse a műszaki gondolkodást? — Ennyire azért nem egyszerű. A vezetőnek nemcsak a legjobb, a legkorszerűbb műszaki megoldásokat kell ismernie, hanem ezzel párhuzamosan. a tényleges lehetőségeket, a népgazdaság teherbíró képessegétől egészen a megye, sőt a gyár adottságaiig. Ismernie kell a járást az ösz- szes kis- és nagykapun. Jómagam is, mérnökember lévén — figyelje, milyen paradoxon ez! — érdekelt vagyok a legnagyobb mértékű korszerűsítésben, ugyanakkor ismerve a lehetőségeket és a körűimé-, nyékét, tulajdonképpen a műszaki gondolkodás fékezésére kényszerülök. — Az emberek gyakran csak annyit látnak, hogy az igazgató beül az autóba, s elkocsi- kázik, jól fésült embereket fogad' az irodájában, kávézik, s ezt hajlandók félremagyarázni. — Pedig a kávé mellett sokszor egy fontos gép — amelynek munkája befolyásolja az egész üzemrész munkáját — hiányzó alkatrészeinek beszerzéséről tárgyalunk, nem is beszélve más, lényegesen fontosabb megbeszélésekről, melyek az egész gyár jövőjét érinthetik. Az igazgató, mint a gyár első embere, erős reflektorfényben áll. Az ő hangulat- változásait, jó vagy rossz kedvét veszik észre elsőnek az emberek, s az üzemben, az irodában nem ritkán túlzott ielentőséget tulajdonítanak egv félmosolynak vagy egy fáradt kézlegyintésnek. S az sem ritka, hogy olyan aoró-cseprő ügyekben keresik föl a vezetőt, melyben az tulajdonképpen nem is illetékes. Akire tartozik (művezető, üzemvezető) jobban ismeri a panaszt vagy a sérelmet, tehát az igazságnak inkább megfelelően tudna dönteni. De hát az emberi természet ilyen... Szívesebben keres bajára orvoslást »felsőbb fórumon«. Pedig az igazgató sem határozhat az üzemi rendi ellenében. Az rnindenkire, tehát rá is vonatkozik. — Meg Hell JaHlni a középutat. A következetességet elegyíteni a normális emberi szóval. A túlzott szigortól mentes tárgyilagosság mellett méghallgatni minden panaszkodót (annak ellenére, hogy esetleg fontos munkámban zavarnak). Ez fontos fel; tétele a jó üzemi közérzetnek. Csupor Tibor A pártcsoportok is nevelnek párttagot A burgonya hazájában A lábodi határban másfél száz »kis dolgozó«. ■ i-wi^ - Somogyi homokhát, délvidék. A burgonya hazája. Mennyi aggodalom, mennyi féltés, mennyi kétség kísérte ennek a növénynek a fejlődését, amikor heteken keresztül tűzött a nap, s egy szikrányi csapadék sem hozott egyhü- lést. Nem volt nap, hogy a burgonyás szövetkezetekben ne került volna szóba: mi lesz, há az idő nem változik? Es elérkezett a nagy szüret, a betakarítás. A találgatások, a kétségek nyugvópontra jutnak. Amerre jár az ember ezen a délvidéken, lépten-nyo- mon találkozik a betakarítás szorgos, igyekvő munkásaival. A községtől, Lábodtól nem messze szinte mozogni látszik a tábla a sok »kis dolgozótól«. Idézőjelbe tettük a szót, mert valójában ez a száznegyven dolgozó még diák, tanuló. De ahogy már több év óta szokás, az idén is egy hétre otthagyták az iskolapadot, felajánlották segítségüket a szövetkezetnek. Ahogy Rácz János tanár mondja a sok száz gyerekkéz alatt szinte ég a munka. De nem is nagyon kell ide a szó; hatalmas port kavarva három verbecs forgatja ki a földből a gumókat, és percek alatt nőnek a kupacok. — Igyekeznek a gyerekek. Ahogy dolgoznak,1 úgy keresnek. És persze mindegyik sokat akar keresni. Többségük takarékbélyegbe fekteti »vagyonát«. Tavasszal kirándulni szeretnének... Fogynak a sorok, nőnek a kupacok. A váratlan, hideg szeptemberi szél cibálja, lengeti a sok száz színes fejkendőt. S alig néhány kilométerrel odébb — ez már a görgetegi Búzakalász Termelőszövetkezet határa — a kiszedett krumplit osztályozza a gép. — Az idén vettük — igaz, használtan —, de igen jó kis masina — dicséri a berendezést Balogh József brigádvezető. — Naponta általában két-háromszáz mázsát szétválogat. Gyors, hozzávetőleges számolás: ha kézzel válogatnák, ezt a teljesítményt harminc- negyven asszony tudná elérni egy nap alatt. Itt a gépnél tizenöten vannak. — így több munkaerő foglalkozhat a szedéssel. Most még csak egy kombájn ügyködik, de nemsokára a verbecs is munkába áll, hogy minél előbb elfogyjon. Az ember igyekszik, hogy jó időben végezzen, mert amikor már sáros a krumpli, meg hideg esőt hord a szél, nehezebben, lassabban megy a munka. Aztán a termés kerül szóba, az eddigi tapasztalatok. — Megsanyargatta a szárazság. Sokat aggódtunk, igen szépnek indult az év. Ügy mutatkozik, hogy azért a hetvennyolcvan mázsát megadja. Ha csak kicsit is jobb az idő, jóval több lehetett volna. No de hát... — megvonja a vállát. Igen, a mezőgazdaságban ilyen külső tényezővel mindig számolni kell. Gurulnak a krumplik, válogatja, osztályozza a gép, és ahol állunk, körben-sorban emelkednek a szalmával már lefedett, a téli tárolásra készülődő burgonyahalmok. Somogyi homokhát, délvidék. A nagy munka itt most a burgonyaszedes... V. M. Az új tagok többsége fizikai munkás (Tudósítónktól.) A nagyatádi városi pártvégrehajtóbizottság összegezte a tagfelvétel tapasztalatait. Megállapítható, hogy a város pártszervezeteinek nagy részében tervszerű a pártépítés a X. kongresszus' óta. A cérnagyár és a konzervgyár csúcsvezetőségének irányító, összehangoló és segítő tevékenysége jelentősen hozzájárult a pártépítő munkához. A X. kongresszus szellemében fontos a párt munkásjellegének erősítése, a nők és a párttagságra érett fiatalok arányának növelése. A városi pártbizottság, a nagyatádi alapszervezetek eszerint végezték ezt a munkát. 1971. első felében 38 párttagot vettek fel, a múlt év utolsó negyedében pedig huszonegyet. Fejlődött a pártcsoportok pártépítő munkája. Az alap- szervezetek éves pártépítési terve szerint a pártcsoportok tagjai közvetlenül foglalkoznak a leendő párttagokkal. Különösen a két nagyüzemben szerzett ezirónyú tapasztalatok jók, ahol valamennyi pártcsoport már huzamosabb ideje rendszeresen foglalkozik pártépítéssel. Fontos követelmény az is, — ez azonban még nem vált gyakorlattá —, hogy a pártba felvételüket kérőket a pártcsoportok lássák el társadalmi megbízatással. Ugyancsak az ő segítségükkel ismerkedjenek meg a szervezeti szabályzat főbb elveivel is. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a taggyűléseken felelősségtudattal, megalapozottan és körültekintően dönt a párti tagság a felvételekről. Csupán két ízben fordult elő, hogy az alapszervezeték megfelelő tájékozódás nélkül fogadtak el tagfelvételt, ezt aztán a városi vb — körültekintő vizsgálat után — nem erősítette meg. A pártbizottság és az alapszervezetek kiemelten foglalkoztak a fizikai dolgozók párttaggá nevelésévé!. Ezt bizonyítja, hogy a fölvett 38 új tag közül 28 fizikai dolgozó, a fölvették 73 százaléka. Emelkedett a nők és a fiatalok aránya is. A fölvetteknek több mint a fele nő, a 18—26 év közötti fiatalok száma pedig 20. Érdemes megemlíteni, hogy a fiatalok közül tizenegyet a KISZ-alapszervezetek ajánlották ji párt soraiba. Ennek kapcsán került szóba, hogy a tagfelvételi korhatár leszállítása a pártszervezetektől fokozott felelősséget, rendszeresebb nevelő munkát igényel. A vb tagjai arra hívták fel a figyelmet, hogy a pártépítésben a pártszervezeteknek és a KISZ-szervezeteknek szorosan együtt kell működniük, a pártépítés szempontjából figyelembe vett KISZ-ta- gok fejlődését együttesen kell értékelniük. A tagfelvétel ott eredményesebb, ahol a pártszervezet minden irányú tevékenysége átgondolt és színvonalas. Nem mondható el ez — a múlt félév tapasztalatai alapján — a TÜVÁL, a költségvetési üzem és a talajjavító vállalat párt- szervezeteiről. Ezekben az alapszervezetekben az elmúlt időszakban egyetlen tagfelvétel sem volt. Szükséges, hogy itt is foglalkozzanak a munkában élenjárókkal, a szocialista brigádokban, tömegszervezetekben dolgozó pártonkívü- liekkel, mert náluk is elengedhetetlen feladat a párttagság rendszeres utánpótlása. Osztályoz a gép, nőnek a szalmával befedett burgonyahalmok. K özihely mar már, hogy az ősz a mezőgazdasági üzemek legnagyobb próbatétele. Ha a betakarítást, vetést, alaptrágyázást, mélyszántást összeszámítjuk, akkor látjuk, hogy három hónap alatt gyakorlatilag az egész szántóterülethez hozzá kell nyúlni valamilyen módon. Más évszakban ennyi munka nincs. Az idei őszt pedig talányossá, kockázatossá teszi a nyár végének aszályos időjárása. A búzatermés országos eredményeit látva még azt gondoltuk, hogy parasztságunkra az idén ismét egyértelműen sikerdús esztendő köszönt. Szeptember elején viszont azt mondjuk, hogy az élelmiszergazdaság remélhetőleg teljesíti összességében az éves tervet, de kiugró sikerről aligha beszélhetünk. Ennek fő oka a kukorica. Több mint kétmillió holdon termeljük, hozama — a búza mellett — a leginkább befolyásolja a gazdálkodás végeredményét. Vannak táblák, sőt körzetek, ahol a növény állta az aszályt, vagy seny- vedését megállította az idejében jött csapadék. Másutt-«v ___ Ő sz — kérdőjelekkel azonban olyannyira tönkrement, hogy még a szára se sokat ér. A szakértők ma nem tudják felbecsülni, hogy menynyi lesz a termés. Nem félnek attól, hogy katasztrofálisan kevés, de megtörténhet, hogy a nagy állatlétszám megkövetelte igényeket nem elégíti ki. A csapadék hiányát a cukorrépa sínylette meg leginkább. Ez kétszeres gond, mert ennek a növénynek a vetés- területe jelentősen csökkent az elmúlt két esztendőben, és csaknem bizonyosra vehető, hogy a cukorgyárak termelése a hazai’ igényeket nem fogja kielégíteni. Ha jönne egy jó eső, a répa súlya még növekedhetne, ami a gazdaságoknak lenne előnyös, a gyáraknak már alig. Burgonyából ismét kétarcú a helyzet. A nyáriakat betakarították, a termés egészen tűrhető volt. A későbbi érésűekről ezt már nem lehet általánosságban mondani. Pontos becslés még nincs, de reméljük, hogy a termés kielégíti majd a fogyasztók igényeit. Mégis előfordulhat, hogy egyes gazdaságok nem jutnak azonnal pénzhez á burgonyából, mert a kereskedelem az egész évre szükséges mennyiség téli tárolását nem vállalja. Közeledik, vagy már itt is van az őszi vetések ideje. Tény, hogy vetőmag elegendő mennyiségben és kiváló minőségben áll rendelkezésre. A tavalyi gondok most nem ismétlődtek meg, viszont probléma van a fajtaválasztéknál. Éppen az elmúlt év bizonyította be, hogy kockázatos zömmel a Bezosztájára alapítani búzatermesztésünket. A gazdaságokban meg is van a hajlam, hogy megfelelő arányban más fajtákat is vessenek. Ám az alkalmas magyar, szovjet és más országbeli fajták elsza- porításához idő kell. Aki most ősszel vásárol vetőmagot, az legnagyobb arányban változatlanul a Bezosztájához jut hozzá. K apható ősziárpa-, ro2S- és takarmánybúza-vetőmag is. Ez utóbbi azért lényeges, mert gazdaságaink becsülik ugyan az őszi árpa kiváló takarmányozási értékeit, de növekvő abrákta- karmány-igényeik miatt élni óhajtanak a puha búzák által nyújtott — elsősorban meny- nyiségi — előnyökkel is. Az aprómagok vetése az országban már megindult, érdekes, hogy rozsot még nem vagy alig vetnék, pedig itt lenne az ideje. Ügy látszik, esőre várnak. Kockázatos dolog, mert a porban a mag megvárja az esőt, de ha megindul egy esetleges véget nem érő őszi esőzés, akkor már nehezebb lesz vetni. A minisztérium, de egyáltalán a józan érdek azt kéri, követeli az üzemektől, hogy különös gonddal becsüljenek meg ezen az őszön minden tömegtakarmányt! Ebből lesz ugyanis a legnagyobb hiány, és ezt importálni nem lehet. Rét- és legelűkultúránk sajnos nem követte még mezőgazdaságunk általános fellendülését Az időjárás szeszélyeit a tömegtakarmányok sínylették meg a legjobban. Ezért fontos, hogy figyeljünk a silózásra. A kukoricaszárat és az egyéb alkalmas anyagot késedelem nélkül kell besilóznj, hogy minél nagyobb tömeg álljon ren- delv"zésre. Ő-m tapasztalat, hogy a föld mindig megérdemli a befektetést, mert némi kockázattal ugyan, de meghálálja a ráfordított összeget. Ezt bizonyítja még az idei esztendő is, mert ha agrárkultúránk nem állna a mai színvonalon, akkor a kukoricatermés nem kérdőjeles lenne, hanem egyértelműen rossz. Ha több-kevesebb sikerrel dacolni tudtunk az aszállyal, art agrárkultúránknak, a földbe fektetett munkának, összegek nék köszönhetjük. F. B SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. szeptember 12,
