Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-10 / 212. szám

NEB-vizsgálat a kollégiumokban Zsúfoltság, korszerűtlen berendezés Telnek a palackok Albérlet havi 68 forintért — Alacsony étkezési norma mellett megtakarítás! Megyénk -közép» és felső­fokú iskoláinak kollégiumai­ban a múlt tanévben 1575 ta­nuló kapott otthont. Tanulá­sukat, fejlődésüket az itteni körülmények is befolyásolják. Ezért vizsgálta meg a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, hogy a kollégiumok mennyi­re töltik be szerepüket. Eronle’es ágyadon Kaposváron, Csurgón és Nagyatádon vizsgálták a. né­pi ellenőrök a kollégiumok életét, s a tapasztalatok ked­vezőtlenek. A középiskolák kollégiumainak tárgyi feltéte­lei áltálában nem megfelelő­ek. Kivétel csupán a csurgói Nagyváthy János és a nagy­atádi József Attila kollégium. Különösen rossz az elhe­lyezés a kaposvári Latinca Sándor és Kállai Éva, vala­mint a csurgói Zrínyi Ilona kollégiumban. A fonyódi di­ákotthon fölszereltsége sem megfelelő. Hasonlóan rossz, kedvezőtlen a helyzet a Ka­posvári Felsőfokú Tanítókép­ző Intézet három kollégiumá­ban. A hallgatók emeletes ágyakon alszanak, mert a kollégiumi létszám a 99 he­lyett ténylegesen évi 125—130. Ez a IV. ötéves tervben megváltozik, hiszen Kaposvá­ron 25 millióért 255 ágyas kollégium épül. Növelte a he­lyek számát a Barcsi Vízügyi Szakközépiskola új, negyven­ágyas kollégiuma. Űj közép­iskolai kollégium építését, a meglevők bővítését tervezik Kaposváron és Marcaliban is. Havi ötszáz forintért! A személyi feltételek — állapították meg a népi ellen­őrök — elérik, sőt helyenként meghaladják az országos szin­tet. A kollégiumok vezetői, nevelői sorában egyetemet végzett, jól képzett embereket találni. Elegendő a fő- és mellékhivatású nevelők szá­ma, egy nevelő. 35 tanulóval foglalkozik. Tudatos, terv­szerű a nevelés a kollégiumok ban, a munkatervek korszerű­ek, a tanulók szocialista er­kölcsűvé nevelését is segítik. A kollégisták mintegy het­ven százaléka fizikai dolgozó gyermeke. Ez az arány meg­felel annak a helyes elképze­lésnek, hogy elsősorban a fi­zikai munkát végző szülők te­hetséges gyermekei kerüljenek kollégiumokba, ahol kedve­zőbb körülmények között ta­nulhatnak, mint otthon. A vizsgálat tapasztalatai azt is jelzik, hogy a nevelők mun­kaideje még ma is sok, eléri a heti 48 órát. Hiba az is, hogy nem kapnak tanítási, óraadási lehetőséget a kollé­giumokhoz kapcsolódó közép­fokú intézményekben, elvesz­tik tanítási gyakorlatukat, s ez nevelői munkájukon is ér­ződik. Nem megfelelő a mellékhi­vatású nevelők pótléka, mi­vel kötelező óraszárhuk heti 24 óra. Órabérre átszámítva ez 5,20 forintos órabérnek, il­letve havi 500 forinj; kereset­nek felel meg. Találkoztak a népi ellenőrök olyan kollégiu­mi negyedik osztállyal, amely­nek közösségével már a hato­dik nevelő foglalkozik. Ezen a helyzeten mielőbb változ­tatni kell: óraszámcsökkentés­sel, a kapcsolatos iskolában váló tanítással, mert mire megismernék növendékeiket, elmennek, kedvezőbb munka- ' ehetőséget keresve maguknak. Nagy gondot okoz a tech­nikai személyzet biztosítása is. Néhány kollégiumban nyugdí­jasokat kénytelenek alkalmaz­ni, s ez is gátolja eredményes munkájukat. LaW r hollén:um^an Nagyatádon a József Attila kollégium nevelői szobájában lakót, illetve albérlőt találtak a népi ellenőrök: olyan peda­gógust, aki nincs is munka- kapcsolatban a kollégiummal. A helyiségét a kollégium bú­torozta be. A helyiségért, a bútorhasználatért, a központi fűtésért és a villanyért mind­össze havi 68 forintot fizet az albérlő, aki indokolatlanul la­kik az épületben, azonkívül a helyiségre a kollégiumnak is szüksége lenne. A nevelők és a tanulók vé­leménye szerint a már több éve megállapított 13 forintos napi étkezési norma a beszer­zési árakhoz viszonyítva igen alacsony. Ennek ellenére az étkezésre, illetve az ételek mennyiségére, minőségére csak a Latinca Sándor fiúkol­légiumban volt panasz, a gye­rekek kevesellték az ételt. Az itt lévő tanulók számára is a , Kállai Éva kollégiumban főznek. Furcsa, hogy az ala­csony étkezési norma ellenére az élelmezésnél tavaly a ko­rábbi évekénél jóval többet. 11281 forintot takarítottak meg. . A népi ellenőrök megálla­pítása szerint az élelmezésnél ne takarítsanak meg egyetlen fillért sem, hanem azt teljes egészében használják feli Ha ezt megteszik, bizonyára nem lesz panasz a mennyiségre. A Kállai Éva kollégiumban eb­ben a tanévben viszont válto­zatosabb, a fiatalok életkorá­nak jobban megfelelő kalória- tartalmú ételeket kell főzni. Túlságosan sok volt ugyanis a szénhidrát — 62 százalék —, ugyanakkor a fehérjetartalom — 12 százalék — nem érte el a kívánt szintet. Vizsgálták a népi ellenőrök a tanulók kollégiumi térítési díját, 'valamint az ösztöndíj- rendszert is. A tanulmány: eredménytől függő ösztöndíjat a tanulók igazságosnak tart­ják. Kérték viszont 1— s ezt javasolja a NEB is —, hogy változtassanak a szülők jöve­delemigazolási gyakorlatán, mert azok nem mindig tük­rözik a valóságot. Ugyanis a termelőszövetkezeti tagok gyermekeinél nem szerepel a szülők háztáji gazdaságából származó jövedelem, s így esetenként magasabb ösztön­díjat kapnak, mint az ipari munkások gyermekei. Naponta 5000 darab 0,7 literes üveget töltenek ineg jó minőségű borral a Balatonboglári Állami Gazdaság új borkombi .iát jában. a nép alkalmazottja E gyszerű kijelentő mon­dat, s a tény, amit kifejez, természetes. Ki más alkalmazottja lehetne a köztisztviselő a nép államá­ban, s az azt megjelenítő igaz­gatási szervezetben, mint a hatalom legfőbb birtokosáé, a népé? Ki mástól függhetne emberi alkalmasságának, szak­mai hozzáértésének, a köz jo­gaiban való jártasságának el­bírálása. mint a munkaadótól, a néptől? A szervezeti séma csak papíron, az elméleti le­vezetés illusztrációjaként ily világos, áttekinthető.. A gya­korlati tapasztalatok ellent­mondásosak, egyaránt vannak »jó« és »rossz« köztisztvise­EGYELÖRE hárommal: Ferlindis Sándorral, ifj. Ste- fanecz Józseffel és Tratnyek Endrével. Mert hátravan még egy jókora terület a háromfai Üj Barázda Termelőszövetke­zetben, melyet majd verbecs- csel forgatnak ki, és azt az asszonyok csapata szedi fel. A határt járva azonban most még ezt a képet láttuk: egy ember traktorral a burgonya­kombájnt vontatta, a másik meg a pótkocsit, ahova a gu- mókTzsákszámra belepotyog­nak. A harmadik traktor pót­kocsival a dűlőúton várt a sorára. Nagyon szép itt a ter­més, a burgonyák mérete meghazudtolja a hónapokig tartó szárazságot. A mennyi­ség? — Hát, helyenként több is lehetne — mondják a gépke­zelők. — De azért szép, a tervet biztosan eléri a szö­vetkezet, hiszen nem ez 'a legjobb tábla a gazdaság­ban ... A magasra nőtt gazra pa­naszkodnak meg az erős szélre. A gaz miatt olykor meg kell állni a kombájnnal, a szél pedig átfújja a gépből kihulló indát a még szedet- len sorokra. Persze, nem min­denütt ilyen a terület, van, ahol megtisztították a gép előtt. Ferlindis Sándor, a burgo­nyakombájnt vontató traktor vezetője mondja: —- Két sort visz egyszerre a gép, és ha minden jól megy, négy holdon • végzünk naponta... Komoly hiba még nem volt, amiért tartósan állnunk kellett vol­na. Régi ismerősöm ez a kom­bájn, már- összeszoktunk ... És ha mégis elakad valahol a masina? Ért hozzá a veze­tője, de azért jól jön az ép­pen kéznél lévő fiatal trakto­ros, ifj Stéfanecz József: — Én a gépműhelyben dol­gozom, csak nyáron meg ősz­szel, amikor sok idekint a munka, , akkor ülök traktor­ra... Burgonyaszedés Háromfán — három emberrel Ha valamelyik géppel baj van, persze, hogy visszavedlik műhelybelivé, és segít. Most ts: az NDK gyártmányú kom­bájn félhordó szalagján akadt némi dolga, s miután elkészült vele, máris a traktorához igyekszik. Hetven hold burgonyát ter­veztek kiültetni a szövetke­zetben, ezzel szemben az idei tavaszon 87 holdba került a gumó.’ Nyolcvanmázsás hoza­mot terveztek holdankénti át­lagban, s most úgy számolnak, hogy ez meg is lesz. Erről már a szövetkezet elnöke tá­jékoztat, és azt is ő mondja el, mi lesz a burgonya sorsa. Budapestre, az erzsébetváro­si KÖZÉRT-nek küldenek he­ti nyolcvan mázsát, kétszeri szállítással. A megállapodás úgy szól, hogy addig mennek a rakományokkal a szövetke­zet teherautói a fővárosba, amíg a levegő nem hűl le mínusz hat fokra. Mintegy huszonöt asszony válogatja most a gumókat. A burgonya kétkilós zacskóba kerül, majd pedig zsákokba — így állítják issze a szállítmányokat, a vevő igénye szerint. Tervezik hogy ’ ha beérik- az alma, ab­ból is visznek Budapestre. A szövetkezetnek kifizetődő az áruértékesítésnek ez a módja. Az igazi nagy burgonyaszál­lítmányok azonban a MÉK- nek és a TÁSZI-nak mennek: az előbbivel 15, az utóbbival 25 vagonra szerződtek. S amíg minderre sor kerül, az asszonyoknak bőven. akad dolguk, hiszen hamarosan két verbecs is munkába áll, s a szedés nem a könnyű munkák közé tartozik. RÁADÁSUL azért is igye­kezniük kell, mert ki tudja, meddig tart a napos szeptem­ber, meddig kedvez az időjá­rás a határ megannyi őszi munkájának? H. F. lök. Miért a macskaköröm? Próbáljuk csak gyorsan meg- Cogalrpazni, ez esetben mit ér­tünk jó és rossz alatt! Jól Látja el a dolgát az, aki ked­ves, mosolyog. ígér? Rosszul az, aki rezzenéstelen arccal intézi az ügyeket? Külsődle­ges jegyek ezek, s bár van 'elentőségük, a lényeget alig befolyásolják. A közt'srírvse- lővel szemben támasztott kö­vetelmények sokfélék, s Iná­ba kedves, készséges valaki, ha ugyanakkor csekélv hozzáér­téssel teszi a dolgát, vagy megfordítva, hiálja próbál ko­morsággal. túlzott határozott- - ággal tekintélyt szegezni ma­cának a köztisztviselő, ha köz­ben döntései rosszak, határo­zatai megalapozatlanok. Környezet és egyén, munka­stílus és szervezettség, írott og és gyakorlati, rugalmas alkalmazása áll bonyolult köl- ~sönhatásban egymással, s be­folyásolja a dolgát végző köz­tisztviselőt. Közreiátszanak másféle tényezők is.' például a kívánalmak és a tényleges le­hetőségek közötti kisebb vagy nagyobb eltérés, az irányítás egyértelműsége, a munka mennyiségé és ígv tovább. Nincs tehát könnyig helyzet­ben az. aki köztisztviselőkén* *elies becsülettel kívánia el­látni feladatát. Minden ügv. mm óén akta más és más ösz- sz^fiíggéseket re:t. mi» den ügyfél másra érzékeny, n“m mérlegeli a jogost és a 5ogta- lant, nem akar egyebet