Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-01 / 204. szám

NEVELÉSRŐL í Kicsi a fogtechnikai vállalat Hogyan segíthetünk otthon A siker, a jó eredmény titka a tanulásban is — mint minden munkában — a szer­vezettség. Ennek megalkotásá­nál nem szabad szem elől té­vesztenünk azt a lélektani té­nyezőt, hogy a munka jó meg­szervezése nyomán keletkező rend nem lehet kellemetlen nyűg a tanuló számára, ha­nem megnyugtató tényezővé kell válnia, örömet kell nyúj­tania a diákoknak, hiszen így válik a sikerélmény forrásává. Ha tehát, ki akarjuk küszöböl­ni az otthoni tanulás meg­szervezésénél a kényszert, mi­lyen hatásos tényezőt állít­sunk a helyébe? A belátta- tást, a kényszer nélküli mun­ka örömének és eredményes­ségének a megmutatását, és ezt kiegészítőleg a megszerve- zettség gyakorlati kipróbálását. Mindez különösen fontos a diákéletnek azoknál a bizo­nyos zökkenőinél, amikor a gyermek, majd az ifjú az ál­talános iskola alsó tagozatából az ötödik osztályba lép, vagy az általános iskolából a közép­iskolába. Ezek ugyanis azok a pontok, ahol nemcsak a kö­vetelmények változnak meg, hanem a tanítási, s ennék kö­vetkeztében a tanulási mód­szerek is. A megváltozott kö­rülmények nehézségekkel állít­ják szembe a tanulókat, s ta­pasztalatunk szerint a munká­jukat nem rendszerező tanulók csakhamar hátrányba kerülnek az osztályközösségben. A szülő, aki gyermekének a leg­jobbat akarja, sokat segíthet otthon a nehézségek legyőzé­sében. Hogyan? Vannak olyan általános érvényű tanácsok, amelyeknek követése mind a felső tagozatos, mind a közép­iskolai diákok számáfa aján­latos. Ilyen az, hogy a taní­tás utáni órákrákészítsen ma­gának napirendet, amelytől al­kalomadtán szükség szerint el lehet térni. Hegyen szilárd vá­za a rendszeres, folyamatos munkának. Á tanulás és a munkából Va­ló kikapcsolódás váltogassa egymást. Ez utóbbit akkor he­lyes beiktatni, ha gyermekünk az anyag összefüggő részét már elvégezte — például az írás­beli házi feladatait megoldotta —, vagy bizonyos tantárgyak szóbeli leckéjével már végzett'. A kikapcsolódás aktív pihenés legyen, tehát nem semmittevő heverészés, hanem olyan szó­rakozás, amely a szellem más tevékenységi területét foglal­koztatja, például olvasás, tv- nézés, moziba, színházba járás, séta, és beszélgetés a barátok­kal, társasjáték, sportesemé­nyek megtekintése. Az otthoni fizikai munka szintén ilyen kikapcsolódás, amely a fiúk­nak éppúgy ajánlatos — mert hasznukra van —, mint a lá­nyoknak. A szülök nagyon sokban hozzájárulhatnak gyermekük tanulásának eredményességé­hez, ha nyugodt körülménye­ket teremtenek ahhoz. Ideje­korán föl kell figyelniük a fiatalok egészségének romlá­sát jelző tünetekre, hiszen ezek nagyban akadályozzák munká­jukat. Ilyenek lehetnek a lá­tás, a hallás zavarai, melye­ken szakorvosi beavatkozás' hamarosan segít. Sokszor elő­fordul, hogy ideges, az iskolá­ban túlságosan mozgékony, «-rendetlenkedő-« gyermeknél az orvosi vizsgálat a tünetek okául giliszták, bélférgek je­lenlétét állapítja meg, és a gyógyítás után a nyugodt fi­gyelést, elmélyedt tanulást is' gátló körülmények megszűn­nek, a gyermek magatartása megváltozik. A nemi érés ide­jén vegye, észre a szülő az ár­talmas, elferdült szokásokat, és szerető tapintattal, ugyanakkor azonban a gyermek testének edzésével vezesse őt vissza az egészséges életmódra. A szülő akkor cselekszik helyesen, ha gyermekének A Noivozin feltalálójánál mindennapi nógatása, a fe­nyegetőzés helyett a baráti ta­nácsadást, a tanulási feltéte­lek biztosítását és a tapin­tatos ellenőrzést választja. A »-baráti-« szó nem henye jelző, hanem mélyértelmű kí­vánságot tartalmaz, azt tud­niillik, hogy a gyermek ne fé­lelemből vagy elfásult meg­szokásból engedelmeskedjen szüleinek; hanem azért, mert érzi, hogy legjobb barátai ők. Szoros lelki kapcsolatot fel­tételez ez a viszony, melynek megteremtésében a szülői ne­velésé a kezdeményező szerep. A szülői tanács baráti voltát arról is felismeri á gyermek, hogy nem vakon merev, pa­rancs jellegű, hanem az ott­honi körülményekhez igazo­dik, mindig keresve a fiata­lok számára legjobb megol­dást. A feltételek biztosítása el­sősorban a tanulási nehézsé­gek legyőzésére irányul. Ilyen nehézséget okozhat az a gya­kori tény, hogy a szülők egész nap dolgoznak. Ez esetben se­gít az iskolai tanulószoba, az otthoni önkéntes kötelesség­teljesítés jellemvonásának ki­alakítása, pneggyőzés a tanu­lói munka szükségességéről. Ez utóbbi nem könnyű, mert gyermekeink nem szeretik a »•lelkizést«, tehát inkább a reális érveket igénylik. Nehéz tanulni a zsúfolt, kicsi lakás­ban, ha a családban kistest­vérek is vannak. Itt ismét a tanulószobai felkészülés segít, illetve az otthoni tanulási idő és hely beosztása, variálása több iskolás testvér között. Teh’át nem egyidejűleg tanul­nak hangosan, írásbeli mun­kájukat azonban egy helyen, egy kiőben is elvégezhetik. A napirendet ilyen esetben úgy kell a tanulónak megalkotnia, hogy a nyugodt munkalehető­ség kihasználására törekedjen a zajosabb órákat más időtöl­tésre szánva. Szinte lehetetlenné teszi a tanuló jó munkáját a családi összhang hiánya. Ha másért nem, akkor a gyermekük jö­vőjéért kötelességük a szü­lőknek a békesség és nyuga­lom megteremtése otthon. Az ellenőrzés tapin­tatossága érvényesül, ha a szülők otthon a; tananyag iránt érdeklődnek, ha egyes dolgok­ban együtt tanulnak gyerme­kükkel, például a politikai események megmagyarázásá­ban. Előfordul, hogy az egyik szülő a nyelveknél tud segí­teni, ellenőrizni, a másik szakmájánál fogva a fizikában az elektromosságtannál. Aján­latos újságok és könyvek kö­zös olvasása, megbeszélése. Ide tartozik a gyermek elő­menetele, jellemalakulása iránti folyamatos - érdeklődés az iskolában. A szülő kezében van a jutalom és a büntetés okos .alkalmazásának eszköze Oj kerámiai anyagot és festékanyagot kísérletezett ki egy lengyel származású szob­rászművész, a Pécsen élő No- wotarsky István. Az anyagot szellemes szójátékkal Nowo- zinnak keresztelte el: család­nevének kezdő szótagja ugyanis lengyelül újat jelent. Évek óta kutatott új formázó és színező anya® után, míg­nem fáradozása és a véletlen eredményre vezetett. Az új anyag könnyen formálható, és a kész tárgyak tulajdonsá­gai hasonlóak a porcelánéhoz: szép fénye van, meglepően kemény, és csengő hangot ad. A festékanyagot négy színben állította elő, és 400—500 Cel­sius fokos hőmérsékleten égeti rá a kiformált tárgyra. A munkát tovább folytatja újabb színek, színárnyalatok kikísérletezésére. Képünkön: Néger diák portréját mintáz­za Nowotarsky István. Több mint 110Ü0 pályakezdő szakember Hazánk felsőfokú intézmé­nyeiben — a nappali tagoza­ton — 11 374-en végeztek az ■elmúlt tanévben. Közülük 2231-en már korábban elköte­lezték magukat: munkába léptek különböző üzemekben, vállalatoknál, intézmények­ben. A pályakezdő pedagógusok számára, az elhelyezkedési le­hetőség 140 százalékos volt.. Változatlanul keresettek a mérnökök is. A műszaki egye­temen most végzett 1719 mér­nökjelöltből 585 már korábban társadalmi ösztöndíjjal elkö­telezte magát. Pályázattal 1134 hallgató élhetett, s őket 1939 fővárosi, 615 megyei városi és 808 vidéki állás várta. »Hiánycikk« a szakemberek listáján a közgazdász is 426 most végzett közgazdászból '347-en pályázhatták, számukra 1045 munkahelyet hirdettek meg, s 616-ot a fővárosban. Az agrártudományi egyeteme­ken 897 fiatal végzett, közü­lük 342 társadalmi ösztöndí­jasként. fi.z 555 elhelyezhető fiatal agrárszakembep számá­ra 848 állás állt rendelkezésre, ebből 757 vidéken. A fiatal orvosok, fogorvosok, gyógy­szerészek (1317-en államvizs­gáztak) részére 1408 munka­helyet biztosítottak. Ennek többsége — 1173 — vidéki. is. Török Lehel A kerületi ideggondozó in­tézet hófehérre festett aj­taján Zoltán lépett 1U elég­gé megviselt állapotban. — Ez a pendlizés a televí­zió és rádió között teljesen kikészített — nyögte pana­szosan. — Tudtommal eddig meg­becsült bútorfényezőként dolgoztál. Időközben felcsap­tál színésznek? — érdeklőd­tem nyájasan. — Dehogy csaptam! Imá­dom a foglalkozásomat — je­lelte méltatlankodva. — Akkor mit jelent az, hogy pendlizel a televízió és a rádió között? — kérdeztem. — Elmagyarázom. Csak ne idegeskedj — mondta idege­sen, és jóízűen rágcsálni kezdett egy szevenált. — Ar­ról van szó, hogy az idén januárig egyszerű rádióhall­gató voltam. — Januárban azonban kovpolyabb összeg­hez jutottam, és ez megpe­csételte a sorsomat... Vet­tem egy televíziókészüléket. S mint rádió- s egyben tele­víziótulajdonosnak, pokollá lett az életem. Az ember a rádiónak havi tíz forint elő­„Fogsorív »Ha magánúton csináltatom á fogamat, százszorta gyor­sabb, mintha az SZTÍT-ban. Akkor nem győzöm kivárni. Miért ez a nagy különbség?« Bizonyára sokak előtt isme­rősek ezek a mondatok. A fogcsináltatás »mechanizmu­sát« igyekeztünk föltérképez­ni, nyomon követni azt: miért hosszabbodik vagy rövidül meg az idő annak megfelelő­en, hogy egy fog hol készül el? A fogakat »SZTK-alapon» a rendelőintézetben működő fogtechnikai vállalat készíti el. Vezetője Varga Ernő: — Sok mindenről kellené beszélni, hogy reális legyen a kép. Legnagyobb gondunk a helyiseghiány. Szűkösen vol­tunk már akkor.is, amikor el­kezdődött a munka a vállalat-' nál. Ugyanis kivehető pótlások készítésére tervezték, de már az indulástól elvégezzük a fixpótlásokat is. Telek kelle­ne, amelyre, az anyavállala­tunk fölépítene egy korszerű, tágas munkahelyet. A telek körüli viták tíz éve folynak. Először a városi tanács kije­lölte a helyet a külvárosban az üzemek között. Ez nem megfelelő, hiszen nem egy­szerűen termelőüzem, hanem fontos szolgáltatás a miénk. Naponta kopogtatnak az em­berek. hozzák javíttatni, iga- zíttatni a fogaikat. Aztán he­lyet kaptunk a belvárosban egy ház harmadik emeletén. Éz már jobb lett volna, bár azt a rengeteg szenet és gip­szet, mélyet mi naponta el­használunk, nehezen tudtuk volna praktikusan tárolni. Most tehát még mindig a régi helyünkön, öt teremben dolgozunk huszonegy alkalma­zottal (a bővítésnél ötvenre is emelhetnénk a létszámot), s csak 1971. június 30-ig hét­ezer fogsort szállítottunk le. Ez tehát az egyik ok. Számol­ni kell ezenkívül azzal is, hogy a félnemes, nemesfém és porcelán munkákat Budapest­re, Miskolcra vagy Pécsre kell küldenünk, erre sem kapaci­tásunk, sem fölszerelésünk nincs. A vidéki szállításnál egy-két darab el is törhet, megsérülhet, s máris növek­szik az idő. Nem beszélve ar­ról, hogy az emberek türel­metlenek is. Egy teljes alsó­felső fogsor öt fázisban ké­szül, és többször próbálni kell. Németh Attila, a vállalat dolgozója: — 1953-tól itt dolgozom, két esztendő híján két évtizede. Mit mondhatnék? Mi igyek­szünk, hiszen teljesítménybér­ben dolgozunk. Célunk, hogy többet »termeljünk«. Problé­ma viszont például az, hogy szalagrendszerben végezzük a munkát, s ha valaki megbe­tegszik vagy szabadságra megy, nem.olyan egyszerű helyette­síteni. öt hónap is kell, míg valaki színvonalasan elsajá­títja a munkafolyamatot. Gé­pesíteni nem nagyon lehet, bár ahol tudták, helyettesí­tették az emberi kezet; szicso- lómotor, gipszkéverő, hidrauli­kus prés segít nekünk. Az biztos, a munkásóktól is sok függ, nem mindenki egyfor­ma. Van, aki lelkiismerete­sebb; van, aki gyorsabb, ügye­sebb, törekvőbb. De a forga­lom sem egyenletes. Eltelik két-három hónap is, hogy mi megyünk a fogorvosokhoz, van-e valami munka? Aztán jönnek az ünnepek, és özönle­nek a szép fogért, akkor meg nem győzzük. A legtöbben szerintem éppen azt mondják: SZTK-alapon száznégy forint egy alsó-felső fogsor, inkább várunk egy hónapot, mert ol­csóbb. br. Gáspár Ferenc rendelő­intézeti fogszakorvos: — Valóban megtörténik, hogy a nagy ünnepek előtt szinte meglepik a rendelőin­tézetet az emberek. Az is tény, hogy rengeteg a válla­lat munkája. Véleményem szerint korszerű - laboratórium kellene, több alkalmazott, és magasabbra emelni a minő­ségi követelményt, a belső ellenőrzést. Tudniillik a tel­jesítménybérben foglalkozta­tás a minőség rovására is mehet. / A magánrendelőben ______________ ________ n incs ilyen zsúfoltság. Az or­vos és a technikus között szorosabb a kapcsolat. Meg­mondhatom például, hogy ez egy fiatal, férfinak kell, az egy idősebb hölgynek. Mert nem mindegy. S a technikus annyiszor kapja vissza a fo­gat, amíg tökéletes nem lesz. Ö a felelős érte. De mit csi­nálnak akkor, Jja a vállalat­hoz a. megrendelés vidékről, postán jön. Megnő a hibaszá­zalék. Vidéken is működniük kellene kisebb egységeknek. Végül még egy észrevétel: fo­gat egy évben korlátlan meny- nyiségben lehet csináltatni. Igaz, hogy a száj állandóan változik, mégis furcsa, hogy jönnek a páciensek, kezükben kis nylonzacskóval, s valósa-’ gos kis gyűjteményt cipelnek magukkal. Valamilyen módon szabályozni kellene a fogcsi- náltatást. Dr. Csapiáros Zsuzsa rende­lőintézeti főorvos: — Tovább fűzném: sokszor, ha valami hiba történik, egy­szerűbb újat csináltatni, mint az adminisztráció bonyolult útjain keresztül kijavíttatni. A legnagyobb gond mégis a zsúfoltság, a megyében hetven fogorvosnak dolgozik huszon­egy ember. Ee képtelenség. Csak a rendelőintézetben éven­ként átlag háromezer fogsort rendelünk. A tsz-ek’ontják a betegeket a fogászatra is. Óriási a tömörülés. S az igé­nyek is kielégíthetetlenek né­ha: ballagás, külföld, ellik a tehén és sorolhatnám még. Űj laboratóriumra van szük­ség, hogy legalább csökken­jen a tülekedés, mert az árak miatt nemigen válnak meg az emberek a rendelőintézettől. Bán Zsuzsa Petuf/i ’ fizetési díjat fizet, a televí­ziónak ötven forintot. így természetes, hogy elsősorban a nagyobb áldozatba került televízió műsorát nézi. Hét­közben a rádió csak napköz­ben jut szóhoz. Este a tele­vízió előtt ül a család. Ám a szombati esték erős megráz­kódtatással járnak. A televí­zió és a rádió sokszor egy időben ad kabaréműsort! Én imádom a kabarét, és egyik­ről sem szeretnék lemaradni. — Ez derék dolog — je­gyeztem meg egy kissé elfo­gultan. — A szombat esteim így telnek el — folytatta Zol­tán. — Az ebédlőben bekap­csolom a tévét, és a felesé­gemmel leülünk a készülék elé. A hálószobában bekpa- csoljuk a rádiót, és leülte­tem. a kisfiamát, hogy ott inspekciózzon. A tévében mondjuk Z. Zámori Oszkár slágéregyveleget ad elő. Ezt örömmel nézem, öt perc múl­va a fiam szalad, és lihegve jelenti: a rádióban most ked­venc komikusom, Blahoda Dezső magánszámot ad elő. Átrohanok a rádióhoz, mivel a tévében most úgyis Szene Gottfried szájharmonikázik, akit úgy sem szeretek... Hallgatom a rádiót. Egy kis idő múlva beszól a felesé­gem: »Gyere vissza, a tévé­ben most Glancz Endre je­lenetét játssza Váradi Eleo­nóra és Árpád Emil!'« Átro­hanok a tévéhez, mivel a rá­dióban most úgyis Trémai Zsolt aktuális strófákat ad elő, Trémait pedig egyálta­lán nem kedvelem ... Van­nak aztán határesetek. Bél- teky Rózsa a rádióban san­zonokat ad elő, s ezzel egy időben Jámbor Elvira tánc­dalokat énekel. Egyaránt kedvelem Bélteky Rózsát és Jámbor Elvirát. Nem tudok választani a két nő között. Feldúltan futkosok egyik szobából a másikba. Egy ilyen szombat este titán va­sárnap ki sem tudom pihen­ni magam — nyögte pana­szosan Zoltán. — Szerencsétlen ember! Fogadd együttérzésemet —- mondtam nyájasan. — Köszönöm. . Mondd, és arra nincs lehetőség, hogy a rádió és a televízió szerkesz­tői összeüljenek, hogy egyez­tessék a műsorokat? — Lehet, hogy nincsenek beszélő viszonyban — felel­tem tétovázva. — Egyébként ma hétköz­nap van, és nincs nagy prob­lémám. A rádióban »Évelő növényeink termesztése a szikes talajon« címmel tarta­nak előadást, a televízióban pedig egy nyugatnémet ál­moskönyvből adnak elő rész­leteket. így könnyű válasz­tani. — És melyiket választod? — kérdeztem, kíváncsian. — Egyiket se! Korán le­fekszem — mondta Zoltán boldogan, és hazarohant aludni. Galambos Szilveszter 5 I f SOI&OGYI NÉPLAP Szerda, 1971, szeptember 1*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom