Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-04 / 207. szám

Somogyi táncosok az ÍVDK-ban

SOMOGYSZOB! GONDOK

3. Spreewald és> a szorbok

Pihenőnap, tehát köny- nyed programmal kedveskedtek vendéglátóink.

Nem , tudom, hallottak-e már -Spree- waldról? Megvallom, mi még soha. Nos, oda indultunk ezen a reggelen. Cottbus Velencéjének is hívják ezt a csendes, természeti szépségekben gazdag tájegységet. Sokszemélyes ladikok vártak mér minket, s még indulás előtt felcsattant a Tá-tá ti-ti-ti...

Ahogy megszokhatták tőlünk.

Kellemes kirándulóidő volt. Néha előbújt a nap is, és a fák sátorként borultak a csatornák fölé.

Idegeket és ^ spreewaldi izmokat nyugtató, pihentető kirándulás. Két és fél órán át csónakáztunk a Spree folyó »lagúnáin«, először elcsendesedve a látvány hatása alatt, később felocsúdva, kissé zajosabban. Időnként kiszálltunk a zsilipeknél, s a fiúk nem hagyták, hogy öreg »evezőseink« tekerjék a zsilip óriási vaskerekét.

Az NDK nemzetiségi területén jártunk, a szorbok (vendek) alig háromszáz négyzet- kilométeres földjén. Az ő életüket, történetüket, népi szokásaikat elevenítették föl kísérőink. A'tojásgörgetés derűs népszokása,' a húsvéti vízmerítés és a többi mind érdeklődést keltő elbeszélés volt. És unikum az NDK-ról szerzett ismereteinkhez.-■■lagúnán«.

\

doskodtak arról, hogy — ha futólag is, de ■— sok széfet láthassanak táncosaink.

ríem ezen a napon történt, de miért ne foglalhatnám csokorba az élményeket. Kirándultunk a fővárosba is. Miután autóbusszal utaztunk, teljesen érthető, hogy Schönefeld repülőterén várt ránk a reggeli. Utána kávét ittunk... végre igazi kávét! Az úton szokatlan csend volt (a fáradtság jele?), s csak akkor csapott fel a jesszus márla dallama, amikor elénk tárult Berlin kirakata, a szép városközpont megkapó, modern épületeivel, ■ Nem volt sok időnk - várost nézni, de azért távolról láthattak a Brandenburgi kaput,' más nevezetes épületeket, Sétáltunk a mozgalmas főtéren, az izgalmas szökőkút alatt.

Nem így Potsdamban, ahol még a Cecilienhofra sem "jutott idő. De kárpótlás azért akadt, ha nem az NDK-ban, hát {itban hazafelé, Egy csodálatos éjszaka Karlovy Vary- ban, s egy napsütötte délelőtt szabadon csodálva e hegyek közé szorult kis ékszeres doboz szépségeit. A legnagyobb élmény azonban Pékó Lacié lehetett, aki hajnali öttől kereste, megtalálta és kicserélte a jó öreg Ikarusz megrepedt hengerfejét. Aligha felejti el Karlovy Varyt...

Másnap még Bratislava utcáin sétáltunk, a várban és a felszabadulási emlékműnél, ahonnét ■— mint a Gellérthegyről a pesti oldal — ragyogóan látni az egész várost. Itt még idegenvezetőnk is volt(l), aki útravalóul történelmi mazsolákkal is ellátta az együttes tagjait.

De hát kissé előreszaladtam az eseményekben — mint Dobra Klári, ha megállt az autóbusz. — Potsdam és két szereplés még hátravan.

Jávori Béla

(Következik: ,

A »hattyútánc«)

Séta Bratislava fölött.

ŐSZ FERENC

ont űz a város

F,gy német kislány az új' í barátnők közül.

:

Most az "örökvidám Zoli bá-í esi kezdte a dalt a ladik kö-j zepén, és rápendtilt a gitár is. f Jókedvű társaság volt a mi-| énk. Juhász Ibit és má-! sokat napozásra ingerelt a víz { közelsége, holott a nap nem | sütött, mások nápolyit maj-| szóltak vagy a halállományról ♦ érdeklődték. S ahogy a fale- í velek méltóságteljesen elúsz-j tak a fejünk felett, ahogy a ‘ vízmosta gyökérszövevények múltról, régvolt mocsárvidékről és életerőről beszéltek, ahogy az öreg ladlkos fiairól s az erdőről mondott történetet, ahogy elhaladtunk a fehérre festett ablakú, mesébe illő faházak mellett — mind-♦ ez a természet és az ember» meghitt kapcsolatáról mesélt. |

Hetvenöt ágú kanális há-; lózza be Spreewaldot, talán* egy tizedét se járhattuk meg.» De ott is vacsoráztunk »Ve-| lencében«, az öreg malom tö-j vén, s köszönetképpen újra • csak felcsattant a taps... J

Német barátaink két sze-j replésre hívták a csoportot,; négy lett belőle.- Megtisztelő.» fárasztó program. Cserébe? asonban igazán Jó szívvel gonJEgy új érrendszerért!

24.

— Azon gondolkoztam, hogy a fickónak mégiscsak az egyetemen kell lenni. A két lány egymástól függetlenül mondta. Kérek engedélyt, hogy még egyszer utánanézzek a hiányzóknak.

— Tőlem — legyintett Kovács, és beszólt az ügyeletesnek: " Lemegyek a Levendulába egy kávéra.

— Csókolom, Lillácska. Egy kávét — lépett a gép elé.

— Igen... — mondta Lilla, még mindig a seszínű tüskehajával és fel sem nézett.

' — Haragszik rám? — kérdezte Kovács.

— A világra. Meg minden rohadt férfira!

— Szerelem? Kiheveri.

— Nyugi. Már kihevertem.

— Akkor mosolyogjon!

. — Mosolyszünet van! Maga is férfi, Lacika. Ahogy így jobban megnézem, nem is olyan utolsó. — Aztán odaszólt a pénztárosnak: — Jula néni! Ha az egyetemről keresne egy bizonyos Anda Károly, mondja meg neki, hogy most már én nem vagyok Itt,

— Szóval, egyetemista az illető.

— Mégha az lenne. Eleinte én is azt hittem, mert olyan jó fazonja volt. De egy csóró. Egész nap a pincében szereli a csöveket, meg a kazánt...

— De legalább csinos?

— Az. Jó alakú, vállas, ki- sportoít! De fújok rá. Hé, Lacika! Itt a kávéja... Megbolondult? Itt mindenki begolyózik már. —- mondta Lillácska, és hátra ment az öltözőbe. Visszajött, elmosolyodott, megitta Kovács kávéját, és a tükörben megnézte szép bogárfekete haját.

— Ide figyeljen, Zsoldos elvtársi — rontott rá a fiúra a kollégiumban Kovács hadnagy, — Hányán dolgoznak maguknál az egyetemen, melósok, meg mindenféle segédszemélyzet?

— Mit tudom éh! Sokan

— Ezek természetesen a tegnapi sorakozón nem voltak jelen.

— Persze, hogy nem.

Somogyszob lakóinak jelentős része vasutasmunkával keresi kenyerét. A másik alapvető réteg a termelőszövetkezeti tagság; s a kettő együtt a mai Somogyszob, igényeivel, eredményeivel, gondjaival. A tiszta gárdák, a nemrég elkészült új orvosi rendelő, a mai falu egészséges vizű föld alatti érrendszere, a vízvezeték mutatja: a mostani igényeknek megfelelően lehetőség van arra, hogy a régi falukép elmosódjék. Az eredmények és gondok legfőbb ismerőjével, a tanácselnökkel beszélgettem arról, vajon a közművelődés területén van-e olyan forrás, melyből a másik, a szellemi érrendszer felbuzog.

Susies Géza tanácselnök elmondta. hogy a pedagógusok társadalmi munkában tevékenykednek a‘ »közművelődésen«. Az .idézőjel véletlénül sem jelenti azt, mintha nem érdemelnének elismerést ezért a szép munkáért, sokkal inkább azt, hogy eredményes közművelődésről tárgyi feltételek híján nemigen lehet beszélni. Talán túlságosan is pa- pírszagú így,'hogy tárgyi feltételek; arról van szó, hogy egy régi, sokszorosan kinőtt mozihelyiség a »kultúrterem«. Ahol valamilyen rendezvényt tarthatnak, egyedül a kis MÁV művelődési kör; dicséret érte a vasutasoknak, hogy az egész község rendelkezésére bocsátják, ha a szükség úgy hozza. De hét a szükség még ennél is többet hozott, elkészítették az új művelődési ház terveit.

Mi volt ez a szükség? Elsősorban a helybeli fiatalok igénye, s ők nem is annyira türelmetlen kopogtatásukkal, hanem a távolmaradással vétették magukat észre. Nagyon sok fiatal elment a községből, mondta a tanácselnök, s ez részint érthető, a somogyi nagyüzemek jó munkalehetőséget, több helyütt letelepedési lehetőséget Ígértek és biztosítottak, a Vasút és a termelőszövetkezet pedig igényei szerint vette föl a fiatalokat. A másik részük tehát ingázik. Az ingázás mellett persze még gyökeresen somogyszobl lehet valaki, hiszen nincs messze sem Csurgó, sem Nagyatád. Csakhogy a fiatalok — s ez is érthető — munkaidő után is inkább vagy a

— össze kell rántani őket. Keressék meg Sacit és Ildikót.

Telefonált a kapitányságra. Kért néhány rendőrt, és Farkastól engedélyt kért az akcióra.

— Rendben. Lehet, hogy én

is kimegyek.

— Zsoldos elvtárs! Szedjen össze néhány fiút, hogy senki se mehessen el 1

Közben a személyzeti osztályról lehozták a 'névsort, Néhány diák pedig a munkahelyekre telefonált:

— Mindenki jöjjön fel a kollégiumba. Szakácsok Is ... Karbantartók Is.

Mire Farkas leiért, együtt állt a társaság. Előkerült Saci is, de Ildikót nem találták. Sorra olvasták a bérlistáról a neveket. Mindössze hárman hiányoztak. A fűtő, aki 'nem hagyhatta el a kazánt, egy yiilanyszerelő, pki iskolán van, és Anda Károly...

— Hol van az az Anda? Tud valamit róla valaki?

Az emberek hallgattak.

— Ez nem érdekes — mondta Kovács. — A Lillácska fiúja. Mellette pedig nem jut ideje szatírkodni...

— Köszönjük, emberek — oszlatta szét a társaságat Far— De hol lehet Ildikó?

— Dél felé u nincébe 1áttnm lemenni — s^óH az.egvik fiú.

— Mit kereshetett ott? — kérdezte Kovács. — Mutassa, merre ment!

Lementek, a pincébe. Csak a fűtőtestek csövei húzódtak itt és néhány ismerétlen rendeltetésű kábel. Alig találták meg a villanykapcsolókat. Koközeli nagyközségben, vagy a városban keresik szórakozásukat, a szabad idő kulturált eltöltésének lehetőségét. Mert éppen erre volt elenyészően kevés mód Itt, Somogyszobon.

A terv tehát készen van, s amit előzetesen ígér, bizonyára sok fiatal kedve szerint való. Előadásokra és táncra egyaránt alkalmas nagyterem, klubhelyiségek, szakköri helyiségek. A község saját erejéből, társadalmi munkával kezd majd hozzá. Csakhogy éppen a majddal szemben merült. fel kétség. Mert segít-e mindenki, aki tud ? A helybeli ÁFÉSZ már eddig is bizonyított, a helybeli termelő- szövetkezij vajmi keveset. Éppen ezért megkerestem- a tsz- elnököt, Kisülés Sándort, aki elmondta, hogy a fiatalok elsősorban a gépesített mező- gazdasági ágazatok iránt érdeklődnek. Oda már nem is nagyon lehetne felvenni belőlük, viszont az állattenyésztés, a kézi munkát igénylő növénytermesztés kevésbé népszerű.

Megkérdeztem az elnöktől azt is, mennyit segít a tsz a községi • közművelődésben... Elmondta, hogy a tsz könyvtárát nemigpn bővítik, mert a tagokat nem érdekli az olvasás. A sportkörnek — Se- gesdre és Somogyszobra — két-kétezer forintot adnak évente. Ha megérdemlik, később esetleg többet is. A többiek igen ritkán jönnek »valamiért«. így aztán elég sok a kirándulás, s ennek örülnek a tagok. Mindezek summája;

a termelőszövetkezet évi szociális, kulturális alapja Ötvenezer forint. Ebből többet is adhatna- a tsz, de ami igaz, igaz: többet is kérhetnének

tőlük. Talán sehol másutt nincs nagyobb szükség ilyen kétirányú közeledésre, talán sehol másutt nincs nagyobb szükség arra, hogy-a közművelődés művelése társadalmi munkán felül, a jobb összefogást biztosító,, kellőképpen támogatott, főállású népművelő vagy mellékállású népművelők kezében legyen.

A község e gondján az

arra' illetékes fölöttes szervek is segíthetnének. Mert • hogy nem »mostohagyerek« a község, bizonyítja az is, hogy már az építkezés megkezdése előtt megígérte a megyei párt- bizottság, hogy az új művelődési házban szép klubot rendez be. elsősorban a község kommunistái számára. Jó lenne tehát, ha a termelőszövetkezet is nagyobb részt vállalna mindebben. Akkor bizonyára több fiatal érzi saját falujának Somogyszobot, s egy ingázó az utazgatással járó segédmunkási állás helyett az ál- , lattenyésztéfet Is szívesen vállalja a helybeli termelőszövetkezetben.

Tröszt Tibor

Rendhagyó kitüntetés

Bartolák Mihálytól, a SZÖVOSZ elnökhelyettesétől vet.te át a Szocialista kultúráért jelvényt Haragh János, a siófoki ÁFÉSZ elnöke. Gazdásági vezetők ritkán részesülhetnek ilyen elismerésben. Mivel érdemelte ki a megbecsülést megyénk legnagyobb ÁFÉSZ-ének elnöke?

Megyeszerte ismert, hogy a siófoki ÁFÉSZ milyen nagy anyagi és erkölcsi segítséget ad a város és a környező községek kulturális életéhez. A siófoki Balaton együttes egész évi munkájának segítésére az ÁFÉSZ igazgatósága évi 70— 80* ezer forint támogatást nyújt. Haragh János az áruellátás, a vendéglátás, az ipar és a felvásárlás, a sokfaj ta szolgáltatás tennivalója mellett mindig szakít időt a művács hosszú folyosókon rohant végig. Egy kanyar után egy ajtó fénycsíkja látszott.

'»Vízvezeték-szerelők« — hirdette egy tábla. Kovács benyitott. Ildikó egy széken ült, s vele szemben egy csinos lét fi. ■

— Laci! ö az! Fogjátok le!

Anda Karoly nem is nagyon

ellenkezett.

— Azt mondta, hogy megöl, ha elárulpm... — sírta el magát Ildikó.

Kézibilincsben kisérték a fiút a kocsihoz.

— Beteg vagyok — kezdte már a kocsiban. — Egyszer sráckoromban nagyon hazavágott egy nő... Irtózatosan fájt. Azóta' én nem tudok rendesen közeledni hozzájuk. Ha rámjön ez a bosszúvágy, akkor nem vagyok normális. És most majdnem rendbejöttem. Találtam egyet, azt hittem, az az igazi, de az is hazavágott. De megbosszúlom — vicsorgott. — Mondják meg annak a presszótündérnek, hogy kijövök én egyszer.

— Gratulálok —I mondta Farkas. — Látod, mégis sikerült ...

— Nem nekem, Ildikónak — mutatott a lányra Kovács.

— Hát a fiút én egyből felviszem Pestre — búcsúzott az

őrnagy.

— Azért egy feketét a Levendulában megiszunk!

És milyen a kisváros? A hír már megelőzte őket. Űjra kisegítőt kellett hívni a Halászkertből. Már azt is tudták, hogy Ildikó találta meg a szatírt, ő jött a nyomára. Utávelődés feladatainak megoldására.

Sokszor fordultak hozzá hasonló ügyekben társadalmi szervezetek, vállalatok, szövetkezetek, s nem eredménytelenül. A kitüntetett elnök érzi és tudja, . hogy a gazdasági munka mellett a mozgalmi, politikai, kulturális feladatok megvalósításának milyen nagy a jelentősége.

Haragh János nemcsak a.

Balaton együttes 'munkáját' támogatja. A' szövetkezet öt KISZ-alapszervezete pinceklubot kapott. Eredményesen foglalkozik a siófoki szövetkezet a- könyvterjesztéssel is, és számos ismeretterjesztő előadás hangzik el. az ÁFÉSv, körzetében.

D. Z.

nament a pincébe, de Anda észrevette, és rá akart, ijeszteni. *

Ambrus úr felállt, és gratulál t, Terebesi úr lefényképezte Ildikót.

— Megengedi, hogy a kirakatomba tegyem?

Lillácska* sírt egy sort. Aztán elcsodálkozott. Aztán hamarosan — mint a nap kiemelkedő személyisége, a történet kulcsszereplője — hajat cseréit. Ezúttal a démoni vörös kontyost.

És természetesen nem lenne kerek a történet, ha nem futna be Kerekes Gergely bácsi.

— Bort! Mindenkinek! Toljuk össze az asztalokat. Te is gyere, te vén rpakciós! — intett Ambrusnak, aztán Farkashoz fordult: — Tudtam én, hogy nem csaptatok be. Csak a konspiráció kedvéért vezettetek félre. Nehogy locsogjak. Igazatok van. Az ilyen vénembe^ már csak beszél, meg álmodozik. És én azt sem bánom, ha kinevettek, akkor is kimondom, mire vágyok. Azt szeretném még elérni, hogy a városunk emberei nemcsak a rossz elleni, hanem a jóért való harcban is ilyen egységesek és áldozatkészek , lesznek. Persze, lehet, hogy "én naív vagyok... Erre igyunk!

— Azt hiszem, egy kriminek ennél több tanulsága nem is kell, hogy legyen.

Ez utóbbi mondatot azonban már a krónikás rótta a lap aljára, aki ezúton is köszöni mindazok szíves türelmét, akik az olvasásban idáig eljutottak.

Vége

SOmrOGYI NÉPLAP

Szombat, 1971. szeptember 4.

\

i