halla­ni, csak az igent... M egfelelhet-e mindezek­nek a tágas vagy csöpp­nyi irodában, kis cím­mel vagy nagy ranggal tevé­kenykedő köztisztviselő? Az élet bizonyítja, hogy ezer és ezer helyen ilyen, a növekvő mércének is megfelelő embe­rek intézik a köz dolgait. Sőt. éppen mert sokasodik azok száma, akik értik, hogy mit vár tőlük az alkalmazó, s aszerint cselekednek, válik ki­rívóvá. felháborodást keltővé azok esete, akik elfeledkez­nek megbízatásuk eredetéből akik nem szolgálni. hanem urat játszani akarnak. Akik összetévesztik a( határozottsá­got a dölvfösség^el. a dmt's- hozatal jósát az akarnoksás- Sal. a tekintélyt a go-omba- sássall s nem a nép al'mlma- mttiának. hanem kü1ö»l,’ges -’í ingókat élvező. ki é‘elezü* állampolgároknak tartják ma­gukat. Nem minden ügyfél frídre- szállt angyal — hallani sűrű» tanácsok, irányító intézmé­nyek, különböző hatóságok irodáiban. Igaz. A tájékozat­lanság, értetlenség, konokság sőt olykor — ne röstellkedjünk ieími — a korlátoltság rend­kívüli módon megnehezíti a köztisztviselők dolgát. Mégis, amikor vállalták, hogy a köz tisztviselői lesznek, akkor azt is tudomásul vették, hogy ezt a nehéz szolgálatot kell ellát­niuk. Nagy türelmet, tapinta- iOt kell tanúsítaniuk az érte­lem és érzelem ötvözetében éppúgy, mint a hivatali rend sértetlenségét, jogszabályok tiszteletét megkívánó szolgála­tot. S mindezt a percről perc­re történő ellenőrzés légköré­iben. mert hisz a köztisztviselő j minden szavát, cselekedetét mérlegeli az ügyfél, de ugyan­ezt teszik főnökei és a felsőbb irányító szervezetek is. Cso­da-e, ha olykor elfogy a tü­relem, ha a halmozódó tenni­valók miat# nem eléggé alapos egyik-másik « döntés, ha a hangnem nyersebbé vált? Nem csoda. Ám ennek ellenére nincs mentség rá! A kő-tiszt­viselő ugyanis soha nem feled­heti, hogy nem önmaga, ha­nem egy intézmény, egy testü­let, végső soron a hatalom nevében jár el, s személvén, cselekedetein át az intézményt, a testületet, a hatalmat íté­lik meg az ügves-bajos dol­gukat intéző emberek. Munkaviszonyban állni a néppel? Forma szerint fur­csán hangzik, s papíron nem is létezik ilyen. A lényeget, a tartalmat tekintve azonban ez a helyzet. Napról napra, óráról órára a munkaadó ma­ga kopogtat a /hivatali szobák ajtaján, álf az íróasztalok elé, nyújtja át kérelmét írásban, mondja el panaszát, észrevé­telét. javaslatát szóban, sürget intézkedést, kíván döntést, szorgalmaz beavatkozást. A munkaadó maga, bár olykor »csak« idősebb nénike, egy­szerű szavú mun’-ás. szem­üvegét sokáig keresgélő nyug­díjas, a szék szélén feszengő tsz-tag. Ám nem a beosztás, és nem is a megjelenés a mércéje annak, hogy az ügv maga milyen intézkedést kí­ván. A mérce az ügy jogossá­ga, indokoltsága, összhangja a közös érdekekkel, s megoldás lehetősége. Ha így mérlegel a köztisztviselő, ha minden “setben látja az ügyben sze­gerdő embert, embereket, fii felkutatja az""összefüggéseket, akkor még a tagadó választ rí elfogadják tőle. S itt, igenek és nemek, helyeslő és elutasító döntések, tiszta szia vei vállalt határozatok és cs< lekedetek hatalmában rejlik közös érdek — a jel n jobbí­tása. a holnap tö’-életes'tése, egyéni meg közösségi értelem­ben —, amiért tisztviselőket bgad föl s fogla’koztnt az al­kalmazó, s amiért tehe*sép tudása, emberi erényéi lág­yát kell adja az — alkalm zott. M. O. SOMOGTI NÉPLAP Péntek, 1971. szeptember 10. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom